4.17.3 – A felső és az alsó ugróízület – Oberes und unteres Sprunggelenk
1. A boka területén felső és alsó ugróízületet különböztetünk meg. – Im Bereich des Sprunggelenks unterscheidet man ein oberes und ein unteres Sprunggelenk.
2. A felső ugróízület a sípcsont, a szárkapocscsont és az ugrócsont között helyezkedik el. – Das obere Sprunggelenk (Articulatio talocruralis) liegt zwischen Schienbein, Wadenbein und Sprungbein.
3. A sípcsont alsó ízületi felszíne és a két boka egy villához hasonló ízületi foglalatot alkot. – Die untere Gelenkfläche des Schienbeins und die beiden Knöchel bilden eine gabelartige Gelenkpfanne, die sogenannte Malleolengabel.
4. Ebbe a bokavillába illeszkedik az ugrócsont csigaszerű felső ízületi felszíne. – In diese Knöchelgabel greift die rollenförmige obere Gelenkfläche des Sprungbeins, die Sprungbeinrolle (Trochlea tali), ein.
5. A belső bokát a sípcsont, a külső bokát pedig a szárkapocscsont alsó vége alkotja. – Den Innenknöchel bildet das Schienbein, den Außenknöchel das untere Ende des Wadenbeins.
6. Az ugrócsont csigája elöl szélesebb, mint hátul. – Die Sprungbeinrolle ist vorne breiter als hinten.
7. A láb háti hajlításakor a csiga szélesebb elülső része szorosan beékelődik a bokavillába. – Bei der Dorsalflexion des Fußes verkeilt sich der breitere vordere Teil der Rolle fest in der Knöchelgabel.
8. Emiatt a felső ugróízület háti hajlításkor különösen stabil. – Deshalb ist das obere Sprunggelenk bei der Dorsalflexion besonders stabil.
9. Talpi hajlításkor a csiga keskenyebb hátulsó része kerül a bokavillába, ezért az ízület mozgékonyabbá válik. – Bei der Plantarflexion gelangt der schmalere hintere Teil der Rolle in die Knöchelgabel, wodurch das Gelenk beweglicher wird.
10. A felső ugróízület működését tekintve egytengelyű csuklóízület. – Das obere Sprunggelenk ist funktionell ein einachsiges Scharniergelenk.
11. Fő mozgásai a láb háti hajlítása és talpi hajlítása. – Seine Hauptbewegungen sind die Dorsalflexion und die Plantarflexion des Fußes.
12. Az ízületi tok elöl és hátul viszonylag vékony, hogy a hajlító mozgásokat ne akadályozza. – Die Gelenkkapsel ist vorne und hinten relativ dünn, damit sie die Beugebewegungen nicht behindert.
13. Az ízület belső oldalát az erős delta-szalag biztosítja. – Die Innenseite des Gelenks wird durch das kräftige Deltaband (Ligamentum deltoideum) gesichert.
14. A delta-szalag a belső bokától az ugrócsonthoz, a sarokcsonthoz és a sajkacsonthoz húzódó több részből áll. – Das Deltaband besteht aus mehreren Anteilen, die vom Innenknöchel zum Sprungbein, Fersenbein und Kahnbein ziehen.
15. Ez a szalag főként a láb túlzott kifelé billenését akadályozza meg. – Dieses Band verhindert vor allem ein übermäßiges Abkippen des Fußes nach außen.
16. Az ízület külső oldalán három különálló szalag található. – An der Außenseite des Gelenks befinden sich drei getrennte Bänder.
17. Az elülső ugrócsont-szárkapocscsonti szalag a külső bokát az ugrócsont elülső részével köti össze. – Das vordere Sprungbein-Wadenbein-Band (Ligamentum talofibulare anterius) verbindet den Außenknöchel mit dem vorderen Teil des Sprungbeins.
18. Ez a szalag különösen talpi hajlítás és befelé billenés során sérülhet meg. – Dieses Band kann besonders bei Plantarflexion und Umknicken nach innen verletzt werden.
19. A sarokcsont-szárkapocscsonti szalag a külső bokát a sarokcsonthoz rögzíti. – Das Fersenbein-Wadenbein-Band (Ligamentum calcaneofibulare) befestigt den Außenknöchel am Fersenbein.
