1.8 – A „fogva tartás” nem egyenlő a „rögzítéssel” – Gefangen heißt nicht festgelegt

1. Egy széles völgyben folyó folyó nem folyhat felfelé, és nem ugorhat át a szomszédos vízgyűjtő területre, mégis a völgy nem rajzol ki egyetlen csatornát a tenger felé.

2. A rendelkezésre álló területen belül a víz fonódhat, kanyaroghat, áradhat, új csatornákat vághat, és elhagyhatja a régieket.

3. A terep hatalmas mértékben szűkíti a lehetőségeket anélkül, hogy minden kanyart előre meghatározná.

4. Még egy részletes felmérés sem tudja meghatározni a folyó pontos jövőbeli medrét, mert a viharok, az üledék, a növényzet és a korábbi áramlások folyamatosan változtatják a körülményeket.

5. A folyó tehát korlátozott, de nem teljesen meghatározott.

6. Ez a megkülönböztetés lezár egy csábító, de téves utat, amely az útfüggőség gondolatán keresztül vezet.

7. Ha a jelenet egy megváltoztathatatlan múlt alakítja – így hangzik a téves érvelés –, akkor a jelenbeli választásnak egy olyan mechanizmusra ráépített fikciónak kell lennie, amely ettől függetlenül is ugyanúgy haladna tovább.

8. A következtetés szigorúnak tűnik, mert igaz előfeltevésből indul ki, de abból nem következik.

9. A korlátozás eltávolít bizonyos lehetőségeket.

10. A meghatározás pedig kiválaszt egyet.

11. Ezek radikálisan különböző állítások.

12. Az útfüggőség csak akkor támasztja alá az elsőt, ha a korábbi lépések megváltoztatták, hogy mely későbbi állapotok elérhetők, valószínűek, láthatók vagy megfizethetők.

13. Önmagában nem támasztja alá a másodikat.

14. A folyó-hasonlatnak is vannak határai, mert a völgy fizikai korlátokat szab, amelyeket nem feltétlenül a folyó saját története hozott létre.

15. Ahol azonban a korábbi medrek átirányítják a későbbi áramlásokat, vagy olyan partokat alakítanak ki, amelyek egyes jövőbeli útvonalakat másoknál könnyebbé tesznek, ott az analógia eléri a lényeges mechanizmust.

16. A múltbeli mozgás megváltoztatta a későbbi mozgás terét anélkül, hogy egyetlen célállomást írt volna elő.

17. Egy második félreértés súlyosbítja az elsőt: az a feltételezés, hogy az útfüggőség olyan állapot, amely vagy megvan egy rendszerben, vagy hiányzik belőle.

18. Az útfüggőséget inkább fokozati kérdésként érdemes értelmezni.

19. Egy rendszer egyik jellemzőjében csekély lehet, egy másikban viszont mély.

20. Egy jogrendszeren belül egy közigazgatási szabály gyorsan helyettesíthető, míg egy alkotmányos rendelkezés a bíróságokhoz, hivatalokhoz, elvárásokhoz és bevett gyakorlathoz kötődik.

21. Egy technológián belül egy felületi szín elhanyagolható költséggel megváltoztatható, míg egy csatlakozószabvány fennmarad, mert milliók kiegészítő eszközök támaszkodnak rá.

22. Ha az egész jogrendet vagy az egész technológiát pályafüggőnek nevezzük, az elrejti azokat a eltéréseket, amelyeket az elemzésnek feltárnia kellene.

23. A releváns kérdés egy adott jellemzőre, folyamatra vagy alternatívák körére vonatkozik.

24. Még ebben az esetben sem a beágyazottság egyetlen, univerzális mennyiség, amelyet csak le kell olvasni egy mérőről.

25. Az átállási költség, a függőségek száma, a helyettesítő szakértelem hiánya, a jogi ellenállás és a fizikai visszafordíthatatlanság mind hozzájárulhatnak ehhez, és nem feltétlenül mozognak együtt.

26. Egy jellemző cseréje technikailag olcsó lehet, intézményileg viszont drága.

27. Egy másiknak kevés társadalmi védelmezője lehet, mégis nehéz visszafordítani, mert az anyagot vagy az információt megsemmisítették.

28. A hasznos állítás ezért nem csupán az, hogy valami pályafüggő.

29. A hasznos állítás azonosítja, mi az, ami meggyökeresedett, mely korábbi fejlemények gyökereztették meg, és mely mechanizmus nehezíti jelenleg az alternatíva megvalósítását.

30. Ez egy olyan állítás, amelyet valaki kivizsgálhat, és amely alapján néha cselekedhet is.

31. Az útfüggőség sem azonos a legszélesebb értelemben vett korlátozással.

32. Egyetlen organizmus sem kerülheti el a fizika törvényeit, és egyetlen történelmi döntéssorozat sem szüntetheti meg a termodinamikai korlátokat.

33. Ezek a korlátok függetlenül attól érvényesek, hogy egy rendszer korábban milyen utat járt be.

34. Ezzel szemben az útfüggő korlátozás rendszerenként eltérő, mivel történetük is eltérő.

35. Egyszerűen fogalmazva: az univerzális korlátozás egy fal a világban, míg az útfüggő korlátozás egy idővel felépített fal.

