6 – Besitz und Zugehörigkeit

« Kapitel 5  |  Kapitel 6  |  Kapitel 6.1 »  |  Kapitel 7 »

6 – Besitz und Zugehörigkeit

Kapitel 6 beschreibt, wie das Ungarische Besitz und Zugehörigkeit ausdrückt. Gekennzeichnet wird nicht der Besitzer, sondern das Besitzwort: Péter háza – Péters Haus, wörtlich „Péter, sein Haus“. Das Possessivsuffix (birtokos személyjel) nennt Person und Zahl des Besitzers, das Zeichen -i- die Mehrzahl des Besitzes (házaim – meine Häuser); der Besitzer kann die Endung -nak/-nek tragen, „haben“ heißt van (Péternek van egy háza – Péter hat ein Haus), und -é vertritt ein bekanntes Besitzwort (A ház Péteré. – Das Haus gehört Péter). Diese Seite fasst das ganze Hauptkapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; ausführlich stehen die Regeln in den Kapiteln (→ 6.1, 6.2, 6.3, 6.4, 6.5, 6.6, 6.7, 6.8, 6.9, 6.10, 6.11).

1.Birtok és hozzátartozás – Besitz und Zugehörigkeit

A hatodik fejezet arról szól, hogyan fejezi ki a magyar a birtoklást és a hozzátartozást: a birtokos szerkezettel, a „van” és a „nincs” igével és az „-é” birtokjellel. – Das sechste Kapitel handelt davon, wie das Ungarische Besitz und Zugehörigkeit ausdrückt: mit der Possessivkonstruktion, mit den Verben „van“ und „nincs“ und mit dem Besitzzeichen „-é“.

Péternek van egy kutyája; a szomszédunk fiának a kutyája nagyobb, de a miénk a leggyorsabb. – Péter hat einen Hund; der Hund des Sohnes unseres Nachbarn ist größer, aber unserer ist der schnellste.

Ebben a mondatban a fejezet legfontosabb eszközei egymás mellett állnak. – In diesem Satz stehen die wichtigsten Mittel des Kapitels nebeneinander.

A „kutyája” „-ja” személyjele mindkét esetben a birtokszón jelöli a birtokost, Pétert, illetve a fiút. – Das Suffix „-ja“ in „kutyája“ kennzeichnet in beiden Fällen am Besitzwort den Besitzer, Péter bzw. den Sohn (→ 6.1, 6.2).

A „Péternek van egy kutyája” a német „haben” helyén áll: a birtokos „-nak/-nek” ragot kap, a „van” nem a birtokoshoz, hanem a birtokhoz igazodik. – „Péternek van egy kutyája“ steht an der Stelle des deutschen „haben“: Der Besitzer erhält „-nak/-nek“, und „van“ richtet sich nicht nach dem Besitzer, sondern nach dem Besessenen (→ 6.5, 6.7).

A „szomszédunk fiának a kutyája” birtokos lánc: a „szomszédunk” maga is birtokszó, a „fiának” egyszerre birtokszó és birtokos. – „szomszédunk fiának a kutyája“ ist eine Possessivkette: „szomszédunk“ ist selbst Besitzwort, „fiának“ zugleich Besitzwort und Besitzer (→ 6.6).

A „miénk” nem ismétli meg a „kutya” szót, csak a birtokost nevezi meg: ez az „-é” birtokjeles alak. – „miénk“ wiederholt das Wort „kutya“ – Hund – nicht, sondern nennt nur den Besitzer: Das ist die Form mit dem Besitzzeichen „-é“ (→ 6.8).

A magyar a birtokviszonyt a birtokszón jelöli, a német, a latin és az orosz a birtokoson: „Péter kutyája” – „Peters Hund”, „canis Petri”, „собака Петра”. – Das Ungarische kennzeichnet die Besitzbeziehung am Besitzwort, Deutsch, Latein und Russisch am Besitzer: „Péter kutyája“ – „Peters Hund“, „canis Petri“, „собака Петра“.

A birtokszó toldalékai kötött sorrendben állnak: tő – birtoktöbbesítő jel – személyjel – rag. – Die Suffixe des Besitzworts stehen in fester Reihenfolge: Stamm – Besitzpluralzeichen – Personalsuffix – Kasusendung (→ 6.4).

→barát – Freund→barátom – mein Freund→barátaim – meine Freunde→barátaimnak – meinen Freunden; meiner Freunde (als Besitzer)→barátaimé – das meiner Freunde

Ugyanez az elv a szóépítés általános szabálya: előbb a képző, aztán a jel, végül a rag. – Dasselbe Prinzip ist die allgemeine Regel des Wortbaus: erst das Ableitungssuffix, dann das Zeichen, zuletzt die Endung (→ 1.3).

Wortschatz

  • birtok – Besitz; das Besessene
  • birtokos {birtokOS} – Besitz·ER(Besitzer)
  • birtokszó {birtok·SZÓ} – Besitz·WORT(Besitzwort)
  • birtokos szerkezet – Possessivkonstruktion
  • birtokos személyjel – Possessivsuffix
  • birtoktöbbesítő jel – Besitzpluralzeichen
  • birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen „-é“)
  • birtokos lánc – Possessivkette
  • hozzátartozás {hozzá·TARTOZás} – dazu·GEHÖREN·ung(Zugehörigkeit)

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.A birtokos szerkezet – Die Possessivkonstruktion (→ 6.1)

Anna könyve az asztalon van. – Annas Buch liegt auf dem Tisch.

A birtokos szerkezet két szerepet kapcsol össze: a birtokost és a birtokot. – Die Possessivkonstruktion verbindet zwei Rollen: den Besitzer und den Besitz (→ 6.1.1).

Ebben a mondatban „Anna” a birtokos, „könyve” a birtokszó. – In diesem Satz ist „Anna“ der Besitzer, „könyve“ das Besitzwort.

A birtokos toldalék nélkül áll elöl, a birtokszó a birtokos személyjelet viseli. – Der Besitzer steht vorn ohne Suffix, das Besitzwort trägt das Possessivsuffix.

Szó szerint a szerkezet körülbelül ennyi: „Anna, az ő könyve”. – Wörtlich heißt die Gruppe etwa „Anna, ihr Buch“.

A szakszavak egy szócsaládba tartoznak: „birtok”, „birtokos”, „birtokszó”. – Die Fachwörter gehören zu einer Wortfamilie: „birtok“ – Besitz, „birtokos“ – Besitzer, „birtokszó“ – Besitzwort.

A nemzetközi szakirodalom a latin „possessor” és „possessum” szót használja; mindkettő a „possidere” (birtokol) igéhez tartozik. – Die internationale Fachliteratur gebraucht die lateinischen Wörter „possessor“ und „possessum“; beide gehören zum Verb „possidere“ – besitzen.

A németben a birtokos kapja a jelet („Annas”), a magyarban a birtokszó („könyve”). – Im Deutschen erhält der Besitzer das Zeichen („Annas“), im Ungarischen das Besitzwort („könyve“).

Az angol, a francia, a spanyol, az orosz és a latin is a birtokost jelöli: „Anna’s book”, „le livre d’Anne”, „el libro de Ana”, „книга Анны”, „liber Annae”. – Englisch, Französisch, Spanisch, Russisch und Latein kennzeichnen ebenfalls den Besitzer: „Anna’s book“, „le livre d’Anne“, „el libro de Ana“, „книга Анны“, „liber Annae“.

A nyelvtipológia angol szakszavaival: a magyar az alaptagot jelöli (head-marking), a német a függő tagot (dependent-marking); a fogalmakat Johanna Nichols vezette be 1986-ban. – In den englischen Fachwörtern der Sprachtypologie: Das Ungarische markiert den Kern (head-marking), das Deutsche das abhängige Glied (dependent-marking); die Begriffe führte Johanna Nichols 1986 ein.

A ház ablaka nyitva van. – Das Fenster des Hauses ist offen.

A város neve rövid. – Der Name der Stadt ist kurz.

Petőfi verse híres. – Petőfis Gedicht ist berühmt.

Állat és tárgy, rész és egész, rokonság, név és szerző: mind ugyanazzal a szerkezettel fejeződik ki. – Tier und Gegenstand, Teil und Ganzes, Verwandtschaft, Name und Urheber: Alles wird mit derselben Konstruktion ausgedrückt (→ 6.11).

„A gyerek képe” háromféle lehet: a gyereké, a gyerek festette, vagy a gyereket ábrázolja. – „a gyerek képe“ kann dreierlei sein: das Bild, das dem Kind gehört, das es gemalt hat, oder das Bild, auf dem es zu sehen ist.

A „kutyája” személyjele nem jelöl nemet: a birtokos férfi és nő egyaránt lehet. – Das Personalzeichen in „kutyája“ bezeichnet kein Geschlecht: Der Besitzer kann ein Mann oder eine Frau sein – „sein Hund“ oder „ihr Hund“.

A francia „son chien”, a spanyol „su perro” és a latin „canis eius” szintén nyitva hagyja a birtokos nemét, az angol „his/her” és az orosz „его/её” megnevezi. – Französisch „son chien“, spanisch „su perro“ und lateinisch „canis eius“ lassen das Geschlecht des Besitzers ebenfalls offen, englisch „his/her“ und russisch „его/её“ nennen es.

Az én szobám kicsi, a te tollad piros, az ő kutyája barátságos. – Mein Zimmer ist klein, dein Stift ist rot, sein bzw. ihr Hund ist freundlich.

A személyes névmás névelővel áll birtokosként: „az én”, „a te”, „az ő”; a személyjel ilyenkor sem marad el, *„az én szoba” alak nincs. – Das Personalpronomen steht als Besitzer mit Artikel: „az én“, „a te“, „az ő“; das Personalzeichen fällt auch dann nicht weg, eine Form *„az én szoba“ gibt es nicht (→ 6.1.3).

A német „mein”, az angol „my” és a francia „mon” külön birtokos névmás; a magyar a változatlan személyes névmást használja. – Deutsch „mein“, englisch „my“ und französisch „mon“ sind eigene Possessivwörter; das Ungarische nimmt das unveränderte Personalpronomen.

A kulcsom itt van. – A lakása világos. – Mein Schlüssel ist hier. – Seine bzw. ihre Wohnung ist hell.

A birtokost többnyire semmilyen szó nem nevezi meg; a személyjel egymaga mutatja. – Meist nennt kein Wort den Besitzer; das Personalzeichen allein zeigt ihn an.

Az én könyvem vékony, a te könyved vastag. – Mein Buch ist dünn, dein Buch ist dick.

A névmás csak nyomatékkal vagy szembeállításban szükséges, ugyanúgy, mint az ige mellett: az „Olvasok.” mondatban sem kell „én”. – Das Pronomen steht nur bei Nachdruck oder Gegenüberstellung, ebenso wie beim Verb: In „Olvasok.“ – Ich lese – steht kein „én“.

Az udvarias „ön” is harmadik személyű személyjellel áll: „az ön autója”. – Auch die höfliche Anrede „ön“ steht mit dem Personalzeichen der 3. Person: „az ön autója“ – Ihr Auto (→ 7.1).

Péternek a kabátja száraz. – Péters Mantel ist trocken.

A birtokos tehát kétféleképpen állhat: rag nélkül vagy „-nak/-nek” raggal; a személyjel mindkét esetben a birtokszón van. – Der Besitzer kann also auf zwei Arten stehen: ohne Endung oder mit „-nak/-nek“; das Personalzeichen sitzt in beiden Fällen am Besitzwort (→ 6.5).

Már az Ómagyar Mária-siralomban egymás mellett áll a két szerkezet: „Világ világa, virágnak virága”. – Schon in der Altungarischen Marienklage stehen beide Bauarten nebeneinander: „Világ világa, virágnak virága“ – Licht der Welt, Blume der Blumen.

Bence szobája tiszta. – Bences Zimmer ist sauber.

Nem Bence tiszta, hanem a szoba: a birtokszó a szerkezet alaptagja. – Sauber ist nicht Bence, sondern das Zimmer: Das Besitzwort ist der Kern der Gruppe (→ 6.1.2).

Eszter könyvét olvasom; Gábor lakásában vagyok. – Ich lese Eszters Buch; ich bin in Gábors Wohnung.

A tárgyrag és a többi rag a birtokszó végére kerül, a személyjel mögé; a birtokos változatlan marad. – Akkusativendung und alle anderen Endungen treten ans Ende des Besitzwortes, hinter das Personalzeichen; der Besitzer bleibt unverändert (→ 6.1.4).

A sorrend tő – jel – rag: „kertjében”; *„kertbenje” alak nincs. – Die Reihenfolge lautet Stamm – Zeichen – Endung: „kertjében“ – in seinem/ihrem Garten; eine Form *„kertbenje“ gibt es nicht.

A „-t” és a rag előtt a személyjel „-e”-je é-vé, „-a”-ja á-vá nyúlik: „könyve” → „könyvét”, „lakása” → „lakásában”. – Vor „-t“ und vor Endungen wird das „-e“ des Personalzeichens zu é, das „-a“ zu á gedehnt: „könyve“ → „könyvét“, „lakása“ → „lakásában“.

A német az egész csoport elé teszi az elöljárószót, a magyar a csoport végére a ragot. – Das Deutsche setzt die Präposition vor die ganze Gruppe, das Ungarische die Endung an ihr Ende.

Személyjeles tárgy mellett az ige rendszerint határozott ragozású: „olvasom”, „keresem”. – Bei einem Objekt mit Personalzeichen steht das Verb in der Regel in der bestimmten Konjugation: „olvasom“ – ich lese es, „keresem“ – ich suche es (→ 10.5).

Nóra új könyve drága. – Nóras neues Buch ist teuer.

A sorrend kötött: elöl a birtokos, utána a személyjeles birtokszó; a kettő közé álló melléknév a birtokszóhoz tartozik. – Die Reihenfolge ist fest: vorn der Besitzer, danach das Besitzwort mit Personalzeichen; ein Adjektiv zwischen beiden gehört zum Besitzwort (→ 6.1.5).

A régi ház kapuja zöld. – A ház régi kapuja zöld. – Das Tor des alten Hauses ist grün. – Das alte Tor des Hauses ist grün.

A magyarban a birtokos sosem kerülhet a birtokszó mögé; a francia és a spanyol mindig mögé teszi. – Im Ungarischen kann der Besitzer nie hinter das Besitzwort treten; Französisch und Spanisch stellen ihn immer dahinter.

Egy barátom itt lakik. – A barátom itt lakik. – Ein Freund von mir wohnt hier. – Mein Freund wohnt hier.

A személyjel önmagában nem tesz határozottá: a birtokos ismert – a beszélő –, de az, hogy melyik barátról van szó, nyitva marad; a határozottságot a névelő jelöli. – Das Personalzeichen allein macht nicht bestimmt: Der Besitzer ist bekannt – der Sprecher –, offen bleibt aber, welcher Freund gemeint ist; die Bestimmtheit bezeichnet der Artikel (→ 6.1.6, 6.10).

Más nyelvek körülírással élnek: „a friend of mine”, „un ami à moi”, „un amigo mío”. – Andere Sprachen brauchen eine Umschreibung: „a friend of mine“, „un ami à moi“, „un amigo mío“.

Az egyik barátom itt lakik. – Einer meiner Freunde wohnt hier.

Az „egyik” ismert halmazból választ; a birtokszó egyes számban marad, a német többes számot használ. – „egyik“ wählt aus einer bekannten Menge aus; das Besitzwort bleibt im Singular, das Deutsche nimmt den Plural.

A fiú biciklije piros. – Das Fahrrad des Jungen ist rot.

A magyarnak nincs a német genitivusnak megfelelő esetragja; a birtokos szerkezet a „des/der” és a „von” helyén egyaránt áll. – Das Ungarische hat keine Kasusendung, die dem deutschen Genitiv entspricht; die Possessivkonstruktion steht an der Stelle von „des/der“ ebenso wie von „von“ (→ 6.1.7, 6.1.8).

A város térképe új. – Der Stadtplan ist neu.

Gyakran a német összetett szó a természetes fordítás: „a város térképe” = „der Stadtplan”, „a ház teteje” = „das Hausdach”. – Oft ist ein deutsches Kompositum die natürliche Übersetzung: „a város térképe“ – der Stadtplan, „a ház teteje“ – das Hausdach.

Az összetett szóban a németben is elöl áll a viszonyítási pont, és hátul az alaptag. – Im deutschen Kompositum steht wie im Ungarischen die Bezugsgröße vorn und der Kern hinten.

Ez Dóra táskája. – Egy barátom Berlinben él. – Das ist die Tasche von Dóra. – Ein Freund von mir lebt in Berlin.

A „von” csak akkor birtokos szerkezet, ha birtokos esettel felcserélhető („die Tasche von Dóra” → „Dóras Tasche”). – „von“ ist nur dann eine Possessivkonstruktion, wenn es sich durch einen Genitiv ersetzen lässt („die Tasche von Dóra“ → „Dóras Tasche“).

Levelet kaptam Annától. – Anna levele hosszú. – Ich habe einen Brief von Anna bekommen. – Annas Brief ist lang.

A forrást „-tól/-től”, a témát „-ról/-ről”, az anyagot „-ból/-ből” jelöli: „Annától”, „a nagymamámról”, „aranyból”. – Die Quelle bezeichnet „-tól/-től“, das Thema „-ról/-ről“, das Material „-ból/-ből“: „Annától“ – von Anna, „a nagymamámról“ – von meiner Großmutter, „aranyból“ – aus Gold.

Az orosz is különbséget tesz: „письмо Анны” (Anna levele) és „письмо от Анны” (levél Annától). – Auch das Russische unterscheidet: „письмо Анны“ – Annas Brief – und „письмо от Анны“ – Brief von Anna.

Wortschatz

  • birtokos szerkezet – Possessivkonstruktion
  • birtok – Besitz; das Besessene
  • birtokos {birtokOS} – Besitz·ER(Besitzer)
  • birtokszó {birtok·SZÓ} – Besitz·WORT(Besitzwort)
  • birtokos személyjel – Possessivsuffix
  • alaptag {alap·TAG} – Grund·GLIED(Kern einer Wortgruppe)
  • személyes névmás – Personalpronomen
  • határozottság {határozOTTság} – bestimm·T·heit(Bestimmtheit)
  • elöljárószó {elöl·JÁRÓ·szó} – vorn·GEHEND·Wort(Präposition)
  • egy barátom – ein Freund von mir
  • az egyik barátom – einer meiner Freunde
  • Dóra táskája – Dóras Tasche, die Tasche von Dóra

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.A birtokos személyjelek – Die Possessivsuffixe (→ 6.2)

A ház nagy. – A házam nagy. – Das Haus ist groß. – Mein Haus ist groß.

A különbséget egyetlen toldalék hordozza: az „-am” a „ház” szó végén; a németnek ehhez külön szó kell: „mein”. – Den Unterschied trägt eine einzige Endung: „-am“ am Ende des Wortes „ház“; das Deutsche braucht dafür ein eigenes Wort: „mein“ (→ 6.2.1).

Ennek a toldaléknak a neve birtokos személyjel: azt jelzi, melyik személy a birtokos. – Diese Endung heißt birtokos személyjel – Possessivsuffix: Sie zeigt an, welche Person der Besitzer ist.

A „birtok” a „bír” ige származéka, a „személy” a „szem” szóból képződött. – „birtok“ – Besitz – ist von „bír“ – besitzen, vermögen – abgeleitet, „személy“ – Person – ist aus „szem“ – Auge – gebildet.

Hat személyjel van, a hat személynek megfelelően: házam, házad, háza, házunk, házatok, házuk. – Es gibt sechs Possessivsuffixe, entsprechend den sechs Personen: mein, dein, sein/ihr, unser, euer, ihr Haus.

Mindhárom többes számú személyjel „k”-ra végződik: házunk, házatok, házuk. – Alle drei Possessivsuffixe des Plurals enden auf „k“: házunk, házatok, házuk (→ 6.2.6).

Besitzerház – Hauskert – Gartenbőrönd – Kofferautó – Auto
én – ichházamkertembőröndömautóm
te – duházadkertedbőröndödautód
ő – er, sieházakertjebőröndjeautója
mi – wirházunkkertünkbőröndünkautónk
ti – ihrházatokkertetekbőröndötökautótok
ők – sieházukkertjükbőröndjükautójuk

Az autóm új. – A cipőm barna. – Mein Auto ist neu. – Mein Schuh ist braun.

Magánhangzó után a személyjel közvetlenül a tőhöz járul: „-m”, „-d”, „-ja/-je”, „-nk”, „-tok/-tek/-tök”, „-juk/-jük”. – Nach Vokal tritt das Possessivsuffix direkt an den Stamm: „-m“, „-d“, „-ja/-je“, „-nk“, „-tok/-tek/-tök“, „-juk/-jük“.

A táskám nehéz. – A mesétek szép. – Meine Tasche ist schwer. – Euer Märchen ist schön.

A szóvégi „a” „á”-vá, az „e” „é”-vé nyúlik, mint minden más toldalék előtt. – Auslautendes „a“ wird zu „á“, „e“ zu „é“, wie vor jeder anderen Endung.

Az asztalom kerek. – A könyvem érdekes. – A bőröndöm üres. – Mein Tisch ist rund. – Mein Buch ist interessant. – Mein Koffer ist leer.

Mássalhangzó után kötőhangzó áll az „-m”, a „-d” és a „-tok/-tek/-tök” előtt: „-am”, „-om”, „-em”, „-öm”. – Nach Konsonant steht vor „-m“, „-d“ und „-tok/-tek/-tök“ ein Bindevokal – kötőhangzó: „-am“, „-om“, „-em“, „-öm“ (→ 6.2.8).

A kötőhangzó többnyire ugyanaz, mint a többes számban: házak – házam, asztalok – asztalom, könyvek – könyvem. – Der Bindevokal ist meist derselbe wie in der Mehrzahl: házak – házam, asztalok – asztalom, könyvek – könyvem.

Mély hangrendű szavakban rendszerint „o” a kötőhangzó, a nyitótövekben „a”: ház, láb, fog, fal, hal, toll, ágy, vár. – In dunklen Wörtern ist der Bindevokal in der Regel „o“, in den öffnenden Stämmen „a“: ház, láb, fog, fal, hal, toll, ágy, vár.

A „ház” és a „lakás” egyaránt „á”-ra és mássalhangzóra végződik, mégis: házam, de lakásom. – „ház“ und „lakás“ enden beide auf „á“ und Konsonant, und doch: házam, aber lakásom.

Magas hangrendű szavakban „e” áll, ha az utolsó magánhangzó ajakréses, és „ö”, ha ajakkerekítéses: füzetem, bőröndöm; a „könyv” mégis „-em”-et kap. – In hellen Wörtern steht „e“, wenn der letzte Vokal ungerundet ist, und „ö“, wenn er gerundet ist: füzetem, bőröndöm; „könyv“ nimmt trotzdem „-em“.

Az „-unk/-ünk” és az „-uk/-ük” saját magánhangzóval rendelkezik, és csak két alakja van: bőröndöm, de bőröndünk. – „-unk/-ünk“ und „-uk/-ük“ haben einen eigenen Vokal und nur zwei Formen: bőröndöm, aber bőröndünk.

Ezért *„házotok” és *„könyvötök” nincs, csak házatok és könyvetek. – Deshalb gibt es *„házotok“ und *„könyvötök“ nicht, nur házatok und könyvetek.

