1.1.2 – Sámánok, táltosok, regösök – Schamanen, Táltos und Regös-Sänger
1. A honfoglalás előtti magyar társadalomban különleges szerepet töltöttek be azok az emberek, akik a hétköznapi világ és a szellemek világa között közvetítettek. – In der ungarischen Gesellschaft vor der Landnahme spielten jene Menschen eine besondere Rolle, die zwischen der alltäglichen Welt und der Welt der Geister vermittelten.
2. Ezeket a közvetítőket a szakirodalom gyűjtőnéven sámánoknak nevezi, mert szerepük emlékeztet a szibériai és sztyeppei népek hasonló alakjaira. – Diese Vermittler nennt die Fachliteratur mit einem Sammelbegriff Schamanen, weil ihre Rolle an ähnliche Gestalten der sibirischen und der Steppenvölker erinnert.
3. A sámán olyan személy volt, aki révületbe esve kapcsolatot tudott teremteni a felső és az alsó világgal, hogy onnan tudást és segítséget hozzon. – Der Schamane war eine Person, die in Verzückung geriet und eine Verbindung zur oberen und zur unteren Welt herstellen konnte, um von dort Wissen und Hilfe zu holen.
4. A magyar hagyományban a sámán megfelelője a táltos, akinek alakja a néphitben egészen a legutóbbi évszázadokig fennmaradt. – In der ungarischen Überlieferung entspricht dem Schamanen der Táltos, dessen Gestalt sich im Volksglauben bis in die jüngsten Jahrhunderte erhalten hat.
5. A táltos szó eredete vitatott, de a hozzá kapcsolódó képzetek egyértelműen a régi, sztyeppei hitvilág mélyéből származnak. – Der Ursprung des Wortes „táltos“ ist umstritten, doch die mit ihm verbundenen Vorstellungen stammen eindeutig aus der Tiefe der alten Steppenglaubenswelt.
6. A néphit szerint a táltos nem tanulás, hanem születés révén lett azzá, ami, mert kiválasztottságát már a világra jövetele elárulta. – Nach dem Volksglauben wurde der Táltos nicht durch Lernen, sondern durch Geburt zu dem, was er war, weil seine Auserwähltheit schon sein Zurweltkommen verriet.
7. Gyakran úgy tartották, hogy a jövendő táltos foggal, hat ujjal vagy valamilyen testi jellel születik, amely megkülönbözteti a többi gyermektől. – Häufig glaubte man, dass der künftige Táltos mit einem Zahn, mit sechs Fingern oder mit einem körperlichen Zeichen geboren wird, das ihn von den übrigen Kindern unterscheidet.
8. Ez a testi jel a régiek szemében nem hiba vagy szörnyűség volt, hanem a szellemek részéről érkező kiválasztás bizonyítéka. – Dieses körperliche Zeichen war in den Augen der Alten kein Fehler und kein Schrecken, sondern ein Beweis der von den Geistern ausgehenden Auserwählung.
9. A kiválasztott gyermeknek később különös beavatáson kellett átesnie, amelyet a hagyomány testének jelképes feldarabolásaként írt le. – Das auserwählte Kind musste später eine eigentümliche Einweihung durchlaufen, die die Überlieferung als sinnbildliche Zerstückelung seines Körpers beschrieb.
10. E látomásos beavatásban a leendő táltos úgy érezte, hogy csontjait megszámolják, testét szétszedik, majd új, megerősödött emberré rakják össze. – In dieser visionären Einweihung hatte der künftige Táltos das Gefühl, dass seine Knochen gezählt, sein Körper zerlegt und dann zu einem neuen, gestärkten Menschen wieder zusammengefügt wurde.
11. A beavatás tehát jelképes halál és újjászületés volt, amelyből a táltos új képességekkel és a szellemekhez fűződő szoros kapcsolattal tért vissza. – Die Einweihung war also ein sinnbildlicher Tod und eine Wiedergeburt, aus der der Táltos mit neuen Fähigkeiten und einer engen Bindung an die Geister zurückkehrte.
12. A táltos legfontosabb képessége a révülés volt, vagyis az a különleges tudatállapot, amelyben lelke elhagyta testét, hogy a másik világba utazzon. – Die wichtigste Fähigkeit des Táltos war die Verzückung, also jener besondere Bewusstseinszustand, in dem seine Seele den Körper verließ, um in die andere Welt zu reisen.
13. A révülés során a táltos gyakran eszméletlennek látszott, miközben a hiedelem szerint lelke távoli, veszélyes tájakon járt. – Während der Verzückung schien der Táltos häufig bewusstlos, während seine Seele dem Glauben nach ferne, gefährliche Gegenden durchwanderte.
14. Ezt a különös állapotot dobolással, énekléssel, tánccal és egyhangú, ismétlődő mozdulatokkal érhette el, amelyek fokozatosan elszakították a hétköznapi világtól. – Diesen eigentümlichen Zustand konnte er durch Trommeln, Gesang, Tanz und eintönige, sich wiederholende Bewegungen erreichen, die ihn allmählich von der alltäglichen Welt lösten.
15. A táltos képzeletbeli utazása során segítő és ellenséges szellemekkel találkozott, akikkel meg kellett küzdenie vagy szövetségre kellett lépnie. – Auf seiner eingebildeten Reise begegnete der Táltos hilfreichen und feindlichen Geistern, mit denen er kämpfen oder ein Bündnis schließen musste.
16. A néphit szerint a táltosok olykor bika vagy csődör alakjában viaskodtak egymással, hogy közösségük számára jó időt, esőt vagy bő termést szerezzenek. – Nach dem Volksglauben rangen die Táltosok bisweilen in Gestalt eines Stiers oder eines Hengstes miteinander, um für ihre Gemeinschaft gutes Wetter, Regen oder eine reiche Ernte zu erlangen.
17. Ez a hiedelem sokáig fennmaradt a magyar néphagyományban, és jól mutatja, hogy a táltos alakja a jólét és a közösség sorsának őrzőjeként élt tovább. – Dieser Glaube blieb lange in der ungarischen Volksüberlieferung erhalten und zeigt gut, dass die Gestalt des Táltos als Hüter des Wohlstands und des Schicksals der Gemeinschaft weiterlebte.
18. A táltos feladatai közé tartozott a gyógyítás is, mert a betegséget gyakran a lélek elvesztésének vagy ártó szellemek támadásának tulajdonították. – Zu den Aufgaben des Táltos gehörte auch die Heilung, weil man die Krankheit häufig dem Verlust der Seele oder dem Angriff schädlicher Geister zuschrieb.
19. A gyógyítás során a táltos megkereste és visszahozta a beteg elveszett lelkét, vagy elűzte a testébe hatolt ártó erőket. – Bei der Heilung suchte der Táltos die verlorene Seele des Kranken und brachte sie zurück, oder er vertrieb die in seinen Körper eingedrungenen schädlichen Kräfte.
20. A közösség a táltoshoz fordult jóslatért is, mert úgy hitték, hogy révületében a jövőt és a rejtett dolgokat is meg tudja látni. – Die Gemeinschaft wandte sich auch für eine Weissagung an den Táltos, weil man glaubte, dass er in seiner Verzückung auch die Zukunft und die verborgenen Dinge erblicken kann.
21. A táltos így egyszerre volt pap, orvos, jós és a közösség szellemi vezetője, ezért tekintélye és felelőssége egyaránt nagy volt. – Der Táltos war somit zugleich Priester, Arzt, Seher und geistiger Führer der Gemeinschaft, weshalb sein Ansehen und seine Verantwortung gleichermaßen groß waren.
22. Fontos azonban látnunk, hogy a táltosról szóló tudásunk nagyrészt késői néprajzi gyűjtésekből származik, amelyeket évszázadok kereszténysége formált. – Es ist jedoch wichtig zu sehen, dass unser Wissen über den Táltos größtenteils aus späten volkskundlichen Sammlungen stammt, die die Jahrhunderte des Christentums geformt haben.
23. Emiatt nem lehetünk biztosak abban, hogy a honfoglalás korának táltosa pontosan úgy működött-e, ahogyan a néphit később elképzelte. – Deshalb können wir nicht sicher sein, ob der Táltos der Landnahmezeit genau so wirkte, wie es der Volksglaube sich später vorstellte.
24. A régészet ugyanakkor talált olyan sírokat, amelyekben szokatlan tárgyak vagy jelvények utalhatnak egykori sámáni szerepre. – Die Archäologie fand gleichwohl Gräber, in denen ungewöhnliche Gegenstände oder Abzeichen auf eine einstige schamanische Rolle hindeuten könnten.
