7.1.2 – Nyomásviszonyok, ellenállás és a keringés két szivattyúja – Druckverhältnisse, Widerstand und die beiden Pumpen des Kreislaufs
1. A vér csak akkor áramlik az érrendszerben, ha két pont között nyomáskülönbség áll fenn, amely a nagyobb nyomás felől az alacsonyabb felé hajtja. – Blut strömt im Gefäßsystem nur dann, wenn zwischen zwei Punkten ein Druckunterschied besteht, der es vom höheren zum niedrigeren Druck antreibt.
2. Ezt a nyomáskülönbséget elsősorban a kamrák ritmikus összehúzódása hozza létre, míg az áramlás mértékét az érpálya ellenállása korlátozza. – Dieser Druckunterschied wird hauptsächlich durch die rhythmische Kontraktion der Kammern erzeugt, während der Widerstand der Gefäßbahn das Ausmaß der Strömung begrenzt.
3. Egyszerűsítve a véráramlás annál nagyobb, minél nagyobb a nyomásgrádiens, és annál kisebb, minél nagyobb ellenállást fejt ki az érhálózat. – Vereinfacht ist der Blutfluss umso größer, je höher der Druckgradient ist, und umso geringer, je mehr Widerstand das Gefäßnetz entgegensetzt.
4. Az érellenállást mindenekelőtt az ér sugara határozza meg, ezért már csekély arteriolaszűkület is jelentősen csökkentheti az adott szerv vérellátását. – Der Gefäßwiderstand wird vor allem durch den Gefäßradius bestimmt, weshalb bereits eine geringe Verengung der Arteriolen die Durchblutung eines Organs deutlich vermindern kann.
5. Emellett a vér viszkozitása és az érszakasz hossza is növeli az ellenállást, bár ezek rövid távon kevésbé változtatható tényezők. – Daneben erhöhen auch die Viskosität des Blutes und die Länge des Gefäßabschnitts den Widerstand, obwohl diese Faktoren kurzfristig weniger veränderlich sind.
6. A keringésben a legnagyobb szabályozható ellenállást az arteriolák képviselik, amelyeket ezért rezisztenciaereknek is neveznek. – Den größten regulierbaren Widerstand im Kreislauf stellen die Arteriolen dar, die deshalb auch als Widerstandsgefäße bezeichnet werden.
7. Simaizomzatuk összehúzódása csökkenti az ér sugarát és fokozza az ellenállást, elernyedésük viszont értágulathoz és nagyobb véráramláshoz vezet. – Die Kontraktion ihrer glatten Muskulatur verkleinert den Gefäßradius und erhöht den Widerstand, während ihre Erschlaffung eine Gefäßerweiterung und stärkere Durchblutung bewirkt.
8. A nagy vérkörben a nyomás a bal kamra összehúzódásakor emelkedik a legmagasabbra, majd az aortától a jobb pitvar felé fokozatosan csökken. – Im Körperkreislauf steigt der Druck während der Kontraktion der linken Kammer am stärksten an und fällt anschließend von der Aorta zum rechten Vorhof allmählich ab.
9. Az aortában és a nagy artériákban a nyomás pulzáló jellegű, mivel a szív szakaszosan löki ki a vért az érrendszerbe. – In der Aorta und den großen Arterien ist der Druck pulsierend, weil das Herz das Blut abschnittsweise in das Gefäßsystem auswirft.
10. A szisztolés vérnyomás a kamrai összehúzódás során kialakuló legmagasabb, a diasztolés pedig az elernyedés alatt mérhető legalacsonyabb artériás nyomás. – Der systolische Blutdruck ist der höchste während der Kammerkontraktion entstehende, der diastolische der niedrigste während der Erschlaffung messbare arterielle Druck.
11. A két érték különbsége a pulzusnyomás, amelyet többek között a verőtérfogat és a nagy artériák rugalmassága befolyásol. – Die Differenz zwischen beiden Werten ist der Pulsdruck, der unter anderem vom Schlagvolumen und von der Elastizität der großen Arterien beeinflusst wird.
12. A rugalmas aorta szisztoléban kitágulva energiát tárol, diasztoléban pedig visszarugózva továbbhajtja a vért, ezáltal mérsékli az áramlás ingadozásait. – Die elastische Aorta speichert während der Systole durch ihre Dehnung Energie und treibt das Blut während der Diastole durch ihre Rückstellung weiter, wodurch Strömungsschwankungen vermindert werden.