36. A kép szándékosan durva, mert sok valódi fal mindkét fajta anyagot tartalmaz.

37. Egy hegyi emelkedő fizikailag korlátozhatja a vasútvonalat, míg az alagutak, állomások, tulajdonjogok és összekötő vonalak elhelyezkedése a korábbi beruházásokat tükrözi.

38. A hegy elmozdítása nem lehetséges, de a hálózat átalakítása ezért még nem lehetetlen.

39. Egy kialakult rendszer belsejéből nézve a két korlát megtévesztően hasonló lehet.

40. Egy olyan szabály, amelyet még soha nem szegtek meg, hasonlíthat egy olyan szabályra, amelyet nem lehet megszegni.

41. A lehetetlen és a csupán még meg nem kísérelt dolgok kezdetben ugyanazt a megfigyelést eredményezik: nincs alternatíva.

42. A történelem tartalmaz olyan megoldásokat, amelyeket egykor természetes szükségszerűségnek tekintettek, de később kiderült, hogy azok csupán a koordináció és a szokás által fenntartott konvenciók voltak.

43. A történelem olyan költséges kísérleteket is tartalmaz, amelyek egyáltalán nem konvencionális korlátok leküzdésére irányultak.

44. Egyetlen szlogen sem képes megbízhatóan elkülöníteni ezeket az eseteket, de egy empirikus kérdés elindíthatja a munkát.

45. Mi akadályozza konkrétan az átmenetet, és milyen mechanizmuson keresztül működik ez az akadály?

46. Ha a válasz egy fizikai törvény, akkor a további elszántság sem fogja eltávolítani a határt.

47. Ha a válasz a berendezések, szerződések, készségek és elvárások hálózata, akkor a határt történelmileg alakították ki.

48. A történelmileg kialakult nem jelenti azt, hogy könnyen visszafordítható lenne.

49. A kihalt fajokat, a megsemmisült feljegyzéseket és az elveszett tudást nem lehet egyszerűen visszavásárolni a tegnapi áron.

50. A bezártság azt jelenti, hogy az elszakadás költségessé vagy valószínűtlenné vált, nem pedig azt, hogy minden korábbi állapot helyreállítható marad.

51. Néha a változás felbonthat egy függőséget; néha viszont csak egy új útvonalat építhet ki egy visszafordíthatatlan veszteség körül.

52. Pontosan ez a különbség az, amiért a diagnózis fontos.

53. Egy további lehetőség még egy szűk lehetőségtérben is fennmaradhat.

54. Egy szigorúan szabványosított vasútvonal is számos menetrendet, karbantartási stratégiát és szolgáltatási mintát tesz lehetővé, bár kizárja azokat a járműveket, amelyek nem felelnek meg a nyomtávjának.

55. Ezzel szemben egy széles lehetőségtér nem garantálja, hogy bárki is felismeri, kipróbálja vagy finanszírozza az azon átvezető jó útvonalat.

56. Az elméletileg elképzelhető, a fizikailag lehetséges, a funkcionálisan megvalósítható és a történelmileg elérhető különböző kategóriákba tartoznak.

57. Előfordulhat, hogy egy alternatíva fizikailag lehetséges, de a jelenből nézve elérhetetlen, mert minden rendelkezésre álló köztes lépés megzavarná egy alapvető funkciót.

58. Egy másik alternatíva elvileg elérhető lehet, de láthatatlan azok számára, akik a kutatási időt és pénzt osztják el.

59. Maga a keresés is költségekkel jár, és az intézmények általában ott kutatnak, ahol már rendelkeznek eszközökkel, nyelvi ismeretekkel és szakértelemmel.

60. A kísérlet hiánya ezért sem a lehetetlenség, sem a könnyű megvalósíthatóság bizonyítéka.

61. Inkább azt jelezheti, hogy az út rejtett volt, feltárása költséges, vagy nem kapcsolódott egy megvalósítható első lépéshez.

62. Az evolúciós képesség az a képesség, hogy több ilyen következő lépést megőrizzünk.

63. A modularitás, a tartalék kapacitás, az átvihető készségek és a nyitott interfészek akkor is elérhetővé tehetik a szomszédos alternatívákat, ha azok nem eredményeznek azonnali teljesítménynövekedést.

64. Ezen jellemzők egyike sem garantálja a jó eredményt.

65. Megőrzik a változás lehetőségeit; nem választanak bölcsen közülük.

66. Egy szűk tér több járható utat is tartalmazhat, míg egy széles, de rosszul feltárt tér csak az ismerős utat eredményezheti.

67. A korlátok és a bizonytalanság tehát egymás mellett létezhetnek.

68. A kevesebb rendelkezésre álló út nem teszi a ténylegesen választott utat részletesen előre jelezhetővé.

69. Úgy tűnik, a konvergens evolúció komoly ellenvetést vet fel ezzel az érveléssel szemben.

70. Ha a történelem korlátozza a fejlődést, miért jutnak különálló leszármazási vonalak ismétlődően hasonló megoldásokhoz?

