9.11 – A mellhártya, a mellhártyaöblök és a mellüreg – Pleura, Pleurarezessus und Brusthöhle
1. A mellüreg (cavitas thoracis) a mellkas csontos-izmos falai és a rekeszizom által határolt testüreg, amelyben a két tüdő mellett a gátor szervei is elhelyezkednek. – Die Brusthöhle (Cavitas thoracis) ist der von den knöchern-muskulären Thoraxwänden und dem Zwerchfell begrenzte Körperraum, in dem neben den beiden Lungen auch die Organe des Mediastinums liegen.
2. Bár egységes anatómiai térségnek tekinthető, belsejét a két oldalsó pleurazsák és a közöttük fekvő gátor (mediastinum) három, egymástól topográfiailag jól elkülönülő részre tagolja. – Obwohl sie als einheitliche anatomische Region betrachtet werden kann, wird ihr Inneres durch die beiden seitlichen Pleurasäcke und das dazwischenliegende Mediastinum in drei topographisch klar getrennte Bereiche gegliedert.
3. Mindkét tüdőt saját, zárt savós hártyarendszer, a mellhártya (pleura) veszi körül, amely lehetővé teszi, hogy a légzőmozgások során a tüdő a mellkasfalhoz képest szinte súrlódásmentesen változtassa helyzetét. – Jede Lunge wird von einem eigenen geschlossenen serösen Membransystem, der Pleura, umgeben, das während der Atembewegungen nahezu reibungsfreie Lageveränderungen gegenüber der Thoraxwand ermöglicht.
4. E savós hártya zsigeri és fali lemezből áll, amelyek ugyan anatómiailag különböző felszíneket borítanak, a tüdőkapu környezetében azonban folytonosan egymásba fordulnak. – Diese seröse Haut besteht aus einem viszeralen und einem parietalen Blatt, die zwar unterschiedliche anatomische Flächen bedecken, im Bereich des Lungenhilums jedoch kontinuierlich ineinander übergehen.
5. Közvetlenül a tüdő felszínéhez simul a zsigeri mellhártya (pleura visceralis), amely a lebenyek közötti hasadékokba is behatolva minden légzőmozgáskor szorosan követi a tüdő alakváltozásait. – Unmittelbar der Lungenoberfläche liegt die Pleura visceralis an, die auch in die Fissuren zwischen den Lappen eindringt und bei jeder Atembewegung den Formveränderungen der Lunge eng folgt.
6. A mellkasfal belső felszínét, a rekeszizmot és a gátor tüdő felé tekintő oldalát ezzel szemben a fali mellhártya (pleura parietalis) különböző szakaszai borítják. – Die Innenfläche der Thoraxwand, das Zwerchfell und die der Lunge zugewandte Seite des Mediastinums werden dagegen von verschiedenen Abschnitten der Pleura parietalis bedeckt.
7. A két lemez között húzódó mellhártyaűr (cavitas pleuralis) élettani körülmények között csupán keskeny potenciális rés, amelyben vékony folyadékfilm választja el egymástól a sima mesothelfelszíneket. – Die zwischen beiden Blättern liegende Pleurahöhle (Cavitas pleuralis) ist unter physiologischen Bedingungen nur ein schmaler potenzieller Spalt, in dem ein dünner Flüssigkeitsfilm die glatten Mesotheloberflächen voneinander trennt.
8. Ez a kevés folyadék egyszerre csökkenti a súrlódást és közvetít tapadóerőt, ezért a pleuralemezek könnyen elcsúszhatnak egymáson, miközben normálisan nem válnak el egymástól. – Diese geringe Flüssigkeitsmenge vermindert zugleich die Reibung und vermittelt Adhäsionskräfte, sodass die Pleurablätter leicht gegeneinander gleiten können, sich unter normalen Bedingungen aber nicht voneinander trennen.
9. Mivel a jobb és a bal pleurazsák egymástól függetlenül zárt, a két mellhártyaűr között normális anatómiai viszonyok mellett nincs közvetlen összeköttetés. – Da der rechte und der linke Pleurasack unabhängig voneinander geschlossen sind, besteht unter normalen anatomischen Verhältnissen keine direkte Verbindung zwischen den beiden Pleurahöhlen.
10. A két oldalt elválasztó gátorban helyezkedik el többek között a szív és a szívburok, a nagyerek jelentős része, valamint a légcső és a nyelőcső mellkasi szakasza. – Im die beiden Seiten trennenden Mediastinum liegen unter anderem Herz und Herzbeutel, ein großer Teil der großen Gefäße sowie die thorakalen Abschnitte von Luftröhre und Speiseröhre.
11. Felfelé a pleurazsákok a felső mellkasi nyíláson túl is terjednek, mert kupolaszerű csúcsi részük a tüdőcsúccsal együtt kissé benyúlik a nyak alsó területére. – Nach kranial reichen die Pleurasäcke über die obere Thoraxöffnung hinaus, da ihr kuppelförmiger Spitzenabschnitt gemeinsam mit der Lungenspitze etwas in die untere Halsregion hineinragt.
12. Lefelé haladva a pleura viszonyait alapvetően a rekesz domborulata határozza meg, amelynek felszínére a bordai mellhártya fokozatosan áthajolva rekeszi pleuraként folytatódik. – Nach kaudal werden die Pleuraverhältnisse wesentlich durch die Wölbung des Zwerchfells bestimmt, auf dessen Oberfläche die kostale Pleura nach ihrer Umschlagung als diaphragmale Pleura weiterläuft.
13. Azokon a helyeken, ahol a fali pleura különböző részei találkoznak, tüdőszövettel nyugalomban nem teljesen kitöltött, tartalék térként szolgáló mellhártyaöblök (recessus pleurales) alakulnak ki. – An den Stellen, an denen verschiedene Abschnitte der parietalen Pleura zusammentreffen, entstehen Pleurarezessus (Recessus pleurales), die in Ruhe nicht vollständig von Lungengewebe ausgefüllt sind und als Reserveräume dienen.
14. Ezek az öblök nem különálló üregek, hanem a zárt mellhártyaűr olyan peremterületei, amelyekbe a tüdő szélei mélyebb belégzéskor fokozatosan benyomulhatnak. – Diese Rezessus sind keine eigenständigen Höhlen, sondern Randbereiche der geschlossenen Pleurahöhle, in die die Lungenränder bei tieferer Inspiration zunehmend vordringen können.
15. Legnagyobb közülük a bordai és rekeszi pleura találkozásánál kialakuló borda-rekeszi öböl (recessus costodiaphragmaticus), amely különösen kilégzéskor jelentős tüdőmentes tartalékteret képez. – Der größte von ihnen ist der am Übergang zwischen kostaler und diaphragmaler Pleura entstehende Recessus costodiaphragmaticus, der besonders bei der Ausatmung einen bedeutenden lungenfreien Reserveraum bildet.
16. Elöl, ahol a bordai pleura a mediastinalis lemezbe fordul át, a borda-gátori öböl (recessus costomediastinalis) jön létre, amely bal oldalon a szív helyzete miatt tágasabb. – Vorn, wo die kostale Pleura in das mediastinale Blatt umschlägt, entsteht der Recessus costomediastinalis, der links aufgrund der Lage des Herzens weiter ausgebildet ist.
17. A mellhártyaöblök kialakulásából következik, hogy a tüdő és a pleura felszíni vetületei nem fedik pontosan egymást, különösen az alsó mellkasi szakaszokon. – Aus der Ausbildung der Pleurarezessus ergibt sich, dass sich die Oberflächenprojektionen von Lunge und Pleura insbesondere in den unteren Thoraxabschnitten nicht genau decken.
18. Nyugalmi légzéskor a pleura alsó határa mélyebbre terjed, mint a tüdő alsó széle, így közöttük olyan szabad tér marad, amelyet belégzéskor a lefelé mozduló tüdő részben kitölthet. – Bei Ruheatmung reicht die untere Pleuragrenze tiefer als der Unterrand der Lunge, sodass zwischen beiden ein freier Raum verbleibt, den die sich bei der Inspiration abwärts bewegende Lunge teilweise ausfüllen kann.
19. E határviszonyok nem merevek, hiszen a tüdő térfogata és alsó széle a légzés mélységétől függően jelentősen változtatja helyzetét a mellüregen belül. – Diese Grenzverhältnisse sind nicht starr, da Lungenvolumen und Unterrand abhängig von der Atemtiefe ihre Lage innerhalb der Brusthöhle erheblich verändern.
20. Mély belégzés során a rekesz lesüllyedése és a mellkas tágulása megnöveli a pleurazsák rendelkezésre álló terét, amelyet a kitáguló tüdő a recessusok felé terjeszkedve követ. – Bei tiefer Inspiration vergrößern das Absinken des Zwerchfells und die Erweiterung des Thorax den verfügbaren Raum des Pleurasacks, dem die expandierende Lunge durch Ausdehnung in Richtung der Rezessus folgt.
