2-1-1 egri

---

2.1.1 Gergely átéli a törökök budai támadását – Gergely erlebt den türkischen Angriff auf die Stadt Buda

---

1. Buda 1541-ben nem egyszerűen egy város volt, hanem az ország megmaradt önérzetének utolsó látható jele. – Buda war im Jahre 1541 nicht einfach eine Stadt, sondern das letzte sichtbare Zeichen des verbliebenen Selbstgefühls des Landes.

2. Aki a Duna felől nézte a várhegyet, még mindig királyi fővárost látott, holott a királyság már régen csak papíron létezett. – Wer den Burgberg von der Donau her betrachtete, sah immer noch eine königliche Hauptstadt, obwohl das Königreich längst nur noch auf dem Papier bestand.

3. Szapolyai János 1540 nyarán meghalt, és halálával olyan űr keletkezett, amelyet két hatalom is azonnal be akart tölteni. – János Szapolyai starb im Sommer 1540, und mit seinem Tod entstand eine Leere, die zwei Mächte sogleich auszufüllen suchten.

4. Az egyik Ferdinánd volt Bécsben, a másik Szulejmán Konstantinápolyban, és a csecsemő János Zsigmond nevében Fráter György próbálta mindkettőt kijátszani. – Der eine war Ferdinand in Wien, der andere Süleyman in Konstantinopel, und im Namen des Säuglings János Zsigmond versuchte Frater György beide gegeneinander auszuspielen.

5. A gyermekkirály bölcsője mellett tehát nem dajkák álltak, hanem birodalmak, és ez a kép a korszak pontos jelképe. – Neben der Wiege des Kindkönigs standen also keine Ammen, sondern Reiche, und dieses Bild ist das genaue Sinnbild jener Epoche.

6. Izabella királyné húszéves özvegy volt, lengyel királylány, akit a történelem gyorsabban öregített, mint az évek. – Königin Isabella war eine zwanzigjährige Witwe, eine polnische Königstochter, die die Geschichte rascher altern ließ, als die Jahre es taten.

7. Körülötte olyan tanácsosok ültek, akik közül mindegyik más külföldi hatalomban látta a menekvést, és egyik sem magában az országban. – Um sie saßen Ratgeber, von denen ein jeder in einer anderen fremden Macht die Rettung sah und keiner im eigenen Lande selbst.

8. Ez a széthúzás nem árulás volt, hanem a tehetetlenség sokféle arca, ami politikailag mégis ugyanolyan pusztító. – Diese Zerrissenheit war kein Verrat, sondern das vielgestaltige Antlitz der Ohnmacht, was politisch dennoch ebenso zerstörerisch wirkt.

9. Ferdinánd hadai 1541 tavaszán megindultak, hogy elfoglalják Budát, amelyet magukénak tekintettek a váradi egyezség alapján. – Ferdinands Heere setzten sich im Frühjahr 1541 in Bewegung, um Buda einzunehmen, das sie aufgrund des Großwardeiner Vertrags als das ihre betrachteten.

10. A sereg élén Wilhelm von Roggendorf állt, tapasztalt, öreg katona, akinek a bátorsága nagyobb volt a szerencséjénél. – An der Spitze des Heeres stand Wilhelm von Roggendorf, ein erfahrener, alter Soldat, dessen Tapferkeit größer war als sein Glück.

11. Így állt elő az a különös helyzet, hogy a magyar fővárost keresztény sereg ostromolta, és török sereg jött felmenteni. – So entstand die sonderbare Lage, dass die ungarische Hauptstadt von einem christlichen Heer belagert wurde und ein türkisches Heer zu ihrem Entsatz heranzog.

12. Ebben az egyetlen mondatban benne van a magyar tizenhatodik század egész tragikomédiája, amelyet később annyian próbáltak megmagyarázni. – In diesem einen Satz liegt die ganze Tragikomödie des ungarischen sechzehnten Jahrhunderts, die später so viele zu erklären versuchten.

13. Török Bálint ekkor már Buda védelmének egyik oszlopa volt, és magával vitte a fiatal Gergelyt is. – Bálint Török war zu dieser Zeit bereits eine der Säulen der Verteidigung Budas, und er nahm auch den jungen Gergely mit sich.

14. A fiú tizenöt éves múlt, ami a korban nem gyermekkort jelentett, hanem a katonai szolgálat teljes jogú kezdetét. – Der Junge war über fünfzehn Jahre alt, was in jener Zeit keine Kindheit bedeutete, sondern den vollgültigen Beginn des Kriegsdienstes.

15. Gergely apródként érkezett, ami rangban keveset jelentett, jelenlétben azonban rendkívül sokat. – Gergely kam als Edelknabe, was dem Range nach wenig bedeutete, der Gegenwart nach jedoch außerordentlich viel.

16. Az apród mindenütt ott volt, ahol a döntések születtek, és senki sem figyelt rá, ami a legjobb megfigyelői helyzet. – Der Edelknabe war überall dort, wo die Entscheidungen fielen, und niemand achtete auf ihn, was die beste Beobachterstellung ist.

17. Gárdonyi ezt a szerkezeti fogást tudatosan használja, mert így a regény szemtanúja lehet mindannak, amit egy közkatona sohasem látna. – Gárdonyi nutzt diesen Kunstgriff des Aufbaus bewusst, denn so kann der Zeuge des Romans all das sehen, was ein gemeiner Soldat niemals zu Gesicht bekäme.

18. Buda látványa megrendítette a fiút, aki addig csak vidéki várakat ismert, sáros udvarokkal és füstös termekkel. – Der Anblick Budas erschütterte den Jungen, der bis dahin nur ländliche Burgen mit schlammigen Höfen und rauchigen Sälen gekannt hatte.

19. Itt kőpaloták álltak, boltíves ablakokkal, és a falakon még ott volt Mátyás király korának minden fénye. – Hier standen steinerne Paläste mit Bogenfenstern, und an den Mauern lag noch der ganze Glanz der Zeit König Matthias‘.

20. A könyvtár már üres volt, a szobrok egy része hiányzott, de a kőben megmaradt egy másfajta ország emléke. – Die Bibliothek war schon leer, ein Teil der Standbilder fehlte, doch im Stein blieb die Erinnerung an ein anderes Land erhalten.

21. Gergely ekkor értette meg először, hogy a veszteség nem csak halottakat jelent, hanem elveszett lehetőségeket is. – Damals begriff Gergely zum ersten Mal, dass Verlust nicht nur Tote bedeutet, sondern auch verlorene Möglichkeiten.

22. A város polgárai németek, magyarok és olaszok voltak vegyesen, és a piacon négy nyelven alkudtak ugyanarra a halra. – Die Bürger der Stadt waren Deutsche, Ungarn und Italiener durcheinander, und auf dem Markt feilschte man in vier Sprachen um denselben Fisch.

23. Ez a sokféleség békeidőben gazdagság, ostrom idején azonban gyanakvássá válik, mert mindenki más hűséget sejt a másikban. – Diese Vielfalt ist in Friedenszeiten ein Reichtum, in Zeiten der Belagerung aber wird sie zu Argwohn, weil jeder im anderen eine andere Treue vermutet.

24. Roggendorf ágyúi május elején kezdték lőni a falakat, és a fiú ekkor hallott először ostromtüzet. – Roggendorfs Kanonen begannen Anfang Mai die Mauern zu beschießen, und da hörte der Junge zum ersten Mal Belagerungsfeuer.

