4.5.2 – Kiegészítő képletek: porckorong, ajak, szalagok – Hilfseinrichtungen: Disci, Menisci, Labrum und Bänder
1. Az ízületi felszínek alakja önmagában nem minden esetben biztosít megfelelő illeszkedést, ezért számos ízületben rostporcos vagy kötőszövetes kiegészítő képletek jelennek meg. – Die Form der Gelenkflächen gewährleistet nicht in jedem Fall eine ausreichende Passung, weshalb in zahlreichen Gelenken faserknorpelige oder bindegewebige Hilfseinrichtungen vorkommen.
2. Ezek a képletek javíthatják a felszínek kongruenciáját, növelhetik az érintkezési területet, egyenletesebben oszthatják el a terhelést, vagy meghatározott pályára vezethetik a mozgást. – Diese Strukturen können die Kongruenz verbessern, die Kontaktfläche vergrößern, Belastungen gleichmäßiger verteilen oder die Bewegung auf eine bestimmte Bahn führen.
3. Szerkezetük és helyzetük alapján ízületi porckorongokat, meniscusokat, ízületi ajkakat és különböző lefutású szalagokat különböztetünk meg. – Nach Aufbau und Lage werden Gelenkscheiben, Menisken, Gelenklippen und Bänder mit unterschiedlichem Verlauf unterschieden.
4. Az ízületi porckorong (discus articularis) lapos, többnyire rostporcból álló lemez, amely két szemben fekvő ízületi felszín közé ékelődik. – Eine Gelenkscheibe (Discus articularis) ist eine flache, meist aus Faserknorpel bestehende Platte, die zwischen zwei einander gegenüberliegende Gelenkflächen eingeschoben ist.
5. Peremén rendszerint összenő az ízületi tokkal, ezért a mozgások során nem szabadon mozog, hanem a tok és a csontok helyzetváltozását követi. – An ihrem Rand ist sie gewöhnlich mit der Gelenkkapsel verwachsen und bewegt sich daher nicht frei, sondern folgt den Lageveränderungen von Kapsel und Knochen.
6. Ha a discus az egész ízületi üreget áthidalja, azt két egymástól elkülönülő rekeszre osztja, amelyekben eltérő részmozgások mehetnek végbe. – Überbrückt der Discus den gesamten Gelenkraum, teilt er ihn in zwei voneinander getrennte Kammern, in denen unterschiedliche Teilbewegungen stattfinden können.
7. Ilyen felépítés jellemzi például az állkapocsízületet, ahol az alsó rekeszben főként forgás, a felsőben pedig csúszó elmozdulás történik. – Ein solcher Aufbau kennzeichnet beispielsweise das Kiefergelenk, in dessen unterer Kammer vorwiegend Rotation und in dessen oberer Kammer hauptsächlich Gleitbewegung stattfindet.
8. A szegy-kulcscsonti ízületben található discus szintén kiegyenlíti az eltérő alakú felszíneket, miközben a felső végtag felől érkező erőket a mellkasra továbbítja. – Auch der Discus im Sternoklavikulargelenk gleicht unterschiedlich geformte Flächen aus und überträgt zugleich die von der oberen Extremität kommenden Kräfte auf den Brustkorb.
9. Mechanikai szempontból a porckorong rugalmas közvetítőként működik, amely csökkenti a pontszerű nyomást, és a terhelést nagyobb felületre osztja szét. – Mechanisch wirkt die Gelenkscheibe als elastischer Vermittler, der punktuelle Druckspitzen vermindert und die Belastung auf eine größere Fläche verteilt.
10. Mivel központi része rendszerint érmentes, táplálása korlátozott, sérüléseinek gyógyulási esélye pedig az érintett terület vérellátásától függ. – Da ihr zentraler Abschnitt meist gefäßlos ist, bleibt seine Ernährung eingeschränkt, und die Heilungsaussichten bei Verletzungen hängen von der Blutversorgung des betroffenen Bereichs ab.
11. A meniscus articularis félhold vagy ék alakú rostporcos lemez, amely a discustól eltérően nem választja ketté teljesen az ízületi üreget. – Ein Meniscus articularis ist eine halbmond- oder keilförmige Faserknorpelplatte, die den Gelenkraum im Unterschied zum Discus nicht vollständig unterteilt.
12. Külső, vastagabb széle a tokhoz rögzül, belső, vékonyabb pereme viszont szabadon nyúlik az ízületi felszínek közé. – Sein äußerer, dickerer Rand ist an der Kapsel befestigt, während sein innerer, dünnerer Rand frei zwischen die Gelenkflächen hineinragt.
