8.3 – A vércsoportok – Die Blutgruppen
1. A vércsoportok a vörösvértestek felszínén található, öröklötten meghatározott antigének alapján elkülöníthető vértípusok, amelyeknek elsősorban a vérátömlesztés és bizonyos terhességi összeférhetetlenségek során van jelentőségük. – Blutgruppen sind anhand erblich festgelegter Antigene auf der Oberfläche der Erythrozyten unterscheidbare Bluttypen, die vor allem bei Bluttransfusionen und bestimmten Unverträglichkeiten während der Schwangerschaft von Bedeutung sind.
2. Jelentőségük akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a korai vérátömlesztéseket követően egyes betegek állapota súlyosan romlott, noha más esetekben ugyanilyen beavatkozás nem okozott hasonló következményeket. – Ihre Bedeutung wurde deutlich, als sich der Zustand mancher Patienten nach frühen Bluttransfusionen schwer verschlechterte, während derselbe Eingriff in anderen Fällen keine vergleichbaren Folgen hatte.
3. Vérátömlesztéskor a donor vérének sejtes elemei egy másik ember szervezetébe kerülnek, ezért a beavatkozás immunológiai szempontból szövetátültetésnek tekinthető. – Bei einer Bluttransfusion gelangen zelluläre Bestandteile des Spenderblutes in den Organismus eines anderen Menschen, weshalb der Eingriff immunologisch als Gewebetransplantation betrachtet werden kann.
4. Különösen fontosak a vörösvértestek membránjában elhelyezkedő vércsoport-antigének, amelyeket a recipiens immunrendszere megfelelő körülmények között saját vagy idegen struktúraként ismer fel. – Besonders wichtig sind die in der Membran der Erythrozyten liegenden Blutgruppenantigene, die vom Immunsystem des Empfängers unter entsprechenden Bedingungen als körpereigene oder fremde Strukturen erkannt werden.
5. Bár számos vércsoportrendszer ismert, a vérátömlesztések szempontjából az AB0- és az Rh-rendszer antigénjeinek vizsgálata alapvető jelentőségű. – Obwohl zahlreiche Blutgruppensysteme bekannt sind, ist für Bluttransfusionen die Untersuchung der Antigene des AB0- und des Rh-Systems von grundlegender Bedeutung.
6. A vércsoport-antigének tehát nem a vérplazmában szabadon keringő anyagok, hanem elsősorban a vörösvértestek felszínének jellegzetes molekuláris alkotórészei. – Blutgruppenantigene sind somit keine frei im Blutplasma zirkulierenden Stoffe, sondern charakteristische molekulare Bestandteile vor allem der Erythrozytenoberfläche.
7. Ha a recipiens olyan vörösvértesteket kap, amelyek felszínén számára idegen antigének találhatók, az antigének és a megfelelő ellenanyagok találkozása veszélyes immunológiai reakciót válthat ki. – Erhält der Empfänger Erythrozyten mit für ihn fremden Antigenen, kann das Zusammentreffen dieser Antigene mit den entsprechenden Antikörpern eine gefährliche immunologische Reaktion auslösen.
8. Az antigénhez kötődő ellenanyagok egyszerre több vörösvértestet kapcsolhatnak össze, aminek következtében a sejtek összecsapódnak; ezt a jelenséget agglutinációnak nevezzük. – Die an das Antigen bindenden Antikörper können mehrere Erythrozyten miteinander verbinden, wodurch die Zellen verklumpen; dieses Phänomen wird als Agglutination bezeichnet.
9. Kiterjedt összecsapódás esetén a kialakuló sejtaggregátumok akadályozhatják a mikrokeringést, miközben a vörösvértestek károsodása további súlyos következményekhez vezethet. – Bei ausgeprägter Verklumpung können die entstehenden Zellaggregate die Mikrozirkulation behindern, während die Schädigung der Erythrozyten weitere schwere Folgen verursachen kann.
10. Emiatt minden vérátömlesztés előtt meg kell határozni a donor és a recipiens vércsoportját, hogy az immunológiai összeférhetetlenség kockázata a lehető legkisebb legyen. – Deshalb müssen vor jeder Bluttransfusion die Blutgruppen von Spender und Empfänger bestimmt werden, damit das Risiko einer immunologischen Unverträglichkeit möglichst gering bleibt.
11. Az Rh-vércsoportrendszer legfontosabb antigénje az RhD-antigén, amelynek jelenléte vagy hiánya alapján az embereket Rh-pozitív és Rh-negatív csoportba soroljuk. – Das wichtigste Antigen des Rh-Blutgruppensystems ist das RhD-Antigen, nach dessen Vorhandensein oder Fehlen Menschen als Rh-positiv oder Rh-negativ eingestuft werden.
12. Rh-pozitív, vagyis Rh+ vércsoport esetén a vörösvértestek membránján jelen van ez az antigén, ezért az immunrendszer saját struktúraként tolerálja. – Bei der Rh-positiven, also Rh+-Blutgruppe ist dieses Antigen auf der Erythrozytenmembran vorhanden und wird deshalb vom Immunsystem als körpereigene Struktur toleriert.
13. Rh-negatív, azaz Rh– egyén vörösvértestjein ezzel szemben nincs RhD-antigén, így az idegen Rh-pozitív vörösvértestek antigénje immunválaszt válthat ki. – Bei einem Rh-negativen, also Rh– Menschen fehlt dagegen das RhD-Antigen auf den Erythrozyten, sodass das Antigen fremder Rh-positiver Erythrozyten eine Immunantwort auslösen kann.
14. Az európai népesség nagy többsége Rh-pozitív; a tananyagban megadott arány szerint ez az emberek megközelítőleg 85 százalékát jelenti. – Die große Mehrheit der europäischen Bevölkerung ist Rh-positiv; nach der im Lehrmaterial angegebenen Größenordnung betrifft dies ungefähr 85 Prozent der Menschen.
