modjor.de

7.14 – Anatomie lang


7.14 – A kapuvér-keringés és az összeköttetései – Der Pfortaderkreislauf und seine Anastomosen


1. A kapuvér-keringés sajátos vénás rendszert alkot, amelyben a páratlan hasi szervekből összegyűjtött vér nem közvetlenül az üresvénákba, hanem először a májba jut. – Der Pfortaderkreislauf bildet ein besonderes Venensystem, in dem das aus den unpaaren Bauchorganen gesammelte Blut nicht unmittelbar in die Hohlvenen, sondern zunächst in die Leber gelangt.

2. Kiindulópontját az emésztőszervek, a hasnyálmirigy és a lép hajszálérhálózatai jelentik, amelyekből a vér egyre nagyobb vénás törzsekbe gyűlik össze. – Seinen Ausgangspunkt bilden die Kapillarnetze der Verdauungsorgane, der Bauchspeicheldrüse und der Milz, aus denen sich das Blut in zunehmend größeren Venenstämmen sammelt.

3. A gyomor, a vékonybél és a vastagbél jelentős részének vénás vére ezért nem az alsó üresvénába, hanem a májkapuvénába (vena portae hepatis) kerül. – Das venöse Blut des Magens sowie großer Teile von Dünn- und Dickdarm gelangt deshalb nicht in die untere Hohlvene, sondern in die Pfortader der Leber (Vena portae hepatis).

4. Ugyanehhez a rendszerhez tartozik a lép, a hasnyálmirigy és az epehólyag vénás elvezetése is, így a kapuvéna kiterjedt hasi gyűjtőterületet egyesít. – