8 – Literatur kurz

1. Vannak korszakok, amelyekben az írók nem azt írják meg, amit akarnak, hanem azt, amit lehet — és a sorok között mondják el az igazságot.

2. A magyar irodalomban ez a korszak 1945-ben, a második világháború végén kezdődött, és 1989–90-ig, a rendszerváltásig tartott.

3. Négy és fél évtizeden át egy diktatúra árnyékában élt a magyar irodalom — és mégis világszínvonalú műveket hozott létre.

4. Egy irodalom igazi ereje éppen akkor mutatkozik meg, amikor hallgatásra akarják kényszeríteni.

5. A szavaknak ebben a korban nagyobb súlyuk volt, mint valaha, mert veszélyesek lettek: egy vers börtönbe juttathatta a szerzőjét.

6. Az olvasók megtanulták, hogy a fontos dolgokat nem a vezércikkekben, hanem a regényekben és a versekben kell keresni.

7. Az írók pedig megtanulták a célzások, a hasonlatok és a hallgatás művészetét.

8. Ez a fejezet ennek a különös korszaknak a történelmi kereteit rajzolja meg: Magyarországot, Európát és a világot 1945 és 1990 között.

9. Mert aki érteni akarja ennek a kornak az irodalmát, annak először a kort magát kell megértenie.

10. Kezdjük tehát ott, ahol minden kezdődött: a romokban heverő Magyarországon.

11. 1945 tavaszán a háború véget ért Magyarországon, de a béke nem szabadságot hozott, hanem szovjet megszállást.

12. Budapest ostroma után a főváros romokban állt, a Duna hídjai a folyóban feküdtek.

13. Az első években még többpártrendszer működött, és 1945-ben szabad választásokat is tartottak.

14. A kommunista párt azonban szovjet támogatással lépésről lépésre felszámolta a demokráciát.

15. 1948-ra, a „fordulat évére” a hatalomátvétel befejeződött: Magyarország egypárti diktatúra lett.

16. Az ötvenes évek elején Rákosi Mátyás vezetésével sztálinista terror uralkodott az országban.

17. Az ÁVH, a rettegett államvédelmi hatóság emberek tízezreit figyelte meg, tartóztatta le és kínozta meg.

18. Koncepciós perek, munkatáborok és kitelepítések tették félelmetessé a mindennapokat.

19. A parasztokat erőszakkal kényszerítették a termelőszövetkezetekbe, a régi polgári világot módszeresen felszámolták.

20. 1953-ban meghalt Sztálin, és Moszkvában enyhülés kezdődött, amely Magyarországra is kihatott.

21. Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt enyhült a terror, de a reformokat hamarosan leállították.

22. A feszültség végül 1956. október 23-án robbant ki: Budapesten kitört a forradalom.

23. Néhány napra úgy tűnt, hogy Magyarország kivívja a szabadságát.

24. November 4-én azonban a szovjet hadsereg leverte a forradalmat.

25. Mintegy 200 000 magyar menekült el az országból, közöttük sok író, tudós és művész.

26. A hatalmat Kádár János vette át, akinek a neve az egész korszakot jelöli: ez a Kádár-korszak.

27. Az első évek véres megtorlással teltek: kivégzések, börtönbüntetések, internálások következtek.

28. 1958-ban Nagy Imrét is kivégezték, holttestét jeltelen sírba temették.

29. 1963-ban aztán amnesztia következett, és a rendszer új alkut ajánlott a társadalomnak.

30. Az alku így szólt: aki nem politizál, azt békén hagyják, sőt szerény jólétet is kaphat.

31. Ezt a rendszert nevezte a Nyugat gúnyosan „gulyáskommunizmusnak”.

32. 1968-ban az új gazdasági mechanizmus óvatos piaci elemeket engedett be a tervgazdaságba.

33. Magyarország a keleti tömb „legvidámabb barakkja” lett — de barakk maradt.

34. A kultúrpolitikát évtizedeken át Aczél György irányította, akinek a nevéhez a híres „három T” kötődik.

35. A három T a támogatott, a tűrt és a tiltott kategóriáit jelentette: minden művet és minden szerzőt e három fiók egyikébe soroltak be.

36. A támogatott szerzők kiadót, példányszámot és díjakat kaptak, a tűrtek megjelenhettek, de csendben, kis példányszámban, a tiltottak pedig egyáltalán nem publikálhattak.

37. A határok azonban szándékosan homályosak voltak: senki sem tudhatta biztosan, melyik kategóriába tartozik éppen — és éppen ez a bizonytalanság volt a rendszer legfontosabb fegyelmező eszköze.

38. A nyolcvanas évekre a rendszer gazdaságilag kimerült, az ország eladósodott.

39. Amikor Moszkvában Gorbacsov meglazította a gyeplőt, a magyar pártvezetés elvesztette legfontosabb támaszát.

40. 1988-ban Kádárt leváltották, 1989 júniusában pedig, néhány héttel Kádár halála előtt, százezrek előtt újratemették Nagy Imrét.