25. A hang nem olyan volt, mint amilyennek a mesékből képzelte, mert nem dörgött, hanem ütött, mint egy roppant ököl. – Der Klang war nicht so, wie er ihn sich aus den Erzählungen vorgestellt hatte, denn er donnerte nicht, sondern schlug wie eine gewaltige Faust.

26. A becsapódás előbb a talpban érződött, csak azután a fülben, és ezt a sorrendet senki sem felejti el, aki egyszer átélte. – Der Einschlag war zuerst in den Fußsohlen zu spüren, erst danach im Ohr, und diese Reihenfolge vergisst keiner, der sie einmal erlebt hat.

27. Az első napokban Gergely félt, és a félelmét nem szégyellte, mert Dobó egyszer azt mondta, hogy csak a bolond nem fél. – In den ersten Tagen fürchtete sich Gergely, und er schämte sich seiner Furcht nicht, denn Dobó hatte einmal gesagt, nur der Narr fürchte sich nicht.

28. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem melletti pontos munkavégzés, és ezt a különbséget a fiú az első héten megtanulta. – Tapferkeit ist nicht das Fehlen der Furcht, sondern genaues Arbeiten neben der Furcht, und diesen Unterschied lernte der Junge in der ersten Woche.

29. A várfalak akkor még középkori falak voltak, magasak és vékonyak, ágyúk ellen szinte alkalmatlanok. – Die Burgmauern waren damals noch mittelalterliche Mauern, hoch und dünn, gegen Kanonen beinahe untauglich.

30. Az olasz hadmérnökök már régen tudták, hogy alacsony, vastag, földdel bélelt fal kell, de Budán erre nem volt sem idő, sem pénz. – Die italienischen Kriegsbaumeister wussten längst, dass eine niedrige, dicke, mit Erde hinterfüllte Mauer nötig sei, doch in Buda fehlte dafür Zeit wie Geld.

31. A védők ezért belülről töltötték fel a réseket rőzsével, földdel és romokkal, éjszakánként, gyertyafény nélkül. – Die Verteidiger füllten die Breschen darum von innen mit Reisig, Erde und Trümmern auf, bei Nacht und ohne Kerzenlicht.

32. Gergely ezt a munkát végezte hetekig, és közben megtanulta, hogy az ostrom nagyobb részben ásás, nem pedig kardforgatás. – Diese Arbeit verrichtete Gergely wochenlang, und dabei lernte er, dass eine Belagerung zum größeren Teil aus Graben besteht und nicht aus Schwertführen.

33. A romlott fal helyreállítása veszélyesebb volt a rohamnál, mert a résre az ellenség éjjel-nappal figyelt. – Die Ausbesserung der beschädigten Mauer war gefährlicher als der Sturm, denn auf die Bresche hatte der Feind Tag und Nacht ein Auge.

34. Egy éjjel mellette esett el egy soproni ácslegény, akivel előtte való nap még a kenyerén osztozott. – In einer Nacht fiel neben ihm ein Zimmergeselle aus Ödenburg, mit dem er tags zuvor noch sein Brot geteilt hatte.

35. A halál itt nem hősi volt, hanem véletlenszerű, és éppen ez a véletlenszerűség rázta meg a fiút legjobban. – Der Tod war hier nicht heldenhaft, sondern zufällig, und gerade diese Zufälligkeit erschütterte den Jungen am stärksten.

36. A regények halála mindig jelent valamit; az ostrom halála gyakran semmit sem jelent, és ezt Gárdonyi nem szépíti. – Der Tod der Romane bedeutet stets etwas; der Tod der Belagerung bedeutet oft gar nichts, und Gárdonyi beschönigt das nicht.

37. Török Bálint a védelem lelke volt, mert nemcsak parancsolt, hanem maga is ott állt a legrosszabb helyeken. – Bálint Török war die Seele der Verteidigung, denn er befahl nicht nur, sondern stand selbst an den schlimmsten Stellen.

38. Az ő huszárjai éjszakai kitörésekkel zaklatták az ostromlókat, és ezek a kitörések a magyar könnyűlovasság remekei voltak. – Seine Husaren beunruhigten die Belagerer mit nächtlichen Ausfällen, und diese Ausfälle waren Meisterstücke der ungarischen leichten Reiterei.

39. A kitörés célja nem a győzelem, hanem az alvás megakadályozása, mert a kialvatlan sereg magától bomlik fel. – Das Ziel des Ausfalls ist nicht der Sieg, sondern die Verhinderung des Schlafs, denn ein übernächtigtes Heer zerfällt von selbst.

40. Gergely az egyik ilyen éjszakán vett részt először igazi harcban, lovon, sötétben, kiáltozás és lódobogás közt. – In einer dieser Nächte nahm Gergely zum ersten Mal an einem wirklichen Gefecht teil, zu Pferde, im Dunkeln, zwischen Geschrei und Hufschlag.

41. Utólag semmire sem emlékezett tisztán, csak töredékekre, ami a valódi harc legpontosabb leírása. – Nachträglich erinnerte er sich an nichts deutlich, nur an Bruchstücke, was die genaueste Beschreibung eines wirklichen Gefechts ist.

42. A tapasztalt katonák ezt tudják, és ezért nem hisznek azoknak, akik összefüggő történetet mesélnek az első ütközetükről. – Erfahrene Soldaten wissen das und glauben darum jenen nicht, die eine zusammenhängende Geschichte über ihr erstes Gefecht erzählen.

43. A puskaporhoz értő fiú hamar feltűnt a tüzéreknek, akik eleinte kinevették, aztán kérdezni kezdték. – Der Junge, der sich auf das Schießpulver verstand, fiel den Büchsenmeistern bald auf, die ihn anfangs auslachten und dann zu fragen begannen.

44. A hadi tudás ilyen: nem a rang dönt, hanem az, hogy kinek válik be a számítása harmadszorra is. – So ist das Kriegswissen: Nicht der Rang entscheidet, sondern wer auch beim dritten Mal mit seiner Rechnung recht behält.

45. Gergely javaslatára a védők a réshez vezető úton töltetet ástak el, és fedett kanóccal vezették hátra a tüzet. – Auf Gergelys Vorschlag gruben die Verteidiger auf dem Weg zur Bresche eine Ladung ein und führten das Feuer mit verdeckter Lunte nach hinten.

46. Az akna nem új találmány volt, de az időzítés mindig az adott ember érzékén múlott, és ezt nem lehetett könyvből tanulni. – Die Mine war keine neue Erfindung, doch die Zeitwahl hing stets vom Gespür des jeweiligen Mannes ab, und das ließ sich aus keinem Buch lernen.

47. Túl korán robbantani annyi, mint figyelmeztetni, túl későn robbantani annyi, mint elkésni: a helyes pillanat két szívdobbanás széles. – Zu früh zünden heißt warnen, zu spät zünden heißt zu spät kommen: Der richtige Augenblick ist zwei Herzschläge breit.

48. Amikor a robbanás megtörtént, Gergely nem érzett diadalt, hanem valami hideg csodálkozást a saját munkája fölött. – Als die Sprengung erfolgte, empfand Gergely keinen Triumph, sondern ein kaltes Staunen über sein eigenes Werk.

49. Ez a hidegség tette őt később kiváló hadimérnökké, mert a robbantáshoz nyugalom kell, nem indulat. – Diese Kälte machte ihn später zu einem hervorragenden Kriegsingenieur, denn zum Sprengen braucht es Ruhe, nicht Leidenschaft.