13. A térdízület medialis és lateralis meniscusa mélyíti a sípcsont viszonylag lapos ízületi felszíneit, amelyekhez a combcsont görbült condylusai kapcsolódnak. – Der mediale und der laterale Meniskus des Kniegelenks vertiefen die relativ flachen Gelenkflächen der Tibia, denen die gekrümmten Kondylen des Femurs gegenüberliegen.
14. Ék alakú keresztmetszetük révén növelik a felszínek illeszkedését, miközben a combcsont által kifejtett nyomást szélesebb területre terítik szét. – Durch ihren keilförmigen Querschnitt verbessern sie die Passung der Flächen und verteilen zugleich den vom Femur ausgeübten Druck auf ein größeres Gebiet.
15. Terheléskor kissé deformálódnak és elmozdulnak, így rugalmasan alkalmazkodnak az ízületi felszínek változó helyzetéhez hajlítás és nyújtás közben. – Unter Belastung verformen und verschieben sie sich geringfügig und passen sich dadurch während Beugung und Streckung elastisch an die wechselnde Stellung der Gelenkflächen an.
16. A meniscusok emellett stabilizálják az ízületet, hozzájárulnak a synovia eloszlásához, és érzőidegvégződéseik révén információt közvetítenek az ízület helyzetéről. – Darüber hinaus stabilisieren die Menisken das Gelenk, unterstützen die Verteilung der Synovia und vermitteln über sensible Nervenendigungen Informationen über die Gelenkstellung.
17. Perifériás részeik vérellátása jobb, mint a belső területeké, ezért a tokhoz közeli szakadások kedvezőbb gyógyulási eséllyel rendelkeznek. – Ihre peripheren Abschnitte sind besser durchblutet als die inneren Bereiche, weshalb kapselnahe Risse günstigere Heilungsaussichten besitzen.
18. Az ízületi ajak (labrum articulare) a csontos vápa pereméhez rögzülő rostporcos gyűrű, amely nem a felszínek közé, hanem azok szélére illeszkedik. – Eine Gelenklippe (Labrum articulare) ist ein am Rand einer knöchernen Pfanne befestigter Faserknorpelring, der nicht zwischen den Flächen, sondern an deren Umrandung liegt.
19. A vápa mélyítésével növeli az ízületi fejjel érintkező területet, ezért egyszerre javítja a terhelés eloszlását és az ízület mechanikai stabilitását. – Durch die Vertiefung der Pfanne vergrößert sie die Kontaktfläche zum Gelenkkopf und verbessert damit sowohl die Lastverteilung als auch die mechanische Stabilität.
20. A vállízületben a labrum glenoidale kiszélesíti és mélyíti a sekély ízületi árkot anélkül, hogy lényegesen korlátozná a felkarcsont fejének nagy mozgékonyságát. – Im Schultergelenk verbreitert und vertieft das Labrum glenoidale die flache Gelenkpfanne, ohne die große Beweglichkeit des Humeruskopfes wesentlich einzuschränken.
21. A csípőízület labrum acetabulare nevű ajka ezzel szemben a már eleve mély csípőízületi vápát egészíti ki, és szorosan körülveszi a combcsont fejét. – Die als Labrum acetabulare bezeichnete Gelenklippe des Hüftgelenks ergänzt dagegen die bereits tiefe Hüftpfanne und umschließt den Femurkopf eng.
22. Szabad széle bizonyos mértékig tömítőgyűrűként viselkedik, ami segít fenntartani az ízületen belüli nyomásviszonyokat és ellenáll a fej kihúzásának. – Ihr freier Rand wirkt bis zu einem gewissen Grad als Dichtungsring, der die Druckverhältnisse im Gelenk aufrechterhält und einem Herausziehen des Kopfes entgegenwirkt.
23. Az ízületi szalagok (ligamenta articularia) tömött, kollagénrostos kötőszövetből álló kötegek, amelyek csontokat kötnek össze és passzívan vezetik az ízületi mozgásokat. – Gelenkbänder (Ligamenta articularia) sind Bündel aus straffem kollagenfaserigem Bindegewebe, die Knochen verbinden und Gelenkbewegungen passiv führen.
24. Rostjaik a rendszeresen fellépő húzóerők irányában rendeződnek, ezért nagy szakítószilárdságúak, rugalmasságuk azonban viszonylag korlátozott. – Ihre Fasern sind in Richtung der regelmäßig auftretenden Zugkräfte ausgerichtet, weshalb sie eine hohe Zugfestigkeit, jedoch nur eine begrenzte Elastizität besitzen.