41. 1989. október 23-án, a forradalom évfordulóján kikiáltották a Magyar Köztársaságot, 1990 tavaszán pedig szabad választásokat tartottak.

42. Ezzel véget ért a kommunista párt uralma és a szovjet felügyelet negyvenöt éve — ezt nevezzük rendszerváltásnak.

43. Mindez azonban nem elszigetelten történt: Magyarország sorsa a kettéosztott Európa sorsába ágyazódott.

44. 1945 után Európát a „vasfüggöny” osztotta ketté: nyugati demokráciákra és szovjet befolyás alatt álló keleti tömbre.

45. A két világrend szembenállását hidegháborúnak nevezzük, mert a nagyhatalmak sohasem harcoltak egymással közvetlenül.

46. 1949-ben megalakult a NATO, és ugyanebben az évben két német állam jött létre: az NSZK és az NDK.

47. A keleti tömb országai 1955-ben a Varsói Szerződésben egyesültek — Magyarország is tagja lett.

48. A szovjet uralom ellen többször is fellázadtak a kelet-európai népek: 1953-ban Kelet-Berlinben, 1956-ban Magyarországon.

49. 1961-ben az NDK falat épített Berlin közepén, hogy megállítsa polgárai menekülését Nyugatra.

50. 1968-ban Csehszlovákiában a „prágai tavasz” próbálta emberarcúvá tenni a szocializmust — a Varsói Szerződés tankjai ezt is eltiporták, ahogy tizenkét évvel korábban a magyar forradalmat.

51. A hetvenes években enyhülés következett: 1975-ben Helsinkiben a keleti államok is aláírták az emberi jogokról szóló záróokmányt.

52. Ez az aláírás fegyvert adott a másként gondolkodók kezébe: mostantól hivatkozhattak saját államuk vállalt kötelezettségeire.

53. 1980-ban Lengyelországban megszületett a Szolidaritás, az első független szakszervezet a keleti tömbben.

54. 1985-ben Mihail Gorbacsov került a Szovjetunió élére, és két szóval megváltoztatta a világot: glasznoszty és peresztrojka.

55. Gorbacsov világossá tette, hogy a Szovjetunió nem fog többé tankokkal beavatkozni a szövetséges országokban.

56. Ez a döntés nyitotta meg az utat 1989 csodálatos éve előtt — és ebben az évben Magyarország főszerepet játszott.

57. 1989 májusában a magyar határőrök elkezdték lebontani a vasfüggönyt az osztrák határon.

58. Augusztusban, a soproni „páneurópai piknik” idején több száz NDK-turista futott át a néhány órára megnyitott határon — a magyar határőrök szándékosan félrenéztek.

59. Szeptember 11-én Magyarország hivatalosan is megnyitotta a határt az NDK állampolgárai előtt: tízezrek utaztak Ausztrián át az NSZK-ba.

60. A nyugatnémet kormány nagyvonalú hitelekkel és gazdasági segítséggel hálálta meg a magyar döntést — ezek a „segélyek” persze politikai kenőpénzként is értelmezhetők, amelyek Magyarországot jóindulatra hangolták.

61. A magyar határnyitás megpecsételte az NDK sorsát: 1989. november 9-én leomlott a berlini fal.

62. Egy magyar mondás szerint a falból az első követ Magyarország ütötte ki.

63. De emeljük tekintetünket Európán túlra is, mert ez a négy és fél évtized az egész világot átformálta.

64. A korszak az atomkorszak jegyében kezdődött: 1945 augusztusában atombomba pusztította el Hirosimát és Nagaszakit.

65. Az emberiség történetében először vált lehetségessé, hogy az ember elpusztítsa saját civilizációját.

66. Ez a félelem ott lüktet a korszak egész irodalmában, a magyar költészetben is.

67. Kevesen tudják, hogy az atomkorszak kulcsfigurái között feltűnően sok magyar volt.

68. Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede és Neumann János Budapesten született, és Amerikában lett világhírű tudós.

69. Amerikai kollégáik tréfásan „marslakóknak” nevezték őket, mert érthetetlen nyelven beszéltek, és emberfeletti volt az eszük.

70. Neumann János ráadásul a modern számítógép egyik atyja lett — az ő elvei szerint működik ma is szinte minden komputer.

71. Miközben Magyarországon cenzúrázták a verseket, magyar elmék formálták át a világ technikáját — ez a korszak egyik keserű paradoxona.

72. A két nagyhatalom versenye az űrbe is kiterjedt: 1957-ben a szovjet Szputnyik lett az első műhold.

73. 1961-ben Jurij Gagarin első emberként repült a világűrbe.

74. 1969-ben pedig az amerikai Apollo–11 leszállt a Holdon: Neil Armstrong lábnyoma máig ott van a holdporban.

