3.10.3 – A simaizomszövet – Die glatte Muskulatur
1. A simaizomszövet egymással párhuzamosan vagy hálózatosan rendeződő, orsó alakú sejtekből épül fel, amelyek összehúzódása akaratunktól függetlenül szabályozza számos üreges szerv működését. – Die glatte Muskulatur besteht aus parallel oder netzförmig angeordneten spindelförmigen Zellen, deren unwillkürliche Kontraktion die Tätigkeit zahlreicher Hohlorgane reguliert.
2. Fénymikroszkópos vizsgálat során a sejtek citoplazmája egyenletesnek látszik, mivel az aktin- és miozinfilamentumok nem rendeződnek szabályos szarkomerekbe. – Bei lichtmikroskopischer Untersuchung erscheint das Zytoplasma der Zellen gleichmäßig, da die Aktin- und Myosinfilamente nicht zu regelmäßigen Sarkomeren angeordnet sind.
3. Ebből a rendezetlennek tűnő, valójában azonban pontosan szervezett elrendezésből következik, hogy a szövetben nem figyelhető meg harántcsíkolat. – Aus dieser scheinbar ungeordneten, tatsächlich jedoch präzise organisierten Anordnung ergibt sich, dass im Gewebe keine Querstreifung erkennbar ist.
4. Egy-egy simaizomsejt közepén rendszerint egyetlen, hosszúkás sejtmag helyezkedik el, amely az összehúzódás során dugóhúzószerűen meghajolhat. – In der Mitte jeder glatten Muskelzelle liegt gewöhnlich ein einzelner länglicher Zellkern, der sich während der Kontraktion korkenzieherartig verformen kann.
5. Nyugalmi állapotban a sejtek hossza jelentősen különbözhet, ám többnyire jóval rövidebbek és keskenyebbek, mint a harántcsíkolt vázizom rostjai. – Im Ruhezustand kann die Länge der Zellen erheblich variieren, gewöhnlich sind sie jedoch deutlich kürzer und schmaler als die Fasern der quergestreiften Skelettmuskulatur.
6. Sejthatáruk fénymikroszkóppal gyakran nehezen különíthető el, ezért egy metszetben olykor csak a különböző síkokban átvágott sejtmagok jelzik az egyes sejtek helyzetét. – Ihre Zellgrenzen sind lichtmikroskopisch häufig schwer abzugrenzen, weshalb in einem Schnitt mitunter nur die in verschiedenen Ebenen getroffenen Zellkerne die Lage der einzelnen Zellen erkennen lassen.
7. A szarkolemma felszínén sekély betüremkedések, úgynevezett caveolák találhatók, amelyek részben a vázizom T-tubulusainak feladatát veszik át. – An der Oberfläche des Sarkolemms befinden sich flache Einstülpungen, sogenannte Caveolae, die teilweise die Aufgabe der T-Tubuli des Skelettmuskels übernehmen.
8. Mivel a szarkoplazmatikus retikulum viszonylag gyengén fejlett, az összehúzódáshoz szükséges kalciumionok jelentős része a sejten kívüli térből áramlik be. – Da das sarkoplasmatische Retikulum relativ schwach entwickelt ist, strömt ein erheblicher Teil der für die Kontraktion erforderlichen Calciumionen aus dem Extrazellulärraum ein.
9. A vékony aktinfilamentumok nem Z-lemezekhez, hanem a citoplazmában és a sejtmembrán alatt elhelyezkedő tömör testekhez kapcsolódnak. – Die dünnen Aktinfilamente sind nicht an Z-Scheiben, sondern an dichten Körperchen im Zytoplasma und unterhalb der Zellmembran befestigt.
10. Ezek a denz testek (corpora densa) α-aktinint tartalmaznak, és olyan rögzítőpontokat képeznek, amelyek között az összehúzódás mechanikai ereje továbbadódik. – Diese dichten Körperchen (Corpora densa) enthalten α-Aktinin und bilden Verankerungspunkte, zwischen denen die mechanische Kraft der Kontraktion übertragen wird.
