4.7.3 – A fej-nyak átmenet ízületei – Die Gelenke des Kopfgelenkbereichs
1. A koponya és a nyaki gerinc közötti átmenet különleges ízületi rendszert alkot, amely nagy mozgékonyságot egyesít a nyúltvelő és a felső gerincvelő védelmével. – Der Übergang zwischen Schädel und Halswirbelsäule bildet ein besonderes Gelenksystem, das große Beweglichkeit mit dem Schutz von verlängertem Mark und oberem Rückenmark verbindet.
2. Felső fejízületként a páros fejgyámízületet (articulatio atlantooccipitalis), alsó fejízületként pedig az atlasz és az axis közötti ízületeket foglaljuk össze. – Als oberes Kopfgelenk wird das paarige Atlantookzipitalgelenk (Articulatio atlantooccipitalis), als unteres Kopfgelenk werden die Gelenke zwischen Atlas und Axis zusammengefasst.
3. Mivel az atlasznak nincs valódi csigolyateste, az axis pedig fognyúlvánnyal rendelkezik, e két csigolya kapcsolódása eltér a gerinc többi mozgásszegmentumától. – Da der Atlas keinen eigentlichen Wirbelkörper besitzt und der Axis einen Zahnfortsatz trägt, unterscheidet sich ihre Verbindung von den übrigen Bewegungssegmenten der Wirbelsäule.
4. A fejgyámízület két oldalán a nyakszirtcsont ízületi bütykei (condyli occipitales) illeszkednek az atlasz felső ízületi árkaihoz. – Auf beiden Seiten des Atlantookzipitalgelenks passen die Hinterhauptskondylen (Condyli occipitales) in die oberen Gelenkgruben des Atlas.
5. Az ovális, domború nyakszirti bütykök és a hozzájuk igazodó homorú atlaszfelszínek együttesen ellipszoidízületet alkotnak. – Die ovalen, konvexen Hinterhauptskondylen und die entsprechend geformten konkaven Atlasflächen bilden gemeinsam ein Ellipsoidgelenk.
6. Mindkét oldali ízületnek külön tokja van, mozgásaik azonban anatómiai helyzetük miatt mindig összehangoltan következnek be. – Beide Gelenke besitzen eine eigene Kapsel, ihre Bewegungen erfolgen aufgrund ihrer anatomischen Lage jedoch stets koordiniert.
7. A sagittalis tengely körül csekély oldalra hajlítás, a haránttengely körül pedig elsősorban előre- és hátrabólintás lehetséges. – Um die Sagittalachse ist eine geringe Seitwärtsneigung, um die Transversalachse vor allem eine Vorwärts- und Rückwärtsneigung möglich.
8. A helyeslést kifejező bólintó mozgás nagyobb része ezért a fejgyámízületben, kisebb része a nyaki gerinc többi szakaszán történik. – Der bejahende Nickbewegung erfolgt daher zum größeren Teil im Atlantookzipitalgelenk und zum kleineren Teil in den übrigen Abschnitten der Halswirbelsäule.
9. Forgásra ebben az ízületben csak igen korlátozottan kerülhet sor, mert az ízületi bütykök alakja és a tokok helyzete ezt nagyrészt megakadályozza. – Eine Rotation ist in diesem Gelenk nur sehr eingeschränkt möglich, da die Form der Kondylen und die Lage der Kapseln sie weitgehend verhindern.
10. Elöl az elülső fejgyámhártya (membrana atlantooccipitalis anterior) köti össze az atlasz elülső ívét a nyakszirtcsont alapján fekvő területtel. – Vorn verbindet die vordere Atlantookzipitalmembran (Membrana atlantooccipitalis anterior) den vorderen Atlasbogen mit dem entsprechenden Abschnitt der Schädelbasis.
11. Ez a hártya az elülső hosszanti szalag felső folytatásának tekinthető, és főként a fej túlzott hátrahajlását korlátozza. – Diese Membran kann als obere Fortsetzung des vorderen Längsbandes betrachtet werden und begrenzt vor allem eine übermäßige Rückwärtsneigung des Kopfes.