71. A képalkotó szemek többször is kialakultak, bár történetükben közös az ősi fényérzékeny molekulák és a fejlődési eszközkészlet egyes elemei.

72. Ez a kombináció tanulságosabbá teszi az érvelést, mint a régebbi állítás, miszerint a teljes szemek egyszerűen több tucatszor keletkeztek a semmiből.

73. A motoros repülés függetlenül alakult ki a rovaroknál, a pteroszauruszoknál, a madaraknál és a denevéreknél.

74. Mindegyik leszármazási vonal azonban örökölt anyagból építette fel a repülést.

75. A denevér szárnya egy elülső végtag, amelynek megnyújtott ujjai között bőr feszül.

76. A madár szárnya egy tollas elülső végtag, amelynek kézcsontjai más úton alakultak át.

77. A rovar szárnya egyáltalán nem egy módosult gerinces végtag.

78. A pteroszaurusz szárnyhártyájának nagy részét egy rendkívül megnyúlt negyedik ujjával támasztotta alá.

79. Az aerodinamika bizonyos funkcionális megoldásokat előnyben részesít, de nem minden leszármazási vonal számára biztosítja ugyanazokat az alkatrészeket vagy fejlődési sorrendet.

80. A konvergencia ezért valóban informatív.

81. Azt mutatja, hogy a lehetőségek tájképe tartalmazhat olyan vonzó régiókat, ahol a fizika, a kémia vagy egy visszatérő környezet hasonló teljesítményt jutalmaz.

82. Nem azt mutatja, hogy minden történelmi kiindulási pont ugyanazt az utat kínálja ezekbe a régiókba.

83. Lehet, hogy a funkció konvergál, míg a felépítés továbbra is az ősöket tükrözi.

84. Még a hasonló szelekciós nyomások is eltérő eredményeket hozhatnak, ha a leszármazási vonalak eltérnek a rendelkezésre álló variáció, az életképes köztes formák vagy az örökölt szerveződés tekintetében.

85. Egyes útvonalak túl költségesek maradnak, mert egy köztes organizmusnak túl kell élnie és szaporodnia kell, nem pedig csupán hasonlítania kell egy ígéretes tervre.

86. A konvergencia és az útfüggőség tehát nem egymással versengő magyarázatok.

87. A konvergencia az ismétlődő célpontokat írja le; az útfüggőség pedig azt, hogy mely megközelítések maradnak nyitva egy adott kiindulási pontból.

88. A tájkép-metaforában a konvergencia azt mutatja meg, hol jelentek meg hasonló dombok, míg az útfüggőség segít megmagyarázni, mely dombokra lehet innen felmászni.

89. Egyik állítás sem helyettesíti a másikat.

90. Az útfüggőségnek nincs előnyben részesített erkölcsi iránya sem.

91. Nem olyan erő, amely a rendszereket a középszerűség felé húzza, és nem részesíti előnyben egy megoldást pusztán azért, mert az régi.

92. Egy megbízható szabvány ugyanazon általános okból válhat bevetté, mint egy hibás: a felhasználók értékes kiegészítőket építenek köré.

93. A közös nyelvek, biztonsági eljárások és kommunikációs protokollok hatalmas előnyöket hozhatnak azáltal, hogy stabilizálják az elvárásokat.

94. Ezek az előnyök nem csupán a rendszer fennmaradásának melléktermékei.

95. Gyakran éppen ezek képezik az átállási költségek forrását, amelyek később megnehezítik a koordinált változást.

96. A rendszerhez való kötöttség ezért egyszerre lehet hasznos és változásgátló is.

97. Az, hogy hasznosnak nevezzük, nem bizonyítja, hogy örökké fenn kell maradnia.

98. Az, hogy pályafüggőnek nevezzük, nem bizonyítja, hogy történelmi hiba lenne.

99. A dominancia nem bizonyíték a technikai tökéletességre, de a túlélés sem bizonyíték a technikai kudarcra.

100. A pályafüggőség diagnosztikai eszköz, nem pedig ítélet.

101. Megmagyarázhatja, miért marad fenn egy rendszer, anélkül, hogy eldöntené, kívánatos-e az a rendszer.

102. Ha arra hivatkozunk, hogy egy intézményt fel kell számolni, akkor a fogalmat helytelenül használjuk.

103. Ha arra hivatkozunk, hogy a reform hiábavaló, akkor ugyanolyan mértékben helytelenül használjuk.

104. Az értékeléshez további érvelésre van szükség az előnyökről, a hátrányokról, az átállási költségekről és arról, hogy mennyire fontos nyitva hagyni az alternatívákat.

105. A beágyazottság megnehezíti a változást, de a „nehéz” kijelentés inkább a körülményekre vonatkozik, mintsem jóslat lenne.

106. Újak nyílhatnak meg a szándékos koordináció, a véletlenszerű változások, a környezeti sokkhatások vagy a régi függőségek fokozatos leépülése révén.

107. Svédország átállása a baloldali forgalomról a jobboldali forgalomra jól mutatja, mit lehet elérni szándékos koordinációval egy mélyen beágyazott szokás ellenére.