25. Helyzetük szerint a tokba szövődő, a tokon kívül fekvő és az ízületi üregen belül elhelyezkedő szalagokat különböztetjük meg. – Nach ihrer Lage werden in die Kapsel eingelagerte, außerhalb der Kapsel verlaufende und innerhalb des Gelenkraums gelegene Bänder unterschieden.
26. A tokszalagok a membrana fibrosa helyi megerősödései, ezért szerkezetileg nem választhatók el élesen az ízületi tok külső rétegétől. – Kapselbänder sind örtliche Verstärkungen der Membrana fibrosa und lassen sich daher strukturell nicht scharf von der äußeren Kapselschicht abgrenzen.
27. Tokon kívüli szalagok önálló kötegekként haladnak a kapszula mellett, és gyakran ott erősítik az ízületet, ahol a tok vékonyabb vagy kevésbé ellenálló. – Extrakapsuläre Bänder verlaufen als selbstständige Bündel neben der Kapsel und verstärken das Gelenk häufig dort, wo die Kapsel dünner oder weniger widerstandsfähig ist.
28. Az intracapsularis szalagok a rostos tokon belül helyezkednek el, de rendszerint synovialis hártya borítja őket, ezért szigorú értelemben nem fekszenek a synovialis üregben. – Intrakapsuläre Bänder liegen innerhalb der Faserkapsel, sind jedoch meist von Synovialmembran überzogen und befinden sich daher streng genommen nicht in der Synovialhöhle.
29. Erre jó példát adnak a térd keresztszalagjai, amelyek a combcsontot és a sípcsontot összekapcsolva korlátozzák azok kóros előre-hátra csúszását. – Ein Beispiel bilden die Kreuzbänder des Kniegelenks, die Femur und Tibia verbinden und deren krankhaftes Gleiten nach vorn oder hinten begrenzen.
30. A szalagok többnyire nem minden ízületi helyzetben feszülnek egyformán; bizonyos rostkötegeik megfeszülnek, miközben más részeik átmenetileg ellazulnak. – Bänder sind meist nicht in jeder Gelenkstellung gleich stark gespannt; bestimmte Faserzüge werden angespannt, während andere Abschnitte vorübergehend erschlaffen.
31. Megfeszülésük kijelöli a mozgás véghelyzetét, megakadályozza a túlzott elmozdulást, és gyakran olyan pályára kényszeríti a csontokat, amely megfelel az ízületi felszínek alakjának. – Ihre Anspannung begrenzt die Endstellung, verhindert übermäßige Bewegungen und zwingt die Knochen häufig auf eine Bahn, die der Form der Gelenkflächen entspricht.
32. Ezért a szalagok nem pusztán rögzítő elemek, hanem az ízületi mechanika irányító részei, amelyek a mozgást lehetővé teszik, miközben káros irányokban korlátozzák. – Bänder sind daher nicht bloß Befestigungselemente, sondern steuernde Bestandteile der Gelenkmechanik, die Bewegung ermöglichen und sie zugleich in schädlichen Richtungen begrenzen.
33. Gazdag érző beidegzésük révén jelzik a feszülés mértékét és az ízület helyzetét, így részt vesznek az izmok reflexes szabályozásában is. – Durch ihre reiche sensible Innervation melden sie den Grad ihrer Spannung und die Gelenkstellung und wirken dadurch auch an der reflektorischen Muskelsteuerung mit.
34. A mechanikai stabilitás végül nem egyetlen kiegészítő képlettől függ, hanem a felszínek, a tok, a szalagok, a rostporcos elemek és az izmok együttes működéséből ered. – Die mechanische Stabilität hängt letztlich nicht von einer einzelnen Hilfseinrichtung ab, sondern entsteht aus dem Zusammenwirken von Gelenkflächen, Kapsel, Bändern, Faserknorpelstrukturen und Muskeln.
35. A porckorongok, meniscusok, labrumok és szalagok tehát úgy növelik az ízület terhelhetőségét, hogy közben megőrzik vagy célzottan vezetik annak szükséges mozgékonyságát. – Disci, Menisken, Gelenklippen und Bänder erhöhen somit die Belastbarkeit eines Gelenks, während sie dessen erforderliche Beweglichkeit erhalten oder gezielt führen.
