4.16.3 – A lábtő, a lábközép és a lábujjak csontjai – Fußwurzel, Mittelfuß und Zehen
1. A láb csontos váza huszonhat csontból épül fel, amelyek lábtőcsontokra, lábközépcsontokra és lábujjpercekre tagolódva egyszerre biztosítják a teherbírást és a mozgékonyságot. – Das knöcherne Gerüst des Fußes besteht aus 26 Knochen, die als Fußwurzel-, Mittelfußknochen und Zehenphalangen zugleich Belastbarkeit und Beweglichkeit gewährleisten.
2. A kézhez képest a láb csontjai robusztusabbak, mozgásuk korlátozottabb, elrendezésük pedig elsősorban a testsúly hordozásához és a járás során fellépő erők továbbításához alkalmazkodott. – Im Vergleich zur Hand sind die Fußknochen kräftiger und weniger beweglich, während ihre Anordnung vor allem an das Tragen des Körpergewichts und die Kraftübertragung beim Gehen angepasst ist.
3. Hátul a hét lábtőcsont (ossa tarsi) helyezkedik el, amelyek közül az ugrócsont és a sarokcsont alkotja a lábtő proximális részét. – Hinten liegen die sieben Fußwurzelknochen (Ossa tarsi), von denen Sprungbein und Fersenbein den proximalen Abschnitt der Fußwurzel bilden.
4. Előttük a sajkacsont, a három ékcsont és a köbcsont rendeződik el, összekapcsolva a hátsó lábtövet az öt lábközépcsonttal. – Vor ihnen liegen Kahnbein, drei Keilbeine und Würfelbein, welche die hintere Fußwurzel mit den fünf Mittelfußknochen verbinden.
5. Az ugrócsont (talus) a lábszár és a láb közötti közvetlen csontos kapcsolatot teremti meg, mivel felső felszínén a sípcsonttal és a szárkapocscsonttal ízesül. – Das Sprungbein (Talus) stellt die unmittelbare knöcherne Verbindung zwischen Unterschenkel und Fuß her, da es an seiner Oberseite mit Schien- und Wadenbein artikuliert.
6. Felső részét az ugrócsont pörgője (trochlea tali) alkotja, amely elöl szélesebb, mint hátul, és a bokavillába ékelődve részt vesz a felső ugróízület kialakításában. – Seinen oberen Abschnitt bildet die Sprungbeinrolle (Trochlea tali), die vorn breiter als hinten ist und, in die Knöchelgabel eingefügt, am oberen Sprunggelenk beteiligt ist.
7. Bár jelentős terhelést közvetít, az ugrócsonthoz egyetlen izom sem tapad, felszínének nagy részét ugyanis ízületi porc borítja. – Obwohl das Sprungbein erhebliche Belastungen überträgt, setzt an ihm kein Muskel an, da ein großer Teil seiner Oberfläche von Gelenkknorpel bedeckt ist.
8. Az ugrócsont teste (corpus tali) hátul helyezkedik el, nyaka (collum tali) előrefelé keskenyedik, feje (caput tali) pedig a sajkacsonttal érintkezik. – Der Körper des Sprungbeins (Corpus tali) liegt hinten, sein Hals (Collum tali) verjüngt sich nach vorn, und sein Kopf (Caput tali) artikuliert mit dem Kahnbein.
9. Alsó felszínén három sarokcsonti ízületi felszín található, amelyek a sarokcsont megfelelő felszíneivel együtt az alsó ugróízület összetett kapcsolatrendszeréhez tartoznak. – An seiner Unterseite befinden sich drei Fersenbeingelenkflächen, die zusammen mit den entsprechenden Flächen des Fersenbeins zum komplexen Gelenksystem des unteren Sprunggelenks gehören.
10. Az ugrócsont alatt és mögött fekvő sarokcsont (calcaneus) a lábtő legnagyobb csontja, amely a test tömegének jelentős részét közvetlenül a talajra továbbítja. – Das unter und hinter dem Sprungbein liegende Fersenbein (Calcaneus) ist der größte Fußwurzelknochen und überträgt einen wesentlichen Teil des Körpergewichts unmittelbar auf den Boden.
11. Hátsó részének vaskos kiemelkedése, a sarokgumó (tuber calcanei), a sarok csontos alapját képezi, és erős tapadási felszínt biztosít az Achilles-ín számára. – Sein kräftiger hinterer Vorsprung, der Fersenbeinhöcker (Tuber calcanei), bildet die knöcherne Grundlage der Ferse und bietet der Achillessehne eine feste Ansatzfläche.