108. A parlament 1963-ban döntött a változásról, és az országos átállásra 1967. szeptember 3-án került sor.

109. A hatóságok összehangolták az új szabályokat, a jelzéseket, a nyilvános tájékoztatást és azt a pillanatot, amikor a forgalom átállt a másik oldalra.

110. Egyetlen sofőr sem tudta volna egyedül biztonságosan végrehajtani ezt az átállást, de a koordinált rendszer képes volt rá.

111. A példa nem azt mutatja, hogy minden „bezártságból” könnyű kiszabadulni.

112. Azt mutatja, hogy az átállási költségek részben attól függenek, hogy a kiegészítő változásokat össze lehet-e csomagolni és időzíthetők-e együtt.

113. A véletlen is feltárhat olyan utat, amelyet a tervezett keresés elmulasztott, de egy véletlenszerű lehetőség csak akkor marad fenn, ha a későbbi viselkedés megerősíti vagy megóvja azt.

114. Egy környezeti sokk megváltoztathatja a relatív költségeket, elavulttá teheti a korábbi beruházásokat, vagy életképessé teheti egy korábban marginális alternatívát.

115. Egy sokk ugyanolyan könnyen tönkreteheti a képességeket és elzárhatja az utakat, így a zavar definíció szerint nem jelent felszabadulást.

116. A tudatos tervezés csökkentheti az átállási költségeket adapterek, párhuzamos rendszerek, fokozatos átállás és átképzés segítségével.

117. Ugyanez a tervezési erőfeszítés mélyítheti a bezártságot, ha eltávolítja a redundanciát, bezárja az interfészeket, vagy egy architektúrába koncentrálja a szakértelmet.

118. A cselekvés az örökölt feltételek keretein belül zajlik, és egyes cselekvések megváltoztatják ezeket a feltételeket a következő cselekvő számára.

119. Ez nem a történelemtől való függetlenség, hanem a benne való részvétel.

120. A pozitív visszacsatolás akkor is gyengülhet, ha a piacok telítődnek, a kiegészítők elavulnak, vagy egy versengő rendszer elegendő támogatást szerez.

121. A készségek és az infrastruktúra elavulnak, ha nem tartják karban őket, ami meglazíthatja a régi utat, miközben a visszatérést drágábbá teszi.

122. Az útfüggőség ereje és iránya ezért idővel változhat.

123. Egy rendszert soha nem lehet megfelelően leírni a „csapdába esett” egyetlen szóval.

124. A „csapdába esett” kifejezés csak akkor jelent produktív provokációt, ha a figyelmet a valódi falakra irányítja, anélkül, hogy úgy tenné, mintha minden fal egyetlen pontot zárna körül.

125. A lehetőségek tere nem börtöncella és nem is üres síkság.

126. Van kiterjedése, szerkezete, költséges átjárói, vak sarkai és egymástól eltérő irányai.

127. Valahol benne állni nem ugyanaz, mint ott rögzülni.

128. A választási lehetőségek hiánya és a vártnál kevesebb lehetőség közötti különbség megegyezik a büntetés és a stratégiai probléma közötti különbséggel.

129. A stratégia azzal kezdődik, hogy azonosítjuk azt a mechanizmust, amely az egyes határokat a helyükön tartja.

130. Az egyik határ kő lehet, a másik függőség, a harmadik pedig annak az eredménye, hogy abban az irányban nem folytattak kitartó keresést.

131. A kő alkalmazkodást igényel, a függőség koordinációt igényelhet, a felderítetlen irány pedig kipróbálást igényel.

132. Ezek közül egyik válasz sem garantálja a sikert, és összekeverésük erőfeszítés-pazarlás.

133. A lényeg nem az optimizmus, sem a pesszimizmus, hanem egy pontosabb fajta figyelem.

134. A helyzetbe ágyazottság minden időben létező dolog állandó állapota.

135. Ez nem szerencsétlenség, sem ítélet.

136. A történelemmel rendelkezés alternatívája nem a teljes szabadság, hanem az, hogy egyáltalán nincsenek felhalmozott képességeink, normáink, tudásunk vagy identitásunk.

137. A történelem lezár bizonyos lehetőségeket, de egyúttal megteremti azokat az eszközöket is, amelyekkel más lehetőségek elérhetővé válnak.

138. A gyakorlati kérdés nem az, hogy a változás elvben elképzelhető-e.

139. Hanem az, hogy mi tartja ezt a jellemzőt a helyén, mennyi más kapcsolódik hozzá, és melyik szomszédos lépés marad most is megvalósítható.

140. Egy út nem azért fontos, mert meghatározza a következő lépést, hanem azért, mert megváltoztatja, hogy mely következő lépések léteznek, láthatók és megengedhetők.

1. Ein Fluss in einem weiten Tal kann weder bergauf fließen noch in das nächste Wassereinzugsgebiet springen, doch das Tal legt nicht einen einzigen Kanal zum Meer fest.

2. Innerhalb des verfügbaren Geländes kann das Wasser sich verzweigen, mäandrieren, über die Ufer treten, neue Kanäle graben und alte aufgeben.

3. Das Gelände schränkt die Möglichkeiten enorm ein, ohne jede einzelne Wendung vorzugeben.

4. Selbst eine detaillierte Vermessung kann den genauen zukünftigen Verlauf des Flusses nicht bestimmen, da Stürme, Sedimente, Vegetation und frühere Strömungen die Bedingungen ständig verändern.