20. A hátulsó ugrócsont-szárkapocscsonti szalag a külső szalagrendszer legerősebb része. – Das hintere Sprungbein-Wadenbein-Band (Ligamentum talofibulare posterius) ist der stärkste Teil des äußeren Bandapparates.
21. A sípcsont és a szárkapocscsont alsó végeit erős szalagos összeköttetés tartja össze. – Die unteren Enden von Schienbein und Wadenbein werden durch eine kräftige Bandverbindung zusammengehalten.
22. Ez az összeköttetés, az alsó sípcsont-szárkapocscsonti syndesmosis, stabilan tartja a bokavillát. – Diese Verbindung, die untere Schienbein-Wadenbein-Syndesmose, hält die Knöchelgabel stabil.
23. A syndesmosis sérülését gyakran magas bokarándulásnak nevezik. – Eine Verletzung der Syndesmose wird häufig als hohe Sprunggelenksverstauchung bezeichnet.
24. Az alsó ugróízület két anatómiailag elkülönülő, de együtt működő ízületi részből áll. – Das untere Sprunggelenk besteht aus zwei anatomisch getrennten, aber gemeinsam arbeitenden Gelenkanteilen.
25. A hátulsó részt az ugrócsont és a sarokcsont közötti ízület alkotja. – Den hinteren Abschnitt bildet das hintere Sprungbein-Fersenbein-Gelenk (Articulatio subtalaris).
26. Az elülső részben az ugrócsont feje a sarokcsonttal, a sajkacsonttal és egy erős talpi szalaggal alkot közös ízületet. – Im vorderen Abschnitt bildet der Kopf des Sprungbeins mit Fersenbein, Kahnbein und einem kräftigen Sohlenband ein gemeinsames Gelenk.
27. A talpi sarokcsont-sajkacsonti szalag alátámasztja az ugrócsont fejét, ezért rugószalagnak is nevezik. – Das plantare Fersenbein-Kahnbein-Band (Ligamentum calcaneonaviculare plantare) stützt den Sprungbeinkopf und wird deshalb auch Pfannenband oder Spring-Ligament genannt.
28. Az ugrócsont és a sarokcsont között futó csontközi szalag az alsó ugróízület fontos stabilizátora. – Das zwischen Sprungbein und Fersenbein verlaufende Zwischenknochenband (Ligamentum talocalcaneum interosseum) ist ein wichtiger Stabilisator des unteren Sprunggelenks.
29. Az alsó ugróízület ferde tengely körül teszi lehetővé a láb összetett billenő és forgó mozgásait. – Das untere Sprunggelenk ermöglicht um eine schräge Achse zusammengesetzte Kipp- und Drehbewegungen des Fußes.
30. A befelé fordítás során a láb befelé billen, közelít és enyhén talpi irányba hajlik. – Bei der Supination kippt der Fuß nach innen, wird adduziert und leicht plantar flektiert.
31. A kifelé fordítás során a láb kifelé billen, távolít és enyhén háti irányba hajlik. – Bei der Pronation kippt der Fuß nach außen, wird abduziert und leicht dorsal flektiert.
32. A befelé fordítás mozgásterjedelme általában nagyobb, mint a kifelé fordításé. – Der Bewegungsumfang der Supination ist gewöhnlich größer als derjenige der Pronation.
33. A felső és az alsó ugróízület együttműködése teszi lehetővé a gördülő járást és az egyenetlen talajhoz való alkalmazkodást. – Das Zusammenwirken des oberen und unteren Sprunggelenks ermöglicht das Abrollen beim Gehen und die Anpassung an unebenen Boden.
34. A testsúly a sípcsontról az ugrócsontra, majd innen a sarokcsontra és a láb elülső részére tevődik át. – Das Körpergewicht wird vom Schienbein auf das Sprungbein und von dort auf das Fersenbein und den Vorfuß übertragen.
35. A csontos bokavilla, az erős szalagok és a környező izmok együttesen biztosítják a boka mozgékonyságát és stabilitását. – Die knöcherne Knöchelgabel, die kräftigen Bänder und die umgebenden Muskeln sichern gemeinsam die Beweglichkeit und Stabilität des Sprunggelenks.
