3.7.3 – A külső elválasztású mirigyek – Die exokrinen Drüsen
1. Külső elválasztású mirigyeknek azokat a hámeredetű képződményeket nevezzük, amelyek váladékukat a test felszínére vagy valamely belső üregbe juttatják. – Als exokrine Drüsen bezeichnet man epitheliale Gebilde, die ihr Sekret an die Körperoberfläche oder in einen inneren Hohlraum abgeben.
2. A váladék útját rendszerint kivezetőcső biztosítja, amely összeköti a mirigy termelő részét azzal a felszínnel, ahol a szekrétum felhasználódik. – Den Weg des Sekrets gewährleistet gewöhnlich ein Ausführungsgang, der den produzierenden Drüsenabschnitt mit der Oberfläche verbindet, an der das Sekret verwendet wird.
3. Kialakulásuk során a felszíni hám sejtjei a mélyebben fekvő kötőszövet felé növekednek, miközben kapcsolatuk az eredeti felszínnel megmarad. – Während ihrer Entwicklung wachsen Zellen des Oberflächenepithels in das tiefer liegende Bindegewebe ein, wobei ihre Verbindung zur ursprünglichen Oberfläche erhalten bleibt.
4. Ebből a kapcsolatból fejlődik ki a kivezetőcső, a benövő hám mélyebb része pedig a váladéktermelő végkamrává alakul. – Aus dieser Verbindung entsteht der Ausführungsgang, während sich der tiefere Abschnitt des eingewachsenen Epithels zum sekretbildenden Endstück entwickelt.
5. Egyetlen mirigysejt is képezhet működő exokrin egységet, ahogyan azt a nyálkahártyákban elszórtan elhelyezkedő kehelysejtek mutatják. – Bereits eine einzelne Drüsenzelle kann eine funktionsfähige exokrine Einheit bilden, wie die verstreut in Schleimhäuten liegenden Becherzellen zeigen.
6. Többsejtű mirigyekben ezzel szemben számos szekréciós sejt rendeződik körülhatárolt végkamrákba, amelyek egy vagy több kivezetőcsőhöz kapcsolódnak. – In mehrzelligen Drüsen ordnen sich dagegen zahlreiche sekretorische Zellen zu begrenzten Endstücken, die mit einem oder mehreren Ausführungsgängen verbunden sind.
7. Attól függően, hogy a kivezetőcső elágazik-e, egyszerű és összetett mirigyeket különböztetünk meg. – Je nachdem, ob sich der Ausführungsgang verzweigt, unterscheidet man einfache und zusammengesetzte Drüsen.
8. Egyszerű mirigy esetén a váladék egy el nem ágazó csatornán keresztül távozik, bár ehhez több végkamra is csatlakozhat. – Bei einer einfachen Drüse wird das Sekret durch einen unverzweigten Gang abgeführt, an den dennoch mehrere Endstücke angeschlossen sein können.
9. Összetett mirigyekben a kivezetőcső-rendszer ismételten elágazik, ezért a termelő állomány lebenyekre és kisebb lebenykékre tagolódhat. – In zusammengesetzten Drüsen verzweigt sich das Gangsystem wiederholt, sodass das Drüsengewebe in Lappen und kleinere Läppchen gegliedert sein kann.
10. A végkamrák alakja alapján csöves, bogyószerű és ezek átmenetét képviselő csöves-bogyós mirigyek írhatók le. – Nach der Form ihrer Endstücke werden tubulöse, azinöse und als Übergangsform tubuloazinöse Drüsen beschrieben.
11. Csöves mirigyekben a szekréciós rész megnyúlt, egyenes, kanyargós vagy elágazó csőként helyezkedik el a környező kötőszövetben. – Bei tubulösen Drüsen liegt der sekretorische Abschnitt als länglicher, gerader, gewundener oder verzweigter Schlauch im umgebenden Bindegewebe.
12. Bogyószerű végkamra esetén a sejtek gömbölyded vagy zsákszerű egységet alkotnak, amelynek közepén rendszerint szűk üreg található. – Bei einem azinösen Endstück bilden die Zellen eine rundliche oder sackförmige Einheit, in deren Mitte gewöhnlich ein enges Lumen liegt.