13. Ezt a légüsthatást főként az elasztikus típusú nagy artériák biztosítják, amelyek a szív szakaszos működését közel folyamatos perifériás áramlássá alakítják. – Diese Windkesselfunktion wird vor allem von den elastischen großen Arterien gewährleistet, die die abschnittsweise Herztätigkeit in eine annähernd kontinuierliche periphere Strömung umwandeln.
14. Az artériás középnyomás a teljes szívciklus alatti átlagos hajtónyomást fejezi ki, és elsősorban a perctérfogattól, valamint a teljes perifériás ellenállástól függ. – Der arterielle Mitteldruck beschreibt den durchschnittlichen Antriebsdruck während des gesamten Herzzyklus und hängt vor allem vom Herzzeitvolumen sowie vom gesamten peripheren Widerstand ab.
15. A legnagyobb nyomásesés az arteriolák mentén következik be, mert kis sugaruk és aktívan szabályozott tónusuk jelentős ellenállást képez. – Der stärkste Druckabfall erfolgt entlang der Arteriolen, weil ihr kleiner Radius und ihr aktiv regulierter Tonus einen erheblichen Widerstand erzeugen.
16. Mire a vér eléri a kapillárisokat, nyomása és áramlási sebessége annyira mérséklődik, hogy lehetővé válik a szövetekkel folytatott kíméletes anyagcsere. – Wenn das Blut die Kapillaren erreicht, sind Druck und Strömungsgeschwindigkeit so weit vermindert, dass ein schonender Stoffaustausch mit den Geweben möglich wird.
17. A kapillárisok alacsony áramlási sebessége nem egyetlen ér nagy átmérőjéből, hanem a rendkívül nagy összesített keresztmetszetből adódik. – Die geringe Strömungsgeschwindigkeit in den Kapillaren beruht nicht auf dem großen Durchmesser eines einzelnen Gefäßes, sondern auf ihrem außerordentlich großen Gesamtquerschnitt.
18. A vénás rendszerben a nyomás tovább csökken, és a jobb pitvar közelében nyugalomban már csak néhány higanymillimétert ér el. – Im Venensystem sinkt der Druck weiter und beträgt in der Nähe des rechten Vorhofs in Ruhe nur noch wenige Millimeter Quecksilbersäule.
19. Mivel ez a csekély nyomásgrádiens önmagában nem mindig elegendő, a vénás visszaáramlást billentyűk, izompumpák és légzési nyomásváltozások segítik. – Da dieser geringe Druckgradient allein nicht immer ausreicht, wird der venöse Rückstrom durch Klappen, Muskelpumpen und atembedingte Druckänderungen unterstützt.
20. A belégzéskor csökkenő mellkasi nyomás a mellkasi nagyvénák felé szívja a vért, miközben a hasüregben növekvő nyomás elősegíti annak felfelé továbbítását. – Der während der Einatmung sinkende Brustkorbdruck zieht Blut zu den großen Thoraxvenen, während der steigende Bauchdruck dessen Weitertransport nach oben begünstigt.
21. A kis vérkörben ugyanolyan perctérfogat halad át, mint a nagy vérkörben, ehhez azonban lényegesen kisebb nyomáskülönbség is elegendő. – Durch den Lungenkreislauf fließt dasselbe Herzzeitvolumen wie durch den Körperkreislauf, hierfür genügt jedoch ein wesentlich geringerer Druckunterschied.
22. Ennek oka, hogy a tüdő erei rövidebbek, tágabbak és jóval nagyobb mértékben tágíthatók, mint a testkeringés megfelelő érszakaszai. – Der Grund liegt darin, dass die Lungengefäße kürzer, weiter und wesentlich stärker dehnbar sind als die entsprechenden Gefäßabschnitte des Körperkreislaufs.
23. A kisvérköri alacsony nyomás megvédi az alveolusok finom kapillárisfalát, és korlátozza a folyadék kilépését a léghólyagocskák körüli szövetbe. – Der niedrige Druck im Lungenkreislauf schützt die feinen Kapillarwände der Alveolen und begrenzt den Flüssigkeitsaustritt in das Gewebe um die Lungenbläschen.
24. Amennyiben a tüdőkapillárisok hidrosztatikai nyomása kórosan megemelkedik, folyadék szivároghat az interstitiumba, súlyos esetben pedig az alveolusokba is. – Steigt der hydrostatische Druck in den Lungenkapillaren krankhaft an, kann Flüssigkeit in das Interstitium und in schweren Fällen auch in die Alveolen austreten.
