2.5.3 – A végtagok tájékai – Die Regionen der Gliedmaßen
1. A végtagok felszíni tájékai az ízületek, a kitapintható csontpontok és az izmok által kialakított domborzati formák szerint különülnek el. – Die Oberflächenregionen der Gliedmaßen werden anhand der Gelenke, tastbarer Knochenpunkte und der durch Muskeln geformten Konturen abgegrenzt.
2. Mindkét végtagon megkülönböztetjük a függesztőöv térségét és a szabad végtag egymást követő szakaszait. – An beiden Gliedmaßen unterscheidet man den Bereich des Gliedmaßengürtels und die aufeinanderfolgenden Abschnitte der freien Gliedmaße.
3. A felső végtag tájékai (regiones membri superioris) a válltól az ujjak végéig folyamatos topográfiai láncot alkotnak. – Die Regionen der oberen Gliedmaße (Regiones membri superioris) bilden von der Schulter bis zu den Fingerspitzen eine kontinuierliche topographische Kette.
4. A váll felső részén található vállcsúcsi tájékot a kulcscsont oldalsó vége és a lapocka vállcsúcsa határozza meg. – Die am oberen Schulterabschnitt gelegene Schulterhöhenregion wird durch das seitliche Schlüsselbeinende und die Schulterhöhe des Schulterblatts bestimmt.
5. Oldalról a deltaizom-tájék (regio deltoidea) borítja a vállízületet, amelynek lekerekített formáját főként a deltaizom hozza létre. – Seitlich bedeckt die Deltamuskelregion (Regio deltoidea) das Schultergelenk, dessen abgerundete Form hauptsächlich vom Deltamuskel gebildet wird.
6. A váll és a mellkas között fekvő hónaljtájék mélyén fontos ereket, idegeket és nyirokcsomókat tartalmazó tér helyezkedik el. – In der Tiefe der zwischen Schulter und Brustkorb gelegenen Achselregion befindet sich ein Raum mit wichtigen Gefäßen, Nerven und Lymphknoten.
7. Lefelé a kartájék (regio brachialis) következik, amely a vállízület és a könyökízület közötti felsővégtag-szakasznak felel meg. – Nach unten schließt sich die Oberarmregion (Regio brachialis) an, die dem Abschnitt zwischen Schulter- und Ellenbogengelenk entspricht.
8. Elülső részén a kar elülső tájéka, hátul pedig a kar hátsó tájéka különíthető el az izomtömegek felszíni helyzete alapján. – Anhand der oberflächlichen Lage der Muskelmassen werden eine vordere und eine hintere Oberarmregion unterschieden.
9. A két terület határán húzódó belső és külső barázdákban fontos erek és idegek vetülete követhető. – In den medialen und lateralen Furchen an der Grenze beider Gebiete lässt sich die Projektion wichtiger Gefäße und Nerven verfolgen.
10. A könyök elülső felszínén a könyökhajlati tájék (regio cubitalis anterior) található, amelynek közepén sekély árok rajzolódik ki. – An der Vorderfläche des Ellenbogens liegt die vordere Ellenbogenregion (Regio cubitalis anterior), in deren Mitte sich eine flache Grube abzeichnet.
11. A könyökhajlat mélyén inak, erek és idegek haladnak, ezért ez a terület gyakori vizsgálati és beavatkozási hely. – In der Tiefe der Ellenbeuge verlaufen Sehnen, Gefäße und Nerven, weshalb dieses Gebiet häufig untersucht und für Eingriffe genutzt wird.
12. Hátul a könyöktájék központi, könnyen kitapintható képlete a singcsont könyöknyúlványa (olecranon). – Hinten bildet der leicht tastbare Ellenbogenfortsatz der Elle (Olecranon) die zentrale Struktur der Ellenbogenregion.
13. A könyök és a csukló között húzódó alkartájék (regio antebrachialis) elülső és hátsó felszínre osztható. – Die zwischen Ellenbogen und Handgelenk gelegene Unterarmregion (Regio antebrachialis) lässt sich in eine Vorder- und eine Rückfläche gliedern.
14. Az alkar hosszanti kontúrját az orsócsont, a singcsont és a körülöttük elhelyezkedő izomcsoportok együttesen alakítják. – Die Längskontur des Unterarms wird gemeinsam von Speiche, Elle und den sie umgebenden Muskelgruppen geformt.
