4.9.2 – A halántékcsont és a nyakszirtcsont – Schläfenbein und Hinterhauptsbein
Version 1
1. A páros halántékcsont (os temporale) a koponya oldalfalának és alapjánának összetett alkotóeleme, amely a halló- és egyensúlyozószerv jelentős részét is magába foglalja. – Das paarige Schläfenbein (Os temporale) ist ein komplexer Bestandteil der Seitenwand und Basis des Schädels und enthält zugleich wesentliche Teile des Hör- und Gleichgewichtsorgans.
2. Fejlődésében és szerkezetében több eredetileg elkülönülő rész egyesül: a pikkelyrész, a sziklacsonti rész, a dobüregi rész, valamint a csecsnyúlványi terület. – In seiner Entwicklung und Struktur vereinigen sich mehrere ursprünglich getrennte Abschnitte: der Schuppenteil, der Felsenbeinteil, der Paukenteil und die Warzenfortsatzregion.
3. A vékony pikkelyrész (pars squamosa) a koponya oldalfalát alkotja, felső széle pedig pikkelyvarrattal kapcsolódik a falcsonthoz. – Der dünne Schuppenteil (Pars squamosa) bildet die seitliche Schädelwand und verbindet sich an seinem oberen Rand durch die Schuppennaht mit dem Scheitelbein.
4. Előrefelé keskeny járomnyúlványt (processus zygomaticus) bocsát, amely a járomcsont halántéknyúlványával együtt kialakítja a járomívet. – Nach vorn entsendet er einen schmalen Jochfortsatz (Processus zygomaticus), der gemeinsam mit dem Schläfenfortsatz des Jochbeins den Jochbogen bildet.
5. A járomnyúlvány tövénél található állkapocsi árok (fossa mandibularis) fogadja be az alsó állkapocs fejét, és így részt vesz az állkapocsízület kialakításában. – An der Basis des Jochfortsatzes liegt die Unterkiefergrube (Fossa mandibularis), die den Kopf des Unterkiefers aufnimmt und dadurch am Kiefergelenk beteiligt ist.
6. Az árok előtt elhelyezkedő ízületi gumó (tuberculum articulare) rágáskor vezeti az alsó állkapocs fejének előrecsúszó mozgását. – Der vor der Grube gelegene Gelenkhöcker (Tuberculum articulare) führt beim Kauen die nach vorn gleitende Bewegung des Unterkieferkopfes.
7. A dobüregi rész (pars tympanica) gyűrűszerű csontlemeze főként a külső hallójárat (meatus acusticus externus) csontos falát képezi. – Die ringförmige Knochenplatte des Paukenteils (Pars tympanica) bildet hauptsächlich die knöcherne Wand des äußeren Gehörgangs (Meatus acusticus externus).
8. A külső hallójárat mélyén elhelyezkedő dobhártya választja el a külső fület a halántékcsont belsejében található dobüregtől. – Das in der Tiefe des äußeren Gehörgangs gelegene Trommelfell trennt das äußere Ohr von der im Schläfenbein befindlichen Paukenhöhle.
9. A sziklacsonti rész (pars petrosa) gúla alakban nyúlik a koponyaalap belseje felé, és az emberi csontváz egyik legkeményebb területe. – Der Felsenbeinteil (Pars petrosa) ragt pyramidenförmig in die Schädelbasis hinein und gehört zu den härtesten Bereichen des menschlichen Skeletts.
10. Belsejében helyezkedik el a középfül dobürege, valamint a belső fül csontos labyrinthusa, amely a hallás és az egyensúlyozás receptorait foglalja körül. – In seinem Inneren liegen die Paukenhöhle des Mittelohrs sowie das knöcherne Labyrinth des Innenohrs, das die Rezeptoren für Hören und Gleichgewicht umschließt.
11. Hátsó felszínén nyílik a belső hallójárat (meatus acusticus internus), amelyen az arcideg és a halló-egyensúlyozó ideg lép be a csontba. – Auf seiner Hinterfläche öffnet sich der innere Gehörgang (Meatus acusticus internus), durch den der Gesichtsnerv und der Hör-Gleichgewichtsnerv in den Knochen eintreten.
12. A sziklacsont alsó felszínén kezdődő carotiscsatorna (canalis caroticus) a belső fejverőeret és az azt körülvevő szimpatikus idegfonatot vezeti a koponyaüregbe. – Der an der Unterfläche des Felsenbeins beginnende Karotiskanal (Canalis caroticus) führt die innere Halsschlagader und das sie umgebende sympathische Nervengeflecht in die Schädelhöhle.
13. A halántékcsont belsejében kanyargó arcidegcsatorna (canalis facialis) a belső hallójárattól a stylomastoidealis nyílásig vezet. – Der im Schläfenbein gewunden verlaufende Gesichtsnervenkanal (Canalis facialis) zieht vom inneren Gehörgang bis zum Foramen stylomastoideum.
14. A dobüreg elülső falán elhelyezkedő izom-fülkürt csatorna (canalis musculotubarius) az izmok és a hallócső számára két részre osztott járatot alkot. – Der an der Vorderwand der Paukenhöhle gelegene Muskel-Tuben-Kanal (Canalis musculotubarius) bildet einen zweigeteilten Durchgang für einen Muskel und die Ohrtrompete.
15. A csecsnyúlvány (processus mastoideus) a külső hallójárat mögött és alatt tapintható, belsejében pedig nyálkahártyával bélelt légtartó sejtek találhatók. – Der Warzenfortsatz (Processus mastoideus) ist hinter und unter dem äußeren Gehörgang tastbar und enthält schleimhautbedeckte, luftgefüllte Zellen.
16. Ezek a csecsnyúlványi sejtek a dobüreggel állnak összeköttetésben, ezért a középfül gyulladása rájuk is átterjedhet. – Diese Warzenfortsatzzellen stehen mit der Paukenhöhle in Verbindung, weshalb sich eine Mittelohrentzündung auf sie ausbreiten kann.
