1.14 – Az érzékelés és a válaszadás – Wahrnehmung und Reaktion
1. A szervezet csak akkor tud célszerűen alkalmazkodni környezetéhez, ha annak változásait érzékeli, jelentésüket feldolgozza, majd megfelelő választ alakít ki. – Der Organismus kann sich nur dann zweckmäßig an seine Umwelt anpassen, wenn er deren Veränderungen wahrnimmt, ihre Bedeutung verarbeitet und anschließend eine angemessene Antwort entwickelt.
2. Az érzékelés tehát nem elszigetelt működés, hanem annak a folyamatnak a kezdete, amely a külvilág vagy a test állapotától a cselekvésig vezet. – Die Sinneswahrnehmung ist daher keine isolierte Funktion, sondern der Beginn eines Prozesses, der vom Zustand der Außenwelt oder des Körpers zur Handlung führt.
3. Bár a látás, a hallás, a szaglás és a többi érzék eltérő ingereket fog fel, működésük néhány közös alapelvre vezethető vissza. – Obwohl Sehen, Hören, Riechen und die übrigen Sinne unterschiedliche Reize erfassen, lässt sich ihre Funktionsweise auf einige gemeinsame Grundprinzipien zurückführen.
4. Minden érzékelési folyamat egy olyan változással kezdődik, amelyet a szervezet valamely érzékeny sejtje vagy idegvégződése felismerhet. – Jeder Wahrnehmungsvorgang beginnt mit einer Veränderung, die von einer empfindlichen Zelle oder Nervenendigung des Organismus erkannt werden kann.
5. Ingernek nevezzük azt a fizikai vagy kémiai hatást, amely megfelelő erősség esetén működésváltozást vált ki az érzékelő rendszerben. – Als Reiz bezeichnen wir eine physikalische oder chemische Einwirkung, die bei ausreichender Stärke eine Funktionsänderung im sensorischen System auslöst.
6. Ilyen hatás lehet például a fény, a hangrezgés, a nyomás, a hőmérséklet-változás, egy oldott vegyület vagy a szövetet veszélyeztető károsodás. – Eine solche Einwirkung kann beispielsweise Licht, eine Schallschwingung, Druck, eine Temperaturänderung, eine gelöste Verbindung oder eine das Gewebe gefährdende Schädigung sein.
7. Az érzékelő sejtek, vagyis a receptorok biológiai fordítóként működnek, mivel a különböző természetű ingereket az idegrendszer számára értelmezhető jelekké alakítják. – Die Sinneszellen, also die Rezeptoren, wirken als biologische Übersetzer, da sie unterschiedlich beschaffene Reize in für das Nervensystem verständliche Signale umwandeln.
8. Ezt az átalakítást transzdukciónak nevezzük, amelynek során a receptor membránjában elektromos változás keletkezik, majd megfelelő körülmények között idegi impulzusok indulnak el. – Diese Umwandlung wird als Transduktion bezeichnet, wobei in der Membran des Rezeptors eine elektrische Veränderung entsteht und unter geeigneten Bedingungen Nervenimpulse ausgelöst werden.
9. Az egyes receptorok nem minden ingerre egyformán érzékenyek, hanem rendszerint egy meghatározott ingertípust képesek különösen kis energia mellett felfogni. – Die einzelnen Rezeptoren sind nicht für alle Reize gleich empfindlich, sondern können gewöhnlich einen bestimmten Reiztyp mit besonders geringem Energieaufwand erfassen.
10. Ezt nevezzük adekvát ingernek, amely a fényérzékelő sejtek esetében a fény, a hallóreceptoroknál pedig a mechanikai rezgés. – Dies wird als adäquater Reiz bezeichnet, der bei den lichtempfindlichen Zellen das Licht und bei den Hörrezeptoren die mechanische Schwingung ist.
11. Egy inger csak akkor válik érzékelhetővé, ha erőssége eléri azt a legkisebb értéket, amelyet ingerküszöbnek nevezünk. – Ein Reiz wird erst dann wahrnehmbar, wenn seine Stärke den kleinsten als Reizschwelle bezeichneten Wert erreicht.
12. A küszöbérték azonban nem teljesen állandó, mivel fáradtság, figyelem, korábbi ingerlés és számos egyéb körülmény módosíthatja az érzékenységet. – Der Schwellenwert ist jedoch nicht völlig konstant, da Müdigkeit, Aufmerksamkeit, vorausgegangene Reizung und zahlreiche weitere Umstände die Empfindlichkeit verändern können.
13. Nemcsak az számít, hogy észlelünk-e egy ingert, hanem az is, hogy két hasonló hatás között mekkora különbséget tudunk felismerni. – Entscheidend ist nicht nur, ob wir einen Reiz wahrnehmen, sondern auch, wie groß ein Unterschied zwischen zwei ähnlichen Einwirkungen sein muss, damit wir ihn erkennen.