11. Közöttük intermedier filamentumokból álló hálózat feszül, amely a húzóerőt az egész sejten elosztja, és megakadályozza a citoplazma helyi túlterhelését. – Zwischen ihnen spannt sich ein Netzwerk aus Intermediärfilamenten, das die Zugkraft über die gesamte Zelle verteilt und eine örtliche Überlastung des Zytoplasmas verhindert.
12. A miozinfilamentumok oldalsó polaritású felépítése lehetővé teszi, hogy az aktin hosszabb szakaszon csússzon el mellettük, mint a szarkomerben. – Der seitlich polare Aufbau der Myosinfilamente ermöglicht es, dass Aktin über eine längere Strecke an ihnen entlanggleitet als im Sarkomer.
13. Ennek köszönhetően a simaizomsejt eredeti hosszának jelentős részével megrövidülhet anélkül, hogy elveszítené összehúzódási képességét. – Dadurch kann sich eine glatte Muskelzelle um einen beträchtlichen Teil ihrer ursprünglichen Länge verkürzen, ohne ihre Kontraktionsfähigkeit zu verlieren.
14. A sejteket vékony bazális lamina és retikuláris rostokból álló finom háló veszi körül, amely megtámasztja őket, ugyanakkor nem akadályozza alakváltozásukat. – Die Zellen sind von einer dünnen Basallamina und einem feinen Netz retikulärer Fasern umgeben, das sie stützt, ihre Formveränderung jedoch nicht behindert.
15. Mechanikai kapcsolatukat adhéziós érintkezések biztosítják, míg az elektromos ingerület számos szervben réskapcsolatokon (nexusokon) keresztül terjed egyik sejtről a másikra. – Adhäsionskontakte sichern ihre mechanische Verbindung, während sich die elektrische Erregung in zahlreichen Organen über Gap Junctions (Nexus) von einer Zelle zur nächsten ausbreitet.
16. Ilyen módon a sejtek funkcionális szincíciumot alkothatnak, noha mindegyikük önálló sejtmembránnal és saját sejtmaggal rendelkezik. – Auf diese Weise können die Zellen ein funktionelles Synzytium bilden, obwohl jede von ihnen eine eigene Zellmembran und einen eigenen Zellkern besitzt.
17. A zsigeri vagy egyegységes simaizomban a sejtek szorosan összekapcsolódnak, ezért egy helyen kialakuló ingerület nagyobb sejtcsoport összehangolt összehúzódását válthatja ki. – In der viszeralen oder einschichtigen glatten Muskulatur sind die Zellen eng miteinander gekoppelt, sodass eine örtlich entstehende Erregung die koordinierte Kontraktion einer größeren Zellgruppe auslösen kann.
18. Ez a működési forma jellemző többek között a gyomor-bél csatorna, a húgyvezeték és a méh falára, ahol hullámszerű vagy tartós összehúzódásokra van szükség. – Diese Funktionsform ist unter anderem für die Wand des Magen-Darm-Trakts, des Harnleiters und der Gebärmutter kennzeichnend, wo wellenförmige oder anhaltende Kontraktionen erforderlich sind.
19. Ezzel szemben a többegységes simaizomban az egyes sejtek beidegzése és működése nagyobb mértékben különül el, ami finomabb szabályozást tesz lehetővé. – Dagegen sind Innervation und Funktion der einzelnen Zellen in der mehrgliedrigen glatten Muskulatur stärker voneinander getrennt, wodurch eine feinere Regulation möglich wird.
20. Ilyen szerveződés figyelhető meg például a szivárványhártya izmaiban és egyes nagyobb erek falában, ahol pontosan adagolt átmérőváltozásra van szükség. – Eine solche Organisation findet sich beispielsweise in den Muskeln der Iris und in der Wand einiger größerer Gefäße, wo genau abgestufte Durchmesseränderungen erforderlich sind.