(aufklappen)magyar
1. Az ízületi felszínek alakja önmagában nem minden esetben biztosít megfelelő illeszkedést, ezért számos ízületben rostporcos vagy kötőszövetes kiegészítő képletek jelennek meg.
2. Ezek a képletek javíthatják a felszínek kongruenciáját, növelhetik az érintkezési területet, egyenletesebben oszthatják el a terhelést, vagy meghatározott pályára vezethetik a mozgást.
3. Szerkezetük és helyzetük alapján ízületi porckorongokat, meniscusokat, ízületi ajkakat és különböző lefutású szalagokat különböztetünk meg.
4. Az ízületi porckorong (discus articularis) lapos, többnyire rostporcból álló lemez, amely két szemben fekvő ízületi felszín közé ékelődik.
5. Peremén rendszerint összenő az ízületi tokkal, ezért a mozgások során nem szabadon mozog, hanem a tok és a csontok helyzetváltozását követi.
6. Ha a discus az egész ízületi üreget áthidalja, azt két egymástól elkülönülő rekeszre osztja, amelyekben eltérő részmozgások mehetnek végbe.
7. Ilyen felépítés jellemzi például az állkapocsízületet, ahol az alsó rekeszben főként forgás, a felsőben pedig csúszó elmozdulás történik.
8. A szegy-kulcscsonti ízületben található discus szintén kiegyenlíti az eltérő alakú felszíneket, miközben a felső végtag felől érkező erőket a mellkasra továbbítja.
9. Mechanikai szempontból a porckorong rugalmas közvetítőként működik, amely csökkenti a pontszerű nyomást, és a terhelést nagyobb felületre osztja szét.
10. Mivel központi része rendszerint érmentes, táplálása korlátozott, sérüléseinek gyógyulási esélye pedig az érintett terület vérellátásától függ.
11. A meniscus articularis félhold vagy ék alakú rostporcos lemez, amely a discustól eltérően nem választja ketté teljesen az ízületi üreget.
12. Külső, vastagabb széle a tokhoz rögzül, belső, vékonyabb pereme viszont szabadon nyúlik az ízületi felszínek közé.
13. A térdízület medialis és lateralis meniscusa mélyíti a sípcsont viszonylag lapos ízületi felszíneit, amelyekhez a combcsont görbült condylusai kapcsolódnak.
14. Ék alakú keresztmetszetük révén növelik a felszínek illeszkedését, miközben a combcsont által kifejtett nyomást szélesebb területre terítik szét.
15. Terheléskor kissé deformálódnak és elmozdulnak, így rugalmasan alkalmazkodnak az ízületi felszínek változó helyzetéhez hajlítás és nyújtás közben.
16. A meniscusok emellett stabilizálják az ízületet, hozzájárulnak a synovia eloszlásához, és érzőidegvégződéseik révén információt közvetítenek az ízület helyzetéről.
17. Perifériás részeik vérellátása jobb, mint a belső területeké, ezért a tokhoz közeli szakadások kedvezőbb gyógyulási eséllyel rendelkeznek.
18. Az ízületi ajak (labrum articulare) a csontos vápa pereméhez rögzülő rostporcos gyűrű, amely nem a felszínek közé, hanem azok szélére illeszkedik.
19. A vápa mélyítésével növeli az ízületi fejjel érintkező területet, ezért egyszerre javítja a terhelés eloszlását és az ízület mechanikai stabilitását.
20. A vállízületben a labrum glenoidale kiszélesíti és mélyíti a sekély ízületi árkot anélkül, hogy lényegesen korlátozná a felkarcsont fejének nagy mozgékonyságát.
21. A csípőízület labrum acetabulare nevű ajka ezzel szemben a már eleve mély csípőízületi vápát egészíti ki, és szorosan körülveszi a combcsont fejét.
22. Szabad széle bizonyos mértékig tömítőgyűrűként viselkedik, ami segít fenntartani az ízületen belüli nyomásviszonyokat és ellenáll a fej kihúzásának.
23. Az ízületi szalagok (ligamenta articularia) tömött, kollagénrostos kötőszövetből álló kötegek, amelyek csontokat kötnek össze és passzívan vezetik az ízületi mozgásokat.
24. Rostjaik a rendszeresen fellépő húzóerők irányában rendeződnek, ezért nagy szakítószilárdságúak, rugalmasságuk azonban viszonylag korlátozott.
25. Helyzetük szerint a tokba szövődő, a tokon kívül fekvő és az ízületi üregen belül elhelyezkedő szalagokat különböztetjük meg.