A háza a falu szélén áll. – A kertje tele van virággal. – Sein/Ihr Haus steht am Dorfrand. – Sein/Ihr Garten ist voller Blumen.

A harmadik személynek négy változata van: „-a”, „-e”, „-ja”, „-je”; az „a” és az „e” között a hangrend választ, a „j”-ről a szó dönt. – Die dritte Person hat vier Varianten: „-a“, „-e“, „-ja“, „-je“; zwischen „a“ und „e“ wählt die Vokalharmonie, über das „j“ entscheidet das Wort (→ 6.2.3, 6.2.7).

A „j” csak a harmadik személyben jelenik meg, egyes és többes számban; magánhangzó után szinte mindig ott van: autója, cipője, kávéja. – Das „j“ erscheint nur in der dritten Person, in Einzahl und Mehrzahl; nach Vokal steht es fast immer: autója, cipője, kávéja.

Sziszegő és susogó hang (s, sz, z, zs, c, cs, dzs), valamint gy, ny, j, ly és h után nem áll „j”: kulcsa, lakása, hegye, szekrénye. – Nach Zischlauten (s, sz, z, zs, c, cs, dzs) sowie nach gy, ny, j, ly und h steht kein „j“: kulcsa – sein Schlüssel, lakása – seine Wohnung, hegye – sein Berg, szekrénye – sein Schrank.

A többi mássalhangzó után a szó maga dönt: háza, de kabátja; széke, de kertje. – Nach den übrigen Konsonanten entscheidet das Wort selbst: háza, aber kabátja; széke, aber kertje.

A „j”-re hajlamosak a két mássalhangzóra végződő szavak (kertje, hangja), a hosszú magánhangzóra és mássalhangzóra végződők (barátja, célja) és sok újabb jövevényszó (filmje, laptopja). – Zum „j“ neigen Wörter auf zwei Konsonanten (kertje, hangja), Wörter auf langen Vokal und Konsonant (barátja, célja) und viele neuere Lehnwörter (filmje, laptopja).

Mindegyik hajlamnak van ellenpéldája: könyve, száma, lába; az értelmező szótárak ezért a harmadik személyű alakot is közlik: ház, -at, -a; kert, -et, -je. – Jede Neigung hat Gegenbeispiele: könyve, száma, lába; die einsprachigen Wörterbücher geben deshalb auch die Form der dritten Person an: ház, -at, -a; kert, -et, -je.

Kiejtésben a „j” összeolvad az előző mássalhangzóval: a „barátja” [baráttya]; az írás mégis megőrzi, ezért különbözik a „hangja” és a „hangya”. – In der Aussprache verschmilzt das „j“ mit dem vorangehenden Konsonanten: „barátja“ klingt [baráttya]; die Schrift bewahrt es trotzdem, deshalb unterscheiden sich „hangja“ – seine Stimme – und „hangya“ – Ameise.

A többes szám harmadik személy az egyes szám harmadik személyt követi: háza – házuk, kertje – kertjük, autója – autójuk. – Die dritte Person Plural folgt der dritten Person Singular: háza – házuk, kertje – kertjük, autója – autójuk.

A magázott személy birtokát harmadik személyű alak jelöli: „az ön könyve”, „az önök háza”. – Den Besitz gesiezter Personen bezeichnet eine Form der dritten Person: „az ön könyve“ – Ihr Buch, „az önök háza“ – Ihr Haus (mehrere Personen).

A francia „votre” és az orosz „ваш” egyszerre jelent „euer”-t és „Ihr”-t; a magyar a kettőt szigorúan elválasztja. – Französisch „votre“ und russisch „ваш“ bedeuten zugleich „euer“ und „Ihr“; das Ungarische trennt beides streng.

A házamban csend van. – Keresem a telefonomat. – In meinem Haus ist es still. – Ich suche mein Telefon.

A tárgyrag a személyjel után „-at” vagy „-et”, sohasem „-ot” vagy „-öt”: telefonomat, bőröndömet, házunkat; harmadik személyben kötőhangzó nélkül áll: házát, könyvét. – Das Akkusativsuffix lautet nach dem Possessivsuffix „-at“ oder „-et“, nie „-ot“ oder „-öt“: telefonomat, bőröndömet, házunkat; in der dritten Person steht es ohne Bindevokal: házát, könyvét.

A „-val/-vel” „v”-je hasonul az „m”-hez: barátommal, autómmal. – Das „v“ von „-val/-vel“ gleicht sich an das „m“ an: barátommal – mit meinem Freund, autómmal – mit meinem Auto.

A kezem tiszta. – A levele ma érkezett. – Meine Hand ist sauber. – Sein/Ihr Brief ist heute angekommen.

Egyes régi szavak hosszú tőhangzója a személyjel előtt megrövidül: kéz – kezem, kenyér – kenyerem, víz – vizem, madár – madaram; a „kép” és a „szék” nem: képem, székem. – Bei einigen alten Wörtern wird der lange Stammvokal vor dem Possessivsuffix kurz: kéz – kezem, kenyér – kenyerem, víz – vizem, madár – madaram; „kép“ und „szék“ nicht: képem, székem (→ 6.2.9).

Néhány kétszótagú szóban kiesik a második szótag magánhangzója: tükör – tükröm, álom – álmom, dolog – dolgom. – In einigen zweisilbigen Wörtern fällt der Vokal der zweiten Silbe aus: tükör – tükröm, álom – álmom, dolog – dolgom.

Néhány rövid szónak „v”-s töve van: ló – lovam, tó – tavam, kő – kövem, szó – szavam; az „autó” és a „hajó” nem: autóm, hajóm. – Einige kurze Wörter haben einen Stamm auf „v“: ló – lovam, tó – tavam, kő – kövem, szó – szavam; „autó“ und „hajó“ nicht: autóm, hajóm.

Az „ajtó”, az „idő”, a „tető”, az „erdő” és a „mező” csak harmadik személyben változtatja a tövét: ajtóm, de ajtaja; időnk, de ideje. – „ajtó“, „idő“, „tető“, „erdő“ und „mező“ verändern ihren Stamm nur in der dritten Person: ajtóm, aber ajtaja; időnk, aber ideje.

Az „út”, a „kút” és a „híd” fordítva viselkedik: magánhangzós személyjel előtt rövid, a „-ja/-juk” előtt hosszú: utam, de útja. – „út“, „kút“ und „híd“ verhalten sich umgekehrt: vor vokalisch anlautendem Suffix kurz, vor „-ja/-juk“ lang: utam, aber útja.

Az „apa” és az „anya” harmadik személyben rövidebb tövet kap: apja, anyja; a „fiú” a ’gyermeke valakinek’ jelentésben „fia”, az ’udvarló’ jelentésben „fiúja”. – „apa“ und „anya“ haben in der dritten Person einen kürzeren Stamm: apja, anyja; „fiú“ lautet in der Bedeutung „Sohn“ „fia“, in der Bedeutung „fester Freund“ „fiúja“.

A hat alak két vezéralakhoz igazodik: az első és a második személy az „én” alakjához, a többes szám harmadik személy az egyes számú harmadikhoz. – Die sechs Formen richten sich nach zwei Leitformen: die erste und zweite Person nach der Form für „ich“, die dritte Person Plural nach der dritten Person Singular.

Olvasom a könyvemet. – Ich lese mein Buch.

Ebben a mondatban az „m” kétszer szerepel: az igén az alanyt, a főnéven a birtokost jelöli. – In diesem Satz kommt das „m“ zweimal vor: Am Verb bezeichnet es das Subjekt, am Substantiv den Besitzer.

A személyjelek feltűnően hasonlítanak az ige személyragjaira: könyvem – olvasom, házad – látod, házunk – olvasunk, házatok – tanultok. – Die Possessivsuffixe ähneln auffällig den Personalendungen des Verbs: könyvem – olvasom, házad – látod, házunk – olvasunk, házatok – tanultok.

Ezért a „sírunk” főnév is lehet („a mi sírunk”), ige is („mi sírunk”); a „kutatok” „a ti kutatok” vagy „én kutatok”. – Deshalb kann „sírunk“ Substantiv sein („a mi sírunk“ – unser Grab) oder Verb („mi sírunk“ – wir weinen); „kutatok“ heißt „euer Brunnen“ oder „ich forsche“.

Az „áruk” is kétféle: a birtokos „áruk” vagy az „áru” többes száma; a rövid „u”-s „fiuk” birtokos alak, a hosszú „ú”-s „fiúk” többes szám. – Auch „áruk“ ist zweierlei: die Besitzform „ihr Preis“ oder der Plural von „áru“ – Ware; „fiuk“ mit kurzem „u“ ist die Besitzform „ihr Sohn“, „fiúk“ mit langem „ú“ der Plural „Jungen“.

A ragok és a névutók személyes alakjai is birtokos személyjelet kapnak: nekem, velem, mögöttem, nálunk. – Auch die Personalformen der Kasusendungen und Postpositionen erhalten Possessivsuffixe: nekem – mir, velem – mit mir, mögöttem – hinter mir, nálunk – bei uns (→ 5.7, 7.2).

Uram, segíthetek? – Istenem, mi történt? – Kann ich Ihnen helfen, mein Herr? – Mein Gott, was ist passiert?

Megszólításban gyakori az „-m” személyjeles alak, ugyanígy a franciában „Mon Dieu!”, a spanyolban „¡Dios mío!”, az oroszban „Боже мой!”. – In der Anrede ist die Form mit „-m“ häufig, ebenso französisch „Mon Dieu!“, spanisch „¡Dios mío!“, russisch „Боже мой!“.

A laptopom az asztalon van. – A filmje holnap kezdődik. – Mein Laptop liegt auf dem Tisch. – Sein/Ihr Film beginnt morgen.

A meghonosodott idegen szavak a magyar szabályok szerint kapják a személyjelet; a hangrendet a kiejtett magánhangzók döntik el. – Eingebürgerte Fremdwörter erhalten das Possessivsuffix nach den ungarischen Regeln; die Vokalharmonie bestimmen die gesprochenen Vokale (→ 6.2.10).

Néma betű és nagybetűs rövidítés után a toldalék kötőjellel kapcsolódik: Peugeot-m, CD-m, SMS-em. – Nach einem stummen Buchstaben und nach Abkürzungen aus Großbuchstaben wird die Endung mit Bindestrich angefügt: Peugeot-m, CD-m, SMS-em.

Az én Annám nagyon türelmes. – Meine Anna ist sehr geduldig.

Ha maga a név kap személyjelet, birtokszóként áll; az ilyen alak bizalmas vagy érzelmi töltésű. – Trägt der Name selbst ein Possessivsuffix, steht er als Besitzwort; eine solche Form ist vertraulich oder gefühlsbetont.

Wortschatz

  • birtokos személyjel – Possessivsuffix
  • személyjel {személy·JEL} – Person·ZEICHEN(Personalzeichen)
  • kötőhangzó {kötő·HANGZÓ} – bindend·LAUT(Bindevokal)
  • nyitótő {nyitÓ·tő} – öffnen·END·Stamm(öffnender Stamm)
  • hangrend {hang·REND} – Laut·ORDNUNG(Vokalharmonie)
  • tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
  • sziszegő hang – Zischlaut
  • jövevényszó {jövevény·SZÓ} – Ankömmling·WORT(Lehnwort)
  • házatok – euer Haus
  • kertjük – ihr Garten (mehrere Besitzer)
  • az ön könyve – Ihr Buch
  • lovam – mein Pferd
  • ajtaja – seine/ihre Tür
  • uram – mein Herr

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Egy birtokos és több birtokos – Ein Besitzer und mehrere Besitzer (→ 6.3)

A személyjel két dolgot mond meg egyszerre: melyik személy a birtokos, és hány birtokos van. – Das Personalzeichen sagt zweierlei zugleich: welche Person der Besitzer ist und wie viele Besitzer es gibt (→ 6.3.1).

A háza messze van. – A házuk messze van. – Sein/Ihr Haus ist weit entfernt. (eine Person) – Ihr Haus ist weit entfernt. (mehrere Besitzer)

A „házunk” csak annyit mond, hogy a birtok egy csoporté, amelyhez a beszélő is tartozik; a ház egy, nem több. – „házunk“ sagt nur, dass der Besitz einer Gruppe gehört, zu der auch der Sprecher zählt; das Haus ist eines, nicht mehrere (→ 6.3.2).

A „-unk”, a „-tok” és az „-uk” végén álló „k” a többes szám jelének tekinthető, mint a „házak” szóban; itt azonban nem a házakat, hanem a birtokosokat számolja. – Das „k“ am Ende von „-unk“, „-tok“ und „-uk“ gilt als dasselbe Mehrzahlzeichen wie in „házak“ – Häuser; hier zählt es aber nicht die Häuser, sondern die Besitzer.

A házuk nagy. – A kulcsotok ott van. – Ihr Haus ist groß. – Euer Schlüssel ist dort.

Az alany a birtokszó, és az egyes számú: ezért az ige és a melléknév is egyes számban áll. – Subjekt ist das Besitzwort, und es ist Singular: Deshalb stehen auch Verb und Adjektiv im Singular.

A birtokszó akkor is egyes számú, ha nagyon sok ember birtokolja: a városunk, az országuk. – Das Besitzwort bleibt Singular, auch wenn sehr viele Menschen es besitzen: unsere Stadt, ihr Land.

A gyerekek szobája rendetlen. – A szobájuk rendetlen. – Das Zimmer der Kinder ist unordentlich. – Ihr Zimmer ist unordentlich.

Ha a birtokosokat többes számú főnév nevezi meg, a birtokszó egyes szám harmadik személyű jelet kap. – Nennt ein Substantiv im Plural die Besitzer, erhält das Besitzwort das Zeichen der 3. Person Singular (→ 6.3.6).

A birtokosok többes száma a szerkezetben pontosan egyszer jelenik meg: a főnéven vagy a személyjelben, sosem mindkettőn; *„a gyerekek szobájuk” ebben a szerkezetben hibás. – Die Mehrzahl der Besitzer erscheint in der Gruppe genau einmal: am Substantiv oder im Suffix, nie an beiden; *„a gyerekek szobájuk“ ist in dieser Fügung falsch.

„A diákok könyve” – „az ő könyvük”; „a szülők autója” – „az ő autójuk”. – „a diákok könyve“ – das Buch der Schüler –, „az ő könyvük“ – ihr Buch; „a szülők autója“ – das Auto der Eltern –, „az ő autójuk“ – ihr Auto.

Az angol hasonlóan osztja el: „the teachers‘ house”, de „their house”. – Das Englische verteilt ähnlich: „the teachers‘ house“, aber „their house“.

A diákok itt tanulnak. A könyvük az asztalon van. – Die Schüler lernen hier. Ihr Buch liegt auf dem Tisch.

Ha a birtokos csoport az előző mondatban szerepel, a következőben elhagyott névmás utal rá, ezért többes számú személyjel áll. – Steht die Besitzergruppe im vorigen Satz, verweist im folgenden ein weggelassenes Pronomen auf sie; deshalb steht das pluralische Suffix.

A gyerekeknek elveszett a kulcsuk. – Die Kinder haben ihren Schlüssel verloren.

Ha a „-nak/-nek” ragos birtokos elválik a birtokszótól, a többes számú személyjel a szokásos; ha közvetlenül előtte áll, az egyes számú: „a gyerekeknek a szobája”. – Steht der Besitzer mit „-nak/-nek“ vom Besitzwort getrennt, ist das pluralische Suffix üblich; steht er unmittelbar davor, das singularische: „a gyerekeknek a szobája“ – das Zimmer der Kinder (→ 6.5).

A régi nyelvben és egyes nyelvjárásokban a főnévi birtokos után is előfordult a többes számú személyjel. – In der älteren Sprache und in manchen Mundarten kam auch nach einem Substantiv als Besitzer das pluralische Suffix vor.

A két diák asztala az ablaknál van. – A család háza régi. – Der Tisch der zwei Schüler steht am Fenster. – Das Haus der Familie ist alt.

Számnév után a főnév egyes számban áll, a gyűjtőnév is egyes számú; birtokosként mindkettő egyetlen névként viselkedik. – Nach einem Zahlwort steht das Substantiv im Singular, auch der Sammelname ist Singular; als Besitzer verhalten sich beide wie ein einzelner Name (→ 6.3.3).

Péter és Anna háza fehér. – Péters und Annas Haus ist weiß.

Hogy ketten birtokolnak, azt a két név mutatja; a birtokszó ezt nem ismétli meg. – Dass zwei besitzen, zeigen die zwei Namen; das Besitzwort wiederholt das nicht.

A birtokszó ismétlése két külön birtokot jelöl: „Péter és Anna háza” egy ház, „Péter háza és Anna háza” kettő. – Die Wiederholung des Besitzworts bezeichnet zwei getrennte Besitztümer: „Péter és Anna háza“ ist ein Haus, „Péter háza és Anna háza“ sind zwei.

Neveket és főneveket egymás mellé lehet sorolni a birtokszó előtt, személyes névmásokat nem: *„az én és te házunk” hibás. – Namen und Substantive lassen sich vor dem Besitzwort aneinanderreihen, Personalpronomen nicht: *„az én és te házunk“ ist falsch.

Neked és nekem ugyanaz a tanárunk. – Neked és Annának közös a kertetek. – Du und ich haben denselben Lehrer. – Du und Anna habt einen gemeinsamen Garten.

Ha a beszélő is a birtokosok közé tartozik, többes szám első személy áll, ha csak a megszólított, második; az ige ugyanezt a rangsort követi: te és én itt lakunk, te és Anna itt laktok. – Gehört der Sprecher zu den Besitzern, steht die 1. Person Plural, gehört nur der Angesprochene dazu, die 2.; das Verb folgt derselben Rangfolge: Du und ich wohnen hier, du und Anna wohnt hier.

A latinban is így van: „tu et Tullia valetis”, „ego et Cicero valemus”. – Im Lateinischen ebenso: „tu et Tullia valetis“ – du und Tullia seid gesund –, „ego et Cicero valemus“ – ich und Cicero sind gesund.

Az ő házuk messze van. – Ihr Haus ist weit entfernt. (mehrere Besitzer)

Ha a harmadik személyű birtokost névmás emeli ki, több birtokos esetén is „az ő” áll, nem *„az ők”: csak a személyjel mutatja, hány a birtokos. – Wird ein Besitzer der 3. Person durch ein Pronomen hervorgehoben, steht auch bei mehreren Besitzern „az ő“, nicht *„az ők“: Nur das Suffix zeigt, wie viele Besitzer es sind (→ 6.3.5).

A „névmás” a „név” és a „más” szóból áll, mint a latin „pronomen” a „pro” és a „nomen” szóból. – „névmás“ – Pronomen – besteht aus „név“ – Name – und „más“ – anderer –, wie das lateinische „pronomen“ aus „pro“ – anstelle – und „nomen“ – Name.

Nem a mi kertünk, hanem az ő kertjük. – Nicht unser Garten, sondern ihr Garten.

Az „ő” csak a birtokos szerkezeten belül áll az „ők” helyett; alanyként „ők” áll, többes számú igével: Ők vidéken laknak. – Nur innerhalb der Besitzgruppe steht „ő“ statt „ők“; als Subjekt steht „ők“ mit dem Verb im Plural: Sie wohnen auf dem Land.

A többi nyelv a névmáson mutatja a birtokosok számát: „their”, „leur”, „их”, „eorum”; a magyar a birtokszón. – Die anderen Sprachen zeigen die Zahl der Besitzer am Pronomen: „their“, „leur“, „их“, „eorum“; das Ungarische am Besitzwort.

A spanyol „su” erről semmit sem mond, ezért szükség esetén „la casa de ellos” áll; a latin a birtokosok nemét is jelöli: „domus eorum”, „domus earum”. – Das spanische „su“ sagt darüber nichts, deshalb steht bei Bedarf „la casa de ellos“ – das Haus von ihnen; das Lateinische bezeichnet sogar das Geschlecht der Besitzer: „domus eorum“, „domus earum“.

Az ön könyve itt maradt. – Az önök könyve itt van. – Ihr Buch ist hier geblieben. (eine Person) – Ihr Buch ist hier. (mehrere Personen)

Az „ön” és az „önök” a szerkezetben főnévként viselkedik: az „önök” „-k”-ja már jelöli a többes számot, ezért utána egyes számú alak áll. – „ön“ und „önök“ verhalten sich in der Besitzgruppe wie Substantive: Das „-k“ von „önök“ zeigt die Mehrzahl schon an, deshalb steht danach die Singularform.

A német „ihr” háromféle birtokost jelölhet: egy nőt, több személyt és a megszólítottat; a magyarban „a háza”, „a házuk” és „az ön háza” felel meg neki. – Das deutsche „ihr“ kann drei Arten von Besitzern bezeichnen: eine Frau, mehrere Personen und den Angesprochenen; im Ungarischen entsprechen ihm „a háza“, „a házuk“ und „az ön háza“ (→ 6.3.8).

A magyar nem különbözteti meg a birtokos nemét, a számát viszont igen; a német fordítva jár el. – Das Ungarische unterscheidet das Geschlecht des Besitzers nicht, wohl aber seine Zahl; das Deutsche verfährt umgekehrt.

A vendégek szobája tiszta. – Das Zimmer der Gäste ist sauber. Oder: Die Zimmer der Gäste sind sauber.

Ha több birtokosnak egyes számú birtokszava van, nyitott, hogy egy közös tárgyról vagy mindenkinek a sajátjáról van-e szó. – Haben mehrere Besitzer ein Besitzwort im Singular, ist offen, ob ein gemeinsamer Gegenstand oder jeweils ein eigener gemeint ist (→ 6.3.7).

A közös autójuk piros. – Mindegyik gyereknek külön szobája van. – Ihr gemeinsames Auto ist rot. – Jedes Kind hat ein eigenes Zimmer.

A „közös” a „köz” szóból képződött, amely a „között” névutóban is megvan. – „közös“ ist von „köz“ – Zwischenraum – abgeleitet, das auch in der Postposition „között“ – zwischen – steckt.

A vendégek levették a kabátjukat. – A diákok felemelték a kezüket. – Die Gäste zogen ihre Mäntel aus. – Die Schüler hoben die Hand.

Ha mindenkinek egy-egy tárgya van, a magyar birtokosonként számol, és egyes számot használ; a többes számú „kabátjai” sem hibás, de a tárgyak halmazát emeli ki. – Hat jeder einen Gegenstand, zählt das Ungarische je Besitzer und verwendet den Singular; der Plural „kabátjai“ ist nicht falsch, rückt aber die Gegenstände als Menge in den Vordergrund (→ 6.4).

A francia is ismeri ezt az egyes számot: „les invités ont enlevé leur manteau”; a német állandósult fordulatokban: „Die Schüler heben die Hand.” – Auch das Französische kennt diesen Singular: „les invités ont enlevé leur manteau“; das Deutsche in festen Wendungen: „Die Schüler heben die Hand.“

Péter Gábornál van. A saját kulcsát keresi. – Péter ist bei Gábor. Er sucht seinen eigenen Schlüssel.

Az egyszerű „a kulcsát keresi” nyitva hagyná, hogy Péter kulcsáról vagy Gáboréról van szó; a „saját” rögzíti, hogy a birtokos az alany. – Das einfache „a kulcsát keresi“ ließe offen, ob Péters oder Gábors Schlüssel gemeint ist; „saját“ legt fest, dass der Besitzer das Subjekt ist (→ 6.9).