13. A hasnyálmirigy exokrin állományában elhelyezkedő savós végkamrák klasszikus példái a kis lumenű, bogyószerű mirigyegységeknek. – Die serösen Endstücke im exokrinen Anteil der Bauchspeicheldrüse sind klassische Beispiele für azinöse Drüseneinheiten mit engem Lumen.
14. Nemcsak a mirigy alakja, hanem a termelt váladék fizikai és kémiai tulajdonsága is fontos osztályozási szempont. – Nicht nur die Form der Drüse, sondern auch die physikalischen und chemischen Eigenschaften ihres Sekrets bilden ein wichtiges Einteilungskriterium.
15. Savós mirigysejtek híg, fehérjékben és gyakran enzimekben gazdag váladékot termelnek, ezért citoplazmájukban fejlett durva endoplazmatikus retikulum található. – Seröse Drüsenzellen produzieren ein dünnflüssiges, protein- und häufig enzymreiches Sekret, weshalb ihr Zytoplasma ein stark entwickeltes raues endoplasmatisches Retikulum enthält.
16. Mucinosus sejtek ezzel szemben nyákanyagokat választanak ki, amelyek vízzel keveredve síkosító és védő nyákréteget képeznek. – Muköse Zellen geben dagegen Schleimstoffe ab, die zusammen mit Wasser eine gleitfähige und schützende Schleimschicht bilden.
17. Fénymikroszkópos metszetben a nyáktermelő sejtek rendszerint világosnak látszanak, lapult sejtmagjuk pedig a bazális pólus közelében helyezkedik el. – Im lichtmikroskopischen Schnitt erscheinen schleimbildende Zellen gewöhnlich hell, während ihr abgeflachter Zellkern nahe dem basalen Pol liegt.
18. Vegyes mirigyek savós és mucinosus sejteket egyaránt tartalmaznak, így váladékuk összetétele az adott szerv működéséhez igazodik. – Gemischte Drüsen enthalten sowohl seröse als auch muköse Zellen, sodass die Zusammensetzung ihres Sekrets an die Funktion des jeweiligen Organs angepasst ist.
19. A váladékleadás módja szerint merokrin, apokrin és holokrin szekréció különíthető el. – Nach der Art der Sekretabgabe werden merokrine, apokrine und holokrine Sekretion unterschieden.
20. Merokrin szekréció során a vezikulák exocitózissal ürülnek, miközben a sejt membránja és citoplazmája lényegében sértetlen marad. – Bei der merokrinen Sekretion werden Vesikel durch Exozytose entleert, während Zellmembran und Zytoplasma im Wesentlichen unversehrt bleiben.
21. Ilyen mechanizmussal választják ki termékeiket például a nyálmirigyek, a hasnyálmirigy exokrin sejtjei és a verejtékmirigyek nagy része. – Nach diesem Mechanismus geben beispielsweise die Speicheldrüsen, die exokrinen Zellen des Pankreas und der größte Teil der Schweißdrüsen ihre Produkte ab.
22. Apokrin elválasztáskor a sejt csúcsi része a benne felhalmozódott váladékkal együtt lefűződik, majd a hiányzó membránterület pótlódik. – Bei der apokrinen Sekretion schnürt sich der apikale Zellabschnitt zusammen mit dem darin angesammelten Sekret ab, anschließend wird die verlorene Membranfläche ersetzt.
23. Az emlőmirigy tejelválasztása részben apokrin módon történik, különösen akkor, amikor a sejtek zsírcseppeket bocsátanak a mirigy üregébe. – Die Sekretion der Milchdrüse erfolgt teilweise apokrin, insbesondere wenn die Zellen Fetttröpfchen in das Drüsenlumen abgeben.
24. Holokrin mirigyekben a váladékkal megtelő sejt teljes egészében szétesik, ezért folyamatos pótlását osztódó bazális sejtek biztosítják. – In holokrinen Drüsen zerfällt die vollständig mit Sekret gefüllte Zelle, weshalb ihr fortlaufender Ersatz durch teilungsfähige Basalzellen gewährleistet wird.
