3.2.1 – Az ozmotikus nyomás fogalma – Der Begriff des osmotischen Drucks
1. Az ozmotikus nyomás az a külső ellennyomás, amellyel egy féligáteresztő hártyán keresztül zajló nettó vízáramlás éppen megállítható. – Der osmotische Druck ist jener äußere Gegendruck, durch den der über eine semipermeable Membran stattfindende Nettofluss des Wassers gerade aufgehalten werden kann.
2. Nagyságát elsősorban az oldatban szabadon mozgó részecskék száma határozza meg, nem pedig azok tömege vagy kémiai felépítése. – Seine Größe wird vor allem durch die Zahl der in der Lösung frei beweglichen Teilchen bestimmt, nicht durch deren Masse oder chemischen Aufbau.
3. Emiatt azonos számú glükózmolekula és más, nem disszociáló molekula elvileg azonos ozmotikus hatást fejt ki. – Deshalb üben gleich viele Glukosemoleküle und andere nicht dissoziierende Moleküle grundsätzlich die gleiche osmotische Wirkung aus.
4. Az ilyen, kizárólag a részecskék számától függő tulajdonságot kolligatív tulajdonságnak nevezzük, vagyis a részecskék fajtája másodlagos jelentőségű. – Eine solche, ausschließlich von der Teilchenzahl abhängige Eigenschaft wird als kolligative Eigenschaft bezeichnet, wobei die Art der Teilchen von untergeordneter Bedeutung ist.
5. Az ozmolaritás egy liter oldat ozmotikusan hatékony részecskéinek mennyiségét, az ozmolalitás pedig egy kilogramm oldószerre vonatkoztatott mennyiségüket jelöli. – Die Osmolarität bezeichnet die Menge osmotisch wirksamer Teilchen in einem Liter Lösung, die Osmolalität dagegen deren Menge bezogen auf ein Kilogramm Lösungsmittel.
6. Testfolyadékok vizsgálatakor gyakran az ozmolalitást használják, mert ez a hőmérséklet vagy a térfogat kisebb változásaitól kevésbé függ. – Bei der Untersuchung von Körperflüssigkeiten wird häufig die Osmolalität verwendet, weil sie von kleineren Temperatur- oder Volumenänderungen weniger abhängig ist.
7. A vízben ionokra bomló, vagyis disszociáló anyagok minden keletkező ionnal külön részecskeként járulnak hozzá az ozmotikus nyomáshoz. – Stoffe, die im Wasser in Ionen zerfallen, also dissoziieren, tragen mit jedem entstehenden Ion als eigenständigem Teilchen zum osmotischen Druck bei.
8. Egy mólnyi nátrium-klorid ezért megközelítőleg kétszer annyi részecskét szolgáltat, mint ugyanennyi, oldatban nem disszociáló szőlőcukor. – Ein Mol Natriumchlorid liefert daher annähernd doppelt so viele Teilchen wie die gleiche Stoffmenge Traubenzucker, der in Lösung nicht dissoziiert.
9. Az egészséges vérplazma ozmolalitása rendszerint körülbelül 285–295 milliozmol kilogrammonként, és viszonyítási alapként szolgál a testfolyadékok megítéléséhez. – Die Osmolalität des gesunden Blutplasmas beträgt gewöhnlich etwa 285–295 Milliosmol pro Kilogramm und dient als Bezugswert zur Beurteilung der Körperflüssigkeiten.
10. A plazma ozmolalitásának legnagyobb részét a nátriumionok, valamint a hozzájuk kapcsolódó klorid- és hidrogén-karbonát-ionok adják. – Den größten Anteil an der Plasmaosmolalität bilden Natriumionen sowie die ihnen zugeordneten Chlorid- und Hydrogencarbonationen.
11. A glükóz és a karbamid szintén hozzájárul az összértékhez, normális koncentrációjuk mellett azonban szerepük lényegesen kisebb. – Glukose und Harnstoff tragen ebenfalls zum Gesamtwert bei, ihre Bedeutung ist bei normalen Konzentrationen jedoch wesentlich geringer.
12. A plazma teljes ozmotikus nyomása több ezer higanymilliméternek, hozzávetőleg hét atmoszférának felel meg, tehát meglepően nagy fizikai erőt képvisel. – Der gesamte osmotische Druck des Plasmas entspricht mehreren Tausend Millimetern Quecksilbersäule beziehungsweise ungefähr sieben Atmosphären und stellt somit eine überraschend große physikalische Kraft dar.
