11.3.3 A kéregbeli és a velő közeli nefronok, az ellenáramlás elve – Kortikale und juxtamedulläre Nephrone, das Gegenstromprinzip
1. A nefronokat vesetestecskéjük helyzete és Henle-kacsuk hossza alapján két fő típusra osztjuk. – Nach der Lage ihres Nierenkörperchens und der Länge ihrer Henle-Schleife werden die Nephrone in zwei Haupttypen eingeteilt.
2. A nefronok többsége kéregbeli nefron. – Die Mehrzahl der Nephrone sind kortikale Nephrone.
3. Vesetestecskéik a kéreg külső és középső részében helyezkednek el. – Ihre Nierenkörperchen liegen im äußeren und mittleren Bereich der Nierenrinde.
4. Henle-kacsuk viszonylag rövid, és rendszerint csak a külső velőállományba nyúlik le. – Ihre Henle-Schleife ist relativ kurz und reicht gewöhnlich nur in das äußere Nierenmark.
5. A kéregbeli nefronok főként a szűrlet feldolgozásának általános feladatait végzik. – Kortikale Nephrone übernehmen vor allem die allgemeinen Aufgaben der Verarbeitung des Filtrats.
6. Az elvezető arterioláikból sűrű hajszálérhálózat alakul ki a kéreg csatornái körül. – Aus ihren abführenden Arteriolen (Arteriola efferens) entsteht ein dichtes Kapillarnetz um die Tubuli der Nierenrinde.
7. Ezt a hálózatot csatorna körüli hajszálérhálózatnak nevezzük. – Dieses Netz wird als peritubuläres Kapillarnetz bezeichnet.
8. A másik fő típus a velő közeli nefron. – Der zweite Haupttyp ist das juxtamedulläre Nephron.
9. Vesetestecskéje a kéreg és a velő határának közelében fekszik. – Sein Nierenkörperchen liegt nahe der Grenze zwischen Nierenrinde und Nierenmark.
10. Henle-kacsa hosszú, és mélyen behatol a belső velőállományba. – Seine Henle-Schleife ist lang und dringt tief in das innere Nierenmark ein.
11. Egyes hosszú kacsok csaknem a vesepapilla csúcsáig érnek. – Einige lange Schleifen reichen fast bis zur Spitze der Nierenpapille.
12. A velő közeli nefronok száma kisebb, de a vizelet töményítésében különösen fontosak. – Juxtamedulläre Nephrone sind weniger zahlreich, für die Konzentrierung des Harns jedoch besonders wichtig.
13. Elvezető arterioláik hosszú, egyenes erekre bomlanak. – Ihre abführenden Arteriolen teilen sich in lange, gerade Gefäße auf.
14. Ezeket az ereket egyenes ereknek nevezzük. – Diese Gefäße werden als Vasa recta bezeichnet.
15. Az egyenes erek a hosszú Henle-kacsokkal és a gyűjtőcsatornákkal párhuzamosan futnak a velőben. – Die Vasa recta verlaufen im Nierenmark parallel zu den langen Henle-Schleifen und den Sammelrohren.
16. A velőben egymás mellett futó csatornákban és erekben a folyadék ellenkező irányban áramlik. – In den nebeneinander verlaufenden Tubuli und Gefäßen des Nierenmarks strömt die Flüssigkeit in entgegengesetzte Richtungen.
17. Ezt az elrendezést ellenáramlási rendszernek nevezzük. – Diese Anordnung wird als Gegenstromsystem bezeichnet.
18. A Henle-kacs leszálló szárában a folyadék a papilla felé, a felszálló szárban pedig a kéreg felé halad. – Im absteigenden Schenkel der Henle-Schleife fließt die Flüssigkeit zur Papille, im aufsteigenden Schenkel dagegen zur Rinde.
19. A leszálló szár könnyen átengedi a vizet, de az oldott sókat csak korlátozottan. – Der absteigende Schenkel lässt Wasser leicht, gelöste Salze jedoch nur begrenzt hindurch.
