8.2.3 – A vörösvértestek élettartama és lebontása – Lebensdauer und Abbau der Erythrozyten
1. A keringésbe került vörösvértestek átlagosan 100–120 napig működnek, majd az elöregedett sejteket folyamatosan eltávolítják a vérből. – Die in den Kreislauf gelangten Erythrozyten bleiben durchschnittlich 100–120 Tage funktionsfähig, bevor die gealterten Zellen fortlaufend aus dem Blut entfernt werden.
2. Mivel az érett vörösvértesteknek nincs sejtmagjuk, és sejtszervecskéik nagy részét is elveszítették, sérült alkotórészeiket csak korlátozottan képesek megújítani. – Da reife Erythrozyten keinen Zellkern besitzen und auch den größten Teil ihrer Zellorganellen verloren haben, können sie beschädigte Bestandteile nur eingeschränkt erneuern.
3. Életük során az eritrociták számtalanszor haladnak át olyan hajszálereken, amelyek átmérője kisebb lehet a nyugalmi állapotban mért sejtméretüknél. – Während ihres Lebens passieren die Erythrozyten unzählige Kapillaren, deren Durchmesser kleiner sein kann als die im Ruhezustand gemessene Größe der Zellen.
4. Az ismétlődő alakváltozások és a sejthártyát érő terhelések következtében fokozatosan csökken a membrán rugalmassága, miközben a sejt egyre merevebbé válik. – Infolge der wiederholten Formveränderungen und der Belastungen der Zellmembran nimmt deren Elastizität allmählich ab, während die Zelle zunehmend steifer wird.
5. Az elöregedett vörösvértesteket elsősorban a lép (lien) vörös pulpája (pulpa rubra) szűri ki a keringő vérből. – Gealterte Erythrozyten werden vor allem durch die rote Pulpa (Pulpa rubra) der Milz (Lien) aus dem zirkulierenden Blut herausgefiltert.
6. Amikor a sejtek a lép finom rostvázán és szűk érszakaszain haladnak keresztül, csak a megfelelően alakítható eritrociták jutnak vissza akadálytalanul a véráramba. – Wenn die Zellen das feine Fasergerüst und die engen Gefäßabschnitte der Milz durchqueren, gelangen nur ausreichend verformbare Erythrozyten ungehindert in den Blutstrom zurück.
7. A rugalmasságukat elvesztett, rendellenes alakú vagy sérült vörösvértestek fennakadnak, majd a környezetükben elhelyezkedő makrofágok (macrophagi) bekebelezik őket. – Erythrozyten, die ihre Verformbarkeit verloren haben, ungewöhnlich geformt oder beschädigt sind, bleiben zurück und werden anschließend von den umgebenden Makrophagen (Macrophagi) aufgenommen.
8. Bár a lebontás legfontosabb helye a lép, az elhasználódott sejtek eltávolításában a máj (hepar) és a vörös csontvelő (medulla ossium rubra) is részt vesz. – Obwohl die Milz der wichtigste Abbauort ist, sind auch die Leber (Hepar) und das rote Knochenmark (Medulla ossium rubra) an der Beseitigung verbrauchter Zellen beteiligt.
9. Mivel a fiziológiás lebontás többnyire a makrofágokon belül zajlik, ezt a folyamatot éren kívüli, vagyis extravaszkuláris hemolízisnek nevezik. – Da der physiologische Abbau überwiegend innerhalb der Makrophagen stattfindet, wird dieser Vorgang als extravaskuläre, also außerhalb der Gefäße ablaufende Hämolyse bezeichnet.
10. Ettől megkülönböztetendő az érpályán belüli hemolízis, amelynek során a vörösvértest membránja megreped, és a hemoglobin közvetlenül a vérplazmába kerül. – Davon ist die intravaskuläre Hämolyse zu unterscheiden, bei der die Membran des Erythrozyten zerreißt und das Hämoglobin unmittelbar in das Blutplasma gelangt.
11. A makrofág által bekebelezett vörösvértest belsejében található hemoglobin először két fő összetevőjére, a globinra és a hemre bomlik. – Das im phagozytierten Erythrozyten enthaltene Hämoglobin wird zunächst in seine beiden Hauptbestandteile, das Globin und das Häm, zerlegt.
12. Fehérjetermészetű alkotórészként a globin aminosavakra hasad, amelyek ismét beléphetnek a szervezet aminosav-anyagcseréjébe és új fehérjék felépítésére használhatók. – Als Proteinbestandteil wird das Globin in Aminosäuren zerlegt, die erneut in den Aminosäurestoffwechsel eingehen und zum Aufbau neuer Proteine verwendet werden können.
