4.10.3 – Az alsó állcsont és az állkapocsízület – Unterkiefer und Kiefergelenk
1. Az alsó állcsont, latin nevén mandibula, az arckoponya legnagyobb és legerősebb csontja. – Der Unterkiefer, lateinisch Mandibula, ist der größte und kräftigste Knochen des Gesichtsschädels.
2. Ez az egyetlen koponyacsont, amely valódi, szabadon mozgó ízülettel kapcsolódik a koponyához. – Er ist der einzige Schädelknochen, der durch ein echtes, frei bewegliches Gelenk mit dem Schädel verbunden ist.
3. Az alsó állcsont patkó alakú testből és két felfelé irányuló ágból áll. – Der Unterkiefer besteht aus einem hufeisenförmigen Körper und zwei nach oben gerichteten Ästen.
4. A test alsó széle tömör alapot alkot, felső részén pedig a fogmedri rész helyezkedik el. – Der Unterrand des Körpers bildet eine feste Basis, während sich oben der zahntragende Alveolarteil befindet.
5. A fogmedri rész tartalmazza az alsó fogak fogmedreit. – Der Alveolarteil enthält die Zahnfächer der unteren Zähne.
6. Fogvesztés után ez a rész fokozatosan visszafejlődhet és alacsonyabbá válhat. – Nach Zahnverlust kann sich dieser Abschnitt allmählich zurückbilden und niedriger werden.
7. A test elülső középvonalában található az állcsúcs kiemelkedése. – In der vorderen Mittellinie des Körpers befindet sich der Vorsprung des Kinns.
8. Ettől kétoldalt helyezkedik el a foramen mentale, amelyen idegek és erek lépnek ki. – Beidseits davon liegt das Foramen mentale, durch das Nerven und Gefäße austreten.
9. A test belső felszínén tapadási helyek és kisebb gödrök találhatók a nyelv és a szájfenék képletei számára. – Auf der Innenfläche des Körpers befinden sich Ansatzstellen und kleine Gruben für Strukturen der Zunge und des Mundbodens.
10. Az alsó állcsont teste hátul az állkapocsszögletben megy át az állkapocs ágába. – Der Körper des Unterkiefers geht hinten am Kieferwinkel in den Unterkieferast über.
11. Az állkapocsszöglet külső és belső felszínén erős rágóizmok tapadnak. – An der Außen- und Innenfläche des Kieferwinkels setzen kräftige Kaumuskeln an.
12. Az állkapocság belső oldalán található az állkapocsnyílás, a foramen mandibulae. – An der Innenseite des Unterkieferasts liegt das Unterkieferloch, das Foramen mandibulae.
13. E nyílás előtt egy kis csontnyelv, a lingula mandibulae emelkedik ki. – Vor dieser Öffnung ragt eine kleine Knochenzunge, die Lingula mandibulae, hervor.
14. A foramen mandibulae az állkapocscsatornába vezet. – Das Foramen mandibulae führt in den Unterkieferkanal.
15. A csatornában az alsó fogakat ellátó ideg és erek haladnak. – Im Kanal verlaufen der Nerv und die Gefäße zur Versorgung der unteren Zähne.
16. Az állkapocság felső vége két nyúlványra válik szét. – Das obere Ende des Unterkieferasts teilt sich in zwei Fortsätze.
17. Az elülső koronanyúlvány a halántékizom tapadási helye. – Der vordere Kronenfortsatz ist die Ansatzstelle des Schläfenmuskels.
18. A hátulsó ízületi nyúlvány nyakból és ízületi fejből áll. – Der hintere Gelenkfortsatz besteht aus einem Hals und einem Gelenkkopf.
19. A két nyúlvány között az állkapocscsonti bevágás található. – Zwischen den beiden Fortsätzen liegt die Unterkieferkerbe.
20. Az ízületi fej a halántékcsont állkapocsárkával és ízületi gumójával alkotja az állkapocsízületet. – Der Gelenkkopf bildet mit der Unterkiefergrube und dem Gelenkhöcker des Schläfenbeins das Kiefergelenk.
21. Az állkapocsízület páros ízület, de a jobb és a bal oldal mindig összehangoltan működik. – Das Kiefergelenk ist paarig, doch die rechte und die linke Seite arbeiten stets koordiniert.
22. A két ízületet a merev alsó állcsont mechanikailag egyetlen működési egységgé kapcsolja. – Die beiden Gelenke werden durch den starren Unterkiefer mechanisch zu einer funktionellen Einheit verbunden.