12. Hátul a hátsó fejgyámhártya (membrana atlantooccipitalis posterior) az atlasz hátsó íve és a foramen magnum széle között feszül. – Hinten ist die hintere Atlantookzipitalmembran (Membrana atlantooccipitalis posterior) zwischen dem hinteren Atlasbogen und dem Rand des Foramen magnum ausgespannt.
13. Oldalsó részén nyílás marad a gerincartéria és az első nyaki gerincvelői ideg áthaladására. – In ihrem seitlichen Abschnitt bleibt eine Öffnung für den Durchtritt der Wirbelarterie und des ersten zervikalen Spinalnerven.
14. Az atlasz és az axis között három különálló ízület található: egy középső és két oldalsó atlasz-axis ízület. – Zwischen Atlas und Axis liegen drei getrennte Gelenke: ein mittleres und zwei seitliche Atlantoaxialgelenke.
15. A középső atlasz-axis ízületben (articulatio atlantoaxialis mediana) az axis fognyúlványa, a dens axis képezi a forgás központját. – Im mittleren Atlantoaxialgelenk (Articulatio atlantoaxialis mediana) bildet der Zahnfortsatz des Axis, der Dens axis, das Zentrum der Rotation.
16. Elöl a dens az atlasz elülső ívének fogárkával, hátul pedig a harántszalag porccal borított felszínével érintkezik. – Vorn artikuliert der Dens mit der Zahngrube des vorderen Atlasbogens, hinten mit der knorpelbedeckten Fläche des Querbandes.
17. Így a dens egy osteofibrosus gyűrűben helyezkedik el, amelyet elöl az atlasz íve, hátul az atlasz harántszalagja határol. – Der Dens liegt somit in einem osteofibrösen Ring, der vorn vom Atlasbogen und hinten vom Querband des Atlas begrenzt wird.
18. Az atlasz a hozzá kapcsolódó koponyával együtt e függőleges tengely körül fordul el az axishoz képest. – Der Atlas dreht sich zusammen mit dem daran befestigten Schädel um diese vertikale Achse gegenüber dem Axis.
19. A középső ízület ezért forgóízületként működik, és a fej jobbra-balra fordításának jelentős részét teszi lehetővé. – Das mittlere Gelenk wirkt daher als Drehgelenk und ermöglicht einen wesentlichen Anteil der Rechts-links-Drehung des Kopfes.
20. A tagadást jelző fejmozgás során a koponya és az atlasz együtt mozog, miközben az axis fognyúlványa helyben maradó forgástengelyként szolgál. – Bei der verneinenden Kopfbewegung bewegen sich Schädel und Atlas gemeinsam, während der Dens axis als nahezu ortsfeste Drehachse dient.
21. A két oldalsó atlasz-axis ízület (articulationes atlantoaxiales laterales) az atlasz alsó és az axis felső ízületi felszínei között alakul ki. – Die beiden seitlichen Atlantoaxialgelenke (Articulationes atlantoaxiales laterales) liegen zwischen den unteren Gelenkflächen des Atlas und den oberen des Axis.
22. Forgáskor ezekben az ízületekben csúszó mozgás történik, amely a középső forgóízület mozgását kíséri és vezeti. – Bei der Rotation erfolgen in diesen Gelenken Gleitbewegungen, welche die Bewegung des mittleren Drehgelenks begleiten und führen.
23. Az atlasz harántszalagja (ligamentum transversum atlantis) a két oldalsó tömeg belső felszíne között húzódó rendkívül erős köteg. – Das Querband des Atlas (Ligamentum transversum atlantis) ist ein äußerst kräftiges Band, das zwischen den Innenflächen der beiden Seitenmassen verläuft.
24. Legfontosabb feladata, hogy a denst az atlasz elülső ívéhez rögzítse, és megakadályozza annak gerinccsatorna felé történő elmozdulását. – Seine wichtigste Aufgabe besteht darin, den Dens am vorderen Atlasbogen festzuhalten und dessen Verschiebung in Richtung des Wirbelkanals zu verhindern.
25. A harántszalaghoz hosszanti rostkötegek csatlakoznak, amelyekkel együtt az atlasz kereszt alakú szalagját (ligamentum cruciforme atlantis) alkotja. – An das Querband schließen sich längs verlaufende Faserzüge an, die gemeinsam mit ihm das Kreuzband des Atlas (Ligamentum cruciforme atlantis) bilden.