25. A jobb és a bal szívfél funkcionálisan két egymás után kapcsolt szivattyút alkot, amelyek közös ritmusban, de eltérő nyomásterheléssel dolgoznak. – Die rechte und linke Herzhälfte bilden funktionell zwei hintereinandergeschaltete Pumpen, die im gleichen Rhythmus, jedoch unter unterschiedlicher Druckbelastung arbeiten.
26. A jobb szívfél a testből visszatérő vért fogadja, majd alacsony nyomással a tüdőn keresztül a bal szívfél felé továbbítja. – Die rechte Herzhälfte nimmt das aus dem Körper zurückkehrende Blut auf und befördert es mit niedrigem Druck durch die Lunge zur linken Herzhälfte.
27. A bal szívfél ezzel szemben az oxigéndús vért nagy nyomással a teljes testkeringésbe löki, ahol hosszabb és nagyobb ellenállású érpályát kell leküzdenie. – Die linke Herzhälfte wirft dagegen das sauerstoffreiche Blut mit hohem Druck in den gesamten Körperkreislauf aus, wo eine längere und widerstandsreichere Gefäßbahn überwunden werden muss.
28. A nagyobb mechanikai terhelésnek megfelelően a bal kamra izomfala jelentősen vastagabb, mint az azonos térfogatot továbbító jobb kamráé. – Entsprechend der höheren mechanischen Belastung ist die Muskelwand der linken Kammer deutlich dicker als die der rechten Kammer, obwohl beide dasselbe Volumen fördern.
29. Az egyes szívfeleken belül a pitvar előszivattyúként fogadja a vénás beáramlást, a kamra pedig főszivattyúként teremti meg az artériás kilökéshez szükséges nyomást. – Innerhalb jeder Herzhälfte nimmt der Vorhof als Vorpumpe den venösen Rückstrom auf, während die Kammer als Hauptpumpe den für den arteriellen Auswurf erforderlichen Druck erzeugt.
30. A szívbillentyűk nyomáskülönbségek hatására passzívan nyílnak és záródnak, így megakadályozzák, hogy a kamrai munka során a vér visszafelé áramoljon. – Die Herzklappen öffnen und schließen sich passiv aufgrund von Druckunterschieden und verhindern dadurch, dass das Blut während der Kammerarbeit rückwärts strömt.
31. A két szivattyú teljesítménye a vénás visszaáramláshoz igazodik, mert a fokozott kamrai telődés a szívizomrostok megnyúlásán keresztül erősebb összehúzódást vált ki. – Die Leistung beider Pumpen passt sich dem venösen Rückstrom an, da eine stärkere Kammerfüllung über die Dehnung der Herzmuskelfasern eine kräftigere Kontraktion auslöst.
32. Ez a Frank–Starling-mechanizmus rövid távon segít fenntartani a jobb és a bal kamra által továbbított vérmennyiség egyensúlyát. – Dieser Frank-Starling-Mechanismus trägt kurzfristig dazu bei, das Gleichgewicht zwischen den von rechter und linker Kammer geförderten Blutmengen aufrechtzuerhalten.
33. Hosszabb távon az idegrendszeri, hormonális és helyi szabályozómechanizmusok együttesen módosítják a szívfrekvenciát, a kontraktilitást, az értónust és a vértérfogatot. – Langfristig verändern nervale, hormonelle und lokale Regulationsmechanismen gemeinsam Herzfrequenz, Kontraktilität, Gefäßtonus und Blutvolumen.
34. Fizikai terheléskor a szív perctérfogata jelentősen növekedhet, miközben az aktív izmokban csökkenő ellenállás a szükségletekhez igazítja a regionális véráramlást. – Bei körperlicher Belastung kann das Herzzeitvolumen erheblich steigen, während der sinkende Widerstand in den aktiven Muskeln die regionale Durchblutung an den Bedarf anpasst.
35. A keringés stabilitása végső soron azon alapul, hogy a két szivattyú által létrehozott nyomás és az érrendszer változó ellenállása folyamatosan összehangolódik. – Die Stabilität des Kreislaufs beruht letztlich darauf, dass der von beiden Pumpen erzeugte Druck und der veränderliche Widerstand des Gefäßsystems fortlaufend aufeinander abgestimmt werden.