23. Az ízületi felszíneket nem üvegporc, hanem ellenálló rostos porc borítja. – Die Gelenkflächen sind nicht mit hyalinem Knorpel, sondern mit widerstandsfähigem Faserknorpel überzogen.
24. Az ízületi üregben rostporcos ízületi korong, a discus articularis helyezkedik el. – In der Gelenkhöhle liegt eine faserknorpelige Gelenkscheibe, der Discus articularis.
25. A korong az ízületi üreget felső és alsó részre osztja. – Die Gelenkscheibe teilt die Gelenkhöhle in einen oberen und einen unteren Abschnitt.
26. Az alsó ízületi részben főként forgó, zsanérszerű mozgás történik. – Im unteren Gelenkabschnitt findet vor allem eine drehende, scharnierartige Bewegung statt.
27. A felső ízületi részben az ízületi fej és a korong együtt csúszik előre vagy hátra. – Im oberen Gelenkabschnitt gleiten Gelenkkopf und Gelenkscheibe gemeinsam nach vorn oder hinten.
28. A száj nyitásakor először forgómozgás, majd nagyobb nyitásnál előrecsúszás következik. – Beim Öffnen des Mundes erfolgt zunächst eine Drehbewegung und bei weiterer Öffnung anschließend ein Vorschieben.
29. A száj zárásakor ugyanezek a mozgások fordított sorrendben zajlanak le. – Beim Schließen des Mundes laufen dieselben Bewegungen in umgekehrter Reihenfolge ab.
30. Az alsó állcsont emelése és süllyesztése a száj zárását és nyitását eredményezi. – Das Heben und Senken des Unterkiefers führt zum Schließen und Öffnen des Mundes.
31. Az előretolást protrakciónak, a hátrahúzást retrakciónak nevezzük. – Das Vorschieben nennt man Protraktion, das Zurückziehen Retraktion.
32. Az oldalirányú őrlőmozgások során a két állkapocsízület eltérő, de összehangolt mozgást végez. – Bei den seitlichen Mahlbewegungen führen die beiden Kiefergelenke unterschiedliche, aber koordinierte Bewegungen aus.
33. Az egyik oldalon az ízületi fej inkább elfordul, a másik oldalon pedig előre és oldalra csúszik. – Auf der einen Seite dreht sich der Gelenkkopf eher, während er auf der anderen Seite nach vorn und seitwärts gleitet.
34. Az ízületet laza ízületi tok veszi körül, amely lehetővé teszi a nagy mozgásterjedelmet. – Das Gelenk wird von einer lockeren Gelenkkapsel umgeben, die einen großen Bewegungsumfang ermöglicht.
35. A tok külső oldalát az erős oldalsó szalag erősíti meg. – Die Außenseite der Kapsel wird durch das kräftige Seitenband verstärkt.
36. Az ékcsont–állkapcsi és a styloid–állkapcsi szalag további passzív támasztást nyújt. – Das Keilbein-Unterkiefer-Band und das Griffelfortsatz-Unterkiefer-Band bieten zusätzliche passive Stabilisierung.
37. A rágóizmok és a szájfenék izmai zárják, nyitják, valamint előre és oldalra mozgatják az alsó állcsontot. – Die Kaumuskeln und die Muskeln des Mundbodens schließen und öffnen den Mund und bewegen den Unterkiefer nach vorn und zur Seite.
38. Az ízületi korong helyzetének zavara kattogást, fájdalmat vagy korlátozott szájnyitást okozhat. – Eine Störung der Lage der Gelenkscheibe kann Knacken, Schmerzen oder eine eingeschränkte Mundöffnung verursachen.
39. Túlzott szájnyitáskor az ízületi fej az ízületi gumó elé csúszhat, és ficam alakulhat ki. – Bei übermäßiger Mundöffnung kann der Gelenkkopf vor den Gelenkhöcker gleiten und eine Luxation entstehen.
40. Az alsó állcsont és az állkapocsízület együtt teszi lehetővé a rágást, a beszédet és a száj pontos, finoman szabályozott mozgásait. – Unterkiefer und Kiefergelenk ermöglichen gemeinsam das Kauen, das Sprechen und die präzisen, fein abgestimmten Bewegungen des Mundes.