12. Medialis oldalán polcszerű nyúlvány emelkedik ki, az ugrócsontot alátámasztó sustentaculum tali, amely felett a talus középső ízületi felszíne nyugszik. – An seiner medialen Seite ragt ein leistenförmiger Fortsatz hervor, das Sustentaculum tali, auf dem die mittlere Gelenkfläche des Talus ruht.
13. A sarokcsont lateralis felszínén található szárkapcsi ínbarázdák a hosszú és rövid szárkapcsi izom inainak lefutását vezetik. – Die Sehnenfurchen an der lateralen Fläche des Fersenbeins führen die Sehnen des langen und kurzen Wadenbeinmuskels.
14. Elülső végével a sarokcsont a köbcsonttal ízesül, és ezzel a láb lateralis oszlopának egyik meghatározó csontos kapcsolatát alakítja ki. – Mit seinem vorderen Ende artikuliert das Fersenbein mit dem Würfelbein und bildet dadurch eine wesentliche knöcherne Verbindung der lateralen Fußsäule.
15. Az ugrócsont feje előtt elhelyezkedő sajkacsont (os naviculare) homorú proximalis felszínével fogadja be a talus domború fejét. – Das vor dem Kopf des Sprungbeins liegende Kahnbein (Os naviculare) nimmt mit seiner konkaven proximalen Fläche den gewölbten Taluskopf auf.
16. Medialis szélén jól tapintható a sajkacsonti gumó (tuberositas ossis navicularis), amelyhez a hátsó sípcsonti izom ina tapad, és amely a medialis lábboltozat támasztásában is fontos. – An seinem medialen Rand ist die Kahnbeinrauigkeit (Tuberositas ossis navicularis) tastbar, an der die Sehne des hinteren Schienbeinmuskels ansetzt und die für die Stützung des medialen Fußgewölbes bedeutsam ist.
17. Distalisan a sajkacsont három ízületi felszíne a három ékcsonttal kapcsolódik, miközben lateralisan gyakran a köbcsonttal is érintkezik. – Distal artikuliert das Kahnbein über drei Gelenkflächen mit den drei Keilbeinen, während es lateral häufig auch das Würfelbein berührt.
18. Egymás mellett, medialisról lateralis irányba haladva található a belső, a középső és a külső ékcsont (ossa cuneiformia mediale, intermedium et laterale). – Nebeneinander liegen von medial nach lateral das innere, mittlere und äußere Keilbein (Ossa cuneiformia mediale, intermedium et laterale).
19. Ék alakjuk hozzájárul a láb harántirányú boltozatához, mivel szélesebb dorsalis és keskenyebb plantaris felszíneik íves elrendeződést hoznak létre. – Ihre Keilform trägt zum Quergewölbe des Fußes bei, da ihre breiteren dorsalen und schmaleren plantaren Flächen eine bogenförmige Anordnung erzeugen.
20. Közülük a belső ékcsont a legnagyobb, és elöl az első lábközépcsont alapjával alkot olyan stabil kapcsolatot, amely a medialis lábsugár teherbírását támogatja. – Das innere Keilbein ist das größte von ihnen und bildet vorn mit der Basis des ersten Mittelfußknochens eine stabile Verbindung, welche die Belastbarkeit des medialen Fußstrahls unterstützt.
21. A legkisebb középső ékcsont mélyebben helyezkedik el, ezért a második lábközépcsont alapja a szomszédos ékcsontok közé ékelődik. – Das kleinste, mittlere Keilbein liegt weiter zurück, weshalb die Basis des zweiten Mittelfußknochens zwischen die benachbarten Keilbeine eingekeilt ist.
22. Lateralisan a köbcsont (os cuboideum) a sarokcsont és a negyedik, illetve ötödik lábközépcsont között foglal helyet. – Lateral liegt das Würfelbein (Os cuboideum) zwischen dem Fersenbein und dem vierten beziehungsweise fünften Mittelfußknochen.
23. Talpi felszínén barázda húzódik a hosszú szárkapcsi izom ina számára, amely a láb lateralis oldaláról ferdén a talp medialis része felé halad. – Auf seiner Plantarfläche verläuft eine Rinne für die Sehne des langen Wadenbeinmuskels, die von der lateralen Fußseite schräg zum medialen Sohlenbereich zieht.