14. Az ehhez szükséges legkisebb eltérést különbségi küszöbnek nevezzük, amely érzékenként és ingererősségenként eltérő lehet. – Die dafür erforderliche kleinste Abweichung wird als Unterschiedsschwelle bezeichnet, die je nach Sinn und Reizstärke unterschiedlich sein kann.
15. Mivel egy idegrost egyes impulzusai lényegében azonos nagyságúak, az inger erősségét főként az impulzusok gyakorisága és az aktivált receptorok száma fejezi ki. – Da die einzelnen Impulse einer Nervenfaser im Wesentlichen gleich groß sind, wird die Reizstärke vor allem durch ihre Frequenz und die Zahl der aktivierten Rezeptoren ausgedrückt.
16. Erősebb inger esetén tehát rendszerint sűrűbben követik egymást az impulzusok, miközben a környező érzékelő egységek közül is több kapcsolódhat be. – Bei einem stärkeren Reiz folgen die Impulse daher gewöhnlich dichter aufeinander, während zugleich weitere benachbarte sensorische Einheiten einbezogen werden können.
17. Ha egy inger hosszabb ideig változatlanul fennáll, számos receptor válasza fokozatosan csökken, noha maga a hatás továbbra is jelen van. – Bleibt ein Reiz längere Zeit unverändert bestehen, nimmt die Antwort vieler Rezeptoren allmählich ab, obwohl die Einwirkung selbst weiterhin vorhanden ist.
18. Az adaptációnak nevezett alkalmazkodás tehermentesíti az idegrendszert, mert a tartósan változatlan háttér helyett elsősorban az új eseményekre irányítja a figyelmet. – Diese als Adaptation bezeichnete Anpassung entlastet das Nervensystem, weil sie die Aufmerksamkeit statt auf einen unveränderten Hintergrund vor allem auf neue Ereignisse richtet.
19. Ruhánk érintését például rövid idő után alig érezzük, míg egy új nyomás vagy elmozdulás azonnal ismét tudatossá válik. – Die Berührung unserer Kleidung spüren wir beispielsweise nach kurzer Zeit kaum noch, während ein neuer Druck oder eine Verschiebung sofort wieder bewusst werden kann.
20. Nem minden érzékelő rendszer alkalmazkodik azonos gyorsasággal, hiszen egy tartós veszélyt jelző inger háttérbe szorítása káros következményekkel járhatna. – Nicht jedes sensorische System passt sich gleich schnell an, da die Unterdrückung eines anhaltenden Gefahrensignals schädliche Folgen haben könnte.
21. A fájdalomérzékelés ezért csak csekély mértékben adaptálódik, így a fennálló vagy fokozódó szövetkárosodás rendszerint továbbra is figyelmezteti a szervezetet. – Die Schmerzwahrnehmung adaptiert daher nur in geringem Maße, sodass eine fortbestehende oder zunehmende Gewebeschädigung den Organismus gewöhnlich weiterhin warnt.
22. A receptorokban keletkező jel érző idegrostokon halad a központi idegrendszer felé, ahol több egymásra épülő feldolgozási szint kapcsolódik egymáshoz. – Das in den Rezeptoren entstehende Signal gelangt über sensible Nervenfasern zum Zentralnervensystem, wo mehrere aufeinander aufbauende Verarbeitungsebenen miteinander verbunden sind.
23. Útja során az információ rendeződik, részben módosul, más jelekkel összehasonlítódik, és bizonyos elemei már a tudatos észlelés előtt válaszreakciót válthatnak ki. – Auf seinem Weg wird die Information geordnet, teilweise verändert, mit anderen Signalen verglichen und kann schon vor der bewussten Wahrnehmung eine Reaktion auslösen.
24. Egy hirtelen fájdalmas inger például visszahúzási reflexet indíthat el, még mielőtt pontosan felismernénk a sérülés helyét és jellegét. – Ein plötzlich auftretender Schmerzreiz kann beispielsweise einen Rückziehreflex auslösen, bevor wir Ort und Art der Verletzung genau erkannt haben.
25. A tudatos érzet ezzel szemben nem magában az érzékszervben, hanem az agyban jön létre, amely a beérkező mintázatokat értelmezi. – Die bewusste Empfindung entsteht dagegen nicht im Sinnesorgan selbst, sondern im Gehirn, das die eintreffenden Signalmuster interpretiert.
26. Az agykéreg különböző területei bizonyos érzékek feldolgozására különösen fontosak, működésük azonban nem elszigetelt, hanem széles hálózatok együttműködésén alapul. – Verschiedene Bereiche der Hirnrinde sind für die Verarbeitung bestimmter Sinne besonders wichtig, ihre Funktion beruht jedoch nicht auf Isolation, sondern auf dem Zusammenwirken weitreichender Netzwerke.
