17.13 – A rekeszizom és a here vándorlása – Die Wanderung von Zwerchfell und Hoden
1. A fejlődő emberi testben több szerv sem azon a helyen keletkezik, ahol a felnőttben végül megtalálható, hanem eredeti telepéből kiindulva hosszabb utat tesz meg, mire végleges fekvését eléri. – Im sich entwickelnden menschlichen Körper entsteht manches Organ nicht an der Stelle, an der es sich beim Erwachsenen schließlich findet, sondern legt von seiner ursprünglichen Anlage aus einen längeren Weg zurück, ehe es seine endgültige Lage erreicht.
2. Az ilyen szervvándorlás két klasszikus példáját a rekeszizom és a here szolgáltatja, amelyek egyaránt magasabb kiindulási helyzetből ereszkednek le végleges fekvésükbe. – Zwei klassische Beispiele einer solchen Organwanderung liefern das Zwerchfell und der Hoden, die beide aus einer höheren Ausgangslage in ihre endgültige Position hinabsteigen.
3. E vándorlás közös vonása, hogy a szerv magával viszi eredeti ér- és idegellátását, ezért felnőttkori idegi vagy érképlete gyakran meglepően távoli tájékról származik. – Das Gemeinsame dieser Wanderung besteht darin, dass das Organ seine ursprüngliche Gefäß- und Nervenversorgung mitnimmt, weshalb seine nervale oder vaskuläre Zuordnung beim Erwachsenen oft aus einer überraschend entfernten Region stammt.
4. A rekeszizom nyaki tájékon keletkezik, majd a mellüreg és a hasüreg határára süllyed, a here pedig a hasfal hátsó részén jön létre, mielőtt a herezacskóba jutna. – Das Zwerchfell entsteht in der Halsregion und sinkt anschließend an die Grenze zwischen Brust- und Bauchhöhle hinab, der Hoden hingegen bildet sich an der hinteren Bauchwand, ehe er in den Hodensack gelangt.
5. Éppen ezért a felnőtt anatómia számos látszólag különös vonása — a rekeszideg hosszú lefutása vagy a herét ellátó erek magas eredése — csak e vándorlás ismeretében válik érthetővé. – Gerade deshalb werden zahlreiche scheinbar merkwürdige Züge der Erwachsenenanatomie — der lange Verlauf des Zwerchfellnervs oder der hohe Ursprung der den Hoden versorgenden Gefäße — erst im Wissen um diese Wanderung verständlich.
6. A rekeszizom nem egyetlen telepből, hanem négy különböző embrionális építőelem egyesüléséből alakul ki, amelyek a fejlődés során fokozatosan összeforrnak. – Das Zwerchfell entsteht nicht aus einer einzigen Anlage, sondern aus der Vereinigung von vier verschiedenen embryonalen Bausteinen, die im Laufe der Entwicklung allmählich miteinander verwachsen.
7. Első és legfontosabb eleme a harántsövény (septum transversum), egy vaskos középvonali lemez, amely a szív alatt húzódik, és a rekesz középső, ínas részének (centrum tendineum) alapját adja. – Sein erstes und wichtigstes Element ist das Septum transversum, eine kräftige Platte in der Mittellinie, die unterhalb des Herzens verläuft und die Grundlage des mittleren, sehnigen Anteils des Zwerchfells (Centrum tendineum) bildet.
8. A kezdetben tág mellüreget és hasüreget összekötő nyílásokat kétoldalt a mellhártya–hashártya lemezek (membranae pleuroperitoneales) zárják le, amelyek hátrafelé egészítik ki a rekeszt. – Die anfangs weiten Öffnungen, die Brust- und Bauchhöhle verbinden, werden beiderseits durch die Pleuroperitonealmembranen (Membranae pleuroperitoneales) verschlossen, die das Zwerchfell nach hinten hin ergänzen.
9. A harmadik elem a nyelőcső hátsó bélfodra (mesenterium dorsale), amelynek anyagából a rekesz szárai, vagyis a gerincoszlophoz rögzülő izmos nyúlványok fejlődnek. – Das dritte Element ist das dorsale Mesenterium des Ösophagus, aus dessen Material sich die Schenkel des Zwerchfells, also die an der Wirbelsäule befestigten muskulösen Fortsätze, entwickeln.
10. A negyedik forrás a testfal izomzata, amelyből a rekesz szélső, izmos gyűrűje épül, miközben a fejlődő rekeszizomba a szomszédos szelvényekből izomrostok vándorolnak be. – Die vierte Quelle ist die Muskulatur der Körperwand, aus der der äußere, muskulöse Ring des Zwerchfells hervorgeht, während in das sich entwickelnde Zwerchfell aus den benachbarten Segmenten Muskelfasern einwandern.
11. E négy elem összeolvadásának eredménye a jellegzetes kupolás izomlemez, amelynek ínas közepe és izmos pereme különböző eredetű, mégis egységes szervet alkot. – Das Ergebnis der Verschmelzung dieser vier Elemente ist die charakteristische kuppelförmige Muskelplatte, deren sehnige Mitte und muskulöser Rand von unterschiedlicher Herkunft sind und dennoch ein einheitliches Organ bilden.
12. A rekesz izomzata feltűnően magasan, a nyaki tájék ősszelvényeinek magasságában keletkezik, körülbelül a harmadik, negyedik és ötödik nyaki szelvény területén. – Die Muskulatur des Zwerchfells entsteht auffallend hoch, in Höhe der Ursegmente der Halsregion, etwa im Bereich des dritten, vierten und fünften Halssegments.
13. Ebből a magas eredésből következik, hogy a rekeszt mozgató ideg, a rekeszideg (nervus phrenicus) is a nyaki gerincvelői idegekből, a harmadiktól az ötödik nyaki gyökig ered. – Aus diesem hohen Ursprung folgt, dass auch der das Zwerchfell bewegende Nerv, der Nervus phrenicus, aus den zervikalen Spinalnerven, aus der dritten bis fünften Halswurzel, hervorgeht.
14. A rekeszideg tehát már akkor eléri és beidegzi a rekeszizom telepét, amikor az még magasan, a nyak tájékán fekszik. – Der Zwerchfellnerv erreicht und innerviert die Anlage des Zwerchfells somit bereits zu einem Zeitpunkt, da diese noch hoch in der Halsregion liegt.
15. A test gyors növekedése, különösen a szív- és tüdőtelep tágulása során a harántsövény és vele a fejlődő rekesz fokozatosan lejjebb, a törzs felé tolódik. – Beim raschen Wachstum des Körpers, insbesondere bei der Ausdehnung der Herz- und Lungenanlage, verschiebt sich das Septum transversum und mit ihm das sich entwickelnde Zwerchfell allmählich nach unten, in Richtung Rumpf.
16. Ahogy a rekesz leszáll, magával húzza a hozzá már korábban odanőtt rekeszideget, amely ezért egyre hosszabb utat kénytelen befutni. – Während das Zwerchfell hinabsteigt, zieht es den bereits früher an ihm angewachsenen Zwerchfellnerv mit sich, der deshalb einen immer längeren Weg zurücklegen muss.
17. A felnőttben így a rekeszideg a nyakból indulva a mellüregen át, a szív mellett elhaladva jut le a rekeszhez, jóllehet a beidegzett izom a törzs mélyén fekszik. – Beim Erwachsenen gelangt der Zwerchfellnerv daher vom Hals ausgehend durch die Brusthöhle, am Herzen vorbei, bis zum Zwerchfell hinab, obwohl der innervierte Muskel tief im Rumpf liegt.
18. Ez a szokatlanul hosszú lefutás nem véletlen, hanem a rekesz leszállásának maradandó lenyomata, hasonlóan ahhoz, ahogyan a visszatérő gégeideg kerülőútja is fejlődéstani örökség. – Dieser ungewöhnlich lange Verlauf ist kein Zufall, sondern der bleibende Abdruck des Zwerchfellabstiegs, ähnlich wie auch der Umweg des rückläufigen Kehlkopfnervs ein entwicklungsgeschichtliches Erbe ist.
19. A rekesz végül a mellüreg és a hasüreg határán, kupolaszerűen a hasűri szervek fölé boltozódva rögzül, elöl a szegycsont nyúlványához, hátul pedig szárai révén az ágyékcsigolyákhoz tapadva. – Das Zwerchfell verankert sich schließlich an der Grenze zwischen Brust- und Bauchhöhle, kuppelförmig über die Bauchorgane gewölbt, vorn am Fortsatz des Brustbeins und hinten mit seinen Schenkeln an den Lendenwirbeln befestigt.
20. Ebben a helyzetében a két nagy testüreget teljesen elválasztja egymástól, egyúttal a legfontosabb belégzőizommá válik, amely összehúzódásakor lelapul, és megnöveli a mellüreg térfogatát. – In dieser Lage trennt es die beiden großen Körperhöhlen vollständig voneinander und wird zugleich zum wichtigsten Einatemmuskel, der sich bei seiner Kontraktion abflacht und das Volumen der Brusthöhle vergrößert.
21. A rekeszen néhány rögzített nyílás enged átjárást a két üreg között, amelyeken a nyelőcső, a fő verőér és az alsó nagyvéna halad keresztül. – Einige feste Öffnungen im Zwerchfell gestatten einen Durchtritt zwischen den beiden Höhlen, durch die die Speiseröhre, die Hauptschlagader und die untere Hohlvene hindurchziehen.
22. A második nagy vándorlás, a heréé, más tájékon és részben más okból zajlik, mégis a rekeszéhez hasonlóan a szerv magas eredését és leszállását köti össze. – Die zweite große Wanderung, die des Hodens, verläuft in einer anderen Region und teils aus anderem Grund, verbindet aber ähnlich wie die des Zwerchfells den hohen Ursprung des Organs mit seinem Abstieg.
23. A herék az embrió hasüregének hátsó falán, a fejlődő vesék közelében, az úgynevezett ivarléc (crista gonadalis) anyagából keletkeznek. – Die Hoden entstehen an der hinteren Wand der embryonalen Bauchhöhle, in der Nähe der sich entwickelnden Nieren, aus dem Material der sogenannten Genitalleiste (Crista gonadalis).
24. Kezdetben tehát a here magasan, az ágyéki tájékon, a hashártya mögött (retroperitonealisan) helyezkedik el, éppúgy, mint eredetileg a vese is. – Zunächst liegt der Hoden somit hoch, in der Lendenregion, hinter dem Bauchfell (retroperitoneal), ebenso wie ursprünglich auch die Niere.
25. Ez a magas kiindulási helyzet magyarázza, hogy a herét ellátó verőér nem a közelből, hanem közvetlenül a hasi fő verőérből, az ágyéki szakaszon ered. – Diese hohe Ausgangslage erklärt, dass die den Hoden versorgende Arterie nicht aus der Nähe, sondern unmittelbar aus der Bauchaorta, in Höhe des Lendenabschnitts, entspringt.
