modjor.de

1.13 – Anatomie lang


1.13 – Az érzékszervek és a környezet érzékelése – Sinnesorgane und Wahrnehmung der Umwelt


1. A külvilág állandóan változó fizikai és kémiai ingerei az érzékszerveken keresztül jutnak kapcsolatba az idegrendszerrel, amely feldolgozza és értelmezi a beérkező információkat. – Die fortwährend wechselnden physikalischen und chemischen Reize der Außenwelt treten über die Sinnesorgane mit dem Nervensystem in Verbindung, das die eintreffenden Informationen verarbeitet und deutet.

2. Érzékeléskor a receptorok egy meghatározott ingertípust idegi jellé alakítanak, míg az észlelés során az agy ezekből a jelekből egységes benyomást hoz létre. – Bei der Sinnesaufnahme wandeln Rezeptoren eine bestimmte Reizart in ein nervales Signal um, während das Gehirn bei der Wahrnehmung aus diesen Signalen einen einheitlichen Eindruck erzeugt.

3. Nem maga a fény, a hang vagy valamely illat jut el az agykéreghez, hanem az adott inger tulajdonságait kódoló akciós potenciálok sorozata. – Nicht das Licht, der Schall oder ein bestimmter Geruch gelangt zur Großhirnrinde, sondern eine Folge von Aktionspotenzialen, welche die Eigenschaften des jeweiligen Reizes codiert.

4. Mivel minden receptortípus bizonyos ingerformákra különösen érzékeny, a látás, a hallás, a szaglás és a többi érzék elkülönült információs csatornát alkot. – Da jeder Rezeptortyp für bestimmte Reizformen besonders empfindlich ist, bilden Sehen, Hören, Riechen und die übrigen Sinne voneinander getrennte Informationskanäle.

5. A receptorok elhelyezkedése alapján megkülönböztetünk külső ingereket felfogó exteroceptorokat, belső állapotokat jelző interoceptorokat és a mozgásrendszert ellenőrző proprioceptorokat. – Nach der Lage der Rezeptoren unterscheidet man Exterozeptoren für äußere Reize, Interozeptoren zur Meldung innerer Zustände und Propriozeptoren zur Überwachung des Bewegungssystems.

6. Külső környezetünkről elsősorban a szem, a fül, az orr, a nyelv és a bőr érzőképletei szolgáltatnak folyamatosan megújuló adatokat. – Über unsere äußere Umwelt liefern vor allem die Sinnesstrukturen des Auges, des Ohres, der Nase, der Zunge und der Haut fortlaufend erneuerte Informationen.

7. A látószerv (organum visus) a szemgolyóból, annak járulékos szerveiből és a látási információt továbbító idegi pályákból épül fel. – Das Sehorgan (Organum visus) besteht aus dem Augapfel, seinen Hilfsorganen und den Nervenbahnen, welche die visuellen Informationen weiterleiten.

8. A koponya páros szemüregében elhelyezkedő szemgolyót zsírszövet veszi körül, amely mechanikai védelmet nyújt, miközben lehetővé teszi finom elmozdulásait. – Der in der paarigen Augenhöhle des Schädels liegende Augapfel wird von Fettgewebe umgeben, das mechanischen Schutz bietet und zugleich feine Bewegungen ermöglicht.

9. Elöl a szemhéjak és a kötőhártya óvják a szem felszínét, a könnykészülék váladéka pedig nedvesen tartja és tisztítja a szaruhártyát. – Vorn schützen Augenlider und Bindehaut die Augenoberfläche, während das Sekret des Tränenapparates die Hornhaut feucht hält und reinigt.

10. A szemgolyó falának külső rostos burka hátul az ínhártyából, elöl pedig az átlátszó, erősen fénytörő szaruhártyából áll. – Die äußere fibröse Hülle des Augapfels besteht hinten aus der Lederhaut und vorn aus der durchsichtigen, stark lichtbrechenden Hornhaut.

11. Beljebb az erekben és festékanyagban gazdag középső burok helyezkedik el, amelyhez az érhártya, a sugártest és a szivárványhártya tartozik. – Weiter innen liegt die gefäß- und pigmentreiche mittlere Augenhaut, zu der Aderhaut, Ziliarkörper und Regenbogenhaut gehören.

12. A szivárványhártya közepén található pupilla átmérője az izmok működésével változik, ezáltal szabályozva a szembe jutó fény mennyiségét. – Der Durchmesser der in der Mitte der Regenbogenhaut gelegenen Pupille verändert sich durch Muskeltätigkeit und reguliert dadurch die in das Auge eintretende Lichtmenge.

13. Közvetlenül a pupilla mögött függ a rugalmas szemlencse, amelynek görbületét a sugárizom és a hozzá kapcsolódó rostok módosítják. – Unmittelbar hinter der Pupille hängt die elastische Augenlinse, deren Krümmung durch den Ziliarmuskel und die mit ihm verbundenen Fasern verändert wird.