27. Amit valóságnak érzékelünk, ezért nem egyszerűen a külvilág változatlan másolata, hanem a pillanatnyi jelekből és korábbi tapasztalatokból kialakított értelmezés. – Was wir als Wirklichkeit wahrnehmen, ist daher keine unveränderte Kopie der Außenwelt, sondern eine aus gegenwärtigen Signalen und früheren Erfahrungen gebildete Deutung.
28. Az érzékcsalódások különösen jól mutatják, hogy az agy bizonyos feltételezések alapján egészíti ki a hiányos vagy többértelmű információkat. – Sinnestäuschungen zeigen besonders deutlich, dass das Gehirn unvollständige oder mehrdeutige Informationen auf der Grundlage bestimmter Annahmen ergänzt.
29. A megbízható tájékozódást az is segíti, hogy az érzékszervek folyamatosan kiegészítik, ellenőrzik és szükség esetén helyesbítik egymás jelzéseit. – Zur zuverlässigen Orientierung trägt außerdem bei, dass die Sinnesorgane ihre Signale fortwährend ergänzen, kontrollieren und bei Bedarf gegenseitig korrigieren.
30. Egy tárgy helyzetének megítélésekor például a látás, az egyensúlyérzékelés, a tapintás és a testhelyzetről érkező belső információk együttesen működnek. – Bei der Beurteilung der Lage eines Gegenstandes wirken beispielsweise Sehen, Gleichgewichtssinn, Tasten und innere Informationen über die Körperstellung zusammen.
31. A látás során a fény a szem optikai közegein keresztül az ideghártyára jut, ahol a pálcikák és csapok elektromos jelekké alakítják. – Beim Sehen gelangt das Licht durch die optischen Medien des Auges zur Netzhaut, wo Stäbchen und Zapfen es in elektrische Signale umwandeln.
32. A szem azonban nem fényképezőgép, mert a látott kép kialakításában a szemmozgások, a két szem együttműködése, a figyelem és az emlékezet is részt vesz. – Das Auge ist jedoch keine Kamera, weil an der Entstehung des gesehenen Bildes auch Augenbewegungen, das Zusammenwirken beider Augen, Aufmerksamkeit und Gedächtnis beteiligt sind.
33. A hallás alapját a levegő mechanikai rezgései képezik, amelyeket a külső és középfül a belső fül folyadéktereihez továbbít. – Die Grundlage des Hörens bilden mechanische Schwingungen der Luft, die vom Außen- und Mittelohr zu den Flüssigkeitsräumen des Innenohrs weitergeleitet werden.
34. A csigában elhelyezkedő érzéksejtek a rezgéseket idegi jelekké alakítják, miközben a rezgés gyakorisága a hangmagasságról, amplitúdója pedig a hangerőről tájékoztat. – Die in der Schnecke liegenden Sinneszellen wandeln die Schwingungen in Nervensignale um, wobei ihre Frequenz über die Tonhöhe und ihre Amplitude über die Lautstärke informiert.
35. A belső fül más részei a fej helyzetét és mozgását érzékelik, ezáltal fontos szerepet töltenek be az egyensúly és a testtartás fenntartásában. – Andere Teile des Innenohrs erfassen Lage und Bewegung des Kopfes und spielen dadurch eine wichtige Rolle bei der Erhaltung von Gleichgewicht und Körperhaltung.
36. A szaglás és az ízlelés kémiai érzékek, mivel működésükhöz olyan molekulák szükségesek, amelyek a receptorokhoz kötődve ingerületet váltanak ki. – Riechen und Schmecken sind chemische Sinne, da sie Moleküle benötigen, die durch Bindung an Rezeptoren eine Erregung auslösen.
37. Míg a szaglás a levegőben terjedő anyagokat távolabbról is felismerheti, az ízleléshez az oldott anyag és az érzékelő felszín közvetlen érintkezése szükséges. – Während der Geruchssinn in der Luft verbreitete Stoffe aus größerer Entfernung erkennen kann, erfordert das Schmecken einen unmittelbaren Kontakt zwischen gelöstem Stoff und sensorischer Oberfläche.
38. A mindennapokban íznek nevezett élmény többnyire nem az ízlelőrendszer önálló teljesítménye, hanem az ízlelés, a szaglás, a hőérzet és a tapintás közös eredménye. – Das im Alltag als Geschmack bezeichnete Erlebnis ist meist keine selbstständige Leistung des Geschmackssinns, sondern das gemeinsame Ergebnis von Schmecken, Riechen, Temperatur- und Tastempfindung.