25. A faggyúmirigy ennek a működésmódnak jellegzetes példája, mivel zsíros váladéka elpusztult sejtek maradványaival együtt jut a szőrtüszőbe. – Die Talgdrüse ist ein typisches Beispiel dieses Sekretionsmodus, da ihr fetthaltiges Sekret zusammen mit den Resten zugrunde gegangener Zellen in den Haarfollikel gelangt.
26. Nagyobb mirigyekben a termelő hámot kötőszövetes tok és sövényrendszer veszi körül, amely egyúttal ereket, idegeket és kivezetőcsöveket vezet. – In größeren Drüsen wird das sekretorische Epithel von einer bindegewebigen Kapsel und einem Septensystem umgeben, das zugleich Gefäße, Nerven und Ausführungsgänge führt.
27. A sövények által határolt lebenykékben a végkamrák és a legkisebb csatornák szorosan egymás mellett helyezkednek el. – In den durch Septen begrenzten Läppchen liegen die Endstücke und kleinsten Gangabschnitte dicht nebeneinander.
28. Bizonyos végkamrákat csillag alakú, összehúzódásra képes mioepithelialis sejtek ölelnek körül, amelyek a bazális membrán és a mirigysejtek között fekszenek. – Bestimmte Endstücke werden von sternförmigen, kontraktionsfähigen Myoepithelzellen umgeben, die zwischen Basalmembran und Drüsenzellen liegen.
29. Összehúzódásukkal ezek a sejtek elősegítik a váladék kiürítését, különösen ott, ahol a szekrétum sűrű vagy a végkamra fala könnyen kitágulhat. – Durch ihre Kontraktion unterstützen diese Zellen die Entleerung des Sekrets, besonders dort, wo es zähflüssig ist oder sich die Wand des Endstücks leicht erweitern kann.
30. A kivezetőcsövek nem mindig csupán passzív vezetékek, mert hámsejtjeik ionokat és vizet választhatnak ki vagy szívhatnak vissza. – Ausführungsgänge sind nicht immer nur passive Leitungen, da ihre Epithelzellen Ionen und Wasser sezernieren oder rückresorbieren können.
31. Ennek következtében a végkamrában létrejövő elsődleges váladék összetétele megváltozhat, mielőtt elérné a testfelszínt vagy valamely szerv üregét. – Dadurch kann sich die Zusammensetzung des im Endstück gebildeten Primärsekrets verändern, bevor es die Körperoberfläche oder einen Organhohlraum erreicht.
32. Működésüket idegi, hormonális és helyi kémiai ingerek egyaránt szabályozhatják, mégpedig a mirigy típusától és feladatától függő arányban. – Ihre Tätigkeit kann durch nervale, hormonelle und lokale chemische Reize reguliert werden, wobei deren Anteil von Drüsentyp und Funktion abhängt.
33. Erős paraszimpatikus ingerlés például bőséges, híg nyálelválasztást válthat ki, míg más ingerek kisebb mennyiségű, összetételében eltérő szekrétumot eredményeznek. – Eine starke parasympathische Reizung kann beispielsweise eine reichliche, dünnflüssige Speichelsekretion auslösen, während andere Reize geringere Mengen eines anders zusammengesetzten Sekrets bewirken.
34. Az exokrin mirigyek termékei emészthetnek, nedvesíthetnek, hűthetnek, síkosíthatnak vagy védőréteget képezhetnek, tehát feladatuk jóval túlmutat az egyszerű folyadékleadáson. – Die Produkte exokriner Drüsen können verdauen, befeuchten, kühlen, gleitfähig machen oder Schutzschichten bilden; ihre Aufgabe reicht somit weit über eine einfache Flüssigkeitsabgabe hinaus.
35. Szerkezetükben ezért világosan felismerhető a hámsejtek polaritása, a váladék irányított továbbítása és az adott szerv működéséhez igazodó specializáció. – In ihrem Aufbau sind daher die Polarität der Epithelzellen, der gerichtete Sekrettransport und die an die jeweilige Organfunktion angepasste Spezialisierung deutlich erkennbar.