26. A tokszalagok a membrana fibrosa helyi megerősödései, ezért szerkezetileg nem választhatók el élesen az ízületi tok külső rétegétől.
27. Tokon kívüli szalagok önálló kötegekként haladnak a kapszula mellett, és gyakran ott erősítik az ízületet, ahol a tok vékonyabb vagy kevésbé ellenálló.
28. Az intracapsularis szalagok a rostos tokon belül helyezkednek el, de rendszerint synovialis hártya borítja őket, ezért szigorú értelemben nem fekszenek a synovialis üregben.
29. Erre jó példát adnak a térd keresztszalagjai, amelyek a combcsontot és a sípcsontot összekapcsolva korlátozzák azok kóros előre-hátra csúszását.
30. A szalagok többnyire nem minden ízületi helyzetben feszülnek egyformán; bizonyos rostkötegeik megfeszülnek, miközben más részeik átmenetileg ellazulnak.
31. Megfeszülésük kijelöli a mozgás véghelyzetét, megakadályozza a túlzott elmozdulást, és gyakran olyan pályára kényszeríti a csontokat, amely megfelel az ízületi felszínek alakjának.
32. Ezért a szalagok nem pusztán rögzítő elemek, hanem az ízületi mechanika irányító részei, amelyek a mozgást lehetővé teszik, miközben káros irányokban korlátozzák.
33. Gazdag érző beidegzésük révén jelzik a feszülés mértékét és az ízület helyzetét, így részt vesznek az izmok reflexes szabályozásában is.
34. A mechanikai stabilitás végül nem egyetlen kiegészítő képlettől függ, hanem a felszínek, a tok, a szalagok, a rostporcos elemek és az izmok együttes működéséből ered.
35. A porckorongok, meniscusok, labrumok és szalagok tehát úgy növelik az ízület terhelhetőségét, hogy közben megőrzik vagy célzottan vezetik annak szükséges mozgékonyságát.
(aufklappen)német
1. Die Form der Gelenkflächen gewährleistet nicht in jedem Fall eine ausreichende Passung, weshalb in zahlreichen Gelenken faserknorpelige oder bindegewebige Hilfseinrichtungen vorkommen.
2. Diese Strukturen können die Kongruenz verbessern, die Kontaktfläche vergrößern, Belastungen gleichmäßiger verteilen oder die Bewegung auf eine bestimmte Bahn führen.
3. Nach Aufbau und Lage werden Gelenkscheiben, Menisken, Gelenklippen und Bänder mit unterschiedlichem Verlauf unterschieden.
4. Eine Gelenkscheibe (Discus articularis) ist eine flache, meist aus Faserknorpel bestehende Platte, die zwischen zwei einander gegenüberliegende Gelenkflächen eingeschoben ist.
5. An ihrem Rand ist sie gewöhnlich mit der Gelenkkapsel verwachsen und bewegt sich daher nicht frei, sondern folgt den Lageveränderungen von Kapsel und Knochen.
6. Überbrückt der Discus den gesamten Gelenkraum, teilt er ihn in zwei voneinander getrennte Kammern, in denen unterschiedliche Teilbewegungen stattfinden können.
7. Ein solcher Aufbau kennzeichnet beispielsweise das Kiefergelenk, in dessen unterer Kammer vorwiegend Rotation und in dessen oberer Kammer hauptsächlich Gleitbewegung stattfindet.
8. Auch der Discus im Sternoklavikulargelenk gleicht unterschiedlich geformte Flächen aus und überträgt zugleich die von der oberen Extremität kommenden Kräfte auf den Brustkorb.
9. Mechanisch wirkt die Gelenkscheibe als elastischer Vermittler, der punktuelle Druckspitzen vermindert und die Belastung auf eine größere Fläche verteilt.
10. Da ihr zentraler Abschnitt meist gefäßlos ist, bleibt seine Ernährung eingeschränkt, und die Heilungsaussichten bei Verletzungen hängen von der Blutversorgung des betroffenen Bereichs ab.
11. Ein Meniscus articularis ist eine halbmond- oder keilförmige Faserknorpelplatte, die den Gelenkraum im Unterschied zum Discus nicht vollständig unterteilt.
12. Sein äußerer, dickerer Rand ist an der Kapsel befestigt, während sein innerer, dünnerer Rand frei zwischen die Gelenkflächen hineinragt.
13. Der mediale und der laterale Meniskus des Kniegelenks vertiefen die relativ flachen Gelenkflächen der Tibia, denen die gekrümmten Kondylen des Femurs gegenüberliegen.