39. A bőrben elhelyezkedő receptorok az érintést, a nyomást, a rezgést, a meleget, a hideget és a károsító ingereket érzékelik, miközben eloszlásuk testtájanként jelentősen különbözik. – Die in der Haut liegenden Rezeptoren erfassen Berührung, Druck, Vibration, Wärme, Kälte und schädigende Reize, wobei ihre Verteilung je nach Körperregion erheblich variiert.
40. Az ujjbegyek nagy érzékenysége például a receptorok sűrű elhelyezkedésével és az érzőpályák különösen finom központi feldolgozásával magyarázható. – Die hohe Empfindlichkeit der Fingerkuppen lässt sich beispielsweise durch die dichte Anordnung der Rezeptoren und die besonders feine zentrale Verarbeitung ihrer Sinnesbahnen erklären.
41. A szervezet nemcsak a külvilágot érzékeli, hanem saját belső állapotáról is folyamatos információkat kap az izmokból, inakból, ízületekből és belső szervekből. – Der Organismus nimmt nicht nur die Außenwelt wahr, sondern erhält auch fortwährend Informationen über seinen inneren Zustand aus Muskeln, Sehnen, Gelenken und inneren Organen.
42. A propriocepciónak nevezett mélyérzékelés teszi lehetővé, hogy végtagjaink helyzetét csukott szemmel is ismerjük, és mozgásainkat látási ellenőrzés nélkül összehangoljuk. – Die als Propriozeption bezeichnete Tiefensensibilität ermöglicht es, die Stellung unserer Gliedmaßen auch bei geschlossenen Augen zu kennen und Bewegungen ohne visuelle Kontrolle zu koordinieren.
43. A beérkező érzéki információk mennyisége messze meghaladja azt, amit egy adott pillanatban tudatosan fel tudnánk dolgozni. – Die Menge der eintreffenden Sinnesinformationen übersteigt bei Weitem das, was wir in einem bestimmten Augenblick bewusst verarbeiten könnten.
44. A figyelem ezért szűrőként működik, amely a célok, a veszélyek, a megszokás és a pillanatnyi szükségletek alapján egyes jeleket előnyben részesít. – Die Aufmerksamkeit wirkt daher als Filter, der bestimmte Signale aufgrund von Zielen, Gefahren, Gewöhnung und gegenwärtigen Bedürfnissen bevorzugt.
45. A kiválasztott információkat az agy összeveti a korábban eltárolt tapasztalatokkal, majd értékeli, hogy szükséges-e valamilyen gyors vagy megfontolt válasz. – Die ausgewählten Informationen werden vom Gehirn mit früher gespeicherten Erfahrungen verglichen und daraufhin bewertet, ob eine schnelle oder überlegte Antwort erforderlich ist.
46. Az inger megjelenése és a válasz kezdete között eltelt reakcióidőt az érzékelés, az idegi vezetés, a döntés és a végrehajtás együttes időigénye határozza meg. – Die zwischen dem Auftreten eines Reizes und dem Beginn der Antwort verstrichene Reaktionszeit wird durch den gemeinsamen Zeitbedarf von Wahrnehmung, Nervenleitung, Entscheidung und Ausführung bestimmt.
47. Gyakorlás közben bizonyos összetett mozgássorok fokozatosan automatizálódnak, így végrehajtásuk egyre kevesebb tudatos figyelmet igényel, miközben gyorsabbá és pontosabbá válhatnak. – Durch Übung werden bestimmte komplexe Bewegungsabläufe allmählich automatisiert, sodass ihre Ausführung weniger bewusste Aufmerksamkeit erfordert und zugleich schneller und genauer werden kann.
48. A cselekvés megkezdése azonban nem zárja le az érzékelési folyamatot, mert a receptorok folyamatosan visszajelzést adnak a mozgás tényleges eredményéről. – Mit dem Beginn der Handlung endet der Wahrnehmungsvorgang jedoch nicht, weil die Rezeptoren fortlaufend Rückmeldung über das tatsächliche Ergebnis der Bewegung geben.
49. Ennek a visszacsatolásnak köszönhetően az idegrendszer már végrehajtás közben felismerheti az eltéréseket, kijavíthatja a hibákat, és a változó körülményekhez igazíthatja a választ. – Dank dieser Rückkopplung kann das Nervensystem Abweichungen bereits während der Ausführung erkennen, Fehler korrigieren und die Antwort an veränderte Bedingungen anpassen.
50. Így kapcsolódik össze az inger felfogása, az információ értelmezése, a döntés és a folyamatosan ellenőrzött végrehajtás abban az egységes folyamatban, amely a benyomást céltudatos cselekvéssé alakítja. – So verbinden sich Reizaufnahme, Informationsdeutung, Entscheidung und fortlaufend kontrollierte Ausführung zu jenem einheitlichen Prozess, der einen Eindruck in eine zielgerichtete Handlung verwandelt.