25. A táltos jellegzetes eszköze a dob lehetett, amely a sztyeppei és szibériai sámánoknál a másik világba vezető utazás legfontosabb kelléke volt. – Das kennzeichnende Gerät des Táltos dürfte die Trommel gewesen sein, die bei den Steppen- und sibirischen Schamanen das wichtigste Requisit der Reise in die andere Welt war.
26. A kereszténység felvétele után az egyház a táltosokat pogány varázslóként üldözte, mert bennük a régi hit veszélyes továbbélését látta. – Nach der Annahme des Christentums verfolgte die Kirche die Táltosok als heidnische Zauberer, weil sie in ihnen das gefährliche Fortleben des alten Glaubens sah.
27. A táltos alakja mégsem tűnt el nyomtalanul, hanem beleolvadt a boszorkány, a tudós pásztor és a garabonciás népi figuráiba. – Die Gestalt des Táltos verschwand dennoch nicht spurlos, sondern ging in die volkstümlichen Figuren der Hexe, des weisen Hirten und des Garabonciás auf.
28. A régi hit egyik legfontosabb hordozója mellett a magyar szóbeliségnek voltak világi énekmondói is, akik a közösség emlékezetét őrizték. – Neben diesem wichtigsten Träger des alten Glaubens hatte die ungarische Mündlichkeit auch weltliche Sänger, die das Gedächtnis der Gemeinschaft bewahrten.
29. Ezeket az énekeseket a hagyomány több néven ismeri, közülük a legismertebbek a regösök, az igricek és a kobzosok voltak. – Diese Sänger kennt die Überlieferung unter mehreren Namen, von denen die bekanntesten die Regös-Sänger, die Igric und die Kobzos-Spieler waren.
30. A regös eredetileg olyan hivatásos énekmondó lehetett, aki dallal, zenével és talán varázsigékkel szórakoztatta és szolgálta a közösséget. – Der Regös war ursprünglich vermutlich ein berufsmäßiger Sänger, der die Gemeinschaft mit Lied, Musik und vielleicht Zauberformeln unterhielt und ihr diente.
31. A regösök énekei minden bizonnyal a régi hitvilág képeit is hordozták, ezért alakjuk átmenetet képez a sámán és a világi mulattató között. – Die Lieder der Regös trugen mit Sicherheit auch die Bilder der alten Glaubenswelt in sich, weshalb ihre Gestalt einen Übergang zwischen dem Schamanen und dem weltlichen Unterhalter bildet.
32. A regösök emléke a magyar néphagyományban a regölés szokásában maradt fenn, amely a téli napforduló és a karácsony idejéhez kötődött. – Die Erinnerung an die Regös blieb in der ungarischen Volksüberlieferung im Brauch des „Regölés“ erhalten, der an die Zeit der Wintersonnenwende und des Weihnachtsfestes gebunden war.
33. A regölés során legények házról házra jártak, és különös, ismétlődő refrénnel bőséget, szerencsét és házasságot kívántak a gazdáknak. – Beim „Regölés“ zogen Burschen von Haus zu Haus und wünschten den Hausleuten mit einem eigentümlichen, wiederkehrenden Kehrreim Fülle, Glück und Heirat.
34. A regösénekek visszatérő „haj, regö rejtem” sorának pontos jelentése ma már homályos, de nyilvánvalóan varázsigéből, ráolvasásból ered. – Die genaue Bedeutung der wiederkehrenden Zeile „haj, regö rejtem“ der Regös-Lieder ist heute dunkel, doch sie stammt offensichtlich aus einer Zauberformel, einer Beschwörung.
35. E szövegekben olykor felbukkan a csodálatos szarvas képe is, amelynek agancsán gyertyák égnek, ezért a regölés a régi mitikus képzetek ritka tanúja. – In diesen Texten taucht bisweilen auch das Bild des wunderbaren Hirsches auf, auf dessen Geweih Kerzen brennen, weshalb das „Regölés“ ein seltener Zeuge der alten mythischen Vorstellungen ist.
36. A regölés tehát évszázadokon át megőrizte a pogány szertartás töredékeit, még akkor is, amikor eredeti jelentése már régen feledésbe merült. – Das „Regölés“ bewahrte also über Jahrhunderte die Bruchstücke eines heidnischen Rituals, selbst dann, als seine ursprüngliche Bedeutung längst in Vergessenheit geraten war.
37. Az igricek a középkori források szerint hivatásos énekmondók és mulattatók voltak, akik az udvarok és a nép körében egyaránt szerepeltek. – Die Igric waren den mittelalterlichen Quellen zufolge berufsmäßige Sänger und Unterhalter, die sowohl an den Höfen als auch im Volk auftraten.
38. Nevük több helynévben is fennmaradt, ami arra utal, hogy egykor egész falvak lakói tartoztak ehhez a foglalkozáshoz. – Ihr Name blieb in mehreren Ortsnamen erhalten, was darauf hindeutet, dass einst die Bewohner ganzer Dörfer diesem Beruf angehörten.
39. A kobzosok a koboz nevű pengetős hangszer kíséretében adták elő énekeiket, és szerepük különösen a későbbi századokban vált fontossá. – Die Kobzos-Spieler trugen ihre Lieder in Begleitung des Zupfinstruments namens „koboz“ vor, und ihre Rolle wurde besonders in den späteren Jahrhunderten wichtig.
40. Ezek az énekmondók nemcsak szórakoztattak, hanem a közösség történelmi emlékezetét is életben tartották, mert énekeikben hősökről és eseményekről beszéltek. – Diese Sänger unterhielten nicht nur, sondern hielten auch das geschichtliche Gedächtnis der Gemeinschaft am Leben, weil sie in ihren Liedern von Helden und Ereignissen erzählten.
41. A honfoglalás korában a hősi énekek adhatták tovább a törzsek eredetét, a vezérek tetteit és a nagy csaták emlékét. – Zur Zeit der Landnahme dürften die Heldenlieder den Ursprung der Stämme, die Taten der Anführer und die Erinnerung an die großen Schlachten weitergegeben haben.
42. Ezek az énekek szájról szájra terjedtek, ezért folyamatosan változtak, és sohasem rögzültek végleges, írott formában. – Diese Lieder verbreiteten sich von Mund zu Mund, weshalb sie sich ständig veränderten und niemals in einer endgültigen, schriftlichen Form festgelegt wurden.
43. Éppen ezért a régi énekmondók szövegei szinte teljesen elvesztek, és csak közvetett nyomokból következtethetünk rájuk. – Gerade deshalb gingen die Texte der alten Sänger fast vollständig verloren, und wir können nur aus indirekten Spuren auf sie schließen.
44. Anonymus, a 13. század eleji krónikás, megvetéssel írt a „csacsogó énekesek” és a „jokulátorok” hazug meséiről, mégis éppen ő bizonyítja létezésüket. – Anonymus, der Chronist vom Beginn des 13. Jahrhunderts, schrieb mit Verachtung über die lügnerischen Geschichten der „schwatzenden Sänger“ und der „Joculatoren“, und gerade er beweist doch ihre Existenz.
45. A krónikás megjegyzései tehát kettős értékűek, mert miközben elutasítják a szóbeli hagyományt, egyszersmind tanúskodnak eleven jelenlétéről. – Die Bemerkungen des Chronisten sind also von doppeltem Wert, weil sie die mündliche Überlieferung zwar ablehnen, zugleich aber von ihrer lebendigen Gegenwart zeugen.
46. A hivatásos énekmondókat a középkor folyamán az egyház és az írott kultúra egyre inkább háttérbe szorította, mert szövegeikben pogány maradványokat gyanított. – Die berufsmäßigen Sänger drängten im Laufe des Mittelalters die Kirche und die schriftliche Kultur zunehmend in den Hintergrund, weil sie in ihren Texten heidnische Überreste vermutete.
47. A latin nyelvű írásbeliség terjedésével a világi énekmondás fokozatosan elvesztette korábbi tekintélyét és társadalmi helyét. – Mit der Verbreitung der lateinischen Schriftlichkeit verlor der weltliche Sängerstand allmählich sein früheres Ansehen und seinen gesellschaftlichen Platz.
48. A régi sámán és a világi énekmondó között lényeges különbség volt, még ha szerepük részben érintkezett is egymással. – Zwischen dem alten Schamanen und dem weltlichen Sänger bestand ein wesentlicher Unterschied, auch wenn ihre Rollen einander teilweise berührten.
49. A táltos elsősorban a szellemekkel való kapcsolatért felelt, míg az énekmondó a közösség emlékezetét és szórakozását szolgálta. – Der Táltos war vor allem für die Verbindung mit den Geistern zuständig, während der Sänger dem Gedächtnis und der Unterhaltung der Gemeinschaft diente.