17. A hosszú, keskeny processus styloideus lefelé és előrefelé irányul, felszínéhez több nyelv-, garat- és nyelvcsonti izom, valamint szalag rögzül. – Der lange, schmale Griffelfortsatz (Processus styloideus) zieht nach unten und vorn; an ihm setzen mehrere Zungen-, Rachen- und Zungenbeinmuskeln sowie Bänder an.
18. A processus mastoideus és a processus styloideus között nyíló foramen stylomastoideumon keresztül hagyja el az arcideg a koponyát. – Durch das zwischen Warzen- und Griffelfortsatz gelegene Foramen stylomastoideum verlässt der Gesichtsnerv den Schädel.
19. A halántékcsont alsó felszínén lévő tág nyaki vénaárok a nyakszirtcsont megfelelő bevágásával együtt a foramen jugularét határolja. – Die weite Drosselvenengrube an der Unterfläche des Schläfenbeins begrenzt gemeinsam mit der entsprechenden Kerbe des Hinterhauptsbeins das Foramen jugulare.
20. A foramen jugularén agyidegek és nagy vénás képletek haladnak át, részletes tárgyalásuk azonban a koponyaalap nyílásaihoz tartozik. – Durch das Foramen jugulare ziehen Hirnnerven und große venöse Strukturen, deren nähere Beschreibung jedoch zu den Öffnungen der Schädelbasis gehört.
21. A páratlan nyakszirtcsont (os occipitale) a koponya hátsó falának és alapjánának jelentős részét alkotja, középpontjában pedig a nagy nyakszirti nyílás helyezkedik el. – Das unpaare Hinterhauptsbein (Os occipitale) bildet einen großen Teil der hinteren Schädelwand und Schädelbasis; in seinem Zentrum liegt das große Hinterhauptsloch.
22. A nagy nyakszirti nyílás (foramen magnum) összeköti a koponyaüreget a gerinccsatornával, és teret biztosít az agytörzs gerincvelőbe való átmenetéhez. – Das große Hinterhauptsloch (Foramen magnum) verbindet die Schädelhöhle mit dem Wirbelkanal und ermöglicht den Übergang des Hirnstamms in das Rückenmark.
23. Körülötte a nyakszirtcsont pikkelyrésze, két oldalsó része és elöl elhelyezkedő basilaris része különíthető el. – Um diese Öffnung lassen sich der Schuppenteil, zwei Seitenteile und der vorn gelegene Basilarteil des Hinterhauptsbeins unterscheiden.
24. A nyílástól kétoldalt található nyakszirti bütykök (condyli occipitales) az első nyakcsigolya felső ízületi felszíneivel alkotják a fejgyámízületeket. – Beiderseits der Öffnung bilden die Hinterhauptskondylen (Condyli occipitales) mit den oberen Gelenkflächen des ersten Halswirbels die Atlanto-Okzipitalgelenke.
25. Ovális, domború ízületi felszínük miatt ezek az ízületek elsősorban a fej előre- és hátrahajlítását, kisebb mértékben oldalirányú billentését engedik meg. – Aufgrund ihrer ovalen, konvexen Gelenkflächen ermöglichen diese Gelenke vor allem die Vor- und Rückneigung sowie in geringerem Maß die Seitneigung des Kopfes.
26. A bütykök fölött vagy azok közelében húzódik a nyelv alatti ideg csatornája (canalis nervi hypoglossi). – Oberhalb oder in unmittelbarer Nähe der Kondylen verläuft der Kanal des Unterzungennervs (Canalis nervi hypoglossi).
27. A basilaris rész előrefelé az ékcsont testével egyesül, felső felszíne pedig a dorsum sellae mögött a clivus lejtős alapját képezi. – Der Basilarteil vereinigt sich nach vorn mit dem Körper des Keilbeins; seine Oberseite bildet hinter dem Dorsum sellae die abfallende Grundlage des Clivus.
28. A clivuson fekszik az agytörzs egy része, ezért ez a lejtős csontfelszín fontos tájékozódási pont a belső koponyaalapon. – Auf dem Clivus liegt ein Teil des Hirnstamms, weshalb diese geneigte Knochenfläche einen wichtigen Orientierungspunkt an der inneren Schädelbasis darstellt.
29. Külső felszínén a garatgumó (tuberculum pharyngeum) szolgál a garat hátsó falához tartozó kötőszövetes képletek rögzülési helyéül. – Auf seiner Außenfläche dient der Rachenhöcker (Tuberculum pharyngeum) der Befestigung bindegewebiger Strukturen der hinteren Rachenwand.
30. A pikkelyrész külső felszínének közepén tapintható a külső nyakszirti dudor (protuberantia occipitalis externa), amelyből lefelé középvonali taraj indul. – In der Mitte der Außenfläche des Schuppenteils ist der äußere Hinterhauptshöcker (Protuberantia occipitalis externa) tastbar, von dem ein medianer Kamm nach unten zieht.
31. Oldalirányban felső és alsó tarkóvonalak húzódnak, amelyek számos nyak- és hátizom, valamint a tarkószalag rögzülését biztosítják. – Seitlich verlaufen obere und untere Nackenlinien, an denen zahlreiche Hals- und Rückenmuskeln sowie das Nackenband befestigt sind.
32. Belső felszínén kereszt alakú kiemelkedés választja el egymástól a nagyagy nyakszirti lebenyeinek és a kisagynak megfelelő benyomatokat. – Auf der Innenfläche trennt eine kreuzförmige Erhebung die Eindrücke der Hinterhauptslappen des Großhirns von den dem Kleinhirn entsprechenden Vertiefungen.
33. A belső nyakszirti dudornál találkoznak a felső nyílirányú, az egyenes és a két harántöböl barázdái. – Am inneren Hinterhauptshöcker treffen die Furchen des oberen Sagittalsinus, des geraden Sinus und der beiden Quersinus zusammen.
34. A harántöböl barázdája oldalt a szigmabélöböl barázdájába folytatódik, amely végül a foramen jugulare felé vezeti a vénás vért. – Die Furche des Quersinus setzt sich seitlich in die Furche des Sigmoidsinus fort, die das venöse Blut schließlich zum Foramen jugulare leitet.