15. Distalisan a csuklótájék (regio carpalis) képez átmenetet az alkar és a kéz között, ahol több ín felszínesen követhető. – Distal bildet die Handgelenkregion (Regio carpalis) den Übergang zwischen Unterarm und Hand, wobei mehrere Sehnen oberflächlich verfolgt werden können.
16. A kéz (manus) tenyéri és kézháti felszíne szerkezetében, bőrének vastagságában és mozgékonyságában jelentősen különbözik egymástól. – Die Hand (Manus) weist an Handfläche und Handrücken deutliche Unterschiede in Aufbau, Hautdicke und Beweglichkeit auf.
17. A tenyértájék (regio palmaris) középső részét erős kötőszövetes lemez rögzíti, míg szélén a hüvelyk- és kisujjpárna emelkedik ki. – Der mittlere Abschnitt der Handflächenregion (Regio palmaris) wird durch eine kräftige Bindegewebsplatte fixiert, während seitlich Daumen- und Kleinfingerballen hervortreten.
18. A kézháti tájékon (regio dorsalis manus) a feszítőinak, a kézközépcsontok és a felszínes vénák rendszerint jól megfigyelhetők. – In der Handrückenregion (Regio dorsalis manus) sind Strecksehnen, Mittelhandknochen und oberflächliche Venen meist gut erkennbar.
19. A kéz legdistalisabb részeit az ujjtájékok (regiones digitorum manus) alkotják, amelyek tenyéri, háti és oldalsó felszínekkel rendelkeznek. – Die distalsten Abschnitte der Hand bilden die Fingerregionen (Regiones digitorum manus), die palmare, dorsale und seitliche Flächen besitzen.
20. Az alsó végtag tájékai (regiones membri inferioris) a csípő és a far területétől a lábujjak végéig terjednek. – Die Regionen der unteren Gliedmaße (Regiones membri inferioris) reichen vom Hüft- und Gesäßbereich bis zu den Zehenspitzen.
21. Elöl a csípőtájék a medence és a comb közötti átmenetet jelöli, miközben felső határát a csípőtaraj adja. – Vorn kennzeichnet die Hüftregion den Übergang zwischen Becken und Oberschenkel, wobei der Darmbeinkamm ihre obere Grenze bildet.
22. Mögötte a fartájék helyezkedik el, amely a medenceöv hátsó felszínét borítja, és lefelé a farredőnél ér véget. – Dahinter liegt die Gesäßregion, die die Rückfläche des Beckengürtels bedeckt und unten an der Gesäßfalte endet.
23. A lágyéktájék alatt kezdődő combtájék (regio femoris) a csípőízület és a térdízület közötti hosszú végtagszakaszt foglalja magában. – Die unterhalb der Leistengegend beginnende Oberschenkelregion (Regio femoris) umfasst den langen Gliedmaßenabschnitt zwischen Hüft- und Kniegelenk.
24. Elöl a comb elülső tájéka domborodik elő, míg hátul a comb hátsó tájékát a térdhajlító izmok tömege alakítja. – Vorn wölbt sich die vordere Oberschenkelregion vor, während hinten die Muskelmasse der Kniebeuger die hintere Oberschenkelregion formt.
25. A comb felső elülső részén található combháromszög felszíni határait a lágyékszalag és két izom széle jelöli. – Im oberen vorderen Oberschenkelabschnitt werden die oberflächlichen Grenzen des Schenkeldreiecks durch das Leistenband und die Ränder zweier Muskeln markiert.
26. Mivel e háromszög mélyén nagy erek és idegek futnak, a terület topográfiai és klinikai jelentősége különösen nagy. – Da in der Tiefe dieses Dreiecks große Gefäße und Nerven verlaufen, besitzt das Gebiet besondere topographische und klinische Bedeutung.
27. A térdtájék (regio genus) elöl a térdkalács körüli, hátul pedig a térdhajlatnak megfelelő részre tagolódik. – Die Knieregion (Regio genus) gliedert sich vorne in das Gebiet um die Kniescheibe und hinten in den der Kniekehle entsprechenden Abschnitt.
28. Az elülső térdtájék központjában fekvő térdkalács (patella) helyzete nyújtott térd mellett könnyen meghatározható. – Die in der Mitte der vorderen Knieregion gelegene Kniescheibe (Patella) lässt sich bei gestrecktem Knie leicht lokalisieren.
29. Hátul a térdhajlati tájék (regio genus posterior) rombusz alakú bemélyedést alkot, amelynek mélyén nagy erek és idegek haladnak. – Hinten bildet die Kniekehlenregion (Regio genus posterior) eine rautenförmige Vertiefung, in deren Tiefe große Gefäße und Nerven verlaufen.
