9.1 – A légutak felosztása és a nyálkahártya felépítése – Gliederung der Atemwege und Bau der Schleimhaut
1. A légutak rendszerét kétféle, egymást kiegészítő rendezőelv mentén érdemes áttekinteni, hiszen a légvezető csövek hálózata egyszerre osztható fel a testtájak szerinti fekvése és a benne zajló élettani feladat természete alapján. – Das System der Atemwege lässt sich sinnvoll entlang zweier einander ergänzender Ordnungsprinzipien überblicken, da sich das Netz der luftleitenden Röhren zugleich nach seiner Lage innerhalb der Körperregionen und nach der Art der in ihm ablaufenden physiologischen Aufgabe gliedern lässt.
2. Az egyik szemléletmód a légutakat felső és alsó szakaszra tagolja, míg a másik azt vizsgálja, hol ér véget a levegőt pusztán tovavezető rész, és hol kezdődik a gázcserét ténylegesen megvalósító felület. – Die eine Betrachtungsweise gliedert die Atemwege in einen oberen und einen unteren Abschnitt, während die andere untersucht, wo der die Luft bloß weiterleitende Teil endet und wo die den Gasaustausch tatsächlich verwirklichende Fläche beginnt.
3. E kettős felosztás azért nem esik egybe, mert a topográfiai határ, amelyet a gége vonala jelöl ki, nem azonos azzal a működésbeli küszöbbel, amelynél a vezető szakasz átadja helyét a léghólyagokban kiteljesedő gázcserélő zónának. – Diese doppelte Einteilung fällt deshalb nicht zusammen, weil die topographische Grenze, die durch die Linie des Kehlkopfs markiert wird, nicht mit jener funktionellen Schwelle übereinstimmt, an der der leitende Abschnitt der in den Lungenbläschen zur Vollendung gelangenden gasaustauschenden Zone weicht.
4. A vezető szakasznak – bármely testtájon haladjon is át – közös rendeltetése, hogy a belélegzett levegőt még azelőtt előkészítse, mielőtt az elérné a diffúzióra szakosodott, rendkívül sérülékeny hámfelületet. – Der leitende Abschnitt hat – durch welche Körperregion er auch verlaufen mag – die gemeinsame Bestimmung, die eingeatmete Luft schon vorzubereiten, bevor sie die auf die Diffusion spezialisierte, überaus verletzliche Epitheloberfläche erreicht.
5. Ezt az előkészítést a légutak teljes hosszában végighúzódó, összefüggő nyálkahártya látja el, amely a rendszert belülről egyetlen megszakítatlan felületként béleli ki. – Diese Vorbereitung übernimmt die über die gesamte Länge der Atemwege durchziehende, zusammenhängende Schleimhaut, welche das System von innen als eine einzige ununterbrochene Fläche auskleidet.
6. A nyálkahártya kettős feladatot teljesít: egyfelől a levegő állapotát igazítja a szervezet belső környezetéhez azáltal, hogy felmelegíti és párásítja azt, másfelől védőgátként szűri ki a belélegzett szennyeződéseket. – Die Schleimhaut erfüllt eine doppelte Aufgabe: einerseits gleicht sie den Zustand der Luft dem inneren Milieu des Organismus an, indem sie sie erwärmt und anfeuchtet, andererseits filtert sie als Schutzbarriere die eingeatmeten Verunreinigungen heraus.
7. E védekező szerepet a csillós hám és a fölötte elterülő nyáktakaró együttműködése biztosítja: a kettő egymásra épülve alkotja meg azt az öntisztító mechanizmust, amely a beszennyeződött váladékot folyamatosan a garat felé továbbítja. – Diese abwehrende Rolle gewährleistet das Zusammenwirken des Flimmerepithels und der darüber ausgebreiteten Schleimschicht: beide bilden aufeinander aufbauend jenen selbstreinigenden Mechanismus, der das verunreinigte Sekret fortwährend in Richtung Rachen befördert.
8. A légutak felosztásának logikája és a nyálkahártya felépítésének elve tehát elválaszthatatlanul összefonódik, hiszen a kettő csak együtt világítja meg, miként válik a puszta csővezeték a szervezet és a külvilág között közvetítő, gondosan szabályozott határfelületté. – Die Logik der Gliederung der Atemwege und das Prinzip des Baus der Schleimhaut sind somit untrennbar miteinander verflochten, denn erst beide zusammen machen deutlich, wie aus dem bloßen Leitungsrohr eine sorgfältig regulierte Grenzfläche wird, die zwischen dem Organismus und der Außenwelt vermittelt.
