9.12.3 – Légzéstípusok, légzési térfogatok és a holttér – Atemtypen, Atemvolumina und Totraum
1. A légzéstípusokat aszerint különítjük el, hogy a mellkas mely része mozog a legfeltűnőbben. – Atemtypen werden danach unterschieden, welcher Abschnitt des Brustkorbs sich am deutlichsten bewegt.
2. Rekesz- vagy hasi légzéskor elsősorban a rekesz lefelé és felfelé irányuló mozgása dominál. – Bei der Zwerchfell- oder Bauchatmung dominiert vor allem die Abwärts- und Aufwärtsbewegung des Zwerchfells.
3. Ennél a légzéstípusnál a hasfal belégzéskor előre, kilégzéskor pedig visszafelé mozdul. – Bei diesem Atemtyp bewegt sich die Bauchwand bei der Einatmung nach vorne und bei der Ausatmung wieder zurück.
4. Mellkasi vagy bordalégzéskor a bordák emelkedése és süllyedése látható erősebben. – Bei der Brust- oder Rippenatmung ist das Heben und Senken der Rippen deutlicher sichtbar.
5. A legtöbb nyugodt légvétel kevert típusú, mert a rekesz és a bordák egyszerre mozognak. – Die meisten ruhigen Atemzüge sind vom gemischten Typ, da sich Zwerchfell und Rippen gleichzeitig bewegen.
6. A légzéstípus aránya testhelyzettől, testalkattól, életkortól és a mellkas mozgékonyságától is függhet. – Der Anteil der Atemtypen kann von Körperlage, Körperbau, Alter und Beweglichkeit des Brustkorbs abhängen.
7. A mély légzés nagyobb rekeszmozgással és kifejezettebb bordaemelkedéssel jár. – Tiefe Atmung geht mit einer größeren Zwerchfellbewegung und einem stärkeren Anheben der Rippen einher.
8. A felületes légzés során a mellkas és a rekesz csak kis kitéréseket végez. – Bei flacher Atmung führen Brustkorb und Zwerchfell nur geringe Ausschläge aus.
9. A légzőmozgások megfigyelésekor a légzés mélységét, ritmusát és kétoldali egyenletességét is értékelik. – Bei der Beobachtung der Atembewegungen werden auch Atemtiefe, Rhythmus und Seitengleichheit beurteilt.
10. A légzési térfogatok a tüdőben és a légutakban mozgó vagy visszamaradó levegőmennyiségeket írják le. – Die Atemvolumina beschreiben die Luftmengen, die sich in Lunge und Atemwegen bewegen oder dort verbleiben.
11. A légzési térfogat az a levegőmennyiség, amely egy nyugodt be- és kilégzés során kicserélődik. – Das Atemzugvolumen ist die Luftmenge, die bei einer ruhigen Ein- und Ausatmung bewegt wird.
12. A belégzési tartalék térfogat az a többletlevegő, amely nyugodt belégzés után még belélegezhető. – Das inspiratorische Reservevolumen ist die zusätzliche Luftmenge, die nach einer ruhigen Einatmung noch eingeatmet werden kann.
13. A kilégzési tartalék térfogat az a többletlevegő, amely nyugodt kilégzés után még kifújható. – Das exspiratorische Reservevolumen ist die zusätzliche Luftmenge, die nach einer ruhigen Ausatmung noch ausgeatmet werden kann.
14. A maradék térfogat az erőltetett kilégzés után is a tüdőben maradó levegő. – Das Residualvolumen ist die Luftmenge, die auch nach maximaler Ausatmung in der Lunge verbleibt.
15. A maradék levegő hozzájárul ahhoz, hogy a tüdő ne ürüljön ki és ne essen teljesen össze minden kilégzéskor. – Die verbleibende Luft trägt dazu bei, dass die Lunge bei jeder Ausatmung nicht vollständig entleert wird und nicht völlig zusammenfällt.
16. A vitálkapacitás a légzési térfogat, a belégzési tartalék és a kilégzési tartalék összege. – Die Vitalkapazität ist die Summe aus Atemzugvolumen, inspiratorischem Reservevolumen und exspiratorischem Reservevolumen.
17. A teljes tüdőkapacitás a vitálkapacitásból és a maradék térfogatból áll. – Die totale Lungenkapazität setzt sich aus Vitalkapazität und Residualvolumen zusammen.
18. A belégzési kapacitás a nyugodt kilégzés után maximálisan belélegezhető levegőmennyiséget jelenti. – Die inspiratorische Kapazität bezeichnet die Luftmenge, die nach einer ruhigen Ausatmung maximal eingeatmet werden kann.