30. A térd és a boka között húzódó lábszártájék (regio cruris) elülső, hátsó és oldalsó felszínekre osztható. – Die zwischen Knie und Sprunggelenk gelegene Unterschenkelregion (Regio cruris) lässt sich in eine vordere, hintere und seitliche Fläche gliedern.
31. Elöl a sípcsont éle hosszú szakaszon közvetlenül a bőr alatt fekszik, ezért a lábszár egyik legbiztosabb tájékozódási vonala. – Vorn liegt die Schienbeinkante über eine lange Strecke unmittelbar unter der Haut und bildet daher eine besonders zuverlässige Orientierungslinie.
32. A lábszár hátsó domborulatát a lábikra izomzata alakítja, amely lefelé az Achilles-ínba (tendo calcaneus) keskenyedik. – Die hintere Wölbung des Unterschenkels wird von der Wadenmuskulatur geformt, die sich nach unten zur Achillessehne (Tendo calcaneus) verjüngt.
33. A bokatájék (regio talocruralis) két oldalán a belső és külső boka jól kitapintható, közöttük halad át a láb a lábfejbe. – In der Sprunggelenkregion (Regio talocruralis) sind Innen- und Außenknöchel beiderseits gut tastbar; zwischen ihnen geht der Unterschenkel in den Fuß über.
34. A lábfejen (pes) megkülönböztetjük a lábháti tájékot, a talptájékot, a saroktájékot és a lábujjak egyes régióit. – Am Fuß (Pes) unterscheidet man Fußrückenregion, Sohlenregion, Fersenregion und die einzelnen Zehenregionen.
35. A végtagok tájékainak ismerete összekapcsolja a felszíni formákat a mélyebb csontokkal, izmokkal és vezetőpályákkal, ezáltal megkönnyíti a további topográfiai tanulmányokat. – Die Kenntnis der Gliedmaßenregionen verbindet die Oberflächenformen mit tieferen Knochen, Muskeln und Leitungsbahnen und erleichtert dadurch die weitere topographische Untersuchung.
(aufklappen)magyar
1. A végtagok felszíni tájékai az ízületek, a kitapintható csontpontok és az izmok által kialakított domborzati formák szerint különülnek el.
2. Mindkét végtagon megkülönböztetjük a függesztőöv térségét és a szabad végtag egymást követő szakaszait.
3. A felső végtag tájékai (regiones membri superioris) a válltól az ujjak végéig folyamatos topográfiai láncot alkotnak.
4. A váll felső részén található vállcsúcsi tájékot a kulcscsont oldalsó vége és a lapocka vállcsúcsa határozza meg.
5. Oldalról a deltaizom-tájék (regio deltoidea) borítja a vállízületet, amelynek lekerekített formáját főként a deltaizom hozza létre.
6. A váll és a mellkas között fekvő hónaljtájék mélyén fontos ereket, idegeket és nyirokcsomókat tartalmazó tér helyezkedik el.
7. Lefelé a kartájék (regio brachialis) következik, amely a vállízület és a könyökízület közötti felsővégtag-szakasznak felel meg.
8. Elülső részén a kar elülső tájéka, hátul pedig a kar hátsó tájéka különíthető el az izomtömegek felszíni helyzete alapján.
9. A két terület határán húzódó belső és külső barázdákban fontos erek és idegek vetülete követhető.
10. A könyök elülső felszínén a könyökhajlati tájék (regio cubitalis anterior) található, amelynek közepén sekély árok rajzolódik ki.
11. A könyökhajlat mélyén inak, erek és idegek haladnak, ezért ez a terület gyakori vizsgálati és beavatkozási hely.
12. Hátul a könyöktájék központi, könnyen kitapintható képlete a singcsont könyöknyúlványa (olecranon).
13. A könyök és a csukló között húzódó alkartájék (regio antebrachialis) elülső és hátsó felszínre osztható.
14. Az alkar hosszanti kontúrját az orsócsont, a singcsont és a körülöttük elhelyezkedő izomcsoportok együttesen alakítják.
15. Distalisan a csuklótájék (regio carpalis) képez átmenetet az alkar és a kéz között, ahol több ín felszínesen követhető.
16. A kéz (manus) tenyéri és kézháti felszíne szerkezetében, bőrének vastagságában és mozgékonyságában jelentősen különbözik egymástól.