(aufklappen)magyar
1. Külső elválasztású mirigyeknek azokat a hámeredetű képződményeket nevezzük, amelyek váladékukat a test felszínére vagy valamely belső üregbe juttatják.
2. A váladék útját rendszerint kivezetőcső biztosítja, amely összeköti a mirigy termelő részét azzal a felszínnel, ahol a szekrétum felhasználódik.
3. Kialakulásuk során a felszíni hám sejtjei a mélyebben fekvő kötőszövet felé növekednek, miközben kapcsolatuk az eredeti felszínnel megmarad.
4. Ebből a kapcsolatból fejlődik ki a kivezetőcső, a benövő hám mélyebb része pedig a váladéktermelő végkamrává alakul.
5. Egyetlen mirigysejt is képezhet működő exokrin egységet, ahogyan azt a nyálkahártyákban elszórtan elhelyezkedő kehelysejtek mutatják.
6. Többsejtű mirigyekben ezzel szemben számos szekréciós sejt rendeződik körülhatárolt végkamrákba, amelyek egy vagy több kivezetőcsőhöz kapcsolódnak.
7. Attól függően, hogy a kivezetőcső elágazik-e, egyszerű és összetett mirigyeket különböztetünk meg.
8. Egyszerű mirigy esetén a váladék egy el nem ágazó csatornán keresztül távozik, bár ehhez több végkamra is csatlakozhat.
9. Összetett mirigyekben a kivezetőcső-rendszer ismételten elágazik, ezért a termelő állomány lebenyekre és kisebb lebenykékre tagolódhat.
10. A végkamrák alakja alapján csöves, bogyószerű és ezek átmenetét képviselő csöves-bogyós mirigyek írhatók le.
11. Csöves mirigyekben a szekréciós rész megnyúlt, egyenes, kanyargós vagy elágazó csőként helyezkedik el a környező kötőszövetben.
12. Bogyószerű végkamra esetén a sejtek gömbölyded vagy zsákszerű egységet alkotnak, amelynek közepén rendszerint szűk üreg található.
13. A hasnyálmirigy exokrin állományában elhelyezkedő savós végkamrák klasszikus példái a kis lumenű, bogyószerű mirigyegységeknek.
14. Nemcsak a mirigy alakja, hanem a termelt váladék fizikai és kémiai tulajdonsága is fontos osztályozási szempont.
15. Savós mirigysejtek híg, fehérjékben és gyakran enzimekben gazdag váladékot termelnek, ezért citoplazmájukban fejlett durva endoplazmatikus retikulum található.
16. Mucinosus sejtek ezzel szemben nyákanyagokat választanak ki, amelyek vízzel keveredve síkosító és védő nyákréteget képeznek.
17. Fénymikroszkópos metszetben a nyáktermelő sejtek rendszerint világosnak látszanak, lapult sejtmagjuk pedig a bazális pólus közelében helyezkedik el.
18. Vegyes mirigyek savós és mucinosus sejteket egyaránt tartalmaznak, így váladékuk összetétele az adott szerv működéséhez igazodik.
19. A váladékleadás módja szerint merokrin, apokrin és holokrin szekréció különíthető el.
20. Merokrin szekréció során a vezikulák exocitózissal ürülnek, miközben a sejt membránja és citoplazmája lényegében sértetlen marad.
21. Ilyen mechanizmussal választják ki termékeiket például a nyálmirigyek, a hasnyálmirigy exokrin sejtjei és a verejtékmirigyek nagy része.
22. Apokrin elválasztáskor a sejt csúcsi része a benne felhalmozódott váladékkal együtt lefűződik, majd a hiányzó membránterület pótlódik.
23. Az emlőmirigy tejelválasztása részben apokrin módon történik, különösen akkor, amikor a sejtek zsírcseppeket bocsátanak a mirigy üregébe.
24. Holokrin mirigyekben a váladékkal megtelő sejt teljes egészében szétesik, ezért folyamatos pótlását osztódó bazális sejtek biztosítják.
25. A faggyúmirigy ennek a működésmódnak jellegzetes példája, mivel zsíros váladéka elpusztult sejtek maradványaival együtt jut a szőrtüszőbe.