5. Der Fluss ist daher eingeschränkt, aber nicht vollständig determiniert.

6. Diese Unterscheidung verschließt einen verlockenden, aber irrtümlichen Weg durch das Konzept der Pfadabhängigkeit.

7. Wenn die Gegenwart von einer unveränderlichen Vergangenheit geprägt ist, so lautet das irrtümliche Argument, dann müsse die gegenwärtige Entscheidung eine Fiktion sein, die einem Mechanismus übergestülpt wird, der ohnehin auf dieselbe Weise ablaufen würde.

8. Die Schlussfolgerung klingt stringent, weil sie von einer wahren Prämisse ausgeht, folgt aber nicht daraus.

9. Eine Einschränkung schließt einige Optionen aus.

10. Eine Festlegung wählt eine aus.

11. Das sind radikal unterschiedliche Behauptungen.

12. Pfadabhängigkeit stützt die erste Behauptung nur dann, wenn frühere Schritte verändert haben, welche späteren Zustände erreichbar, wahrscheinlich, sichtbar oder erschwinglich sind.

13. Sie stützt die zweite Behauptung für sich genommen nicht.

14. Auch die Flussanalogie hat ihre Grenzen, denn ein Tal erlegt physikalische Einschränkungen auf, die nicht unbedingt durch die eigene Geschichte des Flusses entstanden sein müssen.

15. Wo jedoch frühere Flussläufe spätere Strömungen umleiten oder Uferablagerungen bilden, die manche zukünftigen Verläufe einfacher machen als andere, trifft die Analogie den entscheidenden Mechanismus.

16. Vergangene Bewegungen haben den Spielraum späterer Bewegungen verändert, ohne ein einziges Ziel vorzugeben.

17. Eine zweite Verwirrung verstärkt die erste: die Annahme, dass Pfadabhängigkeit eine Eigenschaft ist, die ein System entweder besitzt oder nicht besitzt.

18. Pfadabhängigkeit lässt sich besser als eine Frage des Ausmaßes verstehen.

19. Sie kann in einem Merkmal eines Systems gering und in einem anderen stark ausgeprägt sein.

20. Innerhalb einer Rechtsordnung kann eine Verwaltungsvorschrift schnell ersetzt werden, während eine verfassungsrechtliche Regelung an Gerichte, Ämter, Erwartungen und etablierte Praxis gebunden ist.

21. Innerhalb einer Technologie kann die Oberflächenfarbe mit vernachlässigbaren Kosten geändert werden, während ein Anschlussstandard bestehen bleibt, weil Millionen kompatibler Geräte darauf angewiesen sind.

22. Die gesamte Rechtsordnung oder die gesamte Technologie als pfadabhängig zu bezeichnen, verschleiert die Variation, die eine Analyse aufzeigen sollte.

23. Die relevante Frage betrifft ein bestimmtes Merkmal, einen bestimmten Prozess oder einen bestimmten Bereich von Alternativen.

24. Selbst dann ist die Verfestigung keine einheitliche, universelle Größe, die nur darauf wartet, von einem Messgerät abgelesen zu werden.

25. Wechselkosten, die Anzahl der Abhängigkeiten, die Knappheit an Ersatzkompetenzen, rechtlicher Widerstand und physische Unumkehrbarkeit können jeweils dazu beitragen, und sie müssen nicht unbedingt gemeinsam auftreten.

26. Ein Merkmal kann technisch kostengünstig zu ersetzen sein, institutionell jedoch teuer.

27. Ein anderes Merkmal kann nur wenige gesellschaftliche Befürworter haben und dennoch schwer rückgängig zu machen sein, weil Material oder Informationen vernichtet wurden.

28. Die aussagekräftige Behauptung lautet daher nicht lediglich, dass etwas pfadabhängig ist.

29. Die aussagekräftige Behauptung identifiziert, was fest verankert ist, welche früheren Entwicklungen dies verankert haben und welcher Mechanismus eine Alternative nun erschwert.

30. Das ist eine Behauptung, die jemand untersuchen und auf die er manchmal auch reagieren kann.

31. Pfadabhängigkeit ist auch nicht dasselbe wie eine Einschränkung im weitesten Sinne.

32. Kein Organismus entzieht sich den Gesetzen der Physik, und keine Abfolge historischer Entscheidungen kann thermodynamische Grenzen aufheben.

33. Solche Grenzen gelten unabhängig davon, welchen Weg ein System zuvor eingeschlagen hat.

34. Eine pfadabhängige Einschränkung hingegen unterscheidet sich von System zu System, da sich deren Geschichten unterscheiden.

35. Einfach ausgedrückt: Eine universelle Einschränkung ist eine Mauer in der Welt, während eine pfadabhängige Einschränkung eine Mauer ist, die im Laufe der Zeit errichtet wurde.

36. Das Bild ist bewusst grob gezeichnet, da viele reale Mauern aus beiden Arten von Material bestehen.

37. Eine Steigung im Gebirge kann eine Eisenbahnstrecke physikalisch begrenzen, während die Lage ihrer Tunnel, Bahnhöfe, Eigentumsrechte und Anschlussstrecken frühere Investitionen widerspiegelt.