50. A kettő között mégis volt átfedés, mert a régi énekek maguk is hordozhattak varázserőt, szertartásos jelentést és mitikus tartalmat. – Zwischen beiden gab es dennoch eine Überschneidung, weil die alten Lieder selbst Zauberkraft, rituelle Bedeutung und mythischen Gehalt in sich tragen konnten.
51. A táltos, a regös és társaik együtt alkották azt a szellemi réteget, amely a magyar szóbeli kultúrát a honfoglalás korában éltette. – Der Táltos, der Regös und ihre Gefährten bildeten gemeinsam jene geistige Schicht, die die ungarische mündliche Kultur zur Zeit der Landnahme belebte.
52. Ez a réteg nem hagyott maga után könyveket, mégis meghatározta a közösség világképét, ünnepeit és önmagáról alkotott képét. – Diese Schicht hinterließ keine Bücher und bestimmte doch das Weltbild, die Feste und das Selbstbild der Gemeinschaft.
53. A táltoshit különös szívóssággal élt tovább a nép körében, mert olyan mély emberi igényekre válaszolt, amelyeket az új vallás nem mindig elégített ki. – Der Táltos-Glaube lebte mit besonderer Zählebigkeit im Volk fort, weil er auf so tiefe menschliche Bedürfnisse antwortete, die die neue Religion nicht immer stillte.
54. A beteg gyógyítása, a rossz elhárítása és a jövő megismerése iránti vágy a kereszténység korában is megmaradt, ezért a régi szerepek átalakulva fennmaradtak. – Der Wunsch nach der Heilung des Kranken, der Abwehr des Bösen und der Kenntnis der Zukunft blieb auch im Zeitalter des Christentums bestehen, weshalb die alten Rollen umgewandelt fortbestanden.
55. A magyar népmesékben gyakran feltűnik a táltos ló, amely emberi hangon szól, tanácsot ad, és gazdáját a legnagyobb veszélyből is kimenti. – In den ungarischen Volksmärchen erscheint häufig das Táltos-Pferd, das mit menschlicher Stimme spricht, Rat erteilt und seinen Herrn selbst aus der größten Gefahr rettet.
56. A táltos paripa alakjában a régi hitvilág egyik legszebb és legelevenebb emléke maradt fenn a mai napig. – In der Gestalt des Táltos-Rosses hat sich bis zum heutigen Tag eine der schönsten und lebendigsten Erinnerungen an die alte Glaubenswelt erhalten.
57. A mesék hetedhét országon átrepülő, tüzet okádó vagy csillagos homlokú lova a sámáni utazás képének kései, mesei visszfénye. – Das durch siebenmal sieben Länder fliegende, Feuer speiende oder mit einem sternenbedeckten Stirn versehene Pferd der Märchen ist ein später, märchenhafter Widerschein des Bildes der schamanischen Reise.
58. A táltos gyermek motívuma szintén tovább élt, mert a mesehős gyakran csodálatos módon, természetfeletti jelekkel születik. – Auch das Motiv des Táltos-Kindes lebte fort, weil der Märchenheld häufig auf wunderbare Weise, mit übernatürlichen Zeichen geboren wird.
59. E kései emlékek óvatos vizsgálata segít abban, hogy a régi hiedelemvilág körvonalait a folklór rétegei alatt is felismerjük. – Die vorsichtige Untersuchung dieser späten Erinnerungen hilft dabei, dass wir die Umrisse der alten Glaubenswelt auch unter den Schichten der Folklore erkennen.
60. A regösének a maga módján ugyanezt teszi, mert ősi képeket őriz egy olyan szertartásos keretben, amelynek eredeti értelme régen elhomályosult. – Das Regös-Lied tut auf seine Weise dasselbe, weil es urtümliche Bilder in einem rituellen Rahmen bewahrt, dessen ursprünglicher Sinn längst verblasst ist.
61. A kutatás ezért a regösénekeket a magyar szóbeliség legrégibb rétegének egyik legértékesebb tanújaként tartja számon. – Die Forschung betrachtet die Regös-Lieder deshalb als einen der wertvollsten Zeugen der ältesten Schicht der ungarischen Mündlichkeit.
62. A táltos és az énekmondó alakja a 19. századi nemzeti romantika idején új jelentőséget kapott, amikor a magyarság ősi múltját keresték. – Die Gestalt des Táltos und des Sängers erhielt zur Zeit der nationalen Romantik im 19. Jahrhundert eine neue Bedeutung, als man die uralte Vergangenheit des Ungartums suchte.
63. Az írók és tudósok a régi énekmondókban a nemzeti költészet ősi, elveszett forrását látták, amelyet vissza akartak nyerni. – Die Schriftsteller und Gelehrten sahen in den alten Sängern die uralte, verlorene Quelle der nationalen Dichtung, die sie zurückgewinnen wollten.
64. Ez a törekvés néha túlzásokba is torkollott, mert a hiányzó adatokat lelkes képzelettel pótolták, ezért a mai tudomány óvatosabban ítél. – Dieses Bestreben mündete bisweilen auch in Übertreibungen, weil man die fehlenden Angaben mit begeisterter Phantasie ersetzte, weshalb die heutige Wissenschaft vorsichtiger urteilt.
65. Mégis ennek a korszaknak köszönhető, hogy a néprajzi gyűjtők idejében lejegyezték a regölés és a táltoshit utolsó élő emlékeit. – Dennoch ist es diesem Zeitalter zu verdanken, dass die volkskundlichen Sammler rechtzeitig die letzten lebendigen Erinnerungen an das „Regölés“ und den Táltos-Glauben aufzeichneten.
66. A táltos alakja a mai magyar kultúrában is jelen van, mert a nemzeti önazonosság egyik ősi, sokat idézett jelképévé vált. – Die Gestalt des Táltos ist auch in der heutigen ungarischen Kultur gegenwärtig, weil sie zu einem uralten, oft zitierten Sinnbild der nationalen Selbstidentität wurde.
67. Ez a jelkép azonban gyakran inkább a modern képzelet műve, mint a hiteles történeti tudás pontos tükre, ezért érdemes megkülönböztetni a kettőt. – Dieses Sinnbild ist jedoch häufig eher ein Werk der modernen Phantasie als ein genauer Spiegel des verlässlichen historischen Wissens, weshalb es sich lohnt, beide zu unterscheiden.
68. A történettudomány feladata éppen az, hogy elválassza a késői képzeteket a honfoglalás kori valóság megismerhető magvától. – Die Aufgabe der Geschichtswissenschaft besteht gerade darin, die späten Vorstellungen von dem erkennbaren Kern der Wirklichkeit der Landnahmezeit zu trennen.
69. A táltos, a sámán és az énekmondó tehát nem pusztán színes mesefigurák, hanem egy egész műveltségi rendszer valóságos szereplői voltak. – Der Táltos, der Schamane und der Sänger waren also nicht bloß bunte Märchenfiguren, sondern wirkliche Akteure eines ganzen Bildungssystems.
70. Ez a rendszer a szóbeliségre épült, ezért törékeny volt, és az írásbeliség terjedésével nagyrészt elenyészett. – Dieses System beruhte auf der Mündlichkeit, weshalb es zerbrechlich war und mit der Verbreitung der Schriftlichkeit größtenteils dahinschwand.
71. A régi énekmondók helyét fokozatosan az írástudó papok és szerzetesek vették át, akik latinul rögzítették a fontosnak tartott tudást. – Den Platz der alten Sänger nahmen allmählich die schriftkundigen Priester und Mönche ein, die das für wichtig gehaltene Wissen auf Latein festhielten.
72. Ezzel a magyar műveltség súlypontja a szóbeli emlékezetről az írott dokumentumra helyeződött át, ami mélyreható változást jelentett. – Damit verlagerte sich der Schwerpunkt der ungarischen Bildung vom mündlichen Gedächtnis auf das schriftliche Dokument, was einen tiefgreifenden Wandel bedeutete.
73. A szóbeli kultúra képviselői mégsem tűntek el egyik napról a másikra, hanem évszázadokig párhuzamosan éltek az új, írásos műveltséggel. – Die Vertreter der mündlichen Kultur verschwanden dennoch nicht von einem Tag auf den anderen, sondern lebten jahrhundertelang parallel zur neuen, schriftlichen Bildung.
74. A középkori Magyarországon a lakomákon és az udvarokban továbbra is felléptek énekmondók, akik régi és új történeteket adtak elő. – Im mittelalterlichen Ungarn traten bei den Gelagen und an den Höfen weiterhin Sänger auf, die alte und neue Geschichten vortrugen.