26. A dens csúcsától a nyakszirtcsont felé haladó csúcsszalag (ligamentum apicis dentis) vékony, mechanikailag kevésbé jelentős összeköttetés. – Das vom Gipfel des Dens zum Hinterhauptsbein ziehende Spitzenband (Ligamentum apicis dentis) ist eine dünne, mechanisch weniger bedeutende Verbindung.
27. Jóval erősebbek a szárnyszalagok (ligamenta alaria), amelyek a dens oldalairól ferdén felfelé, a nyakszirti bütykök belső felszíneihez futnak. – Deutlich kräftiger sind die Flügelbänder (Ligamenta alaria), die von den Seiten des Dens schräg aufwärts zu den Innenflächen der Hinterhauptskondylen ziehen.
28. Fejfordításkor az ellenkező oldali szárnyszalag megfeszül, így korlátozza a túlzott rotációt és védi a felső nyaki gerinc idegi képleteit. – Bei der Kopfdrehung spannt sich das gegenüberliegende Flügelband an, begrenzt dadurch eine übermäßige Rotation und schützt die neuralen Strukturen der oberen Halswirbelsäule.
29. A gerinccsatorna felől az ízületeket a fedőhártya (membrana tectoria) borítja, amely a hátulsó hosszanti szalag erős felső folytatása. – Vom Wirbelkanal aus werden die Gelenke von der Deckmembran (Membrana tectoria) bedeckt, einer kräftigen oberen Fortsetzung des hinteren Längsbandes.
30. A fej-nyak átmenet biztonságos működését végül az ízületi felszínek, a tokok, a haránt- és szárnyszalagok, valamint a környező izmok összehangolt együttműködése biztosítja. – Die sichere Funktion des Kopf-Hals-Übergangs wird schließlich durch das abgestimmte Zusammenwirken der Gelenkflächen, Kapseln, Quer- und Flügelbänder sowie der umgebenden Muskulatur gewährleistet.
(aufklappen)magyar
1. A koponya és a nyaki gerinc közötti átmenet különleges ízületi rendszert alkot, amely nagy mozgékonyságot egyesít a nyúltvelő és a felső gerincvelő védelmével.
2. Felső fejízületként a páros fejgyámízületet (articulatio atlantooccipitalis), alsó fejízületként pedig az atlasz és az axis közötti ízületeket foglaljuk össze.
3. Mivel az atlasznak nincs valódi csigolyateste, az axis pedig fognyúlvánnyal rendelkezik, e két csigolya kapcsolódása eltér a gerinc többi mozgásszegmentumától.
4. A fejgyámízület két oldalán a nyakszirtcsont ízületi bütykei (condyli occipitales) illeszkednek az atlasz felső ízületi árkaihoz.
5. Az ovális, domború nyakszirti bütykök és a hozzájuk igazodó homorú atlaszfelszínek együttesen ellipszoidízületet alkotnak.
6. Mindkét oldali ízületnek külön tokja van, mozgásaik azonban anatómiai helyzetük miatt mindig összehangoltan következnek be.
7. A sagittalis tengely körül csekély oldalra hajlítás, a haránttengely körül pedig elsősorban előre- és hátrabólintás lehetséges.
8. A helyeslést kifejező bólintó mozgás nagyobb része ezért a fejgyámízületben, kisebb része a nyaki gerinc többi szakaszán történik.
9. Forgásra ebben az ízületben csak igen korlátozottan kerülhet sor, mert az ízületi bütykök alakja és a tokok helyzete ezt nagyrészt megakadályozza.
10. Elöl az elülső fejgyámhártya (membrana atlantooccipitalis anterior) köti össze az atlasz elülső ívét a nyakszirtcsont alapján fekvő területtel.
11. Ez a hártya az elülső hosszanti szalag felső folytatásának tekinthető, és főként a fej túlzott hátrahajlását korlátozza.
12. Hátul a hátsó fejgyámhártya (membrana atlantooccipitalis posterior) az atlasz hátsó íve és a foramen magnum széle között feszül.