Wortschatz

  • egyes szám – Singular
  • többes szám – Plural
  • házuk – ihr Haus (mehrere Besitzer)
  • a gyerekek szobája – das Zimmer der Kinder
  • az ő házuk – ihr Haus (betont, mehrere Besitzer)
  • az önök könyve – Ihr Buch (an mehrere)
  • gyűjtőnév {gyűjtő·NÉV} – sammelnd·NAME(Sammelname)
  • névmás {név·MÁS} – Name·ANDERER(Pronomen)
  • egyeztetés {egyezTETés} – übereinstimmen·LASSEN·ung(Übereinstimmung, Kongruenz)
  • közös – gemeinsam
  • külön – getrennt, gesondert
  • saját – eigen
  • mindegyik – jeder einzelne

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Egy birtok és több birtok – Ein Besitzgegenstand und mehrere Besitzgegenstände (→ 6.4)

A birtokos szóalak két kérdésre felel: ki a birtokos, és hány birtokról van szó. – Die Besitzform beantwortet zwei Fragen: Wer ist der Besitzer, und um wie viele Besitzgegenstände geht es (→ 6.4.1)?

A könyvem a polcon van. – A könyveim a polcon vannak. – Mein Buch steht im Regal. – Meine Bücher stehen im Regal.

Ha a birtok több, a tő és a személyjel közé a birtoktöbbesítő jel kerül: „-i”. – Sind es mehrere Besitzgegenstände, tritt zwischen Stamm und Personalsuffix das Besitzpluralzeichen: „-i“ (→ 6.4.2).

A „-m” mindkét alakban ugyanazt a birtokost jelöli: a „könyveim” jelentése „meine Bücher”, nem „unsere Bücher”. – Das „-m“ bezeichnet in beiden Formen denselben Besitzer: „könyveim“ heißt „meine Bücher“, nicht „unsere Bücher“.

A birtokos alakban az „-i” veszi át a többesség jelölését, a „-k” elmarad; *„házakim” és *„házamok” nincs, csak „házaim”. – In der Besitzform übernimmt das „-i“ die Bezeichnung der Mehrzahl, das „-k“ fällt weg; *„házakim“ und *„házamok“ gibt es nicht, nur „házaim“ (→ 6.4.6).

A német kétszer jelöli a többességet: „meine Häuser”; a magyar egyszer, az „-ai” jellel; a francia „mes” és a spanyol „mis” egy szóban jelöli a birtokost és a birtok többességét. – Das Deutsche zeigt die Mehrzahl zweimal: „meine Häuser“; das Ungarische einmal, mit „-ai“; französisch „mes“ und spanisch „mis“ bezeichnen in einem Wort den Besitzer und die Mehrzahl des Besessenen.

Az autóid tiszták. – Az almáim pirosak. – Deine Autos sind sauber. – Meine Äpfel sind rot.

Magánhangzó után a jel alapalakja áll: „-i”, „j” nélkül, bár az egyes számú alak „autója”; a szóvégi „a” és „e” előtte megnyúlik. – Nach Vokal steht die Grundform des Zeichens: „-i“, ohne „j“, obwohl die Singularform „autója“ lautet; auslautendes „a“ und „e“ werden davor lang.

A tollaim újak. – A képeid szépek. – A kalapjaid az ajtó mellett vannak. – Meine Stifte sind neu. – Deine Bilder sind schön. – Deine Hüte sind neben der Tür.

Mássalhangzó után a jel „-ai”, „-ei”, „-jai” vagy „-jei”; az „a” és az „e” között a hangrend választ, a „j” szinte mindig leolvasható az egyes szám harmadik személyről. – Nach Konsonant lautet das Zeichen „-ai“, „-ei“, „-jai“ oder „-jei“; zwischen „a“ und „e“ wählt die Vokalharmonie, das „j“ lässt sich fast immer an der 3. Person Singular ablesen (→ 6.4.4).

→háza – sein/ihr Haus→házaim – meine Häuser

→kertje – sein/ihr Garten→kertjeim – meine Gärten

Kivétel a „barát”: „barátja”, de „barátaim”; az „i”-re végződő szavak „j”-vel kapcsolódnak: „biciklijeim”, „zoknijaim”. – Eine Ausnahme ist „barát“: „barátja“, aber „barátaim“; Wörter auf „i“ schließen mit „j“ an: „biciklijeim“ – meine Fahrräder, „zoknijaim“ – meine Socken.

Az „-i” után a személyjelek a legrövidebb alakjukban állnak: „-m”, „-d”, semmi, „-nk”, „-tok/-tek”, „-k”; kötőhangzóra nincs szükség. – Nach dem „-i“ haben die Personalsuffixe ihre kürzeste Gestalt: „-m“, „-d“, nichts, „-nk“, „-tok“/„-tek“, „-k“; ein Bindevokal ist nicht nötig (→ 6.4.3).

Besitzerház – Häuserkert – Gärtenautó – Autos
én – ichházaimkertjeimautóim
te – duházaidkertjeidautóid
ő – er, sieházaikertjeiautói
mi – wirházainkkertjeinkautóink
ti – ihrházaitokkertjeitekautóitok
ők – sieházaikkertjeikautóik

Péter autói drágák. – Az ő autóik drágák. – Péters Autos sind teuer. – Ihre Autos sind teuer. (mehrere Besitzer)

A „házaik” végén álló „-k” a birtokost jelöli, nem a házak számát; az „emlékeik” két „k”-ja közül egyik sem a többes szám jele. – Das „-k“ am Ende von „házaik“ bezeichnet den Besitzer, nicht die Zahl der Häuser; von den beiden „k“ in „emlékeik“ – ihre Erinnerungen – ist keines das Pluralzeichen.

Anna házai a folyó mellett állnak. – Annas Häuser stehen am Fluss.

A birtoktöbbesítő jeles alany többes számú, ezért az állítmány is többes számban áll, bár Anna egyetlen birtokos. – Ein Subjekt mit Besitzpluralzeichen ist ein Plural, deshalb steht auch das Prädikat im Plural, obwohl Anna eine einzige Besitzerin ist.

Olvasom a leveleimet. – Ich lese meine Briefe.

A „leveleimet” négy adatot közöl kötött sorrendben: levél, több darab, az enyém, tárgy. – „leveleimet“ teilt vier Angaben in fester Reihenfolge mit: Brief, mehrere Stück, mir gehörend, Objekt.

A többesség a személy előtt áll, az eset a szó végén; *„házami” alak nincs. – Die Mehrzahl steht vor der Person, der Kasus am Wortende; eine Form *„házami“ gibt es nicht.

A barátaimnak írok. – A barátaimmal utazom. – Ich schreibe meinen Freunden. – Ich reise mit meinen Freunden.

Egyes szám harmadik személyben a rag közvetlenül az „-i”-hez járul: „házait”, „könyveivel”; a jel maga sosem nyúlik meg: „házait”, nem *„házáit”. – In der 3. Person Singular tritt die Endung unmittelbar an das „-i“: „házait“, „könyveivel“; das Zeichen selbst wird nie gelängt: „házait“, nicht *„házáit“.

A „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért” szó is így végződik: „-ei-tek-ért”. – Auch das Wort „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért“ endet so: „-ei-tek-ért“ – Mehrzahl des Besitzes, euer, für (→ 1).

Nem minden szóvégi „i” birtoktöbbesítő jel: a „régi” és a „városi” szóban melléknévképző, a „kocsi” és a „férfi” szóban a tő része. – Nicht jedes „i“ am Wortende ist das Besitzpluralzeichen: In „régi“ – alt – und „városi“ – städtisch – ist es ein Adjektivsuffix, in „kocsi“ und „férfi“ gehört es zum Stamm.

A melléknévképző előtt az „a” rövid marad, a birtoktöbbesítő jel előtt megnyúlik: „formai” – „formái”. – Vor dem Adjektivsuffix bleibt „a“ kurz, vor dem Besitzpluralzeichen wird es lang: „formai“ – formal – und „formái“ – seine/ihre Formen.

A lovaim a réten vannak. – Az álmaim néha furcsák. – Meine Pferde sind auf der Wiese. – Meine Träume sind manchmal seltsam.

A változó tövű szavak a jel előtt ugyanazt a tövet mutatják, mint a közönséges többes számban: lovak – lovaim, levelek – leveleim, álmok – álmaim. – Wörter mit veränderlichem Stamm zeigen vor dem Zeichen denselben Stamm wie im gewöhnlichen Plural: lovak – lovaim, levelek – leveleim, álmok – álmaim (→ 6.4.5).

Az „út”, a „kút” és a „híd” kivétel: „utak”, de „útjaim”; a „szülő” és a „fiú” rövid tövet kap: „szüleim”, „fiaim”. – „út“, „kút“ und „híd“ sind Ausnahmen: „utak“, aber „útjaim“; „szülő“ und „fiú“ nehmen einen kurzen Stamm: „szüleim“ – meine Eltern, „fiaim“ – meine Söhne.

Petőfi műveit olvassuk; a megye falvai kicsik. – Wir lesen Petőfis Werke; die Dörfer des Komitats sind klein.

A tanárok könyvei a polcon vannak. – Die Bücher der Lehrer stehen im Regal.

Itt a birtokos viseli a közönséges többes számot, a birtokszó a birtoktöbbesítő jelet: „könyvei”; az „az ő házaik” szerkezetben viszont a névmás egyes számú marad. – Hier trägt der Besitzer den gewöhnlichen Plural, das Besitzwort das Besitzpluralzeichen: „könyvei“; in „az ő házaik“ – ihre Häuser – bleibt dagegen das Pronomen im Singular.

A két jel a birtokos oldalán is találkozik, a „-é” birtokjellel: „szomszédokéi”, „Péteréi”. – Beide Zeichen treffen auch auf der Seite des Besitzers zusammen, mit dem Besitzzeichen „-é“: „szomszédokéi“ – die (mehreren) der Nachbarn, „Péteréi“ – die (mehreren) von Péter (→ 6.8).

Két könyvem van. – Sok barátunk van. – Hány testvéred van? – Ich habe zwei Bücher. – Wir haben viele Freunde. – Wie viele Geschwister hast du?

Számnév vagy határozatlan számnév után a birtokszó egyes számban áll, és az ige is: „van”, nem „vannak”. – Nach einem Zahlwort oder einem unbestimmten Zahlwort steht das Besitzwort im Singular, und das Verb ebenso: „van“, nicht „vannak“ (→ 6.4.7, 8.8).

Két autójuk van. – Sie haben zwei Autos.

Az „autójuk” több birtokost jelöl, de egyes számú alak; a „két” adja meg az autók számát. – „autójuk“ bezeichnet mehrere Besitzer, ist aber eine Singularform; „két“ gibt die Zahl der Autos an.

Minden könyvem új. – A könyveim mind újak. – Alle meine Bücher sind neu. – Meine Bücher sind alle neu.

A „minden”, a „mindkét”, az „összes” és az „egyik” után egyes szám áll; a „mind” a már megnevezett, többes számú állományt foglalja össze. – Nach „minden“, „mindkét“, „összes“ und „egyik“ steht der Singular; „mind“ fasst den schon genannten Bestand im Plural zusammen.

Könyvcímekben a régebbi, többes számú szerkezet él tovább: „Petőfi Sándor összes költeményei”. – In Buchtiteln lebt die ältere Fügung mit Besitzplural fort: „Petőfi Sándor összes költeményei“ – Sämtliche Gedichte von Sándor Petőfi.

A könyveim közül kettő német. – A két könyvem az asztalon van. – Zwei von meinen Büchern sind deutsch. – Meine beiden Bücher liegen auf dem Tisch.

A részhalmazt a „közül” névutó emeli ki; névelővel a szám az egész ismert állományt jelöli, névelő nélkül csak egy részét. – Eine Teilmenge hebt die Postposition „közül“ hervor; mit Artikel bezeichnet die Zahl den ganzen bekannten Bestand, ohne Artikel nur einen Teil davon.

Fázik a kezem. – Sáros a cipőm. – Meine Hände frieren. – Meine Schuhe sind schlammig.

A páros testrészt és a párban viselt ruhadarabot a magyar rendszerint egyes számban nevezi meg, ha a párt egységként érti; az ige is egyes számú. – Paarige Körperteile und paarweise getragene Kleidung nennt das Ungarische gewöhnlich im Singular, wenn das Paar als Einheit gemeint ist; auch das Verb steht im Singular (→ 6.4.8).

Mindkét kezem szabad; *„mindkét kezeim” nincs. – A jobb szemem barna. – Meine beiden Hände sind frei; *„mindkét kezeim“ gibt es nicht. – Mein rechtes Auge ist braun.

A „nadrág”, az „olló” és a „szemüveg” is egyes számú, mint a németben; az angol, a francia és az orosz többes számot használ. – Auch „nadrág“ (Hose), „olló“ (Schere) und „szemüveg“ (Brille) stehen im Singular, wie im Deutschen; Englisch, Französisch und Russisch setzen den Plural.

Hosszú a hajam. – Elfogyott a pénzem. – Régi a bútorunk. – Meine Haare sind lang. – Mein Geld ist aufgebraucht. – Unsere Möbel sind alt.

A „haj” az egész hajat jelöli, az egyes szálat a „hajszál” nevezi meg; az anyagnév és a gyűjtőnév szintén egyes számú. – „haj“ bezeichnet das Kopfhaar als Ganzes, das einzelne Haar heißt „hajszál“; auch Stoff- und Sammelbezeichnungen stehen im Singular.

A többes számú alakok is helyesek: Reszketnek a kezeim; a szemei ragyognak. – Auch die Pluralformen sind richtig: Meine Hände zittern; seine/ihre Augen strahlen.

A többes szám a tagokat külön-külön emeli ki; leíró és választékos nyelvben gyakoribb. – Der Plural hebt die Glieder einzeln hervor; in beschreibender und gehobener Sprache ist er häufiger.

Wortschatz

  • birtoktöbbesítő {birtok·TÖBBESÍTŐ} – Besitz·MEHRZAHLBILDNER(Besitzpluralzeichen)
  • birtoktöbbesítő jel – Besitzpluralzeichen
  • könyveim – meine Bücher
  • autói – seine/ihre Autos
  • autóik – ihre Autos (mehrere Besitzer)
  • kalapjaid – deine Hüte
  • leveleimet – meine Briefe (Objekt)
  • barátaimmal – mit meinen Freunden
  • szüleim – meine Eltern
  • két könyvem – zwei Bücher von mir
  • mindkét {mind·KÉT} – alle·ZWEI(beide)
  • páros testrész – paariger Körperteil
  • hajszál {haj·SZÁL} – Haar·FADEN(einzelnes Kopfhaar)
  • anyagnév {anyag·NÉV} – Stoff·NAME(Stoffbezeichnung)

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.A birtokos jelölése „-nak/-nek” raggal – Kennzeichnung des Besitzers mit -nak/-nek (→ 6.5)

Péter könyve érdekes. – Péternek a könyve érdekes. – Peters Buch ist interessant.

A birtokos rag nélkül vagy „-nak/-nek” raggal állhat; a jelentés ugyanaz, a személyjel mindkét alakban megmarad. – Der Besitzer kann ohne Endung oder mit „-nak/-nek“ stehen; die Bedeutung ist dieselbe, das Possessivsuffix bleibt in beiden Formen erhalten (→ 6.5.1, 6.5.2).

Az iskolai nyelvtan az elsőt ragtalan, a másodikat ragos birtokos jelzőnek nevezi; a „rag” szó a „ragad” igéből elvont szó. – Die Schulgrammatik nennt den ersten endungsloses, den zweiten Besitzerattribut mit Endung; „rag“ ist eine Rückbildung aus „ragad“ – kleben.

A hosszú alakban két névelő is lehet: a tanárnak az autója; a második a birtokszóé, alakját a birtokszó kezdőhangja dönti el. – In der langen Form kann es zwei Artikel geben: das Auto des Lehrers; der zweite gehört zum Besitzwort, seine Form bestimmt dessen Anlaut.

A „Péternek a könyve” pontosan a német köznyelvi „dem Peter sein Buch” mintáját követi; a beszélt francia is ismeri: „le livre à Pierre”. – „Péternek a könyve“ folgt genau dem Muster des umgangssprachlichen deutschen „dem Peter sein Buch“; auch das gesprochene Französisch kennt es: „le livre à Pierre“.

A németben és a franciában ez köznyelvi-bizalmas alak, a magyarban mindkét alak a köznyelv része; egyik sem bizalmasabb vagy választékosabb a másiknál. – Im Deutschen und Französischen ist das eine umgangssprachliche Form, im Ungarischen gehören beide Formen zur Standardsprache; keine ist vertraulicher oder gehobener als die andere (→ 6.5.8).

A ragnak csak két alakja van, „-nak” és „-nek”, ajakkerekítéses nincs: „nőnek”; a szóvégi „a” és „e” megnyúlik: „Annának”, „Emesének”. – Die Endung hat nur zwei Formen, „-nak“ und „-nek“, eine gerundete gibt es nicht: „nőnek“ – der Frau; auslautendes „a“ und „e“ wird lang: „Annának“, „Emesének“.

Az igei „-nak/-nek” személyrag (olvasnak, kérnek) csak alakra egyezik vele. – Die verbale Personalendung „-nak/-nek“ (olvasnak – sie lesen, kérnek – sie bitten) stimmt nur der Form nach mit ihr überein.

Nekem a szobám világos. – Neked a táskád itt van. – Mein Zimmer ist hell. – Deine Tasche ist hier.

A személyes névmásnak külön alakjai vannak: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik; a birtokszó személyjele hozzájuk igazodik, *„énnek” nincs. – Das Personalpronomen hat eigene Formen: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik; das Possessivsuffix des Besitzwortes richtet sich nach ihnen, *„énnek“ gibt es nicht.

A barátomnak a lakása közel van. – Die Wohnung meines Freundes ist in der Nähe.

A birtokos maga is viselhet személyjelet; a rag ilyenkor a személyjel után következik: tő, személyjel, rag; *„barátnakom” lehetetlen. – Der Besitzer kann selbst ein Possessivsuffix tragen; die Endung folgt dann nach dem Suffix: Stamm, Possessivsuffix, Endung; *„barátnakom“ ist unmöglich.

Keresem Péternek a kulcsát. – Ich suche Peters Schlüssel.

Ha a szerkezet tárgy vagy határozó, a ragot a birtokszó kapja; a birtokos megtartja a „-nak/-nek” ragot, és más ragot nem kaphat. – Ist die Gruppe Objekt oder Adverbialbestimmung, erhält das Besitzwort die Endung; der Besitzer behält „-nak/-nek“ und kann keine andere Endung erhalten.

Hogy kell-e a „-nak/-nek”, azt a szerkezet felépítése dönti el, nem a jelentés; a melléknév és a csoport hossza nem teszi kötelezővé. – Ob „-nak/-nek“ nötig ist, entscheidet der Bau der Konstruktion, nicht die Bedeutung; ein Adjektiv und die Länge der Gruppe machen sie nicht obligatorisch (→ 6.5.3).

Kinek a kabátja ez? – Ez minek a kulcsa? – Wessen Mantel ist das? – Wozu gehört dieser Schlüssel?

A kérdő névmás mint birtokos mindig ragot kap; *„ki kabátja” nincs, a válaszban viszont mindkét alak lehetséges. – Ein Fragepronomen als Besitzer erhält immer die Endung; *„ki kabátja“ gibt es nicht, in der Antwort sind dagegen beide Formen möglich.

Ennek a fiúnak a táskája nehéz. – Die Tasche dieses Jungen ist schwer.

Ha a birtokos előtt mutató névmás áll, a rag kötelező, mégpedig kétszer; rag nélkül a szósor mondatként értendő: „Ez a fiú táskája.” – Steht vor dem Besitzer ein Demonstrativpronomen, ist die Endung obligatorisch, und zwar zweimal; ohne Endung wird die Folge als Satz verstanden: „Das ist die Tasche des Jungen.“

Csak a választékos, változatlan „e” mellett maradhat ragtalan a birtokos: E könyv szerzője ismert író. – Nur neben dem gehobenen, unveränderlichen „e“ kann der Besitzer endungslos bleiben: Der Autor dieses Buches ist ein bekannter Schriftsteller.

Júliának elveszett a kulcsa. – A háznak piros a teteje. – Julias Schlüssel ist verloren gegangen. – Das Haus hat ein rotes Dach.

Ha az állítmány elválasztja a birtokost a birtokszótól, a rag kötelező; az iskolai nyelvtan ezt birtokos részeshatározónak nevezi. – Trennt das Prädikat den Besitzer vom Besitzwort, ist die Endung obligatorisch; die Schulgrammatik nennt ihn „birtokos részeshatározó“.

Itt maradt valakinek a kulcsa. – Ismerem a lányt, akinek a bátyja itt dolgozik. – Hier ist jemandes Schlüssel liegen geblieben. – Ich kenne das Mädchen, dessen älterer Bruder hier arbeitet.

Kötelező a rag a határozatlan és a vonatkozó névmás után, a birtoklást kifejező létigés mondatban és a birtokosláncok közbülső tagján is. – Obligatorisch ist die Endung auch nach unbestimmten und Relativpronomen, im Haben-Satz mit „van“ und am Zwischenglied von Besitzketten (→ 6.6, 6.7).

Ragtalan birtokos tehát csak név, főnév vagy személyes névmás lehet, és közvetlenül a birtokszó előtt kell állnia. – Endungslos kann der Besitzer also nur als Name, Substantiv oder Personalpronomen sein, und er muss unmittelbar vor dem Besitzwort stehen.

A „kötelező” a „köt” igére vezethető vissza, ahogy a latin „obligare” is a „ligare” igére. – „kötelező“ – obligatorisch – geht auf „köt“ – binden – zurück, wie lateinisch „obligare“ auf „ligare“ – binden.

Péternek a kabátja fekete, Annának a kabátja piros. – Peters Mantel ist schwarz, Annas Mantel ist rot.

A birtokost hangsúly, szövegkörnyezet és szórend emeli ki, nem a „-nak/-nek” rag: a rövid alak éppúgy kiemelhet, mint a hosszú. – Den Besitzer heben Betonung, Kontext und Wortstellung hervor, nicht die Endung „-nak/-nek“: Die kurze Form kann ebenso hervorheben wie die lange (→ 6.5.4).

Péternek romlott el az autója, nem Annának. – Péter autója romlott el. – Peters Auto ist kaputtgegangen, nicht Annas. – Peters Auto ist kaputtgegangen.

A hosszú alakkal a birtokos egyedül is a fókuszba, közvetlenül az ige elé kerülhet; rövid alakkal az egész csoportnak kell odakerülnie. – Mit der langen Form kann der Besitzer auch allein in den Fokus, direkt vor das Verb treten; mit der kurzen Form muss die ganze Gruppe dorthin.

Péternek is nagy a kertje. – Péternek a kertje is nagy. – Auch Peter hat einen großen Garten. – Bei Peter ist auch der Garten groß.

Rövid alakban az „is” csak az egész csoport után állhat: „Péter kertje is”; *„Péter is kertje” nincs. – In der kurzen Form kann „is“ nur hinter der ganzen Gruppe stehen: „Péter kertje is“ – auch Peters Garten; *„Péter is kertje“ gibt es nicht.