15. Az AB0-rendszerrel ellentétben az Rh-negatív személy vérében rendszerint nem eleve vannak jelen az Rh-antigénnel szembeni ellenanyagok, hanem antigénhatásra képződnek. – Im Gegensatz zum AB0-System sind bei einem Rh-negativen Menschen Antikörper gegen das Rh-Antigen gewöhnlich nicht von vornherein vorhanden, sondern entstehen erst nach Antigenkontakt.
16. Amikor Rh-negatív ember szervezetébe Rh-pozitív vörösvértestek kerülnek, az immunrendszer felismerheti az idegen antigént, majd specifikus ellenanyag-termelést indíthat el. – Gelangen Rh-positive Erythrozyten in den Organismus eines Rh-negativen Menschen, kann das Immunsystem das fremde Antigen erkennen und anschließend eine spezifische Antikörperbildung einleiten.
17. Az így létrejövő érzékenyítés során nemcsak ellenanyagok, hanem immunológiai memóriát biztosító sejtek is kialakulhatnak, amelyek egy későbbi antigénhatásra gyorsabb választ tesznek lehetővé. – Bei dieser Sensibilisierung können neben Antikörpern auch Zellen des immunologischen Gedächtnisses entstehen, die bei einem späteren Antigenkontakt eine schnellere Reaktion ermöglichen.
18. Egy ismételt Rh-összeférhetetlen vérátömlesztés ezért különösen veszélyes lehet, mert a már érzékenyített immunrendszer gyorsan és erőteljesen reagálhat az Rh-pozitív vörösvértestekre. – Eine erneute Rh-unverträgliche Bluttransfusion kann deshalb besonders gefährlich sein, weil das bereits sensibilisierte Immunsystem schnell und heftig auf Rh-positive Erythrozyten reagieren kann.
19. A vörösvértestekhez kötődő ellenanyagok ilyen esetben összecsapódást és sejtkárosodást idézhetnek elő, ami súlyos esetben a keringési rendszer működését is veszélyezteti. – Die an die Erythrozyten bindenden Antikörper können in einem solchen Fall Verklumpung und Zellschädigung hervorrufen, wodurch in schweren Fällen auch die Funktion des Kreislaufsystems gefährdet wird.
20. Az Rh-rendszer megértéséhez ezért fontos különbséget tenni az antigén jelenléte, az ellenanyagok kialakulása és az immunológiai memória létrejötte között. – Zum Verständnis des Rh-Systems muss daher zwischen dem Vorhandensein des Antigens, der Bildung von Antikörpern und der Entstehung des immunologischen Gedächtnisses unterschieden werden.
21. Az AB0-vércsoportrendszer alapját két, A-val és B-vel jelölt vércsoport-antigén képezi, amelyek a vörösvértest membránjának jellegzetes felszíni alkotórészei. – Grundlage des AB0-Blutgruppensystems sind zwei als A und B bezeichnete Blutgruppenantigene, die charakteristische Oberflächenbestandteile der Erythrozytenmembran darstellen.
22. A vércsoportú ember vörösvértestjeinek felszínén A-antigén található, miközben vérplazmája a hiányzó B-antigénnel szemben anti-B ellenanyagot tartalmaz. – Bei einem Menschen mit Blutgruppe A befindet sich das A-Antigen auf den Erythrozyten, während sein Blutplasma gegen das fehlende B-Antigen Anti-B-Antikörper enthält.
23. B vércsoport esetén ennek fordítottja figyelhető meg: a vörösvértestek B-antigént hordoznak, a plazmában pedig anti-A ellenanyagok találhatók. – Bei Blutgruppe B liegen die Verhältnisse umgekehrt: Die Erythrozyten tragen B-Antigene, während sich im Plasma Anti-A-Antikörper befinden.
24. Az AB vércsoportú emberek vörösvértestjein mind az A-, mind a B-antigén jelen van, ezért plazmájuk normálisan egyik ellen sem tartalmaz megfelelő AB0-ellenanyagot. – Bei Menschen mit Blutgruppe AB sind sowohl A- als auch B-Antigene auf den Erythrozyten vorhanden, weshalb ihr Plasma normalerweise gegen keines von beiden entsprechende AB0-Antikörper enthält.
25. A 0 vércsoportú ember vörösvértestjein sem A-, sem B-antigén nincs, vérplazmájában viszont mind anti-A, mind anti-B ellenanyag megtalálható. – Bei einem Menschen mit Blutgruppe 0 befinden sich weder A- noch B-Antigene auf den Erythrozyten, während sein Blutplasma sowohl Anti-A- als auch Anti-B-Antikörper enthält.
26. Az AB0-rendszer különleges sajátossága tehát, hogy a vérplazmában rendszerint azokkal az AB0-antigénekkel szemben találhatók ellenanyagok, amelyek az adott személy vörösvértestjeiről hiányoznak. – Eine besondere Eigenschaft des AB0-Systems besteht somit darin, dass sich im Blutplasma gewöhnlich Antikörper gegen diejenigen AB0-Antigene befinden, die auf den eigenen Erythrozyten fehlen.
27. A vércsoport esetén a saját A-antigénnel szembeni ellenanyag hiányzik, mert egy ilyen ellenanyag a szervezet saját vörösvértestjeit is megtámadná. – Bei Blutgruppe A fehlt ein Antikörper gegen das eigene A-Antigen, da ein solcher Antikörper auch die körpereigenen Erythrozyten angreifen würde.
28. Ugyanez az elv érvényes a B vércsoportra is, amelyben a B-antigén sajátként van jelen, ezért a plazma anti-A, nem pedig anti-B ellenanyagot tartalmaz. – Dasselbe Prinzip gilt für Blutgruppe B, bei der das B-Antigen als körpereigen vorhanden ist und das Plasma daher Anti-A-, nicht aber Anti-B-Antikörper enthält.