13. Oldalsó részén nyílás marad a gerincartéria és az első nyaki gerincvelői ideg áthaladására.
14. Az atlasz és az axis között három különálló ízület található: egy középső és két oldalsó atlasz-axis ízület.
15. A középső atlasz-axis ízületben (articulatio atlantoaxialis mediana) az axis fognyúlványa, a dens axis képezi a forgás központját.
16. Elöl a dens az atlasz elülső ívének fogárkával, hátul pedig a harántszalag porccal borított felszínével érintkezik.
17. Így a dens egy osteofibrosus gyűrűben helyezkedik el, amelyet elöl az atlasz íve, hátul az atlasz harántszalagja határol.
18. Az atlasz a hozzá kapcsolódó koponyával együtt e függőleges tengely körül fordul el az axishoz képest.
19. A középső ízület ezért forgóízületként működik, és a fej jobbra-balra fordításának jelentős részét teszi lehetővé.
20. A tagadást jelző fejmozgás során a koponya és az atlasz együtt mozog, miközben az axis fognyúlványa helyben maradó forgástengelyként szolgál.
21. A két oldalsó atlasz-axis ízület (articulationes atlantoaxiales laterales) az atlasz alsó és az axis felső ízületi felszínei között alakul ki.
22. Forgáskor ezekben az ízületekben csúszó mozgás történik, amely a középső forgóízület mozgását kíséri és vezeti.
23. Az atlasz harántszalagja (ligamentum transversum atlantis) a két oldalsó tömeg belső felszíne között húzódó rendkívül erős köteg.
24. Legfontosabb feladata, hogy a denst az atlasz elülső ívéhez rögzítse, és megakadályozza annak gerinccsatorna felé történő elmozdulását.
25. A harántszalaghoz hosszanti rostkötegek csatlakoznak, amelyekkel együtt az atlasz kereszt alakú szalagját (ligamentum cruciforme atlantis) alkotja.
26. A dens csúcsától a nyakszirtcsont felé haladó csúcsszalag (ligamentum apicis dentis) vékony, mechanikailag kevésbé jelentős összeköttetés.
27. Jóval erősebbek a szárnyszalagok (ligamenta alaria), amelyek a dens oldalairól ferdén felfelé, a nyakszirti bütykök belső felszíneihez futnak.
28. Fejfordításkor az ellenkező oldali szárnyszalag megfeszül, így korlátozza a túlzott rotációt és védi a felső nyaki gerinc idegi képleteit.
29. A gerinccsatorna felől az ízületeket a fedőhártya (membrana tectoria) borítja, amely a hátulsó hosszanti szalag erős felső folytatása.
30. A fej-nyak átmenet biztonságos működését végül az ízületi felszínek, a tokok, a haránt- és szárnyszalagok, valamint a környező izmok összehangolt együttműködése biztosítja.
(aufklappen)német
1. Der Übergang zwischen Schädel und Halswirbelsäule bildet ein besonderes Gelenksystem, das große Beweglichkeit mit dem Schutz von verlängertem Mark und oberem Rückenmark verbindet.
2. Als oberes Kopfgelenk wird das paarige Atlantookzipitalgelenk (Articulatio atlantooccipitalis), als unteres Kopfgelenk werden die Gelenke zwischen Atlas und Axis zusammengefasst.
3. Da der Atlas keinen eigentlichen Wirbelkörper besitzt und der Axis einen Zahnfortsatz trägt, unterscheidet sich ihre Verbindung von den übrigen Bewegungssegmenten der Wirbelsäule.
4. Auf beiden Seiten des Atlantookzipitalgelenks passen die Hinterhauptskondylen (Condyli occipitales) in die oberen Gelenkgruben des Atlas.
5. Die ovalen, konvexen Hinterhauptskondylen und die entsprechend geformten konkaven Atlasflächen bilden gemeinsam ein Ellipsoidgelenk.
6. Beide Gelenke besitzen eine eigene Kapsel, ihre Bewegungen erfolgen aufgrund ihrer anatomischen Lage jedoch stets koordiniert.
7. Um die Sagittalachse ist eine geringe Seitwärtsneigung, um die Transversalachse vor allem eine Vorwärts- und Rückwärtsneigung möglich.
