4.1 Das ungarische Kasussystem
Ein Kasus (eset) ist die Form eines Substantivs, die seine Rolle im Satz zeigt; das Ungarische bildet sie mit Endungen, den Kasussuffixen (esetrag), die stets am Wortende stehen: házban – im Haus, házaimban – in meinen Häusern. Neun Kasus bezeichnen Ort, Ziel und Herkunft, die übrigen Rollen wie Objekt, Empfänger, Mittel, Zweck, Rolle und Ergebnis; je nach Zählung sind es um achtzehn. Diese Seite fasst das ganze Kapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 4.1.1, 4.1.2, 4.1.3, 4.1.4, 4.1.5, 4.1.6, 4.1.7, 4.1.8).
1.Mit nevezünk esetnek? – Was wird im Ungarischen als Kasus bezeichnet? (→ 4.1.1)
Az eset a főnév olyan alakja, amely megmutatja, milyen szerepe van a szónak a mondatban. – Der Kasus ist eine Form des Substantivs, die zeigt, welche Rolle das Wort im Satz hat.
A magyar az eseteket toldalékkal jelöli; ennek a toldaléknak a neve „esetrag”. – Das Ungarische kennzeichnet die Kasus mit einer Endung; diese Endung heißt „esetrag“ – Kasussuffix.
Az „eset” szó az „esik” igéhez tartozik, ahogy a latin „casus” a „cadere” igéhez és a német „Fall” a „fallen” igéhez. – Das Wort „eset“ gehört zu „esik“ – fallen –, so wie lateinisch „casus“ zu „cadere“ und deutsch „Fall“ zu „fallen“.
A ház nagy. – Das Haus ist groß.
A házban csend van. – Im Haus ist es still.
Látom a házat. – Ich sehe das Haus.
A háznál egy autó áll. – Beim Haus steht ein Auto.
Ugyanaz a szó négy alakban áll, négy különböző szerepben. – Dasselbe Wort steht in vier Formen, in vier verschiedenen Rollen.
Az esetrag sokszor azt fejezi ki, amit a német elöljárószóval és a névelő alakjával. – Das Kasussuffix drückt oft aus, was das Deutsche mit einer Präposition und der Form des Artikels ausdrückt.
A névelő nem változik: „a ház”, „a házat”, „a házban”. – Der Artikel ändert sich nicht: „a ház“, „a házat“, „a házban“.
Hogy egy szó milyen ragot kap, az a mondatbeli feladatától függ, nem a jelentésétől. – Welche Endung ein Wort bekommt, hängt von seiner Aufgabe im Satz ab, nicht von seiner Bedeutung.
A ragtalan alapalak is eset: ez az alanyeset, latinul nominativus. – Auch die endungslose Grundform ist ein Kasus: der Nominativ, ungarisch „alanyeset“.
A tárgy ragja a „-t”: „házat”, „könyvet”, „tanárt”. – Das Objekt trägt die Endung „-t“: „házat“, „könyvet“ – das Buch –, „tanárt“ – den Lehrer.
Ez a tárgyeset, latinul accusativus. – Das ist der Akkusativ, ungarisch „tárgyeset“.
A „-t” előtt gyakran kötőhang áll: „-at”, „-et”, „-ot”, „-öt”. – Vor dem „-t“ steht oft ein Bindevokal: „-at“, „-et“, „-ot“, „-öt“.
A német csak a névelőn és csak hímnemben mutatja világosan a tárgyat („den Lehrer”); a magyar minden főnéven jelöli. – Das Deutsche zeigt das Objekt nur am Artikel und nur im Maskulinum deutlich („den Lehrer“); das Ungarische kennzeichnet es an jedem Substantiv.
A gyereknek adok egy könyvet. – Ich gebe dem Kind ein Buch.
A címzett „-nak/-nek” ragot kap; ez a részes eset, a német részes eset megfelelője. – Der Empfänger erhält „-nak/-nek“; das ist der „részes eset“, die Entsprechung des deutschen Dativs.
Egy mondatban több eset is állhat: a „gyereknek” a címzett, a „könyvet” a tárgy. – In einem Satz können mehrere Kasus stehen: „gyereknek“ nennt den Empfänger, „könyvet“ das Objekt.
A rag előtt a tő is megváltozhat: „alma” – „almát”, „víz” – „vizet”, „levél” – „levelet”. – Vor der Endung kann sich auch der Stamm verändern: „alma“ – „almát“ (Apfel), „víz“ – „vizet“ (Wasser), „levél“ – „levelet“ (Brief).
Az esetrag igazodik a szó hangrendjéhez: „házban”, de „kertben”. – Das Kasussuffix richtet sich nach der Vokalklasse des Wortes: „házban“, aber „kertben“ – im Garten.
A magyarban nincs nyelvtani nem, és nincsenek ragozási osztályok: ugyanaz az esetrag minden főnévhez járul. – Das Ungarische hat kein grammatisches Geschlecht und keine Deklinationsklassen: Dasselbe Kasussuffix tritt an jedes Substantiv.
Nem minden toldalék esetrag. – Nicht jede Endung ist ein Kasussuffix.
A házak magasak. – Die Häuser sind hoch.
A „-k” a többes szám jele, nem esetrag; a „házak” esetét tekintve alapalak. – „-k“ ist das Zeichen der Mehrzahl, kein Kasussuffix; „házak“ ist hinsichtlich des Kasus eine Grundform.
A házakban emberek laknak. – In den Häusern wohnen Menschen.
A könyvem új. – Mein Buch ist neu.
Az „-em” birtokos személyjel; a „könyvem” is ragtalan alak, mint a „könyv”. – „-em“ ist ein Besitzzeichen; auch „könyvem“ – mein Buch – ist eine Form ohne Kasusendung, wie „könyv“.
A cipőmben homok van. – In meinem Schuh ist Sand.
A többes jel és a birtokos személyjel után következik az esetrag (→ 4.1.8). – Das Kasussuffix folgt nach dem Pluralzeichen und dem Besitzzeichen (→ 4.1.8).
A magyar nyelvtan háromféle toldalékot különböztet meg: képzőt, jelet és ragot. – Die ungarische Grammatik unterscheidet drei Arten von Endungen: „képző“ – Ableitungssuffix –, „jel“ – Zeichen – und „rag“ – Endsuffix.
A képző új szót alkot: az „egész” szóból „egészség” lesz. – Das Ableitungssuffix bildet ein neues Wort: Aus „egész“ – ganz – wird „egészség“ – Gesundheit.
A jel hozzátesz valamit a szó jelentéséhez, de nem határozza meg a mondatbeli szerepét: ilyen a többes szám és a birtok jele. – Das Zeichen fügt der Wortbedeutung etwas hinzu, legt aber die Rolle im Satz nicht fest: So sind die Zeichen für Mehrzahl und Besitz.
A rag a szó mondatbeli szerepét jelöli, és rendszerint lezárja a szóalakot. – Das Endsuffix kennzeichnet die Rolle des Wortes im Satz und schließt die Wortform in der Regel ab.
A sorrend kötött: képző, jel, rag – „halászoknak”. – Die Reihenfolge ist fest: Ableitungssuffix, Zeichen, Endsuffix – „halászoknak“ – den Fischern.
Az igék személyragjai is ragok, de nem esetragok: „várok”. – Auch die Personalendungen der Verben sind Endsuffixe, aber keine Kasussuffixe: „várok“ – ich warte.
Az alapalak nem csak az alany alakja. – Die Grundform ist nicht nur die Form des Subjekts.
Péter tanár. – Péter ist Lehrer.
Itt a „tanár” állítmány, mégis alapalakban áll. – Hier ist „tanár“ Prädikat und steht trotzdem in der Grundform.
A ház előtt egy fa áll. – Vor dem Haus steht ein Baum.
Az „előtt” névutó: önálló szó, amely ragtalan főnév után áll. – „előtt“ ist eine Postposition: ein selbständiges Wort, das nach einem Substantiv ohne Endung steht.
Az esetrag a hangrendhez igazodik, a névutó nem: „házban” – „kertben”, de „ház előtt” – „kert előtt”. – Das Kasussuffix richtet sich nach der Vokalklasse, die Postposition nicht: „házban“ – „kertben“, aber „ház előtt“ – „kert előtt“.
A német „beim Haus” és „vor dem Haus” egyaránt elöljárószós szerkezet; a magyarban az egyik eset, a másik nem. – Deutsch „beim Haus“ und „vor dem Haus“ sind beide Präposition und Substantiv; im Ungarischen ist das eine ein Kasus, das andere nicht.
A „házakat” szóban a többes szám és az eset külön-külön toldalékot kap. – In „házakat“ – die Häuser (Objekt) – haben Mehrzahl und Kasus je ein eigenes Suffix.
A latinban és az oroszban a kettő egyetlen végződésben olvad össze: „pueros”. – Im Lateinischen und Russischen verschmelzen beide in einer einzigen Endung: „pueros“ – die Jungen (Objekt).
A német négy esetet ismer, a latin és az orosz hatot, a magyar számolástól függően mintegy tizennyolcat (→ 4.1.6). – Das Deutsche kennt vier Kasus, Latein und Russisch sechs, das Ungarische je nach Zählung rund achtzehn (→ 4.1.6).