26. Ugyanez az eredet szabja meg a here nyirokelvezetését is, amely nem a lágyék, hanem a hasi fő verőér menti, ágyéki nyirokcsomók felé tart. – Derselbe Ursprung bestimmt auch den Lymphabfluss des Hodens, der nicht zu den Leisten-, sondern zu den entlang der Bauchaorta gelegenen lumbalen Lymphknoten zieht.
27. A here leszállását egy zsinórszerű képlet, a vezérszalag (gubernaculum testis) irányítja, amely a here alsó pólusát a leendő herezacskó tájékához köti. – Den Abstieg des Hodens leitet ein strangförmiges Gebilde, das Leitband (Gubernaculum testis), das den unteren Pol des Hodens mit der Region des künftigen Hodensacks verbindet.
28. Miközben a test hossza gyorsan növekszik, a vezérszalag alig hosszabbodik, sőt megrövidül és megvastagszik, s ezzel mintegy a herezacskó felé húzza a herét. – Während die Länge des Körpers rasch zunimmt, verlängert sich das Leitband kaum, verkürzt und verdickt sich sogar und zieht den Hoden gleichsam auf den Hodensack zu.
29. A leszállást megelőzően a hashártya ujjszerű kitüremkedése, a hüvelyhártyanyúlvány (processus vaginalis) türemkedik előre a hasfalon át a herezacskó felé. – Dem Abstieg voraus stülpt sich eine fingerförmige Ausstülpung des Bauchfells, der Processus vaginalis, durch die Bauchwand hindurch auf den Hodensack zu.
30. Ez a nyúlvány jelöli ki és nyitja meg a hasfal rétegein átvezető járatot, a lágyékcsatornát (canalis inguinalis), amelyen keresztül a here később áthalad. – Diese Ausstülpung zeichnet den durch die Schichten der Bauchwand führenden Gang, den Leistenkanal (Canalis inguinalis), vor und öffnet ihn, durch den der Hoden später hindurchtritt.
31. A here leszállása két, egymástól jól elkülöníthető szakaszban zajlik, amelyeket eltérő mozgatóerők és szabályozó jelek irányítanak. – Der Abstieg des Hodens verläuft in zwei deutlich voneinander unterscheidbaren Phasen, die von unterschiedlichen treibenden Kräften und Steuersignalen gelenkt werden.
32. Az első, hasűri szakaszban a here a hasüreg hátsó falán viszonylag lejjebb, a lágyékcsatorna belső nyílásához, a belső sérvkapuhoz kerül. – In der ersten, transabdominalen Phase gelangt der Hoden an der hinteren Bauchwand relativ weiter nach unten, bis zur inneren Öffnung des Leistenkanals, dem inneren Leistenring.
33. Ebben a szakaszban főként a vezérszalag megvastagodása és a törzs növekedéséhez viszonyított rögzültsége mozdítja el a herét lefelé. – In dieser Phase bewegt vor allem die Verdickung des Leitbands und dessen Verankerung gegenüber dem wachsenden Rumpf den Hoden nach unten.
34. A második, lágyék–herezacskó szakasz jóval később, jellemzően a magzati élet hetedik hónapja körül kezdődik, és férfinemi hormonok irányítása alatt áll. – Die zweite, inguinoskrotale Phase beginnt weit später, typischerweise um den siebten Monat des fötalen Lebens, und steht unter der Steuerung männlicher Geschlechtshormone.
35. Ekkor a here a lágyékcsatornán áthaladva jut a herezacskóba, rendszerint a születés idejére vagy röviddel utána foglalva el végleges helyét. – Nun gelangt der Hoden durch den Leistenkanal hindurch in den Hodensack und nimmt in der Regel zum Zeitpunkt der Geburt oder kurz danach seine endgültige Lage ein.
36. Leszállása közben a here nem szakad el eredeti telepétől, hanem magával viszi a magasból eredő ereit, idegeit és ondóvezetékét, amelyek együtt alkotják az ondózsinórt. – Während seines Abstiegs löst sich der Hoden nicht von seiner ursprünglichen Anlage, sondern nimmt seine aus der Höhe entspringenden Gefäße, Nerven und den Samenleiter mit, die zusammen den Samenstrang bilden.
37. Ennek következtében a herét ellátó verőér a felnőttben is feltűnően hosszú, hiszen az ágyéki tájékról a herezacskóig kell lehúzódnia. – Infolgedessen ist die den Hoden versorgende Arterie auch beim Erwachsenen auffallend lang, da sie von der Lendenregion bis zum Hodensack hinabziehen muss.
38. A here tehát, akárcsak a rekesz, „elárulja” magas eredetét: ér-, ideg- és nyirokképlete arról a tájékról származik, ahol a szerv kezdetben elhelyezkedett. – Der Hoden „verrät“ somit ebenso wie das Zwerchfell seinen hohen Ursprung: seine Gefäß-, Nerven- und Lymphversorgung stammt aus jener Region, in der das Organ ursprünglich lag.
39. A hüvelyhártyanyúlvány rendes esetben a leszállás befejeztével nagyrészt elzáródik, és fölös, nyitott szakasza visszafejlődik. – Der Processus vaginalis verschließt sich im Normalfall nach Abschluss des Abstiegs größtenteils, und sein überflüssiger, offener Abschnitt bildet sich zurück.
40. A nyúlványból csupán a herét körülvevő savós hüvelyhártya (tunica vaginalis) marad meg, amely a herét körülölelő, zárt savós tasakot képez. – Von der Ausstülpung bleibt lediglich die den Hoden umgebende seröse Hodenhülle (Tunica vaginalis) erhalten, die einen den Hoden umschließenden, geschlossenen serösen Sack bildet.
41. A here leszállásának végeredménye, hogy az ivarmirigy a hasüregen kívülre, a herezacskóba kerül, vagyis a test magján kívül foglal helyet. – Das Endergebnis des Hodenabstiegs besteht darin, dass die Keimdrüse außerhalb der Bauchhöhle, in den Hodensack, zu liegen kommt, also außerhalb des Körperkerns Platz findet.
42. Ez a testen kívüli fekvés első pillantásra hátrányosnak tűnik, hiszen a herét kiszolgáltatja a sérülésnek, mégis fontos élettani előnnyel jár. – Diese Lage außerhalb des Körpers erscheint auf den ersten Blick nachteilig, da sie den Hoden Verletzungen aussetzt, bringt jedoch einen wichtigen physiologischen Vorteil mit sich.
43. A herezacskóban uralkodó hőmérséklet néhány fokkal alacsonyabb a test belsejénél, és éppen ez a hűvösebb környezet szükséges a hímivarsejtek szabályos képződéséhez. – Die im Hodensack herrschende Temperatur liegt einige Grad unter der des Körperinneren, und gerade diese kühlere Umgebung ist für die ordnungsgemäße Bildung der männlichen Keimzellen erforderlich.
44. Az összehasonlító anatómia szempontjából azonban a leszállt, testen kívüli here korántsem általános az emlősök között, hanem több eltérő megoldás létezik egymás mellett. – Aus Sicht der vergleichenden Anatomie ist der abgestiegene, außerhalb des Körpers gelegene Hoden unter den Säugetieren jedoch keineswegs allgemein, vielmehr bestehen mehrere unterschiedliche Lösungen nebeneinander.
45. Számos emlős, így az elefánt, a bálnák vagy a vízi tehenek megtartják heréjüket a hasüregben, tehát testük belsejében őrzik ivarmirigyeiket. – Zahlreiche Säugetiere, so der Elefant, die Wale oder die Seekühe, behalten ihre Hoden in der Bauchhöhle und bewahren ihre Keimdrüsen somit im Inneren ihres Körpers.
46. Ezek az úgynevezett hasüri heréjű fajok azt bizonyítják, hogy a spermatogenezis nem feltétlenül kívánja meg a leszállást, hiszen belső testhőmérsékleten is végbemehet. – Diese Arten mit dauerhaft im Körperinneren verbleibenden Hoden belegen, dass die Spermienbildung den Abstieg nicht zwingend erfordert, da sie auch bei innerer Körpertemperatur ablaufen kann.
47. A here leszállása és külső fekvése ezért nem egyetemes szükségszerűség, hanem az emlősök egy részére jellemző, sajátos fejlődési és élettani megoldás. – Der Abstieg des Hodens und seine äußere Lage sind daher keine allgemeine Notwendigkeit, sondern eine für einen Teil der Säugetiere kennzeichnende, eigentümliche entwicklungsgeschichtliche und physiologische Lösung.
48. A rekesz és a here vándorlása egymástól függetlenül zajlik, mégis ugyanazt az alapelvet szemlélteti: a szerv nem ott marad, ahol keletkezik, hanem eredeti telepét elhagyva ereszkedik le végleges helyére. – Die Wanderung von Zwerchfell und Hoden verläuft unabhängig voneinander und veranschaulicht dennoch dasselbe Grundprinzip: das Organ bleibt nicht dort, wo es entsteht, sondern verlässt seine ursprüngliche Anlage und steigt an seinen endgültigen Ort hinab.
49. Mindkét esetben a szerv magával viszi kezdeti ér- és idegellátását, ezért a felnőtt test látszólag rendellenes vonásai — a rekeszideg hosszú útja, a herét ellátó erek magas eredése — a leszállás nyomaként válnak érthetővé. – In beiden Fällen nimmt das Organ seine anfängliche Gefäß- und Nervenversorgung mit, weshalb die scheinbar regelwidrigen Züge des erwachsenen Körpers — der lange Weg des Zwerchfellnervs, der hohe Ursprung der den Hoden versorgenden Gefäße — als Spur des Abstiegs verständlich werden.
50. A vándorlás így egyszerre magyarázza a szervek végleges fekvését és ellátásuk sajátos rendjét, s egyben előrevetíti azokat a fejlődési rendellenességeket, amelyek éppen akkor keletkeznek, ha e leszállás hiányos vagy téves marad. – Die Wanderung erklärt somit zugleich die endgültige Lage der Organe und die eigentümliche Ordnung ihrer Versorgung und deutet zugleich jene Fehlbildungen voraus, die gerade dann entstehen, wenn dieser Abstieg unvollständig oder fehlgeleitet bleibt.
51. A rekesz és a here vándorlása bonyolult, több lépésből álló folyamat, amelynek bármely szakasza megzavarodhat, és a zavar jellegzetes fejlődési rendellenességekben mutatkozik meg. – Die Wanderung von Zwerchfell und Hoden ist ein komplizierter, aus mehreren Schritten bestehender Vorgang, dessen jede Phase gestört werden kann, wobei sich die Störung in charakteristischen Fehlbildungen zeigt.