29. AB vércsoportban mindkét antigén a saját vörösvértestek alkotórésze, így sem anti-A, sem anti-B ellenanyag nem lehet jelen normális körülmények között. – Bei Blutgruppe AB sind beide Antigene Bestandteile der eigenen Erythrozyten, sodass unter normalen Bedingungen weder Anti-A- noch Anti-B-Antikörper vorhanden sind.
30. A 0 vércsoport esetében egyik AB0-antigén sem található meg a vörösvértesteken, ezért a plazma mindkét antigénnel szemben tartalmaz ellenanyagot. – Bei Blutgruppe 0 befindet sich keines der beiden AB0-Antigene auf den Erythrozyten, weshalb das Plasma Antikörper gegen beide Antigene enthält.
31. Az antigének és az ellenanyagok ilyen kölcsönösen kiegészítő eloszlása teszi érthetővé, hogy az AB0-összeférhetetlenség miért válthat ki gyors reakciót vérátömlesztés során. – Diese sich gegenseitig ergänzende Verteilung von Antigenen und Antikörpern erklärt, weshalb eine AB0-Unverträglichkeit bei einer Bluttransfusion eine schnelle Reaktion auslösen kann.
32. Saját vörösvértestjeivel szemben az egészséges szervezet normálisan nem indít ilyen reakciót, mert azok felszíni vércsoport-antigénjeit az immunrendszer sajátként ismeri fel. – Gegen die eigenen Erythrozyten löst der gesunde Organismus normalerweise keine solche Reaktion aus, da deren Blutgruppenantigene vom Immunsystem als körpereigen erkannt werden.
33. Ha azonban például anti-A ellenanyagot tartalmazó recipiens A-antigént hordozó donor-vörösvértesteket kap, az ellenanyagok kötődnek az idegen sejtek felszínéhez. – Erhält dagegen beispielsweise ein Empfänger mit Anti-A-Antikörpern Spendererythrozyten, die A-Antigene tragen, binden die Antikörper an die Oberfläche der fremden Zellen.
34. Mivel egy ellenanyag több sejtfelszíni antigénnel is kapcsolatot teremthet, számos vörösvértest kapcsolódhat egymáshoz, és gyorsan kialakulhat a jellegzetes agglutináció. – Da ein Antikörper Verbindungen zwischen mehreren Zelloberflächenantigenen herstellen kann, können sich zahlreiche Erythrozyten miteinander verbinden und rasch die charakteristische Agglutination ausbilden.
35. Az ilyen transzfúziós reakció nem egyszerű laboratóriumi jelenség, hanem súlyos sejtkárosodással és keringési zavarral járhat, ezért klinikailag életveszélyes állapotot jelenthet. – Eine solche Transfusionsreaktion ist kein bloßes Laborphänomen, sondern kann mit schwerer Zellschädigung und Kreislaufstörungen einhergehen und deshalb klinisch lebensbedrohlich sein.
36. Az AB0-rendszerben már meglévő ellenanyagok miatt az összeférhetetlen vér bevitele különösen gyorsan válthat ki antigén–antitest reakciót. – Aufgrund der bereits vorhandenen Antikörper kann die Übertragung unverträglichen Blutes im AB0-System besonders rasch eine Antigen-Antikörper-Reaktion hervorrufen.
37. A vércsoport meghatározása azon alapul, hogy ismert ellenanyag-tartalmú vérszérumot ismeretlen vércsoportú vörösvértestekkel hoznak össze, majd megfigyelik az esetleges összecsapódást. – Die Blutgruppenbestimmung beruht darauf, dass Blutserum mit bekanntem Antikörpergehalt mit Erythrozyten unbekannter Blutgruppe zusammengebracht und eine mögliche Verklumpung beobachtet wird.
38. A vizsgálathoz használható vérszérum lényegében olyan vérplazma, amelyből az alvadás során felhasználódó fibrinogén hiányzik, miközben a vizsgálathoz szükséges ellenanyagokat tartalmazza. – Das für die Untersuchung verwendbare Blutserum ist im Wesentlichen Blutplasma ohne das bei der Gerinnung verbrauchte Fibrinogen, enthält jedoch die für die Untersuchung benötigten Antikörper.
39. A tananyagban bemutatott módszer során az ismeretlen vércsoportú mintát A, B és 0 vércsoportú személyektől származó szérummal külön-külön keverik össze. – Bei der im Lehrmaterial dargestellten Methode wird die Probe mit unbekannter Blutgruppe getrennt mit Serum von Personen der Blutgruppen A, B und 0 vermischt.
40. Kontrollként a vizsgált vért híg sóoldattal is összekeverik, amelyben vércsoport-specifikus ellenanyag hiányában nem várható immunológiai eredetű agglutináció. – Zur Kontrolle wird das untersuchte Blut außerdem mit verdünnter Kochsalzlösung vermischt, in der wegen des Fehlens blutgruppenspezifischer Antikörper keine immunologisch bedingte Agglutination zu erwarten ist.
41. Ha valamely ismert szérummal összekevert vörösvértestek összecsapódnak, abból arra lehet következtetni, hogy a sejtek felszínén jelen van az adott szérum ellenanyaga által felismert antigén. – Verklumpen die mit einem bekannten Serum vermischten Erythrozyten, lässt sich daraus schließen, dass auf ihrer Oberfläche das von den Antikörpern dieses Serums erkannte Antigen vorhanden ist.
42. B vércsoportú vizsgálati minta például az A és a 0 vércsoportú ember szérumában összecsapódik, mert ezek a szérumok anti-B ellenanyagot tartalmaznak. – Eine Untersuchungsprobe der Blutgruppe B verklumpt beispielsweise im Serum von Menschen der Blutgruppen A und 0, weil diese Seren Anti-B-Antikörper enthalten.