21. Az emésztőcsatornában a körkörös és hosszanti simaizomrétegek összehangolt működése keveri, majd továbbítja a béltartalmat. – Im Verdauungstrakt mischt und befördert das abgestimmte Zusammenwirken der ringförmigen und längs verlaufenden glatten Muskelschichten den Darminhalt.
22. Az erek középső falrétegében elhelyezkedő simaizomsejtek összehúzódása szűkíti az ér lumenét, elernyedésük pedig elősegíti annak tágulását. – Die Kontraktion der in der mittleren Gefäßwandschicht liegenden glatten Muskelzellen verengt das Gefäßlumen, während ihre Erschlaffung dessen Erweiterung begünstigt.
23. Ily módon az érfali simaizomzat részt vesz a vérnyomás, a szervi vérellátás és a perifériás ellenállás folyamatos szabályozásában. – Auf diese Weise ist die glatte Gefäßmuskulatur an der fortlaufenden Regulation von Blutdruck, Organdurchblutung und peripherem Widerstand beteiligt.
24. A légutak falában végbemenő tónusváltozások módosítják a hörgők átmérőjét, ezáltal befolyásolják a levegő áramlási ellenállását. – Tonusänderungen in der Wand der Atemwege verändern den Durchmesser der Bronchien und beeinflussen dadurch den Strömungswiderstand der Luft.
25. Hasonlóképpen simaizomzat üríti a húgyhólyagot, továbbítja a vizeletet a húgyvezetékben, valamint részt vesz a méh összehúzódásaiban és a szülés folyamatában. – Ebenso entleert glatte Muskulatur die Harnblase, transportiert den Urin im Harnleiter und wirkt an den Kontraktionen der Gebärmutter sowie am Geburtsvorgang mit.
26. Működését a vegetatív idegrendszer mellett hormonok, helyi szöveti mediátorok, mechanikai nyújtás és a sejtek spontán elektromos aktivitása is befolyásolhatja. – Ihre Tätigkeit kann neben dem vegetativen Nervensystem auch durch Hormone, lokale Gewebemediatoren, mechanische Dehnung und die spontane elektrische Aktivität der Zellen beeinflusst werden.
27. Az autonóm idegrostok végződései rendszerint nem képeznek minden sejten elkülönült motoros véglemezt, hanem varikozitásaikból nagyobb területre bocsátják ki az ingerületátvivő anyagot. – Die Endigungen autonomer Nervenfasern bilden gewöhnlich nicht an jeder Zelle eine abgegrenzte motorische Endplatte, sondern setzen den Überträgerstoff aus ihren Varikositäten über ein größeres Gebiet frei.
28. Összehúzódása lassabban alakul ki, mint a vázizomé, viszont csekély energiafelhasználással hosszú ideig fenntartható, ezért különösen alkalmas tartós tónus létrehozására. – Ihre Kontraktion entwickelt sich langsamer als die des Skelettmuskels, kann jedoch bei geringem Energieverbrauch lange aufrechterhalten werden und eignet sich deshalb besonders zur Erzeugung eines dauerhaften Tonus.
29. Megfelelő ingerek hatására a simaizomsejtek nemcsak növekedni, hanem osztódni is képesek, így regenerációs lehetőségük meghaladja a harántcsíkolt izomsejtekét. – Unter geeigneten Reizen können glatte Muskelzellen nicht nur wachsen, sondern sich auch teilen, weshalb ihre Regenerationsfähigkeit diejenige quergestreifter Muskelzellen übertrifft.
30. Szerkezeti egyszerűsége mögött tehát rendkívül alkalmazkodó működés rejlik, amely a belső szervek lassú, gazdaságos és pontosan szabályozható mozgásait biztosítja. – Hinter ihrer strukturellen Einfachheit verbirgt sich somit eine äußerst anpassungsfähige Funktionsweise, die langsame, ökonomische und genau regulierbare Bewegungen der inneren Organe ermöglicht.