Wortschatz
- eset – Fall, Kasus
- esik – fallen
- esetrag {eset·RAG} – Fall·ENDUNG(Kasussuffix)
- alanyeset {alany·ESET} – Subjekt·FALL(Nominativ)
- tárgyeset {tárgy·ESET} – Objekt·FALL(Akkusativ)
- részes eset – Dativ
- toldalék – Endung, Suffix
- képző – Ableitungssuffix
- jel – Zeichen
- rag – Endsuffix
- kötőhang {kötő·HANG} – Binde·LAUT(Bindevokal)
- hangrend {hang·REND} – Laut·ORDNUNG(Vokalklasse (vorn/hinten))
- szóalak {szó·ALAK} – Wort·FORM(Wortform)
- alapalak {alap·ALAK} – Grund·FORM(Grundform)
- többes szám – Mehrzahl, Plural
- birtokos személyjel – Possessivsuffix, Besitzzeichen
- névutó {név·UTÓ} – Name·NACH(Postposition)
- egészség {egészSÉG} – ganz·HEIT(Gesundheit)
- halász {halÁSZ} – Fisch·ER(Fischer)
- állítmány – Prädikat
- alany – Subjekt
- tárgy – Objekt
2.Esetrag és német elöljárószó – Kasussuffix und deutsche Präposition (→ 4.1.2)
Az esetrag nem egy bizonyos német elöljárószónak felel meg, hanem egy viszonynak: helynek, célnak, kiindulópontnak, eszköznek, témának. – Ein Kasussuffix entspricht nicht einer bestimmten deutschen Präposition, sondern einer Beziehung: Ort, Ziel, Ausgangspunkt, Mittel, Thema.
A boltban dolgozom. – Ich arbeite im Laden.
A boltba megyek. – Ich gehe in den Laden.
A vonatból nézem a tájat. – Ich betrachte vom Zug aus die Landschaft.
A német az „in” után az eset váltásával különbözteti meg a helyet és a célt, a magyar két külön raggal: „-ban/-ben” és „-ba/-be”. – Das Deutsche unterscheidet nach „in“ Ort und Ziel durch den Kasuswechsel, das Ungarische durch zwei verschiedene Suffixe: „-ban/-ben“ und „-ba/-be“.
A „boltban” tehát nem részes eset, hanem a belső hely esete, az inessivus. – „boltban“ ist also kein Dativ, sondern der Kasus des inneren Ortes, der Inessiv.
A latin és az orosz a némethez hasonlóan dolgozik: „in urbe” – „in urbem”, „в городе” – „в город”. – Latein und Russisch verfahren wie das Deutsche: „in urbe“ – in der Stadt –, „in urbem“ – in die Stadt; „в городе“ – „в город“.
Az asztalon hagyom a kulcsot. – Ich lasse den Schlüssel auf dem Tisch liegen.
Az asztalra teszem a kulcsot. – Ich lege den Schlüssel auf den Tisch.
A polcról veszem le a könyvet. – Ich nehme das Buch vom Regal herunter.
A felületre ugyanez a hármasság érvényes: „-on/-en/-ön”, „-ra/-re”, „-ról/-ről”. – Für die Fläche gilt dieselbe Dreiteilung: „-on/-en/-ön“, „-ra/-re“, „-ról/-ről“.
A német „von” felületről „-ról/-ről”, személytől „-tól/-től”: „polcról”, „orvostól”. – Deutsches „von“ ist bei einer Fläche „-ról/-ről“, bei einer Person „-tól/-től“: „polcról“ – vom Regal –, „orvostól“ – vom Arzt.
A barátomhoz megyek. – Ich gehe zu meinem Freund.
Az iskolába megyek. – Ich gehe zur Schule.
Az állomásra megyek. – Ich gehe zum Bahnhof.
Az állomásig sétálok. – Ich gehe bis zum Bahnhof zu Fuß.
A német „zu” nem mondja meg, milyen a cél, a magyarnak választania kell: személyhez „-hoz”, intézménybe „-ba”, térre vagy állomásra „-ra”, végpontig „-ig”. – Deutsches „zu“ sagt nicht, welcher Art das Ziel ist; das Ungarische muss wählen: zu einer Person „-hoz“, in eine Einrichtung „-ba“, auf einen Platz oder Bahnhof „-ra“, bis zu einem Endpunkt „-ig“.
Bécsbe utazunk, aztán Budapestre. – Wir reisen nach Wien, dann nach Budapest.
A legtöbb magyar helységnév „-ra/-re” ragot kap, a külföldiek többnyire „-ba/-be” ragot (→ 4.7). – Die meisten ungarischen Ortsnamen nehmen „-ra/-re“, die ausländischen meist „-ba/-be“ (→ 4.7).
Vonattal utazom. – Ich reise mit dem Zug.
A barátommal utazom. – Ich reise mit meinem Freund.
A „mit” után a német részes esetet használ, a magyar mégsem „-nak/-nek”, hanem „-val/-vel” ragot tesz. – Nach „mit“ steht im Deutschen der Dativ; das Ungarische setzt trotzdem nicht „-nak/-nek“, sondern „-val/-vel“.
A könyvről beszélünk. – Wir sprechen über das Buch.
Az időről panaszkodnak. – Sie klagen über das Wetter.
A beszédet jelentő igék mellett a „-ról/-ről” a témát jelöli, ahogy a latin, a francia és a spanyol „de”. – Bei Verben des Sprechens nennt „-ról/-ről“ das Thema, wie lateinisch, französisch und spanisch „de“; das deutsche „über“ ist hier nicht räumlich.
A gyereknek segítek. – Ich helfe dem Kind.
A tanárnak válaszolok. – Ich antworte dem Lehrer.
A német részes eset többnyire „-nak/-nek” ragnak felel meg, de nem mindig (→ 4.15). – Der deutsche Dativ entspricht meist „-nak/-nek“, aber nicht immer (→ 4.15).
A buszra várok. – Ich warte auf den Bus.
A buszon ülök. – Ich sitze im Bus.
A tömegközlekedési eszközök többsége a magyarban felületnek számít: „vonaton”, „villamoson”, de „autóban”. – Die meisten öffentlichen Verkehrsmittel gelten im Ungarischen als Fläche: „vonaton“ – im Zug –, „villamoson“ – in der Straßenbahn –, aber „autóban“ – im Auto.
A kutyától félek. – Ich habe Angst vor dem Hund.
A kutya előtt egy labda van. – Vor dem Hund liegt ein Ball.
A félelem okát a „-tól/-től” jelöli; a térbeli „vor” névutó: „előtt”. – Den Auslöser der Angst kennzeichnet „-tól/-től“; das räumliche „vor“ ist die Postposition „előtt“.
Az orvosnál vagyok. – Ich bin beim Arzt.
Megérkeztünk a szállodához. – Wir sind am Hotel angekommen.
Megérkeztünk a szállodába. – Wir sind im Hotel angekommen.
Az érkezést a magyar célnak látja, ezért irányragot használ; a német helyet mond. – Das Ankommen sieht das Ungarische als Ziel und setzt daher eine Richtungsendung; das Deutsche nennt den Ort.
A mutató névmás ugyanazt a ragot kapja, mint a főnév: „ennél a cégnél”. – Das Demonstrativum vor dem Substantiv nimmt dasselbe Suffix an: „ennél a cégnél“ – bei dieser Firma.
Nyáron sokat utazom. – Im Sommer reise ich viel.
Májusban születtem. – Ich bin im Mai geboren.
Hatkor indul a vonat. – Der Zug fährt um sechs ab.
Hétfőn dolgozom. – Am Montag arbeite ich.
A német „im” a hónapnál „-ban”, a nyárnál és a télnél „-n”, a tavasznál és az ősznél „-val/-vel”: „tavasszal”, „ősszel”. – Deutsches „im“ ist beim Monat „-ban“, bei Sommer und Winter „-n“, bei Frühling und Herbst „-val/-vel“: „tavasszal“ – im Frühling –, „ősszel“ – im Herbst.
A határidő névutóval áll: két nap múlva. – Die Frist steht mit einer Postposition: in zwei Tagen.
A piros táskás nő integet. – Die Frau mit der roten Tasche winkt.
Tejes kávét kérek. – Ich möchte einen Kaffee mit Milch.
Ha a „mit” tulajdonságot jelöl, a magyar „-s” képzős melléknevet használ, nem esetragot: „erkélyes szoba”. – Nennt „mit“ ein Merkmal, verwendet das Ungarische ein Adjektiv auf „-s“, kein Kasussuffix: „erkélyes szoba“ – Zimmer mit Balkon.
Wortschatz
- elöljárószó {elöl·JÁRó·SZÓ} – vorn·GEHEN·end·WORT(Präposition)
- boltban {bolt·ban} – im Laden
- boltba {bolt·ba} – in den Laden
- vonatból {vonat·ból} – aus dem Zug, vom Zug aus
- polcról {polc·ról} – vom Regal
- orvostól {orvos·tól} – vom Arzt
- állomásra {állomás·ra} – zum Bahnhof
- állomásig {állomás·ig} – bis zum Bahnhof
- Bécsbe {Bécs·be} – nach Wien
- Budapestre {Budapest·re} – nach Budapest
- vonattal {vonat·tal} – mit dem Zug
- időről {idő·ről} – über das Wetter
- panaszkodik – klagt
- villamoson {villamos·on} – in der Straßenbahn
- szállodához {szállodá·hoz} – am Hotel, zum Hotel
- megérkezik {meg·érkezik} – kommt an
- ennél – bei diesem
- cég – Firma
- nyáron {nyár·on} – im Sommer
- májusban {május·ban} – im Mai
- tavasszal – im Frühling
- ősszel – im Herbst
- hatkor {hat·kor} – um sechs
- hétfőn {hétfő·n} – am Montag
- két nap múlva – in zwei Tagen
- táskás {táskáS} – Tasche·IG(mit Tasche)
- tejes {tejES} – Milch·IG(mit Milch)
- erkélyes {erkélyES} – Balkon·IG(mit Balkon)
3.Esetrag és mondatrészi szerep – Kasussuffix und Satzgliedfunktion (→ 4.1.3)
A mondatrészt három szempontból lehet vizsgálni: alakja, mondatbeli szerepe és jelentése szerint. – Ein Satzglied lässt sich unter drei Gesichtspunkten betrachten: nach seiner Form, seiner Funktion im Satz und seiner Bedeutung.
A diák ceruzával ír. – Der Schüler schreibt mit einem Bleistift.