(aufklappen)magyar
1. A boka területén felső és alsó ugróízületet különböztetünk meg.
2. A felső ugróízület a sípcsont, a szárkapocscsont és az ugrócsont között helyezkedik el.
3. A sípcsont alsó ízületi felszíne és a két boka egy villához hasonló ízületi foglalatot alkot.
4. Ebbe a bokavillába illeszkedik az ugrócsont csigaszerű felső ízületi felszíne.
5. A belső bokát a sípcsont, a külső bokát pedig a szárkapocscsont alsó vége alkotja.
6. Az ugrócsont csigája elöl szélesebb, mint hátul.
7. A láb háti hajlításakor a csiga szélesebb elülső része szorosan beékelődik a bokavillába.
8. Emiatt a felső ugróízület háti hajlításkor különösen stabil.
9. Talpi hajlításkor a csiga keskenyebb hátulsó része kerül a bokavillába, ezért az ízület mozgékonyabbá válik.
10. A felső ugróízület működését tekintve egytengelyű csuklóízület.
11. Fő mozgásai a láb háti hajlítása és talpi hajlítása.
12. Az ízületi tok elöl és hátul viszonylag vékony, hogy a hajlító mozgásokat ne akadályozza.
13. Az ízület belső oldalát az erős delta-szalag biztosítja.
14. A delta-szalag a belső bokától az ugrócsonthoz, a sarokcsonthoz és a sajkacsonthoz húzódó több részből áll.
15. Ez a szalag főként a láb túlzott kifelé billenését akadályozza meg.
16. Az ízület külső oldalán három különálló szalag található.
17. Az elülső ugrócsont-szárkapocscsonti szalag a külső bokát az ugrócsont elülső részével köti össze.
18. Ez a szalag különösen talpi hajlítás és befelé billenés során sérülhet meg.
19. A sarokcsont-szárkapocscsonti szalag a külső bokát a sarokcsonthoz rögzíti.
20. A hátulsó ugrócsont-szárkapocscsonti szalag a külső szalagrendszer legerősebb része.
21. A sípcsont és a szárkapocscsont alsó végeit erős szalagos összeköttetés tartja össze.
22. Ez az összeköttetés, az alsó sípcsont-szárkapocscsonti syndesmosis, stabilan tartja a bokavillát.
23. A syndesmosis sérülését gyakran magas bokarándulásnak nevezik.
24. Az alsó ugróízület két anatómiailag elkülönülő, de együtt működő ízületi részből áll.
25. A hátulsó részt az ugrócsont és a sarokcsont közötti ízület alkotja.
26. Az elülső részben az ugrócsont feje a sarokcsonttal, a sajkacsonttal és egy erős talpi szalaggal alkot közös ízületet.
27. A talpi sarokcsont-sajkacsonti szalag alátámasztja az ugrócsont fejét, ezért rugószalagnak is nevezik.
28. Az ugrócsont és a sarokcsont között futó csontközi szalag az alsó ugróízület fontos stabilizátora.
29. Az alsó ugróízület ferde tengely körül teszi lehetővé a láb összetett billenő és forgó mozgásait.
30. A befelé fordítás során a láb befelé billen, közelít és enyhén talpi irányba hajlik.
31. A kifelé fordítás során a láb kifelé billen, távolít és enyhén háti irányba hajlik.
32. A befelé fordítás mozgásterjedelme általában nagyobb, mint a kifelé fordításé.
33. A felső és az alsó ugróízület együttműködése teszi lehetővé a gördülő járást és az egyenetlen talajhoz való alkalmazkodást.
34. A testsúly a sípcsontról az ugrócsontra, majd innen a sarokcsontra és a láb elülső részére tevődik át.
35. A csontos bokavilla, az erős szalagok és a környező izmok együttesen biztosítják a boka mozgékonyságát és stabilitását.
(aufklappen)német
1. Im Bereich des Sprunggelenks unterscheidet man ein oberes und ein unteres Sprunggelenk.
2. Das obere Sprunggelenk (Articulatio talocruralis) liegt zwischen Schienbein, Wadenbein und Sprungbein.
3. Die untere Gelenkfläche des Schienbeins und die beiden Knöchel bilden eine gabelartige Gelenkpfanne, die sogenannte Malleolengabel.