24. A köbcsont mögötti sarokcsont-köbcsonti kapcsolat és a sajkacsont mögötti ugrócsont-sajkacsonti kapcsolat együtt egy haránt irányú ízületi vonalat alkot. – Die Fersenbein-Würfelbein-Verbindung und die medial gelegene Sprungbein-Kahnbein-Verbindung bilden gemeinsam eine quer verlaufende Gelenklinie.
25. A lábközép öt rövid csöves csontból, az elsőtől az ötödikig számozott lábközépcsontokból (ossa metatarsi I–V) áll. – Der Mittelfuß besteht aus fünf kurzen Röhrenknochen, den vom ersten bis zum fünften nummerierten Mittelfußknochen (Ossa metatarsi I–V).
26. Mindegyiken proximalis alapot (basis), középső testet (corpus) és distalis fejet (caput) különböztetünk meg, miközben a csonttestek enyhén a talp felé homorúak. – An jedem werden eine proximale Basis, ein mittlerer Körper (Corpus) und ein distaler Kopf (Caput) unterschieden, wobei die Schäfte leicht zur Fußsohle hin konkav sind.
27. Az első lábközépcsont rövid és különösen erős, mert a nagyujj sugarán keresztül jelentős terhelést vesz fel az állás elrugaszkodási szakaszában. – Der erste Mittelfußknochen ist kurz und besonders kräftig, da er über den Großzehenstrahl während der Abstoßphase des Ganges erheblich belastet wird.
28. Feje alatt rendszerint két szezámcsont (ossa sesamoidea) található, amelyek a rövid nagyujjhajlító izom inaiba ágyazódva növelik az izmok erőkarját. – Unter seinem Kopf liegen gewöhnlich zwei Sesambeine (Ossa sesamoidea), die in die Sehnen des kurzen Großzehenbeugers eingebettet sind und den Hebelarm der Muskeln vergrößern.
29. A második lábközépcsont általában a leghosszabb, alapjának mély beékelődése pedig nagymértékben stabilizálja a lábközép központi részét. – Der zweite Mittelfußknochen ist meist der längste, und die tiefe Verkeilung seiner Basis stabilisiert den zentralen Abschnitt des Mittelfußes erheblich.
30. Az ötödik lábközépcsont alapján lateralisan előemelkedik annak gumója (tuberositas ossis metatarsi quinti), amelyhez a rövid szárkapcsi izom ina tapad. – An der Basis des fünften Mittelfußknochens ragt lateral dessen Rauigkeit (Tuberositas ossis metatarsi quinti) hervor, an der die Sehne des kurzen Wadenbeinmuskels ansetzt.
31. Distalisan a lábközépcsontok fejei a lábujjak alapperceivel ízesülnek, és együtt a láb elülső, járáskor fokozottan terhelt részét alkotják. – Distal artikulieren die Köpfe der Mittelfußknochen mit den Grundphalangen der Zehen und bilden gemeinsam den beim Gehen stark belasteten Vorfuß.
32. A lábujjak csontjai, a lábujjpercek (phalanges pedis), alapvető szerkezetükben megfelelnek a kéz ujjperceinek, azonban rövidebbek és kevésbé mozgékonyak. – Die Zehenknochen, die Zehenphalangen (Phalanges pedis), entsprechen in ihrem Grundbau den Fingerphalangen, sind jedoch kürzer und weniger beweglich.
33. A másodiktól az ötödik lábujjig három-három perc található: egy alapperc, egy középperc és egy végperc (phalanx proximalis, media et distalis). – Von der zweiten bis zur fünften Zehe sind jeweils drei Glieder vorhanden: Grund-, Mittel- und Endphalanx (Phalanx proximalis, media et distalis).
34. Ettől eltérően a nagyujj (hallux) csak két, egy proximalis és egy distalis ujjpercből áll, középperce tehát nincs. – Abweichend davon besteht die Großzehe (Hallux) nur aus einer proximalen und einer distalen Phalanx und besitzt somit keine Mittelphalanx.
35. A robusztus nagyujj és az első lábközépcsont együtt olyan medialis támasztó- és elrugaszkodási egységet képez, amely nélkül a két lábon járás gazdaságos kivitelezése nem volna lehetséges. – Die kräftige Großzehe und der erste Mittelfußknochen bilden gemeinsam eine mediale Stütz- und Abstoßeinheit, ohne die ein ökonomischer zweibeiniger Gang nicht möglich wäre.