14. Közelre tekintéskor a lencse domborúbbá, távolra nézéskor laposabbá válik, így a különböző távolságban lévő tárgyak képe a retinára vetülhet. – Beim Blick in die Nähe wird die Linse stärker gewölbt, beim Sehen in die Ferne flacher, sodass Bilder unterschiedlich weit entfernter Gegenstände auf die Netzhaut projiziert werden können.

15. A szem belső burkát alkotó ideghártya, vagy retina, fényérzékeny receptorokat és az elsődleges jelfeldolgozásban részt vevő idegsejteket tartalmaz. – Die Netzhaut oder Retina, welche die innere Augenhaut bildet, enthält lichtempfindliche Rezeptoren und Nervenzellen, die an der ersten Signalverarbeitung beteiligt sind.

16. Pálcikák főként gyenge megvilágításban működnek, míg a csapok az éles látást és a különböző hullámhosszúságú fény színként való elkülönítését teszik lehetővé. – Stäbchen arbeiten vorwiegend bei schwacher Beleuchtung, während Zapfen scharfes Sehen und die Unterscheidung verschiedener Lichtwellenlängen als Farben ermöglichen.

17. A legnagyobb látásélesség a sárgafolt központi bemélyedésében érhető el, ahol különösen sok csap található, és a ráeső fény kevés akadállyal jut a receptorokhoz. – Die höchste Sehschärfe wird in der zentralen Vertiefung des gelben Flecks erreicht, wo besonders viele Zapfen liegen und das einfallende Licht mit wenigen Hindernissen zu den Rezeptoren gelangt.

18. Ott, ahol a látóideg (nervus opticus) elhagyja a szemgolyót, nincsenek fényérzékelő sejtek, ezért ez a terület vakfoltként jelenik meg. – Dort, wo der Sehnerv (Nervus opticus) den Augapfel verlässt, fehlen lichtempfindliche Zellen, weshalb dieser Bereich den blinden Fleck bildet.

19. Mindkét szem kissé eltérő nézőpontból rögzíti ugyanazt a tárgyat, az agy pedig a két képet összevetve térbeli mélységérzetet alakít ki. – Beide Augen erfassen denselben Gegenstand aus geringfügig unterschiedlicher Perspektive, und das Gehirn erzeugt durch den Vergleich beider Bilder räumliche Tiefenwahrnehmung.

20. A külső szemizmok összehangolt működése biztosítja, hogy a két szem látótengelye ugyanarra a pontra irányuljon, és a környezet képe egységes maradjon. – Das koordinierte Zusammenwirken der äußeren Augenmuskeln sorgt dafür, dass die Sehachsen beider Augen auf denselben Punkt gerichtet sind und das Umweltbild einheitlich bleibt.

21. A hallás és az egyensúlyozás páros szerve a halántékcsont területén helyezkedik el, és külső, középső, valamint belső fülre tagolódik. – Das paarige Hör- und Gleichgewichtsorgan liegt im Bereich des Schläfenbeins und gliedert sich in äußeres Ohr, Mittelohr und Innenohr.

22. Kívülről a fülkagyló gyűjti össze a hanghullámokat, amelyek a külső hallójáraton át a dobhártyához vezetődnek. – Von außen sammelt die Ohrmuschel die Schallwellen, die durch den äußeren Gehörgang zum Trommelfell geleitet werden.

23. A hang hatására rezgésbe jövő dobhártya mozgását a középfül három hallócsontocskája, a kalapács, az üllő és a kengyel továbbítja. – Die durch Schall in Schwingung versetzte Bewegung des Trommelfells wird durch die drei Gehörknöchelchen des Mittelohres, Hammer, Amboss und Steigbügel, weitergeleitet.

24. E csontok ízületes láncolata nemcsak közvetíti, hanem a levegőből a belső fül folyadékterébe való átmenethez megfelelően erősíti is a rezgéseket. – Die gelenkig verbundene Kette dieser Knochen überträgt die Schwingungen nicht nur, sondern verstärkt sie auch für den Übergang von der Luft in den Flüssigkeitsraum des Innenohres.

25. A középfület a garattal összekötő hallócső lehetővé teszi, hogy a dobhártya két oldalán uralkodó légnyomás kiegyenlítődjön. – Die das Mittelohr mit dem Rachen verbindende Ohrtrompete ermöglicht den Ausgleich des Luftdrucks auf beiden Seiten des Trommelfells.

26. Mélyen a sziklacsontban található a belső fül összetett üregrendszere, amelyben a hallás csigája és az egyensúlyérzékelés képletei foglalnak helyet. – Tief im Felsenbein liegt das komplexe Hohlraumsystem des Innenohres, in dem sich die Hörschnecke und die Strukturen des Gleichgewichtssinnes befinden.

