10.15 – Az epehólyag és az epeutak – Gallenblase und Gallenwege
1. Az epehólyag a máj által termelt epe tárolására és besűrítésére szolgáló tartály. – Die Gallenblase (Vesica fellea) dient als Reservoir für die Sammlung und Eindickung der von der Leber produzierten Gallenflüssigkeit.
2. Ez a szerv a máj zsigeri felszínén, az epehólyag-árokban helyezkedik el. – Dieses Organ lagert sich der Fascia visceralis der Leber an und liegt in der Gallenblasenbucht (Fossa vesicae felleae).
3. Makroszkóposan epehólyagfeneket, testet és nyakat különböztetünk meg rajta. – Makroskopisch unterscheidet man an der Gallenblase den Gallenblasengrund (Fundus), den Körper (Corpus) und den Hals (Collum).
4. A kifejlett szerv hossza körülbelül nyolc-tizenkét centiméter. – Die Länge des ausgereiften Organs beträgt etwa acht bis zwölf Zentimeter.
5. Az epehólyag befogadóképessége átlagosan negyven-nyolcvan milliliter. – Das Fassungsvermögen der Blase liegt im Durchschnitt bei vierzig bis achtzig Millilitern.
6. Az egyedfejlődés során az epehólyag a májtelepből alakul ki. – In der Individualentwicklung entsteht die Gallenblase aus der Leberknospe.
7. A májtelep egy felső máji és egy alsó hólyag-részre oszlik. – Die Leberanlage lässt sich in einen oberen Leberanteil (Pars hepatica) und einen unteren Gallenblasenanteil (Pars cystica) unterteilen.
8. Az alsó telepből differenciálódnak az epehólyag struktúrái. – Aus dem unteren Anteil differenzieren sich die Strukturen der Gallenblase aus.
9. A telep nyele a későbbi epehólyag-vezetékké alakul át. – Der Stiel der Anlage bildet sich im weiteren Verlauf zum epehólyag-vezeték (Ductus cysticus) um.
10. Topográfiailag az epehólyag alapja a kilencedik borda magasságában vetül a hasfalra. – Topographisch projiziert sich der Gallenblasengrund etwa auf Höhe der neunten Rippe auf die Brustwand.
11. Az epehólyagfenék az egyetlen olyan rész, amelyet teljes egészében hashártya borít. – Der Gallenblasengrund ist der einzige Wandbestandteil der Gallenblase, der komplett mit Bauchfell (Peritoneum) überzogen ist.
12. A hólyag többi részét vagy savós hártya, vagy a májhoz rögzítő kötőszövet borítja. – Die übrigen Abschnitte der Blase sind entweder von einer serösen Haut (Tunica serosa) oder von Bindegewebe (Tunica adventitia) bedeckt.
13. A szerv fala nem tartalmaz nyálkahártya alatti kötőszöveti réteget. – Die Wand des Organs besitzt keine bindegewebige Schicht unter der Schleimhaut (Submukosa).
14. A nyálkahártyát egyrétegű, magas hengerhám és elszórtan kehelysejtek alkotják. – Die Schleimhaut (Tunica mucosa) ist aus hochprismatischem, einschichtigem Epithel mit Becherzellen aufgebaut.
15. Az izomréteget egymással összefonódó, spirális lefutású simaizomrostok építik fel. – Die Muskelschicht (Tunica muscularis) besteht aus spiralig angeordneten und miteinander verwobenen glatten Muskelfasern.
16. Az epehólyag-vezeték lumenében bonyolult elrendeződésű spirális redők találhatók. – Im Lumen des epehólyag-vezetéks (Ductus cysticus) befinden sich kompliziert angeordnete spirális redők (Plicae spirales).
17. Ezek a redők zárómechanizmusként működnek, és megakadályozzák az epe spontán ürülését. – Diese Falten bilden einen Verschlussmechanismus und verhindern eine spontane Entleerung der Gallenflüssigkeit bei erhöhtem Druck.
18. Az epeutak rendszere a májsejtek közötti apró epekapillárisokkal kezdődik. – Das System der Gallenwege beginnt mit winzigen Gallenkapillaren (Canaliculi biliferi) zwischen den Leberzellen.