75. A hidegháború legveszélyesebb pillanata az 1962-es kubai rakétaválság volt, amikor a világ napokig az atomháború szélén állt.

76. A vietnami háború a hatvanas–hetvenes években az egész nyugati világot megosztotta.

77. Közben Ázsiában és Afrikában sorra függetlenedtek a gyarmatok: csak 1960-ban tizenhét afrikai állam született meg.

78. A hétköznapokat is technikai forradalom alakította át: a televízió a hatvanas évekre tömegmédiummá vált.

79. Nyugaton „gazdasági csoda” és fogyasztói társadalom épült, Keleten hiánygazdaság és sorban állás jellemezte az életet.

80. Ez a kettősség a magyar irodalomban is megjelenik: a nyugati emigráció és az otthon maradottak két különböző világban éltek.

81. És hogyan válaszolt minderre a világirodalom?

82. A háború utáni Európa első nagy szellemi áramlata az egzisztencializmus volt, Jean-Paul Sartre és Albert Camus filozófiája.

83. Az egzisztencialisták szerint az ember egy értelmetlen világba vetve maga felel a döntéseiért.

84. Camus 1957-ben Nobel-díjat kapott — abban az évben, amikor Magyarországon a forradalom utáni megtorlás tombolt.

85. Camus különben megrendítő esszében állt ki a magyar forradalom mellett: „A magyarok vére” a nyugati szolidaritás híres dokumentuma.

86. A színházban Samuel Beckett és Eugène Ionesco megteremtette az abszurd drámát.

87. Beckett „Godot-ra várva” című darabjában két csavargó vár valakire, aki sohasem érkezik meg.

88. Az abszurd és a groteszk látásmód Kelet-Európában különösen termékeny talajra talált — a magyar irodalomban is, ahogy ebben a fejezetben látni fogjuk.

89. 1949-ben jelent meg George Orwell „1984” című regénye, a totális diktatúra látomása.

90. Kelet-Európában a regény évtizedekig tiltott olvasmány volt — érthető okokból: aki olvasta, saját mindennapjaira ismert benne.

91. A szovjet irodalom másként gondolkodói világhírre tettek szert: Borisz Paszternak 1958-ban Nobel-díjat kapott, de a hatalom kényszerítette, hogy visszautasítsa.

92. Alekszandr Szolzsenyicin a Gulag lágereiről írt, 1970-ben Nobel-díjat kapott, 1974-ben pedig kiutasították a Szovjetunióból.

93. Az ő sorsuk mutatja a kor kelet-európai íróinak alaphelyzetét: hallgatás, szamizdat vagy emigráció.

94. A szamizdat szó a titokban, házilag sokszorosított és kézről kézre adott tiltott irodalmat jelenti — Magyarországon is virágzott a nyolcvanas években.

95. A világirodalom súlypontja közben új földrészekre tolódott: a hatvanas években berobbant a latin-amerikai regény.

96. Gabriel García Márquez 1967-ben megjelent regénye, a „Száz év magány” a mágikus realizmus világsikere lett.

97. A zenében is két világ élt egymás mellett: Keleten Sosztakovics szimfóniái szóltak a diktatúra alatti élet kettősségéről.

98. Nyugaton pedig a hatvanas években a Beatles és a rockzene forradalmasította a fiatalok kultúráját.

99. A nyugati rock a vasfüggönyön is átszivárgott: Magyarországon a rádió recsegő hullámain hallgatták a tiltott dalokat.

100. A képzőművészetben New York vette át Párizs szerepét: az absztrakt expresszionizmus, majd a pop-art hódított.

101. A film pedig ebben a korszakban vált a magyar kultúra egyik világszerte ismert ágává.

102. Magyar rendezők filmjei nyertek díjakat Cannes-ban, 1982-ben pedig magyar film kapott Oscar-díjat.

103. A film és az irodalom szoros szövetségben élt: a legjobb magyar filmek gyakran irodalmi művekből születtek.

104. Térjünk most vissza a magyar irodalomhoz, ennek a fejezetnek a tulajdonképpeni tárgyához.

105. A diktatúra évtizedeiben a magyar íróknak lényegében három út közül kellett választaniuk.

106. Az első út az alkalmazkodás volt: együttműködni a rendszerrel, elfogadni a kereteket, és azokon belül dolgozni.

107. Ez az út nem feltétlenül jelentett árulást: sokan úgy gondolták, hogy a nemzet kultúráját csak belülről lehet szolgálni.

108. A második út a belső emigráció volt: az író az országban maradt, de visszahúzódott a nyilvánosságtól.

109. Az ilyen művek gyakran „az asztalfióknak” születtek, és csak évtizedekkel később jelenhettek meg.

110. A harmadik út a tényleges emigráció volt: elhagyni a hazát, és idegenben, magyar olvasók nélkül írni tovább magyarul.