27. A folyadékkal telt csigában a kengyel mozgása nyomáshullámokat kelt, amelyek a járatok falán végighaladva rezgésbe hozzák a receptorokat hordozó hártyákat. – In der flüssigkeitsgefüllten Schnecke erzeugt die Bewegung des Steigbügels Druckwellen, welche die Gänge durchlaufen und die rezeptortragenden Membranen in Schwingung versetzen.

28. Különböző hangmagasságok a csiga alaphártyájának más-más szakaszát hozzák legnagyobb mértékben mozgásba, ezért a frekvencia térben rendezve képviselődik. – Unterschiedliche Tonhöhen versetzen jeweils andere Abschnitte der Basilarmembran der Schnecke am stärksten in Bewegung, weshalb die Frequenz räumlich geordnet repräsentiert wird.

29. A szőrsejtek nyúlványainak elhajlása ioncsatornákat nyit meg, és e mechanikai ingerből elektromos jel keletkezik, amely a hallóideg rostjain halad tovább. – Die Auslenkung der Fortsätze der Haarzellen öffnet Ionenkanäle und erzeugt aus dem mechanischen Reiz ein elektrisches Signal, das über die Fasern des Hörnervs weiterläuft.

30. Nem csupán a hang erőssége és magassága értékelhető, hanem a két fülhöz érkező jelek időbeli és intenzitásbeli különbségeiből a hangforrás iránya is meghatározható. – Bewertet werden nicht nur Lautstärke und Tonhöhe, sondern aus zeitlichen und intensitätsbezogenen Unterschieden der an beiden Ohren eintreffenden Signale lässt sich auch die Richtung der Schallquelle bestimmen.

31. Az egyensúlyszerv három félkörös ívjárata közel egymásra merőleges síkokban fekszik, ezért a fej különböző irányú forgásait képes érzékelni. – Die drei Bogengänge des Gleichgewichtsorgans liegen in annähernd senkrecht zueinander stehenden Ebenen und können daher Drehungen des Kopfes in unterschiedlichen Richtungen erfassen.

32. Fejmozgáskor az ívjáratok folyadékának tehetetlensége elhajlítja az érzékelő szőrsejteket körülvevő kocsonyás képletet, amelyből az idegrendszer a forgás irányára következtet. – Bei einer Kopfbewegung lenkt die Trägheit der Bogengangsflüssigkeit die gallertige Struktur um die Sinneshaarzellen aus, woraus das Nervensystem auf die Drehrichtung schließt.

33. Az előcsarnok tömlőcskéje és zsákocskája ezzel szemben az egyenes vonalú gyorsulást, valamint a fej gravitációhoz viszonyított helyzetét jelzi. – Utriculus und Sacculus des Vorhofs melden dagegen geradlinige Beschleunigungen sowie die Stellung des Kopfes im Verhältnis zur Schwerkraft.

34. Apró mészkristályok nehezítik az itt található érzékelőhártyát, így annak elmozdulása már csekély helyzetváltozáskor is ingerli az alatta fekvő receptorokat. – Kleine Kalkkristalle beschweren die dortige Sinnesmembran, sodass ihre Verlagerung bereits bei geringfügigen Lageänderungen die darunterliegenden Rezeptoren reizt.

35. A biztos testtartás nem kizárólag a belső fül működésén alapul, hanem a látási információk, az izom- és ízületi receptorok jelzései is hozzájárulnak. – Eine sichere Körperhaltung beruht nicht ausschließlich auf der Funktion des Innenohres, sondern wird auch durch visuelle Informationen und Signale der Muskel- und Gelenkrezeptoren unterstützt.

36. Kémiai anyagokat érzékel a szaglás és az ízlelés, ám a két rendszer receptorai eltérő helyen találhatók, és különböző módon kerülnek kapcsolatba az ingeranyagokkal. – Chemische Stoffe werden durch Geruchs- und Geschmackssinn erfasst, doch liegen die Rezeptoren beider Systeme an unterschiedlichen Orten und treten auf verschiedene Weise mit den Reizstoffen in Kontakt.

37. Az orrüreg tetején elhelyezkedő szaglóhám receptorai a belélegzett levegőből a nyálkarétegben feloldódó illatmolekulákhoz kötődnek. – Die Rezeptoren des am Dach der Nasenhöhle gelegenen Riechepithels binden Duftmoleküle, die sich aus der eingeatmeten Luft in der Schleimschicht lösen.

38. Minden szaglóreceptor csak bizonyos molekuláris sajátosságokra reagál, egy összetett szag felismerése ezért számos receptortípus jellegzetes aktivitási mintázatán alapul. – Jeder Riechrezeptor reagiert nur auf bestimmte molekulare Merkmale, weshalb die Erkennung eines komplexen Geruchs auf einem charakteristischen Aktivitätsmuster zahlreicher Rezeptortypen beruht.