A „ceruzával” alakja „-val” ragos főnév, szerepe határozó, jelentése eszköz. – „ceruzával“ ist der Form nach ein Substantiv mit „-val“, der Funktion nach eine Umstandsbestimmung, der Bedeutung nach das Werkzeug.
A három szint összefügg, de nem mindig fedi egymást. – Die drei Ebenen hängen zusammen, decken sich aber nicht immer.
Az alany ragtalan: a diák olvas, a gyerek alszik. – Das Subjekt hat keine Endung: Der Schüler liest, das Kind schläft.
Az alany el is maradhat, ha az ige személyragja megmutatja a személyt: „Olvasok.” – Das Subjekt kann auch fehlen, wenn die Personalendung des Verbs die Person zeigt: „Olvasok.“ – Ich lese.
Péter látja Annát. – Péter sieht Anna.
Anna látja Pétert. – Anna sieht Péter.
Csak a „-t” mutatja meg, ki lát, és kit látnak. – Nur das „-t“ zeigt, wer sieht und wer gesehen wird.
Ezért a szórend szabad: A tanárt látja a diák. – Deshalb ist die Wortstellung frei: Den Lehrer sieht der Schüler.
A „-t” a szerepet jelöli, nem egy bizonyos jelentést: „almát eszik”, „levelet olvas”, „látja Annát” – mindhárom tárgy. – Das „-t“ kennzeichnet die Funktion, keine bestimmte Bedeutung: „almát eszik“ – isst einen Apfel –, „levelet olvas“ – liest einen Brief –, „látja Annát“ – sieht Anna; Objekt sind alle drei.
A tanár a diáknak ad egy könyvet. – Der Lehrer gibt dem Schüler ein Buch.
Az „ad” mellett két bővítmény áll: a tárgy „-t” raggal, a részeshatározó „-nak/-nek” raggal. – Neben „ad“ – geben – stehen zwei Ergänzungen: das Objekt mit „-t“, der Empfänger mit „-nak/-nek“.
A „válaszol” és a „mesél” is „-nak/-nek” ragot kíván: Anna a tanárnak válaszol. – Auch „válaszol“ – antworten – und „mesél“ – erzählen – verlangen „-nak/-nek“: Anna antwortet dem Lehrer.
A diák a szobában tanul. – Der Schüler lernt im Zimmer.
A „szobában” alakja „-ban” ragos, szerepe helyhatározó, jelentése belső tér. – „szobában“ hat die Form „-ban“, ist Ortsbestimmung und bezeichnet einen Innenraum.
Ugyanez a szerep más ragokkal is kifejezhető: „az asztalon”, „az iskolába”, „az orvoshoz”. – Dieselbe Funktion haben auch andere Endungen: „az asztalon“ – auf dem Tisch –, „az iskolába“ – in die Schule –, „az orvoshoz“ – zum Arzt.
Helyhatározó lehet névutós szerkezet („a ház előtt”) vagy határozószó („itt”) is. – Eine Ortsbestimmung kann auch eine Fügung mit Postposition („a ház előtt“ – vor dem Haus) oder ein Adverb („itt“ – hier) sein.
A diák januárban vizsgázik. – Der Schüler hat im Januar Prüfung.
Itt a „-ban” nem hely-, hanem időhatározó. – Hier ist „-ban“ keine Orts-, sondern eine Zeitbestimmung.
A tanár a munkáról beszél. – Der Lehrer spricht über die Arbeit.
Itt a „-ról” nem térbeli: a beszéd témáját jelöli, és a „beszél” ige kívánja. – Hier ist „-ról“ nicht räumlich: Es nennt das Thema und wird vom Verb „beszél“ verlangt.
Az ige által megkívánt bővítmény neve vonzat (→ 4.15). – Eine vom Verb verlangte Ergänzung heißt „vonzat“ – Rektion (→ 4.15).
A gyerek a kutyától fél. – Das Kind hat Angst vor dem Hund.
Péter a barátjában bízik. – Péter vertraut seinem Freund.
Minden az időtől függ. – Alles hängt vom Wetter ab.
A vonzatban a rag térbeli jelentése elhalványul: a kutya nem kiindulópont, a barát nem belső tér. – In der Rektion verblasst die räumliche Bedeutung der Endung: Der Hund ist kein Ausgangspunkt, der Freund kein Innenraum.
Egy órát várok. – Ich warte eine Stunde.
Egy órát javítok. – Ich repariere eine Uhr.
Az „egy órát” az első mondatban időtartam, a másodikban tárgy; az ige dönt. – „egy órát“ ist im ersten Satz eine Zeitdauer, im zweiten das Objekt; das Verb entscheidet.
A németben és a latinban is tárgyesetben áll az időtartam: „den ganzen Tag”, „multos annos”. – Auch im Deutschen und Lateinischen steht die Dauer im Akkusativ: „den ganzen Tag“, „multos annos“ – viele Jahre.
A tanárnak a könyve itt van. – Das Buch des Lehrers ist hier.
Főzök a gyereknek. – Ich koche für das Kind.
Ugyanaz a „-nak/-nek” jelölhet címzettet, birtokost és haszonélvezőt; a birtokos mellett a birtok személyjelet kap: „könyve”. – Dasselbe „-nak/-nek“ kann Empfänger, Besitzer und Nutznießer nennen; beim Besitzer trägt das Besessene ein Besitzzeichen: „könyve“ – sein Buch.
A polcról leesik egy könyv. – Vom Regal fällt ein Buch herunter.
A polcról beszél a tanár. – Der Lehrer spricht über das Regal.
Egy esetnek tehát több jelentése lehet, és egy jelentés több esetben is megjelenhet. – Ein Kasus kann also mehrere Bedeutungen haben, und eine Bedeutung kann in mehreren Kasus erscheinen.
Wortschatz
- mondatrész {mondat·RÉSZ} – Satz·TEIL(Satzglied)
- alany – Subjekt
- állítmány {állítMÁNY} – behaupten·UNG(Prädikat)
- tárgy – Objekt; Gegenstand
- határozó {határozÓ} – bestimmen·END(Umstandsbestimmung)
- helyhatározó {hely·HATÁROZó} – Ort·BESTIMMEN·end(Ortsbestimmung)
- időhatározó {idő·HATÁROZó} – Zeit·BESTIMMEN·end(Zeitbestimmung)
- részeshatározó {részES·határozÓ} – Teil·HABEND·bestimmen·END(Dativbestimmung)
- jelző – Attribut
- vonzat {vonzAT} – anziehen·UNG(Rektion)
- bővítmény – Ergänzung, Erweiterung
- ceruzával {ceruzá·val} – mit dem Bleistift
- munkáról {munká·ról} – über die Arbeit
- barátjában {barát·já·ban} – seinem Freund (vertrauen)
- bízik – vertraut
- függ – hängt ab
- órát {órá·t} – Stunde, Uhr (Objekt)
- javít – repariert
- haszonélvező {haszon·ÉLVEZő} – Nutzen·GENIESSEN·er(Nutznießer)
- vizsgázik – legt eine Prüfung ab
4.Térbeli alapjelentésű esetek – Kasus mit räumlicher Grundbedeutung (→ 4.1.4)
Kilenc eset térbeli viszonyt fejez ki. – Neun Kasus drücken räumliche Beziehungen aus.
Három kérdésre felelnek: hol?, hová?, honnan? – Sie antworten auf drei Fragen: wo?, wohin?, woher?
Ez a magyar nyelvtanban az irányhármasság. – Das heißt in der ungarischen Grammatik „irányhármasság“ – Richtungsdreiheit.
A három kérdés három helyviszonyban ismétlődik: a belső térben, a felületen és a közelségben. – Die drei Fragen wiederholen sich in drei Ortsbeziehungen: im Innenraum, auf der Oberfläche und in der Nähe.
A kulcs a dobozban van. – Der Schlüssel ist in der Schachtel.
A dobozba teszem a kulcsot. – Ich lege den Schlüssel in die Schachtel.
A dobozból veszem ki a kulcsot. – Ich nehme den Schlüssel aus der Schachtel heraus.
A belső helyviszony ragjai: „-ban/-ben” (inessivus), „-ba/-be” (illativus), „-ból/-ből” (elativus). – Die Endungen der inneren Ortsbeziehung: „-ban/-ben“ (Inessiv), „-ba/-be“ (Illativ), „-ból/-ből“ (Elativ).
A „hová?” mellett gyakori a „hova?” alak is. – Neben „hová?“ ist auch die Form „hova?“ üblich.
A könyv a polcon van. – Das Buch liegt auf dem Regal.
A polcra teszem a füzetet. – Ich lege das Heft auf das Regal.
A macska leugrik az asztalról. – Die Katze springt vom Tisch herunter.
A felület ragjai: „-n/-on/-en/-ön” (superessivus), „-ra/-re” (sublativus), „-ról/-ről” (delativus). – Die Endungen der Oberfläche: „-n/-on/-en/-ön“ (Superessiv), „-ra/-re“ (Sublativ), „-ról/-ről“ (Delativ).
Magánhangzó után csak „-n” áll: „autón”, „fán”. – Nach Vokal steht nur „-n“: „autón“ – auf dem Auto –, „fán“ – auf dem Baum.
A fa, amelyen a madár ül, ugyanúgy felület, mint az asztal. – Der Baum, auf dem der Vogel sitzt, ist ebenso eine Fläche wie der Tisch.
A tanárnál várok. – Ich warte beim Lehrer.
A tanárhoz sietek. – Ich eile zum Lehrer.
A tanártól jövök. – Ich komme vom Lehrer.
A közelség ragjai: „-nál/-nél” (adessivus), „-hoz/-hez/-höz” (allativus), „-tól/-től” (ablativus). – Die Endungen der Nähe: „-nál/-nél“ (Adessiv), „-hoz/-hez/-höz“ (Allativ), „-tól/-től“ (Ablativ).