(aufklappen)magyar
1. A vér csak akkor áramlik az érrendszerben, ha két pont között nyomáskülönbség áll fenn, amely a nagyobb nyomás felől az alacsonyabb felé hajtja.
2. Ezt a nyomáskülönbséget elsősorban a kamrák ritmikus összehúzódása hozza létre, míg az áramlás mértékét az érpálya ellenállása korlátozza.
3. Egyszerűsítve a véráramlás annál nagyobb, minél nagyobb a nyomásgrádiens, és annál kisebb, minél nagyobb ellenállást fejt ki az érhálózat.
4. Az érellenállást mindenekelőtt az ér sugara határozza meg, ezért már csekély arteriolaszűkület is jelentősen csökkentheti az adott szerv vérellátását.
5. Emellett a vér viszkozitása és az érszakasz hossza is növeli az ellenállást, bár ezek rövid távon kevésbé változtatható tényezők.
6. A keringésben a legnagyobb szabályozható ellenállást az arteriolák képviselik, amelyeket ezért rezisztenciaereknek is neveznek.
7. Simaizomzatuk összehúzódása csökkenti az ér sugarát és fokozza az ellenállást, elernyedésük viszont értágulathoz és nagyobb véráramláshoz vezet.
8. A nagy vérkörben a nyomás a bal kamra összehúzódásakor emelkedik a legmagasabbra, majd az aortától a jobb pitvar felé fokozatosan csökken.
9. Az aortában és a nagy artériákban a nyomás pulzáló jellegű, mivel a szív szakaszosan löki ki a vért az érrendszerbe.
10. A szisztolés vérnyomás a kamrai összehúzódás során kialakuló legmagasabb, a diasztolés pedig az elernyedés alatt mérhető legalacsonyabb artériás nyomás.
11. A két érték különbsége a pulzusnyomás, amelyet többek között a verőtérfogat és a nagy artériák rugalmassága befolyásol.
12. A rugalmas aorta szisztoléban kitágulva energiát tárol, diasztoléban pedig visszarugózva továbbhajtja a vért, ezáltal mérsékli az áramlás ingadozásait.
13. Ezt a légüsthatást főként az elasztikus típusú nagy artériák biztosítják, amelyek a szív szakaszos működését közel folyamatos perifériás áramlássá alakítják.
14. Az artériás középnyomás a teljes szívciklus alatti átlagos hajtónyomást fejezi ki, és elsősorban a perctérfogattól, valamint a teljes perifériás ellenállástól függ.
15. A legnagyobb nyomásesés az arteriolák mentén következik be, mert kis sugaruk és aktívan szabályozott tónusuk jelentős ellenállást képez.
16. Mire a vér eléri a kapillárisokat, nyomása és áramlási sebessége annyira mérséklődik, hogy lehetővé válik a szövetekkel folytatott kíméletes anyagcsere.
17. A kapillárisok alacsony áramlási sebessége nem egyetlen ér nagy átmérőjéből, hanem a rendkívül nagy összesített keresztmetszetből adódik.
18. A vénás rendszerben a nyomás tovább csökken, és a jobb pitvar közelében nyugalomban már csak néhány higanymillimétert ér el.
19. Mivel ez a csekély nyomásgrádiens önmagában nem mindig elegendő, a vénás visszaáramlást billentyűk, izompumpák és légzési nyomásváltozások segítik.
20. A belégzéskor csökkenő mellkasi nyomás a mellkasi nagyvénák felé szívja a vért, miközben a hasüregben növekvő nyomás elősegíti annak felfelé továbbítását.
21. A kis vérkörben ugyanolyan perctérfogat halad át, mint a nagy vérkörben, ehhez azonban lényegesen kisebb nyomáskülönbség is elegendő.
22. Ennek oka, hogy a tüdő erei rövidebbek, tágabbak és jóval nagyobb mértékben tágíthatók, mint a testkeringés megfelelő érszakaszai.
23. A kisvérköri alacsony nyomás megvédi az alveolusok finom kapillárisfalát, és korlátozza a folyadék kilépését a léghólyagocskák körüli szövetbe.
24. Amennyiben a tüdőkapillárisok hidrosztatikai nyomása kórosan megemelkedik, folyadék szivároghat az interstitiumba, súlyos esetben pedig az alveolusokba is.
25. A jobb és a bal szívfél funkcionálisan két egymás után kapcsolt szivattyút alkot, amelyek közös ritmusban, de eltérő nyomásterheléssel dolgoznak.