50. A regény itt észrevétlenül elvégzi a legfontosabb jellemfordulatot: a gyermekből szakember lesz, mielőtt még felnőtt lenne. – Der Roman vollzieht hier unmerklich die wichtigste Wendung des Charakters: Aus dem Kind wird ein Fachmann, noch ehe es erwachsen ist.

51. Roggendorf ostroma augusztusra kifulladt, mert a német sereg fizetetlen volt, beteg és kedvetlen. – Roggendorfs Belagerung erlahmte bis zum August, denn das deutsche Heer war unbezahlt, krank und ohne Lust.

52. A zsoldos hadseregek betegsége mindig ugyanaz: a pénz elmarad, és vele együtt elmarad a halálmegvetés is. – Die Krankheit der Söldnerheere ist stets dieselbe: Das Geld bleibt aus, und mit ihm bleibt auch die Todesverachtung aus.

53. Ekkor érkezett a hír, hogy a szultán serege elindult Nándorfehérvár felől, és három nap múlva a Duna mentén lesz. – Da traf die Nachricht ein, dass das Heer des Sultans von Belgrad aufgebrochen sei und binnen dreier Tage die Donau entlang heranrücken werde.

54. A hírt a várban örömmel fogadták, és ez az öröm a magyar történelem egyik legkeserűbb pillanata. – Die Nachricht wurde in der Burg mit Freude aufgenommen, und diese Freude ist einer der bittersten Augenblicke der ungarischen Geschichte.

55. A védők ugyanis abban reménykedtek, hogy a török elűzi a németet, és azután hazamegy, mint azelőtt mindig. – Die Verteidiger hofften nämlich, der Türke werde den Deutschen vertreiben und danach heimziehen, wie er es zuvor immer getan hatte.

56. Ez a remény nem butaság volt, hanem tapasztalat, mert Szulejmán addig valóban minden hadjárat után visszavonult. – Diese Hoffnung war keine Dummheit, sondern Erfahrung, denn Süleyman hatte sich bis dahin nach jedem Feldzug tatsächlich zurückgezogen.

57. A hadtörténet tanulsága azonban az, hogy a szokás akkor szűnik meg, amikor a legjobban támaszkodnának rá. – Die Lehre der Kriegsgeschichte aber ist, dass die Gewohnheit gerade dann endet, wenn man sich am meisten auf sie stützen möchte.

58. Török Bálint nem osztotta az általános örömöt, és Gergely látta az arcán, hogy valami mást gondol. – Bálint Török teilte die allgemeine Freude nicht, und Gergely sah es ihm am Gesicht an, dass er etwas anderes dachte.

59. Amikor a fiú megkérdezte, miért nem örül, a főúr csak annyit felelt, hogy a vendéget könnyebb behívni, mint kikísérni. – Als der Junge fragte, warum er sich nicht freue, antwortete der Magnat nur, den Gast rufe man leichter herein, als man ihn hinausgeleite.

60. Ez a mondat az egész 1541-es esztendő summája, és Gárdonyi mesteri érzékkel adja egy hallgatag ember szájába. – Dieser Satz ist die Summe des ganzen Jahres 1541, und Gárdonyi legt ihn mit meisterhaftem Gespür einem schweigsamen Mann in den Mund.

61. Augusztus huszadika táján a török előhad megjelent a budai síkon, és a látvány minden korábbi elképzelést szétzúzott. – Um den zwanzigsten August erschien die türkische Vorhut auf der Ebene bei Buda, und der Anblick zerschlug jede frühere Vorstellung.

62. Gergely a Csonkatorony mellől nézte, ahogy a por a látóhatár egyik szélétől a másikig felszáll. – Gergely sah vom Verstümmelten Turm aus zu, wie der Staub vom einen Rand des Gesichtskreises bis zum anderen aufstieg.

63. Először azt hitte, felhő közeledik, aztán megértette, hogy a felhőt lovak és emberek verik fel. – Zuerst glaubte er, eine Wolke nahe heran, dann begriff er, dass die Wolke von Pferden und Menschen aufgewirbelt wurde.

64. A tömeg mérete olyan volt, amelyre az emberi szem nincs berendezve, mert a szem legfeljebb néhány ezer embert tud egyszerre felmérni. – Die Größe der Menge war so beschaffen, dass das menschliche Auge dafür nicht eingerichtet ist, denn es vermag höchstens einige tausend Menschen auf einmal zu erfassen.

65. Ami ezen túl van, azt már nem látjuk, hanem érezzük, és az érzés neve rémület. – Was darüber hinausgeht, sehen wir nicht mehr, sondern fühlen es, und der Name dieses Gefühls ist Grauen.

66. A német sereg két nap alatt felszedte a sátorfáját, és a visszavonulásból menekülés lett a Duna partján. – Das deutsche Heer brach binnen zweier Tage seine Zelte ab, und aus dem Rückzug wurde am Donauufer eine Flucht.

67. Roggendorf maga is halálos sebet kapott, és a bécsi udvar ezzel egyelőre lemondott Budáról. – Roggendorf selbst empfing eine tödliche Wunde, und der Wiener Hof gab Buda damit vorerst auf.

68. A várban harangoztak, az emberek az utcára tódultak, és néhány órán át valóban azt hitték, hogy megmenekültek. – In der Burg läuteten die Glocken, die Leute strömten auf die Straße, und einige Stunden lang glaubten sie tatsächlich, sie seien gerettet.

69. Gergely is kiabált a többiekkel, mert tizenöt évesen nehéz ellenállni a közös örömnek, még akkor is, ha az ész mást súg. – Auch Gergely schrie mit den anderen, denn mit fünfzehn Jahren widersteht man der gemeinsamen Freude schwer, selbst wenn der Verstand etwas anderes einflüstert.

70. Másnap reggel azonban a török tábor nem tűnt el, hanem berendezkedett, és ez volt az első igazi figyelmeztetés. – Am nächsten Morgen aber verschwand das türkische Lager nicht, sondern richtete sich ein, und dies war die erste wirkliche Warnung.

71. Az ideiglenes tábor és a berendezett tábor között ugyanaz a különbség, mint a látogatás és a beköltözés között. – Zwischen dem vorläufigen und dem eingerichteten Lager besteht derselbe Unterschied wie zwischen dem Besuch und dem Einzug.

72. Sáncot ástak, kemencét építettek, piacot nyitottak, és a piac a legbeszédesebb jel, mert a piac maradást jelent. – Man hob Schanzen aus, baute Backöfen, eröffnete einen Markt, und der Markt ist das sprechendste Zeichen, denn der Markt bedeutet Bleiben.

73. A szultán sátra a mai Óbuda fölött állt, és a fehér vászon úgy világított a napban, mint egy második város. – Das Zelt des Sultans stand oberhalb des heutigen Óbuda, und die weiße Leinwand leuchtete in der Sonne wie eine zweite Stadt.

74. Gergely napokig nézte, és ez a nézés a regény egyik legcsendesebb, mégis legfeszültebb jelenete. – Gergely betrachtete es tagelang, und dieses Betrachten ist eine der stillsten und zugleich gespanntesten Szenen des Romans.