20. A környező velőállomány növekvő ozmotikus koncentrációja vizet von ki a leszálló szárból. – Die zunehmende osmotische Konzentration des umgebenden Nierenmarks entzieht dem absteigenden Schenkel Wasser.
21. Emiatt a csatornafolyadék a kacs mélypontja felé egyre töményebbé válik. – Dadurch wird die Tubulusflüssigkeit zur Schleifenspitze hin immer stärker konzentriert.
22. A felszálló szár ezzel szemben alig engedi át a vizet. – Der aufsteigende Schenkel ist dagegen für Wasser kaum durchlässig.
23. Innen nátrium- és kloridionok jutnak a velő közötti állományába. – Aus diesem Schenkel gelangen Natrium- und Chloridionen in das Interstitium des Nierenmarks.
24. A vastag felszálló szár aktív iontranszportja fokozza ezt a koncentrációkülönbséget. – Der aktive Ionentransport im dicken aufsteigenden Schenkel verstärkt diesen Konzentrationsunterschied.
25. A két szár eltérő áteresztőképessége és az ellentétes áramlás együtt hozza létre az ellenáramú sokszorozást. – Die unterschiedliche Durchlässigkeit beider Schenkel und die entgegengesetzte Strömung erzeugen gemeinsam die Gegenstrommultiplikation.
26. Így a kéregtől a papilla felé fokozatosan növekvő ozmotikus gradiens alakul ki. – So entsteht von der Nierenrinde zur Papille hin ein stufenweise zunehmender osmotischer Gradient.
27. A belső velőállomány magas ozmotikus koncentrációjához a karbamid körforgása is hozzájárul. – Zur hohen osmotischen Konzentration des inneren Nierenmarks trägt auch die Wiederverwertung von Harnstoff bei.
28. A gyűjtőcsatornák ezen a koncentrációs gradiensen keresztül haladnak a papilla felé. – Die Sammelrohre ziehen durch diesen Konzentrationsgradienten in Richtung Papille.
29. Ha faluk vízáteresztővé válik, a víz ozmózissal kiléphet a csatornából. – Wird ihre Wand wasserdurchlässig, kann Wasser durch Osmose aus dem Sammelrohr austreten.
30. Ez teszi lehetővé, hogy a szervezet szükség esetén kis térfogatú, tömény vizeletet képezzen. – Dadurch kann der Körper bei Bedarf ein kleines Volumen konzentrierten Harns bilden.
31. Az egyenes erek ellenáramú cserélőként működnek, és megőrzik a velő koncentrációs gradiensét. – Die Vasa recta wirken als Gegenstromaustauscher und erhalten den Konzentrationsgradienten des Nierenmarks.
32. Lefelé haladó águk vizet veszít és oldott anyagokat vesz fel, felfelé haladó águkban pedig ennek fordítottja történik. – Ihr absteigender Ast verliert Wasser und nimmt gelöste Stoffe auf, im aufsteigenden Ast läuft der Vorgang umgekehrt ab.
33. A lassú véráramlás megakadályozza, hogy az egyenes erek kimossák az ozmotikusan aktív anyagokat a velőből. – Der langsame Blutstrom verhindert, dass die Vasa recta die osmotisch wirksamen Stoffe aus dem Nierenmark auswaschen.
34. A hosszú Henle-kacsok, a gyűjtőcsatornák és az egyenes erek ezért közös térbeli-működési egységet alkotnak. – Lange Henle-Schleifen, Sammelrohre und Vasa recta bilden daher eine gemeinsame räumlich-funktionelle Einheit.
35. A kéregbeli és a velő közeli nefronok együtt biztosítják, hogy a vese egyszerre tudjon nagy mennyiségű szűrletet feldolgozni és a vízháztartáshoz alkalmazkodni. – Kortikale und juxtamedulläre Nephrone gewährleisten gemeinsam, dass die Niere große Mengen Filtrat verarbeiten und sich zugleich an den Wasserhaushalt anpassen kann.