75. E folytonosság révén a régi hősi énekek egyes elemei beépülhettek a későbbi krónikákba, még ha erősen átalakított formában is. – Durch diese Kontinuität konnten einzelne Elemente der alten Heldenlieder in die späteren Chroniken eingehen, wenn auch in stark umgewandelter Form.
76. A krónikások gyakran merítettek a szóbeli hagyományból, miközben latin nyelven és keresztény szemlélettel formálták át az örökölt anyagot. – Die Chronisten schöpften häufig aus der mündlichen Überlieferung, während sie den ererbten Stoff in lateinischer Sprache und mit christlicher Anschauung umgestalteten.
77. Így a táltosok és az énekmondók világa közvetve mégis nyomot hagyott a magyar írott irodalom legkorábbi rétegében. – So hinterließ die Welt der Táltosok und der Sänger auf mittelbare Weise doch eine Spur in der frühesten Schicht der ungarischen geschriebenen Literatur.
78. A régi énekmondók emléke a magyar szó, a „regél” és a „rejt” szavak rejtett gyökereiben is tovább él, amelyek a mesélés és a titok fogalmához kapcsolódnak. – Die Erinnerung an die alten Sänger lebt auch in den verborgenen Wurzeln der ungarischen Wörter „regél“ und „rejt“ fort, die mit dem Begriff des Erzählens und des Geheimnisses verbunden sind.
79. A nyelv tehát maga is őrzőhelye a régi kultúrának, mert megőrzi azoknak a fogalmaknak a nyomát, amelyeket a beszélők már nem is értenek pontosan. – Die Sprache ist also selbst ein Aufbewahrungsort der alten Kultur, weil sie die Spur jener Begriffe bewahrt, die die Sprecher nicht einmal mehr genau verstehen.
80. A táltos és a regös alakjának vizsgálata ezért nemcsak vallástörténeti, hanem irodalomtörténeti kérdés is, mert a szóbeli költészet forrásához vezet. – Die Untersuchung der Gestalt des Táltos und des Regös ist deshalb nicht nur eine religionsgeschichtliche, sondern auch eine literaturgeschichtliche Frage, weil sie zur Quelle der mündlichen Dichtung führt.
81. Ezek az alakok ugyanis egyszerre voltak a hiedelmek őrzői és a művészi szó legkorábbi mesterei a magyar közösségben. – Diese Gestalten waren nämlich zugleich die Hüter der Glaubensvorstellungen und die frühesten Meister des künstlerischen Wortes in der ungarischen Gemeinschaft.
82. A táltos révülete és a regös éneke egyaránt a szó erejébe vetett hiten alapult, amely a régi kultúra egyik legfontosabb vonása volt. – Die Verzückung des Táltos und das Lied des Regös beruhten gleichermaßen auf dem Glauben an die Kraft des Wortes, der einer der wichtigsten Züge der alten Kultur war.
83. A régiek meggyőződése szerint a megfelelő szó gyógyítani, védeni, átkot mondani vagy a szellemeket megidézni is képes volt. – Nach der Überzeugung der Alten war das richtige Wort imstande zu heilen, zu schützen, einen Fluch auszusprechen oder die Geister herbeizurufen.
84. Ez a hit adta a táltos szertartásainak és a regös énekeinek komolyságát, mert szavaik valóságos következményekkel járhattak. – Dieser Glaube verlieh den Ritualen des Táltos und den Liedern des Regös ihren Ernst, weil ihre Worte wirkliche Folgen haben konnten.
85. A művészi szó és a mágikus szó a régi kultúrában még nem vált szét élesen, hanem egyetlen, oszthatatlan erőként jelent meg. – Das künstlerische Wort und das magische Wort trennten sich in der alten Kultur noch nicht scharf, sondern erschienen als eine einzige, unteilbare Kraft.
86. A magyar irodalom legmélyebb gyökerei ezért nem a könyvekben, hanem a táltos dobszava és a regös éneke mögötti szemléletben keresendők. – Die tiefsten Wurzeln der ungarischen Literatur sind deshalb nicht in den Büchern, sondern in der Anschauung hinter dem Trommelschlag des Táltos und dem Lied des Regös zu suchen.
87. E gyökerek megismerése nélkül a későbbi írott művek számos képe, jelképe és fordulata is érthetetlen maradna. – Ohne die Kenntnis dieser Wurzeln blieben auch zahlreiche Bilder, Sinnbilder und Wendungen der späteren geschriebenen Werke unverständlich.
88. A táltosok, sámánok és regösök tehát a magyar irodalom láthatatlan előkészítői, akik a szó művészetét már az írás előtt gyakorolták. – Die Táltosok, Schamanen und Regös waren also die unsichtbaren Wegbereiter der ungarischen Literatur, die die Kunst des Wortes bereits vor der Schrift ausübten.
89. Munkájuk emlékét nem pergamen őrzi, hanem a nyelv, a szokások és a mesék eleven szövedéke. – Die Erinnerung an ihr Wirken bewahrt kein Pergament, sondern das lebendige Geflecht der Sprache, der Bräuche und der Märchen.
90. A modern olvasó számára ezek az alakok a magyar kultúra egyik legizgalmasabb, mégis leghomályosabb korszakába nyitnak ablakot. – Für den modernen Leser öffnen diese Gestalten ein Fenster in eines der spannendsten und doch dunkelsten Zeitalter der ungarischen Kultur.
91. Éppen a homály miatt kell tudományos fegyelemmel közelítenünk hozzájuk, hogy a képzelet ne lépjen a bizonyítékok helyébe. – Gerade wegen dieser Dunkelheit müssen wir uns ihnen mit wissenschaftlicher Disziplin nähern, damit die Phantasie nicht an die Stelle der Belege tritt.
92. A rokon népek, például az obi-ugorok élő sámánhagyománya sokat segít abban, hogy a magyar adatok hiányát legalább részben pótoljuk. – Die lebendige Schamanentradition der verwandten Völker, etwa der Ob-Ugrier, hilft sehr dabei, den Mangel der ungarischen Angaben wenigstens teilweise auszugleichen.
93. Az összehasonlító vizsgálat azonban óvatosságot kíván, mert a rokon népek hite sem maradt változatlan az évszázadok során. – Die vergleichende Untersuchung verlangt jedoch Vorsicht, weil auch der Glaube der verwandten Völker im Laufe der Jahrhunderte nicht unverändert blieb.
94. A táltos és az énekmondó világa így a bizonyosság és a föltevés határán áll, ezért izgatja mind a mai napig a kutatók képzeletét. – Die Welt des Táltos und des Sängers steht so an der Grenze zwischen Gewissheit und Vermutung, weshalb sie bis zum heutigen Tag die Phantasie der Forscher reizt.
95. A róluk szóló tudás töredékessége nem gyengeség, hanem a szóbeli kultúra természetéből fakadó, elkerülhetetlen következmény. – Die Bruchstückhaftigkeit des Wissens über sie ist keine Schwäche, sondern eine aus der Natur der mündlichen Kultur folgende, unvermeidliche Konsequenz.
96. Ami elhangzott, de nem íródott le, az a beszélők halálával többnyire végleg elveszett, és csak véletlen nyomokban maradt fenn. – Was ausgesprochen, aber nicht niedergeschrieben wurde, ging mit dem Tod der Sprecher meist endgültig verloren und blieb nur in zufälligen Spuren erhalten.
97. Ezért kell megbecsülnünk minden apró adatot, legyen az egy szó, egy szokás, egy sír vagy egy krónikás elszólása. – Deshalb müssen wir jede noch so kleine Angabe schätzen, sei es ein Wort, ein Brauch, ein Grab oder eine unbedachte Bemerkung eines Chronisten.
98. E töredékekből rajzolódik ki előttünk a táltos, a sámán és a regös homályos, mégis lenyűgöző alakja. – Aus diesen Bruchstücken zeichnet sich vor uns die verschwommene und dennoch faszinierende Gestalt des Táltos, des Schamanen und des Regös ab.
99. Ők azok, akik a magyar szót először emelték a puszta közlésen túl a szertartás és a művészet szintjére. – Sie sind es, die das ungarische Wort zuerst über die bloße Mitteilung hinaus auf die Ebene des Rituals und der Kunst erhoben.
100. Emlékük ezért a magyar irodalomtörténet nyitóképe, amely a szóbeliség korából mutat előre a majdani írott költészet felé. – Ihre Erinnerung ist deshalb das Eröffnungsbild der ungarischen Literaturgeschichte, das aus dem Zeitalter der Mündlichkeit auf die künftige geschriebene Dichtung vorausweist.
(aufklappen)magyar
1. A honfoglalás előtti magyar társadalomban különleges szerepet töltöttek be azok az emberek, akik a hétköznapi világ és a szellemek világa között közvetítettek.