(aufklappen)magyar
1. A légutak rendszerét kétféle, egymást kiegészítő rendezőelv mentén érdemes áttekinteni, hiszen a légvezető csövek hálózata egyszerre osztható fel a testtájak szerinti fekvése és a benne zajló élettani feladat természete alapján.
2. Az egyik szemléletmód a légutakat felső és alsó szakaszra tagolja, míg a másik azt vizsgálja, hol ér véget a levegőt pusztán tovavezető rész, és hol kezdődik a gázcserét ténylegesen megvalósító felület.
3. E kettős felosztás azért nem esik egybe, mert a topográfiai határ, amelyet a gége vonala jelöl ki, nem azonos azzal a működésbeli küszöbbel, amelynél a vezető szakasz átadja helyét a léghólyagokban kiteljesedő gázcserélő zónának.
4. A vezető szakasznak — bármely testtájon haladjon is át — közös rendeltetése, hogy a belélegzett levegőt még azelőtt előkészítse, mielőtt az elérné a diffúzióra szakosodott, rendkívül sérülékeny hámfelületet.
5. Ezt az előkészítést a légutak teljes hosszában végighúzódó, összefüggő nyálkahártya látja el, amely a rendszert belülről egyetlen megszakítatlan felületként béleli ki.
6. A nyálkahártya kettős feladatot teljesít: egyfelől a levegő állapotát igazítja a szervezet belső környezetéhez azáltal, hogy felmelegíti és párásítja azt, másfelől védőgátként szűri ki a belélegzett szennyeződéseket.
7. E védekező szerepet a csillós hám és a fölötte elterülő nyáktakaró együttműködése biztosítja: a kettő egymásra épülve alkotja meg azt az öntisztító mechanizmust, amely a beszennyeződött váladékot folyamatosan a garat felé továbbítja.
8. A légutak felosztásának logikája és a nyálkahártya felépítésének elve tehát elválaszthatatlanul összefonódik, hiszen a kettő csak együtt világítja meg, miként válik a puszta csővezeték a szervezet és a külvilág között közvetítő, gondosan szabályozott határfelületté.
(aufklappen)német
1. Das System der Atemwege lässt sich sinnvoll entlang zweier einander ergänzender Ordnungsprinzipien überblicken, da sich das Netz der luftleitenden Röhren zugleich nach seiner Lage innerhalb der Körperregionen und nach der Art der in ihm ablaufenden physiologischen Aufgabe gliedern lässt.
2. Die eine Betrachtungsweise gliedert die Atemwege in einen oberen und einen unteren Abschnitt, während die andere untersucht, wo der die Luft bloß weiterleitende Teil endet und wo die den Gasaustausch tatsächlich verwirklichende Fläche beginnt.
3. Diese doppelte Einteilung fällt deshalb nicht zusammen, weil die topographische Grenze, die durch die Linie des Kehlkopfs markiert wird, nicht mit jener funktionellen Schwelle übereinstimmt, an der der leitende Abschnitt der in den Lungenbläschen zur Vollendung gelangenden gasaustauschenden Zone weicht.
4. Der leitende Abschnitt hat — durch welche Körperregion er auch verlaufen mag — die gemeinsame Bestimmung, die eingeatmete Luft schon vorzubereiten, bevor sie die auf die Diffusion spezialisierte, überaus verletzliche Epitheloberfläche erreicht.
5. Diese Vorbereitung übernimmt die über die gesamte Länge der Atemwege durchziehende, zusammenhängende Schleimhaut, welche das System von innen als eine einzige ununterbrochene Fläche auskleidet.
6. Die Schleimhaut erfüllt eine doppelte Aufgabe: einerseits gleicht sie den Zustand der Luft dem inneren Milieu des Organismus an, indem sie sie erwärmt und anfeuchtet, andererseits filtert sie als Schutzbarriere die eingeatmeten Verunreinigungen heraus.
7. Diese abwehrende Rolle gewährleistet das Zusammenwirken des Flimmerepithels und der darüber ausgebreiteten Schleimschicht: beide bilden aufeinander aufbauend jenen selbstreinigenden Mechanismus, der das verunreinigte Sekret fortwährend in Richtung Rachen befördert.
8. Die Logik der Gliederung der Atemwege und das Prinzip des Baus der Schleimhaut sind somit untrennbar miteinander verflochten, denn erst beide zusammen machen deutlich, wie aus dem bloßen Leitungsrohr eine sorgfältig regulierte Grenzfläche wird, die zwischen dem Organismus und der Außenwelt vermittelt.