A személy sem belső tér, sem felület, ezért a személyek ebbe a sorba tartoznak: „az orvoshoz”, „a fodrásznál”. – Eine Person ist weder Innenraum noch Fläche; Personen gehören daher in diese Reihe: „az orvoshoz“ – zum Arzt –, „a fodrásznál“ – beim Friseur.
A közelség nem mért távolság: „a fodrásznál” azt jelenti: a fodrász üzletében. – Nähe ist keine gemessene Entfernung: „a fodrásznál“ heißt im Salon des Friseurs.
A háromalakú „-hoz/-hez/-höz” az ajakkerekítéshez is igazodik: „orvoshoz”, „pékhez”, „sofőrhöz”. – Das dreiförmige „-hoz/-hez/-höz“ richtet sich auch nach der Lippenrundung: „orvoshoz“ – zum Arzt –, „pékhez“ – zum Bäcker –, „sofőrhöz“ – zum Fahrer.
| Helyviszony | hol? – wo? | hová? – wohin? | honnan? – woher? |
|---|---|---|---|
| belső – innen | házban – im Haus | házba – ins Haus | házból – aus dem Haus |
| felület – Oberfläche | asztalon – auf dem Tisch | asztalra – auf den Tisch | asztalról – vom Tisch |
| közelség – Nähe | tanárnál – beim Lehrer | tanárhoz – zum Lehrer | tanártól – vom Lehrer |
A „honnan?” ragjai mind „-l” hangra végződnek: „-ból”, „-ról”, „-tól”. – Die Endungen auf „woher?“ enden alle auf „-l“: „-ból“, „-ról“, „-tól“.
Ugyanez a rend a névutókban is megvan: „alatt” – „alá” – „alól”. – Dieselbe Ordnung findet sich bei den Postpositionen: „alatt“ – unter (wo?) –, „alá“ – unter (wohin?) –, „alól“ – unter … hervor.
A német ugyanazzal az elöljárószóval él, csak az eset változik: „im Garten” – „in den Garten”. – Das Deutsche verwendet dieselbe Präposition und wechselt nur den Kasus: „im Garten“ – „in den Garten“.
Az orosz elöljárószókkal majdnem pontosan követi a kilences rendet: „в саду” – „в сад” – „из сада”, „у врача” – „к врачу” – „от врача”. – Das Russische bildet das Neunerraster mit Präpositionen fast genau nach: „в саду“ – „в сад“ – „из сада“ (im, in den, aus dem Garten), „у врача“ – „к врачу“ – „от врача“ (beim, zum, vom Arzt).
A gyerek a szobában fut. – Das Kind läuft im Zimmer umher.
A gyerek a szobába fut. – Das Kind läuft ins Zimmer.
A mozgást jelentő ige nem kíván eleve irányragot: ha a mozgás a téren belül marad, a hely ragja áll. – Ein Bewegungsverb verlangt nicht von selbst die Zielform: Bleibt die Bewegung innerhalb des Raumes, steht die Ortsendung.
Az udvaron sétálok, aztán kimegyek az utcára. – Ich gehe auf dem Hof spazieren, dann gehe ich auf die Straße hinaus.
Az utca akkor is felület, ha a német „in” elöljárószót használ: „a Petőfi utcán”. – Die Straße gilt auch dort als Fläche, wo das Deutsche „in“ sagt: „a Petőfi utcán“ – in der Petőfistraße.
A koncerten találkozunk. – Wir treffen uns beim Konzert.
Az órán figyelünk. – In der Stunde passen wir auf.
Az események a felület sorába tartoznak, az épületek a belső térébe: „a koncerten”, de „a színházban”. – Veranstaltungen gehören in die Reihe der Fläche, Gebäude in die des Innenraums: „a koncerten“ – beim Konzert –, aber „a színházban“ – im Theater.
Magyarországon él a barátom, én Németországban dolgozom. – Mein Freund lebt in Ungarn, ich arbeite in Deutschland.
Budapesten lakunk, Anna Bécsben. – Wir wohnen in Budapest, Anna in Wien.
Ország- és városneveknél a szokás dönt; a hová és a honnan ragja ugyanabból a sorból való: „Budapestre”, „Bécsből”. – Bei Länder- und Städtenamen entscheidet der Gebrauch; Ziel- und Herkunftsendung kommen aus derselben Reihe: „Budapestre“ – nach Budapest –, „Bécsből“ – aus Wien.
Pécsett lakik a tanár. – Der Lehrer wohnt in Pécs.
Néhány városnévnek régi helyhatározó alakja is van: „Pécsett” a „Pécsen”, „Győrött” a „Győrben”, „Vácott” a „Vácon” mellett. – Einige Städtenamen haben auch eine alte Ortsform: „Pécsett“ neben „Pécsen“, „Győrött“ neben „Győrben“, „Vácott“ neben „Vácon“.
Ez a régi locativus az „itt”, az „ott” és az „alatt” szóban is megvan; ma már nem termékeny, és nem alkot tizedik mezőt. – Dieser alte Lokativ steckt auch in „itt“ – hier –, „ott“ – dort – und „alatt“ – unter; heute ist er nicht mehr produktiv und bildet kein zehntes Feld im Raster.
Wortschatz
- irányhármasság {irány·HÁRMASság} – Richtung·DREIFACH·heit(Richtungsdreiheit)
- helyviszony {hely·VISZONY} – Ort·VERHÄLTNIS(Ortsbeziehung)
- belső – innere
- felület – Oberfläche
- közelség – Nähe
- hol? – wo?
- hová?, hova? – wohin?
- honnan? – woher?
- doboz – Schachtel
- dobozban {doboz·ban} – in der Schachtel
- dobozba {doboz·ba} – in die Schachtel
- dobozból {doboz·ból} – aus der Schachtel
- polcon {polc·on} – auf dem Regal
- asztalról {asztal·ról} – vom Tisch
- fán {fá·n} – auf dem Baum
- fodrásznál {fodrász·nál} – beim Friseur
- pékhez {pék·hez} – zum Bäcker
- sofőrhöz {sofőr·höz} – zum Fahrer
- ajakkerekítés {ajak·KEREKÍTÉS} – Lippe·RUNDUNG(Lippenrundung)
- alatt – alá – alól – unter (wo? – wohin? – woher?)
- udvar – Hof
- utcán {utcá·n} – auf der Straße
- koncerten {koncert·en} – beim Konzert
- színház {szín·HÁZ} – Bühne·HAUS(Theater)
- Magyarország {Magyar·ORSZÁG} – ungarisch·LAND(Ungarn)
- Németország {Német·ORSZÁG} – deutsch·LAND(Deutschland)
- Bécs – Wien
- Pécsett {Pécs·ett} – in Pécs (alte Form)
- Győrött {Győr·ött} – in Győr (alte Form)
5.Elvont alapjelentésű esetek – Kasus mit abstrakter Grundbedeutung (→ 4.1.5)
Sok esetrag nem helyet, hanem szerepet jelöl a cselekvésben. – Viele Kasussuffixe bezeichnen keinen Ort, sondern eine Rolle im Geschehen.
Melyik viszonyról van szó, azt csak az egész mondat mutatja meg. – Welche Beziehung gemeint ist, zeigt erst der ganze Satz.
Péternek küldök egy levelet. – Ich schicke Péter einen Brief.
A gyereknek olvasok egy mesét. – Ich lese dem Kind ein Märchen vor.
A „-nak/-nek” azt a személyt jelöli, akinek valami jut; a mondatrész neve részeshatározó. – „-nak/-nek“ nennt die Person, der etwas zukommt; das Satzglied heißt „részeshatározó“.
A latin „dativus” a „dare” (ad) igéből való; a magyar név a „rész” szót tartalmazza. – Lateinisch „dativus“ kommt von „dare“ – geben –; der ungarische Name enthält „rész“ – Teil.
Németül gyakran „für” is lehet: „Péternek veszek egy könyvet.” – Auf Deutsch kann es oft auch „für“ heißen: „Péternek veszek egy könyvet.“ – Ich kaufe Péter ein Buch, ein Buch für Péter.
Személyraggal: „nekem”, „neki”. – Mit Personalendung: „nekem“ – mir –, „neki“ – ihm, ihr.
Késsel vágom a kenyeret. – Ich schneide das Brot mit einem Messer.
Kanállal eszem a levest. – Ich esse die Suppe mit einem Löffel.
Autóval viszem a csomagot. – Ich bringe das Paket mit dem Auto.
A „-val/-vel” az eszközt jelöli; a mondatrész neve eszközhatározó, az eset latin neve instrumentalis. – „-val/-vel“ nennt das Werkzeug; das Satzglied heißt „eszközhatározó“, der Kasus lateinisch Instrumental.
Magánhangzó után a „v” megmarad („autóval”), mássalhangzó után hasonul: „késsel”, „kanállal”, „busszal”. – Nach Vokal bleibt das „v“ („autóval“), nach Konsonant gleicht es sich an: „késsel“, „kanállal“, „busszal“ – mit dem Bus.
Ha a szó kettős mássalhangzóra végződik, nem kerül egymás mellé három azonos betű: „tollal”. – Endet das Wort auf einen Doppelkonsonanten, stehen nicht drei gleiche Buchstaben nebeneinander: „tollal“ – mit dem Stift.
Anyámmal főzök. – Ich koche mit meiner Mutter.
A barátaimmal moziba megyek. – Ich gehe mit meinen Freunden ins Kino.
Ugyanez a rag a társat is jelöli (comitativus); hogy eszköz vagy társ, azt a szó jelentése mutatja. – Dieselbe Endung nennt auch den Begleiter (Komitativ); ob Werkzeug oder Begleiter gemeint ist, zeigt die Bedeutung des Wortes.
A kés nem lehet társ, az anya nem lehet eszköz. – Ein Messer kann kein Begleiter sein, eine Mutter kein Werkzeug.