52. E rendellenességek nem érthetők meg pusztán a felnőtt anatómia alapján, hanem csakis a normális fejlődésmenet ismeretében, amelyhez képest hiányt vagy tévedést jelentenek. – Diese Fehlbildungen lassen sich nicht allein aus der Erwachsenenanatomie heraus verstehen, sondern nur im Wissen um den normalen Entwicklungsgang, gegenüber dem sie einen Mangel oder einen Fehler darstellen.
53. Jellemző, hogy a hiba helye és formája rendszerint pontosan arra a fejlődési lépésre utal vissza, amely elmaradt vagy hibásan ment végbe. – Bezeichnend ist, dass Ort und Form des Fehlers in der Regel genau auf jenen Entwicklungsschritt zurückverweisen, der ausgeblieben ist oder fehlerhaft verlaufen ist.
54. Ezért a fejlődési rendellenességek egyúttal megvilágítják magát a normális folyamatot is, amennyiben visszafelé olvasva feltárják annak egyes lépéseit. – Deshalb beleuchten die Fehlbildungen zugleich den normalen Vorgang selbst, indem sie, rückwärts gelesen, dessen einzelne Schritte offenlegen.
55. A rekesz fejlődési rendellenességei leggyakrabban abból erednek, hogy a rekeszt alkotó négy építőelem valamelyike nem zárja le teljesen a mellüreg és a hasüreg közötti nyílást. – Die Fehlbildungen des Zwerchfells rühren am häufigsten daher, dass eines der vier das Zwerchfell bildenden Elemente die Öffnung zwischen Brust- und Bauchhöhle nicht vollständig verschließt.
56. A záródás elmaradása rést hagy a rekeszben, amelyen át a hasűri szervek a mellüregbe türemkedhetnek, és rekeszsérv (hernia diaphragmatica) jön létre. – Das Ausbleiben des Verschlusses lässt im Zwerchfell eine Lücke bestehen, durch die die Bauchorgane in die Brusthöhle vordringen können, sodass ein Zwerchfellbruch (Hernia diaphragmatica) entsteht.
57. A veleszületett rekeszsérv leggyakoribb formája a hátsó-oldalsó rekeszsérv, amelyet a mellhártya–hashártya lemez késői vagy hiányos záródása okoz. – Die häufigste Form des angeborenen Zwerchfellbruchs ist der hintere-seitliche Zwerchfellbruch, der durch den späten oder unvollständigen Verschluss der Pleuroperitonealmembran verursacht wird.
58. Ez a rés a rekesz hátsó-oldalsó részén marad nyitva, és az érintett oldalon szabad átjárást enged a hasüreg és a mellüreg között. – Diese Lücke bleibt am hinteren-seitlichen Anteil des Zwerchfells offen und gestattet auf der betroffenen Seite einen freien Durchtritt zwischen Bauch- und Brusthöhle.
59. A rendellenesség jóval gyakrabban jelentkezik a bal oldalon, mert a jobb oldali nyílást a fejlődő máj korán elzárja, a bal oldal viszont hosszabb ideig nyitva marad. – Die Fehlbildung tritt weit häufiger auf der linken Seite auf, weil die rechte Öffnung durch die sich entwickelnde Leber früh verschlossen wird, während die linke Seite länger offen bleibt.
60. A résen keresztül a gyomor, a vékonybél kacsai, sőt a lép vagy a máj egy része is felnyomulhat a mellüregbe, és ott elfoglalja a fejlődő tüdő helyét. – Durch die Lücke können der Magen, Dünndarmschlingen und sogar ein Teil der Milz oder der Leber in die Brusthöhle aufsteigen und dort den Raum des sich entwickelnden Lungengewebes einnehmen.
61. A mellüregbe került hasűri szervek nyomása megakadályozza az érintett oldali tüdő szabályos kifejlődését, ezért az fejletlen és kisméretű marad. – Der Druck der in die Brusthöhle gelangten Bauchorgane verhindert die ordnungsgemäße Entfaltung der Lunge auf der betroffenen Seite, sodass diese unterentwickelt und klein bleibt.
62. E tüdőfejletlenség (hypoplasia) a hátsó-oldalsó rekeszsérv legsúlyosabb következménye, mert közvetlenül a születés utáni légzést veszélyezteti. – Diese Lungenunterentwicklung (Hypoplasie) ist die schwerste Folge des hinteren-seitlichen Zwerchfellbruchs, weil sie unmittelbar die Atmung nach der Geburt gefährdet.
63. A születés pillanatában, amikor az újszülöttnek először kellene levegőt vennie, a fejletlen tüdő nem képes ellátni feladatát, és súlyos légzési elégtelenség alakul ki. – Im Augenblick der Geburt, wenn das Neugeborene zum ersten Mal atmen sollte, ist die unterentwickelte Lunge nicht in der Lage, ihre Aufgabe zu erfüllen, und es entsteht eine schwere Atemnot.
64. A helyzetet tovább rontja, hogy a tüdő ereinek fejletlensége miatt a kisvérköri nyomás magas marad, ami a tüdő átáramlását tovább nehezíti. – Verschärft wird die Lage dadurch, dass wegen der Unterentwicklung der Lungengefäße der Druck im Lungenkreislauf hoch bleibt, was die Durchblutung der Lunge zusätzlich erschwert.
65. A bélkacsok jelenléte a mellüregben a szívet és a középső mellűri szerveket az ellenkező oldal felé tolhatja, ami a másik tüdőt is összenyomja. – Das Vorhandensein der Darmschlingen in der Brusthöhle kann das Herz und die mittleren Brustorgane zur Gegenseite verdrängen, wodurch auch die andere Lunge zusammengedrückt wird.
66. A hátsó-oldalsó rekeszsérv ezért az egyik legsúlyosabb veleszületett rendellenesség, amely az újszülöttet közvetlenül életveszélybe sodorhatja. – Der hintere-seitliche Zwerchfellbruch ist deshalb eine der schwersten angeborenen Fehlbildungen, die das Neugeborene unmittelbar in Lebensgefahr bringen kann.
67. Ellátása műtéti: a mellüregbe került szerveket vissza kell helyezni a hasüregbe, majd a rekesz nyílását zárni. – Ihre Versorgung ist chirurgisch: die in die Brusthöhle gelangten Organe müssen in die Bauchhöhle zurückverlagert und die Lücke des Zwerchfells verschlossen werden.
68. A gyermek életkilátásait azonban nem elsősorban maga a rés, hanem a tüdő fejletlenségének mértéke szabja meg, amely a műtét után sem tehető teljesen jóvá. – Die Überlebensaussichten des Kindes werden jedoch nicht in erster Linie durch die Lücke selbst, sondern durch das Ausmaß der Lungenunterentwicklung bestimmt, die auch nach der Operation nicht vollständig behoben werden kann.
69. A rekeszsérv ritkább formája az elülső, szegycsont mögötti rekeszsérv, amely a rekesz elülső részének, a szegycsonthoz kapcsolódó tájéknak a gyenge záródásából ered. – Eine seltenere Form des Zwerchfellbruchs ist der vordere, hinter dem Brustbein gelegene Zwerchfellbruch, der aus dem schwachen Verschluss des vorderen, an das Brustbein grenzenden Anteils des Zwerchfells hervorgeht.
70. Ez a rés rendszerint kisebb, mint a hátsó-oldalsó sérvé, ezért gyakran csak kevés hasűri zsír vagy bél türemkedik rajta keresztül. – Diese Lücke ist gewöhnlich kleiner als die des hinteren-seitlichen Bruchs, weshalb oft nur wenig Bauchfett oder Darm durch sie hindurchtritt.
71. A tünetek emiatt enyhébbek vagy teljesen hiányoznak, és a rendellenesség olykor csak felnőttkorban, véletlenül derül ki. – Die Beschwerden sind daher milder oder fehlen völlig, und die Fehlbildung wird bisweilen erst im Erwachsenenalter zufällig entdeckt.
72. A rekeszsérvtől el kell különíteni a rekesz elernyedését (eventratio diaphragmatica), amelynél a rekesz folytonos marad, de izomzata hiányos és kórosan vékony. – Vom Zwerchfellbruch ist die Zwerchfellrelaxation (Eventratio diaphragmatica) zu unterscheiden, bei der das Zwerchfell durchgehend bleibt, seine Muskulatur jedoch mangelhaft und krankhaft dünn ist.
73. Az elvékonyodott rekeszlemez nem tartja meg helyzetét, hanem a hasűri szervek nyomására kórosan magasra domborodik a mellüregbe. – Die verdünnte Zwerchfellplatte behält ihre Lage nicht bei, sondern wölbt sich unter dem Druck der Bauchorgane krankhaft weit in die Brusthöhle vor.
74. Ilyenkor tehát nem valódi rés, hanem az izomzat fejlődési gyengesége okozza a szervek felnyomulását, ezért a kórkép a valódi sérvtől lényegében különbözik. – In diesem Fall verursacht somit nicht eine echte Lücke, sondern die entwicklungsbedingte Schwäche der Muskulatur das Vordringen der Organe, weshalb sich das Krankheitsbild vom echten Bruch wesentlich unterscheidet.
75. Külön csoportot alkot a nyelőcső átvezető nyílásához, a rekeszi résnek nevezett tájékhoz kötődő sérv, amelynél a gyomor felső része a rekesz fölé, a mellüregbe csúszik. – Eine eigene Gruppe bildet der an die Durchtrittsöffnung der Speiseröhre, den sogenannten Hiatus, gebundene Bruch, bei dem der obere Teil des Magens über das Zwerchfell hinaus in die Brusthöhle gleitet.
76. Ez a rekeszi résen át kialakuló sérv részben a nyílás veleszületett tágasságával, részben a támasztó képletek gyengeségével függ össze. – Dieser durch den Hiatus entstehende Bruch hängt teils mit der angeborenen Weite der Öffnung, teils mit der Schwäche der stützenden Strukturen zusammen.
77. Következménye elsősorban a gyomortartalom visszaáramlása a nyelőcsőbe, amely égő érzést és a nyelőcső nyálkahártyájának izgalmát okozza. – Ihre Folge ist vor allem der Rückfluss des Mageninhalts in die Speiseröhre, der ein brennendes Gefühl und eine Reizung der Schleimhaut der Speiseröhre verursacht.
78. A rekesz különböző sérvei így pontosan megfeleltethetők a rekeszt felépítő elemeknek: minden hiba azon a tájékon jelentkezik, ahol a megfelelő építőelem záródása elmaradt. – Die verschiedenen Zwerchfellbrüche lassen sich somit den das Zwerchfell aufbauenden Elementen genau zuordnen: jeder Fehler tritt in jener Region auf, in der der Verschluss des entsprechenden Bauelements ausgeblieben ist.
79. A sérv helye ezért nem esetleges, hanem a fejlődés menetét tükrözi, és visszafelé olvasva megmutatja, melyik lemez nem teljesítette feladatát. – Der Ort des Bruchs ist deshalb nicht zufällig, sondern spiegelt den Gang der Entwicklung wider und zeigt, rückwärts gelesen, welche Platte ihre Aufgabe nicht erfüllt hat.