111. Ezt az utat választotta a polgári világ nagy regényírója is, aki évtizedekig tartó vándorlás után az amerikai magányban fejezte be életét.

112. Ami a cenzúra évtizedei alatt a fiókokban és az emigrációban született, az 1990 után végre hazatérhetett.

113. A hazai irodalomban közben nemzedékek nőttek fel, amelyek megtanultak a sorok között írni — és olvasóik a sorok között olvasni.

114. A líra ebben a korban különösen fontos szerepet kapott: a vers tömörsége jobban ellenállt a cenzúrának, mint a regény.

115. A korszak legnagyobb költői között ott volt a lágerek és a háború tanúja, akinek szűkszavú versei a szenvedés metafizikáját szólaltatták meg.

116. A prózában a groteszk és az irónia lett a túlélés nyelve: nevetni azon, amin sírni kellene.

117. És ebben a korszakban lépett színre az a regényírónő is, akinek műveit ma a világ számos nyelvén olvassák.

118. A magyar irodalom azonban 1945 után sem ért véget a trianoni határoknál.

119. Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken magyar írók milliós kisebbségek hangját szólaltatták meg — gyakran kettős nyomás alatt: a diktatúra és a kisebbségi sors szorításában.

120. Különösen az erdélyi magyar irodalom élt át nehéz évtizedeket a román diktatúra alatt.

121. Az anyanyelv megőrzése ott nem irodalmi kérdés volt, hanem a megmaradás kérdése.

122. Az irodalmi élet fórumai itthon is átalakultak: az államosított kiadók és a szigorúan felügyelt folyóiratok határozták meg, mi juthat el az olvasókhoz.

123. Ugyanakkor a folyóiratok szerkesztőségei a szellemi élet szigetei is voltak, ahol a tehetség utat találhatott magának.

124. Furcsa módon az olvasás aranykora volt ez: a könyvek olcsók voltak, a jó irodalom óriási példányszámokban fogyott.

125. Amit a hatalom megengedett, azt a közönség szomjasan itta — mert az irodalom pótolta a szabad nyilvánosságot.

126. Ebben a fejezetben ennek a gazdag és ellentmondásos korszaknak a legnagyobb alakjaival ismerkedünk meg.

127. Először az 1945 utáni irodalmi élet kereteit tekintjük át: a diktatúra árnyékát, az emigrációt és a folyóiratokat.

128. Azután az emigráció nagy regényírója következik, majd egy különleges regény, amely egy határszéli katonaiskola világában beszél hatalomról és kiszolgáltatottságról.

129. Megismerkedünk a magyar esszé és dráma sokoldalú mesterével, majd a korszak két nagy lírikusával: a szenvedés költőjével és az objektív líra mesterével.

130. A groteszk mestere megmutatja, hogyan lehet egyperces novellákban elmondani egy évszázad abszurditását.

131. Az egyik legolvasottabb magyar írónő regényei után a népi líra nagy alakja következik.

132. Végül Erdélybe látogatunk: a kisebbségi irodalom két kiemelkedő alakjához, majd az emigráció vitatott, de rendkívül népszerű írójához.

133. Mindezek az életművek egyetlen nagy kérdés körül forognak: hogyan őrizheti meg az ember a méltóságát egy olyan korban, amely el akarja azt venni tőle?

134. A válaszok különbözőek: az egyik író a polgári kultúra hűségét választotta, a másik a hallgatás méltóságát, a harmadik a groteszk nevetést.

135. De mindegyik válasz ugyanarról tanúskodik: az irodalom olyan szabadságot teremt, amelyet a diktatúra nem tud elvenni.

136. A háború utáni évtizedek megmutatták, hogy a magyar irodalmat el lehet hallgattatni egy időre, de megtörni nem — ezzel az örökséggel lépett át a szabadságba.

1. Es gibt Epochen, in denen Schriftsteller nicht schreiben, was sie wollen, sondern was möglich ist — und die Wahrheit zwischen den Zeilen sagen.

2. In der ungarischen Literatur begann diese Epoche 1945, am Ende des 2. Weltkriegs, und dauerte bis 1989/90, bis zum Systemwechsel.

3. Viereinhalb Jahrzehnte lang lebte die ungarische Literatur im Schatten einer Diktatur — und brachte dennoch Werke von Weltrang hervor.

4. Die wahre Kraft einer Literatur zeigt sich gerade dann, wenn man sie zum Schweigen zwingen will.

5. Worte hatten in dieser Zeit mehr Gewicht als je zuvor, weil sie gefährlich geworden waren: Ein Gedicht konnte seinen Verfasser ins Gefängnis bringen.

6. Die Leser lernten, dass die wichtigen Dinge nicht in den Leitartikeln, sondern in Romanen und Gedichten zu suchen waren.

7. Und die Schriftsteller lernten die Kunst der Anspielung, des Gleichnisses und des Schweigens.

8. Dieses Kapitel zeichnet den historischen Rahmen dieser besonderen Epoche: Ungarn, Europa und die Welt zwischen 1945 und 1990.

9. Denn wer die Literatur dieser Zeit verstehen will, muss zuerst die Zeit selbst verstehen.

10. Beginnen wir also dort, wo alles anfing: im Ungarn, das in Trümmern lag.

11. Im Frühjahr 1945 ging der Krieg in Ungarn zu Ende, doch der Frieden brachte keine Freiheit, sondern die sowjetische Besatzung.

12. Nach der Belagerung von Budapest lag die Hauptstadt in Trümmern, die Donaubrücken lagen im Fluss.

13. In den ersten Jahren gab es noch ein Mehrparteiensystem, und 1945 fanden sogar freie Wahlen statt.

14. Die kommunistische Partei beseitigte jedoch mit sowjetischer Unterstützung Schritt für Schritt die Demokratie.

15. Bis 1948, dem „Jahr der Wende“, war die Machtübernahme abgeschlossen: Ungarn wurde eine Einparteiendiktatur.

16. Anfang der 1950er Jahre herrschte unter Mátyás Rákosi stalinistischer Terror im Land.

17. Die ÁVH, die gefürchtete Staatsschutzbehörde, überwachte, verhaftete und folterte Zehntausende von Menschen.

18. Schauprozesse, Arbeitslager und Zwangsumsiedlungen machten den Alltag zum Angstraum.

19. Die Bauern wurden mit Gewalt in die Produktionsgenossenschaften gezwungen, die alte bürgerliche Welt wurde systematisch zerschlagen.

20. 1953 starb Stalin, und in Moskau begann ein Tauwetter, das sich auch auf Ungarn auswirkte.

21. Unter der ersten Ministerpräsidentschaft von Imre Nagy ließ der Terror nach, doch die Reformen wurden bald gestoppt.

22. Die Spannung entlud sich schließlich am 23. Oktober 1956: In Budapest brach die Revolution aus.

23. Für einige Tage schien es, als würde Ungarn seine Freiheit erkämpfen.

24. Am 4. November jedoch schlug die sowjetische Armee die Revolution nieder.

25. Etwa 200.000 Ungarn flohen aus dem Land, darunter viele Schriftsteller, Wissenschaftler und Künstler.

26. Die Macht übernahm János Kádár, dessen Name die ganze Epoche bezeichnet: die Kádár-Ära.

27. Die ersten Jahre vergingen mit blutiger Vergeltung: Es folgten Hinrichtungen, Gefängnisstrafen und Internierungen.

28. 1958 wurde auch Imre Nagy hingerichtet, sein Leichnam wurde in einem anonymen Grab verscharrt.

29. 1963 folgte dann eine Amnestie, und das System bot der Gesellschaft einen neuen Handel an.

30. Der Handel lautete: Wer sich nicht politisch betätigt, wird in Ruhe gelassen und darf sogar bescheidenen Wohlstand haben.

31. Dieses System nannte der Westen spöttisch „Gulaschkommunismus“.

32. 1968 ließ der Neue Wirtschaftsmechanismus vorsichtige Marktelemente in die Planwirtschaft.

33. Ungarn wurde die „fröhlichste Baracke“ des Ostblocks — aber eine Baracke blieb es.

34. Die Kulturpolitik lenkte jahrzehntelang György Aczél, mit dessen Namen die berühmten „drei T“ verbunden sind.

35. Die drei T standen für die Kategorien gefördert (támogatott), geduldet (tűrt) und verboten (tiltott): Jedes Werk und jeder Autor wurde in eine dieser drei Schubladen einsortiert.

36. Die geförderten Autoren bekamen Verlage, Auflagen und Preise, die geduldeten durften erscheinen, aber leise und in kleiner Auflage, die verbotenen durften gar nicht publizieren.

37. Die Grenzen waren jedoch absichtlich unscharf: Niemand konnte sicher wissen, in welche Kategorie er gerade gehörte — und genau diese Unsicherheit war das wichtigste Disziplinierungsinstrument des Systems.

38. In den 1980er Jahren war das System wirtschaftlich erschöpft, das Land verschuldete sich.

39. Als Gorbatschow in Moskau die Zügel lockerte, verlor die ungarische Parteiführung ihre wichtigste Stütze.

40. 1988 wurde Kádár abgelöst, und im Juni 1989, wenige Wochen vor Kádárs Tod, wurde Imre Nagy vor Hunderttausenden feierlich neu bestattet.

41. Am 23. Oktober 1989, am Jahrestag der Revolution, wurde die Republik Ungarn ausgerufen, und im Frühjahr 1990 fanden freie Wahlen statt.

42. Damit endeten die Herrschaft der kommunistischen Partei und 45 Jahre sowjetischer Aufsicht — das nennen wir Systemwechsel.