21. A tüdő és a mellkasfal mozgásának összehangolását az teszi lehetővé, hogy a zárt pleuraűrben uralkodó nyomás a légköri nyomásnál rendszerint alacsonyabb. – Die Koordination der Bewegungen von Lunge und Thoraxwand wird dadurch ermöglicht, dass der Druck im geschlossenen Pleuraspalt gewöhnlich unter dem Atmosphärendruck liegt.
22. E negatív intrapleuralis nyomás a tüdő befelé irányuló rugalmas visszahúzó ereje és a mellkasfal részben kifelé ható rugalmassága között kialakuló mechanikai egyensúly következménye. – Dieser negative intrapleurale Druck entsteht als Folge des mechanischen Gleichgewichts zwischen der nach innen gerichteten elastischen Rückstellkraft der Lunge und der teilweise nach außen wirkenden Elastizität der Thoraxwand.
23. Amíg a mellhártyaűr zárt marad, a mellkas légzőizmok által létrehozott térfogatváltozásai a pleuralemezek közvetítésével közvetlenül áttevődnek a tüdő rugalmas állományára. – Solange die Pleurahöhle geschlossen bleibt, werden die durch die Atemmuskeln erzeugten Volumenänderungen des Thorax über die Pleurablätter unmittelbar auf das elastische Lungengewebe übertragen.
24. A pleura ezért nem egyszerű burkolóhártya, hanem olyan mechanikai kapcsolórendszer, amely a mellkas mozgékonyságát a tüdő kitágulásával és összehúzódásával hangolja össze. – Die Pleura ist daher keine bloße Hüllmembran, sondern ein mechanisches Kopplungssystem, das die Beweglichkeit des Thorax mit Expansion und Rückstellung der Lunge koordiniert.
25. Ha levegő kerül a normálisan zárt mellhártyaűrbe, ez a kapcsolat részben vagy teljesen megszakadhat, és az érintett tüdő saját rugalmas visszahúzó ereje miatt összeeshet. – Gelangt Luft in die normalerweise geschlossene Pleurahöhle, kann diese Kopplung teilweise oder vollständig aufgehoben werden, sodass die betroffene Lunge aufgrund ihrer eigenen elastischen Rückstellkraft kollabieren kann.
26. Folyadék felszaporodásakor ezzel szemben a potenciális pleurarés valódi térré tágul, és a folyadék a gravitáció hatására elsősorban a mélyebben fekvő recessusokban gyűlhet össze. – Bei einer Flüssigkeitsansammlung erweitert sich dagegen der potenzielle Pleuraspalt zu einem realen Raum, wobei sich die Flüssigkeit unter dem Einfluss der Schwerkraft bevorzugt in den tiefer gelegenen Rezessus sammeln kann.
27. Különösen a borda-rekeszi öböl klinikai jelentősége nagy, mivel itt a kóros folyadékgyülem jól felismerhető, és megfelelő anatómiai tájékozódás mellett mellkasi punkcióval is elérhető. – Besonders der Recessus costodiaphragmaticus besitzt große klinische Bedeutung, da sich hier pathologische Flüssigkeitsansammlungen gut erkennen und bei korrekter anatomischer Orientierung durch eine Thoraxpunktion erreichen lassen.
28. A mellüreg topográfiájának megértéséhez ezért nem elegendő önmagában a tüdő alakját ismerni, hanem a pleurazsákok, a recessusok, a rekesz és a mediastinum kölcsönös térbeli viszonyait is át kell látni. – Zum Verständnis der Topographie der Brusthöhle genügt es daher nicht, allein die Form der Lunge zu kennen; vielmehr müssen auch die räumlichen Beziehungen von Pleurasäcken, Rezessus, Zwerchfell und Mediastinum erfasst werden.
29. A következő alfejezetek e rendszer egyes elemeit részletesebben tárgyalják, hogy a pleura lemezeinek felépítése, a mellhártyaöblök elhelyezkedése és a tüdőhatárok légzéssel összefüggő változásai egységes térbeli képpé álljanak össze. – Die folgenden Unterkapitel behandeln die einzelnen Elemente dieses Systems genauer, damit Aufbau der Pleurablätter, Lage der Pleurarezessus und atemabhängige Veränderungen der Lungengrenzen zu einem einheitlichen räumlichen Bild zusammengefügt werden können.