A fiatal tanárnak a szobája csendes. – Das Zimmer des jungen Lehrers ist ruhig.

Ha a birtokos egész szócsoport, a ragot csak az alaptag, az utolsó főnév kapja; a németben a csoport minden szava jelölt: „des jungen Lehrers”. – Ist der Besitzer eine ganze Wortgruppe, erhält nur der Kern, das letzte Substantiv, die Endung; im Deutschen ist jedes Wort der Gruppe gekennzeichnet: „des jungen Lehrers“ (→ 6.5.5).

A rag a csoport jobb szélén áll, ahogy az angol „’s” is az utolsó szóhoz járul; a latin a melléknevet is egyezteti: „liber boni magistri”. – Die Endung steht am rechten Rand der Gruppe, wie auch das englische „’s“ an das letzte Wort tritt; das Lateinische lässt auch das Adjektiv übereinstimmen: „liber boni magistri“ – das Buch des guten Lehrers.

A parkban játszó gyereknek a labdája piros. – Der Ball des im Park spielenden Kindes ist rot.

Péternek és Annának a háza világos. – Das Haus von Péter und Anna ist hell.

Két „és”-sel kapcsolt birtokos közül a hosszú alakban mindegyik ragot kap. – Bei zwei mit „és“ verbundenen Besitzern erhält in der langen Form jeder die Endung.

Adok Péternek egy könyvet. – Péternek a könyve vastag. – Ich gebe Peter ein Buch. – Peters Buch ist dick.

A „-nak/-nek” jelölheti a cselekvés részesét és a birtokost is; birtokos csak akkor lehet, ha a mondatban hozzá illő birtokos személyjeles szó áll. – „-nak/-nek“ kann den Empfänger einer Handlung und auch den Besitzer kennzeichnen; Besitzer kann es nur sein, wenn im Satz ein dazu passendes Wort mit Possessivsuffix steht (→ 6.5.7).

Kinek adsz egy könyvet? – Kinek a könyve vastag? – Wem gibst du ein Buch? – Wessen Buch ist dick?

Megmutatom Péternek a házát. – Ich zeige Peter sein Haus. / Ich zeige Peters Haus.

Ha az ige részest is kaphat, és harmadik személyű birtokszó követi, két olvasat lehetséges; első vagy második személyű személyjel kizárja a birtokos olvasatot: „Megmutatom Péternek a házamat.” – Kann das Verb einen Empfänger haben und folgt ein Besitzwort der 3. Person, sind zwei Lesarten möglich; ein Possessivsuffix der 1. oder 2. Person schließt die Besitzerlesart aus: „Ich zeige Peter mein Haus.“

Péternek fáj a feje. – Peter tut der Kopf weh.

Gyakran a kettő egybeesik: ugyanaz a személy részes és birtokos is. – Oft fällt beides zusammen: Dieselbe Person ist Empfänger und Besitzer (→ 6.9).

A részes eset latin neve, „dativus”, a „dare” (ad) igéhez tartozik. – Der lateinische Name des Dativs, „dativus“, gehört zu „dare“ – geben.

A hagyományos iskolai nyelvtan birtokos esetről beszél, amely alakilag egybeesik a részes esettel; az újabb nyelvtanok nem számolnak külön birtokos esettel. – Die traditionelle Schulgrammatik spricht von einem Besitzerfall, der der Form nach mit dem Dativ zusammenfällt; neuere Grammatiken zählen keinen eigenen Genitiv.

A ragot egy uráli mutató névmási tőre és egy régi irányragra vezetik vissza. – Die Endung wird auf einen uralischen Pronomenstamm und eine alte Richtungsendung zurückgeführt.

Állandó nevek és címek rendszerint rövid alakúak: Madách Imre drámája „Az ember tragédiája”. – Feste Bezeichnungen und Titel haben meist die kurze Form: Imre Madáchs Drama heißt „Az ember tragédiája“ – Die Tragödie des Menschen.

Rövidítéskor a ragot és a névelőt együtt kell elhagyni: *„Eszter a könyve” és *„a tanár az autója” félig rövidített, helytelen alak. – Beim Kürzen müssen Endung und Artikel zusammen wegfallen: *„Eszter a könyve“ und *„a tanár az autója“ sind halbe Kürzungen und falsch.

Wortschatz

  • ragtalan {ragTALAN} – Endung·LOS(endungslos)
  • ragos {ragOS} – Endung·MIT(mit Endung)
  • ragtalan birtokos jelző – endungsloses Besitzerattribut
  • ragos birtokos jelző – Besitzerattribut mit Endung
  • birtokos részeshatározó – abgetrennter Besitzer im Dativ
  • részeshatározó {részes·HATÁROZÓ} – beteiligt·BESTIMMUNG(Dativobjekt)
  • kinek a … – wessen …? (Person)
  • ennek a … – dieses … (als Besitzer)
  • akinek a … – dessen …, deren …
  • nekem a szobám – mein Zimmer (lange Form)
  • kötelező {kötelezŐ} – verpflichten·END(obligatorisch)
  • fókusz – Fokus

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Birtokos láncok – Possessivketten (→ 6.6)

A király szomszédjának a kalapja nagy. – Der Hut des Nachbarn des Königs ist groß.

Ha egy birtokos szerkezet birtokszava maga is birtokos, birtokos lánc jön létre; a legrövidebb három főnévből és két birtokviszonyból áll. – Ist das Besitzwort einer Besitzgruppe selbst wieder Besitzer, entsteht eine Possessivkette; die kürzeste besteht aus drei Substantiven und zwei Besitzbeziehungen (→ 6.6.1).

Az első tag csak birtokos, az utolsó csak birtokszó, a középső egyszerre mindkettő, ezért két toldalékot visel: birtokos személyjelet és „-nak/-nek” ragot. – Das erste Glied ist nur Besitzer, das letzte nur Besitzwort, das mittlere beides zugleich und trägt deshalb zwei Endungen: ein Possessivsuffix und „-nak/-nek“.

A „szomszédjának” alakban a „-ja” a királyhoz köti a szót, a „-nak” a kalap birtokosává teszi. – In der Form „szomszédjának“ bindet „-ja“ das Wort an den König, „-nak“ macht es zum Besitzer des Hutes.

→a király – der König→a király szomszédja – der Nachbar des Königs→a király szomszédjának a kalapja – der Hut des Nachbarn des Königs

A tagok egymásba ágyazódnak: minden birtokos személyjel a közvetlenül előtte álló tagra utal, és a szerkezet alaptagja az utolsó szó. – Die Glieder sind ineinandergeschachtelt: Jedes Possessivsuffix verweist auf das unmittelbar davor stehende Glied, und Kern der Gruppe ist das letzte Wort.

A két viszony fajtája szabadon kombinálható: a ház ajtajának a csengője, a könyv szerzőjének a neve. – Die Art der beiden Beziehungen ist frei kombinierbar: die Klingel der Tür des Hauses, der Name des Autors des Buches.

Ismerem a fiú anyjának az apját. – Ismerem a fiú anyját és apját. – Ich kenne den Vater der Mutter des Jungen. – Ich kenne die Mutter und den Vater des Jungen.

A lánc ismertetőjele a középső szó birtokos személyjellel és „-nak/-nek” raggal; két birtokszó ugyanazon birtokos mellett nem lánc. – Kennzeichen der Kette ist das mittlere Wort mit Possessivsuffix und „-nak/-nek“; zwei Besitzwörter desselben Besitzers bilden keine Kette.

A tanár fiának a kutyájának a neve Bodri. – Der Name des Hundes des Sohnes des Lehrers ist Bodri.

A lánc hosszabb is lehet: minden lépésben az addigi utolsó szó lesz birtokos, és mögé új birtokszó lép harmadik személyű személyjellel. – Die Kette kann auch länger sein: Mit jedem Schritt wird das bisher letzte Wort zum Besitzer, und dahinter tritt ein neues Besitzwort mit dem Suffix der 3. Person (→ 6.6.2).

A szavak száma mindig eggyel több a viszonyok számánál; a nyelvtan nem szab felső határt, az ilyen önmagára alkalmazható szabályt rekurzívnak nevezik. – Die Zahl der Wörter ist immer um eins größer als die Zahl der Beziehungen; die Grammatik setzt keine Obergrenze, eine solche auf sich selbst anwendbare Regel nennt man rekursiv.

A király unokájának a dajkájának a fiának a kardjának a markolata aranyból van. – Der Griff des Schwertes des Sohnes der Amme des Enkels des Königs ist aus Gold.

(((a tanár) fiának) a kutyájának) a neve – der Name (des Hundes (des Sohnes (des Lehrers)))

A német fordítás az alaptagnál kezdődik, és hátulról előre halad: a magyar első szó lesz a német utolsó. – Die deutsche Übersetzung beginnt beim Kern und läuft von hinten nach vorn: Das erste ungarische Wort wird das letzte deutsche.

Az angol „’s” a magyar sorrendet követi: „the teacher’s son’s dog’s name”; az „of” szerkezet, a francia, a spanyol, az orosz és a latin az alaptaggal kezd: „nomen canis filii magistri”. – Der englische s-Genitiv folgt der ungarischen Reihenfolge: „the teacher’s son’s dog’s name“; die „of“-Fügung, Französisch, Spanisch, Russisch und Latein beginnen beim Kern: „nomen canis filii magistri“.

Az első birtokos rendszerint rag nélkül áll, de „-nak/-nek” ragot is kaphat: Katinak az anyjának a kertje szép. – Der erste Besitzer steht gewöhnlich ohne Endung, kann aber auch „-nak/-nek“ erhalten: Der Garten von Katis Mutter ist schön (→ 6.6.3).

A hosszú forma a német köznyelvi „der Kati ihrer Mutter ihr Garten” fordulatnak felel meg; kérdőszónál, mutató és vonatkozó névmásnál kötelező. – Die lange Form entspricht der deutschen umgangssprachlichen Wendung „der Kati ihrer Mutter ihr Garten“; bei Fragewort, Zeige- und Relativpronomen ist sie Pflicht.

Az összehasonlított nyelvek közül csak a magyar hagyhatja jelöletlenül az első birtokost. – Unter den verglichenen Sprachen kann nur das Ungarische den ersten Besitzer unbezeichnet lassen.

Apám autójának a színe kék. – Die Farbe vom Auto meines Vaters ist blau.

Az első birtokos személyjelben is rejtőzhet; első vagy második személyű személyjel csak az első szón állhat, a többi tag személyjele harmadik személyű, és az előző tagra utal. – Der erste Besitzer kann auch im Possessivsuffix stecken; ein Suffix der 1. oder 2. Person kann nur am ersten Wort stehen, die Suffixe der übrigen Glieder gehören zur 3. Person und verweisen auf das vorige Glied.

A tanár lányának a férjének az autója piros. – Das Auto des Mannes der Tochter des Lehrers ist rot.

Minden közbülső tag megkapja a „-nak/-nek” ragot; a „-ja” „-já-”, az „-e” „-é-” lesz előtte, a megváltozott tő megmarad: „lovának”, „kezének”, „ajtajának”. – Jedes Zwischenglied erhält „-nak/-nek“; „-ja“ wird davor zu „-já-“, „-e“ zu „-é-“, der veränderte Stamm bleibt: „lovának“, „kezének“, „ajtajának“ (→ 6.6.4).

A szomszédok gyerekeinek a barátainak a kutyái egész nap ugatnak. – Die Hunde der Freunde der Kinder der Nachbarn bellen den ganzen Tag.

A birtok többes száma a birtoktöbbesítő „-i” jellel jelenik meg, utána nyúlás nélkül következik a „-nak/-nek”; az állítmány száma csak az utolsó szóhoz igazodik. – Die Mehrzahl des Besitzes erscheint mit dem Besitzpluralzeichen „-i“, danach folgt „-nak/-nek“ ohne Dehnung; die Zahl des Prädikats richtet sich nur nach dem letzten Wort.

Többes számú középső tag után is egyes szám harmadik személyű személyjel áll: „a szomszéd gyerekeinek a szobája”, nem *„szobájuk”. – Auch nach einem mittleren Glied im Plural steht das Suffix der 3. Person Singular: „a szomszéd gyerekeinek a szobája“, nicht *„szobájuk“.

A közbülső tagon a magyar mindkét oldalt jelöli; a négyszavas magyar láncban így öt toldalék áll, a németben három birtokos eset. – Am Zwischenglied kennzeichnet das Ungarische beide Seiten; in der ungarischen Kette aus vier Wörtern stehen so fünf Endungen, im Deutschen drei Genitive.

A szomszéd fiának a barátjának a kutyája ugat. – Der Hund des Freundes des Sohnes des Nachbarn bellt.

A láncban egy névelő áll az elején, és egy-egy minden „-nak/-nek” után: két „-nak/-nek” raghoz tehát három névelő tartozik. – In der Kette steht ein Artikel am Anfang und je einer nach jedem „-nak/-nek“: Zu zwei Endungen „-nak/-nek“ gehören also drei Artikel (→ 6.6.5).

Címekben, lexikonokban és választékos írásban a „-nak/-nek” utáni névelő gyakran elmarad: „A falu templomának története”. – In Überschriften, Lexika und gehobener Schriftsprache fehlt der Artikel nach „-nak/-nek“ oft: „Die Geschichte der Dorfkirche“.

A „Szózat” első sora is névelő nélkül és szétválasztva hozza a birtokos szerkezetet: „Hazádnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar”. – Auch die erste Zeile des „Szózat“ bringt die Besitzgruppe ohne Artikel und auseinandergerissen: „Sei deiner Heimat unerschütterlich treu, o Ungar“.

A szomszédnak az a két fekete kutyája – jene zwei schwarzen Hunde des Nachbarn

PlatzBestandteilBeispiel
1Besitzer mit „-nak”/„-nek”a szomszédnak
2Artikel oder Zeigewortaz a
3Zahlwortkét
4Adjektivfekete
5Besitzwortkutyája

A csoporton belül minden résznek kötött helye van; a 2–4. hely üresen maradhat, de ha betöltik, csak ebben a sorrendben. – Innerhalb der Gruppe hat jeder Bestandteil einen festen Platz; die Plätze 2 bis 4 können leer bleiben, besetzt werden sie nur in dieser Folge (→ 6.6.6).

Anyám barátnőjének a lánya orvos. – Anyám lányának a barátnője orvos. – Die Tochter der Freundin meiner Mutter ist Ärztin. – Die Freundin der Tochter meiner Mutter ist Ärztin.

A tagok nem cserélhetők fel: a sorrend hordozza a jelentést, a melléknév pedig mindig a közvetlenül utána álló szót határozza meg. – Die Glieder lassen sich nicht vertauschen: Die Reihenfolge trägt die Bedeutung, und das Adjektiv bestimmt immer das unmittelbar folgende Wort.

A szomszéd lányának a barátjának az autójában ültünk. – Wir saßen im Auto des Freundes der Tochter des Nachbarn.

Az esetragot csak az utolsó szó kapja, bármilyen hosszú a lánc; leválasztani csak a „-nak/-nek” ragos első részt lehet: „Tegnap ellopták a biciklijét a szomszéd fiának.” – Die Kasusendung erhält nur das letzte Wort, wie lang die Kette auch ist; abtrennen lässt sich nur der vordere Teil mit „-nak/-nek“: „Gestern wurde das Fahrrad gestohlen – dem Sohn des Nachbarn.“

Megmutattam a tanár fiának a képét. – Ich habe das Bild des Sohnes des Lehrers gezeigt. / Ich habe dem Sohn des Lehrers sein Bild gezeigt.

Hogy a „-nak/-nek” továbbviszi-e a láncot, vagy részes határozó, azt a következő szó mutatja meg; a rag nélküli „a szomszéd fia könyvét” csak birtokos szerkezet. – Ob „-nak/-nek“ die Kette weiterführt oder Dativ ist, zeigt erst das folgende Wort; das endungslose „a szomszéd fia könyvét“ ist nur Besitzgruppe.

Nyelvtanilag a lánc tetszőlegesen hosszabbítható, jól érthető azonban többnyire csak két, legfeljebb három fok: a lényeges szó a végén áll, a ragok és a névelők ismétlődnek. – Grammatisch lässt sich die Kette beliebig verlängern, gut verständlich sind aber meist nur zwei, höchstens drei Stufen: Das entscheidende Wort steht am Ende, Endungen und Artikel wiederholen sich (→ 6.6.7).

A ház tetejének a színe piros. – A háztető színe piros. – Die Farbe des Daches des Hauses ist rot. – Die Farbe des Hausdachs ist rot.

Összetett szóval a lánc egy fokkal rövidebb lesz; az összetétel fajtát nevez meg, a lánc egyedi összetartozást, személy vagy név pedig így nem építhető be. – Durch ein zusammengesetztes Wort wird die Kette um eine Stufe kürzer; die Zusammensetzung benennt eine Art, die Kette eine einzelne Zugehörigkeit, und eine Person oder ein Name lässt sich so nicht einbauen.

Ritkán a birtokos személyjel is megmarad az összetételben, mint a „bolondokháza” szóban. – Selten bleibt sogar das Possessivsuffix in der Zusammensetzung erhalten, wie in „bolondokháza“ – Irrenhaus, übertragen heilloses Durcheinander.

A városi múzeum igazgatója holnap érkezik. – Der Direktor des städtischen Museums kommt morgen an.

Az első birtokosból „-i” képzős melléknév is lehet; ilyenkor a következő szó elveszti személyjelét, és a jelentés kissé eltolódik: „a falu iskolája” egy bizonyos falué, „a falusi iskola” vidéki iskola. – Der erste Besitzer kann auch zum Adjektiv auf „-i“ werden; dann verliert das folgende Wort sein Possessivsuffix, und die Bedeutung verschiebt sich leicht: „a falu iskolája“ gehört einem bestimmten Dorf, „a falusi iskola“ ist eine Schule auf dem Land.

A feleségem apjának a háza a Balatonnál van. – Az apósom háza a Balatonnál van. – Das Haus des Vaters meiner Frau ist am Balaton. – Das Haus meines Schwiegervaters ist am Balaton.

Sok rokonsági viszonyra külön szó van, amely egy egész fokot pótol: nagyapa, unokaöcs, após, anyós, sógor. – Für viele Verwandtschaftsbeziehungen gibt es ein eigenes Wort, das eine ganze Stufe ersetzt: Großvater, Neffe, Schwiegervater, Schwiegermutter, Schwager (→ 6.9).

A szomszéd fiának van egy barátja, akinek a kutyája egész éjjel ugat. – Der Sohn des Nachbarn hat einen Freund, dessen Hund die ganze Nacht bellt.

A vonatkozó névmás egy birtokos helyére lép, és megkapja annak „-nak/-nek” ragját: személyre „akinek”, dologra „amelynek” utal; *„a lány, aki apja orvos” nem létezik. – Das Relativpronomen tritt an die Stelle eines Besitzers und erhält dessen „-nak/-nek“: Auf Personen verweist „akinek“, auf Sachen „amelynek“; *„a lány, aki apja orvos“ gibt es nicht (→ 6.6.8, 7.7).

Ott van a ház, amelynek a tetején egy gólya áll. – Dort ist das Haus, auf dessen Dach ein Storch steht.

A birtokszó szerepét a saját esetragja mutatja; a német az elöljárót a „dessen” elé teszi, a magyar a ragot a birtokszó végére. – Die Rolle des Besitzworts zeigt seine eigene Kasusendung; das Deutsche stellt die Präposition vor „dessen“, das Ungarische hängt die Endung an das Besitzwort.

Az angol „whose”, a latin „cuius”, az orosz „которой” és a német „dessen” csak a birtokost jelöli, a spanyol „cuyo” a birtokszóhoz igazodik („cuya madre”); a magyar mindkét oldalt jelöli. – Englisch „whose“, lateinisch „cuius“, russisch „которой“ und deutsch „dessen“ kennzeichnen nur den Besitzer, spanisch „cuyo“ richtet sich nach dem Besitzwort („cuya madre“); das Ungarische kennzeichnet beide Seiten.

A tanár fiának van egy kutyája. A kutya neve Bodri. – Der Sohn des Lehrers hat einen Hund. Der Hund heißt Bodri.

A lánc két mondatra is bontható, vagy „hogy” kötőszós mellékmondattá alakítható: „a miniszter lemondásának a híre” – „a hír, hogy a miniszter lemondott”. – Die Kette lässt sich auch auf zwei Sätze verteilen oder in einen Nebensatz mit „hogy“ auflösen: „die Nachricht vom Rücktritt des Ministers“ – „die Nachricht, dass der Minister zurückgetreten war“.

Wortschatz

  • birtokos lánc – Possessivkette
  • közbülső tag – Zwischenglied
  • birtokviszony {birtok·VISZONY} – Besitz·VERHÄLTNIS(Besitzbeziehung)
  • szomszédjának – seines/ihres Nachbarn (als Besitzer)
  • fiának – seines/ihres Sohnes (als Besitzer)
  • gyerekeinek – seiner/ihrer Kinder (als Besitzer)
  • rekurzív – rekursiv
  • kötött szórend – gebundene Wortstellung
  • háztető {ház·TETŐ} – Haus·DACH(Hausdach)
  • városi {városI} – Stadt·(ADJEKTIV)(städtisch)
  • após – Schwiegervater
  • akinek – dessen, deren (Person)
  • amelynek – dessen, deren (Sache)
  • vonatkozó mellékmondat – Relativsatz

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.Birtoklás „van” és „nincs” igével – Besitzkonstruktionen mit van und nincs (→ 6.7)

A magyarban nincs a német „haben” igének megfelelő ige; a birtoklást a „van” létige fejezi ki. – Im Ungarischen gibt es kein Verb, das dem deutschen „haben“ entspricht; den Besitz drückt das Seinsverb „van“ – ist, es gibt – aus (→ 6.7.1).

Péternek van egy kutyája. – Peter hat einen Hund.

A mondat szó szerint azt közli, hogy Péter számára létezik egy kutya, mégpedig a saját kutyája. – Wörtlich teilt der Satz mit, dass es für Peter einen Hund gibt, und zwar seinen eigenen.

A szótárak és a nyelvtanok ezt a szerkezetet a „valakinek van valamije” képlettel írják le. – Wörterbücher und Grammatiken beschreiben diesen Bau mit der Formel „valakinek van valamije“ – jemandem ist sein Etwas.

A birtokos „-nak/-nek” ragot kap, a birtok birtokos személyjelet; a birtokost tehát két jel mutatja. – Der Besitzer erhält die Endung „-nak/-nek“, das Besessene ein Possessivsuffix; der Besitzer ist also doppelt gekennzeichnet.

Nekem van egy könyvem. – Nekünk van egy kertünk. – Nekik van egy autójuk. – Ich habe ein Buch. – Wir haben einen Garten. – Sie haben ein Auto.

A mondat alanya a birtok, ezért a „van” mindig harmadik személyben áll; *„nekem vagyok” alak nincs. – Subjekt des Satzes ist das Besessene; deshalb steht „van“ immer in der 3. Person; eine Form *„nekem vagyok“ gibt es nicht.

A birtok alanyesetben áll, nem tárgyesetben: „Van egy új telefonom.”, nem *„telefonomat”. – Das Besessene steht im Nominativ, nicht im Akkusativ: „Van egy új telefonom.“ – Ich habe ein neues Telefon –, nicht *„telefonomat“ (→ 6.7.3).