26. Nagyobb mirigyekben a termelő hámot kötőszövetes tok és sövényrendszer veszi körül, amely egyúttal ereket, idegeket és kivezetőcsöveket vezet.
27. A sövények által határolt lebenykékben a végkamrák és a legkisebb csatornák szorosan egymás mellett helyezkednek el.
28. Bizonyos végkamrákat csillag alakú, összehúzódásra képes mioepithelialis sejtek ölelnek körül, amelyek a bazális membrán és a mirigysejtek között fekszenek.
29. Összehúzódásukkal ezek a sejtek elősegítik a váladék kiürítését, különösen ott, ahol a szekrétum sűrű vagy a végkamra fala könnyen kitágulhat.
30. A kivezetőcsövek nem mindig csupán passzív vezetékek, mert hámsejtjeik ionokat és vizet választhatnak ki vagy szívhatnak vissza.
31. Ennek következtében a végkamrában létrejövő elsődleges váladék összetétele megváltozhat, mielőtt elérné a testfelszínt vagy valamely szerv üregét.
32. Működésüket idegi, hormonális és helyi kémiai ingerek egyaránt szabályozhatják, mégpedig a mirigy típusától és feladatától függő arányban.
33. Erős paraszimpatikus ingerlés például bőséges, híg nyálelválasztást válthat ki, míg más ingerek kisebb mennyiségű, összetételében eltérő szekrétumot eredményeznek.
34. Az exokrin mirigyek termékei emészthetnek, nedvesíthetnek, hűthetnek, síkosíthatnak vagy védőréteget képezhetnek, tehát feladatuk jóval túlmutat az egyszerű folyadékleadáson.
35. Szerkezetükben ezért világosan felismerhető a hámsejtek polaritása, a váladék irányított továbbítása és az adott szerv működéséhez igazodó specializáció.
(aufklappen)német
1. Als exokrine Drüsen bezeichnet man epitheliale Gebilde, die ihr Sekret an die Körperoberfläche oder in einen inneren Hohlraum abgeben.
2. Den Weg des Sekrets gewährleistet gewöhnlich ein Ausführungsgang, der den produzierenden Drüsenabschnitt mit der Oberfläche verbindet, an der das Sekret verwendet wird.
3. Während ihrer Entwicklung wachsen Zellen des Oberflächenepithels in das tiefer liegende Bindegewebe ein, wobei ihre Verbindung zur ursprünglichen Oberfläche erhalten bleibt.
4. Aus dieser Verbindung entsteht der Ausführungsgang, während sich der tiefere Abschnitt des eingewachsenen Epithels zum sekretbildenden Endstück entwickelt.
5. Bereits eine einzelne Drüsenzelle kann eine funktionsfähige exokrine Einheit bilden, wie die verstreut in Schleimhäuten liegenden Becherzellen zeigen.
6. In mehrzelligen Drüsen ordnen sich dagegen zahlreiche sekretorische Zellen zu begrenzten Endstücken, die mit einem oder mehreren Ausführungsgängen verbunden sind.
7. Je nachdem, ob sich der Ausführungsgang verzweigt, unterscheidet man einfache und zusammengesetzte Drüsen.
8. Bei einer einfachen Drüse wird das Sekret durch einen unverzweigten Gang abgeführt, an den dennoch mehrere Endstücke angeschlossen sein können.
9. In zusammengesetzten Drüsen verzweigt sich das Gangsystem wiederholt, sodass das Drüsengewebe in Lappen und kleinere Läppchen gegliedert sein kann.
10. Nach der Form ihrer Endstücke werden tubulöse, azinöse und als Übergangsform tubuloazinöse Drüsen beschrieben.
11. Bei tubulösen Drüsen liegt der sekretorische Abschnitt als länglicher, gerader, gewundener oder verzweigter Schlauch im umgebenden Bindegewebe.
12. Bei einem azinösen Endstück bilden die Zellen eine rundliche oder sackförmige Einheit, in deren Mitte gewöhnlich ein enges Lumen liegt.
13. Die serösen Endstücke im exokrinen Anteil der Bauchspeicheldrüse sind klassische Beispiele für azinöse Drüseneinheiten mit engem Lumen.