80. A here leszállásának rendellenességei hasonló elv szerint értelmezhetők, mert a leszállás egyes lépéseinek elmaradása jellegzetes kórképeket eredményez. – Die Fehlbildungen des Hodenabstiegs lassen sich nach demselben Prinzip deuten, denn das Ausbleiben einzelner Schritte des Abstiegs führt zu charakteristischen Krankheitsbildern.
81. A leggyakoribb rendellenesség a rejtettheréjűség (cryptorchismus), amelynél a here nem éri el a herezacskót, hanem leszállási útjának valamelyik pontján megreked. – Die häufigste Fehlbildung ist der Hodenhochstand (Kryptorchismus), bei dem der Hoden den Hodensack nicht erreicht, sondern an irgendeinem Punkt seines Abstiegswegs stecken bleibt.
82. A megrekedt here a hasüregben, a lágyékcsatornában vagy annak külső nyílásánál maradhat, mindig a normális leszállási útvonal mentén. – Der stecken gebliebene Hoden kann in der Bauchhöhle, im Leistenkanal oder an dessen äußerer Öffnung verbleiben, stets entlang des normalen Abstiegswegs.
83. A rejtett here az egyik leggyakoribb veleszületett rendellenesség a fiú újszülöttek körében, és különösen gyakori a koraszülötteknél, akiknél a második szakasz még nem fejeződött be. – Der Hodenhochstand gehört zu den häufigsten angeborenen Fehlbildungen bei männlichen Neugeborenen und ist besonders bei Frühgeborenen häufig, bei denen die zweite Phase noch nicht abgeschlossen ist.
84. Az esetek jelentős részében a here a születés utáni első hónapokban magától leszáll, mert a hormonális irányítás alatt álló második szakasz utólag befejeződik. – In einem erheblichen Teil der Fälle steigt der Hoden in den ersten Monaten nach der Geburt von selbst ab, weil die unter hormoneller Steuerung stehende zweite Phase nachträglich zum Abschluss kommt.
85. Ha a leszállás egy bizonyos életkorig mégsem következik be, a herét műtéti úton kell a herezacskóba helyezni és ott rögzíteni. – Bleibt der Abstieg bis zu einem bestimmten Lebensalter dennoch aus, muss der Hoden auf chirurgischem Weg in den Hodensack verlagert und dort befestigt werden.
86. A beavatkozás időzítése lényeges, mert a hasüregi hőmérsékleten maradó here károsodik, és ez a későbbi működését tartósan rontja. – Der Zeitpunkt des Eingriffs ist wesentlich, weil der bei Bauchhöhlentemperatur verbleibende Hoden Schaden nimmt, was seine spätere Funktion dauerhaft beeinträchtigt.
87. A rejtett here legfontosabb következménye, hogy a testhőmérsékleten tartott ivarmirigyben a hímivarsejtek képződése zavart szenved, ami csökkent termékenységhez vezethet. – Die wichtigste Folge des Hodenhochstands besteht darin, dass in der bei Körpertemperatur gehaltenen Keimdrüse die Bildung der männlichen Keimzellen gestört wird, was zu verminderter Fruchtbarkeit führen kann.
88. A károsodás annál súlyosabb, minél tovább marad a here a meleg hasüregben, és kétoldali rejtettheréjűség esetén a terméketlenség veszélye jelentős. – Der Schaden ist umso schwerer, je länger der Hoden in der warmen Bauchhöhle verbleibt, und bei beidseitigem Hodenhochstand ist die Gefahr der Unfruchtbarkeit erheblich.
89. A meg nem szállt here emellett fokozott daganatképződési hajlamot mutat, ezért a rendellenesség rendezése után is éber megfigyelést igényel. – Der nicht abgestiegene Hoden zeigt darüber hinaus eine erhöhte Neigung zur Geschwulstbildung, weshalb er auch nach der Behebung der Fehlbildung eine wachsame Beobachtung erfordert.
90. A hasüregben vagy a lágyékcsatornában fekvő here ráadásul könnyebben csavarodhat meg saját ellátó zsinórja körül, ami hirtelen, heveny kórképet okozhat. – Der in der Bauchhöhle oder im Leistenkanal liegende Hoden kann sich zudem leichter um seinen eigenen Versorgungsstrang drehen, was ein plötzliches, akutes Krankheitsbild hervorrufen kann.
91. A rejtett herét meg kell különböztetni a húzódó (retraktilis) herétől, amely a heréemelő izom reflexes összehúzódása miatt átmenetileg felhúzódik, de a herezacskóba visszahelyezhető. – Der Hodenhochstand ist vom Pendelhoden (retraktilen Hoden) zu unterscheiden, der sich durch die reflektorische Kontraktion des Hodenhebermuskels vorübergehend nach oben zieht, jedoch in den Hodensack zurückverlagert werden kann.
92. Ez utóbbi nem valódi fejlődési rendellenesség, mert a here leszállása befejeződött, és a felhúzódás csupán izomreflex következménye. – Letzterer ist keine echte Fehlbildung, da der Abstieg des Hodens abgeschlossen ist und das Hochziehen nur die Folge eines Muskelreflexes darstellt.
93. A rejtett herétől elkülönítendő a rendellenes helyzetű, úgynevezett ektópiás here, amely nem a szokásos úton reked meg, hanem attól eltérve téves helyre kerül. – Vom Hodenhochstand zu trennen ist der fehlplatzierte, sogenannte ektope Hoden, der nicht auf dem üblichen Weg stecken bleibt, sondern von diesem abweichend an einen falschen Ort gelangt.
94. Az ektópiás here a lágyékcsatornát elhagyva a szokásos útvonalon kívül, például a hasfal felszínén, a comb tájékán vagy a gát környékén helyezkedhet el. – Der ektope Hoden kann nach Verlassen des Leistenkanals außerhalb des üblichen Wegs liegen, etwa an der Oberfläche der Bauchwand, in der Gegend des Oberschenkels oder im Bereich des Damms.
95. Az eltérést rendszerint a vezérszalag téves irányba futó rostja okozza, amely a herét a helyes útvonal helyett más tájék felé húzza. – Die Abweichung wird gewöhnlich durch eine in die falsche Richtung ziehende Faser des Leitbands verursacht, die den Hoden statt auf den richtigen Weg zu einer anderen Region hin zieht.
96. A here leszállásának másik nagy rendellenesség-csoportja a hüvelyhártyanyúlvány záródásának elmaradásából ered, amely rendes esetben a leszállás után visszafejlődik. – Die andere große Gruppe von Fehlbildungen des Hodenabstiegs rührt vom Ausbleiben des Verschlusses des Processus vaginalis her, der sich im Normalfall nach dem Abstieg zurückbildet.
97. Ha a nyúlvány nyitva marad, a hasüreg és a herezacskó közötti járat fennmarad, amelyen keresztül hasűri tartalom juthat a lágyékcsatornába. – Bleibt die Ausstülpung offen, so besteht der Gang zwischen Bauchhöhle und Hodensack fort, durch den Bauchinhalt in den Leistenkanal gelangen kann.
98. A nyitva maradt nyúlványon át a bél kacsa türemkedhet le a lágyékcsatornába, és veleszületett lágyéksérv (hernia inguinalis) alakul ki. – Durch die offen gebliebene Ausstülpung kann eine Darmschlinge in den Leistenkanal hinabtreten, sodass ein angeborener Leistenbruch (Hernia inguinalis) entsteht.
99. Az így kialakuló sérv az úgynevezett ferde vagy indirekt lágyéksérv, mert a bél a here útját követve, a belső sérvkapun át lép a csatornába. – Der so entstehende Bruch ist der sogenannte schräge oder indirekte Leistenbruch, weil der Darm dem Weg des Hodens folgend durch den inneren Leistenring in den Kanal eintritt.
100. Ha a nyúlvány nyitott marad, de szűk, akkor nem bél, hanem csak hashártyafolyadék gyűlik le a herezacskóba, és folyadékgyülem, vízsérv (hydrocele) keletkezik. – Bleibt die Ausstülpung offen, aber eng, so sammelt sich nicht Darm, sondern nur Bauchfellflüssigkeit im Hodensack an, und es entsteht eine Flüssigkeitsansammlung, ein Wasserbruch (Hydrocele).
101. A vízsérv és a veleszületett lágyéksérv tehát ugyanannak a fejlődési hibának két fokozata, amelyet a nyitva maradt járat szélessége különböztet meg. – Der Wasserbruch und der angeborene Leistenbruch sind somit zwei Abstufungen desselben Entwicklungsfehlers, die sich durch die Weite des offen gebliebenen Gangs unterscheiden.
102. Mindkét kórkép közvetlenül a here leszállásának útját idézi, hiszen éppen azon a nyíláson és csatornán keletkezik, amelyet a leszálló here korábban kijelölt. – Beide Krankheitsbilder rufen unmittelbar den Weg des Hodenabstiegs in Erinnerung, da sie gerade an jener Öffnung und in jenem Kanal entstehen, die der absteigende Hoden zuvor vorgezeichnet hat.
103. A rekesz és a here fejlődési rendellenességei így közös elvet szemléltetnek: a vándorlás minden szakasza magában hordozza a hiba lehetőségét, és a hiba mindig a megzavart lépés helyén és formájában jelentkezik. – Die Fehlbildungen von Zwerchfell und Hoden veranschaulichen somit ein gemeinsames Prinzip: jede Phase der Wanderung trägt die Möglichkeit des Fehlers in sich, und der Fehler zeigt sich stets am Ort und in der Form des gestörten Schritts.
104. A rekeszsérv a rekeszt felépítő lemez záródásának, a rejtett here a leszállás megrekedésének, a lágyéksérv pedig a hüvelyhártyanyúlvány nyitva maradásának a lenyomata. – Der Zwerchfellbruch ist der Abdruck des ausgebliebenen Verschlusses einer Zwerchfellplatte, der Hodenhochstand der Abdruck eines steckengebliebenen Abstiegs und der Leistenbruch der Abdruck eines offen gebliebenen Processus vaginalis.
105. Ezek a kórképek ezért nem elszigetelt hibák, hanem a szervvándorlás olvasható nyomai, amelyek a normális fejlődés menetét éppen zavaraik révén világítják meg. – Diese Krankheitsbilder sind daher keine isolierten Fehler, sondern lesbare Spuren der Organwanderung, die den Gang der normalen Entwicklung gerade durch ihre Störungen erhellen.
(aufklappen)magyar
1. A fejlődő emberi testben több szerv sem azon a helyen keletkezik, ahol a felnőttben végül megtalálható, hanem eredeti telepéből kiindulva hosszabb utat tesz meg, mire végleges fekvését eléri.