43. B vércsoportú személy szérumával ugyanennek a mintának az összecsapódása nem várható, hiszen ebben a szérumban nincs a saját B-antigén ellen irányuló ellenanyag. – Mit dem Serum einer Person der Blutgruppe B ist bei derselben Probe dagegen keine Verklumpung zu erwarten, da dieses Serum keinen gegen das eigene B-Antigen gerichteten Antikörper enthält.
44. Az eltérő reakciók mintázatának összehasonlításával meghatározható, hogy a vizsgált vörösvértestek A-, B-, mindkét vagy egyik AB0-antigént sem hordozzák. – Durch den Vergleich des Reaktionsmusters lässt sich bestimmen, ob die untersuchten Erythrozyten A-, B-, beide oder keines der beiden AB0-Antigene tragen.
45. Transzfúzió előtt azonban nem elegendő csupán az AB0-rendszert figyelembe venni, hanem az Rh-tulajdonságot is meg kell határozni és az összeférhetőséget ennek megfelelően értékelni. – Vor einer Transfusion genügt es jedoch nicht, nur das AB0-System zu berücksichtigen; auch die Rh-Eigenschaft muss bestimmt und die Verträglichkeit entsprechend beurteilt werden.
46. A biztonságos vérátömlesztés alapelve, hogy a recipiens szervezetébe ne kerüljenek olyan donor-vörösvértestek, amelyeket a jelen lévő vagy kialakuló ellenanyagok veszélyes módon megtámadhatnak. – Grundprinzip einer sicheren Bluttransfusion ist, dass keine Spendererythrozyten in den Organismus des Empfängers gelangen, die von vorhandenen oder entstehenden Antikörpern gefährlich angegriffen werden können.
47. Az Rh-vércsoportrendszernek a terhességben is különleges jelentősége van, mivel az anya és a magzat Rh-tulajdonsága bizonyos esetekben eltérhet egymástól. – Das Rh-Blutgruppensystem besitzt auch in der Schwangerschaft besondere Bedeutung, da sich die Rh-Eigenschaften von Mutter und Fetus in bestimmten Fällen unterscheiden können.
48. Rh-összeférhetetlenség elsősorban akkor alakulhat ki, ha az anya Rh-negatív, miközben az általa hordozott magzat vörösvértestjei Rh-pozitívak. – Eine Rh-Unverträglichkeit kann vor allem entstehen, wenn die Mutter Rh-negativ ist, während die Erythrozyten des von ihr getragenen Fetus Rh-positiv sind.
49. Az első ilyen terhesség rendszerint még nem okoz súlyos magzati problémát, mert az anya immunrendszere kezdetben nincs érzékenyítve az Rh-antigénnel szemben. – Die erste derartige Schwangerschaft verursacht gewöhnlich noch keine schwere fetale Schädigung, weil das Immunsystem der Mutter zunächst nicht gegen das Rh-Antigen sensibilisiert ist.
50. Különösen a szülés körüli időszakban kis mennyiségű magzati vér kerülhet az anya keringésébe, így az Rh-pozitív vörösvértestek kapcsolatba kerülhetnek az anyai immunrendszerrel. – Besonders um den Zeitpunkt der Geburt kann eine geringe Menge fetalen Blutes in den mütterlichen Kreislauf gelangen, sodass Rh-positive Erythrozyten mit dem mütterlichen Immunsystem in Kontakt kommen.
51. Ennek hatására az Rh-negatív anya szervezetében specifikus ellenanyagok és memóriasejtek képződhetnek, vagyis az immunrendszer érzékennyé válhat az Rh-antigénnel szemben. – Dadurch können im Organismus der Rh-negativen Mutter spezifische Antikörper und Gedächtniszellen entstehen, das Immunsystem kann also gegen das Rh-Antigen sensibilisiert werden.
52. Egy későbbi Rh-pozitív magzat esetén az anyai IgG-ellenanyagok átjuthatnak a méhlepényen, majd a magzati vörösvértestek Rh-antigénjeihez kötődhetnek. – Bei einem späteren Rh-positiven Fetus können mütterliche IgG-Antikörper die Plazenta passieren und anschließend an die Rh-Antigene der fetalen Erythrozyten binden.
53. A magzati vörösvértestek fokozott pusztulása vérszegénységet és sárgaságot okozhat, súlyos esetben pedig a magzat vagy az újszülött életét is veszélyeztetheti. – Der verstärkte Abbau fetaler Erythrozyten kann Anämie und Gelbsucht verursachen und in schweren Fällen das Leben des Fetus oder Neugeborenen gefährden.
54. Az Rh-negatív anya megfelelő anti-D immunglobulinnal végzett megelőző kezelése eltávolíthatja az anyai keringésbe jutott Rh-pozitív magzati vörösvértesteket, mielőtt tartós immunológiai érzékenyítés alakulna ki. – Die vorbeugende Behandlung einer Rh-negativen Mutter mit geeignetem Anti-D-Immunglobulin kann Rh-positive fetale Erythrozyten aus dem mütterlichen Kreislauf beseitigen, bevor sich eine dauerhafte immunologische Sensibilisierung entwickelt.
55. A vércsoportok ismerete így egyszerre szemlélteti az antigén–antitest felismerés alapelvét, és biztosítja a vérátömlesztés, valamint az Rh-összeférhetetlenség megelőzésének immunológiai alapját. – Die Kenntnis der Blutgruppen veranschaulicht damit zugleich das Grundprinzip der Antigen-Antikörper-Erkennung und bildet die immunologische Grundlage für sichere Bluttransfusionen sowie die Vorbeugung der Rh-Unverträglichkeit.