13. A hem ezzel szemben egy vasat tartalmazó részből és az azt körülvevő porfirinvázból áll, amelyek további lebontása eltérő úton folytatódik. – Das Häm besteht dagegen aus einem eisenhaltigen Anteil und dem ihn umgebenden Porphyringerüst, deren weiterer Abbau auf unterschiedlichen Wegen fortgesetzt wird.
14. A hemből felszabaduló vas nem választódik ki szükségtelenül, hanem olyan értékes nyersanyagként marad a szervezetben, amely ismét felhasználható a vérképzés során. – Das aus dem Häm freigesetzte Eisen wird nicht unnötig ausgeschieden, sondern verbleibt als wertvoller Rohstoff im Körper, der bei der Blutbildung erneut genutzt werden kann.
15. Amennyiben nincs rá azonnal szükség, a vas elsősorban ferritinhez kötve, nagyobb mennyiség esetén pedig hemosziderin formájában raktározódik. – Wird das Eisen nicht unmittelbar benötigt, wird es vor allem an Ferritin gebunden und bei größeren Mengen in Form von Hämosiderin gespeichert.
16. Új vörösvértestek képződésekor a raktárakból felszabadított vas a transzferrin nevű szállítófehérjéhez kapcsolódva jut el a vörös csontvelőbe. – Bei der Bildung neuer Erythrozyten gelangt das aus den Speichern freigesetzte Eisen, an das Transportprotein Transferrin gebunden, in das rote Knochenmark.
17. A vas hatékony újrahasznosítása azért különösen jelentős, mert a folyamatos hemoglobinképzéshez szükséges mennyiség jóval meghaladja a naponta felszívódó vas mennyiségét. – Die wirksame Wiederverwertung des Eisens ist besonders bedeutsam, weil die für die fortlaufende Hämoglobinbildung benötigte Menge die täglich aufgenommene Eisenmenge deutlich übersteigt.
18. Miközben a vas visszakerülhet az eritropoézis körforgásába, a hem porfirinváza több köztes lépésen keresztül bilirubinná alakul. – Während das Eisen erneut in den Kreislauf der Erythropoese eingehen kann, wird das Porphyringerüst des Häms über mehrere Zwischenstufen zu Bilirubin umgewandelt.
19. A kezdetben nehezen kiválasztható bilirubint a májsejtek veszik fel, majd glükuronsavval kapcsolják össze, ami növeli az anyag vízoldékonyságát. – Das zunächst schwer ausscheidbare Bilirubin wird von den Leberzellen aufgenommen und anschließend mit Glukuronsäure verbunden, wodurch seine Wasserlöslichkeit zunimmt.
20. A glükuronsavval konjugált bilirubin az epe alkotórészeként választódik ki, majd az epeutakon keresztül a vékonybélbe jut. – Das mit Glukuronsäure konjugierte Bilirubin wird als Bestandteil der Galle ausgeschieden und gelangt anschließend über die Gallenwege in den Dünndarm.
21. E lebontási termékek, amelyeket összefoglalóan epefestékeknek nevezünk, jelentősen hozzájárulnak az epe jellegzetes sárgásbarna vagy zöldes színéhez. – Diese Abbauprodukte, die zusammenfassend als Gallenfarbstoffe bezeichnet werden, tragen wesentlich zur charakteristischen gelblich braunen oder grünlichen Farbe der Galle bei.
22. A bilirubin útja jól mutatja, hogy a vörösvértestek lebontása nem egyetlen szervben lezajló esemény, hanem a lépet, a májat és az epeutakat összekapcsoló folyamat. – Der Weg des Bilirubins zeigt deutlich, dass der Erythrozytenabbau kein auf ein einzelnes Organ begrenztes Ereignis, sondern ein Milz, Leber und Gallenwege verbindender Prozess ist.
23. Ha a bilirubin képződése, májbeli feldolgozása vagy epével történő kiválasztása közötti egyensúly felborul, koncentrációja megemelkedhet a vérben. – Wird das Gleichgewicht zwischen Bildung, Verarbeitung in der Leber und Ausscheidung des Bilirubins über die Galle gestört, kann seine Konzentration im Blut ansteigen.
24. A felszaporodó epefesték a bőr, a nyálkahártyák és a szem ínhártyájának sárgás elszíneződését okozza, amelyet sárgaságnak (icterus) nevezünk. – Der sich anreichernde Gallenfarbstoff verursacht eine gelbliche Verfärbung der Haut, der Schleimhäute und der Lederhaut des Auges, die als Gelbsucht (Ikterus) bezeichnet wird.
