12.8.1 – A petefészek helyzete, rögzítése és metszeti képe – Lage, Fixierung und Schnittbild des Eierstocks
1. A páros petefészek a női ivarmirigy, amely a kismedence üregében, a méh két oldalán helyezkedik el. – Der paarige Eierstock ist die weibliche Keimdrüse, die in der Höhle des kleinen Beckens beiderseits der Gebärmutter liegt.
2. Szabályos anatómiai viszonyok között az ovális szerv a kismedence oldalfalán kialakult petefészekárokban foglal helyet. – Unter regelrechten anatomischen Verhältnissen liegt das ovale Organ in der an der Seitenwand des kleinen Beckens ausgebildeten Eierstockgrube.
3. A petefészekárkot felül a külső csípőerek, hátul a húgyvezeték és a belső csípőerek határolják, alapjában pedig az elzáróideg halad. – Die Eierstockgrube wird oben von den äußeren Beckengefäßen und hinten vom Harnleiter sowie den inneren Beckengefäßen begrenzt, während in ihrem Boden der Verschlussnerv verläuft.
4. Mivel a petefészek rugalmas szalagokkal kapcsolódik környezetéhez, helyzete a méh nagyságától, a hólyag teltségétől és a korábbi terhességektől függően változhat. – Da der Eierstock durch nachgiebige Bänder mit seiner Umgebung verbunden ist, kann seine Lage von der Größe der Gebärmutter, dem Füllungszustand der Blase und früheren Schwangerschaften abhängen.
5. Többször szült nőkben a szerv rendszerint mélyebbre kerül, ezért nem mindig található pontosan a klasszikusan leírt petefészekárokban. – Bei Frauen nach mehreren Geburten liegt das Organ gewöhnlich tiefer und befindet sich deshalb nicht immer genau in der klassisch beschriebenen Eierstockgrube.
6. A mandula alakú petefészek általában három–öt centiméter hosszú, körülbelül két centiméter széles és megközelítőleg egy centiméter vastag. – Der mandelförmige Eierstock ist gewöhnlich drei bis fünf Zentimeter lang, etwa zwei Zentimeter breit und ungefähr einen Zentimeter dick.
7. Mérete és tömege az életkorral, valamint a ciklikus működéssel párhuzamosan változik, így a reproduktív életszakaszban rendszerint nagyobb, mint gyermekkorban vagy menopauza után. – Seine Größe und sein Gewicht verändern sich mit dem Lebensalter und der zyklischen Tätigkeit, sodass er während der fortpflanzungsfähigen Lebensphase meist größer ist als im Kindesalter oder nach der Menopause.
8. A szerven egy méh felé tekintő alsó pólust és egy méhkürthöz közelebb fekvő felső pólust különböztetünk meg. – Am Organ unterscheidet man einen zur Gebärmutter gerichteten unteren Pol und einen näher am Eileiter gelegenen oberen Pol.
9. Két felszíne közül az oldalsó felszín a medencefal felé, a belső felszín pedig a kismedence ürege és a szomszédos szervek felé tekint. – Von seinen beiden Flächen ist die seitliche Fläche zur Beckenwand gerichtet, während die mediale Fläche zum Beckenraum und zu den benachbarten Organen weist.
10. Az elülső, bélfodri szélhez kapcsolódik a petefészek rövid hashártyakettőzete, míg a hátulsó, szabad szél domborúan emelkedik a hasüreg felé. – Am vorderen Mesovarialrand setzt die kurze Bauchfellduplikatur des Eierstocks an, während sich der hintere freie Rand gewölbt zur Bauchhöhle erhebt.
11. A bélfodri szélen található petefészekkapun keresztül lépnek be az erek, a nyirokerek és az idegek a szerv belsejébe. – Durch die am Mesovarialrand gelegene Eierstockpforte treten Blutgefäße, Lymphgefäße und Nerven in das Innere des Organs ein.
12. Bár a petefészek helyzete alapján hashártyán belüli szervnek tekinthető, szabad felszínét nem valódi savós hártya, hanem saját felszíni hám borítja. – Obwohl der Eierstock aufgrund seiner Lage als intraperitoneales Organ gilt, wird seine freie Oberfläche nicht von einer echten Serosa, sondern von einem eigenen Oberflächenepithel bedeckt.