43. All das geschah jedoch nicht isoliert: Ungarns Schicksal war in das Schicksal des geteilten Europas eingebettet.

44. Nach 1945 teilte der „Eiserne Vorhang“ Europa in westliche Demokratien und einen Ostblock unter sowjetischem Einfluss.

45. Die Konfrontation der beiden Weltordnungen nennen wir Kalten Krieg, weil die Großmächte nie direkt gegeneinander kämpften.

46. 1949 wurde die NATO gegründet, und im selben Jahr entstanden zwei deutsche Staaten: die BRD und die DDR.

47. Die Länder des Ostblocks schlossen sich 1955 im Warschauer Pakt zusammen — auch Ungarn wurde Mitglied.

48. Die Völker Osteuropas lehnten sich mehrmals gegen die sowjetische Herrschaft auf: 1953 in Ost-Berlin, 1956 in Ungarn.

49. 1961 baute die DDR mitten in Berlin eine Mauer, um die Flucht ihrer Bürger in den Westen zu stoppen.

50. 1968 versuchte der „Prager Frühling“ in der Tschechoslowakei, dem Sozialismus ein menschliches Gesicht zu geben — die Panzer des Warschauer Pakts walzten auch ihn nieder, wie 12 Jahre zuvor die ungarische Revolution.

51. In den 1970er Jahren folgte die Entspannung: 1975 unterschrieben in Helsinki auch die östlichen Staaten die Schlussakte über die Menschenrechte.

52. Diese Unterschrift gab den Andersdenkenden eine Waffe in die Hand: Von nun an konnten sie sich auf die Verpflichtungen ihres eigenen Staates berufen.

53. 1980 entstand in Polen die Solidarność, die erste unabhängige Gewerkschaft im Ostblock.

54. 1985 kam Michail Gorbatschow an die Spitze der Sowjetunion und veränderte die Welt mit zwei Wörtern: Glasnost und Perestroika.

55. Gorbatschow machte klar, dass die Sowjetunion nicht mehr mit Panzern in den verbündeten Ländern eingreifen würde.

56. Diese Entscheidung öffnete den Weg für das Wunderjahr 1989 — und in diesem Jahr spielte Ungarn eine Hauptrolle.

57. Im Mai 1989 begannen die ungarischen Grenzsoldaten, den Eisernen Vorhang an der österreichischen Grenze abzubauen.

58. Im August, beim „Paneuropäischen Picknick“ bei Sopron, liefen mehrere hundert DDR-Touristen über die für einige Stunden geöffnete Grenze — die ungarischen Grenzer schauten absichtlich weg.

59. Am 11. September öffnete Ungarn die Grenze offiziell für DDR-Bürger: Zehntausende reisten über Österreich in die Bundesrepublik.

60. Die westdeutsche Regierung dankte für die ungarische Entscheidung mit großzügigen Krediten und Wirtschaftshilfe — diese „Hilfsgelder“ lassen sich freilich auch als politisches Schmiergeld verstehen, das Ungarn gewogen stimmen sollte.

61. Die ungarische Grenzöffnung besiegelte das Schicksal der DDR: Am 9. November 1989 fiel die Berliner Mauer.

62. Nach einem ungarischen Sprichwort hat Ungarn den ersten Stein aus der Mauer geschlagen.

63. Doch richten wir den Blick auch über Europa hinaus, denn diese viereinhalb Jahrzehnte formten die ganze Welt um.

64. Die Epoche begann im Zeichen des Atomzeitalters: Im August 1945 zerstörten Atombomben Hiroshima und Nagasaki.

65. Zum ersten Mal in der Geschichte der Menschheit wurde es möglich, dass der Mensch seine eigene Zivilisation zerstört.

66. Diese Angst pulsiert in der gesamten Literatur der Epoche, auch in der ungarischen Dichtung.

67. Nur wenige wissen, dass unter den Schlüsselfiguren des Atomzeitalters auffallend viele Ungarn waren.

68. Leó Szilárd, Jenő Wigner, Ede Teller und János Neumann wurden in Budapest geboren und wurden in Amerika weltberühmte Wissenschaftler.

69. Ihre amerikanischen Kollegen nannten sie scherzhaft „Marsianer“, weil sie eine unverständliche Sprache sprachen und übermenschlich klug waren.

70. János Neumann wurde zudem einer der Väter des modernen Computers — nach seinen Prinzipien arbeitet bis heute fast jeder Rechner.

71. Während in Ungarn Gedichte zensiert wurden, formten ungarische Köpfe die Technik der Welt um — eines der bitteren Paradoxa dieser Epoche.

72. Der Wettlauf der beiden Supermächte dehnte sich auch ins All aus: 1957 wurde der sowjetische Sputnik der erste Satellit.

73. 1961 flog Juri Gagarin als erster Mensch ins Weltall.

74. Und 1969 landete die amerikanische Apollo 11 auf dem Mond: Neil Armstrongs Fußabdruck ist bis heute im Mondstaub.

75. Der gefährlichste Moment des Kalten Krieges war die Kubakrise von 1962, als die Welt tagelang am Rand eines Atomkriegs stand.