13. Ez az érték sokszorosan meghaladja a mintegy száz higanymilliméteres artériás középnyomást, noha a szervezetben többnyire csak az ozmotikus különbségek érvényesülnek. – Dieser Wert übersteigt den arteriellen Mitteldruck von ungefähr hundert Millimetern Quecksilbersäule um ein Vielfaches, obwohl im Organismus meist nur osmotische Druckunterschiede wirksam werden.
14. A laboratóriumban az ozmolalitást rendszerint a fagyáspontcsökkenés alapján mérik, mivel több oldott részecske alacsonyabb fagyáspontot eredményez. – Im Labor wird die Osmolalität gewöhnlich anhand der Gefrierpunktserniedrigung gemessen, da eine größere Zahl gelöster Teilchen einen niedrigeren Gefrierpunkt bewirkt.
15. A plazma ozmolalitását a vízfelvétel, a szomjúságérzet, a vesék vízkiválasztása és az antidiuretikus hormon összehangolt működése szabályozza. – Die Plasmaosmolalität wird durch das Zusammenwirken von Wasseraufnahme, Durstgefühl, renaler Wasserausscheidung und antidiuretischem Hormon reguliert.
16. Mivel már néhány százalékos eltérés is jelentősen megváltoztathatja a sejtek térfogatát, ez a szabályozott érték csak rendkívül szűk határok között ingadozhat. – Da bereits eine Abweichung von wenigen Prozent das Zellvolumen erheblich verändern kann, darf diese Regelgröße nur innerhalb äußerst enger Grenzen schwanken.
17. Az eltéréseket főként a hipotalamusz ozmoreceptorai érzékelik; működésük, valamint a vízháztartás hormonális szabályozása a 14. fejezetben kerül részletes bemutatásra. – Die Abweichungen werden hauptsächlich von den Osmorezeptoren des Hypothalamus erfasst; ihre Funktion sowie die hormonelle Regulation des Wasserhaushalts werden in Kapitel 14 ausführlich dargestellt.
(aufklappen)magyar
1. Az ozmotikus nyomás az a külső ellennyomás, amellyel egy féligáteresztő hártyán keresztül zajló nettó vízáramlás éppen megállítható.
2. Nagyságát elsősorban az oldatban szabadon mozgó részecskék száma határozza meg, nem pedig azok tömege vagy kémiai felépítése.
3. Emiatt azonos számú glükózmolekula és más, nem disszociáló molekula elvileg azonos ozmotikus hatást fejt ki.
4. Az ilyen, kizárólag a részecskék számától függő tulajdonságot kolligatív tulajdonságnak nevezzük, vagyis a részecskék fajtája másodlagos jelentőségű.
5. Az ozmolaritás egy liter oldat ozmotikusan hatékony részecskéinek mennyiségét, az ozmolalitás pedig egy kilogramm oldószerre vonatkoztatott mennyiségüket jelöli.
6. Testfolyadékok vizsgálatakor gyakran az ozmolalitást használják, mert ez a hőmérséklet vagy a térfogat kisebb változásaitól kevésbé függ.
7. A vízben ionokra bomló, vagyis disszociáló anyagok minden keletkező ionnal külön részecskeként járulnak hozzá az ozmotikus nyomáshoz.
8. Egy mólnyi nátrium-klorid ezért megközelítőleg kétszer annyi részecskét szolgáltat, mint ugyanennyi, oldatban nem disszociáló szőlőcukor.
9. Az egészséges vérplazma ozmolalitása rendszerint körülbelül 285–295 milliozmol kilogrammonként, és viszonyítási alapként szolgál a testfolyadékok megítéléséhez.
10. A plazma ozmolalitásának legnagyobb részét a nátriumionok, valamint a hozzájuk kapcsolódó klorid- és hidrogén-karbonát-ionok adják.
11. A glükóz és a karbamid szintén hozzájárul az összértékhez, normális koncentrációjuk mellett azonban szerepük lényegesen kisebb.
12. A plazma teljes ozmotikus nyomása több ezer higanymilliméternek, hozzávetőleg hét atmoszférának felel meg, tehát meglepően nagy fizikai erőt képvisel.