A német, az angol, a francia és a spanyol egyetlen elöljárószót használ; a latin és az orosz megkülönbözteti a kettőt: „gladio” – „cum amico”, „ножом” – „с другом”. – Deutsch, Englisch, Französisch und Spanisch verwenden eine einzige Präposition; Latein und Russisch unterscheiden beides: „gladio“ – mit dem Schwert –, „cum amico“ – mit dem Freund; „ножом“ – mit dem Messer –, „с другом“ – mit dem Freund.
Örömmel segítek. – Ich helfe mit Freude.
Személyraggal: „velem”, „vele”. – Mit Personalendung: „velem“ – mit mir –, „vele“ – mit ihm, mit ihr.
A családomért dolgozom. – Ich arbeite für meine Familie.
A segítségért hálás vagyok. – Ich bin für die Hilfe dankbar.
Ajándékért megyek a boltba. – Ich gehe in den Laden, um ein Geschenk zu holen.
Az „-ért” okot és célt jelöl (causalis-finalis); németül „für”, „wegen” vagy a „holen” ige felel meg neki. – „-ért“ nennt Grund und Zweck (Kausal-Final); im Deutschen entsprechen „für“, „wegen“ oder „holen“.
Egyetlen alakja van, és a tő sem változik előtte: „kenyérért”, de „kenyeret”. – Es hat nur eine Form, und der Stamm verändert sich davor nicht: „kenyérért“ – um Brot –, aber „kenyeret“ – Brot (Objekt).
Ezt a ragot tartalmazza a „miért” és az „ezért” is. – Diese Endung enthalten auch „miért“ – warum, wörtlich „für was“ – und „ezért“ – deshalb.
Ezer forintért veszem a könyvet. – Ich kaufe das Buch für tausend Forint.
Vásárlásnál az „-ért” az árat jelöli, mozgást jelentő ige mellett azt, amiért valaki elmegy: „A könyvért megyek vissza.” – Beim Kaufen nennt „-ért“ den Preis, bei einem Verb der Bewegung das, was man holen will: „A könyvért megyek vissza.“ – Ich gehe zurück, um das Buch zu holen.
Tanárként dolgozik Anna. – Anna arbeitet als Lehrerin.
Vendégként érkezett Péter. – Péter kam als Gast.
A „-ként” azt a szerepet jelöli, amelyben valaki már van (essivus-formalis); egyetlen alakja van. – „-ként“ nennt die Rolle, in der sich jemand schon befindet (Essiv-Formal); es hat nur eine Form.
A német „als”, az angol „as”, a francia „comme”, a spanyol „como” felel meg neki; az orosz eszközhatározós esetet használ: „работает учителем”. – Ihm entsprechen deutsch „als“, englisch „as“, französisch „comme“, spanisch „como“; das Russische setzt den Instrumental: „работает учителем“ – arbeitet als Lehrer.
A víz jéggé fagy. – Das Wasser gefriert zu Eis.
A hernyó lepkévé változik. – Die Raupe verwandelt sich in einen Schmetterling.
A helyzet komollyá válik. – Die Lage wird ernst.
A „-vá/-vé” a változás eredményét jelöli (translativus); a mondatrész neve eredményhatározó. – „-vá/-vé“ nennt das Ergebnis einer Veränderung (Translativ); das Satzglied heißt „eredményhatározó“.
A „v” itt is hasonul: „jéggé”, „tanárrá”, „orvossá”; az „ly” után „lly” lesz: „komollyá”. – Auch hier gleicht sich das „v“ an: „jéggé“, „tanárrá“ – zum Lehrer –, „orvossá“ – zum Arzt; nach „ly“ entsteht „lly“: „komollyá“.
Orvosként dolgozik. – Er arbeitet als Arzt.
Orvossá vált. – Er ist Arzt geworden.
Orvosnak tanul. – Er studiert, um Arzt zu werden.
A „-ként” a meglévő szerepet, a „-vá/-vé” az elért állapotot, a „-nak/-nek” a kitűzött célt jelöli; nem cserélhetők fel. – „-ként“ nennt die bestehende Rolle, „-vá/-vé“ den erreichten Zustand, „-nak/-nek“ das angestrebte Ziel; austauschen lassen sie sich nicht.
Az orosz a szerepet és az eredményt is eszközhatározós esettel fejezi ki („работает учителем”, „стал учителем”); a magyar két raggal választja szét. – Das Russische drückt Rolle und Ergebnis beide mit dem Instrumental aus („работает учителем“, „стал учителем“); das Ungarische trennt sie durch zwei Endungen.
A kapuig futok. – Ich laufe bis zum Tor.
Estig dolgozom. – Ich arbeite bis zum Abend.
Százig számolok. – Ich zähle bis hundert.
Az „-ig” határt jelöl térben, időben és a számsorban (terminativus); egyetlen alakja van. – „-ig“ markiert eine Grenze im Raum, in der Zeit und auf der Zahlenreihe (Terminativ); es hat nur eine Form.
Az „este” szónál a rag a régi „est” alakhoz járul: „estig”. – Bei „este“ – Abend – tritt die Endung an die alte Form „est“: „estig“.
A nyaralásról mesélek. – Ich erzähle vom Urlaub.
A vihartól fél a gyerek. – Das Kind hat Angst vor dem Sturm.
Annától kaptam a könyvet. – Ich habe das Buch von Anna bekommen.
A téma és a félelem oka egy-egy helyhatározó rag jelentése, nem külön eset. – Thema und Auslöser der Angst sind Lesarten von Ortsendungen, keine eigenen Kasus.
A vonzat nem mindig egyezik a némettel: „gondol valakire” – „an jemanden denken”, nem „auf”. – Die Rektion stimmt nicht immer mit dem Deutschen überein: „gondol valakire“ heißt „an jemanden denken“, nicht „auf“.
Wortschatz
- részeshatározó {részES·határozÓ} – Teil·HABEND·bestimmen·END(Dativbestimmung)
- nekem {nek·em} – mir
- neki {nek·i} – ihm, ihr
- eszközhatározó {eszköz·HATÁROZó} – Werkzeug·BESTIMMEN·end(Instrumentalbestimmung)
- késsel {kés·sel} – mit dem Messer
- kanállal {kanál·lal} – mit dem Löffel
- busszal – mit dem Bus
- tollal {toll·al} – mit dem Stift
- hasonul – gleicht sich an
- anyámmal {anyá·m·mal} – mit meiner Mutter
- barátaimmal {barát·ai·m·mal} – mit meinen Freunden
- örömmel {öröm·mel} – mit Freude
- velem {vel·em} – mit mir
- családomért {család·om·ért} – für meine Familie
- segítségért {segítség·ért} – für die Hilfe
- miért {mi·ért} – warum
- ezért {ez·ért} – deshalb
- tanárként {tanár·ként} – als Lehrer(in)
- vendégként {vendég·ként} – als Gast
- jéggé {jég·gé} – zu Eis
- lepkévé {lepké·vé} – zum Schmetterling
- komollyá – (zu) ernst
- eredményhatározó {eredmény·HATÁROZó} – Ergebnis·BESTIMMEN·end(Translativbestimmung)
- válik – wird
- orvossá {orvos·sá} – (zum) Arzt
- kapuig {kapu·ig} – bis zum Tor
- estig {est·ig} – bis zum Abend
- nyaralásról {nyaralás·ról} – vom Urlaub
- vihartól {vihar·tól} – vor dem Sturm
6.Az esetek eltérő számlálása – Unterschiedliche Zählungen der ungarischen Kasus (→ 4.1.6)
A magyar nyelvtanok különböző számú esetet sorolnak fel. – Ungarische Grammatiken zählen unterschiedlich viele Kasus auf.
Az alakok mindenütt ugyanazok; csak az a kérdés, melyik toldalékot tekintik esetragnak. – Die Formen sind überall dieselben; die Frage ist nur, welche Endung als Kasussuffix gilt.
Gyakori a tizennyolcas szám, de nem kötelező. – Häufig ist die Zahl achtzehn, verbindlich ist sie nicht.
A magyar eseteket nem számozzák, mint a németben („erster Fall”), és felsorolásuk sorrendje sem egységes. – Die ungarischen Kasus werden nicht durchnummeriert wie im Deutschen („erster Fall“), und auch die Reihenfolge der Aufzählung ist nicht einheitlich.
A hangrendi változatok nem külön esetek: a „házban” és a „kertben” ugyanaz az eset. – Lautvarianten sind keine eigenen Kasus: „házban“ und „kertben“ sind derselbe Kasus.
A hasonulás sem teremt új esetet: a „tollal” és az „autóval” ugyanazt a ragot tartalmazza. – Auch die Angleichung schafft keinen neuen Kasus: „tollal“ und „autóval“ enthalten dieselbe Endung.
Aki minden hangalakot külön számolna, könnyen negyven „esetet” kapna. – Wer jede Lautgestalt einzeln zählte, käme leicht auf vierzig „Kasus“.
A többes szám és a birtok csak az alakok számát növeli, az esetekét nem: „házakban”, „házamban”, „házaimban”. – Mehrzahl und Besitz vermehren nur die Zahl der Formen, nicht die der Kasus: „házakban“, „házamban“, „házaimban“.
Egy rag több jelentése sem jelent több esetet: a „tollal” eszköz, a „barátommal” társ, mégis egy eset. – Auch mehrere Bedeutungen einer Endung ergeben nicht mehrere Kasus: „tollal“ ist Werkzeug, „barátommal“ Begleitung – und doch ein Kasus.
Ugyanígy a „-ra/-re” jelölhet helyet („postara”), időt („szerdára”) és eredményt („zöldre fest”). – Ebenso kann „-ra/-re“ einen Ort („postára“ – zur Post), eine Zeit („szerdára“ – für Mittwoch) und ein Ergebnis („zöldre fest“ – grün streichen) nennen.