(aufklappen)magyar
1. A láb csontos váza huszonhat csontból épül fel, amelyek lábtőcsontokra, lábközépcsontokra és lábujjpercekre tagolódva egyszerre biztosítják a teherbírást és a mozgékonyságot.
2. A kézhez képest a láb csontjai robusztusabbak, mozgásuk korlátozottabb, elrendezésük pedig elsősorban a testsúly hordozásához és a járás során fellépő erők továbbításához alkalmazkodott.
3. Hátul a hét lábtőcsont (ossa tarsi) helyezkedik el, amelyek közül az ugrócsont és a sarokcsont alkotja a lábtő proximális részét.
4. Előttük a sajkacsont, a három ékcsont és a köbcsont rendeződik el, összekapcsolva a hátsó lábtövet az öt lábközépcsonttal.
5. Az ugrócsont (talus) a lábszár és a láb közötti közvetlen csontos kapcsolatot teremti meg, mivel felső felszínén a sípcsonttal és a szárkapocscsonttal ízesül.
6. Felső részét az ugrócsont pörgője (trochlea tali) alkotja, amely elöl szélesebb, mint hátul, és a bokavillába ékelődve részt vesz a felső ugróízület kialakításában.
7. Bár jelentős terhelést közvetít, az ugrócsonthoz egyetlen izom sem tapad, felszínének nagy részét ugyanis ízületi porc borítja.
8. Az ugrócsont teste (corpus tali) hátul helyezkedik el, nyaka (collum tali) előrefelé keskenyedik, feje (caput tali) pedig a sajkacsonttal érintkezik.
9. Alsó felszínén három sarokcsonti ízületi felszín található, amelyek a sarokcsont megfelelő felszíneivel együtt az alsó ugróízület összetett kapcsolatrendszeréhez tartoznak.
10. Az ugrócsont alatt és mögött fekvő sarokcsont (calcaneus) a lábtő legnagyobb csontja, amely a test tömegének jelentős részét közvetlenül a talajra továbbítja.
11. Hátsó részének vaskos kiemelkedése, a sarokgumó (tuber calcanei), a sarok csontos alapját képezi, és erős tapadási felszínt biztosít az Achilles-ín számára.
12. Medialis oldalán polcszerű nyúlvány emelkedik ki, az ugrócsontot alátámasztó sustentaculum tali, amely felett a talus középső ízületi felszíne nyugszik.
13. A sarokcsont lateralis felszínén található szárkapcsi ínbarázdák a hosszú és rövid szárkapcsi izom inainak lefutását vezetik.
14. Elülső végével a sarokcsont a köbcsonttal ízesül, és ezzel a láb lateralis oszlopának egyik meghatározó csontos kapcsolatát alakítja ki.
15. Az ugrócsont feje előtt elhelyezkedő sajkacsont (os naviculare) homorú proximalis felszínével fogadja be a talus domború fejét.
16. Medialis szélén jól tapintható a sajkacsonti gumó (tuberositas ossis navicularis), amelyhez a hátsó sípcsonti izom ina tapad, és amely a medialis lábboltozat támasztásában is fontos.
17. Distalisan a sajkacsont három ízületi felszíne a három ékcsonttal kapcsolódik, miközben lateralisan gyakran a köbcsonttal is érintkezik.
18. Egymás mellett, medialisról lateralis irányba haladva található a belső, a középső és a külső ékcsont (ossa cuneiformia mediale, intermedium et laterale).
19. Ék alakjuk hozzájárul a láb harántirányú boltozatához, mivel szélesebb dorsalis és keskenyebb plantaris felszíneik íves elrendeződést hoznak létre.
20. Közülük a belső ékcsont a legnagyobb, és elöl az első lábközépcsont alapjával alkot olyan stabil kapcsolatot, amely a medialis lábsugár teherbírását támogatja.
21. A legkisebb középső ékcsont mélyebben helyezkedik el, ezért a második lábközépcsont alapja a szomszédos ékcsontok közé ékelődik.
22. Lateralisan a köbcsont (os cuboideum) a sarokcsont és a negyedik, illetve ötödik lábközépcsont között foglal helyet.
23. Talpi felszínén barázda húzódik a hosszú szárkapcsi izom ina számára, amely a láb lateralis oldaláról ferdén a talp medialis része felé halad.
24. A köbcsont mögötti sarokcsont-köbcsonti kapcsolat és a sajkacsont mögötti ugrócsont-sajkacsonti kapcsolat együtt egy haránt irányú ízületi vonalat alkot.