(aufklappen)magyar
1. A vércsoportok a vörösvértestek felszínén található, öröklötten meghatározott antigének alapján elkülöníthető vértípusok, amelyeknek elsősorban a vérátömlesztés és bizonyos terhességi összeférhetetlenségek során van jelentőségük.
2. Jelentőségük akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a korai vérátömlesztéseket követően egyes betegek állapota súlyosan romlott, noha más esetekben ugyanilyen beavatkozás nem okozott hasonló következményeket.
3. Vérátömlesztéskor a donor vérének sejtes elemei egy másik ember szervezetébe kerülnek, ezért a beavatkozás immunológiai szempontból szövetátültetésnek tekinthető.
4. Különösen fontosak a vörösvértestek membránjában elhelyezkedő vércsoport-antigének, amelyeket a recipiens immunrendszere megfelelő körülmények között saját vagy idegen struktúraként ismer fel.
5. Bár számos vércsoportrendszer ismert, a vérátömlesztések szempontjából az AB0- és az Rh-rendszer antigénjeinek vizsgálata alapvető jelentőségű.
6. A vércsoport-antigének tehát nem a vérplazmában szabadon keringő anyagok, hanem elsősorban a vörösvértestek felszínének jellegzetes molekuláris alkotórészei.
7. Ha a recipiens olyan vörösvértesteket kap, amelyek felszínén számára idegen antigének találhatók, az antigének és a megfelelő ellenanyagok találkozása veszélyes immunológiai reakciót válthat ki.
8. Az antigénhez kötődő ellenanyagok egyszerre több vörösvértestet kapcsolhatnak össze, aminek következtében a sejtek összecsapódnak; ezt a jelenséget agglutinációnak nevezzük.
9. Kiterjedt összecsapódás esetén a kialakuló sejtaggregátumok akadályozhatják a mikrokeringést, miközben a vörösvértestek károsodása további súlyos következményekhez vezethet.
10. Emiatt minden vérátömlesztés előtt meg kell határozni a donor és a recipiens vércsoportját, hogy az immunológiai összeférhetetlenség kockázata a lehető legkisebb legyen.
11. Az Rh-vércsoportrendszer legfontosabb antigénje az RhD-antigén, amelynek jelenléte vagy hiánya alapján az embereket Rh-pozitív és Rh-negatív csoportba soroljuk.
12. Rh-pozitív, vagyis Rh+ vércsoport esetén a vörösvértestek membránján jelen van ez az antigén, ezért az immunrendszer saját struktúraként tolerálja.
13. Rh-negatív, azaz Rh– egyén vörösvértestjein ezzel szemben nincs RhD-antigén, így az idegen Rh-pozitív vörösvértestek antigénje immunválaszt válthat ki.
14. Az európai népesség nagy többsége Rh-pozitív; a tananyagban megadott arány szerint ez az emberek megközelítőleg 85 százalékát jelenti.
15. Az AB0-rendszerrel ellentétben az Rh-negatív személy vérében rendszerint nem eleve vannak jelen az Rh-antigénnel szembeni ellenanyagok, hanem antigénhatásra képződnek.
16. Amikor Rh-negatív ember szervezetébe Rh-pozitív vörösvértestek kerülnek, az immunrendszer felismerheti az idegen antigént, majd specifikus ellenanyag-termelést indíthat el.
17. Az így létrejövő érzékenyítés során nemcsak ellenanyagok, hanem immunológiai memóriát biztosító sejtek is kialakulhatnak, amelyek egy későbbi antigénhatásra gyorsabb választ tesznek lehetővé.
18. Egy ismételt Rh-összeférhetetlen vérátömlesztés ezért különösen veszélyes lehet, mert a már érzékenyített immunrendszer gyorsan és erőteljesen reagálhat az Rh-pozitív vörösvértestekre.
19. A vörösvértestekhez kötődő ellenanyagok ilyen esetben összecsapódást és sejtkárosodást idézhetnek elő, ami súlyos esetben a keringési rendszer működését is veszélyezteti.
20. Az Rh-rendszer megértéséhez ezért fontos különbséget tenni az antigén jelenléte, az ellenanyagok kialakulása és az immunológiai memória létrejötte között.
21. Az AB0-vércsoportrendszer alapját két, A-val és B-vel jelölt vércsoport-antigén képezi, amelyek a vörösvértest membránjának jellegzetes felszíni alkotórészei.
22. A vércsoportú ember vörösvértestjeinek felszínén A-antigén található, miközben vérplazmája a hiányzó B-antigénnel szemben anti-B ellenanyagot tartalmaz.
23. B vércsoport esetén ennek fordítottja figyelhető meg: a vörösvértestek B-antigént hordoznak, a plazmában pedig anti-A ellenanyagok találhatók.
24. Az AB vércsoportú emberek vörösvértestjein mind az A-, mind a B-antigén jelen van, ezért plazmájuk normálisan egyik ellen sem tartalmaz megfelelő AB0-ellenanyagot.
25. A 0 vércsoportú ember vörösvértestjein sem A-, sem B-antigén nincs, vérplazmájában viszont mind anti-A, mind anti-B ellenanyag megtalálható.
26. Az AB0-rendszer különleges sajátossága tehát, hogy a vérplazmában rendszerint azokkal az AB0-antigénekkel szemben találhatók ellenanyagok, amelyek az adott személy vörösvértestjeiről hiányoznak.
27. A vércsoport esetén a saját A-antigénnel szembeni ellenanyag hiányzik, mert egy ilyen ellenanyag a szervezet saját vörösvértestjeit is megtámadná.
28. Ugyanez az elv érvényes a B vércsoportra is, amelyben a B-antigén sajátként van jelen, ezért a plazma anti-A, nem pedig anti-B ellenanyagot tartalmaz.
29. AB vércsoportban mindkét antigén a saját vörösvértestek alkotórésze, így sem anti-A, sem anti-B ellenanyag nem lehet jelen normális körülmények között.