A rag és a személyjel egyaránt kötelező: *„Péter van autója” és *„Péternek van autó” helytelen. – Endung und Possessivsuffix sind beide Pflicht: *„Péter van autója“ und *„Péternek van autó“ sind falsch (→ 6.7.2).

A „létige” szó a „lét” és az „ige” összetétele; a „van” régi alakja a „vagyon” volt, ma ez főnév, és „Vermögen”-t jelent. – Das Wort „létige“ – Seinsverb – ist aus „lét“ – Sein – und „ige“ – Verb – zusammengesetzt; die alte Form von „van“ war „vagyon“, heute ein Substantiv mit der Bedeutung „Vermögen“.

A latin mindkét szerkezetet ismerte: „Mihi est liber” és „Habeo librum”; az orosz is a létigét használja: „У меня есть книга”, szó szerint „nálam van egy könyv”. – Das Lateinische kannte beide Bauweisen: „Mihi est liber“ – mir ist ein Buch – und „Habeo librum“ – ich habe ein Buch; auch das Russische nimmt das Wort für „ist“: „У меня есть книга“, wörtlich „bei mir ist ein Buch“.

A „Mihi est liber” felépítése a magyaréval azonos, csak a birtokos személyjel hiányzik belőle. – „Mihi est liber“ ist gebaut wie der ungarische Satz, nur fehlt das Possessivsuffix.

A spanyol „tener” a latin „tenere” (tartani) folytatása, a német „haben” pedig nem a latin „habere”, hanem a „capere” (megfogni) rokona. – Das spanische „tener“ setzt lateinisch „tenere“ – halten – fort; das deutsche „haben“ ist nicht mit lateinisch „habere“ verwandt, sondern mit „capere“ – fassen.

A németben az ige változik a személlyel, a magyarban a főnév: „biciklim”, „biciklid”, „biciklije”. – Im Deutschen wechselt das Verb mit der Person (habe, hast, hat), im Ungarischen das Substantiv: „biciklim“, „biciklid“, „biciklije“.

Annának két testvére van. – A fiúnak kék szeme van. – Az asztalnak négy lába van. – Anna hat zwei Geschwister. – Der Junge hat blaue Augen. – Der Tisch hat vier Beine.

A szerkezet ugyanazt fedi le, mint a német „haben”: tulajdont, rokonságot, testrészt, tulajdonságot és részt; birtokos lehet személy, állat, tárgy és elvont fogalom is. – Der Bau deckt dasselbe ab wie das deutsche „haben“: Eigentum, Verwandtschaft, Körperteile, Eigenschaften und Teile; Besitzer kann eine Person, ein Tier, eine Sache und auch ein Begriff sein.

Péternek két kutyája van. – Annának szép kertje van. – Peter hat zwei Hunde. – Anna hat einen schönen Garten.

Semleges közlésben a „van” a birtok előtt áll; számnév, mennyiségjelző vagy hangsúlyos melléknév esetén ez a csoport a „van” elé kerül. – In der neutralen Feststellung steht „van“ vor dem Besessenen; bei Zahlwort, Mengenangabe oder betontem Adjektiv rückt diese Gruppe vor „van“.

A birtoklást kifejező mondatban a birtok nem kap határozott névelőt, mert újat vezet be; „Péter kutyája a kertben van” már egy ismert kutya helyét közli. – Im Haben-Satz steht das Besessene ohne bestimmten Artikel, denn es führt etwas Neues ein; „Péter kutyája a kertben van“ – Peters Hund ist im Garten – gibt schon den Ort eines bekannten Hundes an.

Van egy kutya a kertben. – Van egy kutyám. – Im Garten ist ein Hund. – Ich habe einen Hund.

A birtokos mondat a létezést kifejező mondat különleges esete: a két mondat között csak a személyjel a különbség. – Der Haben-Satz ist ein Sonderfall des Existenzsatzes: Zwischen beiden Sätzen steht nur das Possessivsuffix.

Péternek volt egy kutyája. – Annának lesz egy új lakása. – Lenne egy kérdésem. – Peter hatte einen Hund. – Anna wird eine neue Wohnung haben. – Ich hätte eine Frage.

Az időt és a módot egyedül a létige mutatja: „van”, „volt”, „lesz”, „lenne”; a „lett” a birtok keletkezését jelenti: Annának lett egy kisfia. – Zeit und Modus zeigt allein das Seinsverb: „van“, „volt“, „lesz“, „lenne“; „lett“ bezeichnet das Hinzukommen eines Besitzes: Anna hat einen kleinen Sohn bekommen (→ 2.10.1).

Van időd? – Igazad van. – Lázam van. – Szükségem van egy tollra. – Hast du Zeit? – Du hast recht. – Ich habe Fieber. – Ich brauche einen Stift.

Sok német „haben”-es fordulat a magyarban is birtokos mondat; az éhséget és a félelmet viszont melléknév vagy ige fejezi ki: „Éhes vagyok.”, „Félek.” – Viele deutsche Wendungen mit „haben“ sind auch im Ungarischen Haben-Sätze; Hunger und Angst drücken dagegen ein Adjektiv oder ein Verb aus: „Ich habe Hunger.“, „Ich habe Angst.“

A német perfektum „haben” segédigéjének nincs megfelelője („ettem”), a kötelességet a „kell” fejezi ki: Ma dolgoznom kell. – Das Hilfsverb „haben“ des deutschen Perfekts hat keine Entsprechung („ettem“ – ich habe gegessen), eine Pflicht drückt „kell“ aus: Heute habe ich zu arbeiten.

A „szükség” a „szűk” melléknévből képződött, ahogy a latin „angustia” (szorultság) az „angustus” (szűk) szóból. – „szükség“ – Not, Bedarf – ist von „szűk“ – eng – abgeleitet, so wie lateinisch „angustia“ – Enge, Not – von „angustus“ – eng.

Vannak könyveim. – Vannak barátai. – Ich habe Bücher. – Er hat Freunde.

A „van” a birtokhoz igazodik: a birtoktöbbesítő „-i-” jeles birtok mellett „vannak” áll, a birtokos személye ezt nem befolyásolja. – „van“ richtet sich nach dem Besessenen: Bei einem Besitzwort mit dem Besitzpluralzeichen „-i-“ steht „vannak“, die Person des Besitzers beeinflusst das nicht (→ 6.7.4).

Van gyereke? – Van testvéred? – Nincs barátja. – Hat sie Kinder? – Hast du Geschwister? – Er hat keine Freunde.

Ha csak az a kérdés, van-e egyáltalán ilyen birtok, egyes szám áll; a német, az angol és az orosz ilyenkor többes számot használ: „Do you have children?” – Geht es nur darum, ob es einen solchen Besitz überhaupt gibt, steht der Singular; Deutsch, Englisch und Russisch setzen hier den Plural: „Do you have children?“

Jó barátaim vannak. – Sok barátom van. – Ich habe gute Freunde. – Ich habe viele Freunde.

A többes szám akkor áll, ha több egyes dologra gondolnak, gyakran jelzővel; számnév és mennyiségjelző után egyes szám és „van” áll, *„sok barátaim vannak” helytelen. – Der Plural steht, wenn an mehrere einzelne Dinge gedacht wird, oft mit einem Beiwort; nach Zahlwort und Mengenangabe stehen Singular und „van“, *„sok barátaim vannak“ ist falsch.

Van egy autóm. – Nincs autóm. – Ich habe ein Auto. – Ich habe kein Auto.

A birtokos mondatot nem a „nem” tagadja, hanem a „nincs”, többes számú birtoknál a „nincsenek”; *„nem van” alak nincs. – Den Haben-Satz verneint nicht „nem“, sondern „nincs“, bei pluralischem Besitz „nincsenek“; eine Form *„nem van“ gibt es nicht (→ 6.7.5).

A „nincs” kiegészítő (szuppletív) alak, és csak a jelen idő harmadik személyében létezik; más időkben a „nem” áll az igealak előtt: „nem volt”, „nem lesz”. – „nincs“ ist eine suppletive Form und existiert nur in der 3. Person des Präsens; in den anderen Zeiten steht „nem“ vor der Verbform: „nem volt“, „nem lesz“.

Van egy húgom. – Nincs húgom. – Ich habe eine jüngere Schwester. – Ich habe keine jüngere Schwester.

Az állító mondatban gyakori „egy” a „nincs” után elmarad; a német „kein” helyén a magyarban semmi sem áll. – Das im bejahten Satz häufige „egy“ fällt nach „nincs“ weg; an der Stelle des deutschen „kein“ steht im Ungarischen nichts.

Nekem nincs autóm, és Annának sincs. – Fogalmam sincs. – Ich habe kein Auto, und Anna auch nicht. – Ich habe keine Ahnung.

A „sincs” a „sem” és a „nincs” összeolvadása; a „nincs” szóból „-telen” képzővel melléknév is lett: „nincstelen”, azaz vagyontalan. – „sincs“ ist aus „sem“ – auch nicht – und „nincs“ verschmolzen; von „nincs“ ist mit dem Suffix „-telen“ – -los – sogar ein Adjektiv abgeleitet: „nincstelen“ – mittellos.

Nincs kulcsom. – A kulcsom nincs itt. – Nincs meg a kulcsom. – Ich habe keinen Schlüssel. – Mein Schlüssel ist nicht hier. – Ich finde meinen Schlüssel nicht.

Az első a birtokot tagadja, a második csak a helyet, a harmadik a „megvan” tagadása: a kulcs az enyém, de most nem található. – Der erste Satz verneint den Besitz, der zweite nur den Ort, der dritte ist die Verneinung von „megvan“ – ist zur Hand: Der Schlüssel gehört mir, ist aber gerade nicht auffindbar.

József Attila „Tiszta szívvel” című verse így kezdődik: „Nincsen apám, se anyám”; a „nincsen” a „nincs” választékos változata. – József Attilas Gedicht „Tiszta szívvel“ – Mit reinem Herzen – beginnt mit den Worten „Nincsen apám, se anyám“ – ich habe keinen Vater und keine Mutter; „nincsen“ ist die gehobene Nebenform von „nincs“.

Az orosz hasonlóan jár el: „У меня нет машины”; a „нет”-et a „не” és az „есть” összeolvadásának tartják. – Das Russische verfährt ähnlich: „У меня нет машины“ – ich habe kein Auto; „нет“ gilt als Verschmelzung von „не“ – nicht – und „есть“ – ist.

Van testvéred? – Van, egy bátyám. – Van pénzed? – Nem, nincs. – Hast du Geschwister? – Ja, einen älteren Bruder. – Hast du Geld? – Nein, habe ich nicht.

Az eldöntendő kérdés szórendje azonos az állító mondatéval, csak a hanglejtés változik; a rövid válasz az ismételt „van” vagy „nincs”. – Die Entscheidungsfrage hat dieselbe Wortfolge wie der Aussagesatz, nur die Satzmelodie ändert sich; die Kurzantwort ist das wiederholte „van“ oder „nincs“ (→ 6.7.6).

Kinek van tolla? – Nekem. – Wer hat einen Stift? – Ich.

A német „wer” alanyesetben kérdez, a magyar részes esetben, mert a birtokos részes esetben áll; a válasz is megtartja: „Nekem.”, nem *„Én.” – Das Deutsche fragt mit dem Nominativ „wer“, das Ungarische mit dem Dativ, weil der Besitzer im Dativ steht; auch die Antwort behält ihn: „Nekem.“, nicht *„Én.“

Hány testvéred van? – Milyen autód van? – Nincs autód? – De, van. – Wie viele Geschwister hast du? – Was für ein Auto hast du? – Hast du kein Auto? – Doch.

A francia „si” a magyar „de” és a német „doch” megfelelője: „Tu n’as pas de voiture ? – Si.” – Das französische „si“ entspricht dem ungarischen „de“ und dem deutschen „doch“: „Tu n’as pas de voiture ? – Si.“

Van egy kutyám. – Nekem van autóm, neked nincs. – Ich habe einen Hund. – Ich habe ein Auto, du nicht.

A birtokost a személyjel már megmutatja, ezért a „nekem, neked …” elmarad; csak szembeállításnál és kiemelésnél áll, közvetlenül a „van” előtt. – Den Besitzer zeigt schon das Possessivsuffix, deshalb fällt „nekem, neked …“ weg; es steht nur bei Gegenüberstellung und Hervorhebung, unmittelbar vor „van“ (→ 6.7.7).

Az igénél az alany marad el („Olvasok.”), a birtokos mondatban a birtokos; a személy itt nem az igén, hanem a főnéven ül. – Beim Verb fällt das Subjekt weg („Olvasok.“), im Haben-Satz der Besitzer; die Person sitzt hier nicht am Verb, sondern am Substantiv.

A ház nagy. Van kertje és két garázsa. – Das Haus ist groß. Es hat einen Garten und zwei Garagen.

A névmást elhagyó nyelveket a nyelvészet pro-drop nyelveknek nevezi; a latin „Est mihi canis” mondatban viszont a „mihi” nem maradhat el. – Sprachen, die ein Pronomen weglassen können, nennt die Sprachwissenschaft Pro-Drop-Sprachen; im lateinischen „Est mihi canis“ kann „mihi“ dagegen nicht wegfallen.

Van autód? – Van. – Péternek van autója. – Nekem is van. – Hast du ein Auto? – Ja, ich habe eins. – Peter hat ein Auto. – Ich habe auch eins.

Ha a birtok ismert, elmarad, és vele a személyjele is; a németnek pótszó kell – „eins”, „keinen”, „welche” –, a francianak „en”: „J’en ai une”. – Ist das Besessene bekannt, fällt es weg und mit ihm sein Suffix; das Deutsche braucht ein Ersatzwort – „eins“, „keinen“, „welche“ –, das Französische „en“: „J’en ai une“ (→ 6.7.8).

Hány testvéred van? – Három. – Péternek piros autója van, nekem fehér. – Wie viele Geschwister hast du? – Drei. – Peter hat ein rotes Auto, ich ein weißes.

Van egy autóm. – Van nálam pénz. – Nálam van a kulcsod. – Ich habe ein Auto. – Ich habe Geld dabei. – Ich habe deinen Schlüssel.

A „magánál hordás” nem birtoklás, hanem helyhatározás: „-nál/-nél” áll a „van” igével; *„Nekem van könyved” helytelen, mert a személyek nem egyeznek. – „Bei sich haben“ ist kein Besitz, sondern eine Ortsangabe: „-nál/-nél“ steht mit „van“; *„Nekem van könyved“ ist falsch, weil die Personen nicht übereinstimmen (→ 6.7.9).

Van pénzem, de nincs nálam. – Ich habe Geld, aber nicht dabei.

A szálloda száz szobával rendelkezik. – A család három házat birtokol. – Das Hotel verfügt über hundert Zimmer. – Die Familie besitzt drei Häuser.

A „rendelkezik” és a „birtokol” hivatali és sajtónyelvi szó; csak ezeknél az igéknél alany a birtokos, ezért a birtokos szerint ragozódnak: „birtokolunk”, „rendelkezünk”. – „rendelkezik“ und „birtokol“ sind Wörter der Amts- und Pressesprache; nur bei ihnen ist der Besitzer Subjekt, deshalb werden sie nach dem Besitzer konjugiert: „birtokolunk“ – wir besitzen, „rendelkezünk“ – wir verfügen.

A „bír” eredetileg „birtokolni” jelentésű volt; a régi jelentés él a „birtok”, a „bíró” és a „birodalom” szóban. – „bír“ bedeutete ursprünglich „besitzen“; die alte Bedeutung lebt in „birtok“ – Besitz –, „bíró“ – Richter – und „birodalom“ – Reich.

A „tulajdon” az elavult „tulaj” (egyedül, magában) szóból ered; képzései feltűnően megfelelnek a német „eigen” családjának: „tulajdonság”, „tulajdonnév”, „tulajdonképpen”. – „tulajdon“ – Eigentum, eigen – geht auf das veraltete „tulaj“ – allein, für sich – zurück; seine Ableitungen entsprechen auffällig den deutschen Wörtern mit „eigen“: „tulajdonság“ – Eigenschaft, „tulajdonnév“ – Eigenname, „tulajdonképpen“ – eigentlich.

A német „besitzen” a „sitzen”, a latin „possidere” a „sedere” (ülni) szót rejti: aki birtokol, rajta ül. – „Besitzen“ enthält „sitzen“, lateinisch „possidere“ das Verb „sedere“ – sitzen: Wer etwas besitzt, sitzt darauf.

Két fia van. – Holnap vizsgám van. – Er hat zwei Söhne. – Morgen habe ich eine Prüfung.

A „van” nem mond semmit a birtok tartamáról; a különbséget a birtokszó jelentése és az időhatározók hordozzák. – „van“ sagt nichts über die Dauer des Besitzes; den Unterschied tragen die Bedeutung des Besitzworts und die Zeitangaben (→ 6.7.10).

Két éve van autóm. – Két éve még volt autóm. – Ich habe seit zwei Jahren ein Auto. – Vor zwei Jahren hatte ich noch ein Auto.

Az „éve”, a „napja” és a „hete” alakilag harmadik személyű birtokos forma; jelen idővel „óta”, múlt idővel „ezelőtt” a jelentésük, mint a francia „il y a deux ans” esetében. – „éve“, „napja“ und „hete“ sind der Form nach Besitzformen der 3. Person; mit dem Präsens bedeuten sie „seit“, mit dem Präteritum „vor“, wie französisch „il y a deux ans“.

Felesége van. – Nős. – Férje van. – Férjnél van. – Er hat eine Frau. – Er ist verheiratet. – Sie hat einen Mann. – Sie ist verheiratet.

A „nős” a „nő” szóból képződött, ellentéte a „nőtlen”; a megszűnt viszonyt jelző mutatja: „volt felesége”, „néhai nagyapám”. – „nős“ ist von „nő“ – Frau – abgeleitet, das Gegenteil ist „nőtlen“ – ledig; ein beendetes Verhältnis zeigt ein Beiwort: „volt felesége“ – seine Exfrau, „néhai nagyapám“ – mein verstorbener Großvater.

Van egy házunk, de csak béreljük. – Wir haben ein Haus, aber wir mieten es nur.

A birtokos mondat azt nevezi meg, ami fölött valaki rendelkezik; a jog elválasztja a birtokot és a tulajdont, ahogy a római jog a „possessio” és a „dominium” fogalmát. – Der Haben-Satz nennt, worüber jemand verfügt; das Recht trennt Besitz und Eigentum, wie das römische Recht „possessio“ und „dominium“.

Wortschatz

  • létige {lét·IGE} – Sein·VERB(Seinsverb)
  • valakinek van valamije – jemand hat etwas
  • nekem van … – ich habe …
  • nincs – ist nicht vorhanden, es gibt nicht
  • nincsenek – sind nicht vorhanden
  • sincs – ist auch nicht vorhanden
  • vannak – sind vorhanden
  • szükségem van … – ich brauche …
  • igazad van – du hast recht
  • megvan – ist da, ist zur Hand
  • nálam van – ich habe es dabei
  • rendelkezik – verfügen (über)
  • birtokol – besitzen
  • tulajdonos {tulajdonOS} – Eigentum·ER(Eigentümer)
  • két éve – seit zwei Jahren; vor zwei Jahren
  • nős {nőS} – Frau·MIT(verheiratet (Mann))

↑ Hoch zum Seitenanfang

9.Az „-é” birtokjel: enyém, tiéd, Péteré – Formen mit -é: enyém, tiéd, Péteré (→ 6.8)

Az én autóm piros, Péteré kék. – Mein Auto ist rot, Péters ist blau.

A már említett birtokot jelölő szót a magyar nem ismétli meg; helyette a birtokos kapja meg az „-é” birtokjelet. – Ein bereits genanntes Besitzwort wiederholt das Ungarische nicht; stattdessen erhält der Besitzer das Besitzzeichen „-é“ (→ 6.8.1).

A birtokjeles alak egyszerre utal a birtokosra és a birtokra: „Péteré” itt Péter autóját jelenti; az ilyen kihagyást a nyelvtudomány ellipszisnek nevezi. – Die Form mit Besitzzeichen verweist zugleich auf Besitzer und Besitz: „Péteré“ bedeutet hier Péters Auto; ein solches Weglassen nennt die Sprachwissenschaft Ellipse.

Ez nem Péter táskája, hanem Annáé. – A mi házunk nagyobb, mint a szomszédé. – Das ist nicht Péters Tasche, sondern Annas. – Unser Haus ist größer als das des Nachbarn.

A birtokjeles alak különösen gyakori a „nem …, hanem …” szembeállításban és a „mint” utáni összehasonlításban. – Besonders häufig ist die Form in der Gegenüberstellung „nem …, hanem …“ und im Vergleich nach „mint“ – als.

A névelő a birtokoshoz tartozik, nem a kihagyott szóhoz: „a szomszédé”; a német két névelőt használ: „das des Nachbarn”. – Der Artikel gehört zum Besitzer, nicht zum ausgelassenen Wort: „a szomszédé“; das Deutsche braucht zwei Artikel: „das des Nachbarn“.

A rendelő az orvosé. – Ez a táska Annáé. – Die Praxis gehört dem Arzt. – Diese Tasche gehört Anna.

Az „-é” egyalakú: magas és mély hangrendű szóhoz egyaránt „-é” járul, kötőhangzó és „j” nélkül; ezért különbözik az „autója” és az „autóé”. – „-é“ hat nur eine Form: An helle und dunkle Wörter tritt gleichermaßen „-é“, ohne Bindevokal und ohne „j“; deshalb unterscheiden sich „autója“ – sein Auto – und „autóé“ – das des Autos (→ 6.8.2).

A szóvégi rövid „a” és „e” megnyúlik, „e” után így két „é” kerül egymás mellé: „kecskéé”, „Bencéé”. – Auslautendes kurzes „a“ und „e“ wird lang, nach „e“ stehen so zwei „é“ nebeneinander: „kecskéé“ – das der Ziege –, „Bencéé“ – das von Bence.

A szótő egyébként változatlan marad: „madarak”, de „madáré”; „lovak”, de „lóé”; ebben az „-é” a „-nak/-nek” raghoz hasonlít. – Der Stamm bleibt sonst unverändert: „madarak“ – Vögel –, aber „madáré“ – das des Vogels; „lovak“, aber „lóé“; darin gleicht „-é“ der Endung „-nak/-nek“.

A játszótér a gyerekeké. – A lakás a barátomé. – Der Spielplatz gehört den Kindern. – Die Wohnung gehört meinem Freund.

Az „-é” a többesjel és a birtokos személyjel után áll: szótő – többesjel vagy személyjel – birtokjel; több szóból álló birtokosnál csak az utolsó szó kapja: „a kis fiúé”. – „-é“ steht hinter dem Pluralzeichen und hinter dem Possessivsuffix: Stamm – Pluralzeichen oder Possessivsuffix – Besitzzeichen; bei einem mehrgliedrigen Besitzer erhält es nur das letzte Wort: „a kis fiúé“ – das des kleinen Jungen.

A mutató névmás megismétli az „-é”-t, ahogy minden ragot is megismétel: „azé a lányé”. – Das Demonstrativpronomen wiederholt „-é“, so wie es auch jede Endung wiederholt: „azé a lányé“ – das des Mädchens da (→ 7.3).

