2.4.2 – Irány- és helymeghatározó szakkifejezések – Richtungs- und Lagebezeichnungen
1. A helymeghatározó kifejezések segítenek a szervek egymáshoz viszonyított helyzetének leírásában. – Lagebezeichnungen helfen bei der Beschreibung der Position von Organen im Verhältnis zueinander.
2. A test törzsén és a fejen a függőleges irányt a „felső” és „alsó” szavakkal jelöljük. – Am Rumpf und am Kopf bezeichnen wir die vertikale Richtung mit den Wörtern „oben“ (superior) und „unten“ (inferior).
3. A koponya felé eső irányt kranálisnak nevezzük. – Die Richtung zum Schädel hin nennen wir kranial.
4. A farkcsont vagy a test alsó vége felé mutató irány a caudális. – Die Richtung zum Steißbein oder zum unteren Ende des Körpers hin ist kaudal.
5. Az elülső vagy hasi oldalt ventrálisnak hívjuk. – Die vordere oder bauchwärts gelegene Seite nennen wir ventral.
6. A hátulsó vagy háti oldalt dorzálisnak nevezzük. – Die hintere oder rückenwärts gelegene Seite bezeichnen wir als dorsal.
7. A test középsíkjához közelebb eső részt mediálisnak mondjuk. – Einen näher zur Medianebene gelegenen Teil nennen wir medial.
8. A középsíktól távolabb, oldalra eső terület a laterális. – Der weiter von der Medianebene entfernte, seitliche Bereich ist lateral
9. A végtagokon speciális kifejezéseket használunk a törzshöz való távolság alapján. – An den Gliedmaßen verwenden wir spezielle Begriffe basierend auf der Entfernung zum Rumpf.
10. A törzshöz közelebb eső pontokat proximálisnak nevezzük. – Punkte, die näher am Rumpf liegen, nennen wir proximal.
11. A végtag végét vagy a törzstől távolabb eső részt disztálisnak hívjuk. – Das Ende der Gliedmaße oder einen weiter vom Rumpf entfernten Teil nennen wir distal.
12. Az alkaron a singcsont felőli oldalt ulnárisnak nevezzük. – Am Unterarm nennen wir die zur Elle hin gelegene Seite ulnar.
13. Az orsócsont felőli, hüvelykujji oldal a radiális irány. – Die zur Speiche hin gelegene Daumenseite ist die radiale Richtung.
14. A lábszáron a sípcsont felőli oldal a tibiális irány. – Am Unterschenkel ist die zum Schienbein (Tibia) hin gelegene Seite die tibiale Richtung.
15. A szárkapocscsont felőli, külső oldal a fibuláris irány. – Die zum Wadenbein (Fibula) hin gelegene, äußere Seite ist die fibulare Richtung.
16. A tenyér felőli oldalt palmárisnak vagy volárisnak nevezzük. – Die handflächenwärts gelegene Seite nennen wir palmar oder volar.
17. A talp felőli irányt plantárisnak hívjuk. – Die fußsohlenwärts gelegene Richtung nennen wir plantar.
18. A kézhát és a lábhát irányát egyaránt dorzálisnak nevezzük. – Die Richtung von Handrücken und Fußrücken bezeichnen wir gleichermaßen als dorsal.
19. A felszínhez közel eső struktúrákat szuperficiálisnak hívjuk. – Strukturen, die nahe an der Oberfläche liegen, nennen wir oberflächlich (superficialis).
20. A test belsejében, mélyen elhelyezkedő képletek a profundus jelzőt kapják. – Gebilde, die tief im Inneren des Körpers liegen, erhalten das Attribut tief (profundus).
21. A külső réteget externusnak, a belsőt pedig internusnak nevezzük. – Die äußere Schicht nennen wir externus, die innere dagegen internus.
22. Ha valami pontosan a kettő között van, azt intermediusnak hívjuk. – Wenn sich etwas genau dazwischen befindet, nennen wir es intermedius.
23. A test üreges szerveinél a „fal felőli” részt parietálisnak nevezzük. – Bei Hohlorganen des Körpers nennen wir den „wandständigen“ Teil parietal.
24. A „zsigeri” vagy szerv felőli oldal a viszerális. – Die „eingeweidewärts“ oder zum Organ hin gelegene Seite ist viszeral.
25. A jobb oldali képleteket dexter, a bal oldaliakat sinister jelzővel illetjük. – Rechte Gebilde versehen wir mit dem Attribut rechts (dexter), linke mit links (sinister).