4. In diese Knöchelgabel greift die rollenförmige obere Gelenkfläche des Sprungbeins, die Sprungbeinrolle (Trochlea tali), ein.
5. Den Innenknöchel bildet das Schienbein, den Außenknöchel das untere Ende des Wadenbeins.
6. Die Sprungbeinrolle ist vorne breiter als hinten.
7. Bei der Dorsalflexion des Fußes verkeilt sich der breitere vordere Teil der Rolle fest in der Knöchelgabel.
8. Deshalb ist das obere Sprunggelenk bei der Dorsalflexion besonders stabil.
9. Bei der Plantarflexion gelangt der schmalere hintere Teil der Rolle in die Knöchelgabel, wodurch das Gelenk beweglicher wird.
10. Das obere Sprunggelenk ist funktionell ein einachsiges Scharniergelenk.
11. Seine Hauptbewegungen sind die Dorsalflexion und die Plantarflexion des Fußes.
12. Die Gelenkkapsel ist vorne und hinten relativ dünn, damit sie die Beugebewegungen nicht behindert.
13. Die Innenseite des Gelenks wird durch das kräftige Deltaband (Ligamentum deltoideum) gesichert.
14. Das Deltaband besteht aus mehreren Anteilen, die vom Innenknöchel zum Sprungbein, Fersenbein und Kahnbein ziehen.
15. Dieses Band verhindert vor allem ein übermäßiges Abkippen des Fußes nach außen.
16. An der Außenseite des Gelenks befinden sich drei getrennte Bänder.
17. Das vordere Sprungbein-Wadenbein-Band (Ligamentum talofibulare anterius) verbindet den Außenknöchel mit dem vorderen Teil des Sprungbeins.
18. Dieses Band kann besonders bei Plantarflexion und Umknicken nach innen verletzt werden.
19. Das Fersenbein-Wadenbein-Band (Ligamentum calcaneofibulare) befestigt den Außenknöchel am Fersenbein.
20. Das hintere Sprungbein-Wadenbein-Band (Ligamentum talofibulare posterius) ist der stärkste Teil des äußeren Bandapparates.
21. Die unteren Enden von Schienbein und Wadenbein werden durch eine kräftige Bandverbindung zusammengehalten.
22. Diese Verbindung, die untere Schienbein-Wadenbein-Syndesmose, hält die Knöchelgabel stabil.
23. Eine Verletzung der Syndesmose wird häufig als hohe Sprunggelenksverstauchung bezeichnet.
24. Das untere Sprunggelenk besteht aus zwei anatomisch getrennten, aber gemeinsam arbeitenden Gelenkanteilen.
25. Den hinteren Abschnitt bildet das hintere Sprungbein-Fersenbein-Gelenk (Articulatio subtalaris).
26. Im vorderen Abschnitt bildet der Kopf des Sprungbeins mit Fersenbein, Kahnbein und einem kräftigen Sohlenband ein gemeinsames Gelenk.
27. Das plantare Fersenbein-Kahnbein-Band (Ligamentum calcaneonaviculare plantare) stützt den Sprungbeinkopf und wird deshalb auch Pfannenband oder Spring-Ligament genannt.
28. Das zwischen Sprungbein und Fersenbein verlaufende Zwischenknochenband (Ligamentum talocalcaneum interosseum) ist ein wichtiger Stabilisator des unteren Sprunggelenks.
29. Das untere Sprunggelenk ermöglicht um eine schräge Achse zusammengesetzte Kipp- und Drehbewegungen des Fußes.
30. Bei der Supination kippt der Fuß nach innen, wird adduziert und leicht plantar flektiert.
31. Bei der Pronation kippt der Fuß nach außen, wird abduziert und leicht dorsal flektiert.
32. Der Bewegungsumfang der Supination ist gewöhnlich größer als derjenige der Pronation.
33. Das Zusammenwirken des oberen und unteren Sprunggelenks ermöglicht das Abrollen beim Gehen und die Anpassung an unebenen Boden.
34. Das Körpergewicht wird vom Schienbein auf das Sprungbein und von dort auf das Fersenbein und den Vorfuß übertragen.
35. Die knöcherne Knöchelgabel, die kräftigen Bänder und die umgebenden Muskeln sichern gemeinsam die Beweglichkeit und Stabilität des Sprunggelenks.