8.1.1 – Alakos elemek és plazma, a hematokrit – Zelluläre Bestandteile und Plasma, der Hämatokrit
1. A vér folyékony kötőszövet, amelynek sejtközötti állományát a vérplazma (plasma sanguinis), alakos elemeit pedig különböző eredetű és feladatú sejtek, illetve sejttöredékek alkotják. – Das Blut ist ein flüssiges Bindegewebe, dessen Interzellularsubstanz das Blutplasma (Plasma sanguinis) bildet, während seine zellulären Bestandteile aus Zellen und Zellfragmenten unterschiedlicher Herkunft und Funktion bestehen.
2. Felnőtt emberben átlagosan mintegy öt liter vér kering, ez a mennyiség azonban a testtömegtől, a testösszetételtől és az aktuális folyadékállapottól is függ. – Bei einem Erwachsenen zirkulieren durchschnittlich etwa fünf Liter Blut, wobei diese Menge auch vom Körpergewicht, von der Körperzusammensetzung und vom aktuellen Flüssigkeitshaushalt abhängt.
3. Nyugalmi körülmények között a teljes vértérfogat valamivel több mint felét, rendszerint 55–60%-át a plazma, fennmaradó részét pedig az alakos elemek teszik ki. – Unter Ruhebedingungen entfallen etwas mehr als die Hälfte des gesamten Blutvolumens, gewöhnlich 55–60 %, auf das Plasma und der verbleibende Anteil auf die zellulären Bestandteile.
4. A vérplazma folyamatos folyadékfázist képez, amelyben víz, ionok, tápanyagok, anyagcseretermékek, hormonok és különböző fehérjék találhatók oldott vagy kötött formában. – Das Blutplasma bildet eine kontinuierliche Flüssigkeitsphase, in der Wasser, Ionen, Nährstoffe, Stoffwechselprodukte, Hormone und verschiedene Proteine gelöst oder gebunden vorliegen.
5. Ebben a folyékony közegben szuszpendálva haladnak az alakos elemek, miközben a vér áramlása lehetővé teszi, hogy a szervezet távoli területei között is anyag- és információcsere történjen. – In diesem flüssigen Medium werden die zellulären Bestandteile suspendiert transportiert, wobei der Blutstrom einen Stoff- und Informationsaustausch auch zwischen weit voneinander entfernten Körperregionen ermöglicht.
6. Az alakos elemek három fő csoportját a vörösvértestek (erythrocyti), a fehérvérsejtek (leukocyti) és a vérlemezkék (thrombocyti) alkotják. – Die drei Hauptgruppen der zellulären Bestandteile sind die Erythrozyten (Erythrocyti), die Leukozyten (Leukocyti) und die Thrombozyten (Thrombocyti).
7. Számukat és össztérfogatukat tekintve a vörösvértestek messze felülmúlják a másik két csoportot, ezért a vér sejtes térfogatrészét gyakorlatilag ezek határozzák meg. – Hinsichtlich ihrer Anzahl und ihres Gesamtvolumens übertreffen die Erythrozyten die beiden anderen Gruppen bei Weitem, weshalb sie den zellulären Volumenanteil des Blutes praktisch bestimmen.
8. A jóval kisebb számban előforduló fehérvérsejtek a szervezet védekezési folyamataiban vesznek részt, míg a vérlemezkék elsősorban az érsérülések lezárásához és a véralvadáshoz szükségesek. – Die in wesentlich geringerer Zahl vorkommenden Leukozyten wirken an den Abwehrvorgängen des Körpers mit, während die Thrombozyten vor allem für den Verschluss von Gefäßverletzungen und die Blutgerinnung erforderlich sind.
9. Amennyiben az alvadásgátlóval kezelt vért megfelelő sebességgel centrifugálják, alkotórészei sűrűségük szerint egymástól jól elkülönülő rétegekbe rendeződnek. – Wird mit einem Gerinnungshemmer versetztes Blut bei geeigneter Geschwindigkeit zentrifugiert, ordnen sich seine Bestandteile entsprechend ihrer Dichte in deutlich voneinander getrennten Schichten an.