25. Ilyen állapot nemcsak a hemoglobin fokozott lebontásakor, hanem májsejtkárosodás vagy az epeutak elzáródása következtében is kialakulhat. – Ein solcher Zustand kann nicht nur bei gesteigertem Hämoglobinabbau, sondern auch infolge einer Schädigung der Leberzellen oder eines Verschlusses der Gallenwege entstehen.
26. Egészséges körülmények között az elöregedett vörösvértestek eltávolítása és az új sejtek képződése szorosan összehangolt, dinamikus egyensúlyban áll egymással. – Unter gesunden Bedingungen stehen die Beseitigung gealterter Erythrozyten und die Bildung neuer Zellen in einem eng abgestimmten dynamischen Gleichgewicht.
27. A lebontott sejtek helyét a vörös csontvelőben folyamatosan képződő, kezdetben még retikulocitának nevezett fiatal vörösvértestek foglalják el. – An die Stelle der abgebauten Zellen treten fortlaufend im roten Knochenmark gebildete junge Erythrozyten, die zunächst als Retikulozyten bezeichnet werden.
28. Az elhasználódott eritrociták időben történő eltávolítása megakadályozza, hogy merev sejtek akadályozzák a vér áramlását a legszűkebb hajszálerekben. – Die rechtzeitige Entfernung verbrauchter Erythrozyten verhindert, dass steife Zellen den Blutfluss in den engsten Kapillaren beeinträchtigen.
29. A vörösvértestek lebontása ezért nem pusztán sejtek megsemmisítését jelenti, hanem olyan szabályozott újrahasznosítást, amely megőrzi a vasat és eltávolítja a már nem hasznosítható részeket. – Der Abbau der Erythrozyten bedeutet daher nicht lediglich die Zerstörung von Zellen, sondern eine geregelte Wiederverwertung, die das Eisen erhält und nicht mehr nutzbare Bestandteile beseitigt.
30. A mintegy négy hónapos élettartam végén tehát a lép kiszűri az elöregedett sejteket, miközben hemoglobinjuk értékes részei visszakerülnek az anyagcsere körforgásába. – Am Ende der etwa viermonatigen Lebensdauer filtert somit die Milz die gealterten Zellen heraus, während wertvolle Bestandteile ihres Hämoglobins in den Stoffwechselkreislauf zurückgeführt werden.
(aufklappen)magyar
1. A keringésbe került vörösvértestek átlagosan 100–120 napig működnek, majd az elöregedett sejteket folyamatosan eltávolítják a vérből.
2. Mivel az érett vörösvértesteknek nincs sejtmagjuk, és sejtszervecskéik nagy részét is elveszítették, sérült alkotórészeiket csak korlátozottan képesek megújítani.
3. Életük során az eritrociták számtalanszor haladnak át olyan hajszálereken, amelyek átmérője kisebb lehet a nyugalmi állapotban mért sejtméretüknél.
4. Az ismétlődő alakváltozások és a sejthártyát érő terhelések következtében fokozatosan csökken a membrán rugalmassága, miközben a sejt egyre merevebbé válik.
5. Az elöregedett vörösvértesteket elsősorban a lép (lien) vörös pulpája (pulpa rubra) szűri ki a keringő vérből.
6. Amikor a sejtek a lép finom rostvázán és szűk érszakaszain haladnak keresztül, csak a megfelelően alakítható eritrociták jutnak vissza akadálytalanul a véráramba.
7. A rugalmasságukat elvesztett, rendellenes alakú vagy sérült vörösvértestek fennakadnak, majd a környezetükben elhelyezkedő makrofágok (macrophagi) bekebelezik őket.
8. Bár a lebontás legfontosabb helye a lép, az elhasználódott sejtek eltávolításában a máj (hepar) és a vörös csontvelő (medulla ossium rubra) is részt vesz.
9. Mivel a fiziológiás lebontás többnyire a makrofágokon belül zajlik, ezt a folyamatot éren kívüli, vagyis extravaszkuláris hemolízisnek nevezik.
10. Ettől megkülönböztetendő az érpályán belüli hemolízis, amelynek során a vörösvértest membránja megreped, és a hemoglobin közvetlenül a vérplazmába kerül.
11. A makrofág által bekebelezett vörösvértest belsejében található hemoglobin először két fő összetevőjére, a globinra és a hemre bomlik.
12. Fehérjetermészetű alkotórészként a globin aminosavakra hasad, amelyek ismét beléphetnek a szervezet aminosav-anyagcseréjébe és új fehérjék felépítésére használhatók.
13. A hem ezzel szemben egy vasat tartalmazó részből és az azt körülvevő porfirinvázból áll, amelyek további lebontása eltérő úton folytatódik.