14. Durch ihren keilförmigen Querschnitt verbessern sie die Passung der Flächen und verteilen zugleich den vom Femur ausgeübten Druck auf ein größeres Gebiet.
15. Unter Belastung verformen und verschieben sie sich geringfügig und passen sich dadurch während Beugung und Streckung elastisch an die wechselnde Stellung der Gelenkflächen an.
16. Darüber hinaus stabilisieren die Menisken das Gelenk, unterstützen die Verteilung der Synovia und vermitteln über sensible Nervenendigungen Informationen über die Gelenkstellung.
17. Ihre peripheren Abschnitte sind besser durchblutet als die inneren Bereiche, weshalb kapselnahe Risse günstigere Heilungsaussichten besitzen.
18. Eine Gelenklippe (Labrum articulare) ist ein am Rand einer knöchernen Pfanne befestigter Faserknorpelring, der nicht zwischen den Flächen, sondern an deren Umrandung liegt.
19. Durch die Vertiefung der Pfanne vergrößert sie die Kontaktfläche zum Gelenkkopf und verbessert damit sowohl die Lastverteilung als auch die mechanische Stabilität.
20. Im Schultergelenk verbreitert und vertieft das Labrum glenoidale die flache Gelenkpfanne, ohne die große Beweglichkeit des Humeruskopfes wesentlich einzuschränken.
21. Die als Labrum acetabulare bezeichnete Gelenklippe des Hüftgelenks ergänzt dagegen die bereits tiefe Hüftpfanne und umschließt den Femurkopf eng.
22. Ihr freier Rand wirkt bis zu einem gewissen Grad als Dichtungsring, der die Druckverhältnisse im Gelenk aufrechterhält und einem Herausziehen des Kopfes entgegenwirkt.
23. Gelenkbänder (Ligamenta articularia) sind Bündel aus straffem kollagenfaserigem Bindegewebe, die Knochen verbinden und Gelenkbewegungen passiv führen.
24. Ihre Fasern sind in Richtung der regelmäßig auftretenden Zugkräfte ausgerichtet, weshalb sie eine hohe Zugfestigkeit, jedoch nur eine begrenzte Elastizität besitzen.
25. Nach ihrer Lage werden in die Kapsel eingelagerte, außerhalb der Kapsel verlaufende und innerhalb des Gelenkraums gelegene Bänder unterschieden.
26. Kapselbänder sind örtliche Verstärkungen der Membrana fibrosa und lassen sich daher strukturell nicht scharf von der äußeren Kapselschicht abgrenzen.
27. Extrakapsuläre Bänder verlaufen als selbstständige Bündel neben der Kapsel und verstärken das Gelenk häufig dort, wo die Kapsel dünner oder weniger widerstandsfähig ist.
28. Intrakapsuläre Bänder liegen innerhalb der Faserkapsel, sind jedoch meist von Synovialmembran überzogen und befinden sich daher streng genommen nicht in der Synovialhöhle.
29. Ein Beispiel bilden die Kreuzbänder des Kniegelenks, die Femur und Tibia verbinden und deren krankhaftes Gleiten nach vorn oder hinten begrenzen.
30. Bänder sind meist nicht in jeder Gelenkstellung gleich stark gespannt; bestimmte Faserzüge werden angespannt, während andere Abschnitte vorübergehend erschlaffen.
31. Ihre Anspannung begrenzt die Endstellung, verhindert übermäßige Bewegungen und zwingt die Knochen häufig auf eine Bahn, die der Form der Gelenkflächen entspricht.
32. Bänder sind daher nicht bloß Befestigungselemente, sondern steuernde Bestandteile der Gelenkmechanik, die Bewegung ermöglichen und sie zugleich in schädlichen Richtungen begrenzen.
33. Durch ihre reiche sensible Innervation melden sie den Grad ihrer Spannung und die Gelenkstellung und wirken dadurch auch an der reflektorischen Muskelsteuerung mit.
34. Die mechanische Stabilität hängt letztlich nicht von einer einzelnen Hilfseinrichtung ab, sondern entsteht aus dem Zusammenwirken von Gelenkflächen, Kapsel, Bändern, Faserknorpelstrukturen und Muskeln.
35. Disci, Menisken, Gelenklippen und Bänder erhöhen somit die Belastbarkeit eines Gelenks, während sie dessen erforderliche Beweglichkeit erhalten oder gezielt führen.