A park mindenkié. – A kutya senkié, az utcán él. – Der Park gehört allen. – Der Hund gehört niemandem, er lebt auf der Straße.

A magyar nyelvtan az „-é”-t a jelek közé sorolja, mert utána még toldalék következhet: „Péterét”, „Péteréi”. – Die ungarische Grammatik zählt „-é“ zu den Zeichen, weil danach noch ein Suffix folgen kann: „Péterét“, „Péteréi“.

Ez a könyv az enyém. – Ez a toll a tiéd. – Ez a ház a miénk. – Dieses Buch gehört mir. – Dieser Stift gehört dir. – Dieses Haus gehört uns.

A személyes névmásoknak saját birtokjeles alakjuk van: enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék; a nyelvtanok ezeket birtokos névmásnak nevezik. – Die Personalpronomen haben eigene Formen mit Besitzzeichen: enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék; die Grammatiken nennen sie Possessivpronomen (→ 6.8.3, 6.8.4).

A végükön ugyanazok a személyjelek állnak, mint a birtokszón: „enyém” mint „könyvem”, „miénk” mint „házunk”, „övék” mint „házuk”. – Am Ende stehen dieselben Personalendungen wie am Besitzwort: „enyém“ wie „könyvem“, „miénk“ wie „házunk“, „övék“ wie „házuk“.

Besitzerein Besitzmehrere Besitze
én – ichaz enyém – meiner, meinsaz enyéim – die meinen
te – dua tiéd, a tied – deiner, deinsa tieid – die deinen
ő – er, sieaz övé – seiner, ihreraz övéi – die seinen, die ihren
mi – wira miénk, a mienk – unserera mieink – die unseren
ti – ihra tiétek, a tietek – eurera tieitek – die euren
ők – sieaz övék – ihreraz övéik – die ihren

Nyelvtani nem nincs: az „enyém” kabátra, táskára és szobára egyaránt vonatkozhat, az „övé” férfi és női birtokosra is. – Ein grammatisches Geschlecht gibt es nicht: „enyém“ kann sich auf Mantel, Tasche und Zimmer beziehen, „övé“ auf einen männlichen wie einen weiblichen Besitzer.

A német „ihres” három jelentését a magyar külön alakokkal fejezi ki: „az övé” egy nőé, „az övék” több birtokosé, „az öné” a megszólítotté. – Die drei Bedeutungen von deutsch „ihres“ drückt das Ungarische mit eigenen Formen aus: „az övé“ – das einer Frau –, „az övék“ – das mehrerer Besitzer –, „az öné“ – das des Angesprochenen.

Ez az én biciklim. – Ez a bicikli az enyém. – Das ist mein Fahrrad. – Dieses Fahrrad gehört mir.

Főnév előtt sosem áll „enyém”, hanem a névmás és a birtokos személyjeles főnév: *„az enyém bicikli” nincs. – Vor einem Substantiv steht nie „enyém“, sondern das Pronomen mit dem Substantiv samt Possessivsuffix: *„az enyém bicikli“ gibt es nicht.

Mindenki a magáét védi. – Jeder verteidigt das Seine.

A visszaható „maga” birtokjeles alakjai a sajátot jelentik: „magamé”, „magadé”, „magáé”; az „öv” főnév birtokjeles alakja szintén „övé”, ezért „A csat az övé.” kétértelmű. – Die Formen des reflexiven „maga“ bedeuten das Eigene: „magamé“, „magadé“, „magáé“; auch das Substantiv „öv“ – Gürtel – bildet „övé“, deshalb ist „A csat az övé.“ doppeldeutig: Die Schnalle gehört ihm – oder zum Gürtel.

Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el egymástól. – Du bist mein, ich bin dein, nur Spaten und Hacke sollen uns trennen.

Ez népi hűségfogadalom: az ásó és a kapa a sírásásra utal. – Das ist ein volkstümliches Treueversprechen: Spaten und Hacke verweisen auf das Ausheben des Grabes.

Ez a kabát Péteré. – Ezek a kesztyűk Péteréi. – Dieser Mantel gehört Péter. – Diese Handschuhe gehören Péter.

Ha a kihagyott birtok többes számú, az „-é” után a birtoktöbbesítő „-i” áll, ugyanaz, mint a „házai” szóban; a birtokosok számát a birtokos maga mutatja: „szomszédokéi”. – Ist der ausgelassene Besitz ein Plural, folgt auf „-é“ das Besitzpluralzeichen „-i“, dasselbe wie in „házai“; die Zahl der Besitzer zeigt der Besitzer selbst: „szomszédokéi“ – die der Nachbarn (→ 6.8.6, 6.4).

A köznyelvben az „enyéim” mellett „enyémek” is hallható, főneveknél pedig gyakran több birtokra is az egyszerű „-é” áll. – Umgangssprachlich hört man neben „enyéim“ auch „enyémek“, und bei Substantiven steht oft auch für mehrere Dinge das einfache „-é“.

Az enyéim otthon várnak. – A mieink megnyerték a meccset. – Die Meinen warten zu Hause. – Unsere haben das Spiel gewonnen.

Előzőleg említett birtok nélkül a többes alakok személyeket jelölnek; a „fiaiéi” öt magánhangzót tartalmaz, mindegyik külön szótag. – Ohne vorher genannten Besitz bezeichnen die Pluralformen Personen; „fiaiéi“ – die seiner Söhne – enthält fünf Vokale, jeder eine eigene Silbe.

Nem a te autódat kértem kölcsön, hanem Péterét. – Annáéban meleg van. – Ich habe mir nicht dein Auto geliehen, sondern das von Péter. – In dem von Anna ist es warm.

A birtokjeles alak főnévként viselkedik, és kötőhangzó nélkül bármilyen ragot felvehet; a rag hangrendjét nem az „é”, hanem az előtte álló tő dönti el: „Péterével”, de „apjáéval”. – Die Form mit Besitzzeichen verhält sich wie ein Substantiv und nimmt ohne Bindevokal jede Endung an; die Vokalharmonie der Endung bestimmt nicht das „é“, sondern der Stamm davor: „Péterével“, aber „apjáéval“ – mit dem seines Vaters (→ 6.8.7).

A személyes alakok mássalhangzóra végződnek: a tárgyrag előtt „e” kötőhangzót kapnak („enyémet”, „tiédet”, „övéket”), a „-val/-vel” „v”-je pedig hasonul („enyémmel”, „tiéddel”); csak az „övé” végződik magánhangzóra: „övét”. – Die persönlichen Formen enden auf Konsonant: Vor der Objektendung erhalten sie den Bindevokal „e“ („enyémet“, „tiédet“, „övéket“), und das „v“ von „-val/-vel“ gleicht sich an („enyémmel“, „tiéddel“); nur „övé“ endet auf Vokal: „övét“.

A toldalékok sorrendje kötött: tő – birtokos személyjel – „-é” – „-i” – rag. – Die Reihenfolge der Suffixe ist fest: Stamm – Possessivsuffix – „-é“ – „-i“ – Endung.

„Péterénél” más, mint „Péteréknél”: az „-ék” a személyt családjával vagy körével együtt jelöli. – „Péterénél“ – bei dem von Péter, als das von Péter – ist etwas anderes als „Péteréknél“ – bei Péter und seiner Familie: „-ék“ bezeichnet die Person samt Familie oder Kreis.

Mindenkinek a magáét. – Jedem das Seine.

Ez a latin „suum cuique” jogelv magyar megfelelője. – Das ist die ungarische Entsprechung des lateinischen Rechtsgrundsatzes „suum cuique“.

Kié ez a kabát? – Az enyém. – A ház Péteré. – Wem gehört dieser Mantel? – Mir. – Das Haus gehört Péter.

Állítmányként a birtokjeles alak a német „gehören” igének felel meg; a kérdőszó „kié?”, amelyet a „ki” és ugyanez az „-é” alkot. – Als Prädikat entspricht die Form mit Besitzzeichen dem deutschen Verb „gehören“; das Fragewort ist „kié?“ – wessen? –, gebildet aus „ki“ – wer – und demselben „-é“ (→ 6.8.8).

Jelen idő harmadik személyében nem áll „van”: *„A ház Péteré van.” helytelen; más időben „volt”, „lesz”, első és második személyű alannyal „vagyok”, „vagy” áll: „A tiéd vagyok.” – In der 3. Person Präsens steht kein „van“: *„A ház Péteré van.“ ist falsch; in anderen Zeiten stehen „volt“, „lesz“, bei einem Subjekt der 1. und 2. Person „vagyok“, „vagy“: „Ich gehöre dir.“

A tagadás „nem”-mel történik, nem „nincs”-csel, mert a mondat a hovatartozást tagadja, nem a létezést: Ez nem az enyém. – Verneint wird mit „nem“, nicht mit „nincs“, weil die Zugehörigkeit verneint wird, nicht das Vorhandensein: Das gehört nicht mir.

Enyém a szoba. – Az első díj Annáé lett. – Mir gehört das Zimmer. – Den ersten Preis bekam Anna.

A föld azé, aki megműveli. – Akié a föld, azé a vallás. – Das Land gehört dem, der es bebaut. – Wem das Land gehört, dem gehört die Religion.

Ez a latin „cuius regio, eius religio” elv magyarul; ahol a latin birtokos esetet használ, ott a magyar „-é”-t. – Das ist der lateinische Grundsatz „cuius regio, eius religio“ auf Ungarisch; wo das Lateinische den Genitiv setzt, steht im Ungarischen „-é“.

Ez Péter háza. – Ez a ház Péteré. – Das ist Péters Haus. – Dieses Haus gehört Péter.

A birtokos személyjel a birtokon áll, és a birtokos személyét és számát jelzi; az „-é” a birtokoson áll, és csak azt mutatja, hogy a birtok valakié. – Das Possessivsuffix steht am Besitz und zeigt Person und Zahl des Besitzers; „-é“ steht am Besitzer und zeigt nur, dass der Besitz jemandem gehört (→ 6.8.9).

A gyereke beteg. – A sapka a gyereké. – Sein Kind ist krank. – Die Mütze gehört dem Kind.

Magas hangrendű szavaknál gyakran csak a magánhangzó hossza különbözteti meg a két toldalékot; rag előtt egybe is eshetnek: a „gyerekét” a „gyereke” és a „gyereké” tárgyesete is lehet. – Bei hellen Wörtern unterscheidet oft nur die Vokallänge die beiden Suffixe; vor einer Endung können sie zusammenfallen: „gyerekét“ kann der Akkusativ von „gyereke“ – sein Kind – und von „gyereké“ – das des Kindes – sein.

A „kinek a …?” birtokos személyjeles választ vár, a „kié?” „-é”-s választ; főnév előtt birtokjeles alak nem állhat: *„Péteré autó” nincs. – „kinek a …?“ erwartet eine Antwort mit Possessivsuffix, „kié?“ eine mit „-é“; vor einem Substantiv kann keine Form mit „-é“ stehen: *„Péteré autó“ gibt es nicht.

Wortschatz

  • birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen)
  • Péteré – das von Péter, Péters
  • Péteréi – die von Péter
  • birtokos névmás – Possessivpronomen
  • az enyém – meiner, meine, meins
  • a tiéd – deiner, deine, deins
  • az övé – seiner, seins; ihrer, ihres
  • a miénk – unserer, unsere, unseres
  • az övék – ihrer, ihres (mehrere Besitzer)
  • az enyéim – die meinen; die Meinen
  • kié – wessen?, wem gehört?
  • magáé – sein eigenes
  • Péterék – Péter und seine Familie
  • ellipszis – Ellipse, Auslassung

↑ Hoch zum Seitenanfang

10.Testrészek és rokonok – Besitz bei Körperteilen und Verwandtschaftsbezeichnungen (→ 6.9)

Hideg a kezed. – Vizes a hajunk. – Deine Hände sind kalt. – Unsere Haare sind nass.

A testrésznevek a mondatban szinte mindig birtokos személyjellel állnak: a testrész mindig valakihez tartozik, és a birtokost maga a személyjel nevezi meg. – Körperteilwörter stehen im Satz fast immer mit Possessivsuffix: Ein Körperteil gehört immer jemandem, und den Besitzer nennt das Suffix selbst (→ 6.9.1).

Ugyanez érvényes a ruhadarabokra, a magunknál tartott tárgyakra és a rokonságnevekre; a páros testrész rendszerint egyes számban áll. – Dasselbe gilt für Kleidungsstücke, für Dinge, die man bei sich hat, und für Verwandtschaftswörter; paarige Körperteile stehen gewöhnlich im Singular (→ 6.4).

A régi testrésznevek többsége harmadik személyben „j” nélkül áll: „feje”, „keze”, „szeme”, „füle”, „lába”, „foga”; „j”-vel a „karja”, a „combja” és a „csontja”. – Die meisten alten Körperteilwörter stehen in der dritten Person ohne „j“: sein Kopf, seine Hand, sein Auge, sein Ohr, sein Bein, sein Zahn; mit „j“ stehen „karja“ – sein Arm –, „combja“ – sein Oberschenkel – und „csontja“ – sein Knochen.

Korog a gyomrom. – Letört a körmöm. – Mir knurrt der Magen. – Mein Fingernagel ist abgebrochen.

Több testrésznév megváltoztatja a tövét: „kéz” – „kezem”, „tenyér” – „tenyerem”; „köröm” – „körmöm”, „ajak” – „ajkam”, „torok” – „torkom”; a „homlok” és a „könyök” nem. – Mehrere Körperteilwörter verändern ihren Stamm: Hand, Handfläche; Nagel, Lippe, Kehle – jeweils mit „mein“; „homlok“ – Stirn – und „könyök“ – Ellbogen – nicht.

A „fej” szó maga is birtokos alakból jött létre: a régi „feje” alakot később „feje” módon tagolták. – Das Wort „fej“ – Kopf – ist selbst aus einer Besitzform entstanden: Die alte Form „fe-je“ wurde später als „fej-e“ gegliedert.

Az „állam” lehet az „áll” birtokos alakja és önálló főnév is; ugyanígy a „szám” a „száj” birtokos alakja és a „szám” főnév. – „állam“ kann die Besitzform von „áll“ – mein Kinn – und ein selbständiges Substantiv sein – Staat; ebenso ist „szám“ die Besitzform von „száj“ – mein Mund – und das Substantiv „szám“ – Zahl.

Inog az asztal lába. – Letört a bögre füle. – Das Tischbein wackelt. – Der Henkel der Tasse ist abgebrochen.

A testrésznevek tárgyak részeit is megnevezik; több névutó is testrésznévből keletkezett: a „mellett” a „mell”, a „szemben” a „szem” szóból. – Körperteilwörter benennen auch Teile von Gegenständen; mehrere Postpositionen sind aus Körperteilwörtern entstanden: „mellett“ – neben – aus „mell“ – Brust –, „szemben“ – gegenüber – aus „szem“ – Auge (→ 5.1).

Fáj a fejem. – Péternek fáj a feje. – Mir tut der Kopf weh. – Peter tut der Kopf weh.

Fájdalom esetén a testrész az alany, és az érintett személy birtokos személyjele áll rajta; a „fáj” ezért csak harmadik személyben áll, csak a személyjel változik. – Bei Schmerzen ist der Körperteil das Subjekt und trägt das Possessivsuffix der betroffenen Person; „fáj“ steht deshalb nur in der 3. Person, nur das Suffix wechselt (→ 6.9.2).

Mid fáj? – Mindenem fáj. – Fájnak a lábaim. – Was tut dir weh? – Mir tut alles weh. – Mir tun die Beine weh.

Viszket a hátam. – Folyik az orrom. – Vérzik az orra. – Mein Rücken juckt. – Mir läuft die Nase. – Er hat Nasenbluten.

Sok más panasz is ezt a mintát követi; a német hol birtokos névmást, hol részes esetet, hol összetett főnevet használ, a magyar mindig ugyanazt a szerkezetet. – Viele andere Beschwerden folgen diesem Muster; das Deutsche wechselt zwischen Possessivpronomen, Dativ und Kompositum, das Ungarische bleibt bei demselben Satzbau.

Lázam van. – Fejfájásom van. – Beteg vagyok. – Fázom. – Fázik a kezem. – Ich habe Fieber. – Ich habe Kopfschmerzen. – Ich bin krank. – Mir ist kalt. – Mir frieren die Hände.

Ha az egész test érintett, többnyire birtoklást kifejező mondat áll, más panaszoknál a személy az alany. – Ist der ganze Körper betroffen, steht meist ein Haben-Satz, bei anderen Beschwerden ist die Person das Subjekt (→ 6.7).

Kificamodott a bokám. – Eltört a karja. – Ich habe mir den Knöchel verstaucht. – Er hat sich den Arm gebrochen.

A spanyol „Me duele la cabeza” és az orosz „У меня болит голова” mondatban is a testrész az alany; a francia „J’ai mal à la tête” a fájdalmat birtokként fejezi ki, mint a „Fejfájásom van”. – Auch im spanischen „Me duele la cabeza“ und im russischen „У меня болит голова“ ist der Körperteil Subjekt; das französische „J’ai mal à la tête“ drückt den Schmerz als Besitz aus, wie „Fejfájásom van“.

Fáj a szívem érte. – Emiatt ne fájjon a fejed! – Mir blutet das Herz um ihn. – Darüber zerbrich dir nicht den Kopf!

Felveszem a kabátomat. – Levette a cipőjét. – Ich ziehe den Mantel an. – Er zog die Schuhe aus.

A ruhadarabok és a személyes tárgyak annak a személyjelét kapják, aki viseli vagy magánál tartja őket; a német csak névelőt tesz, gyakran visszaható névmással: „Ich ziehe mir den Mantel an”. – Kleidungsstücke und persönliche Gegenstände tragen das Suffix dessen, der sie trägt oder bei sich hat; das Deutsche setzt nur den Artikel, oft mit Reflexivpronomen: „Ich ziehe mir den Mantel an“ (→ 6.9.3).

A „Hol a kulcs?” egy közös, mindenki által ismert kulcsra kérdez, a „Hol a kulcsom?” a sajátra. – „Hol a kulcs?“ fragt nach einem gemeinsamen, allen bekannten Schlüssel, „Hol a kulcsom?“ nach dem eigenen.

Az anya felhúzza a gyerek cipőjét. – Begombolom a kabátodat. – Die Mutter zieht dem Kind die Schuhe an. – Ich knöpfe dir den Mantel zu.

Piros ruha van rajta. – Sie trägt ein rotes Kleid.

Ha csak az a kérdés, mit visel valaki, a ruhadarab személyjel nélkül áll, a viselőt a „rajta” nevezi meg. – Geht es nur darum, was jemand trägt, steht das Kleidungsstück ohne Suffix, den Träger nennt „rajta“ – auf ihm, auf ihr.

Add ide a táskám! – Gib mir meine Tasche!

Első és második személyű személyjel után a köznyelvben elmaradhat a „-t” tárgyrag, harmadik személyben nem. – Nach dem Possessivsuffix der 1. und 2. Person Singular kann umgangssprachlich die Akkusativendung „-t“ wegfallen, in der 3. Person nicht (→ 4.3).

Van egy öcsém. – A lányom orvos. – Hol lakik a bátyád? – Ich habe einen jüngeren Bruder. – Meine Tochter ist Ärztin. – Wo wohnt dein älterer Bruder?

A rokonságnevek viszonyt jelölnek: egy anya mindig valakinek az anyja, ezért szinte mindig birtokos személyjellel állnak. – Verwandtschaftswörter bezeichnen eine Beziehung: Eine Mutter ist immer jemandes Mutter, deshalb stehen sie fast immer mit Possessivsuffix (→ 6.9.4).

A „férfi” általában férfit, a „férj” házastársat jelent; ugyanígy különbözik a „nő” és a „feleség”: Az a férfi a férjem. – „férfi“ bezeichnet einen Mann allgemein, „férj“ den Ehemann; ebenso unterscheiden sich „nő“ – Frau – und „feleség“ – Ehefrau: Jener Mann ist mein Mann.

Az apja mérnök, az anyja tanárnő. – Sein Vater ist Ingenieur, seine Mutter Lehrerin.

Két bátyám és egy húgom van. – Ich habe zwei ältere Brüder und eine jüngere Schwester.

A testvérekre négy szó van, nem és életkor szerint: „báty”, „öcs”, „nővér”, „húg”; a német, az angol, az orosz és a latin ehhez melléknevet használ: „älterer Bruder”, „elder brother”, „старший брат”, „frater maior”. – Für Geschwister gibt es vier Wörter, nach Geschlecht und Alter: älterer Bruder, jüngerer Bruder, ältere Schwester, jüngere Schwester; Deutsch, Englisch, Russisch und Latein brauchen dafür ein Adjektiv.

A „báty” és az „öcs” személyjele hosszú magánhangzóval kezdődik: „bátyám”, „öcsém”, nem *„bátyom”; harmadik személyben „bátyja”, „öccse”. – Die Suffixe von „báty“ und „öcs“ beginnen mit einem langen Vokal: „bátyám“, „öcsém“, nicht *„bátyom“; in der dritten Person „bátyja“, „öccse“.

A „vő” a „fő” – „feje” mintájára ragozódik: „vejem”, „veje”. – „vő“ – Schwiegersohn – beugt nach dem Muster „fő“ – „feje“: „vejem“, „veje“.

Hogy van az édesanyád? – Wie geht es deiner Mutter?

Az „anyád” alak egy durva káromkodást idéz, ezért a beszélgetőtárs anyjáról „édesanyád” vagy „anyukád” formában kérdeznek. – Die Form „anyád“ erinnert an einen derben Fluch; nach der Mutter des Gesprächspartners fragt man daher mit „édesanyád“ oder „anyukád“.

Péterék holnap jönnek. – Vasárnap anyáméknál ebédelünk. – Peter und seine Familie kommen morgen. – Am Sonntag essen wir bei meinen Eltern zu Mittag.

A „feleség” a „fél” szóból képződött, ami a német „bessere Hälfte” kifejezésre emlékeztet; a „testvér” az „egy test és vér” kifejezésre megy vissza. – „feleség“ – Ehefrau – ist von „fél“ – Hälfte – abgeleitet, was an die deutsche „bessere Hälfte“ erinnert; „testvér“ geht auf die Wendung „egy test és vér“ – ein Leib und Blut – zurück.

A szemébe nézett. – Megcsókolta a kezét. – Er sah ihr in die Augen. – Er küsste ihr die Hand.

A német a testrész birtokosát gyakran részes esettel nevezi meg (Pertinenzdativ); a magyarban erre nincs külön mondatrész, a személy személyjelként áll a testrészen. – Das Deutsche nennt den Besitzer eines Körperteils oft im Dativ (Pertinenzdativ); im Ungarischen gibt es dafür kein eigenes Satzglied, die Person steht als Suffix am Körperteil (→ 6.9.5).

Meghalt a kutyája. – Ellopták a táskámat. – Elment a buszom. – Ihm ist der Hund gestorben. – Man hat mir die Tasche gestohlen. – Mir ist der Bus weggefahren.

Vállon veregette. – Kézen fogta a gyereket. – Er klopfte ihm auf die Schulter. – Sie nahm das Kind an der Hand.

A második szerkezetben a személy a tárgy, a testrész pedig névelő és személyjel nélkül, „-n” vagy „-ba/-be” raggal csak a helyet nevezi meg. – In der zweiten Bauweise ist die Person das Objekt, und der Körperteil nennt ohne Artikel und Suffix mit „-n“ oder „-ba/-be“ nur die Stelle.