39. A szaglóideg (nervus olfactorius) rostjai a rostacsont apró nyílásain áthaladva közvetlenül a szaglóhagymába jutnak, ahol a jelek első feldolgozása történik. – Die Fasern des Riechnervs (Nervus olfactorius) ziehen durch kleine Öffnungen des Siebbeins unmittelbar zum Riechkolben, wo die erste Verarbeitung der Signale erfolgt.

40. Mivel a szaglópályák szorosan kapcsolódnak az emlékezésben és az érzelmekben részt vevő agyterületekhez, egy-egy illat különösen élénk emlékeket idézhet fel. – Da die Riechbahnen eng mit Hirnregionen für Gedächtnis und Emotionen verbunden sind, kann ein einzelner Geruch besonders lebhafte Erinnerungen hervorrufen.

41. Ízleléskor a nyálban oldott anyagok főként a nyelv szemölcseiben elhelyezkedő ízlelőbimbók receptoraira hatnak, bár ilyen képletek más szájüregi területeken is előfordulnak. – Beim Schmecken wirken im Speichel gelöste Stoffe vor allem auf die Rezeptoren der Geschmacksknospen in den Zungenpapillen, obwohl solche Strukturen auch in anderen Bereichen der Mundhöhle vorkommen.

42. Az alapvető ízminőségek közé az édes, a sós, a savanyú, a keserű és az umami tartozik, amelyek eltérő kémiai összetevőkről tájékoztatnak. – Zu den grundlegenden Geschmacksqualitäten gehören süß, salzig, sauer, bitter und umami, die über unterschiedliche chemische Bestandteile informieren.

43. Amit a mindennapi nyelvben ételízként írunk le, valójában az ízlelési, szaglási, hőmérsékleti és tapintási ingerek központi idegrendszeri egyesítésének eredménye. – Was in der Alltagssprache als Geschmack einer Speise bezeichnet wird, ist tatsächlich das Ergebnis der zentralnervösen Verbindung von Geschmacks-, Geruchs-, Temperatur- und Tastreizen.

44. A test felszínét borító bőrben szabad idegvégződések és különböző felépítésű receptorok érzékelik az érintést, a nyomást, a rezgést, a hőmérsékletet és a fájdalmat. – In der Haut, welche die Körperoberfläche bedeckt, erfassen freie Nervenendigungen und unterschiedlich gebaute Rezeptoren Berührung, Druck, Vibration, Temperatur und Schmerz.

45. Egyes mechanoreceptorok közvetlenül a hám közelében, mások a bőr mélyebb rétegeiben vagy a bőr alatti kötőszövetben helyezkednek el, ami eltérő érzékenységet eredményez. – Einige Mechanorezeptoren liegen unmittelbar nahe dem Epithel, andere in tieferen Hautschichten oder im Unterhautbindegewebe, wodurch unterschiedliche Empfindlichkeiten entstehen.

46. Az ujjakon és az ajkakon található sűrű receptorhálózat finom térbeli megkülönböztetést tesz lehetővé, míg a háton ugyanekkora felületen jóval kevesebb érzőpont található. – Das dichte Rezeptornetz an Fingern und Lippen ermöglicht eine feine räumliche Unterscheidung, während am Rücken auf gleich großer Fläche wesentlich weniger sensible Punkte liegen.

47. Szövetkárosodás vagy annak veszélye esetén a fájdalomérző végződések figyelmeztető jelzést adnak, amely védekező reflexeket válthat ki, és tudatos cselekvésre késztethet. – Bei einer Gewebeschädigung oder deren drohender Entstehung geben Schmerzrezeptoren ein Warnsignal, das Schutzreflexe auslösen und zu bewusstem Handeln veranlassen kann.

48. Hosszabb ideig változatlanul fennálló inger mellett számos receptor válasza fokozatosan csökken, ezért a ruházat állandó érintését rövid idő után alig érzékeljük. – Bei einem länger unverändert anhaltenden Reiz nimmt die Antwort vieler Rezeptoren allmählich ab, weshalb wir die ständige Berührung durch Kleidung nach kurzer Zeit kaum noch wahrnehmen.

49. Az agy a különböző érzékszervekből érkező jeleket korábbi tapasztalatokkal, figyelmi folyamatokkal és a pillanatnyi testi állapottal összevetve értelmezi. – Das Gehirn deutet die aus verschiedenen Sinnesorganen eintreffenden Signale, indem es sie mit früheren Erfahrungen, Aufmerksamkeitsprozessen und dem gegenwärtigen körperlichen Zustand vergleicht.

50. Környezetünk tudatos képe tehát nem a külvilág változatlan másolata, hanem az érzékszervek és az idegrendszer együttműködésével létrehozott, folyamatosan módosuló belső modell. – Das bewusste Bild unserer Umwelt ist somit keine unveränderte Kopie der Außenwelt, sondern ein durch das Zusammenwirken von Sinnesorganen und Nervensystem erzeugtes, fortlaufend verändertes inneres Modell.