35. A halántékcsont és a nyakszirtcsont együtt nemcsak a koponyaalap szilárdságát biztosítja, hanem fontos idegi, éreredetű, hallási és ízületi képleteknek is helyet ad. – Schläfenbein und Hinterhauptsbein gewährleisten gemeinsam nicht nur die Festigkeit der Schädelbasis, sondern beherbergen auch wichtige nervale, vaskuläre, auditorische und gelenkige Strukturen.
(aufklappen)magyar
1. A páros halántékcsont (os temporale) a koponya oldalfalának és alapjánának összetett alkotóeleme, amely a halló- és egyensúlyozószerv jelentős részét is magába foglalja.
2. Fejlődésében és szerkezetében több eredetileg elkülönülő rész egyesül: a pikkelyrész, a sziklacsonti rész, a dobüregi rész, valamint a csecsnyúlványi terület.
3. A vékony pikkelyrész (pars squamosa) a koponya oldalfalát alkotja, felső széle pedig pikkelyvarrattal kapcsolódik a falcsonthoz.
4. Előrefelé keskeny járomnyúlványt (processus zygomaticus) bocsát, amely a járomcsont halántéknyúlványával együtt kialakítja a járomívet.
5. A járomnyúlvány tövénél található állkapocsi árok (fossa mandibularis) fogadja be az alsó állkapocs fejét, és így részt vesz az állkapocsízület kialakításában.
6. Az árok előtt elhelyezkedő ízületi gumó (tuberculum articulare) rágáskor vezeti az alsó állkapocs fejének előrecsúszó mozgását.
7. A dobüregi rész (pars tympanica) gyűrűszerű csontlemeze főként a külső hallójárat (meatus acusticus externus) csontos falát képezi.
8. A külső hallójárat mélyén elhelyezkedő dobhártya választja el a külső fület a halántékcsont belsejében található dobüregtől.
9. A sziklacsonti rész (pars petrosa) gúla alakban nyúlik a koponyaalap belseje felé, és az emberi csontváz egyik legkeményebb területe.
10. Belsejében helyezkedik el a középfül dobürege, valamint a belső fül csontos labyrinthusa, amely a hallás és az egyensúlyozás receptorait foglalja körül.
11. Hátsó felszínén nyílik a belső hallójárat (meatus acusticus internus), amelyen az arcideg és a halló-egyensúlyozó ideg lép be a csontba.
12. A sziklacsont alsó felszínén kezdődő carotiscsatorna (canalis caroticus) a belső fejverőeret és az azt körülvevő szimpatikus idegfonatot vezeti a koponyaüregbe.
13. A halántékcsont belsejében kanyargó arcidegcsatorna (canalis facialis) a belső hallójárattól a stylomastoidealis nyílásig vezet.
14. A dobüreg elülső falán elhelyezkedő izom-fülkürt csatorna (canalis musculotubarius) az izmok és a hallócső számára két részre osztott járatot alkot.
15. A csecsnyúlvány (processus mastoideus) a külső hallójárat mögött és alatt tapintható, belsejében pedig nyálkahártyával bélelt légtartó sejtek találhatók.
16. Ezek a csecsnyúlványi sejtek a dobüreggel állnak összeköttetésben, ezért a középfül gyulladása rájuk is átterjedhet.
17. A hosszú, keskeny processus styloideus lefelé és előrefelé irányul, felszínéhez több nyelv-, garat- és nyelvcsonti izom, valamint szalag rögzül.
18. A processus mastoideus és a processus styloideus között nyíló foramen stylomastoideumon keresztül hagyja el az arcideg a koponyát.
19. A halántékcsont alsó felszínén lévő tág nyaki vénaárok a nyakszirtcsont megfelelő bevágásával együtt a foramen jugularét határolja.
20. A foramen jugularén agyidegek és nagy vénás képletek haladnak át, részletes tárgyalásuk azonban a koponyaalap nyílásaihoz tartozik.
21. A páratlan nyakszirtcsont (os occipitale) a koponya hátsó falának és alapjánának jelentős részét alkotja, középpontjában pedig a nagy nyakszirti nyílás helyezkedik el.
22. A nagy nyakszirti nyílás (foramen magnum) összeköti a koponyaüreget a gerinccsatornával, és teret biztosít az agytörzs gerincvelőbe való átmenetéhez.
23. Körülötte a nyakszirtcsont pikkelyrésze, két oldalsó része és elöl elhelyezkedő basilaris része különíthető el.
24. A nyílástól kétoldalt található nyakszirti bütykök (condyli occipitales) az első nyakcsigolya felső ízületi felszíneivel alkotják a fejgyámízületeket.
25. Ovális, domború ízületi felszínük miatt ezek az ízületek elsősorban a fej előre- és hátrahajlítását, kisebb mértékben oldalirányú billentését engedik meg.
26. A bütykök fölött vagy azok közelében húzódik a nyelv alatti ideg csatornája (canalis nervi hypoglossi).
27. A basilaris rész előrefelé az ékcsont testével egyesül, felső felszíne pedig a dorsum sellae mögött a clivus lejtős alapját képezi.
28. A clivuson fekszik az agytörzs egy része, ezért ez a lejtős csontfelszín fontos tájékozódási pont a belső koponyaalapon.
29. Külső felszínén a garatgumó (tuberculum pharyngeum) szolgál a garat hátsó falához tartozó kötőszövetes képletek rögzülési helyéül.
30. A pikkelyrész külső felszínének közepén tapintható a külső nyakszirti dudor (protuberantia occipitalis externa), amelyből lefelé középvonali taraj indul.
31. Oldalirányban felső és alsó tarkóvonalak húzódnak, amelyek számos nyak- és hátizom, valamint a tarkószalag rögzülését biztosítják.
32. Belső felszínén kereszt alakú kiemelkedés választja el egymástól a nagyagy nyakszirti lebenyeinek és a kisagynak megfelelő benyomatokat.
33. A belső nyakszirti dudornál találkoznak a felső nyílirányú, az egyenes és a két harántöböl barázdái.
34. A harántöböl barázdája oldalt a szigmabélöböl barázdájába folytatódik, amely végül a foramen jugulare felé vezeti a vénás vért.
35. A halántékcsont és a nyakszirtcsont együtt nemcsak a koponyaalap szilárdságát biztosítja, hanem fontos idegi, éreredetű, hallási és ízületi képleteknek is helyet ad.