2. Az ilyen szervvándorlás két klasszikus példáját a rekeszizom és a here szolgáltatja, amelyek egyaránt magasabb kiindulási helyzetből ereszkednek le végleges fekvésükbe.
3. E vándorlás közös vonása, hogy a szerv magával viszi eredeti ér- és idegellátását, ezért felnőttkori idegi vagy érképlete gyakran meglepően távoli tájékról származik.
4. A rekeszizom nyaki tájékon keletkezik, majd a mellüreg és a hasüreg határára süllyed, a here pedig a hasfal hátsó részén jön létre, mielőtt a herezacskóba jutna.
5. Éppen ezért a felnőtt anatómia számos látszólag különös vonása — a rekeszideg hosszú lefutása vagy a herét ellátó erek magas eredése — csak e vándorlás ismeretében válik érthetővé.
6. A rekeszizom nem egyetlen telepből, hanem négy különböző embrionális építőelem egyesüléséből alakul ki, amelyek a fejlődés során fokozatosan összeforrnak.
7. Első és legfontosabb eleme a harántsövény (septum transversum), egy vaskos középvonali lemez, amely a szív alatt húzódik, és a rekesz középső, ínas részének (centrum tendineum) alapját adja.
8. A kezdetben tág mellüreget és hasüreget összekötő nyílásokat kétoldalt a mellhártya–hashártya lemezek (membranae pleuroperitoneales) zárják le, amelyek hátrafelé egészítik ki a rekeszt.
9. A harmadik elem a nyelőcső hátsó bélfodra (mesenterium dorsale), amelynek anyagából a rekesz szárai, vagyis a gerincoszlophoz rögzülő izmos nyúlványok fejlődnek.
10. A negyedik forrás a testfal izomzata, amelyből a rekesz szélső, izmos gyűrűje épül, miközben a fejlődő rekeszizomba a szomszédos szelvényekből izomrostok vándorolnak be.
11. E négy elem összeolvadásának eredménye a jellegzetes kupolás izomlemez, amelynek ínas közepe és izmos pereme különböző eredetű, mégis egységes szervet alkot.
12. A rekesz izomzata feltűnően magasan, a nyaki tájék ősszelvényeinek magasságában keletkezik, körülbelül a harmadik, negyedik és ötödik nyaki szelvény területén.
13. Ebből a magas eredésből következik, hogy a rekeszt mozgató ideg, a rekeszideg (nervus phrenicus) is a nyaki gerincvelői idegekből, a harmadiktól az ötödik nyaki gyökig ered.
14. A rekeszideg tehát már akkor eléri és beidegzi a rekeszizom telepét, amikor az még magasan, a nyak tájékán fekszik.
15. A test gyors növekedése, különösen a szív- és tüdőtelep tágulása során a harántsövény és vele a fejlődő rekesz fokozatosan lejjebb, a törzs felé tolódik.
16. Ahogy a rekesz leszáll, magával húzza a hozzá már korábban odanőtt rekeszideget, amely ezért egyre hosszabb utat kénytelen befutni.
17. A felnőttben így a rekeszideg a nyakból indulva a mellüregen át, a szív mellett elhaladva jut le a rekeszhez, jóllehet a beidegzett izom a törzs mélyén fekszik.
18. Ez a szokatlanul hosszú lefutás nem véletlen, hanem a rekesz leszállásának maradandó lenyomata, hasonlóan ahhoz, ahogyan a visszatérő gégeideg kerülőútja is fejlődéstani örökség.
19. A rekesz végül a mellüreg és a hasüreg határán, kupolaszerűen a hasűri szervek fölé boltozódva rögzül, elöl a szegycsont nyúlványához, hátul pedig szárai révén az ágyékcsigolyákhoz tapadva.
20. Ebben a helyzetében a két nagy testüreget teljesen elválasztja egymástól, egyúttal a legfontosabb belégzőizommá válik, amely összehúzódásakor lelapul, és megnöveli a mellüreg térfogatát.
21. A rekeszen néhány rögzített nyílás enged átjárást a két üreg között, amelyeken a nyelőcső, a fő verőér és az alsó nagyvéna halad keresztül.
22. A második nagy vándorlás, a heréé, más tájékon és részben más okból zajlik, mégis a rekeszéhez hasonlóan a szerv magas eredését és leszállását köti össze.
23. A herék az embrió hasüregének hátsó falán, a fejlődő vesék közelében, az úgynevezett ivarléc (crista gonadalis) anyagából keletkeznek.
24. Kezdetben tehát a here magasan, az ágyéki tájékon, a hashártya mögött (retroperitonealisan) helyezkedik el, éppúgy, mint eredetileg a vese is.
25. Ez a magas kiindulási helyzet magyarázza, hogy a herét ellátó verőér nem a közelből, hanem közvetlenül a hasi fő verőérből, az ágyéki szakaszon ered.
26. Ugyanez az eredet szabja meg a here nyirokelvezetését is, amely nem a lágyék, hanem a hasi fő verőér menti, ágyéki nyirokcsomók felé tart.
27. A here leszállását egy zsinórszerű képlet, a vezérszalag (gubernaculum testis) irányítja, amely a here alsó pólusát a leendő herezacskó tájékához köti.
28. Miközben a test hossza gyorsan növekszik, a vezérszalag alig hosszabbodik, sőt megrövidül és megvastagszik, s ezzel mintegy a herezacskó felé húzza a herét.
29. A leszállást megelőzően a hashártya ujjszerű kitüremkedése, a hüvelyhártyanyúlvány (processus vaginalis) türemkedik előre a hasfalon át a herezacskó felé.
30. Ez a nyúlvány jelöli ki és nyitja meg a hasfal rétegein átvezető járatot, a lágyékcsatornát (canalis inguinalis), amelyen keresztül a here később áthalad.
31. A here leszállása két, egymástól jól elkülöníthető szakaszban zajlik, amelyeket eltérő mozgatóerők és szabályozó jelek irányítanak.
32. Az első, hasűri szakaszban a here a hasüreg hátsó falán viszonylag lejjebb, a lágyékcsatorna belső nyílásához, a belső sérvkapuhoz kerül.
33. Ebben a szakaszban főként a vezérszalag megvastagodása és a törzs növekedéséhez viszonyított rögzültsége mozdítja el a herét lefelé.
34. A második, lágyék–herezacskó szakasz jóval később, jellemzően a magzati élet hetedik hónapja körül kezdődik, és férfinemi hormonok irányítása alatt áll.
35. Ekkor a here a lágyékcsatornán áthaladva jut a herezacskóba, rendszerint a születés idejére vagy röviddel utána foglalva el végleges helyét.
36. Leszállása közben a here nem szakad el eredeti telepétől, hanem magával viszi a magasból eredő ereit, idegeit és ondóvezetékét, amelyek együtt alkotják az ondózsinórt.
37. Ennek következtében a herét ellátó verőér a felnőttben is feltűnően hosszú, hiszen az ágyéki tájékról a herezacskóig kell lehúzódnia.
38. A here tehát, akárcsak a rekesz, „elárulja” magas eredetét: ér-, ideg- és nyirokképlete arról a tájékról származik, ahol a szerv kezdetben elhelyezkedett.
39. A hüvelyhártyanyúlvány rendes esetben a leszállás befejeztével nagyrészt elzáródik, és fölös, nyitott szakasza visszafejlődik.
40. A nyúlványból csupán a herét körülvevő savós hüvelyhártya (tunica vaginalis) marad meg, amely a herét körülölelő, zárt savós tasakot képez.
41. A here leszállásának végeredménye, hogy az ivarmirigy a hasüregen kívülre, a herezacskóba kerül, vagyis a test magján kívül foglal helyet.
42. Ez a testen kívüli fekvés első pillantásra hátrányosnak tűnik, hiszen a herét kiszolgáltatja a sérülésnek, mégis fontos élettani előnnyel jár.
43. A herezacskóban uralkodó hőmérséklet néhány fokkal alacsonyabb a test belsejénél, és éppen ez a hűvösebb környezet szükséges a hímivarsejtek szabályos képződéséhez.
44. Az összehasonlító anatómia szempontjából azonban a leszállt, testen kívüli here korántsem általános az emlősök között, hanem több eltérő megoldás létezik egymás mellett.
45. Számos emlős, így az elefánt, a bálnák vagy a vízi tehenek megtartják heréjüket a hasüregben, tehát testük belsejében őrzik ivarmirigyeiket.
46. Ezek az úgynevezett hasüri heréjű fajok azt bizonyítják, hogy a spermatogenezis nem feltétlenül kívánja meg a leszállást, hiszen belső testhőmérsékleten is végbemehet.
47. A here leszállása és külső fekvése ezért nem egyetemes szükségszerűség, hanem az emlősök egy részére jellemző, sajátos fejlődési és élettani megoldás.
48. A rekesz és a here vándorlása egymástól függetlenül zajlik, mégis ugyanazt az alapelvet szemlélteti: a szerv nem ott marad, ahol keletkezik, hanem eredeti telepét elhagyva ereszkedik le végleges helyére.
49. Mindkét esetben a szerv magával viszi kezdeti ér- és idegellátását, ezért a felnőtt test látszólag rendellenes vonásai — a rekeszideg hosszú útja, a herét ellátó erek magas eredése — a leszállás nyomaként válnak érthetővé.
50. A vándorlás így egyszerre magyarázza a szervek végleges fekvését és ellátásuk sajátos rendjét, s egyben előrevetíti azokat a fejlődési rendellenességeket, amelyek éppen akkor keletkeznek, ha e leszállás hiányos vagy téves marad.
51. A rekesz és a here vándorlása bonyolult, több lépésből álló folyamat, amelynek bármely szakasza megzavarodhat, és a zavar jellegzetes fejlődési rendellenességekben mutatkozik meg.
52. E rendellenességek nem érthetők meg pusztán a felnőtt anatómia alapján, hanem csakis a normális fejlődésmenet ismeretében, amelyhez képest hiányt vagy tévedést jelentenek.
53. Jellemző, hogy a hiba helye és formája rendszerint pontosan arra a fejlődési lépésre utal vissza, amely elmaradt vagy hibásan ment végbe.
54. Ezért a fejlődési rendellenességek egyúttal megvilágítják magát a normális folyamatot is, amennyiben visszafelé olvasva feltárják annak egyes lépéseit.
55. A rekesz fejlődési rendellenességei leggyakrabban abból erednek, hogy a rekeszt alkotó négy építőelem valamelyike nem zárja le teljesen a mellüreg és a hasüreg közötti nyílást.
56. A záródás elmaradása rést hagy a rekeszben, amelyen át a hasűri szervek a mellüregbe türemkedhetnek, és rekeszsérv (hernia diaphragmatica) jön létre.