13. A petefészek bélfodri része, a petefészekfodor (mesovarium), a méh széles szalagjának hátulsó lemezéből indul ki. – Der Mesovarialanteil des Eierstocks, das Mesovarium, geht vom hinteren Blatt des breiten Gebärmutterbandes aus.
14. Ez a rövid hashártyakettőzet a szervet a széles szalaghoz kapcsolja, ugyanakkor elegendő mozgásszabadságot hagy számára a kismedencében. – Diese kurze Bauchfellduplikatur verbindet das Organ mit dem breiten Gebärmutterband, lässt ihm jedoch genügend Beweglichkeit im kleinen Becken.
15. A petefészek saját szalagja (ligamentum ovarii proprium) az alsó pólustól a méh oldalsó szögletéhez húzódik, közvetlenül a méhkürt eredése alatt. – Das Eigenband des Eierstocks zieht vom unteren Pol zum seitlichen Gebärmutterwinkel, unmittelbar unterhalb des Abgangs des Eileiters.
16. Rövid és tömött rostjai a petefészket a méhhez kötik, anélkül azonban, hogy annak helyzetét teljesen mereven rögzítenék. – Seine kurzen und straffen Fasern verbinden den Eierstock mit der Gebärmutter, ohne seine Lage vollständig starr festzulegen.
17. A petefészek felfüggesztő szalagja (ligamentum suspensorium ovarii) a felső pólust a kismedence oldalfalához kapcsolja. – Das Aufhängeband des Eierstocks verbindet den oberen Pol mit der Seitenwand des kleinen Beckens.
18. Ebben a hashártyaredőben futnak a petefészek erei, nyirokerei és vegetatív idegrostjai, mielőtt a petefészekkapun át belépnének a szervbe. – In dieser Bauchfellfalte verlaufen die Gefäße, Lymphgefäße und vegetativen Nervenfasern des Eierstocks, bevor sie durch die Eierstockpforte in das Organ eintreten.
19. A felső pólust a méhkürt tölcsérével a petefészekrojt köti össze, amely a többi rojtnál hosszabb és közvetlenül eléri a petefészek felszínét. – Den oberen Pol verbindet die Eierstockfimbrie mit dem Trichter des Eileiters; sie ist länger als die übrigen Fimbrien und erreicht unmittelbar die Oberfläche des Eierstocks.
20. A petefészekfodor, a két valódi tartószalag és a petefészekrojt együttesen biztosítják, hogy a szerv mozgékony, mégis meghatározott térségben maradjon. – Mesovarium, die beiden eigentlichen Haltebänder und die Eierstockfimbrie sorgen gemeinsam dafür, dass das Organ beweglich bleibt, sich jedoch innerhalb eines bestimmten Gebietes hält.
21. Rögzítése ezért nem egyetlen erős szalagon alapul, hanem több, eltérő irányban húzódó kapcsolat kiegyensúlyozott együttműködéséből adódik. – Seine Fixierung beruht daher nicht auf einem einzelnen kräftigen Band, sondern auf dem ausgewogenen Zusammenwirken mehrerer in unterschiedliche Richtungen ziehender Verbindungen.
22. Metszetben a petefészek legkülső rétegét az egyrétegű, többnyire köbös felszíni hám alkotja, amely a bélfodri szélnél a hashártya hámjába megy át. – Im Schnitt wird die äußerste Schicht des Eierstocks von einem einschichtigen, meist kubischen Oberflächenepithel gebildet, das am Mesovarialrand in das Epithel des Bauchfells übergeht.
23. A korábban csírahámnak nevezett sejtréteg elnevezése félrevezető, mivel az emberi petesejtek nem ebből a hámból keletkeznek. – Die früher als Keimepithel bezeichnete Zellschicht trägt einen irreführenden Namen, da die menschlichen Eizellen nicht aus diesem Epithel entstehen.
24. Közvetlenül a felszíni hám alatt tömött kollagén kötőszövetből felépülő fehéres tok, a petefészek fehér burka helyezkedik el. – Unmittelbar unter dem Oberflächenepithel liegt eine weißliche, aus straffem kollagenem Bindegewebe aufgebaute Kapsel, die weiße Hülle des Eierstocks.