75. A veszély, amely nem támad, félelmetesebb annál, amely támad, mert a képzelet minden órában újra megrohamozza a falat. – Die Gefahr, die nicht angreift, ist furchtbarer als die angreifende, weil die Einbildungskraft die Mauer stündlich aufs Neue berennt.

76. A janicsárok kis csoportokban kezdtek a város körül járkálni, barátságosan, fegyvertelenül, mintha vásárba jöttek volna. – Die Janitscharen begannen in kleinen Gruppen um die Stadt zu streifen, freundlich, unbewaffnet, als kämen sie zum Jahrmarkt.

77. Bort vettek, gyümölcsöt vettek, és néhány polgár már azt mondta, hogy nem is olyan rosszak ezek, mint a hírük. – Sie kauften Wein, kauften Obst, und mancher Bürger sagte schon, so schlimm seien sie gar nicht wie ihr Ruf.

78. A megszokás a hódítás legolcsóbb eszköze, és Szulejmán hadvezetése ezt tökéletesen ismerte. – Die Gewöhnung ist das billigste Werkzeug der Eroberung, und Süleymans Heerführung kannte dies vollkommen.

79. Ami tegnap még idegen és félelmetes volt, az mára ismerős, és ami ismerős, azt már nehéz ellenségnek látni. – Was gestern noch fremd und furchterregend war, ist heute vertraut, und was vertraut ist, lässt sich nur noch schwer als Feind erkennen.

80. Török Bálint ekkor rendelte el, hogy a kapukat éjszakára is őrizzék, holott ostrom már nem volt. – Damals ordnete Bálint Török an, die Tore auch nachts zu bewachen, obwohl es keine Belagerung mehr gab.

81. A tisztek egy része fölöslegesnek tartotta az intézkedést, és ebben a vitában dőlt el minden, ami később következett. – Ein Teil der Offiziere hielt die Maßnahme für überflüssig, und in diesem Streit entschied sich alles, was später folgte.

82. A biztonságérzet a legdrágább fényűzés, amelyet egy erőd megengedhet magának, és Buda megengedte. – Das Sicherheitsgefühl ist der teuerste Luxus, den sich eine Festung leisten kann, und Buda leistete ihn sich.

83. Gergely ezekben a napokban többet tanult a politikáról, mint azelőtt egész életében, mert látta, hogyan lesz a félelemből alkudozás. – Gergely lernte in diesen Tagen mehr über Politik als zuvor in seinem ganzen Leben, denn er sah, wie aus Furcht ein Feilschen wird.

84. Fráter György naponta átjárt a török táborba, és minden alkalommal azzal tért vissza, hogy még egy kis türelem kell. – Frater György ging täglich hinüber ins türkische Lager und kehrte jedes Mal mit der Botschaft zurück, es brauche noch ein wenig Geduld.

85. A késleltetés az ő fegyvere volt, és élete végéig ebben bízott, néha zseniálisan, néha végzetesen. – Der Aufschub war seine Waffe, und bis an sein Lebensende vertraute er darauf, bisweilen genial, bisweilen verhängnisvoll.

86. A szultán üzenetei egyre nyájasabbak lettek, ami a diplomáciában mindig a legrosszabb előjel. – Die Botschaften des Sultans wurden immer freundlicher, was in der Staatskunst stets das schlechteste Vorzeichen ist.

87. Aki még alkuszik, az fenyeget; aki már bókol, az elhatározta magát, és csak az alkalmat várja. – Wer noch feilscht, der droht; wer schon Artigkeiten sagt, hat sich entschieden und wartet nur noch auf die Gelegenheit.

88. Gergely egy este megkérdezte gazdáját, mi történik akkor, ha a török nem megy el, és Török Bálint sokáig hallgatott. – An einem Abend fragte Gergely seinen Herrn, was geschehe, wenn der Türke nicht abziehe, und Bálint Török schwieg lange.

89. Végül azt felelte, hogy akkor Magyarországnak nem két királya lesz, hanem egy sem, és ez a válasz pontosabb volt minden jóslatnál. – Zuletzt antwortete er, dann werde Ungarn nicht zwei Könige haben, sondern gar keinen, und diese Antwort war genauer als jede Weissagung.

90. A fiú nem értette egészen, de megjegyezte a mondatot, és tizenegy nap múlva megértette. – Der Junge verstand es nicht ganz, doch er merkte sich den Satz, und elf Tage später verstand er ihn.

91. Gárdonyi ezt a szakaszt lassan, majdnem terjengősen írja, és a lassúság itt művészi eszköz, nem gyengeség. – Gárdonyi schreibt diesen Abschnitt langsam, beinahe weitschweifig, und die Langsamkeit ist hier ein künstlerisches Mittel, keine Schwäche.

92. Az olvasó tudja, mi következik, a szereplők nem tudják, és ebből a különbségből születik a klasszikus tragikus irónia. – Der Leser weiß, was kommt, die Handelnden wissen es nicht, und aus diesem Unterschied entsteht die klassische tragische Ironie.

93. A várban közben mindennapi élet folyt: kenyeret sütöttek, gyereket kereszteltek, esküvőt tartottak a Nagyboldogasszony-templomban. – In der Burg ging unterdessen das alltägliche Leben weiter: Man buk Brot, taufte Kinder, hielt Hochzeit in der Marienkirche.

94. Az élet ilyen: nem vár a történelemre, hanem a történelem legmélyebb szakadéka fölött is elvégzi a maga dolgát. – So ist das Leben: Es wartet nicht auf die Geschichte, sondern verrichtet sein Werk auch über dem tiefsten Abgrund der Geschichte.

95. Gergely ekkor látta meg újra a haldokló Buda szépségét, és a szépség fájdalmasabb volt, mint bármely rombolás. – Damals erblickte Gergely aufs Neue die Schönheit des sterbenden Buda, und die Schönheit schmerzte mehr als jede Zerstörung.

96. Aki tudja, hogy egy város utolsó nyarát éli, az másképp nézi a köveket, és ez a tekintet egy életre megmarad. – Wer weiß, dass eine Stadt ihren letzten Sommer erlebt, betrachtet die Steine anders, und dieser Blick bleibt für ein Leben.

97. Az ostrom tehát véget ért, de a veszedelem nem, és a kettő közötti hézagban zajlik a regény legfeszültebb hallgatása. – Die Belagerung war also zu Ende, die Gefahr jedoch nicht, und in der Lücke zwischen beidem spielt sich das gespannteste Schweigen des Romans ab.

98. A védők letették a fegyvert, a falakat nem javították tovább, és a katonák egy része hazaindult a családjához. – Die Verteidiger legten die Waffen nieder, die Mauern besserte man nicht weiter aus, und ein Teil der Soldaten machte sich zu seiner Familie auf.

99. Így lett Buda az európai hadtörténet egyik legkülönösebb esete: olyan erőd, amely nem ostromban veszett el. – So wurde Buda zu einem der sonderbarsten Fälle der europäischen Kriegsgeschichte: eine Festung, die nicht in einer Belagerung verlorenging.

100. Amit a német ágyú két hónap alatt nem tudott elvenni, azt a török udvariasság egyetlen délelőtt alatt elvette. – Was die deutsche Kanone in zwei Monaten nicht zu nehmen vermochte, das nahm die türkische Höflichkeit an einem einzigen Vormittag.

(aufklappen)magyar

1. Buda 1541-ben nem egyszerűen egy város volt, hanem az ország megmaradt önérzetének utolsó látható jele.

2. Aki a Duna felől nézte a várhegyet, még mindig királyi fővárost látott, holott a királyság már régen csak papíron létezett.