(aufklappen)magyar
1. A nefronokat vesetestecskéjük helyzete és Henle-kacsuk hossza alapján két fő típusra osztjuk.
2. A nefronok többsége kéregbeli nefron.
3. Vesetestecskéik a kéreg külső és középső részében helyezkednek el.
4. Henle-kacsuk viszonylag rövid, és rendszerint csak a külső velőállományba nyúlik le.
5. A kéregbeli nefronok főként a szűrlet feldolgozásának általános feladatait végzik.
6. Az elvezető arterioláikból sűrű hajszálérhálózat alakul ki a kéreg csatornái körül.
7. Ezt a hálózatot csatorna körüli hajszálérhálózatnak nevezzük.
8. A másik fő típus a velő közeli nefron.
9. Vesetestecskéje a kéreg és a velő határának közelében fekszik.
10. Henle-kacsa hosszú, és mélyen behatol a belső velőállományba.
11. Egyes hosszú kacsok csaknem a vesepapilla csúcsáig érnek.
12. A velő közeli nefronok száma kisebb, de a vizelet töményítésében különösen fontosak.
13. Elvezető arterioláik hosszú, egyenes erekre bomlanak.
14. Ezeket az ereket egyenes ereknek nevezzük.
15. Az egyenes erek a hosszú Henle-kacsokkal és a gyűjtőcsatornákkal párhuzamosan futnak a velőben.
16. A velőben egymás mellett futó csatornákban és erekben a folyadék ellenkező irányban áramlik.
17. Ezt az elrendezést ellenáramlási rendszernek nevezzük.
18. A Henle-kacs leszálló szárában a folyadék a papilla felé, a felszálló szárban pedig a kéreg felé halad.
19. A leszálló szár könnyen átengedi a vizet, de az oldott sókat csak korlátozottan.
20. A környező velőállomány növekvő ozmotikus koncentrációja vizet von ki a leszálló szárból.
21. Emiatt a csatornafolyadék a kacs mélypontja felé egyre töményebbé válik.
22. A felszálló szár ezzel szemben alig engedi át a vizet.
23. Innen nátrium- és kloridionok jutnak a velő közötti állományába.
24. A vastag felszálló szár aktív iontranszportja fokozza ezt a koncentrációkülönbséget.
25. A két szár eltérő áteresztőképessége és az ellentétes áramlás együtt hozza létre az ellenáramú sokszorozást.
26. Így a kéregtől a papilla felé fokozatosan növekvő ozmotikus gradiens alakul ki.
27. A belső velőállomány magas ozmotikus koncentrációjához a karbamid körforgása is hozzájárul.
28. A gyűjtőcsatornák ezen a koncentrációs gradiensen keresztül haladnak a papilla felé.
29. Ha faluk vízáteresztővé válik, a víz ozmózissal kiléphet a csatornából.
30. Ez teszi lehetővé, hogy a szervezet szükség esetén kis térfogatú, tömény vizeletet képezzen.
31. Az egyenes erek ellenáramú cserélőként működnek, és megőrzik a velő koncentrációs gradiensét.
32. Lefelé haladó águk vizet veszít és oldott anyagokat vesz fel, felfelé haladó águkban pedig ennek fordítottja történik.
33. A lassú véráramlás megakadályozza, hogy az egyenes erek kimossák az ozmotikusan aktív anyagokat a velőből.
34. A hosszú Henle-kacsok, a gyűjtőcsatornák és az egyenes erek ezért közös térbeli-működési egységet alkotnak.
35. A kéregbeli és a velő közeli nefronok együtt biztosítják, hogy a vese egyszerre tudjon nagy mennyiségű szűrletet feldolgozni és a vízháztartáshoz alkalmazkodni.
(aufklappen)német
1. Nach der Lage ihres Nierenkörperchens und der Länge ihrer Henle-Schleife werden die Nephrone in zwei Haupttypen eingeteilt.