2. Ezeket a közvetítőket a szakirodalom gyűjtőnéven sámánoknak nevezi, mert szerepük emlékeztet a szibériai és sztyeppei népek hasonló alakjaira.
3. A sámán olyan személy volt, aki révületbe esve kapcsolatot tudott teremteni a felső és az alsó világgal, hogy onnan tudást és segítséget hozzon.
4. A magyar hagyományban a sámán megfelelője a táltos, akinek alakja a néphitben egészen a legutóbbi évszázadokig fennmaradt.
5. A táltos szó eredete vitatott, de a hozzá kapcsolódó képzetek egyértelműen a régi, sztyeppei hitvilág mélyéből származnak.
6. A néphit szerint a táltos nem tanulás, hanem születés révén lett azzá, ami, mert kiválasztottságát már a világra jövetele elárulta.
7. Gyakran úgy tartották, hogy a jövendő táltos foggal, hat ujjal vagy valamilyen testi jellel születik, amely megkülönbözteti a többi gyermektől.
8. Ez a testi jel a régiek szemében nem hiba vagy szörnyűség volt, hanem a szellemek részéről érkező kiválasztás bizonyítéka.
9. A kiválasztott gyermeknek később különös beavatáson kellett átesnie, amelyet a hagyomány testének jelképes feldarabolásaként írt le.
10. E látomásos beavatásban a leendő táltos úgy érezte, hogy csontjait megszámolják, testét szétszedik, majd új, megerősödött emberré rakják össze.
11. A beavatás tehát jelképes halál és újjászületés volt, amelyből a táltos új képességekkel és a szellemekhez fűződő szoros kapcsolattal tért vissza.
12. A táltos legfontosabb képessége a révülés volt, vagyis az a különleges tudatállapot, amelyben lelke elhagyta testét, hogy a másik világba utazzon.
13. A révülés során a táltos gyakran eszméletlennek látszott, miközben a hiedelem szerint lelke távoli, veszélyes tájakon járt.
14. Ezt a különös állapotot dobolással, énekléssel, tánccal és egyhangú, ismétlődő mozdulatokkal érhette el, amelyek fokozatosan elszakították a hétköznapi világtól.
15. A táltos képzeletbeli utazása során segítő és ellenséges szellemekkel találkozott, akikkel meg kellett küzdenie vagy szövetségre kellett lépnie.
16. A néphit szerint a táltosok olykor bika vagy csődör alakjában viaskodtak egymással, hogy közösségük számára jó időt, esőt vagy bő termést szerezzenek.
17. Ez a hiedelem sokáig fennmaradt a magyar néphagyományban, és jól mutatja, hogy a táltos alakja a jólét és a közösség sorsának őrzőjeként élt tovább.
18. A táltos feladatai közé tartozott a gyógyítás is, mert a betegséget gyakran a lélek elvesztésének vagy ártó szellemek támadásának tulajdonították.
19. A gyógyítás során a táltos megkereste és visszahozta a beteg elveszett lelkét, vagy elűzte a testébe hatolt ártó erőket.
20. A közösség a táltoshoz fordult jóslatért is, mert úgy hitték, hogy révületében a jövőt és a rejtett dolgokat is meg tudja látni.
21. A táltos így egyszerre volt pap, orvos, jós és a közösség szellemi vezetője, ezért tekintélye és felelőssége egyaránt nagy volt.
22. Fontos azonban látnunk, hogy a táltosról szóló tudásunk nagyrészt késői néprajzi gyűjtésekből származik, amelyeket évszázadok kereszténysége formált.
23. Emiatt nem lehetünk biztosak abban, hogy a honfoglalás korának táltosa pontosan úgy működött-e, ahogyan a néphit később elképzelte.
24. A régészet ugyanakkor talált olyan sírokat, amelyekben szokatlan tárgyak vagy jelvények utalhatnak egykori sámáni szerepre.
25. A táltos jellegzetes eszköze a dob lehetett, amely a sztyeppei és szibériai sámánoknál a másik világba vezető utazás legfontosabb kelléke volt.
26. A kereszténység felvétele után az egyház a táltosokat pogány varázslóként üldözte, mert bennük a régi hit veszélyes továbbélését látta.
27. A táltos alakja mégsem tűnt el nyomtalanul, hanem beleolvadt a boszorkány, a tudós pásztor és a garabonciás népi figuráiba.
28. A régi hit egyik legfontosabb hordozója mellett a magyar szóbeliségnek voltak világi énekmondói is, akik a közösség emlékezetét őrizték.
29. Ezeket az énekeseket a hagyomány több néven ismeri, közülük a legismertebbek a regösök, az igricek és a kobzosok voltak.
30. A regös eredetileg olyan hivatásos énekmondó lehetett, aki dallal, zenével és talán varázsigékkel szórakoztatta és szolgálta a közösséget.
31. A regösök énekei minden bizonnyal a régi hitvilág képeit is hordozták, ezért alakjuk átmenetet képez a sámán és a világi mulattató között.
32. A regösök emléke a magyar néphagyományban a regölés szokásában maradt fenn, amely a téli napforduló és a karácsony idejéhez kötődött.
33. A regölés során legények házról házra jártak, és különös, ismétlődő refrénnel bőséget, szerencsét és házasságot kívántak a gazdáknak.
34. A regösénekek visszatérő „haj, regö rejtem” sorának pontos jelentése ma már homályos, de nyilvánvalóan varázsigéből, ráolvasásból ered.
35. E szövegekben olykor felbukkan a csodálatos szarvas képe is, amelynek agancsán gyertyák égnek, ezért a regölés a régi mitikus képzetek ritka tanúja.
36. A regölés tehát évszázadokon át megőrizte a pogány szertartás töredékeit, még akkor is, amikor eredeti jelentése már régen feledésbe merült.
37. Az igricek a középkori források szerint hivatásos énekmondók és mulattatók voltak, akik az udvarok és a nép körében egyaránt szerepeltek.
38. Nevük több helynévben is fennmaradt, ami arra utal, hogy egykor egész falvak lakói tartoztak ehhez a foglalkozáshoz.
39. A kobzosok a koboz nevű pengetős hangszer kíséretében adták elő énekeiket, és szerepük különösen a későbbi századokban vált fontossá.
40. Ezek az énekmondók nemcsak szórakoztattak, hanem a közösség történelmi emlékezetét is életben tartották, mert énekeikben hősökről és eseményekről beszéltek.
41. A honfoglalás korában a hősi énekek adhatták tovább a törzsek eredetét, a vezérek tetteit és a nagy csaták emlékét.
42. Ezek az énekek szájról szájra terjedtek, ezért folyamatosan változtak, és sohasem rögzültek végleges, írott formában.
43. Éppen ezért a régi énekmondók szövegei szinte teljesen elvesztek, és csak közvetett nyomokból következtethetünk rájuk.
44. Anonymus, a 13. század eleji krónikás, megvetéssel írt a „csacsogó énekesek” és a „jokulátorok” hazug meséiről, mégis éppen ő bizonyítja létezésüket.
45. A krónikás megjegyzései tehát kettős értékűek, mert miközben elutasítják a szóbeli hagyományt, egyszersmind tanúskodnak eleven jelenlétéről.
46. A hivatásos énekmondókat a középkor folyamán az egyház és az írott kultúra egyre inkább háttérbe szorította, mert szövegeikben pogány maradványokat gyanított.
47. A latin nyelvű írásbeliség terjedésével a világi énekmondás fokozatosan elvesztette korábbi tekintélyét és társadalmi helyét.
48. A régi sámán és a világi énekmondó között lényeges különbség volt, még ha szerepük részben érintkezett is egymással.
49. A táltos elsősorban a szellemekkel való kapcsolatért felelt, míg az énekmondó a közösség emlékezetét és szórakozását szolgálta.
50. A kettő között mégis volt átfedés, mert a régi énekek maguk is hordozhattak varázserőt, szertartásos jelentést és mitikus tartalmat.
51. A táltos, a regös és társaik együtt alkották azt a szellemi réteget, amely a magyar szóbeli kultúrát a honfoglalás korában éltette.
52. Ez a réteg nem hagyott maga után könyveket, mégis meghatározta a közösség világképét, ünnepeit és önmagáról alkotott képét.
53. A táltoshit különös szívóssággal élt tovább a nép körében, mert olyan mély emberi igényekre válaszolt, amelyeket az új vallás nem mindig elégített ki.
54. A beteg gyógyítása, a rossz elhárítása és a jövő megismerése iránti vágy a kereszténység korában is megmaradt, ezért a régi szerepek átalakulva fennmaradtak.
55. A magyar népmesékben gyakran feltűnik a táltos ló, amely emberi hangon szól, tanácsot ad, és gazdáját a legnagyobb veszélyből is kimenti.