26. A jobb szívfél a testből visszatérő vért fogadja, majd alacsony nyomással a tüdőn keresztül a bal szívfél felé továbbítja.
27. A bal szívfél ezzel szemben az oxigéndús vért nagy nyomással a teljes testkeringésbe löki, ahol hosszabb és nagyobb ellenállású érpályát kell leküzdenie.
28. A nagyobb mechanikai terhelésnek megfelelően a bal kamra izomfala jelentősen vastagabb, mint az azonos térfogatot továbbító jobb kamráé.
29. Az egyes szívfeleken belül a pitvar előszivattyúként fogadja a vénás beáramlást, a kamra pedig főszivattyúként teremti meg az artériás kilökéshez szükséges nyomást.
30. A szívbillentyűk nyomáskülönbségek hatására passzívan nyílnak és záródnak, így megakadályozzák, hogy a kamrai munka során a vér visszafelé áramoljon.
31. A két szivattyú teljesítménye a vénás visszaáramláshoz igazodik, mert a fokozott kamrai telődés a szívizomrostok megnyúlásán keresztül erősebb összehúzódást vált ki.
32. Ez a Frank–Starling-mechanizmus rövid távon segít fenntartani a jobb és a bal kamra által továbbított vérmennyiség egyensúlyát.
33. Hosszabb távon az idegrendszeri, hormonális és helyi szabályozómechanizmusok együttesen módosítják a szívfrekvenciát, a kontraktilitást, az értónust és a vértérfogatot.
34. Fizikai terheléskor a szív perctérfogata jelentősen növekedhet, miközben az aktív izmokban csökkenő ellenállás a szükségletekhez igazítja a regionális véráramlást.
35. A keringés stabilitása végső soron azon alapul, hogy a két szivattyú által létrehozott nyomás és az érrendszer változó ellenállása folyamatosan összehangolódik.
(aufklappen)német
1. Blut strömt im Gefäßsystem nur dann, wenn zwischen zwei Punkten ein Druckunterschied besteht, der es vom höheren zum niedrigeren Druck antreibt.
2. Dieser Druckunterschied wird hauptsächlich durch die rhythmische Kontraktion der Kammern erzeugt, während der Widerstand der Gefäßbahn das Ausmaß der Strömung begrenzt.
3. Vereinfacht ist der Blutfluss umso größer, je höher der Druckgradient ist, und umso geringer, je mehr Widerstand das Gefäßnetz entgegensetzt.
4. Der Gefäßwiderstand wird vor allem durch den Gefäßradius bestimmt, weshalb bereits eine geringe Verengung der Arteriolen die Durchblutung eines Organs deutlich vermindern kann.
5. Daneben erhöhen auch die Viskosität des Blutes und die Länge des Gefäßabschnitts den Widerstand, obwohl diese Faktoren kurzfristig weniger veränderlich sind.
6. Den größten regulierbaren Widerstand im Kreislauf stellen die Arteriolen dar, die deshalb auch als Widerstandsgefäße bezeichnet werden.
7. Die Kontraktion ihrer glatten Muskulatur verkleinert den Gefäßradius und erhöht den Widerstand, während ihre Erschlaffung eine Gefäßerweiterung und stärkere Durchblutung bewirkt.
8. Im Körperkreislauf steigt der Druck während der Kontraktion der linken Kammer am stärksten an und fällt anschließend von der Aorta zum rechten Vorhof allmählich ab.
9. In der Aorta und den großen Arterien ist der Druck pulsierend, weil das Herz das Blut abschnittsweise in das Gefäßsystem auswirft.
10. Der systolische Blutdruck ist der höchste während der Kammerkontraktion entstehende, der diastolische der niedrigste während der Erschlaffung messbare arterielle Druck.
11. Die Differenz zwischen beiden Werten ist der Pulsdruck, der unter anderem vom Schlagvolumen und von der Elastizität der großen Arterien beeinflusst wird.
12. Die elastische Aorta speichert während der Systole durch ihre Dehnung Energie und treibt das Blut während der Diastole durch ihre Rückstellung weiter, wodurch Strömungsschwankungen vermindert werden.
13. Diese Windkesselfunktion wird vor allem von den elastischen großen Arterien gewährleistet, die die abschnittsweise Herztätigkeit in eine annähernd kontinuierliche periphere Strömung umwandeln.