2. Die Mehrzahl der Nephrone sind kortikale Nephrone.
3. Ihre Nierenkörperchen liegen im äußeren und mittleren Bereich der Nierenrinde.
4. Ihre Henle-Schleife ist relativ kurz und reicht gewöhnlich nur in das äußere Nierenmark.
5. Kortikale Nephrone übernehmen vor allem die allgemeinen Aufgaben der Verarbeitung des Filtrats.
6. Aus ihren abführenden Arteriolen (Arteriola efferens) entsteht ein dichtes Kapillarnetz um die Tubuli der Nierenrinde.
7. Dieses Netz wird als peritubuläres Kapillarnetz bezeichnet.
8. Der zweite Haupttyp ist das juxtamedulläre Nephron.
9. Sein Nierenkörperchen liegt nahe der Grenze zwischen Nierenrinde und Nierenmark.
10. Seine Henle-Schleife ist lang und dringt tief in das innere Nierenmark ein.
11. Einige lange Schleifen reichen fast bis zur Spitze der Nierenpapille.
12. Juxtamedulläre Nephrone sind weniger zahlreich, für die Konzentrierung des Harns jedoch besonders wichtig.
13. Ihre abführenden Arteriolen teilen sich in lange, gerade Gefäße auf.
14. Diese Gefäße werden als Vasa recta bezeichnet.
15. Die Vasa recta verlaufen im Nierenmark parallel zu den langen Henle-Schleifen und den Sammelrohren.
16. In den nebeneinander verlaufenden Tubuli und Gefäßen des Nierenmarks strömt die Flüssigkeit in entgegengesetzte Richtungen.
17. Diese Anordnung wird als Gegenstromsystem bezeichnet.
18. Im absteigenden Schenkel der Henle-Schleife fließt die Flüssigkeit zur Papille, im aufsteigenden Schenkel dagegen zur Rinde.
19. Der absteigende Schenkel lässt Wasser leicht, gelöste Salze jedoch nur begrenzt hindurch.
20. Die zunehmende osmotische Konzentration des umgebenden Nierenmarks entzieht dem absteigenden Schenkel Wasser.
21. Dadurch wird die Tubulusflüssigkeit zur Schleifenspitze hin immer stärker konzentriert.
22. Der aufsteigende Schenkel ist dagegen für Wasser kaum durchlässig.
23. Aus diesem Schenkel gelangen Natrium- und Chloridionen in das Interstitium des Nierenmarks.
24. Der aktive Ionentransport im dicken aufsteigenden Schenkel verstärkt diesen Konzentrationsunterschied.
25. Die unterschiedliche Durchlässigkeit beider Schenkel und die entgegengesetzte Strömung erzeugen gemeinsam die Gegenstrommultiplikation.
26. So entsteht von der Nierenrinde zur Papille hin ein stufenweise zunehmender osmotischer Gradient.
27. Zur hohen osmotischen Konzentration des inneren Nierenmarks trägt auch die Wiederverwertung von Harnstoff bei.
28. Die Sammelrohre ziehen durch diesen Konzentrationsgradienten in Richtung Papille.
29. Wird ihre Wand wasserdurchlässig, kann Wasser durch Osmose aus dem Sammelrohr austreten.
30. Dadurch kann der Körper bei Bedarf ein kleines Volumen konzentrierten Harns bilden.
31. Die Vasa recta wirken als Gegenstromaustauscher und erhalten den Konzentrationsgradienten des Nierenmarks.
32. Ihr absteigender Ast verliert Wasser und nimmt gelöste Stoffe auf, im aufsteigenden Ast läuft der Vorgang umgekehrt ab.
33. Der langsame Blutstrom verhindert, dass die Vasa recta die osmotisch wirksamen Stoffe aus dem Nierenmark auswaschen.
34. Lange Henle-Schleifen, Sammelrohre und Vasa recta bilden daher eine gemeinsame räumlich-funktionelle Einheit.
35. Kortikale und juxtamedulläre Nephrone gewährleisten gemeinsam, dass die Niere große Mengen Filtrat verarbeiten und sich zugleich an den Wasserhaushalt anpassen kann.