(aufklappen)magyar
1. A szervezet csak akkor tud célszerűen alkalmazkodni környezetéhez, ha annak változásait érzékeli, jelentésüket feldolgozza, majd megfelelő választ alakít ki.
2. Az érzékelés tehát nem elszigetelt működés, hanem annak a folyamatnak a kezdete, amely a külvilág vagy a test állapotától a cselekvésig vezet.
3. Bár a látás, a hallás, a szaglás és a többi érzék eltérő ingereket fog fel, működésük néhány közös alapelvre vezethető vissza.
4. Minden érzékelési folyamat egy olyan változással kezdődik, amelyet a szervezet valamely érzékeny sejtje vagy idegvégződése felismerhet.
5. Ingernek nevezzük azt a fizikai vagy kémiai hatást, amely megfelelő erősség esetén működésváltozást vált ki az érzékelő rendszerben.
6. Ilyen hatás lehet például a fény, a hangrezgés, a nyomás, a hőmérséklet-változás, egy oldott vegyület vagy a szövetet veszélyeztető károsodás.
7. Az érzékelő sejtek, vagyis a receptorok biológiai fordítóként működnek, mivel a különböző természetű ingereket az idegrendszer számára értelmezhető jelekké alakítják.
8. Ezt az átalakítást transzdukciónak nevezzük, amelynek során a receptor membránjában elektromos változás keletkezik, majd megfelelő körülmények között idegi impulzusok indulnak el.
9. Az egyes receptorok nem minden ingerre egyformán érzékenyek, hanem rendszerint egy meghatározott ingertípust képesek különösen kis energia mellett felfogni.
10. Ezt nevezzük adekvát ingernek, amely a fényérzékelő sejtek esetében a fény, a hallóreceptoroknál pedig a mechanikai rezgés.
11. Egy inger csak akkor válik érzékelhetővé, ha erőssége eléri azt a legkisebb értéket, amelyet ingerküszöbnek nevezünk.
12. A küszöbérték azonban nem teljesen állandó, mivel fáradtság, figyelem, korábbi ingerlés és számos egyéb körülmény módosíthatja az érzékenységet.
13. Nemcsak az számít, hogy észlelünk-e egy ingert, hanem az is, hogy két hasonló hatás között mekkora különbséget tudunk felismerni.
14. Az ehhez szükséges legkisebb eltérést különbségi küszöbnek nevezzük, amely érzékenként és ingererősségenként eltérő lehet.
15. Mivel egy idegrost egyes impulzusai lényegében azonos nagyságúak, az inger erősségét főként az impulzusok gyakorisága és az aktivált receptorok száma fejezi ki.
16. Erősebb inger esetén tehát rendszerint sűrűbben követik egymást az impulzusok, miközben a környező érzékelő egységek közül is több kapcsolódhat be.
17. Ha egy inger hosszabb ideig változatlanul fennáll, számos receptor válasza fokozatosan csökken, noha maga a hatás továbbra is jelen van.
18. Az adaptációnak nevezett alkalmazkodás tehermentesíti az idegrendszert, mert a tartósan változatlan háttér helyett elsősorban az új eseményekre irányítja a figyelmet.
19. Ruhánk érintését például rövid idő után alig érezzük, míg egy új nyomás vagy elmozdulás azonnal ismét tudatossá válik.
20. Nem minden érzékelő rendszer alkalmazkodik azonos gyorsasággal, hiszen egy tartós veszélyt jelző inger háttérbe szorítása káros következményekkel járhatna.
21. A fájdalomérzékelés ezért csak csekély mértékben adaptálódik, így a fennálló vagy fokozódó szövetkárosodás rendszerint továbbra is figyelmezteti a szervezetet.
22. A receptorokban keletkező jel érző idegrostokon halad a központi idegrendszer felé, ahol több egymásra épülő feldolgozási szint kapcsolódik egymáshoz.
23. Útja során az információ rendeződik, részben módosul, más jelekkel összehasonlítódik, és bizonyos elemei már a tudatos észlelés előtt válaszreakciót válthatnak ki.
24. Egy hirtelen fájdalmas inger például visszahúzási reflexet indíthat el, még mielőtt pontosan felismernénk a sérülés helyét és jellegét.
25. A tudatos érzet ezzel szemben nem magában az érzékszervben, hanem az agyban jön létre, amely a beérkező mintázatokat értelmezi.
26. Az agykéreg különböző területei bizonyos érzékek feldolgozására különösen fontosak, működésük azonban nem elszigetelt, hanem széles hálózatok együttműködésén alapul.
27. Amit valóságnak érzékelünk, ezért nem egyszerűen a külvilág változatlan másolata, hanem a pillanatnyi jelekből és korábbi tapasztalatokból kialakított értelmezés.
28. Az érzékcsalódások különösen jól mutatják, hogy az agy bizonyos feltételezések alapján egészíti ki a hiányos vagy többértelmű információkat.