Hogy van a felesége? – Kezét csókolom! – Wie geht es Ihrer Frau? – Küss die Hand!

Az udvarias megszólításban a harmadik személyű személyjel elég; a köszönésben a „kezét” az Ön kezét jelenti, a rövid „Csókolom!” ma is élő köszönés. – In der höflichen Anrede genügt das Suffix der dritten Person; im Gruß bedeutet „kezét“ „Ihre Hand“, das kurze „Csókolom!“ ist bis heute ein lebendiger Gruß.

Fáj a fejem. – Kezet mostam. – Vállat vont. – Mir tut der Kopf weh. – Ich habe mir die Hände gewaschen. – Er zuckte mit den Schultern.

A személyjeles testrésznév előtt határozott névelő áll; állandó cselekvéseknél viszont a testrész névelő és személyjel nélkül kap tárgyragot, és az ige alanyi ragozású. – Vor einem Körperteilwort mit Possessivsuffix steht der bestimmte Artikel; bei festen Tätigkeiten erhält der Körperteil dagegen ohne Artikel und Suffix die Akkusativendung, und das Verb steht in der unbestimmten Konjugation (→ 6.9.6).

Bal kézzel ír. – A bal kezével írt. – Er schreibt mit links. – Sie schrieb mit der linken Hand.

Az első szokást ír le, a második egyetlen esetet; eszközként és módként a testrész „-val/-vel” raggal, névelő és személyjel nélkül áll: „két kézzel”, „csukott szemmel”. – Der erste Satz beschreibt eine Gewohnheit, der zweite einen einzelnen Fall; als Mittel und Art steht der Körperteil mit „-val/-vel“ ohne Artikel und Suffix: „mit beiden Händen“, „mit geschlossenen Augen“.

Kék szeme van. – A szeme kék. – Sie hat blaue Augen. – Ihre Augen sind blau.

Fejből tudja a verset. – Kéz a kézben sétáltak. – Er kann das Gedicht auswendig. – Sie gingen Hand in Hand spazieren.

A német, a francia és a spanyol névelőt tesz birtokos szó nélkül („Sie hob die Hand”), az angol birtokos névmást névelő nélkül („She raised her hand”), az orosz és a latin egyiket sem („Manum sustulit”); a magyar mindkettőt: Felemelte a kezét. – Deutsch, Französisch und Spanisch setzen den Artikel ohne Possessivwort („Sie hob die Hand“), Englisch das Possessivpronomen ohne Artikel („She raised her hand“), Russisch und Latein keines von beiden („Manum sustulit“); das Ungarische beides: Sie hob die Hand.

Megtörlöm a kezem. – Megmosom a kezed. – Ich trockne mir die Hände ab. – Ich wasche dir die Hände.

Ha az ige személyragja és a testrész személyjele ugyanazt a személyt jelöli, a szerkezet visszaható jelentésű; visszaható névmás ilyenkor nem áll. – Bezeichnen Personalendung des Verbs und Suffix am Körperteil dieselbe Person, hat die Konstruktion rückbezügliche Bedeutung; ein Reflexivpronomen steht dann nicht (→ 6.9.7).

Anna megmossa a kezét. – Anna wäscht sich die Hände. / Anna wäscht ihm (ihr) die Hände.

Harmadik személyben az alak nem mutatja meg, saját vagy más testrészéről van-e szó; a latin a „suus” és az „eius” szóval tesz különbséget: „Manus suas lavat”, „Manus eius lavat”. – In der dritten Person zeigt die Form nicht, ob es um den eigenen oder einen fremden Körperteil geht; das Lateinische unterscheidet mit „suus“ und „eius“: „Manus suas lavat“, „Manus eius lavat“.

Péter megmosakszik. – Péter megmossa az arcát. – Péter wäscht sich. – Péter wäscht sich das Gesicht.

Az egész személyre visszaható ige vagy a „magát” névmás vonatkozik, a testrészre a személyjel. – Auf die ganze Person bezieht sich ein reflexives Verb oder das Pronomen „magát“, auf den Körperteil das Possessivsuffix (→ 7.4).

A „maga” egy ’test’ jelentésű „mag” szó birtokos alakjából lexikalizálódott; ezért követik alakjai a birtokos személyjeleket: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk. – „maga“ ist aus der Besitzform eines Wortes „mag“ in der Bedeutung „Körper“ erstarrt; deshalb folgen seine Formen den Possessivsuffixen: mich, dich, sich, uns, euch, sich.

Vett magának egy kabátot. – Felvette a kabátját. – Er hat sich einen Mantel gekauft. – Er hat sich den Mantel angezogen.

Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. – Jeder ist seines Glückes Schmied.

Eltörtem a lábam. – Az anya megfésüli a gyerek haját. – Ich habe mir das Bein gebrochen. – Die Mutter kämmt dem Kind die Haare.

A német részes esete és névelője helyén a magyarban birtokos személyjel áll; a „nekem” ilyen mondatban hibás volna. – Wo das Deutsche Dativ und Artikel setzt, steht im Ungarischen das Possessivsuffix; „nekem“ wäre in einem solchen Satz falsch (→ 6.9.8).

Wortschatz

  • testrész {test·RÉSZ} – Körper·TEIL(Körperteil)
  • rokonságnév {rokonság·NÉV} – Verwandtschaft·NAME(Verwandtschaftsbezeichnung)
  • fejem – mein Kopf
  • kezem – meine Hand, meine Hände
  • fáj – schmerzen, wehtun
  • fejfájás {fej·FÁJás} – Kopf·SCHMERZEN·(SUBSTANTIV)(Kopfschmerzen)
  • ruhadarab {ruha·DARAB} – Kleid·STÜCK(Kleidungsstück)
  • rajta – auf ihm, auf ihr; hat … an
  • bátyám – mein älterer Bruder
  • öccse – sein/ihr jüngerer Bruder
  • szüleim – meine Eltern
  • Péterék – Peter und seine Familie
  • visszaható {vissza·HATÓ} – zurück·WIRKEND(reflexiv, rückbezüglich)
  • kezet mos – sich die Hände waschen
  • magam – mich, mich selbst

↑ Hoch zum Seitenanfang

11.A névelő a birtokos szerkezetben – Artikelgebrauch in Possessivkonstruktionen (→ 6.10)

A lakásunk a harmadik emeleten van. – Unsere Wohnung liegt im dritten Stock.

A személyjel a birtokost jelöli, a névelő a határozottságot; a kettő megfér egymás mellett, a németben viszont a „mein” a névelő helyét foglalja el: „mein Haus”, sohasem „das mein Haus”. – Das Suffix bezeichnet den Besitzer, der Artikel die Bestimmtheit; beide stehen nebeneinander, im Deutschen nimmt dagegen „mein“ den Platz des Artikels ein: „mein Haus“, nie „das mein Haus“ (→ 6.10.1).

A német nyelvtan a főnév előtti „mein, dein, sein” szót a névelőszók közé sorolja (Possessivartikel); a magyarban ilyen szó nincs, megfelelője toldalék, a birtokos személyjel. – Die deutsche Grammatik zählt „mein, dein, sein“ vor einem Substantiv zu den Artikelwörtern (Possessivartikel); das Ungarische hat kein solches Wort, sein Gegenstück ist ein Suffix, das Possessivsuffix (→ 6.10.8).

Az autóm a garázsban áll, az új telefonom gyors, a régi lassú volt. – Mein Auto steht in der Garage, mein neues Telefon ist schnell, das alte war langsam.

A névelő alakját mindig a közvetlenül következő szó dönti el: magánhangzó előtt „az”, mássalhangzó előtt „a”; a magyar névelőnek nincs többes száma: „a könyveim”. – Die Form des Artikels bestimmt immer das unmittelbar folgende Wort: vor Vokal „az“, vor Konsonant „a“; der ungarische Artikel hat keine Mehrzahl: „a könyveim“ – meine Bücher.

A német birtokos szó ragozódik: „mein, meines, meinem, meinen”; a magyar névelő mindig „a” vagy „az”, a birtokos és az eset a főnév végén áll egymás után: „a házamban”. – Der deutsche Possessivartikel wird gebeugt: „mein, meines, meinem, meinen“; der ungarische Artikel bleibt „a“ oder „az“, Besitzer und Fall stehen hintereinander am Ende des Substantivs: „in meinem Haus“.

A tanár irodája – az orvos kocsija – das Büro des Lehrers – der Wagen des Arztes

A ragtalan birtokos szerkezetben csak egy névelő van, és az a birtokos előtt áll; ezt az alakja is mutatja: az „irodája” előtt „a”, a „kocsija” előtt „az” áll. – In der Besitzgruppe mit endungslosem Besitzer gibt es nur einen Artikel, und er steht vor dem Besitzer; das zeigt auch seine Form: Vor „irodája“ steht „a“, vor „kocsija“ „az“ (→ 6.10.2).

A birtokszónak nincs saját névelője, a szerkezet mégis határozott; *„a tanár az új asztala” hibás, helyesen „a tanár új asztala”. – Das Besitzwort hat keinen eigenen Artikel, die Gruppe ist trotzdem bestimmt; *„a tanár az új asztala“ ist falsch, richtig ist „a tanár új asztala“ – der neue Tisch des Lehrers.

A régies német „des Nachbarn Haus” szórendje és névelőinek száma ugyanaz, mint a magyar „a szomszéd háza” szerkezeté. – Das veraltete deutsche „des Nachbarn Haus“ hat dieselbe Wortfolge und dieselbe Zahl der Artikel wie das ungarische „a szomszéd háza“.

BauweiseArtikelBeispiel
nur Possessivsuffixvor dem Besitzworta házam – mein Haus
Besitzer ohne Endungvor dem Besitzera szomszéd háza – das Haus des Nachbarn
Personenname, Stadt, LandkeinerPéter háza – Péters Haus
Fluss, See, Gebirgevor dem Namena Duna partja – das Ufer der Donau
Besitzer mit „-nak”/„-nek”vor beidena szomszédnak a háza – das Haus des Nachbarn
Personalpronomenvor dem Pronomenaz én házam – mein Haus (betont)
Frage-, Zeige-, Relativwortvor dem Besitzwortkinek a háza – wessen Haus
Haben-Satzkein bestimmterVan egy házam. – Ich habe ein Haus.
Form auf „-é”vor der Formaz enyém, a szomszédé – meins, das des Nachbarn
AnredekeinerKedves barátom! – Lieber Freund!

Péter háza nagy. – A Duna partja itt széles. – Magyarország fővárosa Budapest. – Péters Haus ist groß. – Das Ufer der Donau ist hier breit. – Die Hauptstadt Ungarns ist Budapest.

A tulajdonnév birtokosként is megtartja azt a névelőt, amely egyébként is előtte áll: a személy-, a város- és a legtöbb országnév névelőtlen, a folyók, tavak és hegységek neve névelős. – Ein Eigenname behält als Besitzer den Artikel, den er auch sonst hat: Personen-, Städte- und die meisten Ländernamen sind artikellos, Namen von Flüssen, Seen und Gebirgen haben den Artikel (→ 6.10.3).

A névelő hiánya nem jelent határozatlanságot: „Ismerem Péter feleségét.”, határozott ragozással. – Das Fehlen des Artikels bedeutet keine Unbestimmtheit: „Ismerem Péter feleségét.“ – Ich kenne Péters Frau –, mit bestimmter Konjugation.

A kötetlen beszélt nyelvben a személynév előtt gyakran névelő áll: „A Péter háza nagy.”; az írott nyelv ezt nem tartja helyesnek, a dél-német és az osztrák beszéd viszont ugyanígy mondja: „der Peter”. – Im zwanglosen Gespräch steht vor Personennamen oft der Artikel: „A Péter háza nagy.“; die Schriftsprache hält das nicht für korrekt, süddeutsche und österreichische Umgangssprache sagen aber ebenso: „der Peter“.

A „tulajdonnév” a „tulajdon” szót tartalmazza: a név egyetlen viselőjéé, mint a latin „nomen proprium” esetében. – „tulajdonnév“ – Eigenname – enthält das Wort „tulajdon“ – Eigentum, eigen: Der Name gehört einem einzigen Träger, wie beim lateinischen „nomen proprium“.

Két ház áll az utcában. Ennek a kertje kicsi, annak a kertje nagy. – In der Straße stehen zwei Häuser. Der Garten von diesem ist klein, der von jenem ist groß.

A személyes névmás ragtalanul a névelő és a birtokszó közé kerül, a többi névmás „-nak/-nek” ragot kap, és a névelő a birtokszó elé kerül; maguk ezek a névmások sosem kapnak névelőt: *„a ki” nincs. – Das Personalpronomen tritt endungslos zwischen Artikel und Besitzwort, alle übrigen Pronomen erhalten „-nak/-nek“, und der Artikel tritt vor das Besitzwort; diese Pronomen selbst erhalten nie einen Artikel: *„a ki“ gibt es nicht (→ 6.10.4).

Az az én házam. – Das dort ist mein Haus.

A személyes névmás máskor sosem áll névelővel; az első „az” itt mutató névmás és alany, a második a birtokos szerkezet névelője. – Ein Personalpronomen hat sonst nie einen Artikel bei sich; das erste „az“ ist hier Demonstrativpronomen und Subjekt, das zweite der Artikel der Besitzgruppe.

Minden barátom eljött. – Melyik kabátodat veszed fel? – Ezt a kabátomat tavaly vettem. – Alle meine Freunde sind gekommen. – Welchen deiner Mäntel ziehst du an? – Diesen Mantel von mir habe ich letztes Jahr gekauft.

A „minden”, a „melyik” és a „valamelyik” a névelő helyére lép, *„a minden barátom” nincs; a mutató névmás viszont nem szorítja ki a névelőt, hanem elé kerül. – „minden“, „melyik“ und „valamelyik“ treten an die Stelle des Artikels, *„a minden barátom“ gibt es nicht; das Demonstrativpronomen verdrängt den Artikel dagegen nicht, sondern tritt vor ihn.

Ez a barátom Bécsben lakik. – Dieser Freund von mir wohnt in Wien.

A mai németben a „dieser” és a „mein” egy helyen osztozik; Luther a tékozló fiú történetében még így írta: „dieser mein Sohn war tot”, Károlinál: „ez az én fiam meghalt”. – Im heutigen Deutsch teilen sich „dieser“ und „mein“ einen Platz; Luther schrieb in der Geschichte vom verlorenen Sohn noch „dieser mein Sohn war tot“ (Lukas 15,24), bei Károli steht „ez az én fiam meghalt“.

Gruppeunbestimmt ist
a tanár könyve – das Buch des Lehrersnichts
egy tanár könyve – das Buch eines Lehrersder Besitzer
a tanár egy könyve – ein Buch des Lehrersder Besitzgegenstand

A szórend dönti el, mire vonatkozik az „egy”: a birtokos elé vagy közvetlenül a birtokszó elé kerül; a németben ezt a névelő esete teszi. – Die Wortfolge entscheidet, worauf sich „egy“ bezieht: Es tritt vor den Besitzer oder unmittelbar vor das Besitzwort; im Deutschen leistet das der Fall des Artikels (→ 6.10.5).

Petőfi egy versét olvastuk. – Péternek egy barátja orvos. – Wir haben ein Gedicht von Petőfi gelesen. – Ein Freund von Péter ist Arzt.

Péter meghívta egy barátját. – Péter meghívott egy barátot. – Péter hat einen seiner Freunde eingeladen. – Péter hat einen Freund eingeladen.

Személyjeles tárgy után „egy” mellett is rendszerint határozott ragozás áll, személyjel nélkül határozatlan. – Nach einem Objekt mit Possessivsuffix steht auch bei „egy“ meist die bestimmte Konjugation, ohne Suffix die unbestimmte (→ 10.5).

Az angol „a student’s notebook” az „egy diák füzete” megfelelője; a francia mindkét tag elé saját névelőt tesz: „un cahier de l’élève”, „le cahier d’un élève”. – Englisch „a student’s notebook“ entspricht „egy diák füzete“; das Französische setzt vor jedes Glied einen eigenen Artikel: „un cahier de l’élève“ – ein Heft des Schülers –, „le cahier d’un élève“ – das Heft eines Schülers.

Ez a könyvem. – Ő a bátyám. – Ez nem az én hibám. – Das ist mein Buch. – Er ist mein älterer Bruder. – Das ist nicht meine Schuld.

A személyjeles főnév állítmányként is megtartja a határozott névelőt; jelen idő harmadik személyében a „van” elmarad. – Das Besitzwort behält auch als Prädikat den bestimmten Artikel; im Präsens der 3. Person entfällt „van“ (→ 6.10.6).

Péter orvos. – Péter az orvosom. – Péter ist Arzt. – Péter ist mein Arzt.

A névelőtlen, személyjel nélküli állítmány kategóriába sorol, a névelős, személyjeles azonosít; a többi összevetett nyelvben a birtokos névmás helyettesíti a névelőt: „C’est mon livre”, „Hic est liber meus”. – Das Prädikat ohne Artikel und Suffix ordnet in eine Kategorie ein, das mit Artikel und Suffix identifiziert; in den Vergleichssprachen ersetzt das Possessivpronomen den Artikel: „C’est mon livre“, „Hic est liber meus“.

Mivel ige nincs, az „ez a könyvem” kétértelmű: mondat is lehet, kifejezés is. – Da kein Verb steht, ist „ez a könyvem“ doppeldeutig: Es kann ein Satz sein („Das ist mein Buch“) oder ein Ausdruck („dieses Buch von mir“).

Ő egy barátom. – Ő a barátom. – Er ist ein Freund von mir. – Er ist mein Freund.

A határozott névelő azt jelzi, hogy éppen ez az egy barát a szóban forgó; ezért az „Ő a barátom.” a szerelmi partnert is jelentheti, mint a németben. – Der bestimmte Artikel zeigt, dass genau dieser eine Freund gemeint ist; daher kann „Ő a barátom.“ wie im Deutschen auch den festen Freund bezeichnen.

Lakásunk a belvárosban van. – A belvárosban van a lakásunk. – Unsere Wohnung liegt in der Innenstadt. – In der Innenstadt liegt unsere Wohnung.

A mondat elején a névelő gyakran elmarad, és a jelentés határozott marad; címekben, űrlapokon és megszólításban nincs névelő: „Születésnapomra”, „Anyja neve:”, „Kedves barátom!”. – Am Satzanfang fällt der Artikel oft weg, und die Bedeutung bleibt bestimmt; in Titeln, Formularen und in der Anrede steht kein Artikel: „Zu meinem Geburtstag“ (Attila József, 1937), „Name der Mutter:“, „Lieber Freund!“.

Hölgyeim és uraim! – Meine Damen und Herren!

A francia ugyanezt egy szóvá merevítette: a „monsieur” a „mon sieur”, a „madame” a „ma dame” kapcsolatból lett. – Das Französische hat dieselbe Bildung zu einem Wort erstarren lassen: „monsieur“ aus „mon sieur“ – mein Herr –, „madame“ aus „ma dame“ – meine Herrin.

A legrégibb összefüggő magyar szövegben, a Halotti beszédben (1192–1195) még nincs határozott névelő: „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk.” – Im ältesten zusammenhängenden ungarischen Text, der Leichenrede (1192–1195), gibt es noch keinen bestimmten Artikel: „Ihr seht, meine Brüder, mit euren Augen, was wir sind.“

A „szümtükhel” – mai alakja „szemetekkel” – személyjelet és ragot visel, névelőt nem; a névelő később alakult ki az „az” mutató névmásból. – „szümtükhel“ – heute „szemetekkel“ – trägt Possessivsuffix und Endung, aber keinen Artikel; der Artikel entstand später aus dem Demonstrativpronomen „az“ – jener.

Eszembe jutott a neve. – Elment az esze. – Sein Name ist mir eingefallen. – Er hat den Verstand verloren.

Az állandósult szókapcsolatokban a névelő gyakran elmarad: ha a birtokos alak állandó határozóként áll az ige mellett, szinte igekötőként viselkedik; ha a birtokszó a kapcsolat alanya, a névelő megmarad. – In festen Verbindungen fehlt der Artikel oft: Steht die Besitzform als feste Angabe beim Verb, verhält sie sich fast wie ein Verbzusatz; ist das Besitzwort Subjekt der Wendung, bleibt der Artikel (→ 6.10.7).

Az „ész” a toldalék előtt rövidül; az „eszem” birtokos alak ugyanúgy hangzik, mint az „eszik” ige „eszem” alakja. – „ész“ kürzt vor Endungen den Vokal; die Besitzform „eszem“ – mein Verstand – lautet genauso wie „eszem“ – ich esse – von „eszik“.

A gyerekek kedvéért maradtunk otthon. – Ez a könyv számomra nagyon fontos. – Wir sind den Kindern zuliebe zu Hause geblieben. – Dieses Buch ist für mich sehr wichtig.

Néhány birtokos alak névutóvá merevedett: „kedvéért”, „nevében”, „érdekében”, „számára”, „részéről”; ha maga az alak viseli a személyt, rendszerint nincs névelő. – Einige Besitzformen sind zu Postpositionen erstarrt: „kedvéért“ – zuliebe –, „nevében“ – im Namen –, „érdekében“ – im Interesse –, „számára“ – für –, „részéről“ – seitens; trägt die Form selbst die Person, steht in der Regel kein Artikel (→ 5.5).

Soha életemben nem láttam ilyet. – Gyerekkoromban sokat olvastam. – Annak idején itt egy malom állt. – Ich habe so etwas in meinem Leben noch nie gesehen. – In meiner Kindheit habe ich viel gelesen. – Damals stand hier eine Mühle.

Egy híján húsz diák jött el. – Madarat tolláról, embert barátjáról. – Neunzehn Schüler sind gekommen. – Den Vogel erkennt man an seinen Federn, den Menschen an seinem Freund.

Az „egy híján húsz” úgy épül, mint a latin „undeviginti”; a latin „mea causa” úgy, mint a „kedvemért”: birtokot jelölő főnév vált viszonyszóvá. – „egy híján húsz“ – zwanzig weniger eins – ist gebaut wie das lateinische „undeviginti“; lateinisch „mea causa“ – um meinetwillen – wie „kedvemért“: Ein Substantiv mit Besitzanzeige wurde zum Verhältniswort.

A szomszéd kutyája – „the neighbour’s dog” – „le chien du voisin” – „canis vicini” – der Hund des Nachbarn

Ugyanabban a szerkezetben a magyarban és az angolban egy névelő áll, a birtokos előtt, a franciában és a spanyolban kettő, az oroszban és a latinban egy sem. – In derselben Fügung steht im Ungarischen und im Englischen ein Artikel, vor dem Besitzer, im Französischen und Spanischen zwei, im Russischen und Lateinischen keiner.

Birtokos névmásnak a magyar nyelvtan csak az önálló „enyém”, „tiéd”, „övé”, „mienk”, „tietek”, „övék” alakot nevezi – éppen azokat, amelyek névelővel állnak. – Als Possessivpronomen gelten in der ungarischen Grammatik nur die selbständigen Formen „enyém“, „tiéd“, „övé“, „mienk“, „tietek“, „övék“ – gerade die, die den Artikel bei sich haben (→ 6.8).