19. Ezek az epekapillárisok nem rendelkeznek saját fallal, csupán a májsejtek membránjai határolják őket. – Diese Kapillaren besitzen keine eigene Wandung, sondern werden lediglich von den Membranen der Leberzellen (Hepatozyten) begrenzt.
20. Innen az epe a Hering-csatornákon keresztül folyik tovább. – Von hier aus fließt die Galle weiter in die sogenannten Hering-Kanälchen.
21. A folyadék végül a májlebenykék közötti epeutakba torkollik. – Die Flüssigkeit mündet schließlich in die zwischen den Leberläppchen gelegenen epeutak (Ductuli biliferi).
22. Ezek az utak a periportális mezőben található Glisson-triász részei. – Diese Gänge sind Bestandteile der Glisson-Trias im periportalen Feld.
23. A nagyobb interlobuláris epevezetékek a májon belüli erekkel párhuzamosan futnak. – Die größeren interlobulären Gallengänge (Ductus biliferi interlobulares) verlaufen zusammen mit den intrahepatischen Blutgefäßen.
24. Ezek a vezetékek a májkapunál a jobb és bal májvezetékbe torkollanak. – Diese Gänge münden im Bereich der Leberpforte in den rechten und linken májvezeték (Ductus hepaticus dexter et sinister) ein.
25. A májat elhagyó közös kivezető csatorna a közös májvezeték. – Der gemeinsame extrahepatische Ausführungsgang wird als gemeinsamer májvezeték (Ductus hepaticus communis) bezeichnet.
26. Az epehólyag-vezeték és a közös májvezeték egyesüléséből jön létre a közös epevezeték. – Aus der Vereinigung des epehólyag-vezetéks (Ductus cysticus) und des gemeinsamen májvezetéks (Ductus hepaticus communis) entsteht der gemeinsame epevezeték (Ductus choledochus).
27. A közös epevezeték hossza a klinikai adatok szerint három és tíz centiméter között változik. – Die Länge des gemeinsamen epevezetéks (Ductus choledochus) variiert in der Regel zwischen drei und zehn Zentimetern.
28. Ez a vezeték a máj-patkóbél szalagban fut a máj saját verőere és a kapuvéna mellett. – Dieser Gang verläuft im máj-patkóbél szalag (Ligamentum hepatoduodenale) zusammen mit der eigenen Leberarterie (Arteria hepatica propria) und der Pfortader (Vena portae).
29. A szalagon belül az epevezeték a jobb oldalon, a verőér pedig a bal oldalon helyezkedik el. – Innerhalb des Bandes liegt der Gallengang auf der rechten Seite, während die Arterie sich links und ventral befindet.
30. A közös epevezeték a patkóbél és a hasnyálmirigyfej mögött halad tovább. – Der gemeinsame epevezeték (Ductus choledochus) verläuft extraperitoneal hinter dem Zwölffingerdarm (Duodenum) und dem Bauchspeicheldrüsenkopf (Caput pancreatis) weiter.
31. A vezeték általában egyesül a hasnyálmirigy fő kivezető csövével. – Der Gang vereinigt sich in der Regel mit dem exokrinen Ausführungsgang der Bauchspeicheldrüse (Ductus pancreaticus).
32. A két vezeték közös szakasza a nagy patkóbél-szemölcsön nyílik meg. – Die gemeinsame Endstrecke der beiden Gänge mündet auf der großen Zwölffingerdarmpapille (Papilla duodeni major) ein.
33. Ezt a területet a klinikai gyakorlatban Vater-papillának is nevezik. – Dieser Bereich wird im klinischen Sprachgebrauch auch als Vater-Papille bezeichnet.
34. A nyílást egy simaizomból álló záróizom, az úgynevezett Oddi-izom veszi körül. – Die Öffnung wird von einem Schließmuskel aus glatter Muskulatur, dem sogenannten Oddi-Muskel (Musculus sphincter ampullae hepatopancreaticae), umgeben.
35. Az Oddi-izom összehúzódása szabályozza az epe és a hasnyálmirigynedv ürülését. – Die Kontraktion des Oddi-Muskels reguliert den Fluss von Galle und Bauchspeicheldrüsensaft in den Dünndarm.
36. Ha ez az izom zárva van, az epe feltorlódik és az epehólyagba áramlik. – Wenn dieser Muskel geschlossen ist, staut sich die Galle zurück und fließt über den epehólyag-vezeték (Ductus cysticus) in die Gallenblase.