29. A megbízható tájékozódást az is segíti, hogy az érzékszervek folyamatosan kiegészítik, ellenőrzik és szükség esetén helyesbítik egymás jelzéseit.
30. Egy tárgy helyzetének megítélésekor például a látás, az egyensúlyérzékelés, a tapintás és a testhelyzetről érkező belső információk együttesen működnek.
31. A látás során a fény a szem optikai közegein keresztül az ideghártyára jut, ahol a pálcikák és csapok elektromos jelekké alakítják.
32. A szem azonban nem fényképezőgép, mert a látott kép kialakításában a szemmozgások, a két szem együttműködése, a figyelem és az emlékezet is részt vesz.
33. A hallás alapját a levegő mechanikai rezgései képezik, amelyeket a külső és középfül a belső fül folyadéktereihez továbbít.
34. A csigában elhelyezkedő érzéksejtek a rezgéseket idegi jelekké alakítják, miközben a rezgés gyakorisága a hangmagasságról, amplitúdója pedig a hangerőről tájékoztat.
35. A belső fül más részei a fej helyzetét és mozgását érzékelik, ezáltal fontos szerepet töltenek be az egyensúly és a testtartás fenntartásában.
36. A szaglás és az ízlelés kémiai érzékek, mivel működésükhöz olyan molekulák szükségesek, amelyek a receptorokhoz kötődve ingerületet váltanak ki.
37. Míg a szaglás a levegőben terjedő anyagokat távolabbról is felismerheti, az ízleléshez az oldott anyag és az érzékelő felszín közvetlen érintkezése szükséges.
38. A mindennapokban íznek nevezett élmény többnyire nem az ízlelőrendszer önálló teljesítménye, hanem az ízlelés, a szaglás, a hőérzet és a tapintás közös eredménye.
39. A bőrben elhelyezkedő receptorok az érintést, a nyomást, a rezgést, a meleget, a hideget és a károsító ingereket érzékelik, miközben eloszlásuk testtájanként jelentősen különbözik.
40. Az ujjbegyek nagy érzékenysége például a receptorok sűrű elhelyezkedésével és az érzőpályák különösen finom központi feldolgozásával magyarázható.
41. A szervezet nemcsak a külvilágot érzékeli, hanem saját belső állapotáról is folyamatos információkat kap az izmokból, inakból, ízületekből és belső szervekből.
42. A propriocepciónak nevezett mélyérzékelés teszi lehetővé, hogy végtagjaink helyzetét csukott szemmel is ismerjük, és mozgásainkat látási ellenőrzés nélkül összehangoljuk.
43. A beérkező érzéki információk mennyisége messze meghaladja azt, amit egy adott pillanatban tudatosan fel tudnánk dolgozni.
44. A figyelem ezért szűrőként működik, amely a célok, a veszélyek, a megszokás és a pillanatnyi szükségletek alapján egyes jeleket előnyben részesít.
45. A kiválasztott információkat az agy összeveti a korábban eltárolt tapasztalatokkal, majd értékeli, hogy szükséges-e valamilyen gyors vagy megfontolt válasz.
46. Az inger megjelenése és a válasz kezdete között eltelt reakcióidőt az érzékelés, az idegi vezetés, a döntés és a végrehajtás együttes időigénye határozza meg.
47. Gyakorlás közben bizonyos összetett mozgássorok fokozatosan automatizálódnak, így végrehajtásuk egyre kevesebb tudatos figyelmet igényel, miközben gyorsabbá és pontosabbá válhatnak.
48. A cselekvés megkezdése azonban nem zárja le az érzékelési folyamatot, mert a receptorok folyamatosan visszajelzést adnak a mozgás tényleges eredményéről.
49. Ennek a visszacsatolásnak köszönhetően az idegrendszer már végrehajtás közben felismerheti az eltéréseket, kijavíthatja a hibákat, és a változó körülményekhez igazíthatja a választ.
50. Így kapcsolódik össze az inger felfogása, az információ értelmezése, a döntés és a folyamatosan ellenőrzött végrehajtás abban az egységes folyamatban, amely a benyomást céltudatos cselekvéssé alakítja.
(aufklappen)német
1. Der Organismus kann sich nur dann zweckmäßig an seine Umwelt anpassen, wenn er deren Veränderungen wahrnimmt, ihre Bedeutung verarbeitet und anschließend eine angemessene Antwort entwickelt.
2. Die Sinneswahrnehmung ist daher keine isolierte Funktion, sondern der Beginn eines Prozesses, der vom Zustand der Außenwelt oder des Körpers zur Handlung führt.
3. Obwohl Sehen, Hören, Riechen und die übrigen Sinne unterschiedliche Reize erfassen, lässt sich ihre Funktionsweise auf einige gemeinsame Grundprinzipien zurückführen.