(aufklappen)magyar
1. A simaizomszövet egymással párhuzamosan vagy hálózatosan rendeződő, orsó alakú sejtekből épül fel, amelyek összehúzódása akaratunktól függetlenül szabályozza számos üreges szerv működését.
2. Fénymikroszkópos vizsgálat során a sejtek citoplazmája egyenletesnek látszik, mivel az aktin- és miozinfilamentumok nem rendeződnek szabályos szarkomerekbe.
3. Ebből a rendezetlennek tűnő, valójában azonban pontosan szervezett elrendezésből következik, hogy a szövetben nem figyelhető meg harántcsíkolat.
4. Egy-egy simaizomsejt közepén rendszerint egyetlen, hosszúkás sejtmag helyezkedik el, amely az összehúzódás során dugóhúzószerűen meghajolhat.
5. Nyugalmi állapotban a sejtek hossza jelentősen különbözhet, ám többnyire jóval rövidebbek és keskenyebbek, mint a harántcsíkolt vázizom rostjai.
6. Sejthatáruk fénymikroszkóppal gyakran nehezen különíthető el, ezért egy metszetben olykor csak a különböző síkokban átvágott sejtmagok jelzik az egyes sejtek helyzetét.
7. A szarkolemma felszínén sekély betüremkedések, úgynevezett caveolák találhatók, amelyek részben a vázizom T-tubulusainak feladatát veszik át.
8. Mivel a szarkoplazmatikus retikulum viszonylag gyengén fejlett, az összehúzódáshoz szükséges kalciumionok jelentős része a sejten kívüli térből áramlik be.
9. A vékony aktinfilamentumok nem Z-lemezekhez, hanem a citoplazmában és a sejtmembrán alatt elhelyezkedő tömör testekhez kapcsolódnak.
10. Ezek a denz testek (corpora densa) α-aktinint tartalmaznak, és olyan rögzítőpontokat képeznek, amelyek között az összehúzódás mechanikai ereje továbbadódik.
11. Közöttük intermedier filamentumokból álló hálózat feszül, amely a húzóerőt az egész sejten elosztja, és megakadályozza a citoplazma helyi túlterhelését.
12. A miozinfilamentumok oldalsó polaritású felépítése lehetővé teszi, hogy az aktin hosszabb szakaszon csússzon el mellettük, mint a szarkomerben.
13. Ennek köszönhetően a simaizomsejt eredeti hosszának jelentős részével megrövidülhet anélkül, hogy elveszítené összehúzódási képességét.
14. A sejteket vékony bazális lamina és retikuláris rostokból álló finom háló veszi körül, amely megtámasztja őket, ugyanakkor nem akadályozza alakváltozásukat.
15. Mechanikai kapcsolatukat adhéziós érintkezések biztosítják, míg az elektromos ingerület számos szervben réskapcsolatokon (nexusokon) keresztül terjed egyik sejtről a másikra.
16. Ilyen módon a sejtek funkcionális szincíciumot alkothatnak, noha mindegyikük önálló sejtmembránnal és saját sejtmaggal rendelkezik.
17. A zsigeri vagy egyegységes simaizomban a sejtek szorosan összekapcsolódnak, ezért egy helyen kialakuló ingerület nagyobb sejtcsoport összehangolt összehúzódását válthatja ki.
18. Ez a működési forma jellemző többek között a gyomor-bél csatorna, a húgyvezeték és a méh falára, ahol hullámszerű vagy tartós összehúzódásokra van szükség.
19. Ezzel szemben a többegységes simaizomban az egyes sejtek beidegzése és működése nagyobb mértékben különül el, ami finomabb szabályozást tesz lehetővé.
20. Ilyen szerveződés figyelhető meg például a szivárványhártya izmaiban és egyes nagyobb erek falában, ahol pontosan adagolt átmérőváltozásra van szükség.
21. Az emésztőcsatornában a körkörös és hosszanti simaizomrétegek összehangolt működése keveri, majd továbbítja a béltartalmat.