38. Den Berg zu versetzen ist keine Option, doch das Netzwerk zu verändern ist deshalb nicht unmöglich.

39. Aus der Perspektive eines etablierten Systems können die beiden Grenzen trügerisch ähnlich erscheinen.

40. Eine Regel, die noch nie gebrochen wurde, kann einer Regel ähneln, die nicht gebrochen werden kann.

41. „Unmöglich“ und „bislang noch nicht versucht“ führen zunächst zu derselben Beobachtung: Es gibt keine Alternative.

42. Die Geschichte enthält Regelungen, die einst als natürliche Notwendigkeiten angesehen wurden, sich aber als Konventionen erwiesen haben, die durch Koordination und Gewohnheit aufrechterhalten wurden.

43. Sie enthält auch kostspielige Versuche, Grenzen zu überwinden, die keineswegs konventionell waren.

44. Kein Slogan kann diese Fälle zuverlässig voneinander trennen, aber eine empirische Frage kann den Anfang machen.

45. Was genau verhindert den Übergang, und durch welchen Mechanismus wirkt dieses Hindernis?

46. Wenn die Antwort ein physikalisches Gesetz ist, wird zusätzliche Entschlossenheit die Grenze nicht beseitigen.

47. Ist die Antwort ein Netzwerk aus Ausrüstung, Verträgen, Fähigkeiten und Erwartungen, dann wurde die Grenze historisch aufgebaut.

48. Historisch aufgebaut bedeutet nicht, dass sie leicht rückgängig zu machen ist.

49. Ausgestorbene Arten, zerstörte Aufzeichnungen und verlorenes Wissen lassen sich nicht einfach zum gestrigen Preis zurückkaufen.

50. „Lock-in“ bedeutet, dass ein Ausstieg kostspielig oder unwahrscheinlich geworden ist, nicht, dass jeder frühere Zustand wiederherstellbar bleibt.

51. Manchmal kann Veränderung eine Abhängigkeit auflösen; manchmal kann sie nur einen neuen Weg um einen irreversiblen Verlust herum schaffen.

52. Genau dieser Unterschied ist der Grund, warum die Diagnose wichtig ist.

53. Eine zusätzliche Option kann selbst in einem engen Möglichkeitenraum bestehen bleiben.

54. Eine streng standardisierte Eisenbahn erlaubt immer noch viele Fahrpläne, Instandhaltungsstrategien und Betriebsmodelle, obwohl sie Fahrzeuge ausschließt, die nicht zu ihrer Spurweite passen.

55. Umgekehrt garantiert ein weiter Möglichkeitenraum nicht, dass jemand einen guten Weg durch ihn hindurch erkennt, erprobt oder finanziert.

56. Theoretisch vorstellbar, physikalisch möglich, funktional umsetzbar und historisch zugänglich sind unterschiedliche Kategorien.

57. Eine Alternative mag physisch möglich sein, ist aber aus der Gegenwart heraus unzugänglich, weil jeder verfügbare Zwischenschritt eine wesentliche Funktion unterbrechen würde.

58. Eine andere mag im Prinzip erreichbar sein, bleibt aber für diejenigen unsichtbar, die Forschungszeit und -gelder zuteilen.

59. Die Suche selbst ist mit Kosten verbunden, und Institutionen suchen in der Regel dort, wo sie bereits über Instrumente, Sprache und Fachwissen verfügen.

60. Das Fehlen eines Versuchs ist daher weder ein Beweis für Unmöglichkeit noch für einfache Durchführbarkeit.

61. Es kann stattdessen darauf hindeuten, dass der Weg verborgen war, seine Erforschung kostspielig war oder er keinen Anknüpfungspunkt an einen realisierbaren ersten Schritt bot.

62. Evolutionsfähigkeit ist die Fähigkeit, mehr solcher nächsten Schritte offen zu halten.

63. Modularität, Reservekapazitäten, übertragbare Fähigkeiten und offene Schnittstellen können benachbarte Alternativen erreichbar halten, selbst wenn sie keinen unmittelbaren Leistungsgewinn bringen.

64. Keine dieser Eigenschaften garantiert ein gutes Ergebnis.

65. Sie bewahren Möglichkeiten für Veränderungen; sie treffen jedoch keine kluge Auswahl unter ihnen.

66. Ein enger Raum kann mehrere gangbare Wege enthalten, während ein weiter, aber schlecht erkundeter Raum möglicherweise nur den bekannten Weg hervorbringt.

67. Einschränkungen und Unsicherheit können daher nebeneinander bestehen.

68. Weniger verfügbare Wege machen den tatsächlich eingeschlagenen Weg nicht im Detail vorhersehbar.

69. Die konvergente Evolution scheint einen ernsthaften Einwand gegen dieses Argument zu erheben.

70. Wenn die Geschichte die Entwicklung einschränkt, warum gelangen dann getrennte Abstammungslinien immer wieder zu ähnlichen Lösungen?