10. A centrifugacső felső részében helyezkedik el az áttetsző, sárgás színű plazma, amelynek kisebb sűrűsége miatt ez a frakció marad legfelül. – Im oberen Teil des Zentrifugenröhrchens befindet sich das durchscheinende, gelblich gefärbte Plasma, das wegen seiner geringeren Dichte die oberste Fraktion bildet.
11. Közvetlenül alatta vékony, fehéres köztes réteg figyelhető meg, amelyet a fehérvérsejtek és a vérlemezkék együttesen alkotnak. – Unmittelbar darunter ist eine dünne, weißliche Zwischenschicht zu erkennen, die gemeinsam von den Leukozyten und Thrombozyten gebildet wird.
12. A cső alsó részén összegyűlő vörösvértestek képezik a legsűrűbb frakciót, amely a sejtek nagy száma miatt messze a legvastagabb sejtes réteg. – Die im unteren Teil des Röhrchens angesammelten Erythrozyten bilden die dichteste Fraktion und wegen ihrer großen Anzahl bei Weitem die dickste Zellschicht.
13. Hematokritnak nevezzük azt a térfogatarányt, amely megmutatja, hogy a vörösvértestek össztérfogata a teljes vértérfogat mekkora részét foglalja el. – Als Hämatokrit bezeichnet man den Volumenanteil, der angibt, welchen Teil des gesamten Blutvolumens das Gesamtvolumen der Erythrozyten einnimmt.
14. Az értéket százalékban vagy liter/liter mértékegységben adják meg, így például a 45%-os hematokrit 0,45 l/l értéknek felel meg. – Der Wert wird in Prozent oder in Liter pro Liter angegeben, sodass beispielsweise ein Hämatokrit von 45 % einem Wert von 0,45 l/l entspricht.
15. Egészséges felnőttekben a hematokrit rendszerint 40–50% körül alakul, de a pontos referenciatartományt az életkor, a biológiai nem és az alkalmazott laboratóriumi módszer is befolyásolja. – Bei gesunden Erwachsenen liegt der Hämatokrit gewöhnlich bei etwa 40–50 %, wobei der genaue Referenzbereich auch vom Alter, vom biologischen Geschlecht und von der verwendeten Labormethode beeinflusst wird.
16. Mivel a fehérvérsejtek és a vérlemezkék együttes térfogata rendkívül csekély, a hematokrit nem valamennyi alakos elem, hanem lényegében csak a vörösvértestek térfogatrészét fejezi ki. – Da das gemeinsame Volumen der Leukozyten und Thrombozyten äußerst gering ist, beschreibt der Hämatokrit nicht sämtliche zellulären Bestandteile, sondern im Wesentlichen nur den Volumenanteil der Erythrozyten.
17. Emelkedett hematokritérték akkor mérhető, ha nő a vörösvértestek össztömege, vagy ha változatlan sejtmennyiség mellett csökken a keringő plazma térfogata. – Ein erhöhter Hämatokrit wird gemessen, wenn die Gesamtmasse der Erythrozyten zunimmt oder bei unveränderter Zellmenge das Volumen des zirkulierenden Plasmas abnimmt.
18. Erős folyadékvesztés, például tartós hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel következtében a vér besűrűsödik, ezért a hematokrit átmenetileg megemelkedhet. – Bei starkem Flüssigkeitsverlust, beispielsweise infolge anhaltenden Erbrechens, Durchfalls oder unzureichender Flüssigkeitsaufnahme, wird das Blut konzentrierter, weshalb der Hämatokrit vorübergehend ansteigen kann.