57. A veleszületett rekeszsérv leggyakoribb formája a hátsó-oldalsó rekeszsérv, amelyet a mellhártya–hashártya lemez késői vagy hiányos záródása okoz.
58. Ez a rés a rekesz hátsó-oldalsó részén marad nyitva, és az érintett oldalon szabad átjárást enged a hasüreg és a mellüreg között.
59. A rendellenesség jóval gyakrabban jelentkezik a bal oldalon, mert a jobb oldali nyílást a fejlődő máj korán elzárja, a bal oldal viszont hosszabb ideig nyitva marad.
60. A résen keresztül a gyomor, a vékonybél kacsai, sőt a lép vagy a máj egy része is felnyomulhat a mellüregbe, és ott elfoglalja a fejlődő tüdő helyét.
61. A mellüregbe került hasűri szervek nyomása megakadályozza az érintett oldali tüdő szabályos kifejlődését, ezért az fejletlen és kisméretű marad.
62. E tüdőfejletlenség (hypoplasia) a hátsó-oldalsó rekeszsérv legsúlyosabb következménye, mert közvetlenül a születés utáni légzést veszélyezteti.
63. A születés pillanatában, amikor az újszülöttnek először kellene levegőt vennie, a fejletlen tüdő nem képes ellátni feladatát, és súlyos légzési elégtelenség alakul ki.
64. A helyzetet tovább rontja, hogy a tüdő ereinek fejletlensége miatt a kisvérköri nyomás magas marad, ami a tüdő átáramlását tovább nehezíti.
65. A bélkacsok jelenléte a mellüregben a szívet és a középső mellűri szerveket az ellenkező oldal felé tolhatja, ami a másik tüdőt is összenyomja.
66. A hátsó-oldalsó rekeszsérv ezért az egyik legsúlyosabb veleszületett rendellenesség, amely az újszülöttet közvetlenül életveszélybe sodorhatja.
67. Ellátása műtéti: a mellüregbe került szerveket vissza kell helyezni a hasüregbe, majd a rekesz nyílását zárni.
68. A gyermek életkilátásait azonban nem elsősorban maga a rés, hanem a tüdő fejletlenségének mértéke szabja meg, amely a műtét után sem tehető teljesen jóvá.
69. A rekeszsérv ritkább formája az elülső, szegycsont mögötti rekeszsérv, amely a rekesz elülső részének, a szegycsonthoz kapcsolódó tájéknak a gyenge záródásából ered.
70. Ez a rés rendszerint kisebb, mint a hátsó-oldalsó sérvé, ezért gyakran csak kevés hasűri zsír vagy bél türemkedik rajta keresztül.
71. A tünetek emiatt enyhébbek vagy teljesen hiányoznak, és a rendellenesség olykor csak felnőttkorban, véletlenül derül ki.
72. A rekeszsérvtől el kell különíteni a rekesz elernyedését (eventratio diaphragmatica), amelynél a rekesz folytonos marad, de izomzata hiányos és kórosan vékony.
73. Az elvékonyodott rekeszlemez nem tartja meg helyzetét, hanem a hasűri szervek nyomására kórosan magasra domborodik a mellüregbe.
74. Ilyenkor tehát nem valódi rés, hanem az izomzat fejlődési gyengesége okozza a szervek felnyomulását, ezért a kórkép a valódi sérvtől lényegében különbözik.
75. Külön csoportot alkot a nyelőcső átvezető nyílásához, a rekeszi résnek nevezett tájékhoz kötődő sérv, amelynél a gyomor felső része a rekesz fölé, a mellüregbe csúszik.
76. Ez a rekeszi résen át kialakuló sérv részben a nyílás veleszületett tágasságával, részben a támasztó képletek gyengeségével függ össze.
77. Következménye elsősorban a gyomortartalom visszaáramlása a nyelőcsőbe, amely égő érzést és a nyelőcső nyálkahártyájának izgalmát okozza.
78. A rekesz különböző sérvei így pontosan megfeleltethetők a rekeszt felépítő elemeknek: minden hiba azon a tájékon jelentkezik, ahol a megfelelő építőelem záródása elmaradt.
79. A sérv helye ezért nem esetleges, hanem a fejlődés menetét tükrözi, és visszafelé olvasva megmutatja, melyik lemez nem teljesítette feladatát.
80. A here leszállásának rendellenességei hasonló elv szerint értelmezhetők, mert a leszállás egyes lépéseinek elmaradása jellegzetes kórképeket eredményez.
81. A leggyakoribb rendellenesség a rejtettheréjűség (cryptorchismus), amelynél a here nem éri el a herezacskót, hanem leszállási útjának valamelyik pontján megreked.
82. A megrekedt here a hasüregben, a lágyékcsatornában vagy annak külső nyílásánál maradhat, mindig a normális leszállási útvonal mentén.
83. A rejtett here az egyik leggyakoribb veleszületett rendellenesség a fiú újszülöttek körében, és különösen gyakori a koraszülötteknél, akiknél a második szakasz még nem fejeződött be.
84. Az esetek jelentős részében a here a születés utáni első hónapokban magától leszáll, mert a hormonális irányítás alatt álló második szakasz utólag befejeződik.
85. Ha a leszállás egy bizonyos életkorig mégsem következik be, a herét műtéti úton kell a herezacskóba helyezni és ott rögzíteni.
86. A beavatkozás időzítése lényeges, mert a hasüregi hőmérsékleten maradó here károsodik, és ez a későbbi működését tartósan rontja.
87. A rejtett here legfontosabb következménye, hogy a testhőmérsékleten tartott ivarmirigyben a hímivarsejtek képződése zavart szenved, ami csökkent termékenységhez vezethet.
88. A károsodás annál súlyosabb, minél tovább marad a here a meleg hasüregben, és kétoldali rejtettheréjűség esetén a terméketlenség veszélye jelentős.
89. A meg nem szállt here emellett fokozott daganatképződési hajlamot mutat, ezért a rendellenesség rendezése után is éber megfigyelést igényel.
90. A hasüregben vagy a lágyékcsatornában fekvő here ráadásul könnyebben csavarodhat meg saját ellátó zsinórja körül, ami hirtelen, heveny kórképet okozhat.
91. A rejtett herét meg kell különböztetni a húzódó (retraktilis) herétől, amely a heréemelő izom reflexes összehúzódása miatt átmenetileg felhúzódik, de a herezacskóba visszahelyezhető.
92. Ez utóbbi nem valódi fejlődési rendellenesség, mert a here leszállása befejeződött, és a felhúzódás csupán izomreflex következménye.
93. A rejtett herétől elkülönítendő a rendellenes helyzetű, úgynevezett ektópiás here, amely nem a szokásos úton reked meg, hanem attól eltérve téves helyre kerül.
94. Az ektópiás here a lágyékcsatornát elhagyva a szokásos útvonalon kívül, például a hasfal felszínén, a comb tájékán vagy a gát környékén helyezkedhet el.
95. Az eltérést rendszerint a vezérszalag téves irányba futó rostja okozza, amely a herét a helyes útvonal helyett más tájék felé húzza.
96. A here leszállásának másik nagy rendellenesség-csoportja a hüvelyhártyanyúlvány záródásának elmaradásából ered, amely rendes esetben a leszállás után visszafejlődik.
97. Ha a nyúlvány nyitva marad, a hasüreg és a herezacskó közötti járat fennmarad, amelyen keresztül hasűri tartalom juthat a lágyékcsatornába.
98. A nyitva maradt nyúlványon át a bél kacsa türemkedhet le a lágyékcsatornába, és veleszületett lágyéksérv (hernia inguinalis) alakul ki.
99. Az így kialakuló sérv az úgynevezett ferde vagy indirekt lágyéksérv, mert a bél a here útját követve, a belső sérvkapun át lép a csatornába.
100. Ha a nyúlvány nyitott marad, de szűk, akkor nem bél, hanem csak hashártyafolyadék gyűlik le a herezacskóba, és folyadékgyülem, vízsérv (hydrocele) keletkezik.
101. A vízsérv és a veleszületett lágyéksérv tehát ugyanannak a fejlődési hibának két fokozata, amelyet a nyitva maradt járat szélessége különböztet meg.
102. Mindkét kórkép közvetlenül a here leszállásának útját idézi, hiszen éppen azon a nyíláson és csatornán keletkezik, amelyet a leszálló here korábban kijelölt.
103. A rekesz és a here fejlődési rendellenességei így közös elvet szemléltetnek: a vándorlás minden szakasza magában hordozza a hiba lehetőségét, és a hiba mindig a megzavart lépés helyén és formájában jelentkezik.
104. A rekeszsérv a rekeszt felépítő lemez záródásának, a rejtett here a leszállás megrekedésének, a lágyéksérv pedig a hüvelyhártyanyúlvány nyitva maradásának a lenyomata.
105. Ezek a kórképek ezért nem elszigetelt hibák, hanem a szervvándorlás olvasható nyomai, amelyek a normális fejlődés menetét éppen zavaraik révén világítják meg.
(aufklappen)német
1. Im sich entwickelnden menschlichen Körper entsteht manches Organ nicht an der Stelle, an der es sich beim Erwachsenen schließlich findet, sondern legt von seiner ursprünglichen Anlage aus einen längeren Weg zurück, ehe es seine endgültige Lage erreicht.
2. Zwei klassische Beispiele einer solchen Organwanderung liefern das Zwerchfell und der Hoden, die beide aus einer höheren Ausgangslage in ihre endgültige Position hinabsteigen.
3. Das Gemeinsame dieser Wanderung besteht darin, dass das Organ seine ursprüngliche Gefäß- und Nervenversorgung mitnimmt, weshalb seine nervale oder vaskuläre Zuordnung beim Erwachsenen oft aus einer überraschend entfernten Region stammt.
4. Das Zwerchfell entsteht in der Halsregion und sinkt anschließend an die Grenze zwischen Brust- und Bauchhöhle hinab, der Hoden hingegen bildet sich an der hinteren Bauchwand, ehe er in den Hodensack gelangt.
5. Gerade deshalb werden zahlreiche scheinbar merkwürdige Züge der Erwachsenenanatomie — der lange Verlauf des Zwerchfellnervs oder der hohe Ursprung der den Hoden versorgenden Gefäße — erst im Wissen um diese Wanderung verständlich.
6. Das Zwerchfell entsteht nicht aus einer einzigen Anlage, sondern aus der Vereinigung von vier verschiedenen embryonalen Bausteinen, die im Laufe der Entwicklung allmählich miteinander verwachsen.
7. Sein erstes und wichtigstes Element ist das Septum transversum, eine kräftige Platte in der Mittellinie, die unterhalb des Herzens verläuft und die Grundlage des mittleren, sehnigen Anteils des Zwerchfells (Centrum tendineum) bildet.
8. Die anfangs weiten Öffnungen, die Brust- und Bauchhöhle verbinden, werden beiderseits durch die Pleuroperitonealmembranen (Membranae pleuroperitoneales) verschlossen, die das Zwerchfell nach hinten hin ergänzen.