14. Der arterielle Mitteldruck beschreibt den durchschnittlichen Antriebsdruck während des gesamten Herzzyklus und hängt vor allem vom Herzzeitvolumen sowie vom gesamten peripheren Widerstand ab.
15. Der stärkste Druckabfall erfolgt entlang der Arteriolen, weil ihr kleiner Radius und ihr aktiv regulierter Tonus einen erheblichen Widerstand erzeugen.
16. Wenn das Blut die Kapillaren erreicht, sind Druck und Strömungsgeschwindigkeit so weit vermindert, dass ein schonender Stoffaustausch mit den Geweben möglich wird.
17. Die geringe Strömungsgeschwindigkeit in den Kapillaren beruht nicht auf dem großen Durchmesser eines einzelnen Gefäßes, sondern auf ihrem außerordentlich großen Gesamtquerschnitt.
18. Im Venensystem sinkt der Druck weiter und beträgt in der Nähe des rechten Vorhofs in Ruhe nur noch wenige Millimeter Quecksilbersäule.
19. Da dieser geringe Druckgradient allein nicht immer ausreicht, wird der venöse Rückstrom durch Klappen, Muskelpumpen und atembedingte Druckänderungen unterstützt.
20. Der während der Einatmung sinkende Brustkorbdruck zieht Blut zu den großen Thoraxvenen, während der steigende Bauchdruck dessen Weitertransport nach oben begünstigt.
21. Durch den Lungenkreislauf fließt dasselbe Herzzeitvolumen wie durch den Körperkreislauf, hierfür genügt jedoch ein wesentlich geringerer Druckunterschied.
22. Der Grund liegt darin, dass die Lungengefäße kürzer, weiter und wesentlich stärker dehnbar sind als die entsprechenden Gefäßabschnitte des Körperkreislaufs.
23. Der niedrige Druck im Lungenkreislauf schützt die feinen Kapillarwände der Alveolen und begrenzt den Flüssigkeitsaustritt in das Gewebe um die Lungenbläschen.
24. Steigt der hydrostatische Druck in den Lungenkapillaren krankhaft an, kann Flüssigkeit in das Interstitium und in schweren Fällen auch in die Alveolen austreten.
25. Die rechte und linke Herzhälfte bilden funktionell zwei hintereinandergeschaltete Pumpen, die im gleichen Rhythmus, jedoch unter unterschiedlicher Druckbelastung arbeiten.
26. Die rechte Herzhälfte nimmt das aus dem Körper zurückkehrende Blut auf und befördert es mit niedrigem Druck durch die Lunge zur linken Herzhälfte.
27. Die linke Herzhälfte wirft dagegen das sauerstoffreiche Blut mit hohem Druck in den gesamten Körperkreislauf aus, wo eine längere und widerstandsreichere Gefäßbahn überwunden werden muss.
28. Entsprechend der höheren mechanischen Belastung ist die Muskelwand der linken Kammer deutlich dicker als die der rechten Kammer, obwohl beide dasselbe Volumen fördern.
29. Innerhalb jeder Herzhälfte nimmt der Vorhof als Vorpumpe den venösen Rückstrom auf, während die Kammer als Hauptpumpe den für den arteriellen Auswurf erforderlichen Druck erzeugt.
30. Die Herzklappen öffnen und schließen sich passiv aufgrund von Druckunterschieden und verhindern dadurch, dass das Blut während der Kammerarbeit rückwärts strömt.
31. Die Leistung beider Pumpen passt sich dem venösen Rückstrom an, da eine stärkere Kammerfüllung über die Dehnung der Herzmuskelfasern eine kräftigere Kontraktion auslöst.
32. Dieser Frank-Starling-Mechanismus trägt kurzfristig dazu bei, das Gleichgewicht zwischen den von rechter und linker Kammer geförderten Blutmengen aufrechtzuerhalten.
33. Langfristig verändern nervale, hormonelle und lokale Regulationsmechanismen gemeinsam Herzfrequenz, Kontraktilität, Gefäßtonus und Blutvolumen.
34. Bei körperlicher Belastung kann das Herzzeitvolumen erheblich steigen, während der sinkende Widerstand in den aktiven Muskeln die regionale Durchblutung an den Bedarf anpasst.
35. Die Stabilität des Kreislaufs beruht letztlich darauf, dass der von beiden Pumpen erzeugte Druck und der veränderliche Widerstand des Gefäßsystems fortlaufend aufeinander abgestimmt werden.