19. A funkcionális maradékkapacitás a nyugodt kilégzés végén a tüdőben maradó levegőmennyiség. – Die funktionelle Residualkapazität ist die Luftmenge, die am Ende einer ruhigen Ausatmung in der Lunge verbleibt.
20. A légzési térfogatok nagyságát a testméret, az életkor, a testhelyzet és a mellkas alakja is befolyásolja. – Die Größe der Atemvolumina wird unter anderem von Körpergröße, Alter, Körperlage und Form des Brustkorbs beeinflusst.
21. Anatómiai határaikat a mellkas tágulékonysága, a rekesz mozgásterjedelme és a tüdő rugalmassága szabja meg. – Ihre anatomischen Grenzen werden durch die Dehnbarkeit des Brustkorbs, den Bewegungsumfang des Zwerchfells und die Elastizität der Lunge bestimmt.
22. Az egyszerű légzésfunkciós mérés nem képes közvetlenül meghatározni a tüdőben visszamaradó maradék térfogatot. – Eine einfache Spirometrie kann das in der Lunge verbleibende Residualvolumen nicht unmittelbar bestimmen.
23. A holttér azoknak a légutaknak a levegőterét jelenti, amelyekben nem található gázcserélő felszín. – Der Totraum bezeichnet den Luftraum jener Atemwege, in denen keine gasaustauschende Oberfläche vorhanden ist.
24. Az anatómiai holttér az orr- vagy szájüregtől a végső hörgőcskékig terjedő vezető légutakat foglalja magában. – Der anatomische Totraum umfasst die luftleitenden Atemwege von der Nasen- oder Mundhöhle bis zu den Endbronchiolen (Bronchiolus terminalis/Bronchioli terminales).
25. Ide tartozik a garat, a gége, a légcső, a hörgők és a hörgőcskék vezető szakasza is. – Dazu gehören auch Rachen (Pharynx), Kehlkopf (Larynx), Luftröhre (Trachea), Bronchien (Bronchus/Bronchi) und der leitende Abschnitt der Bronchiolen.
26. A holttér levegője nem jut el közvetlenül a léghólyagocskák gázcserélő felszínéhez. – Die Luft des Totraums erreicht nicht unmittelbar die gasaustauschende Oberfläche der Lungenbläschen (Alveolus/Alveoli).
27. A vezető légutak azonban felmelegítik, párásítják és megtisztítják a belélegzett levegőt. – Die luftleitenden Wege erwärmen, befeuchten und reinigen jedoch die eingeatmete Luft.
28. A fiziológiai holttér az anatómiai holttér mellett olyan léghólyagocskákat is magában foglalhat, amelyek részt vesznek a szellőzésben, de nem megfelelő a vérellátásuk. – Der physiologische Totraum kann neben dem anatomischen Totraum auch Lungenbläschen umfassen, die belüftet, aber nicht ausreichend durchblutet sind.
29. Ennek részletes élettani jelentősége a gázcsere tárgyalásához tartozik. – Seine ausführliche physiologische Bedeutung gehört zur späteren Behandlung des Gasaustausches.
30. A légcsőmetszés lerövidíti a felső légutak egy részét, ezért csökkenti az anatómiai holttér hosszát. – Ein Luftröhrenschnitt (Tracheotomie) umgeht einen Teil der oberen Atemwege und verkürzt dadurch den anatomischen Totraum.
31. Egy hosszú légzőcső vagy búvárpipa ezzel szemben külső holtteret adhat a légutakhoz. – Ein langes Atemrohr oder ein Schnorchel kann den Atemwegen dagegen einen äußeren Totraum hinzufügen.
32. Mélyebb légvételnél a holttér levegője a teljes belélegzett térfogathoz képest kisebb arányt képvisel. – Bei einem tieferen Atemzug macht die Totraumluft einen kleineren Anteil am gesamten eingeatmeten Volumen aus.
33. Nagyon felületes légzéskor a belélegzett levegő viszonylag nagy része a vezető légutakban marad. – Bei sehr flacher Atmung verbleibt ein relativ großer Anteil der eingeatmeten Luft in den luftleitenden Wegen.
34. A rekesz nagy mozgásterjedelme miatt a tüdő alsó részei nyugodt légzéskor különösen jelentős alakváltozást végeznek. – Wegen des großen Bewegungsumfangs des Zwerchfells zeigen die unteren Lungenabschnitte bei ruhiger Atmung eine besonders deutliche Formveränderung.
35. A légzéstípusok, térfogatok és a holttér fogalmai anatómiai keretet adnak a légzés későbbi élettani elemzéséhez. – Die Begriffe Atemtypen, Atemvolumina und Totraum bilden den anatomischen Rahmen für die spätere physiologische Analyse der Atmung.