56. A táltos paripa alakjában a régi hitvilág egyik legszebb és legelevenebb emléke maradt fenn a mai napig.
57. A mesék hetedhét országon átrepülő, tüzet okádó vagy csillagos homlokú lova a sámáni utazás képének kései, mesei visszfénye.
58. A táltos gyermek motívuma szintén tovább élt, mert a mesehős gyakran csodálatos módon, természetfeletti jelekkel születik.
59. E kései emlékek óvatos vizsgálata segít abban, hogy a régi hiedelemvilág körvonalait a folklór rétegei alatt is felismerjük.
60. A regösének a maga módján ugyanezt teszi, mert ősi képeket őriz egy olyan szertartásos keretben, amelynek eredeti értelme régen elhomályosult.
61. A kutatás ezért a regösénekeket a magyar szóbeliség legrégibb rétegének egyik legértékesebb tanújaként tartja számon.
62. A táltos és az énekmondó alakja a 19. századi nemzeti romantika idején új jelentőséget kapott, amikor a magyarság ősi múltját keresték.
63. Az írók és tudósok a régi énekmondókban a nemzeti költészet ősi, elveszett forrását látták, amelyet vissza akartak nyerni.
64. Ez a törekvés néha túlzásokba is torkollott, mert a hiányzó adatokat lelkes képzelettel pótolták, ezért a mai tudomány óvatosabban ítél.
65. Mégis ennek a korszaknak köszönhető, hogy a néprajzi gyűjtők idejében lejegyezték a regölés és a táltoshit utolsó élő emlékeit.
66. A táltos alakja a mai magyar kultúrában is jelen van, mert a nemzeti önazonosság egyik ősi, sokat idézett jelképévé vált.
67. Ez a jelkép azonban gyakran inkább a modern képzelet műve, mint a hiteles történeti tudás pontos tükre, ezért érdemes megkülönböztetni a kettőt.
68. A történettudomány feladata éppen az, hogy elválassza a késői képzeteket a honfoglalás kori valóság megismerhető magvától.
69. A táltos, a sámán és az énekmondó tehát nem pusztán színes mesefigurák, hanem egy egész műveltségi rendszer valóságos szereplői voltak.
70. Ez a rendszer a szóbeliségre épült, ezért törékeny volt, és az írásbeliség terjedésével nagyrészt elenyészett.
71. A régi énekmondók helyét fokozatosan az írástudó papok és szerzetesek vették át, akik latinul rögzítették a fontosnak tartott tudást.
72. Ezzel a magyar műveltség súlypontja a szóbeli emlékezetről az írott dokumentumra helyeződött át, ami mélyreható változást jelentett.
73. A szóbeli kultúra képviselői mégsem tűntek el egyik napról a másikra, hanem évszázadokig párhuzamosan éltek az új, írásos műveltséggel.
74. A középkori Magyarországon a lakomákon és az udvarokban továbbra is felléptek énekmondók, akik régi és új történeteket adtak elő.
75. E folytonosság révén a régi hősi énekek egyes elemei beépülhettek a későbbi krónikákba, még ha erősen átalakított formában is.
76. A krónikások gyakran merítettek a szóbeli hagyományból, miközben latin nyelven és keresztény szemlélettel formálták át az örökölt anyagot.
77. Így a táltosok és az énekmondók világa közvetve mégis nyomot hagyott a magyar írott irodalom legkorábbi rétegében.
78. A régi énekmondók emléke a magyar szó, a „regél” és a „rejt” szavak rejtett gyökereiben is tovább él, amelyek a mesélés és a titok fogalmához kapcsolódnak.
79. A nyelv tehát maga is őrzőhelye a régi kultúrának, mert megőrzi azoknak a fogalmaknak a nyomát, amelyeket a beszélők már nem is értenek pontosan.
80. A táltos és a regös alakjának vizsgálata ezért nemcsak vallástörténeti, hanem irodalomtörténeti kérdés is, mert a szóbeli költészet forrásához vezet.
81. Ezek az alakok ugyanis egyszerre voltak a hiedelmek őrzői és a művészi szó legkorábbi mesterei a magyar közösségben.
82. A táltos révülete és a regös éneke egyaránt a szó erejébe vetett hiten alapult, amely a régi kultúra egyik legfontosabb vonása volt.
83. A régiek meggyőződése szerint a megfelelő szó gyógyítani, védeni, átkot mondani vagy a szellemeket megidézni is képes volt.
84. Ez a hit adta a táltos szertartásainak és a regös énekeinek komolyságát, mert szavaik valóságos következményekkel járhattak.
85. A művészi szó és a mágikus szó a régi kultúrában még nem vált szét élesen, hanem egyetlen, oszthatatlan erőként jelent meg.
86. A magyar irodalom legmélyebb gyökerei ezért nem a könyvekben, hanem a táltos dobszava és a regös éneke mögötti szemléletben keresendők.
87. E gyökerek megismerése nélkül a későbbi írott művek számos képe, jelképe és fordulata is érthetetlen maradna.
88. A táltosok, sámánok és regösök tehát a magyar irodalom láthatatlan előkészítői, akik a szó művészetét már az írás előtt gyakorolták.
89. Munkájuk emlékét nem pergamen őrzi, hanem a nyelv, a szokások és a mesék eleven szövedéke.
90. A modern olvasó számára ezek az alakok a magyar kultúra egyik legizgalmasabb, mégis leghomályosabb korszakába nyitnak ablakot.
91. Éppen a homály miatt kell tudományos fegyelemmel közelítenünk hozzájuk, hogy a képzelet ne lépjen a bizonyítékok helyébe.
92. A rokon népek, például az obi-ugorok élő sámánhagyománya sokat segít abban, hogy a magyar adatok hiányát legalább részben pótoljuk.
93. Az összehasonlító vizsgálat azonban óvatosságot kíván, mert a rokon népek hite sem maradt változatlan az évszázadok során.
94. A táltos és az énekmondó világa így a bizonyosság és a föltevés határán áll, ezért izgatja mind a mai napig a kutatók képzeletét.
95. A róluk szóló tudás töredékessége nem gyengeség, hanem a szóbeli kultúra természetéből fakadó, elkerülhetetlen következmény.
96. Ami elhangzott, de nem íródott le, az a beszélők halálával többnyire végleg elveszett, és csak véletlen nyomokban maradt fenn.
97. Ezért kell megbecsülnünk minden apró adatot, legyen az egy szó, egy szokás, egy sír vagy egy krónikás elszólása.
98. E töredékekből rajzolódik ki előttünk a táltos, a sámán és a regös homályos, mégis lenyűgöző alakja.
99. Ők azok, akik a magyar szót először emelték a puszta közlésen túl a szertartás és a művészet szintjére.
100. Emlékük ezért a magyar irodalomtörténet nyitóképe, amely a szóbeliség korából mutat előre a majdani írott költészet felé.
(aufklappen)német
1. In der ungarischen Gesellschaft vor der Landnahme spielten jene Menschen eine besondere Rolle, die zwischen der alltäglichen Welt und der Welt der Geister vermittelten.
2. Diese Vermittler nennt die Fachliteratur mit einem Sammelbegriff Schamanen, weil ihre Rolle an ähnliche Gestalten der sibirischen und der Steppenvölker erinnert.
3. Der Schamane war eine Person, die in Verzückung geriet und eine Verbindung zur oberen und zur unteren Welt herstellen konnte, um von dort Wissen und Hilfe zu holen.
4. In der ungarischen Überlieferung entspricht dem Schamanen der Táltos, dessen Gestalt sich im Volksglauben bis in die jüngsten Jahrhunderte erhalten hat.
5. Der Ursprung des Wortes „táltos“ ist umstritten, doch die mit ihm verbundenen Vorstellungen stammen eindeutig aus der Tiefe der alten Steppenglaubenswelt.
6. Nach dem Volksglauben wurde der Táltos nicht durch Lernen, sondern durch Geburt zu dem, was er war, weil seine Auserwähltheit schon sein Zurweltkommen verriet.
7. Häufig glaubte man, dass der künftige Táltos mit einem Zahn, mit sechs Fingern oder mit einem körperlichen Zeichen geboren wird, das ihn von den übrigen Kindern unterscheidet.
8. Dieses körperliche Zeichen war in den Augen der Alten kein Fehler und kein Schrecken, sondern ein Beweis der von den Geistern ausgehenden Auserwählung.
9. Das auserwählte Kind musste später eine eigentümliche Einweihung durchlaufen, die die Überlieferung als sinnbildliche Zerstückelung seines Körpers beschrieb.