30. A 0 vércsoport esetében egyik AB0-antigén sem található meg a vörösvértesteken, ezért a plazma mindkét antigénnel szemben tartalmaz ellenanyagot.
31. Az antigének és az ellenanyagok ilyen kölcsönösen kiegészítő eloszlása teszi érthetővé, hogy az AB0-összeférhetetlenség miért válthat ki gyors reakciót vérátömlesztés során.
32. Saját vörösvértestjeivel szemben az egészséges szervezet normálisan nem indít ilyen reakciót, mert azok felszíni vércsoport-antigénjeit az immunrendszer sajátként ismeri fel.
33. Ha azonban például anti-A ellenanyagot tartalmazó recipiens A-antigént hordozó donor-vörösvértesteket kap, az ellenanyagok kötődnek az idegen sejtek felszínéhez.
34. Mivel egy ellenanyag több sejtfelszíni antigénnel is kapcsolatot teremthet, számos vörösvértest kapcsolódhat egymáshoz, és gyorsan kialakulhat a jellegzetes agglutináció.
35. Az ilyen transzfúziós reakció nem egyszerű laboratóriumi jelenség, hanem súlyos sejtkárosodással és keringési zavarral járhat, ezért klinikailag életveszélyes állapotot jelenthet.
36. Az AB0-rendszerben már meglévő ellenanyagok miatt az összeférhetetlen vér bevitele különösen gyorsan válthat ki antigén–antitest reakciót.
37. A vércsoport meghatározása azon alapul, hogy ismert ellenanyag-tartalmú vérszérumot ismeretlen vércsoportú vörösvértestekkel hoznak össze, majd megfigyelik az esetleges összecsapódást.
38. A vizsgálathoz használható vérszérum lényegében olyan vérplazma, amelyből az alvadás során felhasználódó fibrinogén hiányzik, miközben a vizsgálathoz szükséges ellenanyagokat tartalmazza.
39. A tananyagban bemutatott módszer során az ismeretlen vércsoportú mintát A, B és 0 vércsoportú személyektől származó szérummal külön-külön keverik össze.
40. Kontrollként a vizsgált vért híg sóoldattal is összekeverik, amelyben vércsoport-specifikus ellenanyag hiányában nem várható immunológiai eredetű agglutináció.
41. Ha valamely ismert szérummal összekevert vörösvértestek összecsapódnak, abból arra lehet következtetni, hogy a sejtek felszínén jelen van az adott szérum ellenanyaga által felismert antigén.
42. B vércsoportú vizsgálati minta például az A és a 0 vércsoportú ember szérumában összecsapódik, mert ezek a szérumok anti-B ellenanyagot tartalmaznak.
43. B vércsoportú személy szérumával ugyanennek a mintának az összecsapódása nem várható, hiszen ebben a szérumban nincs a saját B-antigén ellen irányuló ellenanyag.
44. Az eltérő reakciók mintázatának összehasonlításával meghatározható, hogy a vizsgált vörösvértestek A-, B-, mindkét vagy egyik AB0-antigént sem hordozzák.
45. Transzfúzió előtt azonban nem elegendő csupán az AB0-rendszert figyelembe venni, hanem az Rh-tulajdonságot is meg kell határozni és az összeférhetőséget ennek megfelelően értékelni.
46. A biztonságos vérátömlesztés alapelve, hogy a recipiens szervezetébe ne kerüljenek olyan donor-vörösvértestek, amelyeket a jelen lévő vagy kialakuló ellenanyagok veszélyes módon megtámadhatnak.
47. Az Rh-vércsoportrendszernek a terhességben is különleges jelentősége van, mivel az anya és a magzat Rh-tulajdonsága bizonyos esetekben eltérhet egymástól.
48. Rh-összeférhetetlenség elsősorban akkor alakulhat ki, ha az anya Rh-negatív, miközben az általa hordozott magzat vörösvértestjei Rh-pozitívak.
49. Az első ilyen terhesség rendszerint még nem okoz súlyos magzati problémát, mert az anya immunrendszere kezdetben nincs érzékenyítve az Rh-antigénnel szemben.
50. Különösen a szülés körüli időszakban kis mennyiségű magzati vér kerülhet az anya keringésébe, így az Rh-pozitív vörösvértestek kapcsolatba kerülhetnek az anyai immunrendszerrel.
51. Ennek hatására az Rh-negatív anya szervezetében specifikus ellenanyagok és memóriasejtek képződhetnek, vagyis az immunrendszer érzékennyé válhat az Rh-antigénnel szemben.
52. Egy későbbi Rh-pozitív magzat esetén az anyai IgG-ellenanyagok átjuthatnak a méhlepényen, majd a magzati vörösvértestek Rh-antigénjeihez kötődhetnek.
53. A magzati vörösvértestek fokozott pusztulása vérszegénységet és sárgaságot okozhat, súlyos esetben pedig a magzat vagy az újszülött életét is veszélyeztetheti.
54. Az Rh-negatív anya megfelelő anti-D immunglobulinnal végzett megelőző kezelése eltávolíthatja az anyai keringésbe jutott Rh-pozitív magzati vörösvértesteket, mielőtt tartós immunológiai érzékenyítés alakulna ki.
55. A vércsoportok ismerete így egyszerre szemlélteti az antigén–antitest felismerés alapelvét, és biztosítja a vérátömlesztés, valamint az Rh-összeférhetetlenség megelőzésének immunológiai alapját.
(aufklappen)német
1. Blutgruppen sind anhand erblich festgelegter Antigene auf der Oberfläche der Erythrozyten unterscheidbare Bluttypen, die vor allem bei Bluttransfusionen und bestimmten Unverträglichkeiten während der Schwangerschaft von Bedeutung sind.