37. Az epehólyag nyálkahártyája vizet és ionokat szív vissza az epéből. – Die Schleimhaut der Gallenblase resorbiert Wasser und Ionen aus der Gallenflüssigkeit.
38. Ennek a folyamatnak köszönhetően az epe akár tízszeresére is besűrűsödhet. – Dank dieses Vorgangs kann die Galle um das bis zu Zehnfache konzentriert werden.
39. A máj naponta körülbelül ezer milliliter epefolyadékot termel. – Die Leber bildet täglich bis zu eintausend Milliliter Gallenflüssigkeit.
40. Az epe fő összetevői az epesavak, a koleszterin, az epefestékek és az ásványi anyagok. – Die Hauptbestandteile der Galle sind Gallensäuren, Cholesterin, Gallenfarbstoffe und Mineralien.
41. Az epefestékek közül a legfontosabb a bilirubin, amely a hemoglobin lebomlási terméke. – Der wichtigste Gallenfarbstoff ist das Bilirubin, welches ein Abbauprodukt des roten Blutfarbstoffs (Hämoglobin) ist.
42. Az epesavak elengedhetetlenek a tápcsatornába került zsírok emésztéséhez. – Die Gallensäuren sind für die Verdauung von Fetten im Darm von wesentlicher Bedeutung.
43. Ezek a savak emulgeálják a zsírokat, így nagyobb felületet biztosítanak a lipáz enzimnek. – Diese Säuren emulgieren die Fette und bieten so eine größere Angriffsfläche für das fettspaltende Enzym (Lipase).
44. Az epesavak nagy része a csípőbél utolsó szakaszában visszaszívódik. – Ein Großteil der Gallensäuren wird im distalen Abschnitt des Krummdarms (Ileum) resorbiert.
45. A visszaszívódott savak a kapuérrendszeren keresztül visszajutnak a májba. – Die rückresorbierten Säuren gelangen über das Pfortadersystem (Vena portae) zurück zur Leber.
46. Ezt a folyamatot nevezzük enterohepatikus körforgásnak. – Diesen Recycling-Mechanismus nennt man den Leber-Darm-Kreislauf (enterohepatischer Kreislauf).
47. Az epehólyag összehúzódását egy hormon, a kolecisztokinin váltja ki. – Die Kontraktion der Gallenblasenwand wird durch das Hormon Cholezystokinin ausgelöst.
48. Ez a hormon a vékonybélben termelődik zsíros táplálék hatására. – Dieses Hormon wird in den Zellen des Dünndarms als Reaktion auf fetthaltigen Speisebrei gebildet.
49. Az epehólyag artériás ellátását az epehólyag-verőér biztosítja. – Die arterielle Versorgung der Gallenblase wird durch die epehólyag-verőér (Arteria cystica) sichergestellt.
50. Ez az ér a máj saját verőerének jobb oldali ágából ered. – Dieses Gefäß entspringt aus dem rechten Ast der eigenen Leberarterie (Arteria hepatica propria).
51. A vénás vér az epehólyag-visszereken keresztül a kapuvénába vezetődik. – Das venöse Blut wird über die epehólyag-visszerek (Venae cysticae) in die Pfortader (Vena portae) geleitet.
52. A nyirokelvezetés a májkapu és a hasi dúc környéki nyirokcsomók felé történik. – Die Lymphe gelangt in die regionalen Lymphknoten an der Leberpforte und um den Bauchhöhlenstamm (Truncus coeliacus).
53. A szimpatikus rostok a májfonatból származnak. – Die sympathischen Fasern stammen vom Nervengeflecht der Leber (Plexus hepaticus).
54. A paraszimpatikus beidegzést a bolygóideg ágai végzik. – Die parasympathische Versorgung erfolgt durch Äste des bolygóidegs (Nervus vagus).
55. Az epehólyag hashártyájának érző beidegzését a jobb oldali rekeszideg látja el. – Das Bauchfell der Gallenblase wird sensibel vom rechten rekeszideg (Nervus phrenicus) innerviert.