76. Der Vietnamkrieg spaltete in den 1960er und 1970er Jahren die gesamte westliche Welt.

77. Unterdessen wurden in Asien und Afrika die Kolonien der Reihe nach unabhängig: Allein 1960 entstanden 17 afrikanische Staaten.

78. Auch der Alltag wurde von einer technischen Revolution umgeformt: Das Fernsehen wurde bis in die 1960er Jahre zum Massenmedium.

79. Im Westen entstanden „Wirtschaftswunder“ und Konsumgesellschaft, im Osten prägten Mangelwirtschaft und Schlangestehen das Leben.

80. Diese Zweiteilung erscheint auch in der ungarischen Literatur: Die westliche Emigration und die Daheimgebliebenen lebten in zwei verschiedenen Welten.

81. Und wie antwortete die Weltliteratur auf all das?

82. Die erste große geistige Strömung im Nachkriegseuropa war der Existenzialismus, die Philosophie von Jean-Paul Sartre und Albert Camus.

83. Nach den Existenzialisten ist der Mensch in eine sinnlose Welt geworfen und selbst für seine Entscheidungen verantwortlich.

84. Camus erhielt 1957 den Nobelpreis — in dem Jahr, in dem in Ungarn die Vergeltung nach der Revolution wütete.

85. Camus stellte sich übrigens in einem erschütternden Essay auf die Seite der ungarischen Revolution: „A magyarok vére” („Das Blut der Ungarn“) ist ein berühmtes Dokument westlicher Solidarität.

86. Im Theater schufen Samuel Beckett und Eugène Ionesco das absurde Drama.

87. In Becketts Stück „Godot-ra várva” („Warten auf Godot“) warten zwei Landstreicher auf jemanden, der niemals kommt.

88. Die absurde und groteske Sichtweise fand in Osteuropa besonders fruchtbaren Boden — auch in der ungarischen Literatur, wie wir in diesem Kapitel sehen werden.

89. 1949 erschien George Orwells Roman „1984”, die Vision einer totalen Diktatur.

90. In Osteuropa war der Roman jahrzehntelang verbotene Lektüre — aus verständlichen Gründen: Wer ihn las, erkannte darin seinen eigenen Alltag.

91. Die Andersdenkenden der sowjetischen Literatur erlangten Weltruhm: Boris Pasternak erhielt 1958 den Nobelpreis, doch die Macht zwang ihn, ihn abzulehnen.

92. Alexander Solschenizyn schrieb über die Lager des Gulag, erhielt 1970 den Nobelpreis und wurde 1974 aus der Sowjetunion ausgewiesen.

93. Ihr Schicksal zeigt die Grundsituation der osteuropäischen Schriftsteller dieser Zeit: Schweigen, Samisdat oder Emigration.

94. Das Wort Samisdat bezeichnet die heimlich, in Eigenarbeit vervielfältigte und von Hand zu Hand gereichte verbotene Literatur — auch in Ungarn blühte sie in den 1980er Jahren.

95. Der Schwerpunkt der Weltliteratur verschob sich unterdessen auf neue Kontinente: In den 1960er Jahren explodierte der lateinamerikanische Roman.

96. Gabriel García Márquez‘ Roman „Száz év magány” („Hundert Jahre Einsamkeit“) von 1967 wurde zum Welterfolg des magischen Realismus.

97. Auch in der Musik existierten zwei Welten nebeneinander: Im Osten erzählten Schostakowitschs Sinfonien von der Doppelbödigkeit des Lebens unter der Diktatur.

98. Im Westen revolutionierten in den 1960er Jahren die Beatles und die Rockmusik die Jugendkultur.

99. Der westliche Rock sickerte auch durch den Eisernen Vorhang: In Ungarn hörte man die verbotenen Lieder über die knisternden Radiowellen.

100. In der bildenden Kunst übernahm New York die Rolle von Paris: Der abstrakte Expressionismus und dann die Pop-Art eroberten die Szene.

101. Und der Film wurde in dieser Epoche zu einem weltweit bekannten Zweig der ungarischen Kultur.

102. Filme ungarischer Regisseure gewannen Preise in Cannes, und 1982 erhielt ein ungarischer Film den Oscar.

103. Film und Literatur lebten in enger Verbindung: Die besten ungarischen Filme entstanden oft aus literarischen Werken.

104. Kehren wir nun zur ungarischen Literatur zurück, dem eigentlichen Gegenstand dieses Kapitels.

105. In den Jahrzehnten der Diktatur mussten die ungarischen Schriftsteller im Wesentlichen zwischen drei Wegen wählen.

106. Der erste Weg war die Anpassung: mit dem System zu kooperieren, die Rahmenbedingungen zu akzeptieren und innerhalb dieser zu arbeiten.