10. In dieser visionären Einweihung hatte der künftige Táltos das Gefühl, dass seine Knochen gezählt, sein Körper zerlegt und dann zu einem neuen, gestärkten Menschen wieder zusammengefügt wurde.
11. Die Einweihung war also ein sinnbildlicher Tod und eine Wiedergeburt, aus der der Táltos mit neuen Fähigkeiten und einer engen Bindung an die Geister zurückkehrte.
12. Die wichtigste Fähigkeit des Táltos war die Verzückung, also jener besondere Bewusstseinszustand, in dem seine Seele den Körper verließ, um in die andere Welt zu reisen.
13. Während der Verzückung schien der Táltos häufig bewusstlos, während seine Seele dem Glauben nach ferne, gefährliche Gegenden durchwanderte.
14. Diesen eigentümlichen Zustand konnte er durch Trommeln, Gesang, Tanz und eintönige, sich wiederholende Bewegungen erreichen, die ihn allmählich von der alltäglichen Welt lösten.
15. Auf seiner eingebildeten Reise begegnete der Táltos hilfreichen und feindlichen Geistern, mit denen er kämpfen oder ein Bündnis schließen musste.
16. Nach dem Volksglauben rangen die Táltosok bisweilen in Gestalt eines Stiers oder eines Hengstes miteinander, um für ihre Gemeinschaft gutes Wetter, Regen oder eine reiche Ernte zu erlangen.
17. Dieser Glaube blieb lange in der ungarischen Volksüberlieferung erhalten und zeigt gut, dass die Gestalt des Táltos als Hüter des Wohlstands und des Schicksals der Gemeinschaft weiterlebte.
18. Zu den Aufgaben des Táltos gehörte auch die Heilung, weil man die Krankheit häufig dem Verlust der Seele oder dem Angriff schädlicher Geister zuschrieb.
19. Bei der Heilung suchte der Táltos die verlorene Seele des Kranken und brachte sie zurück, oder er vertrieb die in seinen Körper eingedrungenen schädlichen Kräfte.
20. Die Gemeinschaft wandte sich auch für eine Weissagung an den Táltos, weil man glaubte, dass er in seiner Verzückung auch die Zukunft und die verborgenen Dinge erblicken kann.
21. Der Táltos war somit zugleich Priester, Arzt, Seher und geistiger Führer der Gemeinschaft, weshalb sein Ansehen und seine Verantwortung gleichermaßen groß waren.
22. Es ist jedoch wichtig zu sehen, dass unser Wissen über den Táltos größtenteils aus späten volkskundlichen Sammlungen stammt, die die Jahrhunderte des Christentums geformt haben.
23. Deshalb können wir nicht sicher sein, ob der Táltos der Landnahmezeit genau so wirkte, wie es der Volksglaube sich später vorstellte.
24. Die Archäologie fand gleichwohl Gräber, in denen ungewöhnliche Gegenstände oder Abzeichen auf eine einstige schamanische Rolle hindeuten könnten.
25. Das kennzeichnende Gerät des Táltos dürfte die Trommel gewesen sein, die bei den Steppen- und sibirischen Schamanen das wichtigste Requisit der Reise in die andere Welt war.
26. Nach der Annahme des Christentums verfolgte die Kirche die Táltosok als heidnische Zauberer, weil sie in ihnen das gefährliche Fortleben des alten Glaubens sah.
27. Die Gestalt des Táltos verschwand dennoch nicht spurlos, sondern ging in die volkstümlichen Figuren der Hexe, des weisen Hirten und des Garabonciás auf.
28. Neben diesem wichtigsten Träger des alten Glaubens hatte die ungarische Mündlichkeit auch weltliche Sänger, die das Gedächtnis der Gemeinschaft bewahrten.
29. Diese Sänger kennt die Überlieferung unter mehreren Namen, von denen die bekanntesten die Regös-Sänger, die Igric und die Kobzos-Spieler waren.
30. Der Regös war ursprünglich vermutlich ein berufsmäßiger Sänger, der die Gemeinschaft mit Lied, Musik und vielleicht Zauberformeln unterhielt und ihr diente.
31. Die Lieder der Regös trugen mit Sicherheit auch die Bilder der alten Glaubenswelt in sich, weshalb ihre Gestalt einen Übergang zwischen dem Schamanen und dem weltlichen Unterhalter bildet.
32. Die Erinnerung an die Regös blieb in der ungarischen Volksüberlieferung im Brauch des „Regölés“ erhalten, der an die Zeit der Wintersonnenwende und des Weihnachtsfestes gebunden war.
33. Beim „Regölés“ zogen Burschen von Haus zu Haus und wünschten den Hausleuten mit einem eigentümlichen, wiederkehrenden Kehrreim Fülle, Glück und Heirat.
34. Die genaue Bedeutung der wiederkehrenden Zeile „haj, regö rejtem“ der Regös-Lieder ist heute dunkel, doch sie stammt offensichtlich aus einer Zauberformel, einer Beschwörung.
35. In diesen Texten taucht bisweilen auch das Bild des wunderbaren Hirsches auf, auf dessen Geweih Kerzen brennen, weshalb das „Regölés“ ein seltener Zeuge der alten mythischen Vorstellungen ist.
36. Das „Regölés“ bewahrte also über Jahrhunderte die Bruchstücke eines heidnischen Rituals, selbst dann, als seine ursprüngliche Bedeutung längst in Vergessenheit geraten war.
37. Die Igric waren den mittelalterlichen Quellen zufolge berufsmäßige Sänger und Unterhalter, die sowohl an den Höfen als auch im Volk auftraten.
38. Ihr Name blieb in mehreren Ortsnamen erhalten, was darauf hindeutet, dass einst die Bewohner ganzer Dörfer diesem Beruf angehörten.
39. Die Kobzos-Spieler trugen ihre Lieder in Begleitung des Zupfinstruments namens „koboz“ vor, und ihre Rolle wurde besonders in den späteren Jahrhunderten wichtig.
40. Diese Sänger unterhielten nicht nur, sondern hielten auch das geschichtliche Gedächtnis der Gemeinschaft am Leben, weil sie in ihren Liedern von Helden und Ereignissen erzählten.
41. Zur Zeit der Landnahme dürften die Heldenlieder den Ursprung der Stämme, die Taten der Anführer und die Erinnerung an die großen Schlachten weitergegeben haben.
42. Diese Lieder verbreiteten sich von Mund zu Mund, weshalb sie sich ständig veränderten und niemals in einer endgültigen, schriftlichen Form festgelegt wurden.
43. Gerade deshalb gingen die Texte der alten Sänger fast vollständig verloren, und wir können nur aus indirekten Spuren auf sie schließen.
44. Anonymus, der Chronist vom Beginn des 13. Jahrhunderts, schrieb mit Verachtung über die lügnerischen Geschichten der „schwatzenden Sänger“ und der „Joculatoren“, und gerade er beweist doch ihre Existenz.
45. Die Bemerkungen des Chronisten sind also von doppeltem Wert, weil sie die mündliche Überlieferung zwar ablehnen, zugleich aber von ihrer lebendigen Gegenwart zeugen.
46. Die berufsmäßigen Sänger drängten im Laufe des Mittelalters die Kirche und die schriftliche Kultur zunehmend in den Hintergrund, weil sie in ihren Texten heidnische Überreste vermutete.
47. Mit der Verbreitung der lateinischen Schriftlichkeit verlor der weltliche Sängerstand allmählich sein früheres Ansehen und seinen gesellschaftlichen Platz.
48. Zwischen dem alten Schamanen und dem weltlichen Sänger bestand ein wesentlicher Unterschied, auch wenn ihre Rollen einander teilweise berührten.
49. Der Táltos war vor allem für die Verbindung mit den Geistern zuständig, während der Sänger dem Gedächtnis und der Unterhaltung der Gemeinschaft diente.
50. Zwischen beiden gab es dennoch eine Überschneidung, weil die alten Lieder selbst Zauberkraft, rituelle Bedeutung und mythischen Gehalt in sich tragen konnten.
51. Der Táltos, der Regös und ihre Gefährten bildeten gemeinsam jene geistige Schicht, die die ungarische mündliche Kultur zur Zeit der Landnahme belebte.
52. Diese Schicht hinterließ keine Bücher und bestimmte doch das Weltbild, die Feste und das Selbstbild der Gemeinschaft.
53. Der Táltos-Glaube lebte mit besonderer Zählebigkeit im Volk fort, weil er auf so tiefe menschliche Bedürfnisse antwortete, die die neue Religion nicht immer stillte.
54. Der Wunsch nach der Heilung des Kranken, der Abwehr des Bösen und der Kenntnis der Zukunft blieb auch im Zeitalter des Christentums bestehen, weshalb die alten Rollen umgewandelt fortbestanden.