Wortschatz

  • határozott névelő – bestimmter Artikel
  • határozatlan névelő – unbestimmter Artikel
  • névelő {név·ELŐ} – Name·VOR(Artikel)
  • tulajdonnév {tulajdon·NÉV} – Eigentum·NAME(Eigenname)
  • egy tanár könyve – das Buch eines Lehrers
  • a tanár egy könyve – ein Buch des Lehrers
  • minden barátom – alle meine Freunde
  • ez a barátom – dieser Freund von mir
  • névszói állítmány – Nominalprädikat
  • eszembe jut – mir einfallen
  • kedvéért – ihm zuliebe
  • számomra – für mich
  • életemben – in meinem Leben
  • annak idején – damals

↑ Hoch zum Seitenanfang

12.Hozzátartozás birtoklás nélkül – Zugehörigkeit ohne eigentliches Besitzverhältnis (→ 6.11)

Egy ház nem birtokolja az ablakait, egy kés sem a nyelét; nyelvtanilag mégis ugyanaz a szerkezet áll: az egész a birtokos, a rész a birtokszó. – Ein Haus besitzt seine Fenster nicht, ein Messer nicht seinen Griff; grammatisch steht trotzdem dieselbe Konstruktion: Das Ganze ist der Besitzer, der Teil das Besitzwort (→ 6.11.1).

Eltört a szék lába. – A kés nyele fából van. – Das Stuhlbein ist gebrochen. – Der Griff des Messers ist aus Holz.

A hegy tetején még hó van. – A kulcs a táska alján van. – A szoba közepén áll egy asztal. – Oben auf dem Berg liegt noch Schnee. – Der Schlüssel liegt ganz unten in der Tasche. – In der Mitte des Zimmers steht ein Tisch.

A „teteje”, „alja”, „eleje”, „közepe”, „széle”, „sarka” típusú szavak mindig valaminek a részét nevezik meg, ezért szinte csak harmadik személyű birtokos alakban élnek; raggal német elöljárószóknak felelnek meg. – Wörter wie „teteje“, „alja“, „eleje“, „közepe“, „széle“, „sarka“ bezeichnen immer den Teil von etwas und leben deshalb fast nur in der Besitzform der 3. Person; mit Endung entsprechen sie deutschen Präpositionen: oben auf, unten in, am Anfang, in der Mitte, am Rand, in der Ecke.

A hét elején Bécsben voltam. – Január közepén nagy hó esett. – Am Anfang der Woche war ich in Wien. – Mitte Januar fiel viel Schnee.

A német a hónapnevek előtt elhagyja a névelőt („Mitte Januar”), a magyar teljes birtokos szerkezetet használ raggal. – Das Deutsche lässt vor Monatsnamen den Artikel weg („Mitte Januar“), das Ungarische hat die volle Possessivkonstruktion mit Kasus.

A „szél” két szó: a „perem” jelentésű megtartja a hosszú é-t („széle”), a „légmozgás” jelentésű megrövidíti („szele”). – „szél“ sind zwei Wörter: „Rand“ behält das lange é („széle“), „Wind“ kürzt es („szele“).

A diákok fele beteg. – A lakosság többsége Budapesten kívül él. – Die Hälfte der Schüler ist krank. – Die Mehrheit der Bevölkerung lebt außerhalb Budapests.

Az egész állhat többes számban, a birtokszó azonban egyes számú, és az ige hozzá igazodik. – Das Ganze kann im Plural stehen, das Besitzwort bleibt aber Singular, und das Verb richtet sich danach.

Eltört az asztal lába. – A boltban asztallábat is lehet kapni. – Das Tischbein ist gebrochen. – Im Laden kann man auch Tischbeine kaufen.

Az összetett szó a rész fajtáját nevezi meg, a birtokos szerkezet egy meghatározott egész részét; a latin nyelvtan a rész–egész viszonyra a „genitivus partitivus” nevet használja. – Das Kompositum benennt eine Art von Teil, die Possessivkonstruktion den Teil eines bestimmten Ganzen; die lateinische Grammatik nennt die Teil-Ganzes-Beziehung „genitivus partitivus“.

Minden jó, ha vége jó. – Ende gut, alles gut.

A fiú keze piszkos. – A fiú könyve új. – Die Hand des Jungen ist schmutzig. – Das Buch des Jungen ist neu.

A testrész a viselőjéhez tartozik, mégsem a tulajdona; a nyelvészet az elsőt elidegeníthetetlen, a másodikat elidegeníthető birtoklásnak nevezi, a magyarban erre nincs külön forma. – Ein Körperteil gehört zu seinem Träger, ist aber nicht sein Eigentum; die Sprachwissenschaft nennt das erste unveräußerlichen, das zweite veräußerlichen Besitz, das Ungarische hat dafür keine eigene Form (→ 6.11.2, 6.9).

Az állatorvos megvizsgálta a liba máját. – A piacon libamájat vettünk. – Der Tierarzt untersuchte die Leber der Gans. – Auf dem Markt haben wir Gänseleber gekauft.

Amíg a testrész egy bizonyos állathoz tartozik, birtokos szerkezet áll; ha étel, áru vagy anyag lesz belőle, összetett szó: lószőr, elefántcsont. – Solange der Körperteil zu einem bestimmten Tier gehört, steht die Possessivkonstruktion; wird er zu Speise, Ware oder Werkstoff, steht ein Kompositum: Rosshaar, Elfenbein.

A farkas a kutya rokona. – A szarvas az erdő szélén legel. – Der Wolf ist ein Verwandter des Hundes. – Der Hirsch äst am Waldrand.

Több állatnév „-s” képzős melléknév, amely egy feltűnő testrész alapján nevezi meg az állatot: a „farkas” a farkú, a „szarvas” a szarvú állat; az „emlős” az „emlő”, a „gerinces” a „gerinc” szóból képződött. – Mehrere Tiernamen sind Adjektive auf „-s“, die das Tier nach einem auffälligen Körperteil benennen: „farkas“ ist das geschwänzte, „szarvas“ das gehörnte Tier; „emlős“ – Säugetier – ist von „emlő“ – Brust –, „gerinces“ – Wirbeltier – von „gerinc“ – Rückgrat – abgeleitet.

Anna a kórus tagja. – A csapat tagjai fiatalok. – Anna ist Mitglied des Chors. – Die Mitglieder der Mannschaft sind jung.

A csoport a birtokos, a tag a birtokszó; tulajdonról nincs szó, a szerkezet csak a hovatartozást mutatja. – Die Gruppe ist der Besitzer, das Mitglied das Besitzwort; von Eigentum ist keine Rede, die Konstruktion zeigt nur die Zugehörigkeit (→ 6.11.3).

A „tag” eredetileg testrészt jelentett, ez él a „végtag” szóban; a német „Mitglied”, a latin „membrum”, az angol „member” és az orosz „член” is a test tagját jelentő szóból lett. – „tag“ bedeutete ursprünglich ein Glied des Körpers, das lebt in „végtag“ – Gliedmaße – fort; auch deutsch „Mitglied“, lateinisch „membrum“, englisch „member“ und russisch „член“ sind aus einem Wort für das Körperglied entstanden.

Péter a Szegedi Tudományegyetem hallgatója. – Egy nagy cég munkatársa vagyok. – Péter ist Student an der Universität Szeged. – Ich bin Mitarbeiter bei einer großen Firma.

A német itt többnyire elöljárószót tesz („an”, „bei”), a magyar mindig ugyanazt a birtokos szerkezetet. – Das Deutsche setzt hier meist eine Präposition („an“, „bei“), das Ungarische immer dieselbe Possessivkonstruktion.

Klubunk tagja vagy? – Bist du Mitglied unseres Clubs?

A személyjel a csoporthoz igazodik, nem a taghoz; ebben a kérdésben három személy áll egymás mellett: „-unk” (mi), „-ja” (a klub) és „vagy” (te). – Das Suffix richtet sich nach der Gruppe, nicht nach dem Mitglied; in dieser Frage stehen drei Personen nebeneinander: „-unk“ (wir), „-ja“ (der Club) und „vagy“ (du).

Anna az egyetemen tanít. – Anna az egyetem tanára. – Anna egyetemi tanár. – Anna unterrichtet an der Universität. – Anna ist Lehrerin der Universität. – Anna ist Universitätsprofessorin.

A helyhatározó rag a munkahelyet nevezi meg, a birtokos szerkezet a hovatartozást, az „-i” képzős melléknév fajtához vagy ranghoz sorol. – Die Ortsendung nennt den Arbeitsplatz, die Possessivkonstruktion die Zugehörigkeit, das Adjektiv auf „-i“ ordnet einer Art oder einem Rang zu.

A barátom Szegeden lakik. – A főnököm ma nincs itt. – Mein Freund wohnt in Szeged. – Mein Chef ist heute nicht da.

Egy barát vagy egy szomszéd senkié; a „birtokos” csak a kapcsolat viszonyítási pontja, és a rangsor közömbös: a beosztott „a főnököm”, a főnök „a beosztottam” alakot használja. – Ein Freund oder ein Nachbar gehört niemandem; der „Besitzer“ ist nur der Bezugspunkt der Beziehung, und die Rangordnung spielt keine Rolle: Der Untergebene sagt „mein Chef“, der Chef „mein Untergebener“ (→ 6.11.4).

Péterrel barátok vagyunk. – Péter und ich sind Freunde.

Ha a kapcsolat kölcsönös, a kapcsolatot jelölő szó személyjel nélkül, többes számban áll; az orosz ugyanígy szól: „Мы с Петром друзья” – szó szerint „mi Péterrel barátok”. – Ist die Beziehung gegenseitig, steht das Beziehungswort ohne Suffix im Plural; das Russische sagt ebenso: „Мы с Петром друзья“ – wörtlich „wir mit Peter Freunde“.

A „barát” szláv eredetű, vö. orosz „брат” „fivér”; név után ma is „szerzetes” jelentésű: Lőrinc barát. – „barát“ ist slawischer Herkunft, vgl. russisch „брат“ – Bruder; nach einem Namen bedeutet es noch heute „Mönch“: Bruder Lorenzo.

Ez Petőfi verse. – A Psalmus Hungaricus Kodály műve. – Das ist ein Gedicht von Petőfi. – Der „Psalmus Hungaricus“ ist ein Werk von Kodály.

A birtokos itt a szerzőt nevezi meg, nem a tulajdonost; a „Munkácsy egy festménye” a múzeumé, de Munkácsy festette. – Der Besitzer nennt hier den Urheber, nicht den Eigentümer; „ein Gemälde von Munkácsy“ gehört dem Museum, gemalt hat es Munkácsy (→ 6.11.5).

A Himnusz szerzője Kölcsey Ferenc. – A Rubik-kocka feltalálója Rubik Ernő. – Der Verfasser der Nationalhymne ist Ferenc Kölcsey. – Der Erfinder des Zauberwürfels ist Ernő Rubik.

Fordítva a mű is lehet birtokos; ekkor a szerző a birtokszó, többnyire főnévvé vált „-ó/-ő” képzős melléknévi igenév. – Umgekehrt kann das Werk Besitzer sein; dann ist der Urheber das Besitzwort, meist ein zum Substantiv gewordenes Partizip auf „-ó/-ő“.

Ha a szerkezet többféle olvasata zavaró, más forma teszi egyértelművé: „a Péter által festett kép”, „a Péterről készült fénykép”, „a kép Péteré”. – Stören die verschiedenen Lesarten der Gruppe, macht eine andere Form sie eindeutig: „das von Péter gemalte Bild“, „das Foto, das Péter zeigt“, „das Bild gehört Péter“.

Petőfi Sándor Kiskőrös szülötte. – A debreceni barátom holnap jön. – Sándor Petőfi ist gebürtig aus Kiskőrös. – Mein Freund aus Debrecen kommt morgen.

A származási hely mint birtokos csak választékos nyelvben áll; a „Debrecen barátja” egészen mást jelentene: a város barátját, támogatóját. – Der Herkunftsort als Besitzer steht nur in gehobener Sprache; „Debrecen barátja“ hieße etwas ganz anderes: ein Freund, ein Förderer der Stadt.

Mi a doboz tartalma? – A kút vize hideg és tiszta. – Was ist der Inhalt der Schachtel? – Das Wasser des Brunnens ist kalt und klar.

A tartó áll elöl birtokosként, a tartalom kapja a személyjelet; a tartalom nem a dobozé, csak benne van. – Der Behälter steht als Besitzer vorn, der Inhalt erhält das Possessivsuffix; der Inhalt gehört der Schachtel nicht, er ist nur darin (→ 6.11.6).

A hegedű tokja a szekrényben van. – Der Geigenkasten ist im Schrank.

Itt fordított az irány: a tárgy a birtokos, a neki készült burok kapja a személyjelet. – Hier ist die Richtung umgekehrt: Der Gegenstand ist der Besitzer, die für ihn gemachte Hülle erhält das Suffix.

Kérsz egy pohár bort? – Vettem hat borospoharat. – Möchtest du ein Glas Wein? – Ich habe sechs Weingläser gekauft.

Kimért adagnál rag nélküli mértékjelző áll, és a tárgyrag az anyagra kerül; az összetett szó a poharat jelenti. – Bei einer abgemessenen Portion steht die Maßangabe ohne Endung, und die Akkusativendung tritt an den Stoff; das Kompositum meint das Glas.

A „tartalom”, a „tartalmaz”, a „tartály” és a „tartó” a „tart” igéből ered, ahogy a német „Inhalt” és „Behälter” a „halten” igéből, a latin „continere” a „tenere” igéből. – „tartalom“, „tartalmaz“, „tartály“ und „tartó“ gehen auf „tart“ – halten – zurück, wie deutsch „Inhalt“ und „Behälter“ auf „halten“ und lateinisch „continere“ auf „tenere“.

Az autó színe piros. – A leves íze kitűnő. – A híd hossza 400 méter. – Die Farbe des Autos ist rot. – Der Geschmack der Suppe ist ausgezeichnet. – Die Länge der Brücke beträgt 400 Meter.

A tulajdonság hordozója nyelvtanilag birtokos, a tulajdonság és a mérték birtokszó; a „Milyen az íze?” névszói mondat, a német igével kérdez: „Wie schmeckt es?” – Der Träger der Eigenschaft ist grammatisch Besitzer, Eigenschaft und Maß sind Besitzwort; „Milyen az íze?“ ist ein Nominalsatz, das Deutsche fragt mit einem Verb: „Wie schmeckt es?“ (→ 6.11.7).

A „hossz” főnév elvonással keletkezett a „hossza” alakból, a „hosszú” régi birtokos alakjából. – Das Substantiv „hossz“ – Länge – ist aus „hossza“, der alten Besitzform von „hosszú“ – lang –, rückgebildet.

A baleset oka még ismeretlen. – A döntés következményei súlyosak. – Nincs értelme vitatkozni. – Die Ursache des Unfalls ist noch unbekannt. – Die Folgen der Entscheidung sind schwerwiegend. – Es hat keinen Sinn zu streiten.

Ezek a szavak viszonyítási pont nélkül hiányosak: az ok mindig valaminek az oka, ezért többnyire személyjellel állnak. – Diese Wörter sind ohne Bezugsgröße unvollständig: Ein Grund ist immer der Grund von etwas, deshalb stehen sie meist mit Possessivsuffix.

Ennek az az oka, hogy nem volt időm. – Der Grund dafür ist, dass ich keine Zeit hatte.

a ház teteje – a szegedi egyetem – egy pohár víz – egy középkorú férfi – a Kovács család – das Dach des Hauses – die Universität von Szeged – ein Glas Wasser – ein Mann mittleren Alters – die Familie Kovács

A német birtokos eset és a „von” két főnevet köt össze, bármilyen viszony van is köztük; a magyar a viszony szerint választ formát, és a fenti öt közül csak az első birtokos szerkezet. – Der deutsche Genitiv und „von“ verbinden zwei Substantive, gleich welche Beziehung zwischen ihnen besteht; das Ungarische wählt die Form nach der Beziehung, und von den fünf obigen ist nur die erste eine Possessivkonstruktion (→ 6.11.8).

A mohácsi csata 1526-ban volt. – Az 1848-as forradalom március 15-én kezdődött. – Die Schlacht von Mohács war 1526. – Die Revolution von 1848 begann am 15. März.

Helynévvel, időponttal és évszámmal a „von” többnyire nem birtoklást jelöl; a magyar ilyenkor „-i” vagy „-s” képzős melléknevet használ, ahogy a latin „pugna Cannensis” az „-ensis” képzőt. – Mit Ortsnamen, Zeitpunkten und Jahreszahlen bezeichnet „von“ meist keinen Besitz; das Ungarische nimmt dann ein Adjektiv auf „-i“ oder „-s“, wie das lateinische „pugna Cannensis“ – die Schlacht von Cannae – die Ableitung „-ensis“.

Debrecen polgármestere – a debreceni polgármester – der Bürgermeister von Debrecen – der Debrecener Bürgermeister

Ha a hely közösségként szerepel, amelynek tisztségviselői vagy lakói vannak, a birtokos szerkezet is helyes; eseményeknél és intézményeknél nem szokásos. – Ist der Ort als Gemeinwesen gemeint, das Amtsträger oder Einwohner hat, ist auch die Possessivkonstruktion richtig; bei Ereignissen und Einrichtungen ist sie ungebräuchlich.

Ez nagy jelentőségű kérdés. – Van egy ötéves fia. – Das ist eine Frage von großer Bedeutung. – Er hat einen Sohn von fünf Jahren.

A tulajdonság birtokos esete a németben választékos, a latinban „genitivus qualitatis” („vir magni ingenii”); a magyar ilyenkor mindig „-ú/-ű” vagy „-s” képzős melléknevet használ. – Der Genitiv der Eigenschaft ist im Deutschen gehoben, im Lateinischen „genitivus qualitatis“ („vir magni ingenii“ – ein Mann von großem Talent); das Ungarische nimmt dafür immer ein Adjektiv auf „-ú/-ű“ oder „-s“.

Amerika felfedezése 1492-ben történt. – Kolumbusz felfedezése megváltoztatta a világot. – Die Entdeckung Amerikas erfolgte 1492. – Die Entdeckung des Kolumbus veränderte die Welt.

Igéből képzett főnév mellett a birtokos a cselekvő vagy az érintett lehet, mint a latin „genitivus subiectivus” és „genitivus obiectivus” esetében; az „Isten szeretete” kétértelmű, az „Isten iránti szeretet” nem. – Bei einem vom Verb abgeleiteten Substantiv kann der Besitzer der Handelnde oder der Betroffene sein, wie beim lateinischen „genitivus subiectivus“ und „genitivus obiectivus“; „Isten szeretete“ – die Liebe Gottes – ist doppeldeutig, „Isten iránti szeretet“ – die Liebe zu Gott – nicht.

A haláltól való félelem természetes. – A Bécsből érkező vonat késik. – Die Angst vor dem Tod ist natürlich. – Der Zug aus Wien hat Verspätung.

Ragos főnév nem állhat közvetlenül főnév előtt; a német elöljárós jelző mögé kerül, a magyar elé, és melléknévi igenevet kíván hordozóként: „való”, „érkező”, „tartó”. – Ein Substantiv mit Kasusendung kann nicht unmittelbar vor einem Substantiv stehen; das deutsche Präpositionalattribut tritt dahinter, das ungarische davor und braucht ein Partizip als Träger: „való“, „érkező“, „tartó“.

Wortschatz

  • rész–egész viszony – Teil-Ganzes-Beziehung
  • tetején – oben auf
  • közepén – in der Mitte
  • fele – seine Hälfte
  • elidegeníthetetlen – unveräußerlich
  • farkas {farkAS} – Schwanz·IG(Wolf)
  • tagja – sein Mitglied
  • végtag {vég·TAG} – Ende·GLIED(Gliedmaße)
  • szerzője – sein Verfasser
  • tartalma – sein Inhalt
  • borospohár {borOS·pohár} – Wein·HALTIG·Glas(Weinglas)
  • oka – seine Ursache
  • debreceni {debrecenI} – Debrecen·ER(aus Debrecen)
  • felfedezés {fel·FEDEZés} – auf·DECKEN·ung(Entdeckung)

↑ Hoch zum Seitenanfang

13.A rendszer egy pillantásra – Das System auf einen Blick

A birtokszón két szám jelenik meg külön-külön: a birtokosoké a személyjelben, a birtokoké a birtoktöbbesítő „-i” jelben. – Am Besitzwort erscheinen zwei Zahlen getrennt: die der Besitzer im Personalsuffix, die der Besitztümer im Besitzpluralzeichen „-i“.

FormBesitzerBesitzBedeutung
házaeinereinersein Haus, ihr Haus
házukmehrereeinerihr Haus
házaieinermehrereseine Häuser, ihre Häuser
házaikmehreremehrereihre Häuser

A táblázat a birtokos szóalak helyeit mutatja a „ház” és a „barát” példáján. – Die Tabelle zeigt die Stellen der Besitzform am Beispiel von „ház“ – Haus – und „barát“ – Freund.

StammBesitzpluralPersonalsuffixBesitzzeichenEndungBedeutung
ház–„-am”––mein Haus
ház„-ai-”„-m”––meine Häuser
ház„-ai-”„-m”–„-ban”in meinen Häusern
barát–„-om”„-é”–das meines Freundes
barát„-ai-”„-m”„-锄-ban”in dem meiner Freunde

A birtokos és a birtok viszonyát öt fő szerkezet fejezi ki; mindegyikben a birtokos áll elöl. – Das Verhältnis von Besitzer und Besitz drücken fünf Hauptbauweisen aus; in allen steht der Besitzer vorn.

BauweiseBeispielKapitel
Besitzer ohne EndungPéter háza – Péters Haus(→ 6.1)
Besitzer mit „-nak”/„-nek”Péternek a háza – Péters Haus(→ 6.5)
Possessivkettea barátom apjának a háza – das Haus des Vaters meines Freundes(→ 6.6)
Haben-SatzPéternek van egy háza. – Péter hat ein Haus.(→ 6.7)
Form auf „-é”A ház Péteré. – Das Haus gehört Péter.(→ 6.8)

A személyjelek az egész nyelvtanon végigvonulnak: a ragok és a névutók személyes alakjaiban („nekem”, „mögöttem”), a visszaható névmásban („magam”) és a birtokos névmásban („enyém”) ugyanazok a végződések élnek. – Die Possessivsuffixe ziehen sich durch die ganze Grammatik: In den Personalformen der Kasusendungen und Postpositionen („nekem“, „mögöttem“), im Reflexivpronomen („magam“) und im Possessivpronomen („enyém“) leben dieselben Endungen (→ 5.7, 7.2, 7.4).

Ez nem az én kulcsom, hanem a szomszédunk lányáé; neki nincs saját kulcsa, ezért mindig a miénket kéri kölcsön. – Das ist nicht mein Schlüssel, sondern der der Tochter unseres Nachbarn; sie hat keinen eigenen Schlüssel, deshalb leiht sie sich immer unseren.

Wortschatz

  • birtokos szerkezet – Possessivkonstruktion
  • birtokos személyjel – Possessivsuffix
  • birtoktöbbesítő jel – Besitzpluralzeichen
  • birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen „-é“)
  • birtokos lánc – Possessivkette
  • birtokos névmás – Possessivpronomen
  • létige {lét·IGE} – Sein·VERB(Seinsverb)

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.