A ragtalan alapalakot egyes nyelvtanok esetnek számítják, mások nem. – Die endungslose Grundform zählen manche Grammatiken als Kasus, andere nicht.
Ötkor kezdődik az óra. – Um fünf beginnt die Unterrichtsstunde.
Karácsonykor otthon vagyunk. – Zu Weihnachten sind wir zu Hause.
A „-kor” csak időt jelentő szavakhoz járul („hajnalkor”, „húsvétkor”); ezért egyesek esetragnak (temporalis), mások képzőnek tartják. – „-kor“ tritt nur an Zeitwörter („hajnalkor“ – im Morgengrauen, „húsvétkor“ – zu Ostern); daher halten es manche für ein Kasussuffix (Temporal), andere für ein Ableitungssuffix.
A rag a „kor” főnévből lett, amelynek jelentése „idő, korszak”. – Die Endung ist aus dem Substantiv „kor“ entstanden, das „Zeit, Zeitalter“ bedeutet.
Az újabb nyelvtanok szerint az esetrag olyan toldalék, amellyel a főnév egy ige vonzatát töltheti be: „gondol valamire”, „fél valamitől”. – Nach neueren Grammatiken ist ein Kasussuffix eine Endung, mit der das Substantiv die Rektion eines Verbs ausfüllen kann: „gondol valamire“ – an etwas denken –, „fél valamitől“ – sich vor etwas fürchten.
Két további próba: a rag szabadon járul bármilyen főnévhez, többes jel és birtokos személyjel után is; a ragos szó főnév marad, és kaphat jelzőt. – Zwei weitere Proben: Die Endung tritt frei an jedes Substantiv, auch nach Plural- und Besitzzeichen; das Wort mit der Endung bleibt ein Substantiv und kann ein Attribut haben.
A kis házban lakunk. – Wir wohnen in dem kleinen Haus.
E próbák alapján tizennyolc eset adódik: alanyeset, tárgyeset, részes eset, a „-val/-vel”, az „-ért” és a „-vá/-vé” esete, a kilenc helyhatározó eset, valamint az „-ig”, a „-ként” és az „-ul/-ül” esete. – Nach diesen Proben ergeben sich achtzehn Kasus: Nominativ, Akkusativ, Dativ, die Kasus auf „-val/-vel“, „-ért“ und „-vá/-vé“, die neun Ortskasus sowie die Kasus auf „-ig“, „-ként“ und „-ul/-ül“.
A többi jelölt – számolástól függően huszonöt, huszonnyolc vagy akár harmincnégy toldalék – legalább egy próbán elbukik. – Die übrigen Kandidaten – je nach Zählung fünfundzwanzig, achtundzwanzig oder bis zu vierunddreißig Endungen – bestehen mindestens eine Probe nicht.
A „-nként” például nem járul többes számú alakhoz: „fejenként”, „darabonként”. – „-nként“ etwa tritt nicht an Pluralformen: „fejenként“ – pro Kopf –, „darabonként“ – stückweise.
Gyorsan ír a diák. – Der Schüler schreibt schnell.
Az „-an/-en” melléknévből határozószót képez; a legtöbb nyelvtan képzőnek tartja. – „-an/-en“ macht aus einem Adjektiv ein Adverb; die meisten Grammatiken halten es für ein Ableitungssuffix.
Magyarul beszél a tanár. – Der Lehrer spricht Ungarisch.
Ajándékul kapta a könyvet. – Er bekam das Buch als Geschenk.
Az „-ul/-ül” benne van a tizennyolcas listában, de használata szűk: nyelvek neve, „valamiként” jelentés és állandó kifejezések, például „például”. – „-ul/-ül“ steht in der Achtzehnerliste, sein Gebrauch ist aber eng: Sprachbezeichnungen, die Bedeutung „als etwas“ und feste Wendungen wie „például“ – zum Beispiel.
Háromszor csöngetek. – Ich klingele dreimal.
Hetente találkozunk. – Wir treffen uns wöchentlich.
A „-szor/-szer/-ször” és a „-nta/-nte” csak kevés szócsoporthoz járul, ezért többnyire képzőnek számít. – „-szor/-szer/-ször“ und „-nta/-nte“ treten nur an wenige Wortgruppen und gelten daher meist als Ableitungssuffixe.
Péternek a könyve piros. – Péters Buch ist rot.
Péter könyve piros. – Péters Buch ist rot.
Külön birtokos eset nincs: a birtokos ragtalan vagy „-nak/-nek” ragos, a birtokot a személyjel jelöli. – Einen eigenen Genitiv gibt es nicht: Der Besitzer steht ohne Endung oder mit „-nak/-nek“, das Besessene trägt das Besitzzeichen.
A „Péteré” alak „-é” birtokjele jel, nem rag: utána még esetrag is állhat: „Péterét”. – Das „-é“ in „Péteré“ – das von Péter – ist ein Zeichen, keine Endung: Danach kann noch ein Kasussuffix stehen: „Péterét“ – das von Péter (Objekt).
A „Pécsett” típusú régi helyhatározó alakot ritkán számítják az esetek közé, mert csak néhány névhez járul. – Die alte Ortsform vom Typ „Pécsett“ wird selten zu den Kasus gezählt, weil sie nur an wenige Namen tritt.
A kéket kérem, nem a pirosat. – Ich möchte das blaue, nicht das rote.
A főnév helyett álló melléknév ugyanazokat a ragokat kapja; ez a szófaj kérdése, nem az esetek számáé. – Ein Adjektiv an Stelle eines Substantivs nimmt dieselben Endungen an; das ist eine Frage der Wortart, nicht der Kasuszahl.
A névutók („mellett”, „kívül”) önálló szavak, ezért nem számítanak esetnek, bár jelentésük közel áll hozzájuk. – Postpositionen („mellett“ – neben –, „kívül“ – außerhalb) sind selbständige Wörter und zählen daher nicht als Kasus, obwohl ihre Bedeutung den Kasus nahesteht.
Más nyelvekben is ingadozik a szám: a latin locativus („Romae”) vagy az orosz „в лесу” típusú alak nem mindig számít külön esetnek. – Auch in anderen Sprachen schwankt die Zahl: Der lateinische Lokativ („Romae“ – in Rom) oder die russische Form vom Typ „в лесу“ – im Wald – zählt nicht immer als eigener Kasus.
A latin locativus pontos párja a „Pécsett” alaknak: régi helyhatározó, csak városneveknél és néhány szónál. – Der lateinische Lokativ ist ein genaues Gegenstück zu „Pécsett“: eine alte Ortsform, nur bei Städtenamen und wenigen Wörtern.
A francia és a spanyol csak a névmásoknál őrzött meg esetalakokat: „il – le – lui”, „él – lo – le”. – Französisch und Spanisch haben Kasusformen nur bei den Pronomen bewahrt: „il – le – lui“, „él – lo – le“.
Wortschatz
- számlálás – Zählung
- próba – Probe, Test
- hangalak {hang·ALAK} – Laut·GESTALT(Lautform)
- postara {posta·ra} – zur Post
- szerdára {szerdá·ra} – für Mittwoch, bis Mittwoch
- zöldre fest {zöld·re fest} – grün streichen
- ötkor {öt·kor} – um fünf
- karácsonykor {karácsony·kor} – zu Weihnachten
- hajnalkor {hajnal·kor} – im Morgengrauen
- húsvétkor {húsvét·kor} – zu Ostern
- kor – Zeit, Zeitalter; Alter
- fejenként {fej·enként} – pro Kopf
- darabonként {darab·onként} – stückweise
- gyorsan {gyors·an} – schnell (Adverb)
- magyarul {magyar·ul} – auf Ungarisch
- ajándékul {ajándék·ul} – als Geschenk
- például {példá·ul} – zum Beispiel
- háromszor {három·szor} – dreimal
- hetente {het·ente} – wöchentlich
- birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen „-é”)
- Péteré {Péter·é} – das von Péter
- Péterét {Péter·é·t} – das von Péter (Objekt)
- szófaj – Wortart
- kívül – außerhalb
7.Gyakorlati csoportosítás nyelvtanulóknak – Praktische Einteilung für Sprachlernende (→ 4.1.7)
Olvasáshoz és fogalmazáshoz elég egy áttekinthető rend, amely kérdések szerint csoportosítja a ragokat. – Für das Lesen und Formulieren genügt eine überschaubare Ordnung, die die Endungen nach Fragen gruppiert.
A ragos szóalakot hátulról olvassák: először az utolsó toldalékot választják le. – Eine Wortform mit Endung wird von hinten gelesen: Zuerst trennt man die letzte Endung ab.
A barátomtól kaptam a könyvet. – Ich habe das Buch von meinem Freund bekommen.
→barátomtól – von meinem Freund→barátom – mein Freund→barát – Freund
Az utolsó rag a „-tól”, előtte a birtokos személyjel áll, legelöl a szótő. – Die letzte Endung ist „-tól“, davor steht das Besitzzeichen, ganz vorn der Wortstamm.
Csak ezután kérdezik, milyen viszonyt fejez ki a rag, és megkívánja-e az ige: „kap valakitől”. – Erst danach fragt man, welche Beziehung die Endung ausdrückt und ob das Verb sie verlangt: „kap valakitől“ – von jemandem bekommen.
Az első csoport a mondat magja: alapalak, tárgy és részes eset – „tanár”, „tanárt”, „tanárnak”. – Die erste Gruppe bildet den Kern des Satzes: Grundform, Objekt und Empfänger – „tanár“, „tanárt“, „tanárnak“.
Anyának írok egy levelet. – Ich schreibe Mutter einen Brief.
A „-nak/-nek” néha német elöljárószóval fordítható: „Ich schreibe an Mutter.” – „-nak/-nek“ lässt sich manchmal mit einer deutschen Präposition übersetzen: „Ich schreibe an Mutter.“
A második csoport a kilenc helyhatározó rag: kérdés és helyviszony szerint rácsba rendezhetők. – Die zweite Gruppe sind die neun Ortsendungen: Nach Frage und Ortsbeziehung lassen sie sich in ein Raster ordnen.