26. A középvonalban elhelyezkedő struktúrák a medián elnevezést kapják. – In der Mittellinie gelegene Strukturen erhalten die Bezeichnung median (medianus).
27. A hasi tájékon az „oldalsó” és „középső” területek pontosan elhatároltak. – In der Bauchregion sind die „seitlichen“ und „mittleren“ Bereiche genau abgegrenzt.
28. A gyomorszáj környéki területet epigasztriumnak nevezzük. – Den Bereich um den Mageneingang nennen wir Epigastrium.
29. A köldök körüli régió a mezogasztrium. – Die Region um den Bauchnabel ist das Mesogastrium.
30. Az alhas vagy a szeméremcsont feletti terület a hipogasztrium. – Der Unterbauch oder der Bereich über dem Schambein ist das Hypogastrium.
31. A kifejezések pontossága elengedhetetlen a műtéti leírásoknál. – Die Genauigkeit der Begriffe ist bei Operationsberichten unerlässlich.
32. Egy „mediális” vágás teljesen mást jelent, mint egy „laterális”. – Ein „medialer“ Schnitt bedeutet etwas völlig anderes als ein „lateraler“.
33. A kórbonctanban is ezeket a fogalmakat használják az elváltozások rögzítésére. – Auch in der Pathologie werden diese Begriffe zur Dokumentation von Veränderungen verwendet.
34. A helymeghatározás mindig a páciens nézőpontjából értendő, nem az orvoséból. – Die Lagebestimmung ist immer aus der Sicht des Patienten zu verstehen, nicht aus der des Arztes.
35. Ezért a páciens jobb oldala az orvossal szemben állva a bal oldalon látszik. – Daher erscheint die rechte Seite des Patienten, wenn man ihm gegenübersteht, auf der linken Seite.
36. A distális irány a végtagokon a „törzstől távolodó” irányt jelenti. – Die distale Richtung an den Gliedmaßen bedeutet die vom „Rumpf wegstrebende“ Richtung.
37. A proximális pedig a „törzshöz közelítő” irány. – Und proximal ist die zum „Rumpf hinführende“ Richtung.
38. A mély és felületi rétegek elkülönítése fontos a sebgyógyulásnál. – Die Trennung von tiefen und oberflächlichen Schichten ist wichtig bei der Wundheilung.
39. A „szagittális” síkban lévő mozgások előre-hátra irányulnak. – Bewegungen in der „sagittalen“ Ebene sind nach vorne und hinten gerichtet.
40. A „frontális” síkban oldalirányú mozgások történnek. – In der „frontalen“ Ebene finden seitliche Bewegungen statt.
41. A test két oldala közötti különbségeket aszimmetriának nevezzük. – Unterschiede zwischen den beiden Körperseiten nennen wir Asymmetrie.
42. A szimmetria az anatómiai norma egyik alapjellemzője. – Symmetrie ist eines der Grundmerkmale der anatomischen Norm.
43. A belső szervek, mint a szív vagy a máj, gyakran aszimmetrikusak. – Innere Organe, wie das Herz oder die Leber, sind oft asymmetrisch.
44. A jobb és bal oldal következetes használata alapkövetelmény. – Der konsequente Gebrauch von rechts und links ist eine Grundanforderung.
45. Az irányok ismerete segít a röntgenképek helyes tájolásában is. – Die Kenntnis der Richtungen hilft auch bei der korrekten Orientierung von Röntgenbildern.
46. A klinikai anatómia ezeket a fogalmakat naponta alkalmazza. – Die klinische Anatomie wendet diese Begriffe täglich an.
47. A pontos megnevezés bizalmat ébreszt a szakmai környezetben. – Eine präzise Benennung weckt Vertrauen im fachlichen Umfeld.
48. A terminológia elsajátítása az orvostanhallgatók első nagy feladata. – Das Erlernen der Terminologie ist die erste große Aufgabe von Medizinstudenten.
49. A latin végződések jelzik az irányok nyelvtani szerepét is. – Die lateinischen Endungen zeigen auch die grammatikalische Rolle der Richtungen an.
50. Összegezve, a helymeghatározás az anatómia iránytűje. – Zusammenfassend ist die Lagebestimmung der Kompass der Anatomie.