2. Ihre Bedeutung wurde deutlich, als sich der Zustand mancher Patienten nach frühen Bluttransfusionen schwer verschlechterte, während derselbe Eingriff in anderen Fällen keine vergleichbaren Folgen hatte.
3. Bei einer Bluttransfusion gelangen zelluläre Bestandteile des Spenderblutes in den Organismus eines anderen Menschen, weshalb der Eingriff immunologisch als Gewebetransplantation betrachtet werden kann.
4. Besonders wichtig sind die in der Membran der Erythrozyten liegenden Blutgruppenantigene, die vom Immunsystem des Empfängers unter entsprechenden Bedingungen als körpereigene oder fremde Strukturen erkannt werden.
5. Obwohl zahlreiche Blutgruppensysteme bekannt sind, ist für Bluttransfusionen die Untersuchung der Antigene des AB0- und des Rh-Systems von grundlegender Bedeutung.
6. Blutgruppenantigene sind somit keine frei im Blutplasma zirkulierenden Stoffe, sondern charakteristische molekulare Bestandteile vor allem der Erythrozytenoberfläche.
7. Erhält der Empfänger Erythrozyten mit für ihn fremden Antigenen, kann das Zusammentreffen dieser Antigene mit den entsprechenden Antikörpern eine gefährliche immunologische Reaktion auslösen.
8. Die an das Antigen bindenden Antikörper können mehrere Erythrozyten miteinander verbinden, wodurch die Zellen verklumpen; dieses Phänomen wird als Agglutination bezeichnet.
9. Bei ausgeprägter Verklumpung können die entstehenden Zellaggregate die Mikrozirkulation behindern, während die Schädigung der Erythrozyten weitere schwere Folgen verursachen kann.
10. Deshalb müssen vor jeder Bluttransfusion die Blutgruppen von Spender und Empfänger bestimmt werden, damit das Risiko einer immunologischen Unverträglichkeit möglichst gering bleibt.
11. Das wichtigste Antigen des Rh-Blutgruppensystems ist das RhD-Antigen, nach dessen Vorhandensein oder Fehlen Menschen als Rh-positiv oder Rh-negativ eingestuft werden.
12. Bei der Rh-positiven, also Rh+-Blutgruppe ist dieses Antigen auf der Erythrozytenmembran vorhanden und wird deshalb vom Immunsystem als körpereigene Struktur toleriert.
13. Bei einem Rh-negativen, also Rh– Menschen fehlt dagegen das RhD-Antigen auf den Erythrozyten, sodass das Antigen fremder Rh-positiver Erythrozyten eine Immunantwort auslösen kann.
14. Die große Mehrheit der europäischen Bevölkerung ist Rh-positiv; nach der im Lehrmaterial angegebenen Größenordnung betrifft dies ungefähr 85 Prozent der Menschen.
15. Im Gegensatz zum AB0-System sind bei einem Rh-negativen Menschen Antikörper gegen das Rh-Antigen gewöhnlich nicht von vornherein vorhanden, sondern entstehen erst nach Antigenkontakt.
16. Gelangen Rh-positive Erythrozyten in den Organismus eines Rh-negativen Menschen, kann das Immunsystem das fremde Antigen erkennen und anschließend eine spezifische Antikörperbildung einleiten.
17. Bei dieser Sensibilisierung können neben Antikörpern auch Zellen des immunologischen Gedächtnisses entstehen, die bei einem späteren Antigenkontakt eine schnellere Reaktion ermöglichen.
18. Eine erneute Rh-unverträgliche Bluttransfusion kann deshalb besonders gefährlich sein, weil das bereits sensibilisierte Immunsystem schnell und heftig auf Rh-positive Erythrozyten reagieren kann.
19. Die an die Erythrozyten bindenden Antikörper können in einem solchen Fall Verklumpung und Zellschädigung hervorrufen, wodurch in schweren Fällen auch die Funktion des Kreislaufsystems gefährdet wird.
20. Zum Verständnis des Rh-Systems muss daher zwischen dem Vorhandensein des Antigens, der Bildung von Antikörpern und der Entstehung des immunologischen Gedächtnisses unterschieden werden.
21. Grundlage des AB0-Blutgruppensystems sind zwei als A und B bezeichnete Blutgruppenantigene, die charakteristische Oberflächenbestandteile der Erythrozytenmembran darstellen.
22. Bei einem Menschen mit Blutgruppe A befindet sich das A-Antigen auf den Erythrozyten, während sein Blutplasma gegen das fehlende B-Antigen Anti-B-Antikörper enthält.
23. Bei Blutgruppe B liegen die Verhältnisse umgekehrt: Die Erythrozyten tragen B-Antigene, während sich im Plasma Anti-A-Antikörper befinden.
24. Bei Menschen mit Blutgruppe AB sind sowohl A- als auch B-Antigene auf den Erythrozyten vorhanden, weshalb ihr Plasma normalerweise gegen keines von beiden entsprechende AB0-Antikörper enthält.
25. Bei einem Menschen mit Blutgruppe 0 befinden sich weder A- noch B-Antigene auf den Erythrozyten, während sein Blutplasma sowohl Anti-A- als auch Anti-B-Antikörper enthält.
26. Eine besondere Eigenschaft des AB0-Systems besteht somit darin, dass sich im Blutplasma gewöhnlich Antikörper gegen diejenigen AB0-Antigene befinden, die auf den eigenen Erythrozyten fehlen.
27. Bei Blutgruppe A fehlt ein Antikörper gegen das eigene A-Antigen, da ein solcher Antikörper auch die körpereigenen Erythrozyten angreifen würde.
28. Dasselbe Prinzip gilt für Blutgruppe B, bei der das B-Antigen als körpereigen vorhanden ist und das Plasma daher Anti-A-, nicht aber Anti-B-Antikörper enthält.
29. Bei Blutgruppe AB sind beide Antigene Bestandteile der eigenen Erythrozyten, sodass unter normalen Bedingungen weder Anti-A- noch Anti-B-Antikörper vorhanden sind.