A székre teszem a táskát. – Ich lege die Tasche auf den Stuhl.
A „tesz” mellett a cselekvés célja dönt, ezért „hová?” a kérdés. – Bei „tesz“ – legen, stellen – entscheidet das Ziel der Handlung, daher lautet die Frage „wohin?“.
A többi csoport egy-egy alapviszonyt fejez ki: végpont „-ig”, eszköz és társ „-val/-vel”, cél „-ért”, változás „-vá/-vé”, szerep „-ként”, idő „-kor”. – Die übrigen Gruppen drücken je eine Grundbeziehung aus: Endpunkt „-ig“, Mittel und Begleitung „-val/-vel“, Zweck „-ért“, Veränderung „-vá/-vé“, Rolle „-ként“, Zeit „-kor“.
Ötig dolgozik a tanár. – Der Lehrer arbeitet bis fünf.
Hogy az „ötig” órát vagy számot jelent, azt a mondat dönti el; a „dolgozik” az időt sugallja. – Ob „ötig“ eine Uhrzeit oder eine Zahl meint, entscheidet der Satz; „dolgozik“ – arbeiten – legt die Zeit nahe.
| Kérdés – Frage | Csoport – Gruppe | Példa – Beispiel | Kapitel |
|---|---|---|---|
| Wer, was? | Grundform | tanár – Lehrer | (→ 4.2) |
| Wen, was? | Objekt | tanárt – den Lehrer | (→ 4.3) |
| Wem? | Empfänger | tanárnak – dem Lehrer | (→ 4.4) |
| Wo, wohin, woher? | Raumraster | kertben, kertbe, kertből | (→ 4.5) |
| Bis wohin, bis wann? | Endpunkt | estig – bis zum Abend | (→ 4.9) |
| Womit, mit wem? | Mittel, Begleitung | tollal – mit einem Stift | (→ 4.10) |
| Wofür, weswegen? | Grund, Zweck | könyvért – für ein Buch | (→ 4.11) |
| Wozu wird etwas? | Veränderung | jéggé – zu Eis | (→ 4.12) |
| Als was? | Rolle | tanárként – als Lehrer | (→ 4.13) |
| Wann? | Zeit | hatkor – um sechs | (→ 4.14) |
| Passt keine Frage? | Rektion | buszra vár – auf den Bus warten | (→ 4.15) |
A kérdések keresési segítségek, nem az eset formai bizonyítékai. – Die Fragen sind Suchhilfen, kein formaler Nachweis eines Kasus.
Ha egyik kérdés sem illik, az ige vagy a melléknév vonzata dönt: „buszra vár”, „fél valamitől”, „fáradt valamitől”. – Passt keine Frage, entscheidet die Rektion des Verbs oder Adjektivs: „buszra vár“ – wartet auf den Bus –, „fél valamitől“ – hat Angst vor etwas –, „fáradt valamitől“ – müde von etwas.
A sötéttől félek. – Ich habe Angst vor der Dunkelheit.
A német „Angst vor” a „vor” miatt helyet sugallna, a magyarban viszont az ige és a rag együtt alkot egységet. – Das deutsche „Angst vor“ legt mit „vor“ einen Ort nahe; im Ungarischen bilden Verb und Endung eine Einheit.
A német elöljárószó ezért nem árulja el a magyar ragot; a többi nyelv is a maga módján rendezi: „wait for”, „attendre quelque chose”, „бояться темноты”. – Die deutsche Präposition verrät daher die ungarische Endung nicht; auch die anderen Sprachen ordnen frei: „wait for“, „attendre quelque chose“ ohne Präposition, „бояться темноты“ mit dem Genitiv.
Debrecenben él a diák, Szegeden a tanár. – Der Schüler lebt in Debrecen, der Lehrer in Szeged.
A helységneveknél a rács nem segít: a legtöbb magyar név a felület sorát kapja, a külföldiek és néhány magyar név a belső térét. – Bei Ortsnamen hilft das Raster nicht: Die meisten ungarischen Namen nehmen die Reihe der Oberfläche, die ausländischen und einige ungarische die des Innenraums.
Az a szabály, hogy a városnév „-n”, az országnév „-ban” ragot kap, nem állja meg a helyét: „Debrecenben”, „Magyarországon”. – Eine Regel „Städte mit -n, Länder mit -ban“ trifft nicht zu: „Debrecenben“, „Magyarországon“.
A tanárnál várok. – Ich warte beim Lehrer.
A tanárnál magasabb vagyok. – Ich bin größer als der Lehrer.
Középfok után a „-nál/-nél” a hasonlítás mércéjét jelöli; ugyanez „mint” kötőszóval: „Magasabb vagyok, mint a tanár.” – Nach einem Komparativ nennt „-nál/-nél“ den Vergleichsmaßstab; gleichbedeutend ist die Fügung mit „mint“ – als: „Magasabb vagyok, mint a tanár.“
A latin és az orosz is esettel jelöli a mércét: „maior Petro”, „выше Петра”. – Auch Latein und Russisch setzen den Maßstab in einen Kasus: „maior Petro“ – größer als Peter (Ablativ), „выше Петра“ (Genitiv).
A levélről beszélek. – Ich spreche über den Brief.
A beszéd és a gondolkodás igéi mellett a „-ról/-ről” a témát jelöli, nem helyet. – Bei Verben des Sagens und Denkens nennt „-ról/-ről“ das Thema, keinen Ort.
A ház mögött parkol a busz. – Der Bus parkt hinter dem Haus.
A „mögött” névutó; a „ház” ragtalan, ezért itt nincs mit leválasztani. – „mögött“ ist eine Postposition; „ház“ hat keine Endung, hier gibt es also nichts abzutrennen.
Az időhatározók részben saját raggal állnak („délkor”), részben időbeli értelmű helyragokkal („nyáron”, „januárban”). – Zeitangaben stehen teils mit eigener Endung („délkor“ – mittags), teils mit Ortsendungen in zeitlicher Bedeutung („nyáron“ – im Sommer, „januárban“ – im Januar).
A gyerekért megyek az iskolába. – Ich gehe in die Schule, um das Kind abzuholen.
A gyerekhez megyek az iskolába. – Ich gehe zu dem Kind in die Schule.
A németnek ehhez külön ige kell („abholen”), a magyar a „megy” igével és az „-ért” raggal fejezi ki. – Das Deutsche braucht dafür ein eigenes Verb, „abholen“; das Ungarische drückt es mit „megy“ und „-ért“ aus.
Ugyanígy: „Az orvosért küldtek.” – Ebenso: „Az orvosért küldtek.“ – Man schickte nach dem Arzt.
Wortschatz
- szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
- barátomtól {barát·om·tól} – von meinem Freund
- anyának {anyá·nak} – der Mutter
- székre {szék·re} – auf den Stuhl
- ötig {öt·ig} – bis fünf
- sötéttől {sötét·től} – vor der Dunkelheit
- fáradt – müde
- Debrecenben {Debrecen·ben} – in Debrecen
- Szegeden {Szeged·en} – in Szeged
- középfok {közép·FOK} – Mitte·STUFE(Komparativ)
- magasabb – größer, höher
- mint – als
- levélről {levél·ről} – über den Brief
- mögött – hinter
- délkor {dél·kor} – mittags, um zwölf
- gyerekért {gyerek·ért} – um das Kind (abzuholen)
- gyerekhez {gyerek·hez} – zu dem Kind
- orvosért {orvos·ért} – nach dem Arzt
- küld – schickt
8.Az esetrag helye a többes jel és a birtokos személyjel után – Reihenfolge nach Plural- und Possessivzeichen (→ 4.1.8)
Az esetrag mindig a szó végén áll: a többes jel és a birtokos személyjel után. – Das Kasussuffix steht immer am Wortende: nach dem Pluralzeichen und nach dem Besitzzeichen.
A városokban sok autó van. – In den Städten gibt es viele Autos.
A kertekből hozzuk a virágokat. – Wir bringen die Blumen aus den Gärten.
→ház – Haus→házak – Häuser→házakban – in den Häusern
A többes jel a jelek, az esetrag a ragok közé tartozik; a rag lezárja a szót, ezért a fordított sorrend (*„házbanok”) nem létezik. – Das Pluralzeichen gehört zu den Zeichen, das Kasussuffix zu den Endsuffixen; die Endung schließt das Wort ab, daher gibt es die umgekehrte Folge (*„házbanok“) nicht.
A hangrendi illeszkedés a többes számban is ugyanúgy működik: „kertekben”, „városokban”. – Die Vokalharmonie wirkt im Plural ebenso: „kertekben“, „városokban“.
A könyveket az asztalra teszem. – Ich lege die Bücher auf den Tisch.
A házakat felújítják. – Die Häuser werden renoviert.
A „-k” után a tárgyrag mindig kötőhanggal áll: magas hangrendű szavakban „-et”, mély hangrendűekben „-at”. – Nach dem „-k“ steht die Akkusativendung immer mit Bindevokal: bei vorderen Wörtern „-et“, bei hinteren „-at“.
Ezért „várost”, de „városokat”; „autót”, de „autókat”; „sört”, de „söröket”. – Daher „várost“, aber „városokat“; „autót“, aber „autókat“; „sört“ – das Bier –, aber „söröket“.
A könyvemben egy levél van. – In meinem Buch ist ein Brief.
A házadból jössz. – Du kommst aus deinem Haus.
A birtokos személyjel jel, nem eset; az esetrag utána következik: „könyvemet”, „házamban”. – Das Besitzzeichen ist ein Zeichen, kein Kasus; das Kasussuffix folgt danach: „könyvemet“ – mein Buch (Objekt) –, „házamban“ – in meinem Haus.