17. A tenyértájék (regio palmaris) középső részét erős kötőszövetes lemez rögzíti, míg szélén a hüvelyk- és kisujjpárna emelkedik ki.
18. A kézháti tájékon (regio dorsalis manus) a feszítőinak, a kézközépcsontok és a felszínes vénák rendszerint jól megfigyelhetők.
19. A kéz legdistalisabb részeit az ujjtájékok (regiones digitorum manus) alkotják, amelyek tenyéri, háti és oldalsó felszínekkel rendelkeznek.
20. Az alsó végtag tájékai (regiones membri inferioris) a csípő és a far területétől a lábujjak végéig terjednek.
21. Elöl a csípőtájék a medence és a comb közötti átmenetet jelöli, miközben felső határát a csípőtaraj adja.
22. Mögötte a fartájék helyezkedik el, amely a medenceöv hátsó felszínét borítja, és lefelé a farredőnél ér véget.
23. A lágyéktájék alatt kezdődő combtájék (regio femoris) a csípőízület és a térdízület közötti hosszú végtagszakaszt foglalja magában.
24. Elöl a comb elülső tájéka domborodik elő, míg hátul a comb hátsó tájékát a térdhajlító izmok tömege alakítja.
25. A comb felső elülső részén található combháromszög felszíni határait a lágyékszalag és két izom széle jelöli.
26. Mivel e háromszög mélyén nagy erek és idegek futnak, a terület topográfiai és klinikai jelentősége különösen nagy.
27. A térdtájék (regio genus) elöl a térdkalács körüli, hátul pedig a térdhajlatnak megfelelő részre tagolódik.
28. Az elülső térdtájék központjában fekvő térdkalács (patella) helyzete nyújtott térd mellett könnyen meghatározható.
29. Hátul a térdhajlati tájék (regio genus posterior) rombusz alakú bemélyedést alkot, amelynek mélyén nagy erek és idegek haladnak.
30. A térd és a boka között húzódó lábszártájék (regio cruris) elülső, hátsó és oldalsó felszínekre osztható.
31. Elöl a sípcsont éle hosszú szakaszon közvetlenül a bőr alatt fekszik, ezért a lábszár egyik legbiztosabb tájékozódási vonala.
32. A lábszár hátsó domborulatát a lábikra izomzata alakítja, amely lefelé az Achilles-ínba (tendo calcaneus) keskenyedik.
33. A bokatájék (regio talocruralis) két oldalán a belső és külső boka jól kitapintható, közöttük halad át a láb a lábfejbe.
34. A lábfejen (pes) megkülönböztetjük a lábháti tájékot, a talptájékot, a saroktájékot és a lábujjak egyes régióit.
35. A végtagok tájékainak ismerete összekapcsolja a felszíni formákat a mélyebb csontokkal, izmokkal és vezetőpályákkal, ezáltal megkönnyíti a további topográfiai tanulmányokat.
(aufklappen)német
1. Die Oberflächenregionen der Gliedmaßen werden anhand der Gelenke, tastbarer Knochenpunkte und der durch Muskeln geformten Konturen abgegrenzt.
2. An beiden Gliedmaßen unterscheidet man den Bereich des Gliedmaßengürtels und die aufeinanderfolgenden Abschnitte der freien Gliedmaße.
3. Die Regionen der oberen Gliedmaße (Regiones membri superioris) bilden von der Schulter bis zu den Fingerspitzen eine kontinuierliche topographische Kette.
4. Die am oberen Schulterabschnitt gelegene Schulterhöhenregion wird durch das seitliche Schlüsselbeinende und die Schulterhöhe des Schulterblatts bestimmt.
5. Seitlich bedeckt die Deltamuskelregion (Regio deltoidea) das Schultergelenk, dessen abgerundete Form hauptsächlich vom Deltamuskel gebildet wird.
6. In der Tiefe der zwischen Schulter und Brustkorb gelegenen Achselregion befindet sich ein Raum mit wichtigen Gefäßen, Nerven und Lymphknoten.
7. Nach unten schließt sich die Oberarmregion (Regio brachialis) an, die dem Abschnitt zwischen Schulter- und Ellenbogengelenk entspricht.
8. Anhand der oberflächlichen Lage der Muskelmassen werden eine vordere und eine hintere Oberarmregion unterschieden.
9. In den medialen und lateralen Furchen an der Grenze beider Gebiete lässt sich die Projektion wichtiger Gefäße und Nerven verfolgen.