30. Bei Blutgruppe 0 befindet sich keines der beiden AB0-Antigene auf den Erythrozyten, weshalb das Plasma Antikörper gegen beide Antigene enthält.
31. Diese sich gegenseitig ergänzende Verteilung von Antigenen und Antikörpern erklärt, weshalb eine AB0-Unverträglichkeit bei einer Bluttransfusion eine schnelle Reaktion auslösen kann.
32. Gegen die eigenen Erythrozyten löst der gesunde Organismus normalerweise keine solche Reaktion aus, da deren Blutgruppenantigene vom Immunsystem als körpereigen erkannt werden.
33. Erhält dagegen beispielsweise ein Empfänger mit Anti-A-Antikörpern Spendererythrozyten, die A-Antigene tragen, binden die Antikörper an die Oberfläche der fremden Zellen.
34. Da ein Antikörper Verbindungen zwischen mehreren Zelloberflächenantigenen herstellen kann, können sich zahlreiche Erythrozyten miteinander verbinden und rasch die charakteristische Agglutination ausbilden.
35. Eine solche Transfusionsreaktion ist kein bloßes Laborphänomen, sondern kann mit schwerer Zellschädigung und Kreislaufstörungen einhergehen und deshalb klinisch lebensbedrohlich sein.
36. Aufgrund der bereits vorhandenen Antikörper kann die Übertragung unverträglichen Blutes im AB0-System besonders rasch eine Antigen-Antikörper-Reaktion hervorrufen.
37. Die Blutgruppenbestimmung beruht darauf, dass Blutserum mit bekanntem Antikörpergehalt mit Erythrozyten unbekannter Blutgruppe zusammengebracht und eine mögliche Verklumpung beobachtet wird.
38. Das für die Untersuchung verwendbare Blutserum ist im Wesentlichen Blutplasma ohne das bei der Gerinnung verbrauchte Fibrinogen, enthält jedoch die für die Untersuchung benötigten Antikörper.
39. Bei der im Lehrmaterial dargestellten Methode wird die Probe mit unbekannter Blutgruppe getrennt mit Serum von Personen der Blutgruppen A, B und 0 vermischt.
40. Zur Kontrolle wird das untersuchte Blut außerdem mit verdünnter Kochsalzlösung vermischt, in der wegen des Fehlens blutgruppenspezifischer Antikörper keine immunologisch bedingte Agglutination zu erwarten ist.
41. Verklumpen die mit einem bekannten Serum vermischten Erythrozyten, lässt sich daraus schließen, dass auf ihrer Oberfläche das von den Antikörpern dieses Serums erkannte Antigen vorhanden ist.
42. Eine Untersuchungsprobe der Blutgruppe B verklumpt beispielsweise im Serum von Menschen der Blutgruppen A und 0, weil diese Seren Anti-B-Antikörper enthalten.
43. Mit dem Serum einer Person der Blutgruppe B ist bei derselben Probe dagegen keine Verklumpung zu erwarten, da dieses Serum keinen gegen das eigene B-Antigen gerichteten Antikörper enthält.
44. Durch den Vergleich des Reaktionsmusters lässt sich bestimmen, ob die untersuchten Erythrozyten A-, B-, beide oder keines der beiden AB0-Antigene tragen.
45. Vor einer Transfusion genügt es jedoch nicht, nur das AB0-System zu berücksichtigen; auch die Rh-Eigenschaft muss bestimmt und die Verträglichkeit entsprechend beurteilt werden.
46. Grundprinzip einer sicheren Bluttransfusion ist, dass keine Spendererythrozyten in den Organismus des Empfängers gelangen, die von vorhandenen oder entstehenden Antikörpern gefährlich angegriffen werden können.
47. Das Rh-Blutgruppensystem besitzt auch in der Schwangerschaft besondere Bedeutung, da sich die Rh-Eigenschaften von Mutter und Fetus in bestimmten Fällen unterscheiden können.
48. Eine Rh-Unverträglichkeit kann vor allem entstehen, wenn die Mutter Rh-negativ ist, während die Erythrozyten des von ihr getragenen Fetus Rh-positiv sind.
49. Die erste derartige Schwangerschaft verursacht gewöhnlich noch keine schwere fetale Schädigung, weil das Immunsystem der Mutter zunächst nicht gegen das Rh-Antigen sensibilisiert ist.
50. Besonders um den Zeitpunkt der Geburt kann eine geringe Menge fetalen Blutes in den mütterlichen Kreislauf gelangen, sodass Rh-positive Erythrozyten mit dem mütterlichen Immunsystem in Kontakt kommen.
51. Dadurch können im Organismus der Rh-negativen Mutter spezifische Antikörper und Gedächtniszellen entstehen, das Immunsystem kann also gegen das Rh-Antigen sensibilisiert werden.
52. Bei einem späteren Rh-positiven Fetus können mütterliche IgG-Antikörper die Plazenta passieren und anschließend an die Rh-Antigene der fetalen Erythrozyten binden.
53. Der verstärkte Abbau fetaler Erythrozyten kann Anämie und Gelbsucht verursachen und in schweren Fällen das Leben des Fetus oder Neugeborenen gefährden.
54. Die vorbeugende Behandlung einer Rh-negativen Mutter mit geeignetem Anti-D-Immunglobulin kann Rh-positive fetale Erythrozyten aus dem mütterlichen Kreislauf beseitigen, bevor sich eine dauerhafte immunologische Sensibilisierung entwickelt.
55. Die Kenntnis der Blutgruppen veranschaulicht damit zugleich das Grundprinzip der Antigen-Antikörper-Erkennung und bildet die immunologische Grundlage für sichere Bluttransfusionen sowie die Vorbeugung der Rh-Unverträglichkeit.