(aufklappen)magyar
1. A légzéstípusokat aszerint különítjük el, hogy a mellkas mely része mozog a legfeltűnőbben.
2. Rekesz- vagy hasi légzéskor elsősorban a rekesz lefelé és felfelé irányuló mozgása dominál.
3. Ennél a légzéstípusnál a hasfal belégzéskor előre, kilégzéskor pedig visszafelé mozdul.
4. Mellkasi vagy bordalégzéskor a bordák emelkedése és süllyedése látható erősebben.
5. A legtöbb nyugodt légvétel kevert típusú, mert a rekesz és a bordák egyszerre mozognak.
6. A légzéstípus aránya testhelyzettől, testalkattól, életkortól és a mellkas mozgékonyságától is függhet.
7. A mély légzés nagyobb rekeszmozgással és kifejezettebb bordaemelkedéssel jár.
8. A felületes légzés során a mellkas és a rekesz csak kis kitéréseket végez.
9. A légzőmozgások megfigyelésekor a légzés mélységét, ritmusát és kétoldali egyenletességét is értékelik.
10. A légzési térfogatok a tüdőben és a légutakban mozgó vagy visszamaradó levegőmennyiségeket írják le.
11. A légzési térfogat az a levegőmennyiség, amely egy nyugodt be- és kilégzés során kicserélődik.
12. A belégzési tartalék térfogat az a többletlevegő, amely nyugodt belégzés után még belélegezhető.
13. A kilégzési tartalék térfogat az a többletlevegő, amely nyugodt kilégzés után még kifújható.
14. A maradék térfogat az erőltetett kilégzés után is a tüdőben maradó levegő.
15. A maradék levegő hozzájárul ahhoz, hogy a tüdő ne ürüljön ki és ne essen teljesen össze minden kilégzéskor.
16. A vitálkapacitás a légzési térfogat, a belégzési tartalék és a kilégzési tartalék összege.
17. A teljes tüdőkapacitás a vitálkapacitásból és a maradék térfogatból áll.
18. A belégzési kapacitás a nyugodt kilégzés után maximálisan belélegezhető levegőmennyiséget jelenti.
19. A funkcionális maradékkapacitás a nyugodt kilégzés végén a tüdőben maradó levegőmennyiség.
20. A légzési térfogatok nagyságát a testméret, az életkor, a testhelyzet és a mellkas alakja is befolyásolja.
21. Anatómiai határaikat a mellkas tágulékonysága, a rekesz mozgásterjedelme és a tüdő rugalmassága szabja meg.
22. Az egyszerű légzésfunkciós mérés nem képes közvetlenül meghatározni a tüdőben visszamaradó maradék térfogatot.
23. A holttér azoknak a légutaknak a levegőterét jelenti, amelyekben nem található gázcserélő felszín.
24. Az anatómiai holttér az orr- vagy szájüregtől a végső hörgőcskékig terjedő vezető légutakat foglalja magában.
25. Ide tartozik a garat, a gége, a légcső, a hörgők és a hörgőcskék vezető szakasza is.
26. A holttér levegője nem jut el közvetlenül a léghólyagocskák gázcserélő felszínéhez.
27. A vezető légutak azonban felmelegítik, párásítják és megtisztítják a belélegzett levegőt.
28. A fiziológiai holttér az anatómiai holttér mellett olyan léghólyagocskákat is magában foglalhat, amelyek részt vesznek a szellőzésben, de nem megfelelő a vérellátásuk.