(aufklappen)magyar
1. A helymeghatározó kifejezések segítenek a szervek egymáshoz viszonyított helyzetének leírásában.
2. A test törzsén és a fejen a függőleges irányt a „felső” és „alsó” szavakkal jelöljük.
3. A koponya felé eső irányt kranálisnak nevezzük.
4. A farkcsont vagy a test alsó vége felé mutató irány a caudális.
5. Az elülső vagy hasi oldalt ventrálisnak hívjuk.
6. A hátulsó vagy háti oldalt dorzálisnak nevezzük.
7. A test középsíkjához közelebb eső részt mediálisnak mondjuk.
8. A középsíktól távolabb, oldalra eső terület a laterális.
9. A végtagokon speciális kifejezéseket használunk a törzshöz való távolság alapján.
10. A törzshöz közelebb eső pontokat proximálisnak nevezzük.
11. A végtag végét vagy a törzstől távolabb eső részt disztálisnak hívjuk.
12. Az alkaron a singcsont felőli oldalt ulnárisnak nevezzük.
13. Az orsócsont felőli, hüvelykujji oldal a radiális irány.
14. A lábszáron a sípcsont felőli oldal a tibiális irány.
15. A szárkapocscsont felőli, külső oldal a fibuláris irány.
16. A tenyér felőli oldalt palmárisnak vagy volárisnak nevezzük.
17. A talp felőli irányt plantárisnak hívjuk.
18. A kézhát és a lábhát irányát egyaránt dorzálisnak nevezzük.
19. A felszínhez közel eső struktúrákat szuperficiálisnak hívjuk.
20. A test belsejében, mélyen elhelyezkedő képletek a profundus jelzőt kapják.
21. A külső réteget externusnak, a belsőt pedig internusnak nevezzük.
22. Ha valami pontosan a kettő között van, azt intermediusnak hívjuk.
23. A test üreges szerveinél a „fal felőli” részt parietálisnak nevezzük.
24. A „zsigeri” vagy szerv felőli oldal a viszerális.
25. A jobb oldali képleteket dexter, a bal oldaliakat sinister jelzővel illetjük.
26. A középvonalban elhelyezkedő struktúrák a medián elnevezést kapják.
27. A hasi tájékon az „oldalsó” és „középső” területek pontosan elhatároltak.
28. A gyomorszáj környéki területet epigasztriumnak nevezzük.
29. A köldök körüli régió a mezogasztrium.
30. Az alhas vagy a szeméremcsont feletti terület a hipogasztrium.
31. A kifejezések pontossága elengedhetetlen a műtéti leírásoknál.
32. Egy „mediális” vágás teljesen mást jelent, mint egy „laterális”.
33. A kórbonctanban is ezeket a fogalmakat használják az elváltozások rögzítésére.
34. A helymeghatározás mindig a páciens nézőpontjából értendő, nem az orvoséból.
35. Ezért a páciens jobb oldala az orvossal szemben állva a bal oldalon látszik.
36. A distális irány a végtagokon a „törzstől távolodó” irányt jelenti.
37. A proximális pedig a „törzshöz közelítő” irány.
38. A mély és felületi rétegek elkülönítése fontos a sebgyógyulásnál.
39. A „szagittális” síkban lévő mozgások előre-hátra irányulnak.
40. A „frontális” síkban oldalirányú mozgások történnek.
41. A test két oldala közötti különbségeket aszimmetriának nevezzük.
42. A szimmetria az anatómiai norma egyik alapjellemzője.
43. A belső szervek, mint a szív vagy a máj, gyakran aszimmetrikusak.
44. A jobb és bal oldal következetes használata alapkövetelmény.
45. Az irányok ismerete segít a röntgenképek helyes tájolásában is.
46. A klinikai anatómia ezeket a fogalmakat naponta alkalmazza.
47. A pontos megnevezés bizalmat ébreszt a szakmai környezetben.
48. A terminológia elsajátítása az orvostanhallgatók első nagy feladata.
49. A latin végződések jelzik az irányok nyelvtani szerepét is.
50. Összegezve, a helymeghatározás az anatómia iránytűje.