9. Das dritte Element ist das dorsale Mesenterium des Ösophagus, aus dessen Material sich die Schenkel des Zwerchfells, also die an der Wirbelsäule befestigten muskulösen Fortsätze, entwickeln.
10. Die vierte Quelle ist die Muskulatur der Körperwand, aus der der äußere, muskulöse Ring des Zwerchfells hervorgeht, während in das sich entwickelnde Zwerchfell aus den benachbarten Segmenten Muskelfasern einwandern.
11. Das Ergebnis der Verschmelzung dieser vier Elemente ist die charakteristische kuppelförmige Muskelplatte, deren sehnige Mitte und muskulöser Rand von unterschiedlicher Herkunft sind und dennoch ein einheitliches Organ bilden.
12. Die Muskulatur des Zwerchfells entsteht auffallend hoch, in Höhe der Ursegmente der Halsregion, etwa im Bereich des dritten, vierten und fünften Halssegments.
13. Aus diesem hohen Ursprung folgt, dass auch der das Zwerchfell bewegende Nerv, der Nervus phrenicus, aus den zervikalen Spinalnerven, aus der dritten bis fünften Halswurzel, hervorgeht.
14. Der Zwerchfellnerv erreicht und innerviert die Anlage des Zwerchfells somit bereits zu einem Zeitpunkt, da diese noch hoch in der Halsregion liegt.
15. Beim raschen Wachstum des Körpers, insbesondere bei der Ausdehnung der Herz- und Lungenanlage, verschiebt sich das Septum transversum und mit ihm das sich entwickelnde Zwerchfell allmählich nach unten, in Richtung Rumpf.
16. Während das Zwerchfell hinabsteigt, zieht es den bereits früher an ihm angewachsenen Zwerchfellnerv mit sich, der deshalb einen immer längeren Weg zurücklegen muss.
17. Beim Erwachsenen gelangt der Zwerchfellnerv daher vom Hals ausgehend durch die Brusthöhle, am Herzen vorbei, bis zum Zwerchfell hinab, obwohl der innervierte Muskel tief im Rumpf liegt.
18. Dieser ungewöhnlich lange Verlauf ist kein Zufall, sondern der bleibende Abdruck des Zwerchfellabstiegs, ähnlich wie auch der Umweg des rückläufigen Kehlkopfnervs ein entwicklungsgeschichtliches Erbe ist.
19. Das Zwerchfell verankert sich schließlich an der Grenze zwischen Brust- und Bauchhöhle, kuppelförmig über die Bauchorgane gewölbt, vorn am Fortsatz des Brustbeins und hinten mit seinen Schenkeln an den Lendenwirbeln befestigt.
20. In dieser Lage trennt es die beiden großen Körperhöhlen vollständig voneinander und wird zugleich zum wichtigsten Einatemmuskel, der sich bei seiner Kontraktion abflacht und das Volumen der Brusthöhle vergrößert.
21. Einige feste Öffnungen im Zwerchfell gestatten einen Durchtritt zwischen den beiden Höhlen, durch die die Speiseröhre, die Hauptschlagader und die untere Hohlvene hindurchziehen.
22. Die zweite große Wanderung, die des Hodens, verläuft in einer anderen Region und teils aus anderem Grund, verbindet aber ähnlich wie die des Zwerchfells den hohen Ursprung des Organs mit seinem Abstieg.
23. Die Hoden entstehen an der hinteren Wand der embryonalen Bauchhöhle, in der Nähe der sich entwickelnden Nieren, aus dem Material der sogenannten Genitalleiste (Crista gonadalis).
24. Zunächst liegt der Hoden somit hoch, in der Lendenregion, hinter dem Bauchfell (retroperitoneal), ebenso wie ursprünglich auch die Niere.
25. Diese hohe Ausgangslage erklärt, dass die den Hoden versorgende Arterie nicht aus der Nähe, sondern unmittelbar aus der Bauchaorta, in Höhe des Lendenabschnitts, entspringt.
26. Derselbe Ursprung bestimmt auch den Lymphabfluss des Hodens, der nicht zu den Leisten-, sondern zu den entlang der Bauchaorta gelegenen lumbalen Lymphknoten zieht.
27. Den Abstieg des Hodens leitet ein strangförmiges Gebilde, das Leitband (Gubernaculum testis), das den unteren Pol des Hodens mit der Region des künftigen Hodensacks verbindet.
28. Während die Länge des Körpers rasch zunimmt, verlängert sich das Leitband kaum, verkürzt und verdickt sich sogar und zieht den Hoden gleichsam auf den Hodensack zu.
29. Dem Abstieg voraus stülpt sich eine fingerförmige Ausstülpung des Bauchfells, der Processus vaginalis, durch die Bauchwand hindurch auf den Hodensack zu.
30. Diese Ausstülpung zeichnet den durch die Schichten der Bauchwand führenden Gang, den Leistenkanal (Canalis inguinalis), vor und öffnet ihn, durch den der Hoden später hindurchtritt.
31. Der Abstieg des Hodens verläuft in zwei deutlich voneinander unterscheidbaren Phasen, die von unterschiedlichen treibenden Kräften und Steuersignalen gelenkt werden.
32. In der ersten, transabdominalen Phase gelangt der Hoden an der hinteren Bauchwand relativ weiter nach unten, bis zur inneren Öffnung des Leistenkanals, dem inneren Leistenring.
33. In dieser Phase bewegt vor allem die Verdickung des Leitbands und dessen Verankerung gegenüber dem wachsenden Rumpf den Hoden nach unten.
34. Die zweite, inguinoskrotale Phase beginnt weit später, typischerweise um den siebten Monat des fötalen Lebens, und steht unter der Steuerung männlicher Geschlechtshormone.
35. Nun gelangt der Hoden durch den Leistenkanal hindurch in den Hodensack und nimmt in der Regel zum Zeitpunkt der Geburt oder kurz danach seine endgültige Lage ein.
36. Während seines Abstiegs löst sich der Hoden nicht von seiner ursprünglichen Anlage, sondern nimmt seine aus der Höhe entspringenden Gefäße, Nerven und den Samenleiter mit, die zusammen den Samenstrang bilden.
37. Infolgedessen ist die den Hoden versorgende Arterie auch beim Erwachsenen auffallend lang, da sie von der Lendenregion bis zum Hodensack hinabziehen muss.
38. Der Hoden „verrät“ somit ebenso wie das Zwerchfell seinen hohen Ursprung: seine Gefäß-, Nerven- und Lymphversorgung stammt aus jener Region, in der das Organ ursprünglich lag.
39. Der Processus vaginalis verschließt sich im Normalfall nach Abschluss des Abstiegs größtenteils, und sein überflüssiger, offener Abschnitt bildet sich zurück.
40. Von der Ausstülpung bleibt lediglich die den Hoden umgebende seröse Hodenhülle (Tunica vaginalis) erhalten, die einen den Hoden umschließenden, geschlossenen serösen Sack bildet.
41. Das Endergebnis des Hodenabstiegs besteht darin, dass die Keimdrüse außerhalb der Bauchhöhle, in den Hodensack, zu liegen kommt, also außerhalb des Körperkerns Platz findet.
42. Diese Lage außerhalb des Körpers erscheint auf den ersten Blick nachteilig, da sie den Hoden Verletzungen aussetzt, bringt jedoch einen wichtigen physiologischen Vorteil mit sich.
43. Die im Hodensack herrschende Temperatur liegt einige Grad unter der des Körperinneren, und gerade diese kühlere Umgebung ist für die ordnungsgemäße Bildung der männlichen Keimzellen erforderlich.
44. Aus Sicht der vergleichenden Anatomie ist der abgestiegene, außerhalb des Körpers gelegene Hoden unter den Säugetieren jedoch keineswegs allgemein, vielmehr bestehen mehrere unterschiedliche Lösungen nebeneinander.
45. Zahlreiche Säugetiere, so der Elefant, die Wale oder die Seekühe, behalten ihre Hoden in der Bauchhöhle und bewahren ihre Keimdrüsen somit im Inneren ihres Körpers.
46. Diese Arten mit dauerhaft im Körperinneren verbleibenden Hoden belegen, dass die Spermienbildung den Abstieg nicht zwingend erfordert, da sie auch bei innerer Körpertemperatur ablaufen kann.
47. Der Abstieg des Hodens und seine äußere Lage sind daher keine allgemeine Notwendigkeit, sondern eine für einen Teil der Säugetiere kennzeichnende, eigentümliche entwicklungsgeschichtliche und physiologische Lösung.
48. Die Wanderung von Zwerchfell und Hoden verläuft unabhängig voneinander und veranschaulicht dennoch dasselbe Grundprinzip: das Organ bleibt nicht dort, wo es entsteht, sondern verlässt seine ursprüngliche Anlage und steigt an seinen endgültigen Ort hinab.
49. In beiden Fällen nimmt das Organ seine anfängliche Gefäß- und Nervenversorgung mit, weshalb die scheinbar regelwidrigen Züge des erwachsenen Körpers — der lange Weg des Zwerchfellnervs, der hohe Ursprung der den Hoden versorgenden Gefäße — als Spur des Abstiegs verständlich werden.
50. Die Wanderung erklärt somit zugleich die endgültige Lage der Organe und die eigentümliche Ordnung ihrer Versorgung und deutet zugleich jene Fehlbildungen voraus, die gerade dann entstehen, wenn dieser Abstieg unvollständig oder fehlgeleitet bleibt.
51. Die Wanderung von Zwerchfell und Hoden ist ein komplizierter, aus mehreren Schritten bestehender Vorgang, dessen jede Phase gestört werden kann, wobei sich die Störung in charakteristischen Fehlbildungen zeigt.
52. Diese Fehlbildungen lassen sich nicht allein aus der Erwachsenenanatomie heraus verstehen, sondern nur im Wissen um den normalen Entwicklungsgang, gegenüber dem sie einen Mangel oder einen Fehler darstellen.
53. Bezeichnend ist, dass Ort und Form des Fehlers in der Regel genau auf jenen Entwicklungsschritt zurückverweisen, der ausgeblieben ist oder fehlerhaft verlaufen ist.
54. Deshalb beleuchten die Fehlbildungen zugleich den normalen Vorgang selbst, indem sie, rückwärts gelesen, dessen einzelne Schritte offenlegen.
55. Die Fehlbildungen des Zwerchfells rühren am häufigsten daher, dass eines der vier das Zwerchfell bildenden Elemente die Öffnung zwischen Brust- und Bauchhöhle nicht vollständig verschließt.
56. Das Ausbleiben des Verschlusses lässt im Zwerchfell eine Lücke bestehen, durch die die Bauchorgane in die Brusthöhle vordringen können, sodass ein Zwerchfellbruch (Hernia diaphragmatica) entsteht.