3. Szapolyai János 1540 nyarán meghalt, és halálával olyan űr keletkezett, amelyet két hatalom is azonnal be akart tölteni.

4. Az egyik Ferdinánd volt Bécsben, a másik Szulejmán Konstantinápolyban, és a csecsemő János Zsigmond nevében Fráter György próbálta mindkettőt kijátszani.

5. A gyermekkirály bölcsője mellett tehát nem dajkák álltak, hanem birodalmak, és ez a kép a korszak pontos jelképe.

6. Izabella királyné húszéves özvegy volt, lengyel királylány, akit a történelem gyorsabban öregített, mint az évek.

7. Körülötte olyan tanácsosok ültek, akik közül mindegyik más külföldi hatalomban látta a menekvést, és egyik sem magában az országban.

8. Ez a széthúzás nem árulás volt, hanem a tehetetlenség sokféle arca, ami politikailag mégis ugyanolyan pusztító.

9. Ferdinánd hadai 1541 tavaszán megindultak, hogy elfoglalják Budát, amelyet magukénak tekintettek a váradi egyezség alapján.

10. A sereg élén Wilhelm von Roggendorf állt, tapasztalt, öreg katona, akinek a bátorsága nagyobb volt a szerencséjénél.

11. Így állt elő az a különös helyzet, hogy a magyar fővárost keresztény sereg ostromolta, és török sereg jött felmenteni.

12. Ebben az egyetlen mondatban benne van a magyar tizenhatodik század egész tragikomédiája, amelyet később annyian próbáltak megmagyarázni.

13. Török Bálint ekkor már Buda védelmének egyik oszlopa volt, és magával vitte a fiatal Gergelyt is.

14. A fiú tizenöt éves múlt, ami a korban nem gyermekkort jelentett, hanem a katonai szolgálat teljes jogú kezdetét.

15. Gergely apródként érkezett, ami rangban keveset jelentett, jelenlétben azonban rendkívül sokat.

16. Az apród mindenütt ott volt, ahol a döntések születtek, és senki sem figyelt rá, ami a legjobb megfigyelői helyzet.

17. Gárdonyi ezt a szerkezeti fogást tudatosan használja, mert így a regény szemtanúja lehet mindannak, amit egy közkatona sohasem látna.

18. Buda látványa megrendítette a fiút, aki addig csak vidéki várakat ismert, sáros udvarokkal és füstös termekkel.

19. Itt kőpaloták álltak, boltíves ablakokkal, és a falakon még ott volt Mátyás király korának minden fénye.

20. A könyvtár már üres volt, a szobrok egy része hiányzott, de a kőben megmaradt egy másfajta ország emléke.

21. Gergely ekkor értette meg először, hogy a veszteség nem csak halottakat jelent, hanem elveszett lehetőségeket is.

22. A város polgárai németek, magyarok és olaszok voltak vegyesen, és a piacon négy nyelven alkudtak ugyanarra a halra.

23. Ez a sokféleség békeidőben gazdagság, ostrom idején azonban gyanakvássá válik, mert mindenki más hűséget sejt a másikban.

24. Roggendorf ágyúi május elején kezdték lőni a falakat, és a fiú ekkor hallott először ostromtüzet.

25. A hang nem olyan volt, mint amilyennek a mesékből képzelte, mert nem dörgött, hanem ütött, mint egy roppant ököl.

26. A becsapódás előbb a talpban érződött, csak azután a fülben, és ezt a sorrendet senki sem felejti el, aki egyszer átélte.

27. Az első napokban Gergely félt, és a félelmét nem szégyellte, mert Dobó egyszer azt mondta, hogy csak a bolond nem fél.

28. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem melletti pontos munkavégzés, és ezt a különbséget a fiú az első héten megtanulta.

29. A várfalak akkor még középkori falak voltak, magasak és vékonyak, ágyúk ellen szinte alkalmatlanok.

30. Az olasz hadmérnökök már régen tudták, hogy alacsony, vastag, földdel bélelt fal kell, de Budán erre nem volt sem idő, sem pénz.

31. A védők ezért belülről töltötték fel a réseket rőzsével, földdel és romokkal, éjszakánként, gyertyafény nélkül.

32. Gergely ezt a munkát végezte hetekig, és közben megtanulta, hogy az ostrom nagyobb részben ásás, nem pedig kardforgatás.

33. A romlott fal helyreállítása veszélyesebb volt a rohamnál, mert a résre az ellenség éjjel-nappal figyelt.

34. Egy éjjel mellette esett el egy soproni ácslegény, akivel előtte való nap még a kenyerén osztozott.

35. A halál itt nem hősi volt, hanem véletlenszerű, és éppen ez a véletlenszerűség rázta meg a fiút legjobban.

36. A regények halála mindig jelent valamit; az ostrom halála gyakran semmit sem jelent, és ezt Gárdonyi nem szépíti.

37. Török Bálint a védelem lelke volt, mert nemcsak parancsolt, hanem maga is ott állt a legrosszabb helyeken.

38. Az ő huszárjai éjszakai kitörésekkel zaklatták az ostromlókat, és ezek a kitörések a magyar könnyűlovasság remekei voltak.

39. A kitörés célja nem a győzelem, hanem az alvás megakadályozása, mert a kialvatlan sereg magától bomlik fel.

40. Gergely az egyik ilyen éjszakán vett részt először igazi harcban, lovon, sötétben, kiáltozás és lódobogás közt.

41. Utólag semmire sem emlékezett tisztán, csak töredékekre, ami a valódi harc legpontosabb leírása.

42. A tapasztalt katonák ezt tudják, és ezért nem hisznek azoknak, akik összefüggő történetet mesélnek az első ütközetükről.

43. A puskaporhoz értő fiú hamar feltűnt a tüzéreknek, akik eleinte kinevették, aztán kérdezni kezdték.

44. A hadi tudás ilyen: nem a rang dönt, hanem az, hogy kinek válik be a számítása harmadszorra is.

45. Gergely javaslatára a védők a réshez vezető úton töltetet ástak el, és fedett kanóccal vezették hátra a tüzet.

46. Az akna nem új találmány volt, de az időzítés mindig az adott ember érzékén múlott, és ezt nem lehetett könyvből tanulni.

47. Túl korán robbantani annyi, mint figyelmeztetni, túl későn robbantani annyi, mint elkésni: a helyes pillanat két szívdobbanás széles.

48. Amikor a robbanás megtörtént, Gergely nem érzett diadalt, hanem valami hideg csodálkozást a saját munkája fölött.

49. Ez a hidegség tette őt később kiváló hadimérnökké, mert a robbantáshoz nyugalom kell, nem indulat.

50. A regény itt észrevétlenül elvégzi a legfontosabb jellemfordulatot: a gyermekből szakember lesz, mielőtt még felnőtt lenne.