(aufklappen)német
1. Das paarige Schläfenbein (Os temporale) ist ein komplexer Bestandteil der Seitenwand und Basis des Schädels und enthält zugleich wesentliche Teile des Hör- und Gleichgewichtsorgans.
2. In seiner Entwicklung und Struktur vereinigen sich mehrere ursprünglich getrennte Abschnitte: der Schuppenteil, der Felsenbeinteil, der Paukenteil und die Warzenfortsatzregion.
3. Der dünne Schuppenteil (Pars squamosa) bildet die seitliche Schädelwand und verbindet sich an seinem oberen Rand durch die Schuppennaht mit dem Scheitelbein.
4. Nach vorn entsendet er einen schmalen Jochfortsatz (Processus zygomaticus), der gemeinsam mit dem Schläfenfortsatz des Jochbeins den Jochbogen bildet.
5. An der Basis des Jochfortsatzes liegt die Unterkiefergrube (Fossa mandibularis), die den Kopf des Unterkiefers aufnimmt und dadurch am Kiefergelenk beteiligt ist.
6. Der vor der Grube gelegene Gelenkhöcker (Tuberculum articulare) führt beim Kauen die nach vorn gleitende Bewegung des Unterkieferkopfes.
7. Die ringförmige Knochenplatte des Paukenteils (Pars tympanica) bildet hauptsächlich die knöcherne Wand des äußeren Gehörgangs (Meatus acusticus externus).
8. Das in der Tiefe des äußeren Gehörgangs gelegene Trommelfell trennt das äußere Ohr von der im Schläfenbein befindlichen Paukenhöhle.
9. Der Felsenbeinteil (Pars petrosa) ragt pyramidenförmig in die Schädelbasis hinein und gehört zu den härtesten Bereichen des menschlichen Skeletts.
10. In seinem Inneren liegen die Paukenhöhle des Mittelohrs sowie das knöcherne Labyrinth des Innenohrs, das die Rezeptoren für Hören und Gleichgewicht umschließt.
11. Auf seiner Hinterfläche öffnet sich der innere Gehörgang (Meatus acusticus internus), durch den der Gesichtsnerv und der Hör-Gleichgewichtsnerv in den Knochen eintreten.
12. Der an der Unterfläche des Felsenbeins beginnende Karotiskanal (Canalis caroticus) führt die innere Halsschlagader und das sie umgebende sympathische Nervengeflecht in die Schädelhöhle.
13. Der im Schläfenbein gewunden verlaufende Gesichtsnervenkanal (Canalis facialis) zieht vom inneren Gehörgang bis zum Foramen stylomastoideum.
14. Der an der Vorderwand der Paukenhöhle gelegene Muskel-Tuben-Kanal (Canalis musculotubarius) bildet einen zweigeteilten Durchgang für einen Muskel und die Ohrtrompete.
15. Der Warzenfortsatz (Processus mastoideus) ist hinter und unter dem äußeren Gehörgang tastbar und enthält schleimhautbedeckte, luftgefüllte Zellen.
16. Diese Warzenfortsatzzellen stehen mit der Paukenhöhle in Verbindung, weshalb sich eine Mittelohrentzündung auf sie ausbreiten kann.
17. Der lange, schmale Griffelfortsatz (Processus styloideus) zieht nach unten und vorn; an ihm setzen mehrere Zungen-, Rachen- und Zungenbeinmuskeln sowie Bänder an.
18. Durch das zwischen Warzen- und Griffelfortsatz gelegene Foramen stylomastoideum verlässt der Gesichtsnerv den Schädel.
19. Die weite Drosselvenengrube an der Unterfläche des Schläfenbeins begrenzt gemeinsam mit der entsprechenden Kerbe des Hinterhauptsbeins das Foramen jugulare.
20. Durch das Foramen jugulare ziehen Hirnnerven und große venöse Strukturen, deren nähere Beschreibung jedoch zu den Öffnungen der Schädelbasis gehört.
21. Das unpaare Hinterhauptsbein (Os occipitale) bildet einen großen Teil der hinteren Schädelwand und Schädelbasis; in seinem Zentrum liegt das große Hinterhauptsloch.
22. Das große Hinterhauptsloch (Foramen magnum) verbindet die Schädelhöhle mit dem Wirbelkanal und ermöglicht den Übergang des Hirnstamms in das Rückenmark.
23. Um diese Öffnung lassen sich der Schuppenteil, zwei Seitenteile und der vorn gelegene Basilarteil des Hinterhauptsbeins unterscheiden.
24. Beiderseits der Öffnung bilden die Hinterhauptskondylen (Condyli occipitales) mit den oberen Gelenkflächen des ersten Halswirbels die Atlanto-Okzipitalgelenke.
25. Aufgrund ihrer ovalen, konvexen Gelenkflächen ermöglichen diese Gelenke vor allem die Vor- und Rückneigung sowie in geringerem Maß die Seitneigung des Kopfes.
26. Oberhalb oder in unmittelbarer Nähe der Kondylen verläuft der Kanal des Unterzungennervs (Canalis nervi hypoglossi).
27. Der Basilarteil vereinigt sich nach vorn mit dem Körper des Keilbeins; seine Oberseite bildet hinter dem Dorsum sellae die abfallende Grundlage des Clivus.
28. Auf dem Clivus liegt ein Teil des Hirnstamms, weshalb diese geneigte Knochenfläche einen wichtigen Orientierungspunkt an der inneren Schädelbasis darstellt.
29. Auf seiner Außenfläche dient der Rachenhöcker (Tuberculum pharyngeum) der Befestigung bindegewebiger Strukturen der hinteren Rachenwand.
30. In der Mitte der Außenfläche des Schuppenteils ist der äußere Hinterhauptshöcker (Protuberantia occipitalis externa) tastbar, von dem ein medianer Kamm nach unten zieht.
31. Seitlich verlaufen obere und untere Nackenlinien, an denen zahlreiche Hals- und Rückenmuskeln sowie das Nackenband befestigt sind.