(aufklappen)magyar

1. A külvilág állandóan változó fizikai és kémiai ingerei az érzékszerveken keresztül jutnak kapcsolatba az idegrendszerrel, amely feldolgozza és értelmezi a beérkező információkat.

2. Érzékeléskor a receptorok egy meghatározott ingertípust idegi jellé alakítanak, míg az észlelés során az agy ezekből a jelekből egységes benyomást hoz létre.

3. Nem maga a fény, a hang vagy valamely illat jut el az agykéreghez, hanem az adott inger tulajdonságait kódoló akciós potenciálok sorozata.

4. Mivel minden receptortípus bizonyos ingerformákra különösen érzékeny, a látás, a hallás, a szaglás és a többi érzék elkülönült információs csatornát alkot.

5. A receptorok elhelyezkedése alapján megkülönböztetünk külső ingereket felfogó exteroceptorokat, belső állapotokat jelző interoceptorokat és a mozgásrendszert ellenőrző proprioceptorokat.

6. Külső környezetünkről elsősorban a szem, a fül, az orr, a nyelv és a bőr érzőképletei szolgáltatnak folyamatosan megújuló adatokat.

7. A látószerv (organum visus) a szemgolyóból, annak járulékos szerveiből és a látási információt továbbító idegi pályákból épül fel.

8. A koponya páros szemüregében elhelyezkedő szemgolyót zsírszövet veszi körül, amely mechanikai védelmet nyújt, miközben lehetővé teszi finom elmozdulásait.

9. Elöl a szemhéjak és a kötőhártya óvják a szem felszínét, a könnykészülék váladéka pedig nedvesen tartja és tisztítja a szaruhártyát.

10. A szemgolyó falának külső rostos burka hátul az ínhártyából, elöl pedig az átlátszó, erősen fénytörő szaruhártyából áll.

11. Beljebb az erekben és festékanyagban gazdag középső burok helyezkedik el, amelyhez az érhártya, a sugártest és a szivárványhártya tartozik.

12. A szivárványhártya közepén található pupilla átmérője az izmok működésével változik, ezáltal szabályozva a szembe jutó fény mennyiségét.

13. Közvetlenül a pupilla mögött függ a rugalmas szemlencse, amelynek görbületét a sugárizom és a hozzá kapcsolódó rostok módosítják.

14. Közelre tekintéskor a lencse domborúbbá, távolra nézéskor laposabbá válik, így a különböző távolságban lévő tárgyak képe a retinára vetülhet.

15. A szem belső burkát alkotó ideghártya, vagy retina, fényérzékeny receptorokat és az elsődleges jelfeldolgozásban részt vevő idegsejteket tartalmaz.

16. Pálcikák főként gyenge megvilágításban működnek, míg a csapok az éles látást és a különböző hullámhosszúságú fény színként való elkülönítését teszik lehetővé.

17. A legnagyobb látásélesség a sárgafolt központi bemélyedésében érhető el, ahol különösen sok csap található, és a ráeső fény kevés akadállyal jut a receptorokhoz.

18. Ott, ahol a látóideg (nervus opticus) elhagyja a szemgolyót, nincsenek fényérzékelő sejtek, ezért ez a terület vakfoltként jelenik meg.

19. Mindkét szem kissé eltérő nézőpontból rögzíti ugyanazt a tárgyat, az agy pedig a két képet összevetve térbeli mélységérzetet alakít ki.

20. A külső szemizmok összehangolt működése biztosítja, hogy a két szem látótengelye ugyanarra a pontra irányuljon, és a környezet képe egységes maradjon.

21. A hallás és az egyensúlyozás páros szerve a halántékcsont területén helyezkedik el, és külső, középső, valamint belső fülre tagolódik.

22. Kívülről a fülkagyló gyűjti össze a hanghullámokat, amelyek a külső hallójáraton át a dobhártyához vezetődnek.

23. A hang hatására rezgésbe jövő dobhártya mozgását a középfül három hallócsontocskája, a kalapács, az üllő és a kengyel továbbítja.

24. E csontok ízületes láncolata nemcsak közvetíti, hanem a levegőből a belső fül folyadékterébe való átmenethez megfelelően erősíti is a rezgéseket.

25. A középfület a garattal összekötő hallócső lehetővé teszi, hogy a dobhártya két oldalán uralkodó légnyomás kiegyenlítődjön.

26. Mélyen a sziklacsontban található a belső fül összetett üregrendszere, amelyben a hallás csigája és az egyensúlyérzékelés képletei foglalnak helyet.

27. A folyadékkal telt csigában a kengyel mozgása nyomáshullámokat kelt, amelyek a járatok falán végighaladva rezgésbe hozzák a receptorokat hordozó hártyákat.

28. Különböző hangmagasságok a csiga alaphártyájának más-más szakaszát hozzák legnagyobb mértékben mozgásba, ezért a frekvencia térben rendezve képviselődik.