25. A tok alatt elhelyezkedő petefészekállomány külső kéregállományra és belső velőállományra tagolódik, amelyek szerkezete és sejttartalma jelentősen különbözik egymástól. – Das unter der Kapsel gelegene Eierstockgewebe gliedert sich in eine äußere Rinden- und eine innere Markzone, die sich in Bau und Zellgehalt deutlich voneinander unterscheiden.
26. A kéreg és a velő között nincs éles, kötőszövetes határ, ezért a két terület fokozatosan megy át egymásba. – Zwischen Rinde und Mark besteht keine scharfe bindegewebige Grenze, weshalb beide Bereiche allmählich ineinander übergehen.
27. A sejtdús kéregállomány tömött petefészekstromájában helyezkednek el a különböző fejlettségi fokú tüszők, amelyek eloszlása az életkortól és a ciklustól függ. – Im dichten, zellreichen Stroma der Eierstockrinde liegen Follikel unterschiedlicher Entwicklungsstufen, deren Verteilung vom Lebensalter und vom Zyklus abhängt.
28. A kisebb, nyugalomban lévő tüszők főként közvetlenül a tok alatt találhatók, míg a növekvő képletek fokozatosan a kéreg mélyebb részeibe terjednek. – Die kleineren ruhenden Follikel liegen vorwiegend unmittelbar unter der Kapsel, während sich die wachsenden Gebilde allmählich in die tieferen Rindenabschnitte ausdehnen.
29. A kéreg metszeti képéhez az érett tüszők mellett sárgatestek, visszafejlődő tüszők és korábbi ciklusokból visszamaradt heges testek is hozzátartozhatnak. – Zum Schnittbild der Rinde können neben reifen Follikeln auch Gelbkörper, rückgebildete Follikel und aus früheren Zyklen verbliebene Narbenkörper gehören.
30. Ezzel szemben a központi velőállomány lazább kötőszövetből épül fel, és különösen gazdag nagyobb vérerekben, nyirokerekben, valamint idegrostokban. – Demgegenüber besteht die zentrale Markzone aus lockererem Bindegewebe und ist besonders reich an größeren Blutgefäßen, Lymphgefäßen und Nervenfasern.
31. A petefészekkapun belépő erek a velőállományban erősen kanyargó ágakra oszlanak, amelyekből finomabb ágak haladnak tovább a kéreg felé. – Die an der Eierstockpforte eintretenden Gefäße teilen sich im Mark in stark gewundene Äste, von denen feinere Zweige zur Rinde weiterziehen.
32. Gyermekkorban a petefészek felszíne többnyire sima, mert tüszőrepedés még nem alakította át annak körvonalát. – Im Kindesalter ist die Oberfläche des Eierstocks meist glatt, da noch kein Follikelsprung ihre Kontur verändert hat.
33. A nemi érettség idején az ismétlődő tüszőrepedések és az utánuk kialakuló hegesedések következtében a felszín fokozatosan egyenetlenné válik. – Während der Geschlechtsreife wird die Oberfläche infolge wiederholter Follikelsprünge und der nachfolgenden Vernarbungen zunehmend unregelmäßig.
34. A menopauza után a tüszőkészlet kimerülésével a petefészek összezsugorodik, tömörebbé válik, felszínén pedig számos behúzódás és heg marad vissza. – Nach der Menopause schrumpft der Eierstock infolge der Erschöpfung des Follikelvorrats, wird derber und weist zahlreiche Einziehungen und Narben auf.
35. A petefészek metszeti felépítése így közvetlenül tükrözi kettős szerepét: külső kérge az ivarsejtek fejlődésének, ér- és idegdús velőállománya pedig az ellátásnak biztosít teret. – Der Schnittbau des Eierstocks spiegelt damit unmittelbar seine doppelte Aufgabe wider: Die äußere Rinde bietet Raum für die Entwicklung der Keimzellen, während das gefäß- und nervenreiche Mark ihrer Versorgung dient.