32. Auf der Innenfläche trennt eine kreuzförmige Erhebung die Eindrücke der Hinterhauptslappen des Großhirns von den dem Kleinhirn entsprechenden Vertiefungen.
33. Am inneren Hinterhauptshöcker treffen die Furchen des oberen Sagittalsinus, des geraden Sinus und der beiden Quersinus zusammen.
34. Die Furche des Quersinus setzt sich seitlich in die Furche des Sigmoidsinus fort, die das venöse Blut schließlich zum Foramen jugulare leitet.
35. Schläfenbein und Hinterhauptsbein gewährleisten gemeinsam nicht nur die Festigkeit der Schädelbasis, sondern beherbergen auch wichtige nervale, vaskuläre, auditorische und gelenkige Strukturen.
Version 2
1. A páros halántékcsont, os temporale, az agykoponya oldalsó falának és alapjának összetett csontja, amely a halló- és egyensúlyozószerv jelentős részét körülzárja. – Das paarige Schläfenbein, Os temporale, ist ein komplexer Knochen der Seitenwand und Basis des Hirnschädels, der große Teile des Hör- und Gleichgewichtsorgans umschließt.
2. Felépítésében pikkelyrészt, sziklacsonti részt, dobüregi részt, valamint csecsnyúlványi és íróvessző-nyúlványi területeket különítünk el. – In seinem Aufbau unterscheidet man Schuppenteil, Felsenbeinteil, Paukenteil sowie Bereiche des Warzenfortsatzes und des Griffelfortsatzes.
3. A vékony pikkelyrész felfelé a koponya oldalfalába illeszkedik, elülső irányban pedig járomnyúlványt bocsát a járomcsont felé. – Der dünne Schuppenteil fügt sich nach oben in die seitliche Schädelwand ein und entsendet nach vorn einen Jochfortsatz zum Jochbein.
4. A halántékcsont járomnyúlványa a járomcsont megfelelő nyúlványával együtt alkotja a járomívet, amely alatt a halántékizom ina halad. – Der Jochfortsatz des Schläfenbeins bildet gemeinsam mit dem entsprechenden Fortsatz des Jochbeins den Jochbogen, unter dem die Sehne des Schläfenmuskels verläuft.
5. A járomnyúlvány tövénél található ízületi gumó a rágás közben előrecsúszó állkapocsfej mozgását vezeti. – An der Wurzel des Jochfortsatzes führt der Gelenkhöcker die Bewegung des beim Kauen nach vorn gleitenden Unterkieferkopfes.
6. Mögötte mélyül be az állkapocsi árok, amely az állkapocs fejével és a közbeiktatott porckoronggal az állkapocsízületet alkotja. – Dahinter liegt die Unterkiefergrube, die mit dem Unterkieferkopf und der dazwischenliegenden Gelenkscheibe das Kiefergelenk bildet.
7. Az árok hátulsó része már nem tartozik a teherviselő ízületi felszínhez, mert vékony csontlemeze közvetlenül a külső hallójárat előtt fekszik. – Der hintere Abschnitt der Grube gehört nicht mehr zur tragenden Gelenkfläche, da seine dünne Knochenplatte unmittelbar vor dem äußeren Gehörgang liegt.
8. A dobüregi rész ívelt lemezként veszi körül a külső hallójárat jelentős hányadát, és hozzájárul annak csontos falához. – Der Paukenteil umgibt als gebogene Platte einen großen Anteil des äußeren Gehörgangs und beteiligt sich an dessen knöcherner Wand.
9. Mélyebben a hallójáratot a dobhártya zárja le, amely a külső fület a halántékcsontban elhelyezkedő dobüregtől választja el. – In der Tiefe wird der Gehörgang vom Trommelfell abgeschlossen, das das äußere Ohr von der im Schläfenbein gelegenen Paukenhöhle trennt.
10. A sziklacsonti rész tömör, piramis alakú képlet, amely a koponyaalapban előre és befelé irányul. – Der Felsenbeinteil ist eine kompakte, pyramidenförmige Struktur, die in der Schädelbasis nach vorn und medial gerichtet ist.
11. Rendkívüli keménysége védelmet nyújt a belső fül érzékeny csontos járatrendszerének, valamint a középfül üregeinek és hallócsontocskáinak. – Seine außerordentliche Härte schützt das empfindliche knöcherne Gangsystem des Innenohrs sowie die Hohlräume und Gehörknöchelchen des Mittelohrs.
12. Elülső felszíne a középső koponyagödörhöz, hátulsó felszíne pedig a hátulsó koponyagödörhöz tartozik, ezért a két terület határát is kijelöli. – Seine Vorderfläche gehört zur mittleren, seine Hinterfläche zur hinteren Schädelgrube, sodass es zugleich die Grenze zwischen beiden Bereichen markiert.
13. A hátulsó felszínen nyílik a belső hallójárat, amelyen keresztül az arcideg és a halló-egyensúlyozó ideg belép a csontba. – An der Hinterfläche öffnet sich der innere Gehörgang, durch den Gesichtsnerv und Hör-Gleichgewichtsnerv in den Knochen eintreten.
14. A sziklacsont belsejében futó arcidegcsatorna többször irányt változtat, mielőtt az ideg az íróvessző-csecsnyúlványi nyíláson elhagyná a koponyát. – Der im Felsenbein verlaufende Gesichtsnervenkanal ändert mehrfach seine Richtung, bevor der Nerv den Schädel durch das Griffelwarzenloch verlässt.
15. Alsó felszínén kezdődik a fejverőércsatorna, amely a belső fejverőeret és az azt körülvevő szimpatikus idegfonatot vezeti a koponyaüreg felé. – An seiner Unterfläche beginnt der Karotiskanal, der die innere Kopfschlagader und das umgebende sympathische Nervengeflecht zur Schädelhöhle führt.
16. A sziklacsont csúcsa az ékcsont és a nyakszirtcsont közelében fekszik, ahol több, klinikailag fontos koponyaalapi terület találkozik. – Die Spitze des Felsenbeins liegt nahe Keilbein und Hinterhauptsbein, wo mehrere klinisch bedeutsame Bereiche der Schädelbasis zusammentreffen.