19. Hosszabb magashegyi tartózkodás során ezzel szemben valóban fokozódhat a vörösvértestek képződése, mivel a csökkent oxigénkínálathoz a szervezet nagyobb oxigénszállító kapacitással alkalmazkodik. – Bei längerem Aufenthalt im Hochgebirge kann dagegen die Erythrozytenbildung tatsächlich zunehmen, da sich der Körper an das verringerte Sauerstoffangebot durch eine höhere Sauerstofftransportkapazität anpasst.
20. Kórosan magas sejttömeg esetén, amint az bizonyos vörösvértest-szaporulattal járó betegségekben előfordul, a hematokrit tartósan a referenciatartomány fölé kerülhet. – Bei einer krankhaft erhöhten Zellmasse, wie sie bei bestimmten mit einer Erythrozytenvermehrung einhergehenden Erkrankungen vorkommt, kann der Hämatokrit dauerhaft oberhalb des Referenzbereichs liegen.
21. Csökkent hematokritot okozhat a vörösvértestek számának vagy átlagos térfogatának csökkenése, de jelentős plazmatérfogat-növekedés, vagyis vérhígulás is állhat a háttérben. – Ein verminderter Hämatokrit kann durch eine Abnahme der Erythrozytenzahl oder ihres mittleren Volumens verursacht werden, jedoch kann auch eine deutliche Zunahme des Plasmavolumens, also eine Blutverdünnung, zugrunde liegen.
22. Vérszegénységben a hematokrit gyakran alacsony, ám önmagában ez az adat nem mutatja meg, hogy a csökkenést vérvesztés, elégtelen képződés vagy fokozott sejtpusztulás idézte-e elő. – Bei einer Anämie ist der Hämatokrit häufig erniedrigt, doch dieser Wert allein zeigt nicht, ob die Abnahme durch Blutverlust, unzureichende Bildung oder gesteigerten Zellabbau verursacht wurde.
23. A hematokrit növekedésével általában emelkedik a vér viszkozitása, mert a sűrűbben elhelyezkedő vörösvértestek egymás és az érfal mozgását egyaránt erősebben befolyásolják. – Mit steigendem Hämatokrit nimmt gewöhnlich die Viskosität des Blutes zu, da die dichter angeordneten Erythrozyten sowohl ihre gegenseitige Bewegung als auch die Strömung an der Gefäßwand stärker beeinflussen.
24. Ha a vér túlzottan viszkózussá válik, megnő az áramlási ellenállás, ami különösen a kisebb erekben nehezítheti a keringést és fokozhatja a szív munkáját. – Wird das Blut übermäßig viskös, steigt der Strömungswiderstand, wodurch besonders in kleineren Gefäßen die Zirkulation erschwert und die Arbeit des Herzens erhöht werden kann.
25. Túlságosan alacsony hematokrit mellett viszont csökkenhet a vér oxigénszállító kapacitása, mivel egységnyi vértérfogatban kevesebb hemoglobint tartalmazó vörösvértest található. – Bei einem zu niedrigen Hämatokrit kann dagegen die Sauerstofftransportkapazität des Blutes sinken, weil sich in einer bestimmten Blutmenge weniger hämoglobinhaltige Erythrozyten befinden.
26. Bár a hematokrit, a vörösvértestszám és a hemoglobinkoncentráció rendszerint hasonló irányban változik, ezek eltérő tulajdonságokat mérő, egymással nem felcserélhető laboratóriumi adatok. – Obwohl sich Hämatokrit, Erythrozytenzahl und Hämoglobinkonzentration gewöhnlich in dieselbe Richtung verändern, handelt es sich um nicht austauschbare Laborwerte, die unterschiedliche Eigenschaften erfassen.
27. Két azonos vörösvértestszámú vérminta hematokritja is különbözhet, ha az egyikben a sejtek átlagos térfogata nagyobb, a másikban pedig kisebb. – Auch zwei Blutproben mit gleicher Erythrozytenzahl können unterschiedliche Hämatokritwerte besitzen, wenn das mittlere Zellvolumen in der einen größer und in der anderen kleiner ist.