51. Roggendorf ostroma augusztusra kifulladt, mert a német sereg fizetetlen volt, beteg és kedvetlen.

52. A zsoldos hadseregek betegsége mindig ugyanaz: a pénz elmarad, és vele együtt elmarad a halálmegvetés is.

53. Ekkor érkezett a hír, hogy a szultán serege elindult Nándorfehérvár felől, és három nap múlva a Duna mentén lesz.

54. A hírt a várban örömmel fogadták, és ez az öröm a magyar történelem egyik legkeserűbb pillanata.

55. A védők ugyanis abban reménykedtek, hogy a török elűzi a németet, és azután hazamegy, mint azelőtt mindig.

56. Ez a remény nem butaság volt, hanem tapasztalat, mert Szulejmán addig valóban minden hadjárat után visszavonult.

57. A hadtörténet tanulsága azonban az, hogy a szokás akkor szűnik meg, amikor a legjobban támaszkodnának rá.

58. Török Bálint nem osztotta az általános örömöt, és Gergely látta az arcán, hogy valami mást gondol.

59. Amikor a fiú megkérdezte, miért nem örül, a főúr csak annyit felelt, hogy a vendéget könnyebb behívni, mint kikísérni.

60. Ez a mondat az egész 1541-es esztendő summája, és Gárdonyi mesteri érzékkel adja egy hallgatag ember szájába.

61. Augusztus huszadika táján a török előhad megjelent a budai síkon, és a látvány minden korábbi elképzelést szétzúzott.

62. Gergely a Csonkatorony mellől nézte, ahogy a por a látóhatár egyik szélétől a másikig felszáll.

63. Először azt hitte, felhő közeledik, aztán megértette, hogy a felhőt lovak és emberek verik fel.

64. A tömeg mérete olyan volt, amelyre az emberi szem nincs berendezve, mert a szem legfeljebb néhány ezer embert tud egyszerre felmérni.

65. Ami ezen túl van, azt már nem látjuk, hanem érezzük, és az érzés neve rémület.

66. A német sereg két nap alatt felszedte a sátorfáját, és a visszavonulásból menekülés lett a Duna partján.

67. Roggendorf maga is halálos sebet kapott, és a bécsi udvar ezzel egyelőre lemondott Budáról.

68. A várban harangoztak, az emberek az utcára tódultak, és néhány órán át valóban azt hitték, hogy megmenekültek.

69. Gergely is kiabált a többiekkel, mert tizenöt évesen nehéz ellenállni a közös örömnek, még akkor is, ha az ész mást súg.

70. Másnap reggel azonban a török tábor nem tűnt el, hanem berendezkedett, és ez volt az első igazi figyelmeztetés.

71. Az ideiglenes tábor és a berendezett tábor között ugyanaz a különbség, mint a látogatás és a beköltözés között.

72. Sáncot ástak, kemencét építettek, piacot nyitottak, és a piac a legbeszédesebb jel, mert a piac maradást jelent.

73. A szultán sátra a mai Óbuda fölött állt, és a fehér vászon úgy világított a napban, mint egy második város.

74. Gergely napokig nézte, és ez a nézés a regény egyik legcsendesebb, mégis legfeszültebb jelenete.

75. A veszély, amely nem támad, félelmetesebb annál, amely támad, mert a képzelet minden órában újra megrohamozza a falat.

76. A janicsárok kis csoportokban kezdtek a város körül járkálni, barátságosan, fegyvertelenül, mintha vásárba jöttek volna.

77. Bort vettek, gyümölcsöt vettek, és néhány polgár már azt mondta, hogy nem is olyan rosszak ezek, mint a hírük.

78. A megszokás a hódítás legolcsóbb eszköze, és Szulejmán hadvezetése ezt tökéletesen ismerte.

79. Ami tegnap még idegen és félelmetes volt, az mára ismerős, és ami ismerős, azt már nehéz ellenségnek látni.

80. Török Bálint ekkor rendelte el, hogy a kapukat éjszakára is őrizzék, holott ostrom már nem volt.

81. A tisztek egy része fölöslegesnek tartotta az intézkedést, és ebben a vitában dőlt el minden, ami később következett.

82. A biztonságérzet a legdrágább fényűzés, amelyet egy erőd megengedhet magának, és Buda megengedte.

83. Gergely ezekben a napokban többet tanult a politikáról, mint azelőtt egész életében, mert látta, hogyan lesz a félelemből alkudozás.

84. Fráter György naponta átjárt a török táborba, és minden alkalommal azzal tért vissza, hogy még egy kis türelem kell.

85. A késleltetés az ő fegyvere volt, és élete végéig ebben bízott, néha zseniálisan, néha végzetesen.

86. A szultán üzenetei egyre nyájasabbak lettek, ami a diplomáciában mindig a legrosszabb előjel.

87. Aki még alkuszik, az fenyeget; aki már bókol, az elhatározta magát, és csak az alkalmat várja.

88. Gergely egy este megkérdezte gazdáját, mi történik akkor, ha a török nem megy el, és Török Bálint sokáig hallgatott.

89. Végül azt felelte, hogy akkor Magyarországnak nem két királya lesz, hanem egy sem, és ez a válasz pontosabb volt minden jóslatnál.

90. A fiú nem értette egészen, de megjegyezte a mondatot, és tizenegy nap múlva megértette.

91. Gárdonyi ezt a szakaszt lassan, majdnem terjengősen írja, és a lassúság itt művészi eszköz, nem gyengeség.

92. Az olvasó tudja, mi következik, a szereplők nem tudják, és ebből a különbségből születik a klasszikus tragikus irónia.

93. A várban közben mindennapi élet folyt: kenyeret sütöttek, gyereket kereszteltek, esküvőt tartottak a Nagyboldogasszony-templomban.

94. Az élet ilyen: nem vár a történelemre, hanem a történelem legmélyebb szakadéka fölött is elvégzi a maga dolgát.

95. Gergely ekkor látta meg újra a haldokló Buda szépségét, és a szépség fájdalmasabb volt, mint bármely rombolás.

96. Aki tudja, hogy egy város utolsó nyarát éli, az másképp nézi a köveket, és ez a tekintet egy életre megmarad.

97. Az ostrom tehát véget ért, de a veszedelem nem, és a kettő közötti hézagban zajlik a regény legfeszültebb hallgatása.

98. A védők letették a fegyvert, a falakat nem javították tovább, és a katonák egy része hazaindult a családjához.

99. Így lett Buda az európai hadtörténet egyik legkülönösebb esete: olyan erőd, amely nem ostromban veszett el.

100. Amit a német ágyú két hónap alatt nem tudott elvenni, azt a török udvariasság egyetlen délelőtt alatt elvette.

(aufklappen)német

1. Buda war im Jahre 1541 nicht einfach eine Stadt, sondern das letzte sichtbare Zeichen des verbliebenen Selbstgefühls des Landes.

2. Wer den Burgberg von der Donau her betrachtete, sah immer noch eine königliche Hauptstadt, obwohl das Königreich längst nur noch auf dem Papier bestand.

3. János Szapolyai starb im Sommer 1540, und mit seinem Tod entstand eine Leere, die zwei Mächte sogleich auszufüllen suchten.

4. Der eine war Ferdinand in Wien, der andere Süleyman in Konstantinopel, und im Namen des Säuglings János Zsigmond versuchte Frater György beide gegeneinander auszuspielen.

5. Neben der Wiege des Kindkönigs standen also keine Ammen, sondern Reiche, und dieses Bild ist das genaue Sinnbild jener Epoche.

6. Königin Isabella war eine zwanzigjährige Witwe, eine polnische Königstochter, die die Geschichte rascher altern ließ, als die Jahre es taten.

7. Um sie saßen Ratgeber, von denen ein jeder in einer anderen fremden Macht die Rettung sah und keiner im eigenen Lande selbst.