22. Az erek középső falrétegében elhelyezkedő simaizomsejtek összehúzódása szűkíti az ér lumenét, elernyedésük pedig elősegíti annak tágulását.
23. Ily módon az érfali simaizomzat részt vesz a vérnyomás, a szervi vérellátás és a perifériás ellenállás folyamatos szabályozásában.
24. A légutak falában végbemenő tónusváltozások módosítják a hörgők átmérőjét, ezáltal befolyásolják a levegő áramlási ellenállását.
25. Hasonlóképpen simaizomzat üríti a húgyhólyagot, továbbítja a vizeletet a húgyvezetékben, valamint részt vesz a méh összehúzódásaiban és a szülés folyamatában.
26. Működését a vegetatív idegrendszer mellett hormonok, helyi szöveti mediátorok, mechanikai nyújtás és a sejtek spontán elektromos aktivitása is befolyásolhatja.
27. Az autonóm idegrostok végződései rendszerint nem képeznek minden sejten elkülönült motoros véglemezt, hanem varikozitásaikból nagyobb területre bocsátják ki az ingerületátvivő anyagot.
28. Összehúzódása lassabban alakul ki, mint a vázizomé, viszont csekély energiafelhasználással hosszú ideig fenntartható, ezért különösen alkalmas tartós tónus létrehozására.
29. Megfelelő ingerek hatására a simaizomsejtek nemcsak növekedni, hanem osztódni is képesek, így regenerációs lehetőségük meghaladja a harántcsíkolt izomsejtekét.
30. Szerkezeti egyszerűsége mögött tehát rendkívül alkalmazkodó működés rejlik, amely a belső szervek lassú, gazdaságos és pontosan szabályozható mozgásait biztosítja.
(aufklappen)német
1. Die glatte Muskulatur besteht aus parallel oder netzförmig angeordneten spindelförmigen Zellen, deren unwillkürliche Kontraktion die Tätigkeit zahlreicher Hohlorgane reguliert.
2. Bei lichtmikroskopischer Untersuchung erscheint das Zytoplasma der Zellen gleichmäßig, da die Aktin- und Myosinfilamente nicht zu regelmäßigen Sarkomeren angeordnet sind.
3. Aus dieser scheinbar ungeordneten, tatsächlich jedoch präzise organisierten Anordnung ergibt sich, dass im Gewebe keine Querstreifung erkennbar ist.
4. In der Mitte jeder glatten Muskelzelle liegt gewöhnlich ein einzelner länglicher Zellkern, der sich während der Kontraktion korkenzieherartig verformen kann.
5. Im Ruhezustand kann die Länge der Zellen erheblich variieren, gewöhnlich sind sie jedoch deutlich kürzer und schmaler als die Fasern der quergestreiften Skelettmuskulatur.
6. Ihre Zellgrenzen sind lichtmikroskopisch häufig schwer abzugrenzen, weshalb in einem Schnitt mitunter nur die in verschiedenen Ebenen getroffenen Zellkerne die Lage der einzelnen Zellen erkennen lassen.
7. An der Oberfläche des Sarkolemms befinden sich flache Einstülpungen, sogenannte Caveolae, die teilweise die Aufgabe der T-Tubuli des Skelettmuskels übernehmen.
8. Da das sarkoplasmatische Retikulum relativ schwach entwickelt ist, strömt ein erheblicher Teil der für die Kontraktion erforderlichen Calciumionen aus dem Extrazellulärraum ein.
9. Die dünnen Aktinfilamente sind nicht an Z-Scheiben, sondern an dichten Körperchen im Zytoplasma und unterhalb der Zellmembran befestigt.
10. Diese dichten Körperchen (Corpora densa) enthalten α-Aktinin und bilden Verankerungspunkte, zwischen denen die mechanische Kraft der Kontraktion übertragen wird.
11. Zwischen ihnen spannt sich ein Netzwerk aus Intermediärfilamenten, das die Zugkraft über die gesamte Zelle verteilt und eine örtliche Überlastung des Zytoplasmas verhindert.