28. Heveny vérzés kezdetén a hematokrit még átmenetileg változatlan maradhat, mivel a vérpályából a plazma és az alakos elemek kezdetben megközelítőleg azonos arányban távoznak. – Zu Beginn einer akuten Blutung kann der Hämatokrit vorübergehend unverändert bleiben, weil Plasma und zelluläre Bestandteile zunächst annähernd im gleichen Verhältnis aus der Blutbahn verloren gehen.
29. Csak a szövetekből beáramló folyadék vagy az infúziós oldatok által kiváltott plazmatérfogat-növekedés után válik egyértelműbbé a vörösvértestek arányának csökkenése. – Erst nach der Zunahme des Plasmavolumens durch einströmende Gewebsflüssigkeit oder durch Infusionslösungen wird die Abnahme des Erythrozytenanteils deutlicher erkennbar.
30. A mintavétel körülményei szintén módosíthatják a mérési eredményt, mert a testhelyzet, az elhúzódó leszorítás és a folyadékbevitel rövid idő alatt megváltoztathatja a plazmatérfogatot. – Auch die Bedingungen der Blutentnahme können das Messergebnis verändern, da Körperhaltung, länger dauernde Stauung und Flüssigkeitsaufnahme das Plasmavolumen innerhalb kurzer Zeit beeinflussen können.
31. A hematokrit meghatározásához alvadásgátolt vér szükséges, ellenkező esetben az alvadék kialakulása miatt a sejtek és a folyadékfázis eredeti térfogati viszonya már nem mérhető megbízhatóan. – Zur Bestimmung des Hämatokrits wird gerinnungsgehemmtes Blut benötigt, da nach der Bildung eines Gerinnsels das ursprüngliche Volumenverhältnis zwischen Zellen und Flüssigkeitsphase nicht mehr zuverlässig messbar ist.
32. Az alvadásgátolt vér folyadékfázisa plazma, amely a fibrinogént és más alvadási tényezőket is tartalmazza, míg az alvadás után visszamaradó folyadékot vérsavónak nevezik. – Die Flüssigkeitsphase des gerinnungsgehemmten Blutes ist das Plasma, das auch Fibrinogen und weitere Gerinnungsfaktoren enthält, während die nach der Gerinnung verbleibende Flüssigkeit als Blutserum bezeichnet wird.
33. A plazma és az alakos elemek tehát nem egymástól független részek, hanem olyan működési egységet alkotnak, amelynek összetétele az anyagszállítás és a belső környezet fenntartása során folyamatosan változik. – Plasma und zelluläre Bestandteile sind somit keine voneinander unabhängigen Teile, sondern bilden eine funktionelle Einheit, deren Zusammensetzung sich während des Stofftransports und der Aufrechterhaltung des inneren Milieus fortlaufend verändert.
34. Miközben a vörösvértestek rendszerint az érpályán belül maradnak, egyes fehérvérsejtek szükség esetén átléphetnek az érfalon, a vérlemezkék pedig sérüléskor gyorsan aktiválódhatnak. – Während die Erythrozyten gewöhnlich innerhalb der Blutbahn verbleiben, können bestimmte Leukozyten bei Bedarf die Gefäßwand durchqueren, und die Thrombozyten können bei einer Verletzung rasch aktiviert werden.
35. A vér összetételének vizsgálatakor ezért nemcsak az egyes alkotórészek mennyiségét, hanem azok térfogati arányát és egymással kialakított funkcionális kapcsolatát is figyelembe kell venni. – Bei der Untersuchung der Blutzusammensetzung müssen daher nicht nur die Mengen der einzelnen Bestandteile, sondern auch ihre Volumenverhältnisse und ihre funktionellen Beziehungen zueinander berücksichtigt werden.