25. A lábközép öt rövid csöves csontból, az elsőtől az ötödikig számozott lábközépcsontokból (ossa metatarsi I–V) áll.
26. Mindegyiken proximalis alapot (basis), középső testet (corpus) és distalis fejet (caput) különböztetünk meg, miközben a csonttestek enyhén a talp felé homorúak.
27. Az első lábközépcsont rövid és különösen erős, mert a nagyujj sugarán keresztül jelentős terhelést vesz fel az állás elrugaszkodási szakaszában.
28. Feje alatt rendszerint két szezámcsont (ossa sesamoidea) található, amelyek a rövid nagyujjhajlító izom inaiba ágyazódva növelik az izmok erőkarját.
29. A második lábközépcsont általában a leghosszabb, alapjának mély beékelődése pedig nagymértékben stabilizálja a lábközép központi részét.
30. Az ötödik lábközépcsont alapján lateralisan előemelkedik annak gumója (tuberositas ossis metatarsi quinti), amelyhez a rövid szárkapcsi izom ina tapad.
31. Distalisan a lábközépcsontok fejei a lábujjak alapperceivel ízesülnek, és együtt a láb elülső, járáskor fokozottan terhelt részét alkotják.
32. A lábujjak csontjai, a lábujjpercek (phalanges pedis), alapvető szerkezetükben megfelelnek a kéz ujjperceinek, azonban rövidebbek és kevésbé mozgékonyak.
33. A másodiktól az ötödik lábujjig három-három perc található: egy alapperc, egy középperc és egy végperc (phalanx proximalis, media et distalis).
34. Ettől eltérően a nagyujj (hallux) csak két, egy proximalis és egy distalis ujjpercből áll, középperce tehát nincs.
35. A robusztus nagyujj és az első lábközépcsont együtt olyan medialis támasztó- és elrugaszkodási egységet képez, amely nélkül a két lábon járás gazdaságos kivitelezése nem volna lehetséges.
(aufklappen)német
1. Das knöcherne Gerüst des Fußes besteht aus 26 Knochen, die als Fußwurzel-, Mittelfußknochen und Zehenphalangen zugleich Belastbarkeit und Beweglichkeit gewährleisten.
2. Im Vergleich zur Hand sind die Fußknochen kräftiger und weniger beweglich, während ihre Anordnung vor allem an das Tragen des Körpergewichts und die Kraftübertragung beim Gehen angepasst ist.
3. Hinten liegen die sieben Fußwurzelknochen (Ossa tarsi), von denen Sprungbein und Fersenbein den proximalen Abschnitt der Fußwurzel bilden.
4. Vor ihnen liegen Kahnbein, drei Keilbeine und Würfelbein, welche die hintere Fußwurzel mit den fünf Mittelfußknochen verbinden.
5. Das Sprungbein (Talus) stellt die unmittelbare knöcherne Verbindung zwischen Unterschenkel und Fuß her, da es an seiner Oberseite mit Schien- und Wadenbein artikuliert.
6. Seinen oberen Abschnitt bildet die Sprungbeinrolle (Trochlea tali), die vorn breiter als hinten ist und, in die Knöchelgabel eingefügt, am oberen Sprunggelenk beteiligt ist.
7. Obwohl das Sprungbein erhebliche Belastungen überträgt, setzt an ihm kein Muskel an, da ein großer Teil seiner Oberfläche von Gelenkknorpel bedeckt ist.
8. Der Körper des Sprungbeins (Corpus tali) liegt hinten, sein Hals (Collum tali) verjüngt sich nach vorn, und sein Kopf (Caput tali) artikuliert mit dem Kahnbein.
9. An seiner Unterseite befinden sich drei Fersenbeingelenkflächen, die zusammen mit den entsprechenden Flächen des Fersenbeins zum komplexen Gelenksystem des unteren Sprunggelenks gehören.
10. Das unter und hinter dem Sprungbein liegende Fersenbein (Calcaneus) ist der größte Fußwurzelknochen und überträgt einen wesentlichen Teil des Körpergewichts unmittelbar auf den Boden.
11. Sein kräftiger hinterer Vorsprung, der Fersenbeinhöcker (Tuber calcanei), bildet die knöcherne Grundlage der Ferse und bietet der Achillessehne eine feste Ansatzfläche.
12. An seiner medialen Seite ragt ein leistenförmiger Fortsatz hervor, das Sustentaculum tali, auf dem die mittlere Gelenkfläche des Talus ruht.