14. A hemből felszabaduló vas nem választódik ki szükségtelenül, hanem olyan értékes nyersanyagként marad a szervezetben, amely ismét felhasználható a vérképzés során.
15. Amennyiben nincs rá azonnal szükség, a vas elsősorban ferritinhez kötve, nagyobb mennyiség esetén pedig hemosziderin formájában raktározódik.
16. Új vörösvértestek képződésekor a raktárakból felszabadított vas a transzferrin nevű szállítófehérjéhez kapcsolódva jut el a vörös csontvelőbe.
17. A vas hatékony újrahasznosítása azért különösen jelentős, mert a folyamatos hemoglobinképzéshez szükséges mennyiség jóval meghaladja a naponta felszívódó vas mennyiségét.
18. Miközben a vas visszakerülhet az eritropoézis körforgásába, a hem porfirinváza több köztes lépésen keresztül bilirubinná alakul.
19. A kezdetben nehezen kiválasztható bilirubint a májsejtek veszik fel, majd glükuronsavval kapcsolják össze, ami növeli az anyag vízoldékonyságát.
20. A glükuronsavval konjugált bilirubin az epe alkotórészeként választódik ki, majd az epeutakon keresztül a vékonybélbe jut.
21. E lebontási termékek, amelyeket összefoglalóan epefestékeknek nevezünk, jelentősen hozzájárulnak az epe jellegzetes sárgásbarna vagy zöldes színéhez.
22. A bilirubin útja jól mutatja, hogy a vörösvértestek lebontása nem egyetlen szervben lezajló esemény, hanem a lépet, a májat és az epeutakat összekapcsoló folyamat.
23. Ha a bilirubin képződése, májbeli feldolgozása vagy epével történő kiválasztása közötti egyensúly felborul, koncentrációja megemelkedhet a vérben.
24. A felszaporodó epefesték a bőr, a nyálkahártyák és a szem ínhártyájának sárgás elszíneződését okozza, amelyet sárgaságnak (icterus) nevezünk.
25. Ilyen állapot nemcsak a hemoglobin fokozott lebontásakor, hanem májsejtkárosodás vagy az epeutak elzáródása következtében is kialakulhat.
26. Egészséges körülmények között az elöregedett vörösvértestek eltávolítása és az új sejtek képződése szorosan összehangolt, dinamikus egyensúlyban áll egymással.
27. A lebontott sejtek helyét a vörös csontvelőben folyamatosan képződő, kezdetben még retikulocitának nevezett fiatal vörösvértestek foglalják el.
28. Az elhasználódott eritrociták időben történő eltávolítása megakadályozza, hogy merev sejtek akadályozzák a vér áramlását a legszűkebb hajszálerekben.
29. A vörösvértestek lebontása ezért nem pusztán sejtek megsemmisítését jelenti, hanem olyan szabályozott újrahasznosítást, amely megőrzi a vasat és eltávolítja a már nem hasznosítható részeket.
30. A mintegy négy hónapos élettartam végén tehát a lép kiszűri az elöregedett sejteket, miközben hemoglobinjuk értékes részei visszakerülnek az anyagcsere körforgásába.
(aufklappen)német
1. Die in den Kreislauf gelangten Erythrozyten bleiben durchschnittlich 100–120 Tage funktionsfähig, bevor die gealterten Zellen fortlaufend aus dem Blut entfernt werden.
2. Da reife Erythrozyten keinen Zellkern besitzen und auch den größten Teil ihrer Zellorganellen verloren haben, können sie beschädigte Bestandteile nur eingeschränkt erneuern.
3. Während ihres Lebens passieren die Erythrozyten unzählige Kapillaren, deren Durchmesser kleiner sein kann als die im Ruhezustand gemessene Größe der Zellen.
4. Infolge der wiederholten Formveränderungen und der Belastungen der Zellmembran nimmt deren Elastizität allmählich ab, während die Zelle zunehmend steifer wird.
5. Gealterte Erythrozyten werden vor allem durch die rote Pulpa (Pulpa rubra) der Milz (Lien) aus dem zirkulierenden Blut herausgefiltert.
6. Wenn die Zellen das feine Fasergerüst und die engen Gefäßabschnitte der Milz durchqueren, gelangen nur ausreichend verformbare Erythrozyten ungehindert in den Blutstrom zurück.
7. Erythrozyten, die ihre Verformbarkeit verloren haben, ungewöhnlich geformt oder beschädigt sind, bleiben zurück und werden anschließend von den umgebenden Makrophagen (Macrophagi) aufgenommen.