8. Diese Zerrissenheit war kein Verrat, sondern das vielgestaltige Antlitz der Ohnmacht, was politisch dennoch ebenso zerstörerisch wirkt.

9. Ferdinands Heere setzten sich im Frühjahr 1541 in Bewegung, um Buda einzunehmen, das sie aufgrund des Großwardeiner Vertrags als das ihre betrachteten.

10. An der Spitze des Heeres stand Wilhelm von Roggendorf, ein erfahrener, alter Soldat, dessen Tapferkeit größer war als sein Glück.

11. So entstand die sonderbare Lage, dass die ungarische Hauptstadt von einem christlichen Heer belagert wurde und ein türkisches Heer zu ihrem Entsatz heranzog.

12. In diesem einen Satz liegt die ganze Tragikomödie des ungarischen sechzehnten Jahrhunderts, die später so viele zu erklären versuchten.

13. Bálint Török war zu dieser Zeit bereits eine der Säulen der Verteidigung Budas, und er nahm auch den jungen Gergely mit sich.

14. Der Junge war über fünfzehn Jahre alt, was in jener Zeit keine Kindheit bedeutete, sondern den vollgültigen Beginn des Kriegsdienstes.

15. Gergely kam als Edelknabe, was dem Range nach wenig bedeutete, der Gegenwart nach jedoch außerordentlich viel.

16. Der Edelknabe war überall dort, wo die Entscheidungen fielen, und niemand achtete auf ihn, was die beste Beobachterstellung ist.

17. Gárdonyi nutzt diesen Kunstgriff des Aufbaus bewusst, denn so kann der Zeuge des Romans all das sehen, was ein gemeiner Soldat niemals zu Gesicht bekäme.

18. Der Anblick Budas erschütterte den Jungen, der bis dahin nur ländliche Burgen mit schlammigen Höfen und rauchigen Sälen gekannt hatte.

19. Hier standen steinerne Paläste mit Bogenfenstern, und an den Mauern lag noch der ganze Glanz der Zeit König Matthias‘.

20. Die Bibliothek war schon leer, ein Teil der Standbilder fehlte, doch im Stein blieb die Erinnerung an ein anderes Land erhalten.

21. Damals begriff Gergely zum ersten Mal, dass Verlust nicht nur Tote bedeutet, sondern auch verlorene Möglichkeiten.

22. Die Bürger der Stadt waren Deutsche, Ungarn und Italiener durcheinander, und auf dem Markt feilschte man in vier Sprachen um denselben Fisch.

23. Diese Vielfalt ist in Friedenszeiten ein Reichtum, in Zeiten der Belagerung aber wird sie zu Argwohn, weil jeder im anderen eine andere Treue vermutet.

24. Roggendorfs Kanonen begannen Anfang Mai die Mauern zu beschießen, und da hörte der Junge zum ersten Mal Belagerungsfeuer.

25. Der Klang war nicht so, wie er ihn sich aus den Erzählungen vorgestellt hatte, denn er donnerte nicht, sondern schlug wie eine gewaltige Faust.

26. Der Einschlag war zuerst in den Fußsohlen zu spüren, erst danach im Ohr, und diese Reihenfolge vergisst keiner, der sie einmal erlebt hat.

27. In den ersten Tagen fürchtete sich Gergely, und er schämte sich seiner Furcht nicht, denn Dobó hatte einmal gesagt, nur der Narr fürchte sich nicht.

28. Tapferkeit ist nicht das Fehlen der Furcht, sondern genaues Arbeiten neben der Furcht, und diesen Unterschied lernte der Junge in der ersten Woche.

29. Die Burgmauern waren damals noch mittelalterliche Mauern, hoch und dünn, gegen Kanonen beinahe untauglich.

30. Die italienischen Kriegsbaumeister wussten längst, dass eine niedrige, dicke, mit Erde hinterfüllte Mauer nötig sei, doch in Buda fehlte dafür Zeit wie Geld.

31. Die Verteidiger füllten die Breschen darum von innen mit Reisig, Erde und Trümmern auf, bei Nacht und ohne Kerzenlicht.

32. Diese Arbeit verrichtete Gergely wochenlang, und dabei lernte er, dass eine Belagerung zum größeren Teil aus Graben besteht und nicht aus Schwertführen.

33. Die Ausbesserung der beschädigten Mauer war gefährlicher als der Sturm, denn auf die Bresche hatte der Feind Tag und Nacht ein Auge.

34. In einer Nacht fiel neben ihm ein Zimmergeselle aus Ödenburg, mit dem er tags zuvor noch sein Brot geteilt hatte.

35. Der Tod war hier nicht heldenhaft, sondern zufällig, und gerade diese Zufälligkeit erschütterte den Jungen am stärksten.

36. Der Tod der Romane bedeutet stets etwas; der Tod der Belagerung bedeutet oft gar nichts, und Gárdonyi beschönigt das nicht.

37. Bálint Török war die Seele der Verteidigung, denn er befahl nicht nur, sondern stand selbst an den schlimmsten Stellen.

38. Seine Husaren beunruhigten die Belagerer mit nächtlichen Ausfällen, und diese Ausfälle waren Meisterstücke der ungarischen leichten Reiterei.

39. Das Ziel des Ausfalls ist nicht der Sieg, sondern die Verhinderung des Schlafs, denn ein übernächtigtes Heer zerfällt von selbst.

40. In einer dieser Nächte nahm Gergely zum ersten Mal an einem wirklichen Gefecht teil, zu Pferde, im Dunkeln, zwischen Geschrei und Hufschlag.

41. Nachträglich erinnerte er sich an nichts deutlich, nur an Bruchstücke, was die genaueste Beschreibung eines wirklichen Gefechts ist.

42. Erfahrene Soldaten wissen das und glauben darum jenen nicht, die eine zusammenhängende Geschichte über ihr erstes Gefecht erzählen.

43. Der Junge, der sich auf das Schießpulver verstand, fiel den Büchsenmeistern bald auf, die ihn anfangs auslachten und dann zu fragen begannen.

44. So ist das Kriegswissen: Nicht der Rang entscheidet, sondern wer auch beim dritten Mal mit seiner Rechnung recht behält.

45. Auf Gergelys Vorschlag gruben die Verteidiger auf dem Weg zur Bresche eine Ladung ein und führten das Feuer mit verdeckter Lunte nach hinten.

46. Die Mine war keine neue Erfindung, doch die Zeitwahl hing stets vom Gespür des jeweiligen Mannes ab, und das ließ sich aus keinem Buch lernen.

47. Zu früh zünden heißt warnen, zu spät zünden heißt zu spät kommen: Der richtige Augenblick ist zwei Herzschläge breit.

48. Als die Sprengung erfolgte, empfand Gergely keinen Triumph, sondern ein kaltes Staunen über sein eigenes Werk.

49. Diese Kälte machte ihn später zu einem hervorragenden Kriegsingenieur, denn zum Sprengen braucht es Ruhe, nicht Leidenschaft.

50. Der Roman vollzieht hier unmerklich die wichtigste Wendung des Charakters: Aus dem Kind wird ein Fachmann, noch ehe es erwachsen ist.

51. Roggendorfs Belagerung erlahmte bis zum August, denn das deutsche Heer war unbezahlt, krank und ohne Lust.

52. Die Krankheit der Söldnerheere ist stets dieselbe: Das Geld bleibt aus, und mit ihm bleibt auch die Todesverachtung aus.