71. Bildgebende Augen haben sich mehr als einmal entwickelt, obwohl ihre Entstehungsgeschichten alte lichtempfindliche Moleküle und Teile des Entwicklungswerkzeugkastens gemeinsam haben.

72. Diese Kombination macht das Argument aufschlussreicher als die ältere Behauptung, dass vollständige Augen einfach Dutzende Male von Grund auf neu entstanden seien.

73. Der aktive Flug entstand unabhängig voneinander bei Insekten, Pterosauriern, Vögeln und Fledermäusen.

74. Dennoch hat jede Abstammungslinie den Flug aus vererbtem Material entwickelt.

75. Der Flügel einer Fledermaus ist eine Vordergliedmaße, bei der Haut zwischen langgestreckten Fingern gespannt ist.

76. Der Flügel eines Vogels ist eine befiederte Vordergliedmaße, deren Handknochen auf einem anderen Weg umgewandelt wurden.

77. Der Flügel eines Insekts ist überhaupt kein modifiziertes Glied eines Wirbeltiers.

78. Ein Pterosaurier stützte den größten Teil seiner Flügelmembran mit einem extrem verlängerten vierten Finger ab.

79. Die Aerodynamik begünstigt bestimmte funktionale Lösungen, versorgt jedoch nicht jede Abstammungslinie mit denselben Teilen oder derselben Entwicklungssequenz.

80. Konvergenz ist daher wirklich aufschlussreich.

81. Sie zeigt, dass eine Möglichkeitslandschaft attraktive Regionen enthalten kann, in denen Physik, Chemie oder eine wiederkehrende Umwelt ähnliche Leistungen begünstigen.

82. Sie zeigt nicht, dass jeder historische Ausgangspunkt denselben Weg in diese Regionen bietet.

83. Was konvergiert, mag die Funktion sein, während der Aufbau weiterhin die Abstammung widerspiegelt.

84. Selbst ähnliche Selektionsdrücke können zu unterschiedlichen Ergebnissen führen, wenn sich Abstammungslinien hinsichtlich der verfügbaren Variation, lebensfähiger Zwischenformen oder der vererbten Organisation unterscheiden.

85. Manche Wege bleiben zu aufwendig, da ein Zwischenorganismus überleben und sich fortpflanzen muss, anstatt lediglich einem vielversprechenden Entwurf zu ähneln.

86. Konvergenz und Pfadabhängigkeit sind somit keine konkurrierenden Erklärungen.

87. Konvergenz beschreibt wiederkehrende Ziele; Pfadabhängigkeit beschreibt, welche Ansätze von einem bestimmten Ausgangspunkt aus offen bleiben.

88. In der Landschaftsmetapher zeigt uns die Konvergenz, wo ähnliche Hügel entstanden sind, während die Pfadabhängigkeit hilft zu erklären, welche Hügel von hier aus bestiegen werden können.

89. Keine der beiden Aussagen ersetzt die andere.

90. Pfadabhängigkeit hat auch keine bevorzugte moralische Ausrichtung.

91. Sie ist keine Kraft, die Systeme in Richtung Mittelmäßigkeit zieht, und sie begünstigt eine Anordnung nicht allein deshalb, weil diese Anordnung alt ist.

92. Ein zuverlässiger Standard kann sich aus demselben allgemeinen Grund etablieren wie ein mangelhafter: Nutzer bauen wertvolle Ergänzungen um ihn herum auf.

93. Gemeinsame Sprachen, Sicherheitsverfahren und Kommunikationsprotokolle können enorme Vorteile mit sich bringen, indem sie Erwartungen stabilisieren.

94. Diese Vorteile sind kein Nebeneffekt ihrer Beständigkeit.

95. Sie sind oft die Ursache für die Umstellungskosten, die später eine koordinierte Veränderung erschweren.

96. Eine Festlegung kann daher nützlich und zugleich veränderungshemmend sein.

97. Sie als nützlich zu bezeichnen, beweist nicht, dass sie ewig bestehen bleiben sollte.

98. Sie als pfadabhängig zu bezeichnen, beweist nicht, dass sie ein historischer Fehler ist.

99. Dominanz ist kein Beweis für technische Perfektion, aber ebenso wenig ist das Fortbestehen ein Beweis für technisches Versagen.

100. Pfadabhängigkeit ist ein Diagnosewerkzeug, kein Urteil.

101. Sie kann erklären, warum eine Regelung fortbesteht, ohne zu entscheiden, ob diese Regelung wünschenswert ist.

102. Es als Aufforderung zum Abbau einer Institution heranzuziehen, ist ein Missbrauch des Konzepts.

103. Es als Beweis dafür heranzuziehen, dass Reformen zwecklos sind, ist ein ebenso grober Missbrauch.

104. Eine Bewertung erfordert zusätzliche Argumente zu Nutzen, Nachteilen, Übergangskosten und dem Wert, sich Alternativen offen zu halten.

105. Verfestigung erschwert Veränderungen, aber „schwierig“ ist eher eine Aussage über die Bedingungen als eine Prophezeiung.

106. Wege können sich durch bewusste Koordination, zufällige Variationen, Umweltauswirkungen oder den allmählichen Zerfall alter Abhängigkeiten eröffnen.