17. A csont alsó oldalán mély torkolati árok helyezkedik el, amely a nyakszirtcsont megfelelő bevágásával együtt a torkolati nyílást határolja. – An der Unterseite des Knochens liegt eine tiefe Drosselgrube, die gemeinsam mit der entsprechenden Kerbe des Hinterhauptsbeins das Drosselloch begrenzt.
18. A csecsnyúlvány a külső hallójárat mögött lefelé emelkedik ki, és több nyakizom számára biztosít tapadási felszínt. – Der Warzenfortsatz ragt hinter dem äußeren Gehörgang nach unten und bietet mehreren Halsmuskeln eine Ansatzfläche.
19. Belsejében levegőt tartalmazó csecssejtek rendszere található, amely a csecsbarlangon keresztül kapcsolatban áll a dobüreggel. – In seinem Inneren liegt ein System luftgefüllter Warzenzellen, das über die Warzenhöhle mit der Paukenhöhle verbunden ist.
20. A dobüregből kiinduló gyulladás ezért átterjedhet a csecsnyúlvány légtartó üregeire, ahol súlyos csontérintettséget okozhat. – Eine von der Paukenhöhle ausgehende Entzündung kann sich daher auf die luftgefüllten Räume des Warzenfortsatzes ausbreiten und dort eine schwere Knochenbeteiligung verursachen.
21. A csecsnyúlvány belső oldalán húzódó bemetszés a kéthasú izom hátulsó hasának eredési helyét biztosítja. – Die an der Innenseite des Warzenfortsatzes verlaufende Kerbe dient als Ursprungsstelle des hinteren Bauches des zweibäuchigen Muskels.
22. Előtte a hosszú és karcsú íróvessző-nyúlvány nyúlik lefelé, amelyhez izmok és szalagok kapcsolják a nyelvcsontot, a nyelvet és a garatot. – Vor ihm zieht der lange schlanke Griffelfortsatz nach unten, an den Muskeln und Bänder Zungenbein, Zunge und Rachen anheften.
23. A halántékcsont összetett szerkezete így egyesíti a koponyafal védő szerepét, az állkapocs vezetését és a hallószervek csontos befogadását. – Der komplexe Bau des Schläfenbeins vereinigt somit den Schutz der Schädelwand, die Führung des Unterkiefers und die knöcherne Aufnahme der Hörorgane.
24. A páratlan nyakszirtcsont, os occipitale, az agykoponya hátulsó falát és a koponyaalap hátsó részét alkotja. – Das unpaare Hinterhauptsbein, Os occipitale, bildet die hintere Wand des Hirnschädels und den hinteren Abschnitt der Schädelbasis.
25. Központi képlete az öreglyuk, amely körül pikkelyrészt, két oldalsó részt és előrefelé irányuló alapi részt különböztetünk meg. – Seine zentrale Struktur ist das große Hinterhauptsloch, um das man einen Schuppenteil, zwei Seitenteile und einen nach vorn gerichteten Basalteil unterscheidet.
26. Az öreglyuk a koponyaüreget a gerinccsatornával köti össze, rajta keresztül folytatódik a nyúltvelő gerincvelőként lefelé. – Das große Hinterhauptsloch verbindet die Schädelhöhle mit dem Wirbelkanal, durch den sich das verlängerte Mark als Rückenmark nach unten fortsetzt.
27. Két oldalán ovális nyakszirtbütykök helyezkednek el, amelyek az atlas felső ízületi felszíneivel kapcsolódva a fej bólintó mozgását teszik lehetővé. – Beiderseits liegen ovale Hinterhauptskondylen, die sich mit den oberen Gelenkflächen des Atlas verbinden und die Nickbewegung des Kopfes ermöglichen.
28. A bütykök felett és kissé előtt halad a nyelv alatti ideg csatornája, amely a tizenkettedik agyideget vezeti ki a koponyaüregből. – Oberhalb und etwas vor den Kondylen verläuft der Unterzungennervenkanal, der den zwölften Hirnnerv aus der Schädelhöhle herausführt.
29. Az alapi rész az ékcsont teste felé nyúlik, és vele együtt a lejtőt alkotja, amelyen az agytörzs egy része fekszik. – Der Basalteil zieht zum Körper des Keilbeins und bildet mit ihm den Abhang, auf dem ein Teil des Hirnstamms liegt.
30. Külső alsó felszínén a garatgumó szolgál a garat kötőszövetes és izmos képleteinek rögzülési helyéül. – An seiner äußeren Unterfläche dient der Rachenhöcker als Befestigungsstelle für bindegewebige und muskuläre Strukturen des Rachens.
31. A nyakszirtpikkely külső felszínének közepén kitapintható külső nyakszirti gumó emelkedik ki, amelyből lefelé a külső nyakszirti taraj húzódik. – In der Mitte der Außenfläche der Hinterhauptsschuppe erhebt sich der tastbare äußere Hinterhauptshöcker, von dem der äußere Hinterhauptskamm nach unten zieht.
32. A gumóból oldalirányban ívelt tarkóvonalak indulnak, amelyek több nyak- és hátizom eredési, illetve tapadási területét jelölik. – Vom Höcker ziehen bogenförmige Nackenlinien seitwärts, welche die Ursprungs- und Ansatzgebiete mehrerer Hals- und Rückenmuskeln kennzeichnen.
33. Belső felszínén kereszt alakú kiemelkedés és mély barázdák fogadják be a kemény agyhártya sövényeit, valamint a haránt- és nyílirányú vénás öblöket. – An der Innenfläche nehmen eine kreuzförmige Erhebung und tiefe Furchen die Durasepten sowie die quer und sagittal verlaufenden venösen Blutleiter auf.
34. A nyakszirtcsont belső domborzata ezért közvetlenül tükrözi a kisagy, a nagyagy nyakszirti lebenyei és a vénás elvezető utak elrendeződését. – Das innere Relief des Hinterhauptsbeins spiegelt daher unmittelbar die Anordnung von Kleinhirn, Hinterhauptslappen des Großhirns und venösen Abflusswegen wider.