(aufklappen)német
1. Lagebezeichnungen helfen bei der Beschreibung der Position von Organen im Verhältnis zueinander.
2. Am Rumpf und am Kopf bezeichnen wir die vertikale Richtung mit den Wörtern „oben“ (superior) und „unten“ (inferior).
3. Die Richtung zum Schädel hin nennen wir kranial.
4. Die Richtung zum Steißbein oder zum unteren Ende des Körpers hin ist kaudal.
5. Die vordere oder bauchwärts gelegene Seite nennen wir ventral.
6. Die hintere oder rückenwärts gelegene Seite bezeichnen wir als dorsal.
7. Einen näher zur Medianebene gelegenen Teil nennen wir medial.
8. Der weiter von der Medianebene entfernte, seitliche Bereich ist lateral
9. An den Gliedmaßen verwenden wir spezielle Begriffe basierend auf der Entfernung zum Rumpf.
10. Punkte, die näher am Rumpf liegen, nennen wir proximal.
11. Das Ende der Gliedmaße oder einen weiter vom Rumpf entfernten Teil nennen wir distal.
12. Am Unterarm nennen wir die zur Elle hin gelegene Seite ulnar.
13. Die zur Speiche hin gelegene Daumenseite ist die radiale Richtung.
14. Am Unterschenkel ist die zum Schienbein (Tibia) hin gelegene Seite die tibiale Richtung.
15. Die zum Wadenbein (Fibula) hin gelegene, äußere Seite ist die fibulare Richtung.
16. Die handflächenwärts gelegene Seite nennen wir palmar oder volar.
17. Die fußsohlenwärts gelegene Richtung nennen wir plantar.
18. Die Richtung von Handrücken und Fußrücken bezeichnen wir gleichermaßen als dorsal.
19. Strukturen, die nahe an der Oberfläche liegen, nennen wir oberflächlich (superficialis).
20. Gebilde, die tief im Inneren des Körpers liegen, erhalten das Attribut tief (profundus).
21. Die äußere Schicht nennen wir externus, die innere dagegen internus.
22. Wenn sich etwas genau dazwischen befindet, nennen wir es intermedius.
23. Bei Hohlorganen des Körpers nennen wir den „wandständigen“ Teil parietal.
24. Die „eingeweidewärts“ oder zum Organ hin gelegene Seite ist viszeral.
25. Rechte Gebilde versehen wir mit dem Attribut rechts (dexter), linke mit links (sinister).
26. In der Mittellinie gelegene Strukturen erhalten die Bezeichnung median (medianus).
27. In der Bauchregion sind die „seitlichen“ und „mittleren“ Bereiche genau abgegrenzt.
28. Den Bereich um den Mageneingang nennen wir Epigastrium.
29. Die Region um den Bauchnabel ist das Mesogastrium.
30. Der Unterbauch oder der Bereich über dem Schambein ist das Hypogastrium.
31. Die Genauigkeit der Begriffe ist bei Operationsberichten unerlässlich.
32. Ein „medialer“ Schnitt bedeutet etwas völlig anderes als ein „lateraler“.
33. Auch in der Pathologie werden diese Begriffe zur Dokumentation von Veränderungen verwendet.
34. Die Lagebestimmung ist immer aus der Sicht des Patienten zu verstehen, nicht aus der des Arztes.
35. Daher erscheint die rechte Seite des Patienten, wenn man ihm gegenübersteht, auf der linken Seite.
36. Die distale Richtung an den Gliedmaßen bedeutet die vom „Rumpf wegstrebende“ Richtung.
37. Und proximal ist die zum „Rumpf hinführende“ Richtung.
38. Die Trennung von tiefen und oberflächlichen Schichten ist wichtig bei der Wundheilung.
39. Bewegungen in der „sagittalen“ Ebene sind nach vorne und hinten gerichtet.
40. In der „frontalen“ Ebene finden seitliche Bewegungen statt.
41. Unterschiede zwischen den beiden Körperseiten nennen wir Asymmetrie.
42. Symmetrie ist eines der Grundmerkmale der anatomischen Norm.
43. Innere Organe, wie das Herz oder die Leber, sind oft asymmetrisch.
44. Der konsequente Gebrauch von rechts und links ist eine Grundanforderung.
45. Die Kenntnis der Richtungen hilft auch bei der korrekten Orientierung von Röntgenbildern.
46. Die klinische Anatomie wendet diese Begriffe täglich an.
47. Eine präzise Benennung weckt Vertrauen im fachlichen Umfeld.
48. Das Erlernen der Terminologie ist die erste große Aufgabe von Medizinstudenten.
49. Die lateinischen Endungen zeigen auch die grammatikalische Rolle der Richtungen an.
50. Zusammenfassend ist die Lagebestimmung der Kompass der Anatomie.