(aufklappen)magyar
1. A vér folyékony kötőszövet, amelynek sejtközötti állományát a vérplazma (plasma sanguinis), alakos elemeit pedig különböző eredetű és feladatú sejtek, illetve sejttöredékek alkotják.
2. Felnőtt emberben átlagosan mintegy öt liter vér kering, ez a mennyiség azonban a testtömegtől, a testösszetételtől és az aktuális folyadékállapottól is függ.
3. Nyugalmi körülmények között a teljes vértérfogat valamivel több mint felét, rendszerint 55–60%-át a plazma, fennmaradó részét pedig az alakos elemek teszik ki.
4. A vérplazma folyamatos folyadékfázist képez, amelyben víz, ionok, tápanyagok, anyagcseretermékek, hormonok és különböző fehérjék találhatók oldott vagy kötött formában.
5. Ebben a folyékony közegben szuszpendálva haladnak az alakos elemek, miközben a vér áramlása lehetővé teszi, hogy a szervezet távoli területei között is anyag- és információcsere történjen.
6. Az alakos elemek három fő csoportját a vörösvértestek (erythrocyti), a fehérvérsejtek (leukocyti) és a vérlemezkék (thrombocyti) alkotják.
7. Számukat és össztérfogatukat tekintve a vörösvértestek messze felülmúlják a másik két csoportot, ezért a vér sejtes térfogatrészét gyakorlatilag ezek határozzák meg.
8. A jóval kisebb számban előforduló fehérvérsejtek a szervezet védekezési folyamataiban vesznek részt, míg a vérlemezkék elsősorban az érsérülések lezárásához és a véralvadáshoz szükségesek.
9. Amennyiben az alvadásgátlóval kezelt vért megfelelő sebességgel centrifugálják, alkotórészei sűrűségük szerint egymástól jól elkülönülő rétegekbe rendeződnek.
10. A centrifugacső felső részében helyezkedik el az áttetsző, sárgás színű plazma, amelynek kisebb sűrűsége miatt ez a frakció marad legfelül.
11. Közvetlenül alatta vékony, fehéres köztes réteg figyelhető meg, amelyet a fehérvérsejtek és a vérlemezkék együttesen alkotnak.
12. A cső alsó részén összegyűlő vörösvértestek képezik a legsűrűbb frakciót, amely a sejtek nagy száma miatt messze a legvastagabb sejtes réteg.
13. Hematokritnak nevezzük azt a térfogatarányt, amely megmutatja, hogy a vörösvértestek össztérfogata a teljes vértérfogat mekkora részét foglalja el.
14. Az értéket százalékban vagy liter/liter mértékegységben adják meg, így például a 45%-os hematokrit 0,45 l/l értéknek felel meg.
15. Egészséges felnőttekben a hematokrit rendszerint 40–50% körül alakul, de a pontos referenciatartományt az életkor, a biológiai nem és az alkalmazott laboratóriumi módszer is befolyásolja.
16. Mivel a fehérvérsejtek és a vérlemezkék együttes térfogata rendkívül csekély, a hematokrit nem valamennyi alakos elem, hanem lényegében csak a vörösvértestek térfogatrészét fejezi ki.
17. Emelkedett hematokritérték akkor mérhető, ha nő a vörösvértestek össztömege, vagy ha változatlan sejtmennyiség mellett csökken a keringő plazma térfogata.
18. Erős folyadékvesztés, például tartós hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel következtében a vér besűrűsödik, ezért a hematokrit átmenetileg megemelkedhet.
19. Hosszabb magashegyi tartózkodás során ezzel szemben valóban fokozódhat a vörösvértestek képződése, mivel a csökkent oxigénkínálathoz a szervezet nagyobb oxigénszállító kapacitással alkalmazkodik.
20. Kórosan magas sejttömeg esetén, amint az bizonyos vörösvértest-szaporulattal járó betegségekben előfordul, a hematokrit tartósan a referenciatartomány fölé kerülhet.