107. Dieser Weg bedeutete nicht unbedingt Verrat: Viele glaubten, dass man der Kultur der Nation nur von innen dienen kann.

108. Der zweite Weg war die innere Emigration: Der Schriftsteller blieb im Land, zog sich aber aus der Öffentlichkeit zurück.

109. Solche Werke entstanden oft „für die Schreibtischschublade“ und konnten erst Jahrzehnte später erscheinen.

110. Der dritte Weg war die tatsächliche Emigration: die Heimat zu verlassen und in der Fremde, ohne ungarische Leser, weiter auf Ungarisch zu schreiben.

111. Diesen Weg wählte auch der große Romancier der bürgerlichen Welt, der nach jahrzehntelanger Wanderschaft sein Leben in der amerikanischen Einsamkeit beendete.

112. Was in den Jahrzehnten der Zensur in den Schubladen und in der Emigration entstanden war, durfte nach 1990 endlich heimkehren.

113. In der heimischen Literatur wuchsen unterdessen Generationen heran, die zwischen den Zeilen zu schreiben lernten — und ihre Leser lernten, zwischen den Zeilen zu lesen.

114. Die Lyrik bekam in dieser Zeit eine besonders wichtige Rolle: Die Verdichtung des Gedichts widerstand der Zensur besser als der Roman.

115. Unter den größten Dichtern der Epoche war der Zeuge der Lager und des Krieges, dessen wortkarge Gedichte die Metaphysik des Leidens zur Sprache brachten.

116. In der Prosa wurden das Groteske und die Ironie zur Sprache des Überlebens: lachen über das, worüber man weinen müsste.

117. Und in dieser Epoche betrat auch jene Romanautorin die Bühne, deren Werke heute in vielen Sprachen der Welt gelesen werden.

118. Die ungarische Literatur endete aber auch nach 1945 nicht an den Grenzen von Trianon.

119. In Siebenbürgen, in der Slowakei und in der Vojvodina gaben ungarische Schriftsteller Minderheiten von Millionen eine Stimme — oft unter doppeltem Druck: im Griff der Diktatur und des Minderheitenschicksals.

120. Besonders die ungarische Literatur Siebenbürgens durchlebte schwere Jahrzehnte unter der rumänischen Diktatur.

121. Die Bewahrung der Muttersprache war dort keine literarische Frage, sondern eine Frage des Überlebens.

122. Auch daheim wandelten sich die Foren des literarischen Lebens: Verstaatlichte Verlage und streng überwachte Zeitschriften bestimmten, was die Leser erreichen durfte.

123. Zugleich waren die Redaktionen der Zeitschriften auch Inseln des geistigen Lebens, wo das Talent sich einen Weg bahnen konnte.

124. Seltsamerweise war dies ein goldenes Zeitalter des Lesens: Die Bücher waren billig, gute Literatur verkaufte sich in riesigen Auflagen.

125. Was die Macht erlaubte, trank das Publikum durstig — denn die Literatur ersetzte die freie Öffentlichkeit.

126. In diesem Kapitel lernen wir die größten Gestalten dieser reichen und widersprüchlichen Epoche kennen.

127. Zuerst überblicken wir die Rahmenbedingungen des literarischen Lebens nach 1945: den Schatten der Diktatur, die Emigration und die Zeitschriften.

128. Danach folgen der große Romancier der Emigration und dann ein besonderer Roman, der in der Welt einer Militärschule an der Grenze von Macht und Ausgeliefertsein erzählt.

129. Wir lernen den vielseitigen Meister des ungarischen Essays und Dramas kennen, dann zwei große Lyriker der Epoche: den Dichter des Leidens und die Meisterin der objektiven Lyrik.

130. Der Meister des Grotesken zeigt, wie man in Minutennovellen die Absurdität eines Jahrhunderts erzählen kann.

131. Nach den Romanen einer der meistgelesenen ungarischen Schriftstellerinnen folgt die große Gestalt der volkstümlichen Lyrik.

132. Zuletzt besuchen wir Siebenbürgen: Zwei herausragende Gestalten der Minderheitenliteratur und dann den umstrittenen, aber außerordentlich populären Schriftsteller der Emigration.

133. All diese Lebenswerke kreisen um eine einzige große Frage: Wie kann der Mensch seine Würde in einer Zeit bewahren, die sie ihm nehmen will?

134. Die Antworten sind verschieden: Der eine Schriftsteller wählte die Treue zur bürgerlichen Kultur, der andere die Würde des Schweigens, der dritte das groteske Lachen.

135. Doch jede Antwort zeugt von demselben: Die Literatur schafft eine Freiheit, die die Diktatur nicht nehmen kann.

136. Die Nachkriegsjahrzehnte zeigten, dass man die ungarische Literatur eine Zeit lang zum Schweigen bringen, aber nicht brechen konnte — mit diesem Erbe trat sie in die Freiheit über.