107. Schwedens Umstellung vom Links- auf den Rechtsverkehr zeigt, was bewusste Koordination gegen eine tief verwurzelte Konvention bewirken kann.

108. Das Parlament beschloss die Umstellung 1963, und die landesweite Umstellung erfolgte am 3. September 1967.

109. Die Behörden stimmten neue Vorschriften, Beschilderungen, die Öffentlichkeitsarbeit und den Zeitpunkt, zu dem der Verkehr auf die andere Seite wechselte, aufeinander ab.

110. Kein einzelner Autofahrer hätte diesen Übergang allein sicher bewältigen können, das koordinierte System jedoch schon.

111. Das Beispiel zeigt nicht, dass es einfach ist, jeder Festgefahrenheit zu entkommen.

112. Es zeigt, dass die Umstellungskosten teilweise davon abhängen, ob sich ergänzende Veränderungen bündeln und zeitlich aufeinander abstimmen lassen.

113. Der Zufall kann auch einen Weg aufzeigen, den die geplante Suche übersehen hat, doch eine zufällige Öffnung hält nur so lange an, wie das nachfolgende Verhalten sie verstärkt oder schützt.

114. Ein Umwälzungsereignis kann relative Kosten verändern, alte Investitionen unrentabel machen oder eine zuvor marginale Alternative tragfähig machen.

115. Ein Umwälzungsereignis kann ebenso leicht Fähigkeiten zerstören und Wege versperren, sodass eine Störung per Definition keine Befreiung darstellt.

116. Durch bewusste Gestaltung lassen sich Übergangskosten mithilfe von Adaptern, parallelen Systemen, schrittweiser Umstellung und Umschulung senken.

117. Derselbe Gestaltungsaufwand kann die Bindung an ein System vertiefen, wenn er Redundanzen beseitigt, Schnittstellen schließt oder Fachwissen in einer Architektur konzentriert.

118. Handlungsfähigkeit entfaltet sich innerhalb geerbter Rahmenbedingungen, und manche Handlungen verändern diese Bedingungen für diejenigen, die als Nächstes handeln.

119. Das ist keine Freiheit von der Geschichte, sondern Teilhabe an ihr.

120. Positive Rückkopplungen können auch nachlassen, wenn Märkte gesättigt sind, Komplementärprodukte veralten oder ein konkurrierendes System genügend Unterstützung gewinnt.

121. Fähigkeiten und Infrastruktur verfallen, wenn sie nicht gepflegt werden, was einen alten Weg auflockern und gleichzeitig die Rückkehr zu ihm verteuern kann.

122. Die Stärke und Richtung der Pfadabhängigkeit können sich daher im Laufe der Zeit ändern.

123. Ein System lässt sich niemals angemessen mit dem einzigen Wort „gefangen“ beschreiben.

124. „Gefangen“ ist nur dann eine produktive Provokation, wenn es die Aufmerksamkeit auf reale Mauern lenkt, ohne so zu tun, als schließe jede Mauer einen einzigen Punkt ein.

125. Ein Möglichkeitenraum ist weder eine Gefängniszelle noch eine leere Ebene.

126. Er hat Ausdehnung, Struktur, aufwendige Durchgänge, tote Winkel und Richtungen, die sich voneinander unterscheiden.

127. Irgendwo darin zu stehen ist nicht dasselbe wie dort festzusitzen.

128. Der Unterschied zwischen gar keinen Optionen und weniger Optionen als erwartet ist der Unterschied zwischen einer Verurteilung und einem strategischen Problem.

129. Strategie beginnt damit, den Mechanismus zu identifizieren, der jede Grenze an ihrem Platz hält.

130. Eine Grenze kann aus Stein sein, eine andere aus einer Abhängigkeit und eine dritte das Ergebnis einer nicht konsequent verfolgten Suche in dieser Richtung.

131. Stein erfordert Anpassung, Abhängigkeit erfordert möglicherweise Koordination und eine unerforschte Richtung erfordert Erprobung.

132. Keine dieser Reaktionen garantiert Erfolg, und sie zu verwechseln bedeutet verschwendete Mühe.

133. Es geht weder um Optimismus noch um Pessimismus, sondern um eine genauere Art der Aufmerksamkeit.

134. Verortet zu sein, ist der dauerhafte Zustand von allem, was in der Zeit existiert.

135. Es ist weder ein Unglück noch ein Urteil.

136. Die Alternative dazu, eine Geschichte zu haben, ist nicht völlige Freiheit, sondern das völlige Fehlen von angesammelten Fähigkeiten, Maßstäben, Wissen oder Identität.

137. Die Geschichte verschließt Möglichkeiten, schafft aber auch die Voraussetzungen, mit denen andere Möglichkeiten erreichbar werden.

138. Die praktische Frage ist nicht, ob Veränderung abstrakt vorstellbar ist.

139. Es geht darum, was dieses Merkmal an Ort und Stelle hält, wie viel anderes damit verbunden ist und welcher benachbarte Schritt jetzt noch gangbar ist.

140. Ein Weg ist nicht deshalb von Bedeutung, weil er den nächsten Schritt vorschreibt, sondern weil er verändert, welche nächsten Schritte existieren, sichtbar sind und sich leisten lassen.