12. Der seitlich polare Aufbau der Myosinfilamente ermöglicht es, dass Aktin über eine längere Strecke an ihnen entlanggleitet als im Sarkomer.
13. Dadurch kann sich eine glatte Muskelzelle um einen beträchtlichen Teil ihrer ursprünglichen Länge verkürzen, ohne ihre Kontraktionsfähigkeit zu verlieren.
14. Die Zellen sind von einer dünnen Basallamina und einem feinen Netz retikulärer Fasern umgeben, das sie stützt, ihre Formveränderung jedoch nicht behindert.
15. Adhäsionskontakte sichern ihre mechanische Verbindung, während sich die elektrische Erregung in zahlreichen Organen über Gap Junctions (Nexus) von einer Zelle zur nächsten ausbreitet.
16. Auf diese Weise können die Zellen ein funktionelles Synzytium bilden, obwohl jede von ihnen eine eigene Zellmembran und einen eigenen Zellkern besitzt.
17. In der viszeralen oder einschichtigen glatten Muskulatur sind die Zellen eng miteinander gekoppelt, sodass eine örtlich entstehende Erregung die koordinierte Kontraktion einer größeren Zellgruppe auslösen kann.
18. Diese Funktionsform ist unter anderem für die Wand des Magen-Darm-Trakts, des Harnleiters und der Gebärmutter kennzeichnend, wo wellenförmige oder anhaltende Kontraktionen erforderlich sind.
19. Dagegen sind Innervation und Funktion der einzelnen Zellen in der mehrgliedrigen glatten Muskulatur stärker voneinander getrennt, wodurch eine feinere Regulation möglich wird.
20. Eine solche Organisation findet sich beispielsweise in den Muskeln der Iris und in der Wand einiger größerer Gefäße, wo genau abgestufte Durchmesseränderungen erforderlich sind.
21. Im Verdauungstrakt mischt und befördert das abgestimmte Zusammenwirken der ringförmigen und längs verlaufenden glatten Muskelschichten den Darminhalt.
22. Die Kontraktion der in der mittleren Gefäßwandschicht liegenden glatten Muskelzellen verengt das Gefäßlumen, während ihre Erschlaffung dessen Erweiterung begünstigt.
23. Auf diese Weise ist die glatte Gefäßmuskulatur an der fortlaufenden Regulation von Blutdruck, Organdurchblutung und peripherem Widerstand beteiligt.
24. Tonusänderungen in der Wand der Atemwege verändern den Durchmesser der Bronchien und beeinflussen dadurch den Strömungswiderstand der Luft.
25. Ebenso entleert glatte Muskulatur die Harnblase, transportiert den Urin im Harnleiter und wirkt an den Kontraktionen der Gebärmutter sowie am Geburtsvorgang mit.
26. Ihre Tätigkeit kann neben dem vegetativen Nervensystem auch durch Hormone, lokale Gewebemediatoren, mechanische Dehnung und die spontane elektrische Aktivität der Zellen beeinflusst werden.
27. Die Endigungen autonomer Nervenfasern bilden gewöhnlich nicht an jeder Zelle eine abgegrenzte motorische Endplatte, sondern setzen den Überträgerstoff aus ihren Varikositäten über ein größeres Gebiet frei.
28. Ihre Kontraktion entwickelt sich langsamer als die des Skelettmuskels, kann jedoch bei geringem Energieverbrauch lange aufrechterhalten werden und eignet sich deshalb besonders zur Erzeugung eines dauerhaften Tonus.
29. Unter geeigneten Reizen können glatte Muskelzellen nicht nur wachsen, sondern sich auch teilen, weshalb ihre Regenerationsfähigkeit diejenige quergestreifter Muskelzellen übertrifft.
30. Hinter ihrer strukturellen Einfachheit verbirgt sich somit eine äußerst anpassungsfähige Funktionsweise, die langsame, ökonomische und genau regulierbare Bewegungen der inneren Organe ermöglicht.