(aufklappen)magyar
1. A mellüreg (cavitas thoracis) a mellkas csontos-izmos falai és a rekeszizom által határolt testüreg, amelyben a két tüdő mellett a gátor szervei is elhelyezkednek.
2. Bár egységes anatómiai térségnek tekinthető, belsejét a két oldalsó pleurazsák és a közöttük fekvő gátor (mediastinum) három, egymástól topográfiailag jól elkülönülő részre tagolja.
3. Mindkét tüdőt saját, zárt savós hártyarendszer, a mellhártya (pleura) veszi körül, amely lehetővé teszi, hogy a légzőmozgások során a tüdő a mellkasfalhoz képest szinte súrlódásmentesen változtassa helyzetét.
4. E savós hártya zsigeri és fali lemezből áll, amelyek ugyan anatómiailag különböző felszíneket borítanak, a tüdőkapu környezetében azonban folytonosan egymásba fordulnak.
5. Közvetlenül a tüdő felszínéhez simul a zsigeri mellhártya (pleura visceralis), amely a lebenyek közötti hasadékokba is behatolva minden légzőmozgáskor szorosan követi a tüdő alakváltozásait.
6. A mellkasfal belső felszínét, a rekeszizmot és a gátor tüdő felé tekintő oldalát ezzel szemben a fali mellhártya (pleura parietalis) különböző szakaszai borítják.
7. A két lemez között húzódó mellhártyaűr (cavitas pleuralis) élettani körülmények között csupán keskeny potenciális rés, amelyben vékony folyadékfilm választja el egymástól a sima mesothelfelszíneket.
8. Ez a kevés folyadék egyszerre csökkenti a súrlódást és közvetít tapadóerőt, ezért a pleuralemezek könnyen elcsúszhatnak egymáson, miközben normálisan nem válnak el egymástól.
9. Mivel a jobb és a bal pleurazsák egymástól függetlenül zárt, a két mellhártyaűr között normális anatómiai viszonyok mellett nincs közvetlen összeköttetés.
10. A két oldalt elválasztó gátorban helyezkedik el többek között a szív és a szívburok, a nagyerek jelentős része, valamint a légcső és a nyelőcső mellkasi szakasza.
11. Felfelé a pleurazsákok a felső mellkasi nyíláson túl is terjednek, mert kupolaszerű csúcsi részük a tüdőcsúccsal együtt kissé benyúlik a nyak alsó területére.
12. Lefelé haladva a pleura viszonyait alapvetően a rekesz domborulata határozza meg, amelynek felszínére a bordai mellhártya fokozatosan áthajolva rekeszi pleuraként folytatódik.
13. Azokon a helyeken, ahol a fali pleura különböző részei találkoznak, tüdőszövettel nyugalomban nem teljesen kitöltött, tartalék térként szolgáló mellhártyaöblök (recessus pleurales) alakulnak ki.
14. Ezek az öblök nem különálló üregek, hanem a zárt mellhártyaűr olyan peremterületei, amelyekbe a tüdő szélei mélyebb belégzéskor fokozatosan benyomulhatnak.
15. Legnagyobb közülük a bordai és rekeszi pleura találkozásánál kialakuló borda-rekeszi öböl (recessus costodiaphragmaticus), amely különösen kilégzéskor jelentős tüdőmentes tartalékteret képez.
16. Elöl, ahol a bordai pleura a mediastinalis lemezbe fordul át, a borda-gátori öböl (recessus costomediastinalis) jön létre, amely bal oldalon a szív helyzete miatt tágasabb.
17. A mellhártyaöblök kialakulásából következik, hogy a tüdő és a pleura felszíni vetületei nem fedik pontosan egymást, különösen az alsó mellkasi szakaszokon.
18. Nyugalmi légzéskor a pleura alsó határa mélyebbre terjed, mint a tüdő alsó széle, így közöttük olyan szabad tér marad, amelyet belégzéskor a lefelé mozduló tüdő részben kitölthet.
19. E határviszonyok nem merevek, hiszen a tüdő térfogata és alsó széle a légzés mélységétől függően jelentősen változtatja helyzetét a mellüregen belül.
20. Mély belégzés során a rekesz lesüllyedése és a mellkas tágulása megnöveli a pleurazsák rendelkezésre álló terét, amelyet a kitáguló tüdő a recessusok felé terjeszkedve követ.
21. A tüdő és a mellkasfal mozgásának összehangolását az teszi lehetővé, hogy a zárt pleuraűrben uralkodó nyomás a légköri nyomásnál rendszerint alacsonyabb.