55. In den ungarischen Volksmärchen erscheint häufig das Táltos-Pferd, das mit menschlicher Stimme spricht, Rat erteilt und seinen Herrn selbst aus der größten Gefahr rettet.
56. In der Gestalt des Táltos-Rosses hat sich bis zum heutigen Tag eine der schönsten und lebendigsten Erinnerungen an die alte Glaubenswelt erhalten.
57. Das durch siebenmal sieben Länder fliegende, Feuer speiende oder mit einem sternenbedeckten Stirn versehene Pferd der Märchen ist ein später, märchenhafter Widerschein des Bildes der schamanischen Reise.
58. Auch das Motiv des Táltos-Kindes lebte fort, weil der Märchenheld häufig auf wunderbare Weise, mit übernatürlichen Zeichen geboren wird.
59. Die vorsichtige Untersuchung dieser späten Erinnerungen hilft dabei, dass wir die Umrisse der alten Glaubenswelt auch unter den Schichten der Folklore erkennen.
60. Das Regös-Lied tut auf seine Weise dasselbe, weil es urtümliche Bilder in einem rituellen Rahmen bewahrt, dessen ursprünglicher Sinn längst verblasst ist.
61. Die Forschung betrachtet die Regös-Lieder deshalb als einen der wertvollsten Zeugen der ältesten Schicht der ungarischen Mündlichkeit.
62. Die Gestalt des Táltos und des Sängers erhielt zur Zeit der nationalen Romantik im 19. Jahrhundert eine neue Bedeutung, als man die uralte Vergangenheit des Ungartums suchte.
63. Die Schriftsteller und Gelehrten sahen in den alten Sängern die uralte, verlorene Quelle der nationalen Dichtung, die sie zurückgewinnen wollten.
64. Dieses Bestreben mündete bisweilen auch in Übertreibungen, weil man die fehlenden Angaben mit begeisterter Phantasie ersetzte, weshalb die heutige Wissenschaft vorsichtiger urteilt.
65. Dennoch ist es diesem Zeitalter zu verdanken, dass die volkskundlichen Sammler rechtzeitig die letzten lebendigen Erinnerungen an das „Regölés“ und den Táltos-Glauben aufzeichneten.
66. Die Gestalt des Táltos ist auch in der heutigen ungarischen Kultur gegenwärtig, weil sie zu einem uralten, oft zitierten Sinnbild der nationalen Selbstidentität wurde.
67. Dieses Sinnbild ist jedoch häufig eher ein Werk der modernen Phantasie als ein genauer Spiegel des verlässlichen historischen Wissens, weshalb es sich lohnt, beide zu unterscheiden.
68. Die Aufgabe der Geschichtswissenschaft besteht gerade darin, die späten Vorstellungen von dem erkennbaren Kern der Wirklichkeit der Landnahmezeit zu trennen.
69. Der Táltos, der Schamane und der Sänger waren also nicht bloß bunte Märchenfiguren, sondern wirkliche Akteure eines ganzen Bildungssystems.
70. Dieses System beruhte auf der Mündlichkeit, weshalb es zerbrechlich war und mit der Verbreitung der Schriftlichkeit größtenteils dahinschwand.
71. Den Platz der alten Sänger nahmen allmählich die schriftkundigen Priester und Mönche ein, die das für wichtig gehaltene Wissen auf Latein festhielten.
72. Damit verlagerte sich der Schwerpunkt der ungarischen Bildung vom mündlichen Gedächtnis auf das schriftliche Dokument, was einen tiefgreifenden Wandel bedeutete.
73. Die Vertreter der mündlichen Kultur verschwanden dennoch nicht von einem Tag auf den anderen, sondern lebten jahrhundertelang parallel zur neuen, schriftlichen Bildung.
74. Im mittelalterlichen Ungarn traten bei den Gelagen und an den Höfen weiterhin Sänger auf, die alte und neue Geschichten vortrugen.
75. Durch diese Kontinuität konnten einzelne Elemente der alten Heldenlieder in die späteren Chroniken eingehen, wenn auch in stark umgewandelter Form.
76. Die Chronisten schöpften häufig aus der mündlichen Überlieferung, während sie den ererbten Stoff in lateinischer Sprache und mit christlicher Anschauung umgestalteten.
77. So hinterließ die Welt der Táltosok und der Sänger auf mittelbare Weise doch eine Spur in der frühesten Schicht der ungarischen geschriebenen Literatur.
78. Die Erinnerung an die alten Sänger lebt auch in den verborgenen Wurzeln der ungarischen Wörter „regél“ und „rejt“ fort, die mit dem Begriff des Erzählens und des Geheimnisses verbunden sind.
79. Die Sprache ist also selbst ein Aufbewahrungsort der alten Kultur, weil sie die Spur jener Begriffe bewahrt, die die Sprecher nicht einmal mehr genau verstehen.
80. Die Untersuchung der Gestalt des Táltos und des Regös ist deshalb nicht nur eine religionsgeschichtliche, sondern auch eine literaturgeschichtliche Frage, weil sie zur Quelle der mündlichen Dichtung führt.
81. Diese Gestalten waren nämlich zugleich die Hüter der Glaubensvorstellungen und die frühesten Meister des künstlerischen Wortes in der ungarischen Gemeinschaft.
82. Die Verzückung des Táltos und das Lied des Regös beruhten gleichermaßen auf dem Glauben an die Kraft des Wortes, der einer der wichtigsten Züge der alten Kultur war.
83. Nach der Überzeugung der Alten war das richtige Wort imstande zu heilen, zu schützen, einen Fluch auszusprechen oder die Geister herbeizurufen.
84. Dieser Glaube verlieh den Ritualen des Táltos und den Liedern des Regös ihren Ernst, weil ihre Worte wirkliche Folgen haben konnten.
85. Das künstlerische Wort und das magische Wort trennten sich in der alten Kultur noch nicht scharf, sondern erschienen als eine einzige, unteilbare Kraft.
86. Die tiefsten Wurzeln der ungarischen Literatur sind deshalb nicht in den Büchern, sondern in der Anschauung hinter dem Trommelschlag des Táltos und dem Lied des Regös zu suchen.
87. Ohne die Kenntnis dieser Wurzeln blieben auch zahlreiche Bilder, Sinnbilder und Wendungen der späteren geschriebenen Werke unverständlich.
88. Die Táltosok, Schamanen und Regös waren also die unsichtbaren Wegbereiter der ungarischen Literatur, die die Kunst des Wortes bereits vor der Schrift ausübten.
89. Die Erinnerung an ihr Wirken bewahrt kein Pergament, sondern das lebendige Geflecht der Sprache, der Bräuche und der Märchen.
90. Für den modernen Leser öffnen diese Gestalten ein Fenster in eines der spannendsten und doch dunkelsten Zeitalter der ungarischen Kultur.
91. Gerade wegen dieser Dunkelheit müssen wir uns ihnen mit wissenschaftlicher Disziplin nähern, damit die Phantasie nicht an die Stelle der Belege tritt.
92. Die lebendige Schamanentradition der verwandten Völker, etwa der Ob-Ugrier, hilft sehr dabei, den Mangel der ungarischen Angaben wenigstens teilweise auszugleichen.
93. Die vergleichende Untersuchung verlangt jedoch Vorsicht, weil auch der Glaube der verwandten Völker im Laufe der Jahrhunderte nicht unverändert blieb.
94. Die Welt des Táltos und des Sängers steht so an der Grenze zwischen Gewissheit und Vermutung, weshalb sie bis zum heutigen Tag die Phantasie der Forscher reizt.
95. Die Bruchstückhaftigkeit des Wissens über sie ist keine Schwäche, sondern eine aus der Natur der mündlichen Kultur folgende, unvermeidliche Konsequenz.
96. Was ausgesprochen, aber nicht niedergeschrieben wurde, ging mit dem Tod der Sprecher meist endgültig verloren und blieb nur in zufälligen Spuren erhalten.
97. Deshalb müssen wir jede noch so kleine Angabe schätzen, sei es ein Wort, ein Brauch, ein Grab oder eine unbedachte Bemerkung eines Chronisten.
98. Aus diesen Bruchstücken zeichnet sich vor uns die verschwommene und dennoch faszinierende Gestalt des Táltos, des Schamanen und des Regös ab.
99. Sie sind es, die das ungarische Wort zuerst über die bloße Mitteilung hinaus auf die Ebene des Rituals und der Kunst erhoben.
100. Ihre Erinnerung ist deshalb das Eröffnungsbild der ungarischen Literaturgeschichte, das aus dem Zeitalter der Mündlichkeit auf die künftige geschriebene Dichtung vorausweist.