21. Csökkent hematokritot okozhat a vörösvértestek számának vagy átlagos térfogatának csökkenése, de jelentős plazmatérfogat-növekedés, vagyis vérhígulás is állhat a háttérben.
22. Vérszegénységben a hematokrit gyakran alacsony, ám önmagában ez az adat nem mutatja meg, hogy a csökkenést vérvesztés, elégtelen képződés vagy fokozott sejtpusztulás idézte-e elő.
23. A hematokrit növekedésével általában emelkedik a vér viszkozitása, mert a sűrűbben elhelyezkedő vörösvértestek egymás és az érfal mozgását egyaránt erősebben befolyásolják.
24. Ha a vér túlzottan viszkózussá válik, megnő az áramlási ellenállás, ami különösen a kisebb erekben nehezítheti a keringést és fokozhatja a szív munkáját.
25. Túlságosan alacsony hematokrit mellett viszont csökkenhet a vér oxigénszállító kapacitása, mivel egységnyi vértérfogatban kevesebb hemoglobint tartalmazó vörösvértest található.
26. Bár a hematokrit, a vörösvértestszám és a hemoglobinkoncentráció rendszerint hasonló irányban változik, ezek eltérő tulajdonságokat mérő, egymással nem felcserélhető laboratóriumi adatok.
27. Két azonos vörösvértestszámú vérminta hematokritja is különbözhet, ha az egyikben a sejtek átlagos térfogata nagyobb, a másikban pedig kisebb.
28. Heveny vérzés kezdetén a hematokrit még átmenetileg változatlan maradhat, mivel a vérpályából a plazma és az alakos elemek kezdetben megközelítőleg azonos arányban távoznak.
29. Csak a szövetekből beáramló folyadék vagy az infúziós oldatok által kiváltott plazmatérfogat-növekedés után válik egyértelműbbé a vörösvértestek arányának csökkenése.
30. A mintavétel körülményei szintén módosíthatják a mérési eredményt, mert a testhelyzet, az elhúzódó leszorítás és a folyadékbevitel rövid idő alatt megváltoztathatja a plazmatérfogatot.
31. A hematokrit meghatározásához alvadásgátolt vér szükséges, ellenkező esetben az alvadék kialakulása miatt a sejtek és a folyadékfázis eredeti térfogati viszonya már nem mérhető megbízhatóan.
32. Az alvadásgátolt vér folyadékfázisa plazma, amely a fibrinogént és más alvadási tényezőket is tartalmazza, míg az alvadás után visszamaradó folyadékot vérsavónak nevezik.
33. A plazma és az alakos elemek tehát nem egymástól független részek, hanem olyan működési egységet alkotnak, amelynek összetétele az anyagszállítás és a belső környezet fenntartása során folyamatosan változik.
34. Miközben a vörösvértestek rendszerint az érpályán belül maradnak, egyes fehérvérsejtek szükség esetén átléphetnek az érfalon, a vérlemezkék pedig sérüléskor gyorsan aktiválódhatnak.
35. A vér összetételének vizsgálatakor ezért nemcsak az egyes alkotórészek mennyiségét, hanem azok térfogati arányát és egymással kialakított funkcionális kapcsolatát is figyelembe kell venni.
(aufklappen)német
1. Das Blut ist ein flüssiges Bindegewebe, dessen Interzellularsubstanz das Blutplasma (Plasma sanguinis) bildet, während seine zellulären Bestandteile aus Zellen und Zellfragmenten unterschiedlicher Herkunft und Funktion bestehen.
2. Bei einem Erwachsenen zirkulieren durchschnittlich etwa fünf Liter Blut, wobei diese Menge auch vom Körpergewicht, von der Körperzusammensetzung und vom aktuellen Flüssigkeitshaushalt abhängt.