22. E negatív intrapleuralis nyomás a tüdő befelé irányuló rugalmas visszahúzó ereje és a mellkasfal részben kifelé ható rugalmassága között kialakuló mechanikai egyensúly következménye.
23. Amíg a mellhártyaűr zárt marad, a mellkas légzőizmok által létrehozott térfogatváltozásai a pleuralemezek közvetítésével közvetlenül áttevődnek a tüdő rugalmas állományára.
24. A pleura ezért nem egyszerű burkolóhártya, hanem olyan mechanikai kapcsolórendszer, amely a mellkas mozgékonyságát a tüdő kitágulásával és összehúzódásával hangolja össze.
25. Ha levegő kerül a normálisan zárt mellhártyaűrbe, ez a kapcsolat részben vagy teljesen megszakadhat, és az érintett tüdő saját rugalmas visszahúzó ereje miatt összeeshet.
26. Folyadék felszaporodásakor ezzel szemben a potenciális pleurarés valódi térré tágul, és a folyadék a gravitáció hatására elsősorban a mélyebben fekvő recessusokban gyűlhet össze.
27. Különösen a borda-rekeszi öböl klinikai jelentősége nagy, mivel itt a kóros folyadékgyülem jól felismerhető, és megfelelő anatómiai tájékozódás mellett mellkasi punkcióval is elérhető.
28. A mellüreg topográfiájának megértéséhez ezért nem elegendő önmagában a tüdő alakját ismerni, hanem a pleurazsákok, a recessusok, a rekesz és a mediastinum kölcsönös térbeli viszonyait is át kell látni.
29. A következő alfejezetek e rendszer egyes elemeit részletesebben tárgyalják, hogy a pleura lemezeinek felépítése, a mellhártyaöblök elhelyezkedése és a tüdőhatárok légzéssel összefüggő változásai egységes térbeli képpé álljanak össze.
(aufklappen)német
1. Die Brusthöhle (Cavitas thoracis) ist der von den knöchern-muskulären Thoraxwänden und dem Zwerchfell begrenzte Körperraum, in dem neben den beiden Lungen auch die Organe des Mediastinums liegen.
2. Obwohl sie als einheitliche anatomische Region betrachtet werden kann, wird ihr Inneres durch die beiden seitlichen Pleurasäcke und das dazwischenliegende Mediastinum in drei topographisch klar getrennte Bereiche gegliedert.
3. Jede Lunge wird von einem eigenen geschlossenen serösen Membransystem, der Pleura, umgeben, das während der Atembewegungen nahezu reibungsfreie Lageveränderungen gegenüber der Thoraxwand ermöglicht.
4. Diese seröse Haut besteht aus einem viszeralen und einem parietalen Blatt, die zwar unterschiedliche anatomische Flächen bedecken, im Bereich des Lungenhilums jedoch kontinuierlich ineinander übergehen.
5. Unmittelbar der Lungenoberfläche liegt die Pleura visceralis an, die auch in die Fissuren zwischen den Lappen eindringt und bei jeder Atembewegung den Formveränderungen der Lunge eng folgt.
6. Die Innenfläche der Thoraxwand, das Zwerchfell und die der Lunge zugewandte Seite des Mediastinums werden dagegen von verschiedenen Abschnitten der Pleura parietalis bedeckt.
7. Die zwischen beiden Blättern liegende Pleurahöhle (Cavitas pleuralis) ist unter physiologischen Bedingungen nur ein schmaler potenzieller Spalt, in dem ein dünner Flüssigkeitsfilm die glatten Mesotheloberflächen voneinander trennt.
8. Diese geringe Flüssigkeitsmenge vermindert zugleich die Reibung und vermittelt Adhäsionskräfte, sodass die Pleurablätter leicht gegeneinander gleiten können, sich unter normalen Bedingungen aber nicht voneinander trennen.
9. Da der rechte und der linke Pleurasack unabhängig voneinander geschlossen sind, besteht unter normalen anatomischen Verhältnissen keine direkte Verbindung zwischen den beiden Pleurahöhlen.
10. Im die beiden Seiten trennenden Mediastinum liegen unter anderem Herz und Herzbeutel, ein großer Teil der großen Gefäße sowie die thorakalen Abschnitte von Luftröhre und Speiseröhre.
11. Nach kranial reichen die Pleurasäcke über die obere Thoraxöffnung hinaus, da ihr kuppelförmiger Spitzenabschnitt gemeinsam mit der Lungenspitze etwas in die untere Halsregion hineinragt.