35. A halántékcsont és a nyakszirtcsont együtt védi az agytörzset és a hallószerveket, miközben összekapcsolja a koponyát az állkapoccsal, a gerinccel és a nyakkal. – Schläfenbein und Hinterhauptsbein schützen gemeinsam Hirnstamm und Hörorgane und verbinden zugleich den Schädel mit Unterkiefer, Wirbelsäule und Hals.
(aufklappen)magyar
1. A páros halántékcsont, os temporale, az agykoponya oldalsó falának és alapjának összetett csontja, amely a halló- és egyensúlyozószerv jelentős részét körülzárja.
2. Felépítésében pikkelyrészt, sziklacsonti részt, dobüregi részt, valamint csecsnyúlványi és íróvessző-nyúlványi területeket különítünk el.
3. A vékony pikkelyrész felfelé a koponya oldalfalába illeszkedik, elülső irányban pedig járomnyúlványt bocsát a járomcsont felé.
4. A halántékcsont járomnyúlványa a járomcsont megfelelő nyúlványával együtt alkotja a járomívet, amely alatt a halántékizom ina halad.
5. A járomnyúlvány tövénél található ízületi gumó a rágás közben előrecsúszó állkapocsfej mozgását vezeti.
6. Mögötte mélyül be az állkapocsi árok, amely az állkapocs fejével és a közbeiktatott porckoronggal az állkapocsízületet alkotja.
7. Az árok hátulsó része már nem tartozik a teherviselő ízületi felszínhez, mert vékony csontlemeze közvetlenül a külső hallójárat előtt fekszik.
8. A dobüregi rész ívelt lemezként veszi körül a külső hallójárat jelentős hányadát, és hozzájárul annak csontos falához.
9. Mélyebben a hallójáratot a dobhártya zárja le, amely a külső fület a halántékcsontban elhelyezkedő dobüregtől választja el.
10. A sziklacsonti rész tömör, piramis alakú képlet, amely a koponyaalapban előre és befelé irányul.
11. Rendkívüli keménysége védelmet nyújt a belső fül érzékeny csontos járatrendszerének, valamint a középfül üregeinek és hallócsontocskáinak.
12. Elülső felszíne a középső koponyagödörhöz, hátulsó felszíne pedig a hátulsó koponyagödörhöz tartozik, ezért a két terület határát is kijelöli.
13. A hátulsó felszínen nyílik a belső hallójárat, amelyen keresztül az arcideg és a halló-egyensúlyozó ideg belép a csontba.
14. A sziklacsont belsejében futó arcidegcsatorna többször irányt változtat, mielőtt az ideg az íróvessző-csecsnyúlványi nyíláson elhagyná a koponyát.
15. Alsó felszínén kezdődik a fejverőércsatorna, amely a belső fejverőeret és az azt körülvevő szimpatikus idegfonatot vezeti a koponyaüreg felé.
16. A sziklacsont csúcsa az ékcsont és a nyakszirtcsont közelében fekszik, ahol több, klinikailag fontos koponyaalapi terület találkozik.
17. A csont alsó oldalán mély torkolati árok helyezkedik el, amely a nyakszirtcsont megfelelő bevágásával együtt a torkolati nyílást határolja.
18. A csecsnyúlvány a külső hallójárat mögött lefelé emelkedik ki, és több nyakizom számára biztosít tapadási felszínt.
19. Belsejében levegőt tartalmazó csecssejtek rendszere található, amely a csecsbarlangon keresztül kapcsolatban áll a dobüreggel.
20. A dobüregből kiinduló gyulladás ezért átterjedhet a csecsnyúlvány légtartó üregeire, ahol súlyos csontérintettséget okozhat.
21. A csecsnyúlvány belső oldalán húzódó bemetszés a kéthasú izom hátulsó hasának eredési helyét biztosítja.
22. Előtte a hosszú és karcsú íróvessző-nyúlvány nyúlik lefelé, amelyhez izmok és szalagok kapcsolják a nyelvcsontot, a nyelvet és a garatot.
23. A halántékcsont összetett szerkezete így egyesíti a koponyafal védő szerepét, az állkapocs vezetését és a hallószervek csontos befogadását.
24. A páratlan nyakszirtcsont, os occipitale, az agykoponya hátulsó falát és a koponyaalap hátsó részét alkotja.
25. Központi képlete az öreglyuk, amely körül pikkelyrészt, két oldalsó részt és előrefelé irányuló alapi részt különböztetünk meg.
26. Az öreglyuk a koponyaüreget a gerinccsatornával köti össze, rajta keresztül folytatódik a nyúltvelő gerincvelőként lefelé.
27. Két oldalán ovális nyakszirtbütykök helyezkednek el, amelyek az atlas felső ízületi felszíneivel kapcsolódva a fej bólintó mozgását teszik lehetővé.
28. A bütykök felett és kissé előtt halad a nyelv alatti ideg csatornája, amely a tizenkettedik agyideget vezeti ki a koponyaüregből.
29. Az alapi rész az ékcsont teste felé nyúlik, és vele együtt a lejtőt alkotja, amelyen az agytörzs egy része fekszik.
30. Külső alsó felszínén a garatgumó szolgál a garat kötőszövetes és izmos képleteinek rögzülési helyéül.
31. A nyakszirtpikkely külső felszínének közepén kitapintható külső nyakszirti gumó emelkedik ki, amelyből lefelé a külső nyakszirti taraj húzódik.
32. A gumóból oldalirányban ívelt tarkóvonalak indulnak, amelyek több nyak- és hátizom eredési, illetve tapadási területét jelölik.
33. Belső felszínén kereszt alakú kiemelkedés és mély barázdák fogadják be a kemény agyhártya sövényeit, valamint a haránt- és nyílirányú vénás öblöket.
34. A nyakszirtcsont belső domborzata ezért közvetlenül tükrözi a kisagy, a nagyagy nyakszirti lebenyei és a vénás elvezető utak elrendeződését.
35. A halántékcsont és a nyakszirtcsont együtt védi az agytörzset és a hallószerveket, miközben összekapcsolja a koponyát az állkapoccsal, a gerinccel és a nyakkal.
(aufklappen)német
1. Das paarige Schläfenbein, Os temporale, ist ein komplexer Knochen der Seitenwand und Basis des Hirnschädels, der große Teile des Hör- und Gleichgewichtsorgans umschließt.