29. Ennek részletes élettani jelentősége a gázcsere tárgyalásához tartozik.
30. A légcsőmetszés lerövidíti a felső légutak egy részét, ezért csökkenti az anatómiai holttér hosszát.
31. Egy hosszú légzőcső vagy búvárpipa ezzel szemben külső holtteret adhat a légutakhoz.
32. Mélyebb légvételnél a holttér levegője a teljes belélegzett térfogathoz képest kisebb arányt képvisel.
33. Nagyon felületes légzéskor a belélegzett levegő viszonylag nagy része a vezető légutakban marad.
34. A rekesz nagy mozgásterjedelme miatt a tüdő alsó részei nyugodt légzéskor különösen jelentős alakváltozást végeznek.
35. A légzéstípusok, térfogatok és a holttér fogalmai anatómiai keretet adnak a légzés későbbi élettani elemzéséhez.
(aufklappen)német
1. Atemtypen werden danach unterschieden, welcher Abschnitt des Brustkorbs sich am deutlichsten bewegt.
2. Bei der Zwerchfell- oder Bauchatmung dominiert vor allem die Abwärts- und Aufwärtsbewegung des Zwerchfells.
3. Bei diesem Atemtyp bewegt sich die Bauchwand bei der Einatmung nach vorne und bei der Ausatmung wieder zurück.
4. Bei der Brust- oder Rippenatmung ist das Heben und Senken der Rippen deutlicher sichtbar.
5. Die meisten ruhigen Atemzüge sind vom gemischten Typ, da sich Zwerchfell und Rippen gleichzeitig bewegen.
6. Der Anteil der Atemtypen kann von Körperlage, Körperbau, Alter und Beweglichkeit des Brustkorbs abhängen.
7. Tiefe Atmung geht mit einer größeren Zwerchfellbewegung und einem stärkeren Anheben der Rippen einher.
8. Bei flacher Atmung führen Brustkorb und Zwerchfell nur geringe Ausschläge aus.
9. Bei der Beobachtung der Atembewegungen werden auch Atemtiefe, Rhythmus und Seitengleichheit beurteilt.
10. Die Atemvolumina beschreiben die Luftmengen, die sich in Lunge und Atemwegen bewegen oder dort verbleiben.
11. Das Atemzugvolumen ist die Luftmenge, die bei einer ruhigen Ein- und Ausatmung bewegt wird.
12. Das inspiratorische Reservevolumen ist die zusätzliche Luftmenge, die nach einer ruhigen Einatmung noch eingeatmet werden kann.
13. Das exspiratorische Reservevolumen ist die zusätzliche Luftmenge, die nach einer ruhigen Ausatmung noch ausgeatmet werden kann.
14. Das Residualvolumen ist die Luftmenge, die auch nach maximaler Ausatmung in der Lunge verbleibt.
15. Die verbleibende Luft trägt dazu bei, dass die Lunge bei jeder Ausatmung nicht vollständig entleert wird und nicht völlig zusammenfällt.
16. Die Vitalkapazität ist die Summe aus Atemzugvolumen, inspiratorischem Reservevolumen und exspiratorischem Reservevolumen.
17. Die totale Lungenkapazität setzt sich aus Vitalkapazität und Residualvolumen zusammen.
18. Die inspiratorische Kapazität bezeichnet die Luftmenge, die nach einer ruhigen Ausatmung maximal eingeatmet werden kann.
19. Die funktionelle Residualkapazität ist die Luftmenge, die am Ende einer ruhigen Ausatmung in der Lunge verbleibt.
20. Die Größe der Atemvolumina wird unter anderem von Körpergröße, Alter, Körperlage und Form des Brustkorbs beeinflusst.
21. Ihre anatomischen Grenzen werden durch die Dehnbarkeit des Brustkorbs, den Bewegungsumfang des Zwerchfells und die Elastizität der Lunge bestimmt.
22. Eine einfache Spirometrie kann das in der Lunge verbleibende Residualvolumen nicht unmittelbar bestimmen.
23. Der Totraum bezeichnet den Luftraum jener Atemwege, in denen keine gasaustauschende Oberfläche vorhanden ist.
24. Der anatomische Totraum umfasst die luftleitenden Atemwege von der Nasen- oder Mundhöhle bis zu den Endbronchiolen (Bronchiolus terminalis/Bronchioli terminales).
25. Dazu gehören auch Rachen (Pharynx), Kehlkopf (Larynx), Luftröhre (Trachea), Bronchien (Bronchus/Bronchi) und der leitende Abschnitt der Bronchiolen.
26. Die Luft des Totraums erreicht nicht unmittelbar die gasaustauschende Oberfläche der Lungenbläschen (Alveolus/Alveoli).
27. Die luftleitenden Wege erwärmen, befeuchten und reinigen jedoch die eingeatmete Luft.
28. Der physiologische Totraum kann neben dem anatomischen Totraum auch Lungenbläschen umfassen, die belüftet, aber nicht ausreichend durchblutet sind.
29. Seine ausführliche physiologische Bedeutung gehört zur späteren Behandlung des Gasaustausches.
30. Ein Luftröhrenschnitt (Tracheotomie) umgeht einen Teil der oberen Atemwege und verkürzt dadurch den anatomischen Totraum.
31. Ein langes Atemrohr oder ein Schnorchel kann den Atemwegen dagegen einen äußeren Totraum hinzufügen.
32. Bei einem tieferen Atemzug macht die Totraumluft einen kleineren Anteil am gesamten eingeatmeten Volumen aus.
33. Bei sehr flacher Atmung verbleibt ein relativ großer Anteil der eingeatmeten Luft in den luftleitenden Wegen.
34. Wegen des großen Bewegungsumfangs des Zwerchfells zeigen die unteren Lungenabschnitte bei ruhiger Atmung eine besonders deutliche Formveränderung.
35. Die Begriffe Atemtypen, Atemvolumina und Totraum bilden den anatomischen Rahmen für die spätere physiologische Analyse der Atmung.