A házaimban új ablakok vannak. – In meinen Häusern sind neue Fenster.
A könyveimből olvasok. – Ich lese aus meinen Büchern.
Több birtok esetén nem a „-k” áll, hanem a birtoktöbbesítő jel („-ai-”, „-ei-”, „-i-”), utána a személyjel, végül az esetrag. – Bei mehreren Besitzstücken steht nicht das „-k“, sondern das Besitzpluralzeichen („-ai-“, „-ei-“, „-i-“), danach das Personenzeichen, zuletzt das Kasussuffix.
házaimban {ház·AI·m·BAN} – Haus·(MEHRZAHL_DES_BESITZES)·mein·IN(in meinen Häusern)A birtoktöbbesítő jel után a személyjel rövidebb: „-m” az „-am” helyett, „-d” az „-ad” helyett. – Nach dem Besitzpluralzeichen ist das Personenzeichen kürzer: „-m“ statt „-am“, „-d“ statt „-ad“.
A közönséges „-k” sohasem áll birtokos személyjel előtt: „házaim”, nem *„házakim”. – Das gewöhnliche „-k“ steht nie vor einem Besitzzeichen: „házaim“, nicht *„házakim“.
Harmadik személyben a birtoktöbbesítő jel egymagában jelöli a birtokost: „házak”, de „házai”. – In der dritten Person kennzeichnet das Besitzpluralzeichen allein den Besitzer: „házak“ – Häuser –, aber „házai“ – seine Häuser.
A házunkban három szoba van. – In unserem Haus sind drei Zimmer.
A kertünkben almafák vannak. – In unserem Garten stehen Apfelbäume.
A „házunk” egy ház, több birtokossal: a többes szám csak a személyjelben („-unk/-ünk”) van. – „házunk“ ist ein Haus mit mehreren Besitzern: Die Mehrzahl steckt nur im Personenzeichen („-unk/-ünk“).
A házainkban vendégek laknak. – In unseren Häusern wohnen Gäste.
A kertjeinkben sok virág van. – In unseren Gärten sind viele Blumen.
Itt mindkét szám jelölve van: a birtoktöbbesítő jel a sok birtokot, a „-nk” a több birtokost mutatja. – Hier sind beide Zahlen gesetzt: Das Besitzpluralzeichen zeigt die vielen Besitzstücke, „-nk“ die mehreren Besitzer.
| Bauplan | Folge der Teile | Beispiel |
|---|---|---|
| ohne Besitzer | Stamm + Plural „-k” + Kasus | kertekben – in den Gärten |
| ein Besitzstück | Stamm + Personenzeichen + Kasus | házunkban – in unserem Haus |
| mehrere Besitzstücke | Stamm + Besitzplural + Personenzeichen + Kasus | házainkban – in unseren Häusern |
A „házaimban” hátulról olvasva adja a német szórendet: „in meinen Häusern”. – „házaimban“ ergibt von hinten gelesen die deutsche Wortfolge: „in meinen Häusern“.
A latin szintén a szó végére teszi a ragot, de összeolvasztja a többes számmal, és elöljárószót is használ: „in domibus meis”. – Auch das Lateinische setzt den Kasus ans Wortende, verschmilzt ihn aber mit dem Plural und braucht zusätzlich eine Präposition: „in domibus meis“.
A füzeteimben rajzok vannak. – In meinen Heften sind Zeichnungen.
Magas hangrendű szavakban a jel „-ei-”, magánhangzó után csak „-i-”: „táskáim”, „autóim”. – In vorderen Wörtern lautet das Zeichen „-ei-“, nach Vokal nur „-i-“: „táskáim“ – meine Taschen –, „autóim“ – meine Autos.
Az „-ei-” „e” hangja egybeesik a közönséges többes szám kötőhangjával („füzetek”), a következő „i” különbözteti meg a két alakot. – Das „e“ von „-ei-“ gleicht dem Bindevokal des gewöhnlichen Plurals („füzetek“ – Hefte); erst das folgende „i“ unterscheidet die beiden Formen.
Egyes szavak „-j-” elemet is kapnak: „kertjeim”. – Manche Wörter haben zusätzlich ein „-j-“: „kertjeim“ – meine Gärten.
„háza” – egy birtokos, egy ház; „házai” – egy birtokos, több ház; „házuk” – több birtokos, egy ház; „házaik” – több birtokos, több ház. – „háza“ – sein Haus –, „házai“ – seine Häuser –, „házuk“ – ihr Haus (mehrere Besitzer) –, „házaik“ – ihre Häuser (mehrere Besitzer).
A „házuk” és a „házaik” végén álló „-k” a személyjel része, nem a közönséges többes jel; ezért állhat az esetrag előtt: „házaikban”. – Das „-k“ am Ende von „házuk“ und „házaik“ gehört zum Personenzeichen und ist kein gewöhnliches Pluralzeichen; deshalb kann es vor dem Kasussuffix stehen: „házaikban“ – in ihren Häusern.
A „háza” birtokosa férfi és nő is lehet. – Der Besitzer von „háza“ kann ein Mann oder eine Frau sein: sein Haus oder ihr Haus.
A táskámban van a kulcs. – Der Schlüssel ist in meiner Tasche.
A kezemben tartom a tollat. – Ich halte den Stift in meiner Hand.
A tő az első jel előtt változhat (→ 2.8), a sorrend azonban ugyanaz marad. – Der Stamm kann sich vor dem ersten Zeichen verändern (→ 2.8), die Reihenfolge bleibt aber dieselbe.
A személyjel „-a” hangja is megnyúlik a következő toldalék előtt: „háza”, de „házában”. – Auch das „-a“ des Personenzeichens wird vor dem nächsten Suffix lang: „háza“, aber „házában“ – in seinem Haus.
A barátaimmal ebédelek. – Ich esse mit meinen Freunden zu Mittag.
A „-val/-vel” „v” hangja az utolsó jel mássalhangzójához hasonul: „barátommal”, „könyveddel”, „barátunkkal”. – Das „v“ von „-val/-vel“ gleicht sich dem Konsonanten des letzten Zeichens an: „barátommal“, „könyveddel“ – mit deinem Buch –, „barátunkkal“ – mit unserem Freund.
Ugyanígy a „-vá/-vé”: „házunkká”; a „-nak/-nek” viszont változatlanul csatlakozik: „barátaimnak”. – Ebenso „-vá/-vé“: „házunkká“ – zu unserem Haus; „-nak/-nek“ schließt sich dagegen unverändert an: „barátaimnak“ – meinen Freunden.
A mi házunkban van lift, a szomszédéban nincs. – In unserem Haus gibt es einen Aufzug, in dem des Nachbarn nicht.
Az „-é” birtokjel a birtokos személyjel után és az esetrag előtt áll: „szomszédoméban”. – Das Besitzzeichen „-é“ steht nach dem Personenzeichen und vor dem Kasussuffix: „szomszédoméban“ – in dem meines Nachbarn.
Több birtokra az „-i” jel utal: „szomszédéi”; így akár ilyen hosszú lánc is létrejöhet: „házaiméiban”. – Auf mehrere Besitzstücke verweist das Zeichen „-i“: „szomszédéi“ – die des Nachbarn; so kann sogar eine so lange Kette entstehen: „házaiméiban“ – in denen, die zu meinen Häusern gehören.
Az esetrag még itt is az utolsó tag; a „-ban” után nem jöhet többes jel vagy birtokos személyjel. – Das Kasussuffix bleibt selbst hier das letzte Glied; nach „-ban“ kann kein Plural- oder Besitzzeichen mehr folgen.
Szombaton Kovácséknál vacsorázunk. – Am Samstag essen wir bei Familie Kovács zu Abend.
A csoportot jelölő „-ék” is az esetrag előtt áll, birtokos személyjel után is: „anyámékhoz”. – Auch das Gruppenzeichen „-ék“ (→ 1.3.2) steht vor dem Kasussuffix, auch nach einem Besitzzeichen: „anyámékhoz“ – zu meiner Mutter und den Ihren.
Wortschatz
- többes jel – Pluralzeichen
- városokban {város·ok·ban} – in den Städten
- kertekből {kert·ek·ből} – aus den Gärten
- könyveket {könyv·ek·et} – die Bücher (Objekt)
- felújít {fel·ÚJÍT} – auf·ERNEUERN(renovieren)
- söröket {sör·ök·et} – die Biere (Objekt)
- házadból {ház·ad·ból} – aus deinem Haus
- könyvemet {könyv·em·et} – mein Buch (Objekt)
- birtoktöbbesítő jel {birtok·többesítő jel} – Besitz-mehrfach-machen-end-Zeichen(Besitzpluralzeichen)
- könyveimből {könyv·ei·m·ből} – aus meinen Büchern
- házunkban {ház·unk·ban} – in unserem Haus
- almafa {alma·FA} – Apfel·BAUM(Apfelbaum)
- kertjeinkben {kert·jei·nk·ben} – in unseren Gärten
- füzeteimben {füzet·ei·m·ben} – in meinen Heften
- táskáim {táská·i·m} – meine Taschen
- kertjeim {kert·jei·m} – meine Gärten
- házaikban {ház·ai·k·ban} – in ihren Häusern
- kezemben {kez·em·ben} – in meiner Hand
- könyveddel {könyv·ed·del} – mit deinem Buch
- barátunkkal {barát·unk·kal} – mit unserem Freund
- házunkká {ház·unk·ká} – zu unserem Haus
- szomszéd – Nachbar, Nachbarin
- szomszédéban {szomszéd·é·ban} – in dem des Nachbarn
- szomszédoméban {szomszéd·om·é·ban} – in dem meines Nachbarn
- Kovácséknál {Kovács·ék·nál} – bei Familie Kovács
- anyámékhoz {anyá·m·ék·hoz} – zu meiner Mutter und den Ihren
- vacsorázik – isst zu Abend
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.