53. Da traf die Nachricht ein, dass das Heer des Sultans von Belgrad aufgebrochen sei und binnen dreier Tage die Donau entlang heranrücken werde.

54. Die Nachricht wurde in der Burg mit Freude aufgenommen, und diese Freude ist einer der bittersten Augenblicke der ungarischen Geschichte.

55. Die Verteidiger hofften nämlich, der Türke werde den Deutschen vertreiben und danach heimziehen, wie er es zuvor immer getan hatte.

56. Diese Hoffnung war keine Dummheit, sondern Erfahrung, denn Süleyman hatte sich bis dahin nach jedem Feldzug tatsächlich zurückgezogen.

57. Die Lehre der Kriegsgeschichte aber ist, dass die Gewohnheit gerade dann endet, wenn man sich am meisten auf sie stützen möchte.

58. Bálint Török teilte die allgemeine Freude nicht, und Gergely sah es ihm am Gesicht an, dass er etwas anderes dachte.

59. Als der Junge fragte, warum er sich nicht freue, antwortete der Magnat nur, den Gast rufe man leichter herein, als man ihn hinausgeleite.

60. Dieser Satz ist die Summe des ganzen Jahres 1541, und Gárdonyi legt ihn mit meisterhaftem Gespür einem schweigsamen Mann in den Mund.

61. Um den zwanzigsten August erschien die türkische Vorhut auf der Ebene bei Buda, und der Anblick zerschlug jede frühere Vorstellung.

62. Gergely sah vom Verstümmelten Turm aus zu, wie der Staub vom einen Rand des Gesichtskreises bis zum anderen aufstieg.

63. Zuerst glaubte er, eine Wolke nahe heran, dann begriff er, dass die Wolke von Pferden und Menschen aufgewirbelt wurde.

64. Die Größe der Menge war so beschaffen, dass das menschliche Auge dafür nicht eingerichtet ist, denn es vermag höchstens einige tausend Menschen auf einmal zu erfassen.

65. Was darüber hinausgeht, sehen wir nicht mehr, sondern fühlen es, und der Name dieses Gefühls ist Grauen.

66. Das deutsche Heer brach binnen zweier Tage seine Zelte ab, und aus dem Rückzug wurde am Donauufer eine Flucht.

67. Roggendorf selbst empfing eine tödliche Wunde, und der Wiener Hof gab Buda damit vorerst auf.

68. In der Burg läuteten die Glocken, die Leute strömten auf die Straße, und einige Stunden lang glaubten sie tatsächlich, sie seien gerettet.

69. Auch Gergely schrie mit den anderen, denn mit fünfzehn Jahren widersteht man der gemeinsamen Freude schwer, selbst wenn der Verstand etwas anderes einflüstert.

70. Am nächsten Morgen aber verschwand das türkische Lager nicht, sondern richtete sich ein, und dies war die erste wirkliche Warnung.

71. Zwischen dem vorläufigen und dem eingerichteten Lager besteht derselbe Unterschied wie zwischen dem Besuch und dem Einzug.

72. Man hob Schanzen aus, baute Backöfen, eröffnete einen Markt, und der Markt ist das sprechendste Zeichen, denn der Markt bedeutet Bleiben.

73. Das Zelt des Sultans stand oberhalb des heutigen Óbuda, und die weiße Leinwand leuchtete in der Sonne wie eine zweite Stadt.

74. Gergely betrachtete es tagelang, und dieses Betrachten ist eine der stillsten und zugleich gespanntesten Szenen des Romans.

75. Die Gefahr, die nicht angreift, ist furchtbarer als die angreifende, weil die Einbildungskraft die Mauer stündlich aufs Neue berennt.

76. Die Janitscharen begannen in kleinen Gruppen um die Stadt zu streifen, freundlich, unbewaffnet, als kämen sie zum Jahrmarkt.

77. Sie kauften Wein, kauften Obst, und mancher Bürger sagte schon, so schlimm seien sie gar nicht wie ihr Ruf.

78. Die Gewöhnung ist das billigste Werkzeug der Eroberung, und Süleymans Heerführung kannte dies vollkommen.

79. Was gestern noch fremd und furchterregend war, ist heute vertraut, und was vertraut ist, lässt sich nur noch schwer als Feind erkennen.

80. Damals ordnete Bálint Török an, die Tore auch nachts zu bewachen, obwohl es keine Belagerung mehr gab.

81. Ein Teil der Offiziere hielt die Maßnahme für überflüssig, und in diesem Streit entschied sich alles, was später folgte.

82. Das Sicherheitsgefühl ist der teuerste Luxus, den sich eine Festung leisten kann, und Buda leistete ihn sich.

83. Gergely lernte in diesen Tagen mehr über Politik als zuvor in seinem ganzen Leben, denn er sah, wie aus Furcht ein Feilschen wird.

84. Frater György ging täglich hinüber ins türkische Lager und kehrte jedes Mal mit der Botschaft zurück, es brauche noch ein wenig Geduld.

85. Der Aufschub war seine Waffe, und bis an sein Lebensende vertraute er darauf, bisweilen genial, bisweilen verhängnisvoll.

86. Die Botschaften des Sultans wurden immer freundlicher, was in der Staatskunst stets das schlechteste Vorzeichen ist.

87. Wer noch feilscht, der droht; wer schon Artigkeiten sagt, hat sich entschieden und wartet nur noch auf die Gelegenheit.

88. An einem Abend fragte Gergely seinen Herrn, was geschehe, wenn der Türke nicht abziehe, und Bálint Török schwieg lange.

89. Zuletzt antwortete er, dann werde Ungarn nicht zwei Könige haben, sondern gar keinen, und diese Antwort war genauer als jede Weissagung.

90. Der Junge verstand es nicht ganz, doch er merkte sich den Satz, und elf Tage später verstand er ihn.

91. Gárdonyi schreibt diesen Abschnitt langsam, beinahe weitschweifig, und die Langsamkeit ist hier ein künstlerisches Mittel, keine Schwäche.

92. Der Leser weiß, was kommt, die Handelnden wissen es nicht, und aus diesem Unterschied entsteht die klassische tragische Ironie.

93. In der Burg ging unterdessen das alltägliche Leben weiter: Man buk Brot, taufte Kinder, hielt Hochzeit in der Marienkirche.

94. So ist das Leben: Es wartet nicht auf die Geschichte, sondern verrichtet sein Werk auch über dem tiefsten Abgrund der Geschichte.

95. Damals erblickte Gergely aufs Neue die Schönheit des sterbenden Buda, und die Schönheit schmerzte mehr als jede Zerstörung.

96. Wer weiß, dass eine Stadt ihren letzten Sommer erlebt, betrachtet die Steine anders, und dieser Blick bleibt für ein Leben.

97. Die Belagerung war also zu Ende, die Gefahr jedoch nicht, und in der Lücke zwischen beidem spielt sich das gespannteste Schweigen des Romans ab.

98. Die Verteidiger legten die Waffen nieder, die Mauern besserte man nicht weiter aus, und ein Teil der Soldaten machte sich zu seiner Familie auf.

99. So wurde Buda zu einem der sonderbarsten Fälle der europäischen Kriegsgeschichte: eine Festung, die nicht in einer Belagerung verlorenging.

100. Was die deutsche Kanone in zwei Monaten nicht zu nehmen vermochte, das nahm die türkische Höflichkeit an einem einzigen Vormittag.