10. An der Vorderfläche des Ellenbogens liegt die vordere Ellenbogenregion (Regio cubitalis anterior), in deren Mitte sich eine flache Grube abzeichnet.
11. In der Tiefe der Ellenbeuge verlaufen Sehnen, Gefäße und Nerven, weshalb dieses Gebiet häufig untersucht und für Eingriffe genutzt wird.
12. Hinten bildet der leicht tastbare Ellenbogenfortsatz der Elle (Olecranon) die zentrale Struktur der Ellenbogenregion.
13. Die zwischen Ellenbogen und Handgelenk gelegene Unterarmregion (Regio antebrachialis) lässt sich in eine Vorder- und eine Rückfläche gliedern.
14. Die Längskontur des Unterarms wird gemeinsam von Speiche, Elle und den sie umgebenden Muskelgruppen geformt.
15. Distal bildet die Handgelenkregion (Regio carpalis) den Übergang zwischen Unterarm und Hand, wobei mehrere Sehnen oberflächlich verfolgt werden können.
16. Die Hand (Manus) weist an Handfläche und Handrücken deutliche Unterschiede in Aufbau, Hautdicke und Beweglichkeit auf.
17. Der mittlere Abschnitt der Handflächenregion (Regio palmaris) wird durch eine kräftige Bindegewebsplatte fixiert, während seitlich Daumen- und Kleinfingerballen hervortreten.
18. In der Handrückenregion (Regio dorsalis manus) sind Strecksehnen, Mittelhandknochen und oberflächliche Venen meist gut erkennbar.
19. Die distalsten Abschnitte der Hand bilden die Fingerregionen (Regiones digitorum manus), die palmare, dorsale und seitliche Flächen besitzen.
20. Die Regionen der unteren Gliedmaße (Regiones membri inferioris) reichen vom Hüft- und Gesäßbereich bis zu den Zehenspitzen.
21. Vorn kennzeichnet die Hüftregion den Übergang zwischen Becken und Oberschenkel, wobei der Darmbeinkamm ihre obere Grenze bildet.
22. Dahinter liegt die Gesäßregion, die die Rückfläche des Beckengürtels bedeckt und unten an der Gesäßfalte endet.
23. Die unterhalb der Leistengegend beginnende Oberschenkelregion (Regio femoris) umfasst den langen Gliedmaßenabschnitt zwischen Hüft- und Kniegelenk.
24. Vorn wölbt sich die vordere Oberschenkelregion vor, während hinten die Muskelmasse der Kniebeuger die hintere Oberschenkelregion formt.
25. Im oberen vorderen Oberschenkelabschnitt werden die oberflächlichen Grenzen des Schenkeldreiecks durch das Leistenband und die Ränder zweier Muskeln markiert.
26. Da in der Tiefe dieses Dreiecks große Gefäße und Nerven verlaufen, besitzt das Gebiet besondere topographische und klinische Bedeutung.
27. Die Knieregion (Regio genus) gliedert sich vorne in das Gebiet um die Kniescheibe und hinten in den der Kniekehle entsprechenden Abschnitt.
28. Die in der Mitte der vorderen Knieregion gelegene Kniescheibe (Patella) lässt sich bei gestrecktem Knie leicht lokalisieren.
29. Hinten bildet die Kniekehlenregion (Regio genus posterior) eine rautenförmige Vertiefung, in deren Tiefe große Gefäße und Nerven verlaufen.
30. Die zwischen Knie und Sprunggelenk gelegene Unterschenkelregion (Regio cruris) lässt sich in eine vordere, hintere und seitliche Fläche gliedern.
31. Vorn liegt die Schienbeinkante über eine lange Strecke unmittelbar unter der Haut und bildet daher eine besonders zuverlässige Orientierungslinie.
32. Die hintere Wölbung des Unterschenkels wird von der Wadenmuskulatur geformt, die sich nach unten zur Achillessehne (Tendo calcaneus) verjüngt.
33. In der Sprunggelenkregion (Regio talocruralis) sind Innen- und Außenknöchel beiderseits gut tastbar; zwischen ihnen geht der Unterschenkel in den Fuß über.
34. Am Fuß (Pes) unterscheidet man Fußrückenregion, Sohlenregion, Fersenregion und die einzelnen Zehenregionen.
35. Die Kenntnis der Gliedmaßenregionen verbindet die Oberflächenformen mit tieferen Knochen, Muskeln und Leitungsbahnen und erleichtert dadurch die weitere topographische Untersuchung.