(aufklappen)magyar
1. A páros petefészek a női ivarmirigy, amely a kismedence üregében, a méh két oldalán helyezkedik el.
2. Szabályos anatómiai viszonyok között az ovális szerv a kismedence oldalfalán kialakult petefészekárokban foglal helyet.
3. A petefészekárkot felül a külső csípőerek, hátul a húgyvezeték és a belső csípőerek határolják, alapjában pedig az elzáróideg halad.
4. Mivel a petefészek rugalmas szalagokkal kapcsolódik környezetéhez, helyzete a méh nagyságától, a hólyag teltségétől és a korábbi terhességektől függően változhat.
5. Többször szült nőkben a szerv rendszerint mélyebbre kerül, ezért nem mindig található pontosan a klasszikusan leírt petefészekárokban.
6. A mandula alakú petefészek általában három–öt centiméter hosszú, körülbelül két centiméter széles és megközelítőleg egy centiméter vastag.
7. Mérete és tömege az életkorral, valamint a ciklikus működéssel párhuzamosan változik, így a reproduktív életszakaszban rendszerint nagyobb, mint gyermekkorban vagy menopauza után.
8. A szerven egy méh felé tekintő alsó pólust és egy méhkürthöz közelebb fekvő felső pólust különböztetünk meg.
9. Két felszíne közül az oldalsó felszín a medencefal felé, a belső felszín pedig a kismedence ürege és a szomszédos szervek felé tekint.
10. Az elülső, bélfodri szélhez kapcsolódik a petefészek rövid hashártyakettőzete, míg a hátulsó, szabad szél domborúan emelkedik a hasüreg felé.
11. A bélfodri szélen található petefészekkapun keresztül lépnek be az erek, a nyirokerek és az idegek a szerv belsejébe.
12. Bár a petefészek helyzete alapján hashártyán belüli szervnek tekinthető, szabad felszínét nem valódi savós hártya, hanem saját felszíni hám borítja.
13. A petefészek bélfodri része, a petefészekfodor (mesovarium), a méh széles szalagjának hátulsó lemezéből indul ki.
14. Ez a rövid hashártyakettőzet a szervet a széles szalaghoz kapcsolja, ugyanakkor elegendő mozgásszabadságot hagy számára a kismedencében.
15. A petefészek saját szalagja (ligamentum ovarii proprium) az alsó pólustól a méh oldalsó szögletéhez húzódik, közvetlenül a méhkürt eredése alatt.
16. Rövid és tömött rostjai a petefészket a méhhez kötik, anélkül azonban, hogy annak helyzetét teljesen mereven rögzítenék.
17. A petefészek felfüggesztő szalagja (ligamentum suspensorium ovarii) a felső pólust a kismedence oldalfalához kapcsolja.
18. Ebben a hashártyaredőben futnak a petefészek erei, nyirokerei és vegetatív idegrostjai, mielőtt a petefészekkapun át belépnének a szervbe.
19. A felső pólust a méhkürt tölcsérével a petefészekrojt köti össze, amely a többi rojtnál hosszabb és közvetlenül eléri a petefészek felszínét.
20. A petefészekfodor, a két valódi tartószalag és a petefészekrojt együttesen biztosítják, hogy a szerv mozgékony, mégis meghatározott térségben maradjon.
21. Rögzítése ezért nem egyetlen erős szalagon alapul, hanem több, eltérő irányban húzódó kapcsolat kiegyensúlyozott együttműködéséből adódik.
22. Metszetben a petefészek legkülső rétegét az egyrétegű, többnyire köbös felszíni hám alkotja, amely a bélfodri szélnél a hashártya hámjába megy át.
23. A korábban csírahámnak nevezett sejtréteg elnevezése félrevezető, mivel az emberi petesejtek nem ebből a hámból keletkeznek.
24. Közvetlenül a felszíni hám alatt tömött kollagén kötőszövetből felépülő fehéres tok, a petefészek fehér burka helyezkedik el.
25. A tok alatt elhelyezkedő petefészekállomány külső kéregállományra és belső velőállományra tagolódik, amelyek szerkezete és sejttartalma jelentősen különbözik egymástól.
