4.16.2 – A sípcsont és a szárkapocscsont – Schienbein und Wadenbein
1. A lábszár két csontja a belső oldalon fekvő sípcsont és a külső oldalon fekvő szárkapocscsont. – Die beiden Knochen des Unterschenkels sind das innen liegende Schienbein (Tibia) und das außen liegende Wadenbein (Fibula).
2. A két csont közül a sípcsont jóval vastagabb és erősebb. – Von den beiden Knochen ist das Schienbein deutlich dicker und kräftiger.
3. A sípcsont viseli a testtömeg legnagyobb részét a térd és a boka között. – Das Schienbein trägt den größten Teil des Körpergewichts zwischen Knie und Sprunggelenk.
4. Felső vége széles, és két ízületi bütyköt alkot. – Sein oberes Ende ist breit und bildet zwei Gelenkknorren.
5. A belső és a külső bütyök felső felszíne együtt alkotja a sípcsonti ízületi felszínt. – Die oberen Flächen des inneren und äußeren Gelenkknorrens bilden gemeinsam das Schienbeinplateau.
6. Ezek a felszínek a combcsont bütykeivel kapcsolódnak. – Diese Flächen stehen mit den Gelenkknorren des Oberschenkelknochens in Verbindung.
7. A két felszín között emelkedik ki a bütykök közötti kiemelkedés. – Zwischen den beiden Flächen erhebt sich die Zwischenknorrenerhebung (Eminentia intercondylaris).
8. Ennek két kis csúcsa a belső és a külső bütykök közötti gumó. – Ihre beiden kleinen Spitzen sind der innere und der äußere Zwischenknorrenhöcker (Tuberculum intercondylare mediale et laterale).
9. A kiemelkedés előtt és mögött érdes területek szolgálnak a térd belső képleteinek rögzítésére. – Vor und hinter der Erhebung dienen raue Flächen der Befestigung innerer Strukturen des Kniegelenks.
10. A sípcsont felső részének elülső oldalán nagy érdesség található. – An der Vorderseite des oberen Schienbeinabschnitts liegt eine große Rauigkeit.
11. Ez a sípcsonti érdesség a térdkalácsszalag tapadási helye. – Diese Schienbeinrauigkeit (Tuberositas tibiae) ist der Ansatzpunkt des Kniescheibenbandes.
12. A sípcsont teste háromszögletű keresztmetszetű. – Der Schaft des Schienbeins besitzt einen dreieckigen Querschnitt.
13. Három felszíne és három éle különíthető el rajta. – An ihm lassen sich drei Flächen und drei Kanten unterscheiden.
14. Az elülső él közvetlenül a bőr alatt fut, ezért könnyen kitapintható. – Die Vorderkante verläuft unmittelbar unter der Haut und ist deshalb leicht tastbar.
15. Ezt a kiemelkedő élt a köznyelvben sípcsontélnek nevezzük. – Diese hervortretende Kante wird allgemein als Schienbeinkante bezeichnet.
16. A külső, csontok közötti élhez erős kötőszövetes lemez tapad. – An der äußeren Zwischenknochenkante setzt eine kräftige Bindegewebsplatte an.
17. Ez a csontok közötti hártya összeköti a sípcsontot a szárkapocscsonttal. – Diese Zwischenknochenmembran (Membrana interossea cruris) verbindet das Schienbein mit dem Wadenbein.
18. A sípcsont hátulsó felszínén ferde izomtapadási vonal húzódik. – Auf der Rückfläche des Schienbeins verläuft eine schräge Muskelansatzlinie.
19. Ezt a vonalat a gázlóizom vonalának nevezzük. – Diese Linie heißt Schollenmuskellinie (Linea musculi solei).
20. A sípcsont alsó vége ismét kiszélesedik, és részt vesz a felső ugróízület kialakításában. – Das untere Ende des Schienbeins verbreitert sich erneut und ist am Aufbau des oberen Sprunggelenks beteiligt.
21. Belső oldalán lefelé nyúlik a belső boka. – An seiner Innenseite ragt der Innenknöchel (Malleolus medialis) nach unten.