3. Unter Ruhebedingungen entfallen etwas mehr als die Hälfte des gesamten Blutvolumens, gewöhnlich 55–60 %, auf das Plasma und der verbleibende Anteil auf die zellulären Bestandteile.
4. Das Blutplasma bildet eine kontinuierliche Flüssigkeitsphase, in der Wasser, Ionen, Nährstoffe, Stoffwechselprodukte, Hormone und verschiedene Proteine gelöst oder gebunden vorliegen.
5. In diesem flüssigen Medium werden die zellulären Bestandteile suspendiert transportiert, wobei der Blutstrom einen Stoff- und Informationsaustausch auch zwischen weit voneinander entfernten Körperregionen ermöglicht.
6. Die drei Hauptgruppen der zellulären Bestandteile sind die Erythrozyten (Erythrocyti), die Leukozyten (Leukocyti) und die Thrombozyten (Thrombocyti).
7. Hinsichtlich ihrer Anzahl und ihres Gesamtvolumens übertreffen die Erythrozyten die beiden anderen Gruppen bei Weitem, weshalb sie den zellulären Volumenanteil des Blutes praktisch bestimmen.
8. Die in wesentlich geringerer Zahl vorkommenden Leukozyten wirken an den Abwehrvorgängen des Körpers mit, während die Thrombozyten vor allem für den Verschluss von Gefäßverletzungen und die Blutgerinnung erforderlich sind.
9. Wird mit einem Gerinnungshemmer versetztes Blut bei geeigneter Geschwindigkeit zentrifugiert, ordnen sich seine Bestandteile entsprechend ihrer Dichte in deutlich voneinander getrennten Schichten an.
10. Im oberen Teil des Zentrifugenröhrchens befindet sich das durchscheinende, gelblich gefärbte Plasma, das wegen seiner geringeren Dichte die oberste Fraktion bildet.
11. Unmittelbar darunter ist eine dünne, weißliche Zwischenschicht zu erkennen, die gemeinsam von den Leukozyten und Thrombozyten gebildet wird.
12. Die im unteren Teil des Röhrchens angesammelten Erythrozyten bilden die dichteste Fraktion und wegen ihrer großen Anzahl bei Weitem die dickste Zellschicht.
13. Als Hämatokrit bezeichnet man den Volumenanteil, der angibt, welchen Teil des gesamten Blutvolumens das Gesamtvolumen der Erythrozyten einnimmt.
14. Der Wert wird in Prozent oder in Liter pro Liter angegeben, sodass beispielsweise ein Hämatokrit von 45 % einem Wert von 0,45 l/l entspricht.
15. Bei gesunden Erwachsenen liegt der Hämatokrit gewöhnlich bei etwa 40–50 %, wobei der genaue Referenzbereich auch vom Alter, vom biologischen Geschlecht und von der verwendeten Labormethode beeinflusst wird.
16. Da das gemeinsame Volumen der Leukozyten und Thrombozyten äußerst gering ist, beschreibt der Hämatokrit nicht sämtliche zellulären Bestandteile, sondern im Wesentlichen nur den Volumenanteil der Erythrozyten.
17. Ein erhöhter Hämatokrit wird gemessen, wenn die Gesamtmasse der Erythrozyten zunimmt oder bei unveränderter Zellmenge das Volumen des zirkulierenden Plasmas abnimmt.
18. Bei starkem Flüssigkeitsverlust, beispielsweise infolge anhaltenden Erbrechens, Durchfalls oder unzureichender Flüssigkeitsaufnahme, wird das Blut konzentrierter, weshalb der Hämatokrit vorübergehend ansteigen kann.
19. Bei längerem Aufenthalt im Hochgebirge kann dagegen die Erythrozytenbildung tatsächlich zunehmen, da sich der Körper an das verringerte Sauerstoffangebot durch eine höhere Sauerstofftransportkapazität anpasst.