8. Obwohl die Milz der wichtigste Abbauort ist, sind auch die Leber (Hepar) und das rote Knochenmark (Medulla ossium rubra) an der Beseitigung verbrauchter Zellen beteiligt.
9. Da der physiologische Abbau überwiegend innerhalb der Makrophagen stattfindet, wird dieser Vorgang als extravaskuläre, also außerhalb der Gefäße ablaufende Hämolyse bezeichnet.
10. Davon ist die intravaskuläre Hämolyse zu unterscheiden, bei der die Membran des Erythrozyten zerreißt und das Hämoglobin unmittelbar in das Blutplasma gelangt.
11. Das im phagozytierten Erythrozyten enthaltene Hämoglobin wird zunächst in seine beiden Hauptbestandteile, das Globin und das Häm, zerlegt.
12. Als Proteinbestandteil wird das Globin in Aminosäuren zerlegt, die erneut in den Aminosäurestoffwechsel eingehen und zum Aufbau neuer Proteine verwendet werden können.
13. Das Häm besteht dagegen aus einem eisenhaltigen Anteil und dem ihn umgebenden Porphyringerüst, deren weiterer Abbau auf unterschiedlichen Wegen fortgesetzt wird.
14. Das aus dem Häm freigesetzte Eisen wird nicht unnötig ausgeschieden, sondern verbleibt als wertvoller Rohstoff im Körper, der bei der Blutbildung erneut genutzt werden kann.
15. Wird das Eisen nicht unmittelbar benötigt, wird es vor allem an Ferritin gebunden und bei größeren Mengen in Form von Hämosiderin gespeichert.
16. Bei der Bildung neuer Erythrozyten gelangt das aus den Speichern freigesetzte Eisen, an das Transportprotein Transferrin gebunden, in das rote Knochenmark.
17. Die wirksame Wiederverwertung des Eisens ist besonders bedeutsam, weil die für die fortlaufende Hämoglobinbildung benötigte Menge die täglich aufgenommene Eisenmenge deutlich übersteigt.
18. Während das Eisen erneut in den Kreislauf der Erythropoese eingehen kann, wird das Porphyringerüst des Häms über mehrere Zwischenstufen zu Bilirubin umgewandelt.
19. Das zunächst schwer ausscheidbare Bilirubin wird von den Leberzellen aufgenommen und anschließend mit Glukuronsäure verbunden, wodurch seine Wasserlöslichkeit zunimmt.
20. Das mit Glukuronsäure konjugierte Bilirubin wird als Bestandteil der Galle ausgeschieden und gelangt anschließend über die Gallenwege in den Dünndarm.
21. Diese Abbauprodukte, die zusammenfassend als Gallenfarbstoffe bezeichnet werden, tragen wesentlich zur charakteristischen gelblich braunen oder grünlichen Farbe der Galle bei.
22. Der Weg des Bilirubins zeigt deutlich, dass der Erythrozytenabbau kein auf ein einzelnes Organ begrenztes Ereignis, sondern ein Milz, Leber und Gallenwege verbindender Prozess ist.
23. Wird das Gleichgewicht zwischen Bildung, Verarbeitung in der Leber und Ausscheidung des Bilirubins über die Galle gestört, kann seine Konzentration im Blut ansteigen.
24. Der sich anreichernde Gallenfarbstoff verursacht eine gelbliche Verfärbung der Haut, der Schleimhäute und der Lederhaut des Auges, die als Gelbsucht (Ikterus) bezeichnet wird.
25. Ein solcher Zustand kann nicht nur bei gesteigertem Hämoglobinabbau, sondern auch infolge einer Schädigung der Leberzellen oder eines Verschlusses der Gallenwege entstehen.
26. Unter gesunden Bedingungen stehen die Beseitigung gealterter Erythrozyten und die Bildung neuer Zellen in einem eng abgestimmten dynamischen Gleichgewicht.
27. An die Stelle der abgebauten Zellen treten fortlaufend im roten Knochenmark gebildete junge Erythrozyten, die zunächst als Retikulozyten bezeichnet werden.
28. Die rechtzeitige Entfernung verbrauchter Erythrozyten verhindert, dass steife Zellen den Blutfluss in den engsten Kapillaren beeinträchtigen.
29. Der Abbau der Erythrozyten bedeutet daher nicht lediglich die Zerstörung von Zellen, sondern eine geregelte Wiederverwertung, die das Eisen erhält und nicht mehr nutzbare Bestandteile beseitigt.
30. Am Ende der etwa viermonatigen Lebensdauer filtert somit die Milz die gealterten Zellen heraus, während wertvolle Bestandteile ihres Hämoglobins in den Stoffwechselkreislauf zurückgeführt werden.