57. Die häufigste Form des angeborenen Zwerchfellbruchs ist der hintere-seitliche Zwerchfellbruch, der durch den späten oder unvollständigen Verschluss der Pleuroperitonealmembran verursacht wird.
58. Diese Lücke bleibt am hinteren-seitlichen Anteil des Zwerchfells offen und gestattet auf der betroffenen Seite einen freien Durchtritt zwischen Bauch- und Brusthöhle.
59. Die Fehlbildung tritt weit häufiger auf der linken Seite auf, weil die rechte Öffnung durch die sich entwickelnde Leber früh verschlossen wird, während die linke Seite länger offen bleibt.
60. Durch die Lücke können der Magen, Dünndarmschlingen und sogar ein Teil der Milz oder der Leber in die Brusthöhle aufsteigen und dort den Raum des sich entwickelnden Lungengewebes einnehmen.
61. Der Druck der in die Brusthöhle gelangten Bauchorgane verhindert die ordnungsgemäße Entfaltung der Lunge auf der betroffenen Seite, sodass diese unterentwickelt und klein bleibt.
62. Diese Lungenunterentwicklung (Hypoplasie) ist die schwerste Folge des hinteren-seitlichen Zwerchfellbruchs, weil sie unmittelbar die Atmung nach der Geburt gefährdet.
63. Im Augenblick der Geburt, wenn das Neugeborene zum ersten Mal atmen sollte, ist die unterentwickelte Lunge nicht in der Lage, ihre Aufgabe zu erfüllen, und es entsteht eine schwere Atemnot.
64. Verschärft wird die Lage dadurch, dass wegen der Unterentwicklung der Lungengefäße der Druck im Lungenkreislauf hoch bleibt, was die Durchblutung der Lunge zusätzlich erschwert.
65. Das Vorhandensein der Darmschlingen in der Brusthöhle kann das Herz und die mittleren Brustorgane zur Gegenseite verdrängen, wodurch auch die andere Lunge zusammengedrückt wird.
66. Der hintere-seitliche Zwerchfellbruch ist deshalb eine der schwersten angeborenen Fehlbildungen, die das Neugeborene unmittelbar in Lebensgefahr bringen kann.
67. Ihre Versorgung ist chirurgisch: die in die Brusthöhle gelangten Organe müssen in die Bauchhöhle zurückverlagert und die Lücke des Zwerchfells verschlossen werden.
68. Die Überlebensaussichten des Kindes werden jedoch nicht in erster Linie durch die Lücke selbst, sondern durch das Ausmaß der Lungenunterentwicklung bestimmt, die auch nach der Operation nicht vollständig behoben werden kann.
69. Eine seltenere Form des Zwerchfellbruchs ist der vordere, hinter dem Brustbein gelegene Zwerchfellbruch, der aus dem schwachen Verschluss des vorderen, an das Brustbein grenzenden Anteils des Zwerchfells hervorgeht.
70. Diese Lücke ist gewöhnlich kleiner als die des hinteren-seitlichen Bruchs, weshalb oft nur wenig Bauchfett oder Darm durch sie hindurchtritt.
71. Die Beschwerden sind daher milder oder fehlen völlig, und die Fehlbildung wird bisweilen erst im Erwachsenenalter zufällig entdeckt.
72. Vom Zwerchfellbruch ist die Zwerchfellrelaxation (Eventratio diaphragmatica) zu unterscheiden, bei der das Zwerchfell durchgehend bleibt, seine Muskulatur jedoch mangelhaft und krankhaft dünn ist.
73. Die verdünnte Zwerchfellplatte behält ihre Lage nicht bei, sondern wölbt sich unter dem Druck der Bauchorgane krankhaft weit in die Brusthöhle vor.
74. In diesem Fall verursacht somit nicht eine echte Lücke, sondern die entwicklungsbedingte Schwäche der Muskulatur das Vordringen der Organe, weshalb sich das Krankheitsbild vom echten Bruch wesentlich unterscheidet.
75. Eine eigene Gruppe bildet der an die Durchtrittsöffnung der Speiseröhre, den sogenannten Hiatus, gebundene Bruch, bei dem der obere Teil des Magens über das Zwerchfell hinaus in die Brusthöhle gleitet.
76. Dieser durch den Hiatus entstehende Bruch hängt teils mit der angeborenen Weite der Öffnung, teils mit der Schwäche der stützenden Strukturen zusammen.
77. Ihre Folge ist vor allem der Rückfluss des Mageninhalts in die Speiseröhre, der ein brennendes Gefühl und eine Reizung der Schleimhaut der Speiseröhre verursacht.
78. Die verschiedenen Zwerchfellbrüche lassen sich somit den das Zwerchfell aufbauenden Elementen genau zuordnen: jeder Fehler tritt in jener Region auf, in der der Verschluss des entsprechenden Bauelements ausgeblieben ist.
79. Der Ort des Bruchs ist deshalb nicht zufällig, sondern spiegelt den Gang der Entwicklung wider und zeigt, rückwärts gelesen, welche Platte ihre Aufgabe nicht erfüllt hat.
80. Die Fehlbildungen des Hodenabstiegs lassen sich nach demselben Prinzip deuten, denn das Ausbleiben einzelner Schritte des Abstiegs führt zu charakteristischen Krankheitsbildern.
81. Die häufigste Fehlbildung ist der Hodenhochstand (Kryptorchismus), bei dem der Hoden den Hodensack nicht erreicht, sondern an irgendeinem Punkt seines Abstiegswegs stecken bleibt.
82. Der stecken gebliebene Hoden kann in der Bauchhöhle, im Leistenkanal oder an dessen äußerer Öffnung verbleiben, stets entlang des normalen Abstiegswegs.
83. Der Hodenhochstand gehört zu den häufigsten angeborenen Fehlbildungen bei männlichen Neugeborenen und ist besonders bei Frühgeborenen häufig, bei denen die zweite Phase noch nicht abgeschlossen ist.
84. In einem erheblichen Teil der Fälle steigt der Hoden in den ersten Monaten nach der Geburt von selbst ab, weil die unter hormoneller Steuerung stehende zweite Phase nachträglich zum Abschluss kommt.
85. Bleibt der Abstieg bis zu einem bestimmten Lebensalter dennoch aus, muss der Hoden auf chirurgischem Weg in den Hodensack verlagert und dort befestigt werden.
86. Der Zeitpunkt des Eingriffs ist wesentlich, weil der bei Bauchhöhlentemperatur verbleibende Hoden Schaden nimmt, was seine spätere Funktion dauerhaft beeinträchtigt.
87. Die wichtigste Folge des Hodenhochstands besteht darin, dass in der bei Körpertemperatur gehaltenen Keimdrüse die Bildung der männlichen Keimzellen gestört wird, was zu verminderter Fruchtbarkeit führen kann.
88. Der Schaden ist umso schwerer, je länger der Hoden in der warmen Bauchhöhle verbleibt, und bei beidseitigem Hodenhochstand ist die Gefahr der Unfruchtbarkeit erheblich.
89. Der nicht abgestiegene Hoden zeigt darüber hinaus eine erhöhte Neigung zur Geschwulstbildung, weshalb er auch nach der Behebung der Fehlbildung eine wachsame Beobachtung erfordert.
90. Der in der Bauchhöhle oder im Leistenkanal liegende Hoden kann sich zudem leichter um seinen eigenen Versorgungsstrang drehen, was ein plötzliches, akutes Krankheitsbild hervorrufen kann.
91. Der Hodenhochstand ist vom Pendelhoden (retraktilen Hoden) zu unterscheiden, der sich durch die reflektorische Kontraktion des Hodenhebermuskels vorübergehend nach oben zieht, jedoch in den Hodensack zurückverlagert werden kann.
92. Letzterer ist keine echte Fehlbildung, da der Abstieg des Hodens abgeschlossen ist und das Hochziehen nur die Folge eines Muskelreflexes darstellt.
93. Vom Hodenhochstand zu trennen ist der fehlplatzierte, sogenannte ektope Hoden, der nicht auf dem üblichen Weg stecken bleibt, sondern von diesem abweichend an einen falschen Ort gelangt.
94. Der ektope Hoden kann nach Verlassen des Leistenkanals außerhalb des üblichen Wegs liegen, etwa an der Oberfläche der Bauchwand, in der Gegend des Oberschenkels oder im Bereich des Damms.
95. Die Abweichung wird gewöhnlich durch eine in die falsche Richtung ziehende Faser des Leitbands verursacht, die den Hoden statt auf den richtigen Weg zu einer anderen Region hin zieht.
96. Die andere große Gruppe von Fehlbildungen des Hodenabstiegs rührt vom Ausbleiben des Verschlusses des Processus vaginalis her, der sich im Normalfall nach dem Abstieg zurückbildet.
97. Bleibt die Ausstülpung offen, so besteht der Gang zwischen Bauchhöhle und Hodensack fort, durch den Bauchinhalt in den Leistenkanal gelangen kann.
98. Durch die offen gebliebene Ausstülpung kann eine Darmschlinge in den Leistenkanal hinabtreten, sodass ein angeborener Leistenbruch (Hernia inguinalis) entsteht.
99. Der so entstehende Bruch ist der sogenannte schräge oder indirekte Leistenbruch, weil der Darm dem Weg des Hodens folgend durch den inneren Leistenring in den Kanal eintritt.
100. Bleibt die Ausstülpung offen, aber eng, so sammelt sich nicht Darm, sondern nur Bauchfellflüssigkeit im Hodensack an, und es entsteht eine Flüssigkeitsansammlung, ein Wasserbruch (Hydrocele).
101. Der Wasserbruch und der angeborene Leistenbruch sind somit zwei Abstufungen desselben Entwicklungsfehlers, die sich durch die Weite des offen gebliebenen Gangs unterscheiden.
102. Beide Krankheitsbilder rufen unmittelbar den Weg des Hodenabstiegs in Erinnerung, da sie gerade an jener Öffnung und in jenem Kanal entstehen, die der absteigende Hoden zuvor vorgezeichnet hat.
103. Die Fehlbildungen von Zwerchfell und Hoden veranschaulichen somit ein gemeinsames Prinzip: jede Phase der Wanderung trägt die Möglichkeit des Fehlers in sich, und der Fehler zeigt sich stets am Ort und in der Form des gestörten Schritts.
104. Der Zwerchfellbruch ist der Abdruck des ausgebliebenen Verschlusses einer Zwerchfellplatte, der Hodenhochstand der Abdruck eines steckengebliebenen Abstiegs und der Leistenbruch der Abdruck eines offen gebliebenen Processus vaginalis.
105. Diese Krankheitsbilder sind daher keine isolierten Fehler, sondern lesbare Spuren der Organwanderung, die den Gang der normalen Entwicklung gerade durch ihre Störungen erhellen.