14. Nicht nur die Form der Drüse, sondern auch die physikalischen und chemischen Eigenschaften ihres Sekrets bilden ein wichtiges Einteilungskriterium.
15. Seröse Drüsenzellen produzieren ein dünnflüssiges, protein- und häufig enzymreiches Sekret, weshalb ihr Zytoplasma ein stark entwickeltes raues endoplasmatisches Retikulum enthält.
16. Muköse Zellen geben dagegen Schleimstoffe ab, die zusammen mit Wasser eine gleitfähige und schützende Schleimschicht bilden.
17. Im lichtmikroskopischen Schnitt erscheinen schleimbildende Zellen gewöhnlich hell, während ihr abgeflachter Zellkern nahe dem basalen Pol liegt.
18. Gemischte Drüsen enthalten sowohl seröse als auch muköse Zellen, sodass die Zusammensetzung ihres Sekrets an die Funktion des jeweiligen Organs angepasst ist.
19. Nach der Art der Sekretabgabe werden merokrine, apokrine und holokrine Sekretion unterschieden.
20. Bei der merokrinen Sekretion werden Vesikel durch Exozytose entleert, während Zellmembran und Zytoplasma im Wesentlichen unversehrt bleiben.
21. Nach diesem Mechanismus geben beispielsweise die Speicheldrüsen, die exokrinen Zellen des Pankreas und der größte Teil der Schweißdrüsen ihre Produkte ab.
22. Bei der apokrinen Sekretion schnürt sich der apikale Zellabschnitt zusammen mit dem darin angesammelten Sekret ab, anschließend wird die verlorene Membranfläche ersetzt.
23. Die Sekretion der Milchdrüse erfolgt teilweise apokrin, insbesondere wenn die Zellen Fetttröpfchen in das Drüsenlumen abgeben.
24. In holokrinen Drüsen zerfällt die vollständig mit Sekret gefüllte Zelle, weshalb ihr fortlaufender Ersatz durch teilungsfähige Basalzellen gewährleistet wird.
25. Die Talgdrüse ist ein typisches Beispiel dieses Sekretionsmodus, da ihr fetthaltiges Sekret zusammen mit den Resten zugrunde gegangener Zellen in den Haarfollikel gelangt.
26. In größeren Drüsen wird das sekretorische Epithel von einer bindegewebigen Kapsel und einem Septensystem umgeben, das zugleich Gefäße, Nerven und Ausführungsgänge führt.
27. In den durch Septen begrenzten Läppchen liegen die Endstücke und kleinsten Gangabschnitte dicht nebeneinander.
28. Bestimmte Endstücke werden von sternförmigen, kontraktionsfähigen Myoepithelzellen umgeben, die zwischen Basalmembran und Drüsenzellen liegen.
29. Durch ihre Kontraktion unterstützen diese Zellen die Entleerung des Sekrets, besonders dort, wo es zähflüssig ist oder sich die Wand des Endstücks leicht erweitern kann.
30. Ausführungsgänge sind nicht immer nur passive Leitungen, da ihre Epithelzellen Ionen und Wasser sezernieren oder rückresorbieren können.
31. Dadurch kann sich die Zusammensetzung des im Endstück gebildeten Primärsekrets verändern, bevor es die Körperoberfläche oder einen Organhohlraum erreicht.
32. Ihre Tätigkeit kann durch nervale, hormonelle und lokale chemische Reize reguliert werden, wobei deren Anteil von Drüsentyp und Funktion abhängt.
33. Eine starke parasympathische Reizung kann beispielsweise eine reichliche, dünnflüssige Speichelsekretion auslösen, während andere Reize geringere Mengen eines anders zusammengesetzten Sekrets bewirken.
34. Die Produkte exokriner Drüsen können verdauen, befeuchten, kühlen, gleitfähig machen oder Schutzschichten bilden; ihre Aufgabe reicht somit weit über eine einfache Flüssigkeitsabgabe hinaus.
35. In ihrem Aufbau sind daher die Polarität der Epithelzellen, der gerichtete Sekrettransport und die an die jeweilige Organfunktion angepasste Spezialisierung deutlich erkennbar.