26. A kéreg és a velő között nincs éles, kötőszövetes határ, ezért a két terület fokozatosan megy át egymásba.
27. A sejtdús kéregállomány tömött petefészekstromájában helyezkednek el a különböző fejlettségi fokú tüszők, amelyek eloszlása az életkortól és a ciklustól függ.
28. A kisebb, nyugalomban lévő tüszők főként közvetlenül a tok alatt találhatók, míg a növekvő képletek fokozatosan a kéreg mélyebb részeibe terjednek.
29. A kéreg metszeti képéhez az érett tüszők mellett sárgatestek, visszafejlődő tüszők és korábbi ciklusokból visszamaradt heges testek is hozzátartozhatnak.
30. Ezzel szemben a központi velőállomány lazább kötőszövetből épül fel, és különösen gazdag nagyobb vérerekben, nyirokerekben, valamint idegrostokban.
31. A petefészekkapun belépő erek a velőállományban erősen kanyargó ágakra oszlanak, amelyekből finomabb ágak haladnak tovább a kéreg felé.
32. Gyermekkorban a petefészek felszíne többnyire sima, mert tüszőrepedés még nem alakította át annak körvonalát.
33. A nemi érettség idején az ismétlődő tüszőrepedések és az utánuk kialakuló hegesedések következtében a felszín fokozatosan egyenetlenné válik.
34. A menopauza után a tüszőkészlet kimerülésével a petefészek összezsugorodik, tömörebbé válik, felszínén pedig számos behúzódás és heg marad vissza.
35. A petefészek metszeti felépítése így közvetlenül tükrözi kettős szerepét: külső kérge az ivarsejtek fejlődésének, ér- és idegdús velőállománya pedig az ellátásnak biztosít teret.
(aufklappen)német
1. Der paarige Eierstock ist die weibliche Keimdrüse, die in der Höhle des kleinen Beckens beiderseits der Gebärmutter liegt.
2. Unter regelrechten anatomischen Verhältnissen liegt das ovale Organ in der an der Seitenwand des kleinen Beckens ausgebildeten Eierstockgrube.
3. Die Eierstockgrube wird oben von den äußeren Beckengefäßen und hinten vom Harnleiter sowie den inneren Beckengefäßen begrenzt, während in ihrem Boden der Verschlussnerv verläuft.
4. Da der Eierstock durch nachgiebige Bänder mit seiner Umgebung verbunden ist, kann seine Lage von der Größe der Gebärmutter, dem Füllungszustand der Blase und früheren Schwangerschaften abhängen.
5. Bei Frauen nach mehreren Geburten liegt das Organ gewöhnlich tiefer und befindet sich deshalb nicht immer genau in der klassisch beschriebenen Eierstockgrube.
6. Der mandelförmige Eierstock ist gewöhnlich drei bis fünf Zentimeter lang, etwa zwei Zentimeter breit und ungefähr einen Zentimeter dick.
7. Seine Größe und sein Gewicht verändern sich mit dem Lebensalter und der zyklischen Tätigkeit, sodass er während der fortpflanzungsfähigen Lebensphase meist größer ist als im Kindesalter oder nach der Menopause.
8. Am Organ unterscheidet man einen zur Gebärmutter gerichteten unteren Pol und einen näher am Eileiter gelegenen oberen Pol.
9. Von seinen beiden Flächen ist die seitliche Fläche zur Beckenwand gerichtet, während die mediale Fläche zum Beckenraum und zu den benachbarten Organen weist.
10. Am vorderen Mesovarialrand setzt die kurze Bauchfellduplikatur des Eierstocks an, während sich der hintere freie Rand gewölbt zur Bauchhöhle erhebt.
11. Durch die am Mesovarialrand gelegene Eierstockpforte treten Blutgefäße, Lymphgefäße und Nerven in das Innere des Organs ein.
12. Obwohl der Eierstock aufgrund seiner Lage als intraperitoneales Organ gilt, wird seine freie Oberfläche nicht von einer echten Serosa, sondern von einem eigenen Oberflächenepithel bedeckt.