(aufklappen)magyar
1. Az epehólyag a máj által termelt epe tárolására és besűrítésére szolgáló tartály.
2. Ez a szerv a máj zsigeri felszínén, az epehólyag-árokban helyezkedik el.
3. Makroszkóposan epehólyagfeneket, testet és nyakat különböztetünk meg rajta.
4. A kifejlett szerv hossza körülbelül nyolc-tizenkét centiméter.
5. Az epehólyag befogadóképessége átlagosan negyven-nyolcvan milliliter.
6. Az egyedfejlődés során az epehólyag a májtelepből alakul ki.
7. A májtelep egy felső máji és egy alsó hólyag-részre oszlik.
8. Az alsó telepből differenciálódnak az epehólyag struktúrái.
9. A telep nyele a későbbi epehólyag-vezetékké alakul át.
10. Topográfiailag az epehólyag alapja a kilencedik borda magasságában vetül a hasfalra.
11. Az epehólyagfenék az egyetlen olyan rész, amelyet teljes egészében hashártya borít.
12. A hólyag többi részét vagy savós hártya, vagy a májhoz rögzítő kötőszövet borítja.
13. A szerv fala nem tartalmaz nyálkahártya alatti kötőszöveti réteget.
14. A nyálkahártyát egyrétegű, magas hengerhám és elszórtan kehelysejtek alkotják.
15. Az izomréteget egymással összefonódó, spirális lefutású simaizomrostok építik fel.
16. Az epehólyag-vezeték lumenében bonyolult elrendeződésű spirális redők találhatók.
17. Ezek a redők zárómechanizmusként működnek, és megakadályozzák az epe spontán ürülését.
18. Az epeutak rendszere a májsejtek közötti apró epekapillárisokkal kezdődik.
19. Ezek az epekapillárisok nem rendelkeznek saját fallal, csupán a májsejtek membránjai határolják őket.
20. Innen az epe a Hering-csatornákon keresztül folyik tovább.
21. A folyadék végül a májlebenykék közötti epeutakba torkollik.
22. Ezek az utak a periportális mezőben található Glisson-triász részei.
23. A nagyobb interlobuláris epevezetékek a májon belüli erekkel párhuzamosan futnak.
24. Ezek a vezetékek a májkapunál a jobb és bal májvezetékbe torkollanak.
25. A májat elhagyó közös kivezető csatorna a közös májvezeték.
26. Az epehólyag-vezeték és a közös májvezeték egyesüléséből jön létre a közös epevezeték.
27. A közös epevezeték hossza a klinikai adatok szerint három és tíz centiméter között változik.
28. Ez a vezeték a máj-patkóbél szalagban fut a máj saját verőere és a kapuvéna mellett.
29. A szalagon belül az epevezeték a jobb oldalon, a verőér pedig a bal oldalon helyezkedik el.
30. A közös epevezeték a patkóbél és a hasnyálmirigyfej mögött halad tovább.
31. A vezeték általában egyesül a hasnyálmirigy fő kivezető csövével.
32. A két vezeték közös szakasza a nagy patkóbél-szemölcsön nyílik meg.
33. Ezt a területet a klinikai gyakorlatban Vater-papillának is nevezik.
34. A nyílást egy simaizomból álló záróizom, az úgynevezett Oddi-izom veszi körül.
35. Az Oddi-izom összehúzódása szabályozza az epe és a hasnyálmirigynedv ürülését.
36. Ha ez az izom zárva van, az epe feltorlódik és az epehólyagba áramlik.
37. Az epehólyag nyálkahártyája vizet és ionokat szív vissza az epéből.
38. Ennek a folyamatnak köszönhetően az epe akár tízszeresére is besűrűsödhet.
39. A máj naponta körülbelül ezer milliliter epefolyadékot termel.
40. Az epe fő összetevői az epesavak, a koleszterin, az epefestékek és az ásványi anyagok.
41. Az epefestékek közül a legfontosabb a bilirubin, amely a hemoglobin lebomlási terméke.
42. Az epesavak elengedhetetlenek a tápcsatornába került zsírok emésztéséhez.
43. Ezek a savak emulgeálják a zsírokat, így nagyobb felületet biztosítanak a lipáz enzimnek.
44. Az epesavak nagy része a csípőbél utolsó szakaszában visszaszívódik.
45. A visszaszívódott savak a kapuérrendszeren keresztül visszajutnak a májba.