13. Ez az érték sokszorosan meghaladja a mintegy száz higanymilliméteres artériás középnyomást, noha a szervezetben többnyire csak az ozmotikus különbségek érvényesülnek.
14. A laboratóriumban az ozmolalitást rendszerint a fagyáspontcsökkenés alapján mérik, mivel több oldott részecske alacsonyabb fagyáspontot eredményez.
15. A plazma ozmolalitását a vízfelvétel, a szomjúságérzet, a vesék vízkiválasztása és az antidiuretikus hormon összehangolt működése szabályozza.
16. Mivel már néhány százalékos eltérés is jelentősen megváltoztathatja a sejtek térfogatát, ez a szabályozott érték csak rendkívül szűk határok között ingadozhat.
17. Az eltéréseket főként a hipotalamusz ozmoreceptorai érzékelik; működésük, valamint a vízháztartás hormonális szabályozása a 14. fejezetben kerül részletes bemutatásra.
(aufklappen)német
1. Der osmotische Druck ist jener äußere Gegendruck, durch den der über eine semipermeable Membran stattfindende Nettofluss des Wassers gerade aufgehalten werden kann.
2. Seine Größe wird vor allem durch die Zahl der in der Lösung frei beweglichen Teilchen bestimmt, nicht durch deren Masse oder chemischen Aufbau.
3. Deshalb üben gleich viele Glukosemoleküle und andere nicht dissoziierende Moleküle grundsätzlich die gleiche osmotische Wirkung aus.
4. Eine solche, ausschließlich von der Teilchenzahl abhängige Eigenschaft wird als kolligative Eigenschaft bezeichnet, wobei die Art der Teilchen von untergeordneter Bedeutung ist.
5. Die Osmolarität bezeichnet die Menge osmotisch wirksamer Teilchen in einem Liter Lösung, die Osmolalität dagegen deren Menge bezogen auf ein Kilogramm Lösungsmittel.
6. Bei der Untersuchung von Körperflüssigkeiten wird häufig die Osmolalität verwendet, weil sie von kleineren Temperatur- oder Volumenänderungen weniger abhängig ist.
7. Stoffe, die im Wasser in Ionen zerfallen, also dissoziieren, tragen mit jedem entstehenden Ion als eigenständigem Teilchen zum osmotischen Druck bei.
8. Ein Mol Natriumchlorid liefert daher annähernd doppelt so viele Teilchen wie die gleiche Stoffmenge Traubenzucker, der in Lösung nicht dissoziiert.
9. Die Osmolalität des gesunden Blutplasmas beträgt gewöhnlich etwa 285–295 Milliosmol pro Kilogramm und dient als Bezugswert zur Beurteilung der Körperflüssigkeiten.
10. Den größten Anteil an der Plasmaosmolalität bilden Natriumionen sowie die ihnen zugeordneten Chlorid- und Hydrogencarbonationen.
11. Glukose und Harnstoff tragen ebenfalls zum Gesamtwert bei, ihre Bedeutung ist bei normalen Konzentrationen jedoch wesentlich geringer.
12. Der gesamte osmotische Druck des Plasmas entspricht mehreren Tausend Millimetern Quecksilbersäule beziehungsweise ungefähr sieben Atmosphären und stellt somit eine überraschend große physikalische Kraft dar.
13. Dieser Wert übersteigt den arteriellen Mitteldruck von ungefähr hundert Millimetern Quecksilbersäule um ein Vielfaches, obwohl im Organismus meist nur osmotische Druckunterschiede wirksam werden.
14. Im Labor wird die Osmolalität gewöhnlich anhand der Gefrierpunktserniedrigung gemessen, da eine größere Zahl gelöster Teilchen einen niedrigeren Gefrierpunkt bewirkt.
15. Die Plasmaosmolalität wird durch das Zusammenwirken von Wasseraufnahme, Durstgefühl, renaler Wasserausscheidung und antidiuretischem Hormon reguliert.
16. Da bereits eine Abweichung von wenigen Prozent das Zellvolumen erheblich verändern kann, darf diese Regelgröße nur innerhalb äußerst enger Grenzen schwanken.
17. Die Abweichungen werden hauptsächlich von den Osmorezeptoren des Hypothalamus erfasst; ihre Funktion sowie die hormonelle Regulation des Wasserhaushalts werden in Kapitel 14 ausführlich dargestellt.