29. A szőrsejtek nyúlványainak elhajlása ioncsatornákat nyit meg, és e mechanikai ingerből elektromos jel keletkezik, amely a hallóideg rostjain halad tovább.

30. Nem csupán a hang erőssége és magassága értékelhető, hanem a két fülhöz érkező jelek időbeli és intenzitásbeli különbségeiből a hangforrás iránya is meghatározható.

31. Az egyensúlyszerv három félkörös ívjárata közel egymásra merőleges síkokban fekszik, ezért a fej különböző irányú forgásait képes érzékelni.

32. Fejmozgáskor az ívjáratok folyadékának tehetetlensége elhajlítja az érzékelő szőrsejteket körülvevő kocsonyás képletet, amelyből az idegrendszer a forgás irányára következtet.

33. Az előcsarnok tömlőcskéje és zsákocskája ezzel szemben az egyenes vonalú gyorsulást, valamint a fej gravitációhoz viszonyított helyzetét jelzi.

34. Apró mészkristályok nehezítik az itt található érzékelőhártyát, így annak elmozdulása már csekély helyzetváltozáskor is ingerli az alatta fekvő receptorokat.

35. A biztos testtartás nem kizárólag a belső fül működésén alapul, hanem a látási információk, az izom- és ízületi receptorok jelzései is hozzájárulnak.

36. Kémiai anyagokat érzékel a szaglás és az ízlelés, ám a két rendszer receptorai eltérő helyen találhatók, és különböző módon kerülnek kapcsolatba az ingeranyagokkal.

37. Az orrüreg tetején elhelyezkedő szaglóhám receptorai a belélegzett levegőből a nyálkarétegben feloldódó illatmolekulákhoz kötődnek.

38. Minden szaglóreceptor csak bizonyos molekuláris sajátosságokra reagál, egy összetett szag felismerése ezért számos receptortípus jellegzetes aktivitási mintázatán alapul.

39. A szaglóideg (nervus olfactorius) rostjai a rostacsont apró nyílásain áthaladva közvetlenül a szaglóhagymába jutnak, ahol a jelek első feldolgozása történik.

40. Mivel a szaglópályák szorosan kapcsolódnak az emlékezésben és az érzelmekben részt vevő agyterületekhez, egy-egy illat különösen élénk emlékeket idézhet fel.

41. Ízleléskor a nyálban oldott anyagok főként a nyelv szemölcseiben elhelyezkedő ízlelőbimbók receptoraira hatnak, bár ilyen képletek más szájüregi területeken is előfordulnak.

42. Az alapvető ízminőségek közé az édes, a sós, a savanyú, a keserű és az umami tartozik, amelyek eltérő kémiai összetevőkről tájékoztatnak.

43. Amit a mindennapi nyelvben ételízként írunk le, valójában az ízlelési, szaglási, hőmérsékleti és tapintási ingerek központi idegrendszeri egyesítésének eredménye.

44. A test felszínét borító bőrben szabad idegvégződések és különböző felépítésű receptorok érzékelik az érintést, a nyomást, a rezgést, a hőmérsékletet és a fájdalmat.

45. Egyes mechanoreceptorok közvetlenül a hám közelében, mások a bőr mélyebb rétegeiben vagy a bőr alatti kötőszövetben helyezkednek el, ami eltérő érzékenységet eredményez.

46. Az ujjakon és az ajkakon található sűrű receptorhálózat finom térbeli megkülönböztetést tesz lehetővé, míg a háton ugyanekkora felületen jóval kevesebb érzőpont található.

47. Szövetkárosodás vagy annak veszélye esetén a fájdalomérző végződések figyelmeztető jelzést adnak, amely védekező reflexeket válthat ki, és tudatos cselekvésre késztethet.

48. Hosszabb ideig változatlanul fennálló inger mellett számos receptor válasza fokozatosan csökken, ezért a ruházat állandó érintését rövid idő után alig érzékeljük.

49. Az agy a különböző érzékszervekből érkező jeleket korábbi tapasztalatokkal, figyelmi folyamatokkal és a pillanatnyi testi állapottal összevetve értelmezi.

50. Környezetünk tudatos képe tehát nem a külvilág változatlan másolata, hanem az érzékszervek és az idegrendszer együttműködésével létrehozott, folyamatosan módosuló belső modell.

(aufklappen)német

1. Die fortwährend wechselnden physikalischen und chemischen Reize der Außenwelt treten über die Sinnesorgane mit dem Nervensystem in Verbindung, das die eintreffenden Informationen verarbeitet und deutet.

2. Bei der Sinnesaufnahme wandeln Rezeptoren eine bestimmte Reizart in ein nervales Signal um, während das Gehirn bei der Wahrnehmung aus diesen Signalen einen einheitlichen Eindruck erzeugt.

3. Nicht das Licht, der Schall oder ein bestimmter Geruch gelangt zur Großhirnrinde, sondern eine Folge von Aktionspotenzialen, welche die Eigenschaften des jeweiligen Reizes codiert.