2. In seinem Aufbau unterscheidet man Schuppenteil, Felsenbeinteil, Paukenteil sowie Bereiche des Warzenfortsatzes und des Griffelfortsatzes.
3. Der dünne Schuppenteil fügt sich nach oben in die seitliche Schädelwand ein und entsendet nach vorn einen Jochfortsatz zum Jochbein.
4. Der Jochfortsatz des Schläfenbeins bildet gemeinsam mit dem entsprechenden Fortsatz des Jochbeins den Jochbogen, unter dem die Sehne des Schläfenmuskels verläuft.
5. An der Wurzel des Jochfortsatzes führt der Gelenkhöcker die Bewegung des beim Kauen nach vorn gleitenden Unterkieferkopfes.
6. Dahinter liegt die Unterkiefergrube, die mit dem Unterkieferkopf und der dazwischenliegenden Gelenkscheibe das Kiefergelenk bildet.
7. Der hintere Abschnitt der Grube gehört nicht mehr zur tragenden Gelenkfläche, da seine dünne Knochenplatte unmittelbar vor dem äußeren Gehörgang liegt.
8. Der Paukenteil umgibt als gebogene Platte einen großen Anteil des äußeren Gehörgangs und beteiligt sich an dessen knöcherner Wand.
9. In der Tiefe wird der Gehörgang vom Trommelfell abgeschlossen, das das äußere Ohr von der im Schläfenbein gelegenen Paukenhöhle trennt.
10. Der Felsenbeinteil ist eine kompakte, pyramidenförmige Struktur, die in der Schädelbasis nach vorn und medial gerichtet ist.
11. Seine außerordentliche Härte schützt das empfindliche knöcherne Gangsystem des Innenohrs sowie die Hohlräume und Gehörknöchelchen des Mittelohrs.
12. Seine Vorderfläche gehört zur mittleren, seine Hinterfläche zur hinteren Schädelgrube, sodass es zugleich die Grenze zwischen beiden Bereichen markiert.
13. An der Hinterfläche öffnet sich der innere Gehörgang, durch den Gesichtsnerv und Hör-Gleichgewichtsnerv in den Knochen eintreten.
14. Der im Felsenbein verlaufende Gesichtsnervenkanal ändert mehrfach seine Richtung, bevor der Nerv den Schädel durch das Griffelwarzenloch verlässt.
15. An seiner Unterfläche beginnt der Karotiskanal, der die innere Kopfschlagader und das umgebende sympathische Nervengeflecht zur Schädelhöhle führt.
16. Die Spitze des Felsenbeins liegt nahe Keilbein und Hinterhauptsbein, wo mehrere klinisch bedeutsame Bereiche der Schädelbasis zusammentreffen.
17. An der Unterseite des Knochens liegt eine tiefe Drosselgrube, die gemeinsam mit der entsprechenden Kerbe des Hinterhauptsbeins das Drosselloch begrenzt.
18. Der Warzenfortsatz ragt hinter dem äußeren Gehörgang nach unten und bietet mehreren Halsmuskeln eine Ansatzfläche.
19. In seinem Inneren liegt ein System luftgefüllter Warzenzellen, das über die Warzenhöhle mit der Paukenhöhle verbunden ist.
20. Eine von der Paukenhöhle ausgehende Entzündung kann sich daher auf die luftgefüllten Räume des Warzenfortsatzes ausbreiten und dort eine schwere Knochenbeteiligung verursachen.
21. Die an der Innenseite des Warzenfortsatzes verlaufende Kerbe dient als Ursprungsstelle des hinteren Bauches des zweibäuchigen Muskels.
22. Vor ihm zieht der lange schlanke Griffelfortsatz nach unten, an den Muskeln und Bänder Zungenbein, Zunge und Rachen anheften.
23. Der komplexe Bau des Schläfenbeins vereinigt somit den Schutz der Schädelwand, die Führung des Unterkiefers und die knöcherne Aufnahme der Hörorgane.
24. Das unpaare Hinterhauptsbein, Os occipitale, bildet die hintere Wand des Hirnschädels und den hinteren Abschnitt der Schädelbasis.
25. Seine zentrale Struktur ist das große Hinterhauptsloch, um das man einen Schuppenteil, zwei Seitenteile und einen nach vorn gerichteten Basalteil unterscheidet.
26. Das große Hinterhauptsloch verbindet die Schädelhöhle mit dem Wirbelkanal, durch den sich das verlängerte Mark als Rückenmark nach unten fortsetzt.
27. Beiderseits liegen ovale Hinterhauptskondylen, die sich mit den oberen Gelenkflächen des Atlas verbinden und die Nickbewegung des Kopfes ermöglichen.
28. Oberhalb und etwas vor den Kondylen verläuft der Unterzungennervenkanal, der den zwölften Hirnnerv aus der Schädelhöhle herausführt.
29. Der Basalteil zieht zum Körper des Keilbeins und bildet mit ihm den Abhang, auf dem ein Teil des Hirnstamms liegt.
30. An seiner äußeren Unterfläche dient der Rachenhöcker als Befestigungsstelle für bindegewebige und muskuläre Strukturen des Rachens.
31. In der Mitte der Außenfläche der Hinterhauptsschuppe erhebt sich der tastbare äußere Hinterhauptshöcker, von dem der äußere Hinterhauptskamm nach unten zieht.
32. Vom Höcker ziehen bogenförmige Nackenlinien seitwärts, welche die Ursprungs- und Ansatzgebiete mehrerer Hals- und Rückenmuskeln kennzeichnen.
33. An der Innenfläche nehmen eine kreuzförmige Erhebung und tiefe Furchen die Durasepten sowie die quer und sagittal verlaufenden venösen Blutleiter auf.
34. Das innere Relief des Hinterhauptsbeins spiegelt daher unmittelbar die Anordnung von Kleinhirn, Hinterhauptslappen des Großhirns und venösen Abflusswegen wider.
35. Schläfenbein und Hinterhauptsbein schützen gemeinsam Hirnstamm und Hörorgane und verbinden zugleich den Schädel mit Unterkiefer, Wirbelsäule und Hals.