46. Ezt a folyamatot nevezzük enterohepatikus körforgásnak.
47. Az epehólyag összehúzódását egy hormon, a kolecisztokinin váltja ki.
48. Ez a hormon a vékonybélben termelődik zsíros táplálék hatására.
49. Az epehólyag artériás ellátását az epehólyag-verőér biztosítja.
50. Ez az ér a máj saját verőerének jobb oldali ágából ered.
51. A vénás vér az epehólyag-visszereken keresztül a kapuvénába vezetődik.
52. A nyirokelvezetés a májkapu és a hasi dúc környéki nyirokcsomók felé történik.
53. A szimpatikus rostok a májfonatból származnak.
54. A paraszimpatikus beidegzést a bolygóideg ágai végzik.
55. Az epehólyag hashártyájának érző beidegzését a jobb oldali rekeszideg látja el.
(aufklappen)német
1. Die Gallenblase (Vesica fellea) dient als Reservoir für die Sammlung und Eindickung der von der Leber produzierten Gallenflüssigkeit.
2. Dieses Organ lagert sich der Fascia visceralis der Leber an und liegt in der Gallenblasenbucht (Fossa vesicae felleae).
3. Makroskopisch unterscheidet man an der Gallenblase den Gallenblasengrund (Fundus), den Körper (Corpus) und den Hals (Collum).
4. Die Länge des ausgereiften Organs beträgt etwa acht bis zwölf Zentimeter.
5. Das Fassungsvermögen der Blase liegt im Durchschnitt bei vierzig bis achtzig Millilitern.
6. In der Individualentwicklung entsteht die Gallenblase aus der Leberknospe.
7. Die Leberanlage lässt sich in einen oberen Leberanteil (Pars hepatica) und einen unteren Gallenblasenanteil (Pars cystica) unterteilen.
8. Aus dem unteren Anteil differenzieren sich die Strukturen der Gallenblase aus.
9. Der Stiel der Anlage bildet sich im weiteren Verlauf zum epehólyag-vezeték (Ductus cysticus) um.
10. Topographisch projiziert sich der Gallenblasengrund etwa auf Höhe der neunten Rippe auf die Brustwand.
11. Der Gallenblasengrund ist der einzige Wandbestandteil der Gallenblase, der komplett mit Bauchfell (Peritoneum) überzogen ist.
12. Die übrigen Abschnitte der Blase sind entweder von einer serösen Haut (Tunica serosa) oder von Bindegewebe (Tunica adventitia) bedeckt.
13. Die Wand des Organs besitzt keine bindegewebige Schicht unter der Schleimhaut (Submukosa).
14. Die Schleimhaut (Tunica mucosa) ist aus hochprismatischem, einschichtigem Epithel mit Becherzellen aufgebaut.
15. Die Muskelschicht (Tunica muscularis) besteht aus spiralig angeordneten und miteinander verwobenen glatten Muskelfasern.
16. Im Lumen des epehólyag-vezetéks (Ductus cysticus) befinden sich kompliziert angeordnete spirális redők (Plicae spirales).
17. Diese Falten bilden einen Verschlussmechanismus und verhindern eine spontane Entleerung der Gallenflüssigkeit bei erhöhtem Druck.
18. Das System der Gallenwege beginnt mit winzigen Gallenkapillaren (Canaliculi biliferi) zwischen den Leberzellen.
19. Diese Kapillaren besitzen keine eigene Wandung, sondern werden lediglich von den Membranen der Leberzellen (Hepatozyten) begrenzt.
20. Von hier aus fließt die Galle weiter in die sogenannten Hering-Kanälchen.
21. Die Flüssigkeit mündet schließlich in die zwischen den Leberläppchen gelegenen epeutak (Ductuli biliferi).
22. Diese Gänge sind Bestandteile der Glisson-Trias im periportalen Feld.
23. Die größeren interlobulären Gallengänge (Ductus biliferi interlobulares) verlaufen zusammen mit den intrahepatischen Blutgefäßen.
24. Diese Gänge münden im Bereich der Leberpforte in den rechten und linken májvezeték (Ductus hepaticus dexter et sinister) ein.
25. Der gemeinsame extrahepatische Ausführungsgang wird als gemeinsamer májvezeték (Ductus hepaticus communis) bezeichnet.