4. Da jeder Rezeptortyp für bestimmte Reizformen besonders empfindlich ist, bilden Sehen, Hören, Riechen und die übrigen Sinne voneinander getrennte Informationskanäle.

5. Nach der Lage der Rezeptoren unterscheidet man Exterozeptoren für äußere Reize, Interozeptoren zur Meldung innerer Zustände und Propriozeptoren zur Überwachung des Bewegungssystems.

6. Über unsere äußere Umwelt liefern vor allem die Sinnesstrukturen des Auges, des Ohres, der Nase, der Zunge und der Haut fortlaufend erneuerte Informationen.

7. Das Sehorgan (Organum visus) besteht aus dem Augapfel, seinen Hilfsorganen und den Nervenbahnen, welche die visuellen Informationen weiterleiten.

8. Der in der paarigen Augenhöhle des Schädels liegende Augapfel wird von Fettgewebe umgeben, das mechanischen Schutz bietet und zugleich feine Bewegungen ermöglicht.

9. Vorn schützen Augenlider und Bindehaut die Augenoberfläche, während das Sekret des Tränenapparates die Hornhaut feucht hält und reinigt.

10. Die äußere fibröse Hülle des Augapfels besteht hinten aus der Lederhaut und vorn aus der durchsichtigen, stark lichtbrechenden Hornhaut.

11. Weiter innen liegt die gefäß- und pigmentreiche mittlere Augenhaut, zu der Aderhaut, Ziliarkörper und Regenbogenhaut gehören.

12. Der Durchmesser der in der Mitte der Regenbogenhaut gelegenen Pupille verändert sich durch Muskeltätigkeit und reguliert dadurch die in das Auge eintretende Lichtmenge.

13. Unmittelbar hinter der Pupille hängt die elastische Augenlinse, deren Krümmung durch den Ziliarmuskel und die mit ihm verbundenen Fasern verändert wird.

14. Beim Blick in die Nähe wird die Linse stärker gewölbt, beim Sehen in die Ferne flacher, sodass Bilder unterschiedlich weit entfernter Gegenstände auf die Netzhaut projiziert werden können.

15. Die Netzhaut oder Retina, welche die innere Augenhaut bildet, enthält lichtempfindliche Rezeptoren und Nervenzellen, die an der ersten Signalverarbeitung beteiligt sind.

16. Stäbchen arbeiten vorwiegend bei schwacher Beleuchtung, während Zapfen scharfes Sehen und die Unterscheidung verschiedener Lichtwellenlängen als Farben ermöglichen.

17. Die höchste Sehschärfe wird in der zentralen Vertiefung des gelben Flecks erreicht, wo besonders viele Zapfen liegen und das einfallende Licht mit wenigen Hindernissen zu den Rezeptoren gelangt.

18. Dort, wo der Sehnerv (Nervus opticus) den Augapfel verlässt, fehlen lichtempfindliche Zellen, weshalb dieser Bereich den blinden Fleck bildet.

19. Beide Augen erfassen denselben Gegenstand aus geringfügig unterschiedlicher Perspektive, und das Gehirn erzeugt durch den Vergleich beider Bilder räumliche Tiefenwahrnehmung.

20. Das koordinierte Zusammenwirken der äußeren Augenmuskeln sorgt dafür, dass die Sehachsen beider Augen auf denselben Punkt gerichtet sind und das Umweltbild einheitlich bleibt.

21. Das paarige Hör- und Gleichgewichtsorgan liegt im Bereich des Schläfenbeins und gliedert sich in äußeres Ohr, Mittelohr und Innenohr.

22. Von außen sammelt die Ohrmuschel die Schallwellen, die durch den äußeren Gehörgang zum Trommelfell geleitet werden.

23. Die durch Schall in Schwingung versetzte Bewegung des Trommelfells wird durch die drei Gehörknöchelchen des Mittelohres, Hammer, Amboss und Steigbügel, weitergeleitet.

24. Die gelenkig verbundene Kette dieser Knochen überträgt die Schwingungen nicht nur, sondern verstärkt sie auch für den Übergang von der Luft in den Flüssigkeitsraum des Innenohres.

25. Die das Mittelohr mit dem Rachen verbindende Ohrtrompete ermöglicht den Ausgleich des Luftdrucks auf beiden Seiten des Trommelfells.

26. Tief im Felsenbein liegt das komplexe Hohlraumsystem des Innenohres, in dem sich die Hörschnecke und die Strukturen des Gleichgewichtssinnes befinden.

27. In der flüssigkeitsgefüllten Schnecke erzeugt die Bewegung des Steigbügels Druckwellen, welche die Gänge durchlaufen und die rezeptortragenden Membranen in Schwingung versetzen.

28. Unterschiedliche Tonhöhen versetzen jeweils andere Abschnitte der Basilarmembran der Schnecke am stärksten in Bewegung, weshalb die Frequenz räumlich geordnet repräsentiert wird.