(aufklappen)magyar
1. Az alsó állcsont, latin nevén mandibula, az arckoponya legnagyobb és legerősebb csontja.
2. Ez az egyetlen koponyacsont, amely valódi, szabadon mozgó ízülettel kapcsolódik a koponyához.
3. Az alsó állcsont patkó alakú testből és két felfelé irányuló ágból áll.
4. A test alsó széle tömör alapot alkot, felső részén pedig a fogmedri rész helyezkedik el.
5. A fogmedri rész tartalmazza az alsó fogak fogmedreit.
6. Fogvesztés után ez a rész fokozatosan visszafejlődhet és alacsonyabbá válhat.
7. A test elülső középvonalában található az állcsúcs kiemelkedése.
8. Ettől kétoldalt helyezkedik el a foramen mentale, amelyen idegek és erek lépnek ki.
9. A test belső felszínén tapadási helyek és kisebb gödrök találhatók a nyelv és a szájfenék képletei számára.
10. Az alsó állcsont teste hátul az állkapocsszögletben megy át az állkapocs ágába.
11. Az állkapocsszöglet külső és belső felszínén erős rágóizmok tapadnak.
12. Az állkapocság belső oldalán található az állkapocsnyílás, a foramen mandibulae.
13. E nyílás előtt egy kis csontnyelv, a lingula mandibulae emelkedik ki.
14. A foramen mandibulae az állkapocscsatornába vezet.
15. A csatornában az alsó fogakat ellátó ideg és erek haladnak.
16. Az állkapocság felső vége két nyúlványra válik szét.
17. Az elülső koronanyúlvány a halántékizom tapadási helye.
18. A hátulsó ízületi nyúlvány nyakból és ízületi fejből áll.
19. A két nyúlvány között az állkapocscsonti bevágás található.
20. Az ízületi fej a halántékcsont állkapocsárkával és ízületi gumójával alkotja az állkapocsízületet.
21. Az állkapocsízület páros ízület, de a jobb és a bal oldal mindig összehangoltan működik.
22. A két ízületet a merev alsó állcsont mechanikailag egyetlen működési egységgé kapcsolja.
23. Az ízületi felszíneket nem üvegporc, hanem ellenálló rostos porc borítja.
24. Az ízületi üregben rostporcos ízületi korong, a discus articularis helyezkedik el.
25. A korong az ízületi üreget felső és alsó részre osztja.
26. Az alsó ízületi részben főként forgó, zsanérszerű mozgás történik.
27. A felső ízületi részben az ízületi fej és a korong együtt csúszik előre vagy hátra.
28. A száj nyitásakor először forgómozgás, majd nagyobb nyitásnál előrecsúszás következik.
29. A száj zárásakor ugyanezek a mozgások fordított sorrendben zajlanak le.
30. Az alsó állcsont emelése és süllyesztése a száj zárását és nyitását eredményezi.
31. Az előretolást protrakciónak, a hátrahúzást retrakciónak nevezzük.
32. Az oldalirányú őrlőmozgások során a két állkapocsízület eltérő, de összehangolt mozgást végez.
33. Az egyik oldalon az ízületi fej inkább elfordul, a másik oldalon pedig előre és oldalra csúszik.
34. Az ízületet laza ízületi tok veszi körül, amely lehetővé teszi a nagy mozgásterjedelmet.
35. A tok külső oldalát az erős oldalsó szalag erősíti meg.
36. Az ékcsont–állkapcsi és a styloid–állkapcsi szalag további passzív támasztást nyújt.
37. A rágóizmok és a szájfenék izmai zárják, nyitják, valamint előre és oldalra mozgatják az alsó állcsontot.
38. Az ízületi korong helyzetének zavara kattogást, fájdalmat vagy korlátozott szájnyitást okozhat.
39. Túlzott szájnyitáskor az ízületi fej az ízületi gumó elé csúszhat, és ficam alakulhat ki.
40. Az alsó állcsont és az állkapocsízület együtt teszi lehetővé a rágást, a beszédet és a száj pontos, finoman szabályozott mozgásait.