4. Jeder Wahrnehmungsvorgang beginnt mit einer Veränderung, die von einer empfindlichen Zelle oder Nervenendigung des Organismus erkannt werden kann.
5. Als Reiz bezeichnen wir eine physikalische oder chemische Einwirkung, die bei ausreichender Stärke eine Funktionsänderung im sensorischen System auslöst.
6. Eine solche Einwirkung kann beispielsweise Licht, eine Schallschwingung, Druck, eine Temperaturänderung, eine gelöste Verbindung oder eine das Gewebe gefährdende Schädigung sein.
7. Die Sinneszellen, also die Rezeptoren, wirken als biologische Übersetzer, da sie unterschiedlich beschaffene Reize in für das Nervensystem verständliche Signale umwandeln.
8. Diese Umwandlung wird als Transduktion bezeichnet, wobei in der Membran des Rezeptors eine elektrische Veränderung entsteht und unter geeigneten Bedingungen Nervenimpulse ausgelöst werden.
9. Die einzelnen Rezeptoren sind nicht für alle Reize gleich empfindlich, sondern können gewöhnlich einen bestimmten Reiztyp mit besonders geringem Energieaufwand erfassen.
10. Dies wird als adäquater Reiz bezeichnet, der bei den lichtempfindlichen Zellen das Licht und bei den Hörrezeptoren die mechanische Schwingung ist.
11. Ein Reiz wird erst dann wahrnehmbar, wenn seine Stärke den kleinsten als Reizschwelle bezeichneten Wert erreicht.
12. Der Schwellenwert ist jedoch nicht völlig konstant, da Müdigkeit, Aufmerksamkeit, vorausgegangene Reizung und zahlreiche weitere Umstände die Empfindlichkeit verändern können.
13. Entscheidend ist nicht nur, ob wir einen Reiz wahrnehmen, sondern auch, wie groß ein Unterschied zwischen zwei ähnlichen Einwirkungen sein muss, damit wir ihn erkennen.
14. Die dafür erforderliche kleinste Abweichung wird als Unterschiedsschwelle bezeichnet, die je nach Sinn und Reizstärke unterschiedlich sein kann.
15. Da die einzelnen Impulse einer Nervenfaser im Wesentlichen gleich groß sind, wird die Reizstärke vor allem durch ihre Frequenz und die Zahl der aktivierten Rezeptoren ausgedrückt.
16. Bei einem stärkeren Reiz folgen die Impulse daher gewöhnlich dichter aufeinander, während zugleich weitere benachbarte sensorische Einheiten einbezogen werden können.
17. Bleibt ein Reiz längere Zeit unverändert bestehen, nimmt die Antwort vieler Rezeptoren allmählich ab, obwohl die Einwirkung selbst weiterhin vorhanden ist.
18. Diese als Adaptation bezeichnete Anpassung entlastet das Nervensystem, weil sie die Aufmerksamkeit statt auf einen unveränderten Hintergrund vor allem auf neue Ereignisse richtet.
19. Die Berührung unserer Kleidung spüren wir beispielsweise nach kurzer Zeit kaum noch, während ein neuer Druck oder eine Verschiebung sofort wieder bewusst werden kann.
20. Nicht jedes sensorische System passt sich gleich schnell an, da die Unterdrückung eines anhaltenden Gefahrensignals schädliche Folgen haben könnte.
21. Die Schmerzwahrnehmung adaptiert daher nur in geringem Maße, sodass eine fortbestehende oder zunehmende Gewebeschädigung den Organismus gewöhnlich weiterhin warnt.
22. Das in den Rezeptoren entstehende Signal gelangt über sensible Nervenfasern zum Zentralnervensystem, wo mehrere aufeinander aufbauende Verarbeitungsebenen miteinander verbunden sind.
23. Auf seinem Weg wird die Information geordnet, teilweise verändert, mit anderen Signalen verglichen und kann schon vor der bewussten Wahrnehmung eine Reaktion auslösen.
24. Ein plötzlich auftretender Schmerzreiz kann beispielsweise einen Rückziehreflex auslösen, bevor wir Ort und Art der Verletzung genau erkannt haben.
25. Die bewusste Empfindung entsteht dagegen nicht im Sinnesorgan selbst, sondern im Gehirn, das die eintreffenden Signalmuster interpretiert.
26. Verschiedene Bereiche der Hirnrinde sind für die Verarbeitung bestimmter Sinne besonders wichtig, ihre Funktion beruht jedoch nicht auf Isolation, sondern auf dem Zusammenwirken weitreichender Netzwerke.
27. Was wir als Wirklichkeit wahrnehmen, ist daher keine unveränderte Kopie der Außenwelt, sondern eine aus gegenwärtigen Signalen und früheren Erfahrungen gebildete Deutung.