22. Alsó ízületi felszíne az ugrócsont felső felszínéhez illeszkedik. – Seine untere Gelenkfläche passt zur oberen Fläche des Sprungbeins.
23. Külső oldalán bevágás fogadja be a szárkapocscsont alsó végét. – An seiner Außenseite nimmt eine Einkerbung das untere Ende des Wadenbeins auf.
24. Ezt a bemélyedést szárkapocscsonti bevágásnak nevezzük. – Diese Vertiefung heißt Wadenbeinausschnitt (Incisura fibularis).
25. A szárkapocscsont karcsú, hosszú csont, amely alig vesz részt a testsúly hordozásában. – Das Wadenbein ist ein schlanker langer Knochen, der nur wenig am Tragen des Körpergewichts beteiligt ist.
26. Felső végén fej található, amely kis ízületi felszínnel kapcsolódik a sípcsonthoz. – An seinem oberen Ende liegt ein Kopf (Caput fibulae), der sich über eine kleine Gelenkfläche mit dem Schienbein verbindet.
27. A fej alatt elkeskenyedő nyak húzódik, amely mellett fontos ideg halad. – Unter dem Kopf folgt ein schmaler Hals (Collum fibulae), an dem ein wichtiger Nerv vorbeizieht.
28. A szárkapocscsont nyaka ezért ütésre és nyomásra különösen érzékeny terület. – Der Hals des Wadenbeins ist deshalb gegenüber Schlag und Druck besonders empfindlich.
29. Alsó vége alkotja a jól kitapintható külső bokát. – Sein unteres Ende bildet den gut tastbaren Außenknöchel (Malleolus lateralis).
30. A külső boka mélyebbre ér, mint a belső boka, és fontos szerepet játszik a boka oldalirányú stabilitásában. – Der Außenknöchel reicht weiter nach unten als der Innenknöchel und spielt eine wichtige Rolle für die seitliche Stabilität des Sprunggelenks.