(aufklappen)német
1. Der Unterkiefer, lateinisch Mandibula, ist der größte und kräftigste Knochen des Gesichtsschädels.
2. Er ist der einzige Schädelknochen, der durch ein echtes, frei bewegliches Gelenk mit dem Schädel verbunden ist.
3. Der Unterkiefer besteht aus einem hufeisenförmigen Körper und zwei nach oben gerichteten Ästen.
4. Der Unterrand des Körpers bildet eine feste Basis, während sich oben der zahntragende Alveolarteil befindet.
5. Der Alveolarteil enthält die Zahnfächer der unteren Zähne.
6. Nach Zahnverlust kann sich dieser Abschnitt allmählich zurückbilden und niedriger werden.
7. In der vorderen Mittellinie des Körpers befindet sich der Vorsprung des Kinns.
8. Beidseits davon liegt das Foramen mentale, durch das Nerven und Gefäße austreten.
9. Auf der Innenfläche des Körpers befinden sich Ansatzstellen und kleine Gruben für Strukturen der Zunge und des Mundbodens.
10. Der Körper des Unterkiefers geht hinten am Kieferwinkel in den Unterkieferast über.
11. An der Außen- und Innenfläche des Kieferwinkels setzen kräftige Kaumuskeln an.
12. An der Innenseite des Unterkieferasts liegt das Unterkieferloch, das Foramen mandibulae.
13. Vor dieser Öffnung ragt eine kleine Knochenzunge, die Lingula mandibulae, hervor.
14. Das Foramen mandibulae führt in den Unterkieferkanal.
15. Im Kanal verlaufen der Nerv und die Gefäße zur Versorgung der unteren Zähne.
16. Das obere Ende des Unterkieferasts teilt sich in zwei Fortsätze.
17. Der vordere Kronenfortsatz ist die Ansatzstelle des Schläfenmuskels.
18. Der hintere Gelenkfortsatz besteht aus einem Hals und einem Gelenkkopf.
19. Zwischen den beiden Fortsätzen liegt die Unterkieferkerbe.
20. Der Gelenkkopf bildet mit der Unterkiefergrube und dem Gelenkhöcker des Schläfenbeins das Kiefergelenk.
21. Das Kiefergelenk ist paarig, doch die rechte und die linke Seite arbeiten stets koordiniert.
22. Die beiden Gelenke werden durch den starren Unterkiefer mechanisch zu einer funktionellen Einheit verbunden.
23. Die Gelenkflächen sind nicht mit hyalinem Knorpel, sondern mit widerstandsfähigem Faserknorpel überzogen.
24. In der Gelenkhöhle liegt eine faserknorpelige Gelenkscheibe, der Discus articularis.
25. Die Gelenkscheibe teilt die Gelenkhöhle in einen oberen und einen unteren Abschnitt.
26. Im unteren Gelenkabschnitt findet vor allem eine drehende, scharnierartige Bewegung statt.
27. Im oberen Gelenkabschnitt gleiten Gelenkkopf und Gelenkscheibe gemeinsam nach vorn oder hinten.
28. Beim Öffnen des Mundes erfolgt zunächst eine Drehbewegung und bei weiterer Öffnung anschließend ein Vorschieben.
29. Beim Schließen des Mundes laufen dieselben Bewegungen in umgekehrter Reihenfolge ab.
30. Das Heben und Senken des Unterkiefers führt zum Schließen und Öffnen des Mundes.
31. Das Vorschieben nennt man Protraktion, das Zurückziehen Retraktion.
32. Bei den seitlichen Mahlbewegungen führen die beiden Kiefergelenke unterschiedliche, aber koordinierte Bewegungen aus.
33. Auf der einen Seite dreht sich der Gelenkkopf eher, während er auf der anderen Seite nach vorn und seitwärts gleitet.
34. Das Gelenk wird von einer lockeren Gelenkkapsel umgeben, die einen großen Bewegungsumfang ermöglicht.
35. Die Außenseite der Kapsel wird durch das kräftige Seitenband verstärkt.
36. Das Keilbein-Unterkiefer-Band und das Griffelfortsatz-Unterkiefer-Band bieten zusätzliche passive Stabilisierung.
37. Die Kaumuskeln und die Muskeln des Mundbodens schließen und öffnen den Mund und bewegen den Unterkiefer nach vorn und zur Seite.
38. Eine Störung der Lage der Gelenkscheibe kann Knacken, Schmerzen oder eine eingeschränkte Mundöffnung verursachen.
39. Bei übermäßiger Mundöffnung kann der Gelenkkopf vor den Gelenkhöcker gleiten und eine Luxation entstehen.
40. Unterkiefer und Kiefergelenk ermöglichen gemeinsam das Kauen, das Sprechen und die präzisen, fein abgestimmten Bewegungen des Mundes.