26. Aus der Vereinigung des epehólyag-vezetéks (Ductus cysticus) und des gemeinsamen májvezetéks (Ductus hepaticus communis) entsteht der gemeinsame epevezeték (Ductus choledochus).
27. Die Länge des gemeinsamen epevezetéks (Ductus choledochus) variiert in der Regel zwischen drei und zehn Zentimetern.
28. Dieser Gang verläuft im máj-patkóbél szalag (Ligamentum hepatoduodenale) zusammen mit der eigenen Leberarterie (Arteria hepatica propria) und der Pfortader (Vena portae).
29. Innerhalb des Bandes liegt der Gallengang auf der rechten Seite, während die Arterie sich links und ventral befindet.
30. Der gemeinsame epevezeték (Ductus choledochus) verläuft extraperitoneal hinter dem Zwölffingerdarm (Duodenum) und dem Bauchspeicheldrüsenkopf (Caput pancreatis) weiter.
31. Der Gang vereinigt sich in der Regel mit dem exokrinen Ausführungsgang der Bauchspeicheldrüse (Ductus pancreaticus).
32. Die gemeinsame Endstrecke der beiden Gänge mündet auf der großen Zwölffingerdarmpapille (Papilla duodeni major) ein.
33. Dieser Bereich wird im klinischen Sprachgebrauch auch als Vater-Papille bezeichnet.
34. Die Öffnung wird von einem Schließmuskel aus glatter Muskulatur, dem sogenannten Oddi-Muskel (Musculus sphincter ampullae hepatopancreaticae), umgeben.
35. Die Kontraktion des Oddi-Muskels reguliert den Fluss von Galle und Bauchspeicheldrüsensaft in den Dünndarm.
36. Wenn dieser Muskel geschlossen ist, staut sich die Galle zurück und fließt über den epehólyag-vezeték (Ductus cysticus) in die Gallenblase.
37. Die Schleimhaut der Gallenblase resorbiert Wasser und Ionen aus der Gallenflüssigkeit.
38. Dank dieses Vorgangs kann die Galle um das bis zu Zehnfache konzentriert werden.
39. Die Leber bildet täglich bis zu eintausend Milliliter Gallenflüssigkeit.
40. Die Hauptbestandteile der Galle sind Gallensäuren, Cholesterin, Gallenfarbstoffe und Mineralien.
41. Der wichtigste Gallenfarbstoff ist das Bilirubin, welches ein Abbauprodukt des roten Blutfarbstoffs (Hämoglobin) ist.
42. Die Gallensäuren sind für die Verdauung von Fetten im Darm von wesentlicher Bedeutung.
43. Diese Säuren emulgieren die Fette und bieten so eine größere Angriffsfläche für das fettspaltende Enzym (Lipase).
44. Ein Großteil der Gallensäuren wird im distalen Abschnitt des Krummdarms (Ileum) resorbiert.
45. Die rückresorbierten Säuren gelangen über das Pfortadersystem (Vena portae) zurück zur Leber.
46. Diesen Recycling-Mechanismus nennt man den Leber-Darm-Kreislauf (enterohepatischer Kreislauf).
47. Die Kontraktion der Gallenblasenwand wird durch das Hormon Cholezystokinin ausgelöst.
48. Dieses Hormon wird in den Zellen des Dünndarms als Reaktion auf fetthaltigen Speisebrei gebildet.
49. Die arterielle Versorgung der Gallenblase wird durch die epehólyag-verőér (Arteria cystica) sichergestellt.
50. Dieses Gefäß entspringt aus dem rechten Ast der eigenen Leberarterie (Arteria hepatica propria).
51. Das venöse Blut wird über die epehólyag-visszerek (Venae cysticae) in die Pfortader (Vena portae) geleitet.
52. Die Lymphe gelangt in die regionalen Lymphknoten an der Leberpforte und um den Bauchhöhlenstamm (Truncus coeliacus).
53. Die sympathischen Fasern stammen vom Nervengeflecht der Leber (Plexus hepaticus).
54. Die parasympathische Versorgung erfolgt durch Äste des bolygóidegs (Nervus vagus).
55. Das Bauchfell der Gallenblase wird sensibel vom rechten rekeszideg (Nervus phrenicus) innerviert.