(aufklappen)magyar
1. A lábszár két csontja a belső oldalon fekvő sípcsont és a külső oldalon fekvő szárkapocscsont.
2. A két csont közül a sípcsont jóval vastagabb és erősebb.
3. A sípcsont viseli a testtömeg legnagyobb részét a térd és a boka között.
4. Felső vége széles, és két ízületi bütyköt alkot.
5. A belső és a külső bütyök felső felszíne együtt alkotja a sípcsonti ízületi felszínt.
6. Ezek a felszínek a combcsont bütykeivel kapcsolódnak.
7. A két felszín között emelkedik ki a bütykök közötti kiemelkedés.
8. Ennek két kis csúcsa a belső és a külső bütykök közötti gumó.
9. A kiemelkedés előtt és mögött érdes területek szolgálnak a térd belső képleteinek rögzítésére.
10. A sípcsont felső részének elülső oldalán nagy érdesség található.
11. Ez a sípcsonti érdesség a térdkalácsszalag tapadási helye.
12. A sípcsont teste háromszögletű keresztmetszetű.
13. Három felszíne és három éle különíthető el rajta.
14. Az elülső él közvetlenül a bőr alatt fut, ezért könnyen kitapintható.
15. Ezt a kiemelkedő élt a köznyelvben sípcsontélnek nevezzük.
16. A külső, csontok közötti élhez erős kötőszövetes lemez tapad.
17. Ez a csontok közötti hártya összeköti a sípcsontot a szárkapocscsonttal.
18. A sípcsont hátulsó felszínén ferde izomtapadási vonal húzódik.
19. Ezt a vonalat a gázlóizom vonalának nevezzük.
20. A sípcsont alsó vége ismét kiszélesedik, és részt vesz a felső ugróízület kialakításában.
21. Belső oldalán lefelé nyúlik a belső boka.
22. Alsó ízületi felszíne az ugrócsont felső felszínéhez illeszkedik.
23. Külső oldalán bevágás fogadja be a szárkapocscsont alsó végét.
24. Ezt a bemélyedést szárkapocscsonti bevágásnak nevezzük.
25. A szárkapocscsont karcsú, hosszú csont, amely alig vesz részt a testsúly hordozásában.
26. Felső végén fej található, amely kis ízületi felszínnel kapcsolódik a sípcsonthoz.
27. A fej alatt elkeskenyedő nyak húzódik, amely mellett fontos ideg halad.
28. A szárkapocscsont nyaka ezért ütésre és nyomásra különösen érzékeny terület.
29. Alsó vége alkotja a jól kitapintható külső bokát.
30. A külső boka mélyebbre ér, mint a belső boka, és fontos szerepet játszik a boka oldalirányú stabilitásában.
(aufklappen)német
1. Die beiden Knochen des Unterschenkels sind das innen liegende Schienbein (Tibia) und das außen liegende Wadenbein (Fibula).
2. Von den beiden Knochen ist das Schienbein deutlich dicker und kräftiger.
3. Das Schienbein trägt den größten Teil des Körpergewichts zwischen Knie und Sprunggelenk.
4. Sein oberes Ende ist breit und bildet zwei Gelenkknorren.
5. Die oberen Flächen des inneren und äußeren Gelenkknorrens bilden gemeinsam das Schienbeinplateau.
6. Diese Flächen stehen mit den Gelenkknorren des Oberschenkelknochens in Verbindung.
7. Zwischen den beiden Flächen erhebt sich die Zwischenknorrenerhebung (Eminentia intercondylaris).
8. Ihre beiden kleinen Spitzen sind der innere und der äußere Zwischenknorrenhöcker (Tuberculum intercondylare mediale et laterale).
9. Vor und hinter der Erhebung dienen raue Flächen der Befestigung innerer Strukturen des Kniegelenks.
10. An der Vorderseite des oberen Schienbeinabschnitts liegt eine große Rauigkeit.
11. Diese Schienbeinrauigkeit (Tuberositas tibiae) ist der Ansatzpunkt des Kniescheibenbandes.
12. Der Schaft des Schienbeins besitzt einen dreieckigen Querschnitt.
13. An ihm lassen sich drei Flächen und drei Kanten unterscheiden.
14. Die Vorderkante verläuft unmittelbar unter der Haut und ist deshalb leicht tastbar.
15. Diese hervortretende Kante wird allgemein als Schienbeinkante bezeichnet.
16. An der äußeren Zwischenknochenkante setzt eine kräftige Bindegewebsplatte an.
17. Diese Zwischenknochenmembran (Membrana interossea cruris) verbindet das Schienbein mit dem Wadenbein.
18. Auf der Rückfläche des Schienbeins verläuft eine schräge Muskelansatzlinie.
19. Diese Linie heißt Schollenmuskellinie (Linea musculi solei).
20. Das untere Ende des Schienbeins verbreitert sich erneut und ist am Aufbau des oberen Sprunggelenks beteiligt.
21. An seiner Innenseite ragt der Innenknöchel (Malleolus medialis) nach unten.
22. Seine untere Gelenkfläche passt zur oberen Fläche des Sprungbeins.
23. An seiner Außenseite nimmt eine Einkerbung das untere Ende des Wadenbeins auf.
24. Diese Vertiefung heißt Wadenbeinausschnitt (Incisura fibularis).
25. Das Wadenbein ist ein schlanker langer Knochen, der nur wenig am Tragen des Körpergewichts beteiligt ist.
26. An seinem oberen Ende liegt ein Kopf (Caput fibulae), der sich über eine kleine Gelenkfläche mit dem Schienbein verbindet.
27. Unter dem Kopf folgt ein schmaler Hals (Collum fibulae), an dem ein wichtiger Nerv vorbeizieht.
28. Der Hals des Wadenbeins ist deshalb gegenüber Schlag und Druck besonders empfindlich.
29. Sein unteres Ende bildet den gut tastbaren Außenknöchel (Malleolus lateralis).
30. Der Außenknöchel reicht weiter nach unten als der Innenknöchel und spielt eine wichtige Rolle für die seitliche Stabilität des Sprunggelenks.