12. Nach kaudal werden die Pleuraverhältnisse wesentlich durch die Wölbung des Zwerchfells bestimmt, auf dessen Oberfläche die kostale Pleura nach ihrer Umschlagung als diaphragmale Pleura weiterläuft.
13. An den Stellen, an denen verschiedene Abschnitte der parietalen Pleura zusammentreffen, entstehen Pleurarezessus (Recessus pleurales), die in Ruhe nicht vollständig von Lungengewebe ausgefüllt sind und als Reserveräume dienen.
14. Diese Rezessus sind keine eigenständigen Höhlen, sondern Randbereiche der geschlossenen Pleurahöhle, in die die Lungenränder bei tieferer Inspiration zunehmend vordringen können.
15. Der größte von ihnen ist der am Übergang zwischen kostaler und diaphragmaler Pleura entstehende Recessus costodiaphragmaticus, der besonders bei der Ausatmung einen bedeutenden lungenfreien Reserveraum bildet.
16. Vorn, wo die kostale Pleura in das mediastinale Blatt umschlägt, entsteht der Recessus costomediastinalis, der links aufgrund der Lage des Herzens weiter ausgebildet ist.
17. Aus der Ausbildung der Pleurarezessus ergibt sich, dass sich die Oberflächenprojektionen von Lunge und Pleura insbesondere in den unteren Thoraxabschnitten nicht genau decken.
18. Bei Ruheatmung reicht die untere Pleuragrenze tiefer als der Unterrand der Lunge, sodass zwischen beiden ein freier Raum verbleibt, den die sich bei der Inspiration abwärts bewegende Lunge teilweise ausfüllen kann.
19. Diese Grenzverhältnisse sind nicht starr, da Lungenvolumen und Unterrand abhängig von der Atemtiefe ihre Lage innerhalb der Brusthöhle erheblich verändern.
20. Bei tiefer Inspiration vergrößern das Absinken des Zwerchfells und die Erweiterung des Thorax den verfügbaren Raum des Pleurasacks, dem die expandierende Lunge durch Ausdehnung in Richtung der Rezessus folgt.
21. Die Koordination der Bewegungen von Lunge und Thoraxwand wird dadurch ermöglicht, dass der Druck im geschlossenen Pleuraspalt gewöhnlich unter dem Atmosphärendruck liegt.
22. Dieser negative intrapleurale Druck entsteht als Folge des mechanischen Gleichgewichts zwischen der nach innen gerichteten elastischen Rückstellkraft der Lunge und der teilweise nach außen wirkenden Elastizität der Thoraxwand.
23. Solange die Pleurahöhle geschlossen bleibt, werden die durch die Atemmuskeln erzeugten Volumenänderungen des Thorax über die Pleurablätter unmittelbar auf das elastische Lungengewebe übertragen.
24. Die Pleura ist daher keine bloße Hüllmembran, sondern ein mechanisches Kopplungssystem, das die Beweglichkeit des Thorax mit Expansion und Rückstellung der Lunge koordiniert.
25. Gelangt Luft in die normalerweise geschlossene Pleurahöhle, kann diese Kopplung teilweise oder vollständig aufgehoben werden, sodass die betroffene Lunge aufgrund ihrer eigenen elastischen Rückstellkraft kollabieren kann.
26. Bei einer Flüssigkeitsansammlung erweitert sich dagegen der potenzielle Pleuraspalt zu einem realen Raum, wobei sich die Flüssigkeit unter dem Einfluss der Schwerkraft bevorzugt in den tiefer gelegenen Rezessus sammeln kann.
27. Besonders der Recessus costodiaphragmaticus besitzt große klinische Bedeutung, da sich hier pathologische Flüssigkeitsansammlungen gut erkennen und bei korrekter anatomischer Orientierung durch eine Thoraxpunktion erreichen lassen.
28. Zum Verständnis der Topographie der Brusthöhle genügt es daher nicht, allein die Form der Lunge zu kennen; vielmehr müssen auch die räumlichen Beziehungen von Pleurasäcken, Rezessus, Zwerchfell und Mediastinum erfasst werden.
29. Die folgenden Unterkapitel behandeln die einzelnen Elemente dieses Systems genauer, damit Aufbau der Pleurablätter, Lage der Pleurarezessus und atemabhängige Veränderungen der Lungengrenzen zu einem einheitlichen räumlichen Bild zusammengefügt werden können.