13. Die Sehnenfurchen an der lateralen Fläche des Fersenbeins führen die Sehnen des langen und kurzen Wadenbeinmuskels.
14. Mit seinem vorderen Ende artikuliert das Fersenbein mit dem Würfelbein und bildet dadurch eine wesentliche knöcherne Verbindung der lateralen Fußsäule.
15. Das vor dem Kopf des Sprungbeins liegende Kahnbein (Os naviculare) nimmt mit seiner konkaven proximalen Fläche den gewölbten Taluskopf auf.
16. An seinem medialen Rand ist die Kahnbeinrauigkeit (Tuberositas ossis navicularis) tastbar, an der die Sehne des hinteren Schienbeinmuskels ansetzt und die für die Stützung des medialen Fußgewölbes bedeutsam ist.
17. Distal artikuliert das Kahnbein über drei Gelenkflächen mit den drei Keilbeinen, während es lateral häufig auch das Würfelbein berührt.
18. Nebeneinander liegen von medial nach lateral das innere, mittlere und äußere Keilbein (Ossa cuneiformia mediale, intermedium et laterale).
19. Ihre Keilform trägt zum Quergewölbe des Fußes bei, da ihre breiteren dorsalen und schmaleren plantaren Flächen eine bogenförmige Anordnung erzeugen.
20. Das innere Keilbein ist das größte von ihnen und bildet vorn mit der Basis des ersten Mittelfußknochens eine stabile Verbindung, welche die Belastbarkeit des medialen Fußstrahls unterstützt.
21. Das kleinste, mittlere Keilbein liegt weiter zurück, weshalb die Basis des zweiten Mittelfußknochens zwischen die benachbarten Keilbeine eingekeilt ist.
22. Lateral liegt das Würfelbein (Os cuboideum) zwischen dem Fersenbein und dem vierten beziehungsweise fünften Mittelfußknochen.
23. Auf seiner Plantarfläche verläuft eine Rinne für die Sehne des langen Wadenbeinmuskels, die von der lateralen Fußseite schräg zum medialen Sohlenbereich zieht.
24. Die Fersenbein-Würfelbein-Verbindung und die medial gelegene Sprungbein-Kahnbein-Verbindung bilden gemeinsam eine quer verlaufende Gelenklinie.
25. Der Mittelfuß besteht aus fünf kurzen Röhrenknochen, den vom ersten bis zum fünften nummerierten Mittelfußknochen (Ossa metatarsi I–V).
26. An jedem werden eine proximale Basis, ein mittlerer Körper (Corpus) und ein distaler Kopf (Caput) unterschieden, wobei die Schäfte leicht zur Fußsohle hin konkav sind.
27. Der erste Mittelfußknochen ist kurz und besonders kräftig, da er über den Großzehenstrahl während der Abstoßphase des Ganges erheblich belastet wird.
28. Unter seinem Kopf liegen gewöhnlich zwei Sesambeine (Ossa sesamoidea), die in die Sehnen des kurzen Großzehenbeugers eingebettet sind und den Hebelarm der Muskeln vergrößern.
29. Der zweite Mittelfußknochen ist meist der längste, und die tiefe Verkeilung seiner Basis stabilisiert den zentralen Abschnitt des Mittelfußes erheblich.
30. An der Basis des fünften Mittelfußknochens ragt lateral dessen Rauigkeit (Tuberositas ossis metatarsi quinti) hervor, an der die Sehne des kurzen Wadenbeinmuskels ansetzt.
31. Distal artikulieren die Köpfe der Mittelfußknochen mit den Grundphalangen der Zehen und bilden gemeinsam den beim Gehen stark belasteten Vorfuß.
32. Die Zehenknochen, die Zehenphalangen (Phalanges pedis), entsprechen in ihrem Grundbau den Fingerphalangen, sind jedoch kürzer und weniger beweglich.
33. Von der zweiten bis zur fünften Zehe sind jeweils drei Glieder vorhanden: Grund-, Mittel- und Endphalanx (Phalanx proximalis, media et distalis).
34. Abweichend davon besteht die Großzehe (Hallux) nur aus einer proximalen und einer distalen Phalanx und besitzt somit keine Mittelphalanx.
35. Die kräftige Großzehe und der erste Mittelfußknochen bilden gemeinsam eine mediale Stütz- und Abstoßeinheit, ohne die ein ökonomischer zweibeiniger Gang nicht möglich wäre.