29. Die Auslenkung der Fortsätze der Haarzellen öffnet Ionenkanäle und erzeugt aus dem mechanischen Reiz ein elektrisches Signal, das über die Fasern des Hörnervs weiterläuft.

30. Bewertet werden nicht nur Lautstärke und Tonhöhe, sondern aus zeitlichen und intensitätsbezogenen Unterschieden der an beiden Ohren eintreffenden Signale lässt sich auch die Richtung der Schallquelle bestimmen.

31. Die drei Bogengänge des Gleichgewichtsorgans liegen in annähernd senkrecht zueinander stehenden Ebenen und können daher Drehungen des Kopfes in unterschiedlichen Richtungen erfassen.

32. Bei einer Kopfbewegung lenkt die Trägheit der Bogengangsflüssigkeit die gallertige Struktur um die Sinneshaarzellen aus, woraus das Nervensystem auf die Drehrichtung schließt.

33. Utriculus und Sacculus des Vorhofs melden dagegen geradlinige Beschleunigungen sowie die Stellung des Kopfes im Verhältnis zur Schwerkraft.

34. Kleine Kalkkristalle beschweren die dortige Sinnesmembran, sodass ihre Verlagerung bereits bei geringfügigen Lageänderungen die darunterliegenden Rezeptoren reizt.

35. Eine sichere Körperhaltung beruht nicht ausschließlich auf der Funktion des Innenohres, sondern wird auch durch visuelle Informationen und Signale der Muskel- und Gelenkrezeptoren unterstützt.

36. Chemische Stoffe werden durch Geruchs- und Geschmackssinn erfasst, doch liegen die Rezeptoren beider Systeme an unterschiedlichen Orten und treten auf verschiedene Weise mit den Reizstoffen in Kontakt.

37. Die Rezeptoren des am Dach der Nasenhöhle gelegenen Riechepithels binden Duftmoleküle, die sich aus der eingeatmeten Luft in der Schleimschicht lösen.

38. Jeder Riechrezeptor reagiert nur auf bestimmte molekulare Merkmale, weshalb die Erkennung eines komplexen Geruchs auf einem charakteristischen Aktivitätsmuster zahlreicher Rezeptortypen beruht.

39. Die Fasern des Riechnervs (Nervus olfactorius) ziehen durch kleine Öffnungen des Siebbeins unmittelbar zum Riechkolben, wo die erste Verarbeitung der Signale erfolgt.

40. Da die Riechbahnen eng mit Hirnregionen für Gedächtnis und Emotionen verbunden sind, kann ein einzelner Geruch besonders lebhafte Erinnerungen hervorrufen.

41. Beim Schmecken wirken im Speichel gelöste Stoffe vor allem auf die Rezeptoren der Geschmacksknospen in den Zungenpapillen, obwohl solche Strukturen auch in anderen Bereichen der Mundhöhle vorkommen.

42. Zu den grundlegenden Geschmacksqualitäten gehören süß, salzig, sauer, bitter und umami, die über unterschiedliche chemische Bestandteile informieren.

43. Was in der Alltagssprache als Geschmack einer Speise bezeichnet wird, ist tatsächlich das Ergebnis der zentralnervösen Verbindung von Geschmacks-, Geruchs-, Temperatur- und Tastreizen.

44. In der Haut, welche die Körperoberfläche bedeckt, erfassen freie Nervenendigungen und unterschiedlich gebaute Rezeptoren Berührung, Druck, Vibration, Temperatur und Schmerz.

45. Einige Mechanorezeptoren liegen unmittelbar nahe dem Epithel, andere in tieferen Hautschichten oder im Unterhautbindegewebe, wodurch unterschiedliche Empfindlichkeiten entstehen.

46. Das dichte Rezeptornetz an Fingern und Lippen ermöglicht eine feine räumliche Unterscheidung, während am Rücken auf gleich großer Fläche wesentlich weniger sensible Punkte liegen.

47. Bei einer Gewebeschädigung oder deren drohender Entstehung geben Schmerzrezeptoren ein Warnsignal, das Schutzreflexe auslösen und zu bewusstem Handeln veranlassen kann.

48. Bei einem länger unverändert anhaltenden Reiz nimmt die Antwort vieler Rezeptoren allmählich ab, weshalb wir die ständige Berührung durch Kleidung nach kurzer Zeit kaum noch wahrnehmen.

49. Das Gehirn deutet die aus verschiedenen Sinnesorganen eintreffenden Signale, indem es sie mit früheren Erfahrungen, Aufmerksamkeitsprozessen und dem gegenwärtigen körperlichen Zustand vergleicht.

50. Das bewusste Bild unserer Umwelt ist somit keine unveränderte Kopie der Außenwelt, sondern ein durch das Zusammenwirken von Sinnesorganen und Nervensystem erzeugtes, fortlaufend verändertes inneres Modell.