20. Bei einer krankhaft erhöhten Zellmasse, wie sie bei bestimmten mit einer Erythrozytenvermehrung einhergehenden Erkrankungen vorkommt, kann der Hämatokrit dauerhaft oberhalb des Referenzbereichs liegen.
21. Ein verminderter Hämatokrit kann durch eine Abnahme der Erythrozytenzahl oder ihres mittleren Volumens verursacht werden, jedoch kann auch eine deutliche Zunahme des Plasmavolumens, also eine Blutverdünnung, zugrunde liegen.
22. Bei einer Anämie ist der Hämatokrit häufig erniedrigt, doch dieser Wert allein zeigt nicht, ob die Abnahme durch Blutverlust, unzureichende Bildung oder gesteigerten Zellabbau verursacht wurde.
23. Mit steigendem Hämatokrit nimmt gewöhnlich die Viskosität des Blutes zu, da die dichter angeordneten Erythrozyten sowohl ihre gegenseitige Bewegung als auch die Strömung an der Gefäßwand stärker beeinflussen.
24. Wird das Blut übermäßig viskös, steigt der Strömungswiderstand, wodurch besonders in kleineren Gefäßen die Zirkulation erschwert und die Arbeit des Herzens erhöht werden kann.
25. Bei einem zu niedrigen Hämatokrit kann dagegen die Sauerstofftransportkapazität des Blutes sinken, weil sich in einer bestimmten Blutmenge weniger hämoglobinhaltige Erythrozyten befinden.
26. Obwohl sich Hämatokrit, Erythrozytenzahl und Hämoglobinkonzentration gewöhnlich in dieselbe Richtung verändern, handelt es sich um nicht austauschbare Laborwerte, die unterschiedliche Eigenschaften erfassen.
27. Auch zwei Blutproben mit gleicher Erythrozytenzahl können unterschiedliche Hämatokritwerte besitzen, wenn das mittlere Zellvolumen in der einen größer und in der anderen kleiner ist.
28. Zu Beginn einer akuten Blutung kann der Hämatokrit vorübergehend unverändert bleiben, weil Plasma und zelluläre Bestandteile zunächst annähernd im gleichen Verhältnis aus der Blutbahn verloren gehen.
29. Erst nach der Zunahme des Plasmavolumens durch einströmende Gewebsflüssigkeit oder durch Infusionslösungen wird die Abnahme des Erythrozytenanteils deutlicher erkennbar.
30. Auch die Bedingungen der Blutentnahme können das Messergebnis verändern, da Körperhaltung, länger dauernde Stauung und Flüssigkeitsaufnahme das Plasmavolumen innerhalb kurzer Zeit beeinflussen können.
31. Zur Bestimmung des Hämatokrits wird gerinnungsgehemmtes Blut benötigt, da nach der Bildung eines Gerinnsels das ursprüngliche Volumenverhältnis zwischen Zellen und Flüssigkeitsphase nicht mehr zuverlässig messbar ist.
32. Die Flüssigkeitsphase des gerinnungsgehemmten Blutes ist das Plasma, das auch Fibrinogen und weitere Gerinnungsfaktoren enthält, während die nach der Gerinnung verbleibende Flüssigkeit als Blutserum bezeichnet wird.
33. Plasma und zelluläre Bestandteile sind somit keine voneinander unabhängigen Teile, sondern bilden eine funktionelle Einheit, deren Zusammensetzung sich während des Stofftransports und der Aufrechterhaltung des inneren Milieus fortlaufend verändert.
34. Während die Erythrozyten gewöhnlich innerhalb der Blutbahn verbleiben, können bestimmte Leukozyten bei Bedarf die Gefäßwand durchqueren, und die Thrombozyten können bei einer Verletzung rasch aktiviert werden.
35. Bei der Untersuchung der Blutzusammensetzung müssen daher nicht nur die Mengen der einzelnen Bestandteile, sondern auch ihre Volumenverhältnisse und ihre funktionellen Beziehungen zueinander berücksichtigt werden.