28. Sinnestäuschungen zeigen besonders deutlich, dass das Gehirn unvollständige oder mehrdeutige Informationen auf der Grundlage bestimmter Annahmen ergänzt.
29. Zur zuverlässigen Orientierung trägt außerdem bei, dass die Sinnesorgane ihre Signale fortwährend ergänzen, kontrollieren und bei Bedarf gegenseitig korrigieren.
30. Bei der Beurteilung der Lage eines Gegenstandes wirken beispielsweise Sehen, Gleichgewichtssinn, Tasten und innere Informationen über die Körperstellung zusammen.
31. Beim Sehen gelangt das Licht durch die optischen Medien des Auges zur Netzhaut, wo Stäbchen und Zapfen es in elektrische Signale umwandeln.
32. Das Auge ist jedoch keine Kamera, weil an der Entstehung des gesehenen Bildes auch Augenbewegungen, das Zusammenwirken beider Augen, Aufmerksamkeit und Gedächtnis beteiligt sind.
33. Die Grundlage des Hörens bilden mechanische Schwingungen der Luft, die vom Außen- und Mittelohr zu den Flüssigkeitsräumen des Innenohrs weitergeleitet werden.
34. Die in der Schnecke liegenden Sinneszellen wandeln die Schwingungen in Nervensignale um, wobei ihre Frequenz über die Tonhöhe und ihre Amplitude über die Lautstärke informiert.
35. Andere Teile des Innenohrs erfassen Lage und Bewegung des Kopfes und spielen dadurch eine wichtige Rolle bei der Erhaltung von Gleichgewicht und Körperhaltung.
36. Riechen und Schmecken sind chemische Sinne, da sie Moleküle benötigen, die durch Bindung an Rezeptoren eine Erregung auslösen.
37. Während der Geruchssinn in der Luft verbreitete Stoffe aus größerer Entfernung erkennen kann, erfordert das Schmecken einen unmittelbaren Kontakt zwischen gelöstem Stoff und sensorischer Oberfläche.
38. Das im Alltag als Geschmack bezeichnete Erlebnis ist meist keine selbstständige Leistung des Geschmackssinns, sondern das gemeinsame Ergebnis von Schmecken, Riechen, Temperatur- und Tastempfindung.
39. Die in der Haut liegenden Rezeptoren erfassen Berührung, Druck, Vibration, Wärme, Kälte und schädigende Reize, wobei ihre Verteilung je nach Körperregion erheblich variiert.
40. Die hohe Empfindlichkeit der Fingerkuppen lässt sich beispielsweise durch die dichte Anordnung der Rezeptoren und die besonders feine zentrale Verarbeitung ihrer Sinnesbahnen erklären.
41. Der Organismus nimmt nicht nur die Außenwelt wahr, sondern erhält auch fortwährend Informationen über seinen inneren Zustand aus Muskeln, Sehnen, Gelenken und inneren Organen.
42. Die als Propriozeption bezeichnete Tiefensensibilität ermöglicht es, die Stellung unserer Gliedmaßen auch bei geschlossenen Augen zu kennen und Bewegungen ohne visuelle Kontrolle zu koordinieren.
43. Die Menge der eintreffenden Sinnesinformationen übersteigt bei Weitem das, was wir in einem bestimmten Augenblick bewusst verarbeiten könnten.
44. Die Aufmerksamkeit wirkt daher als Filter, der bestimmte Signale aufgrund von Zielen, Gefahren, Gewöhnung und gegenwärtigen Bedürfnissen bevorzugt.
45. Die ausgewählten Informationen werden vom Gehirn mit früher gespeicherten Erfahrungen verglichen und daraufhin bewertet, ob eine schnelle oder überlegte Antwort erforderlich ist.
46. Die zwischen dem Auftreten eines Reizes und dem Beginn der Antwort verstrichene Reaktionszeit wird durch den gemeinsamen Zeitbedarf von Wahrnehmung, Nervenleitung, Entscheidung und Ausführung bestimmt.
47. Durch Übung werden bestimmte komplexe Bewegungsabläufe allmählich automatisiert, sodass ihre Ausführung weniger bewusste Aufmerksamkeit erfordert und zugleich schneller und genauer werden kann.
48. Mit dem Beginn der Handlung endet der Wahrnehmungsvorgang jedoch nicht, weil die Rezeptoren fortlaufend Rückmeldung über das tatsächliche Ergebnis der Bewegung geben.
49. Dank dieser Rückkopplung kann das Nervensystem Abweichungen bereits während der Ausführung erkennen, Fehler korrigieren und die Antwort an veränderte Bedingungen anpassen.
50. So verbinden sich Reizaufnahme, Informationsdeutung, Entscheidung und fortlaufend kontrollierte Ausführung zu jenem einheitlichen Prozess, der einen Eindruck in eine zielgerichtete Handlung verwandelt.