13. Der Mesovarialanteil des Eierstocks, das Mesovarium, geht vom hinteren Blatt des breiten Gebärmutterbandes aus.
14. Diese kurze Bauchfellduplikatur verbindet das Organ mit dem breiten Gebärmutterband, lässt ihm jedoch genügend Beweglichkeit im kleinen Becken.
15. Das Eigenband des Eierstocks zieht vom unteren Pol zum seitlichen Gebärmutterwinkel, unmittelbar unterhalb des Abgangs des Eileiters.
16. Seine kurzen und straffen Fasern verbinden den Eierstock mit der Gebärmutter, ohne seine Lage vollständig starr festzulegen.
17. Das Aufhängeband des Eierstocks verbindet den oberen Pol mit der Seitenwand des kleinen Beckens.
18. In dieser Bauchfellfalte verlaufen die Gefäße, Lymphgefäße und vegetativen Nervenfasern des Eierstocks, bevor sie durch die Eierstockpforte in das Organ eintreten.
19. Den oberen Pol verbindet die Eierstockfimbrie mit dem Trichter des Eileiters; sie ist länger als die übrigen Fimbrien und erreicht unmittelbar die Oberfläche des Eierstocks.
20. Mesovarium, die beiden eigentlichen Haltebänder und die Eierstockfimbrie sorgen gemeinsam dafür, dass das Organ beweglich bleibt, sich jedoch innerhalb eines bestimmten Gebietes hält.
21. Seine Fixierung beruht daher nicht auf einem einzelnen kräftigen Band, sondern auf dem ausgewogenen Zusammenwirken mehrerer in unterschiedliche Richtungen ziehender Verbindungen.
22. Im Schnitt wird die äußerste Schicht des Eierstocks von einem einschichtigen, meist kubischen Oberflächenepithel gebildet, das am Mesovarialrand in das Epithel des Bauchfells übergeht.
23. Die früher als Keimepithel bezeichnete Zellschicht trägt einen irreführenden Namen, da die menschlichen Eizellen nicht aus diesem Epithel entstehen.
24. Unmittelbar unter dem Oberflächenepithel liegt eine weißliche, aus straffem kollagenem Bindegewebe aufgebaute Kapsel, die weiße Hülle des Eierstocks.
25. Das unter der Kapsel gelegene Eierstockgewebe gliedert sich in eine äußere Rinden- und eine innere Markzone, die sich in Bau und Zellgehalt deutlich voneinander unterscheiden.
26. Zwischen Rinde und Mark besteht keine scharfe bindegewebige Grenze, weshalb beide Bereiche allmählich ineinander übergehen.
27. Im dichten, zellreichen Stroma der Eierstockrinde liegen Follikel unterschiedlicher Entwicklungsstufen, deren Verteilung vom Lebensalter und vom Zyklus abhängt.
28. Die kleineren ruhenden Follikel liegen vorwiegend unmittelbar unter der Kapsel, während sich die wachsenden Gebilde allmählich in die tieferen Rindenabschnitte ausdehnen.
29. Zum Schnittbild der Rinde können neben reifen Follikeln auch Gelbkörper, rückgebildete Follikel und aus früheren Zyklen verbliebene Narbenkörper gehören.
30. Demgegenüber besteht die zentrale Markzone aus lockererem Bindegewebe und ist besonders reich an größeren Blutgefäßen, Lymphgefäßen und Nervenfasern.
31. Die an der Eierstockpforte eintretenden Gefäße teilen sich im Mark in stark gewundene Äste, von denen feinere Zweige zur Rinde weiterziehen.
32. Im Kindesalter ist die Oberfläche des Eierstocks meist glatt, da noch kein Follikelsprung ihre Kontur verändert hat.
33. Während der Geschlechtsreife wird die Oberfläche infolge wiederholter Follikelsprünge und der nachfolgenden Vernarbungen zunehmend unregelmäßig.
34. Nach der Menopause schrumpft der Eierstock infolge der Erschöpfung des Follikelvorrats, wird derber und weist zahlreiche Einziehungen und Narben auf.
35. Der Schnittbau des Eierstocks spiegelt damit unmittelbar seine doppelte Aufgabe wider: Die äußere Rinde bietet Raum für die Entwicklung der Keimzellen, während das gefäß- und nervenreiche Mark ihrer Versorgung dient.