8. Der bejahende Nickbewegung erfolgt daher zum größeren Teil im Atlantookzipitalgelenk und zum kleineren Teil in den übrigen Abschnitten der Halswirbelsäule.
9. Eine Rotation ist in diesem Gelenk nur sehr eingeschränkt möglich, da die Form der Kondylen und die Lage der Kapseln sie weitgehend verhindern.
10. Vorn verbindet die vordere Atlantookzipitalmembran (Membrana atlantooccipitalis anterior) den vorderen Atlasbogen mit dem entsprechenden Abschnitt der Schädelbasis.
11. Diese Membran kann als obere Fortsetzung des vorderen Längsbandes betrachtet werden und begrenzt vor allem eine übermäßige Rückwärtsneigung des Kopfes.
12. Hinten ist die hintere Atlantookzipitalmembran (Membrana atlantooccipitalis posterior) zwischen dem hinteren Atlasbogen und dem Rand des Foramen magnum ausgespannt.
13. In ihrem seitlichen Abschnitt bleibt eine Öffnung für den Durchtritt der Wirbelarterie und des ersten zervikalen Spinalnerven.
14. Zwischen Atlas und Axis liegen drei getrennte Gelenke: ein mittleres und zwei seitliche Atlantoaxialgelenke.
15. Im mittleren Atlantoaxialgelenk (Articulatio atlantoaxialis mediana) bildet der Zahnfortsatz des Axis, der Dens axis, das Zentrum der Rotation.
16. Vorn artikuliert der Dens mit der Zahngrube des vorderen Atlasbogens, hinten mit der knorpelbedeckten Fläche des Querbandes.
17. Der Dens liegt somit in einem osteofibrösen Ring, der vorn vom Atlasbogen und hinten vom Querband des Atlas begrenzt wird.
18. Der Atlas dreht sich zusammen mit dem daran befestigten Schädel um diese vertikale Achse gegenüber dem Axis.
19. Das mittlere Gelenk wirkt daher als Drehgelenk und ermöglicht einen wesentlichen Anteil der Rechts-links-Drehung des Kopfes.
20. Bei der verneinenden Kopfbewegung bewegen sich Schädel und Atlas gemeinsam, während der Dens axis als nahezu ortsfeste Drehachse dient.
21. Die beiden seitlichen Atlantoaxialgelenke (Articulationes atlantoaxiales laterales) liegen zwischen den unteren Gelenkflächen des Atlas und den oberen des Axis.
22. Bei der Rotation erfolgen in diesen Gelenken Gleitbewegungen, welche die Bewegung des mittleren Drehgelenks begleiten und führen.
23. Das Querband des Atlas (Ligamentum transversum atlantis) ist ein äußerst kräftiges Band, das zwischen den Innenflächen der beiden Seitenmassen verläuft.
24. Seine wichtigste Aufgabe besteht darin, den Dens am vorderen Atlasbogen festzuhalten und dessen Verschiebung in Richtung des Wirbelkanals zu verhindern.
25. An das Querband schließen sich längs verlaufende Faserzüge an, die gemeinsam mit ihm das Kreuzband des Atlas (Ligamentum cruciforme atlantis) bilden.
26. Das vom Gipfel des Dens zum Hinterhauptsbein ziehende Spitzenband (Ligamentum apicis dentis) ist eine dünne, mechanisch weniger bedeutende Verbindung.
27. Deutlich kräftiger sind die Flügelbänder (Ligamenta alaria), die von den Seiten des Dens schräg aufwärts zu den Innenflächen der Hinterhauptskondylen ziehen.
28. Bei der Kopfdrehung spannt sich das gegenüberliegende Flügelband an, begrenzt dadurch eine übermäßige Rotation und schützt die neuralen Strukturen der oberen Halswirbelsäule.
29. Vom Wirbelkanal aus werden die Gelenke von der Deckmembran (Membrana tectoria) bedeckt, einer kräftigen oberen Fortsetzung des hinteren Längsbandes.
30. Die sichere Funktion des Kopf-Hals-Übergangs wird schließlich durch das abgestimmte Zusammenwirken der Gelenkflächen, Kapseln, Quer- und Flügelbänder sowie der umgebenden Muskulatur gewährleistet.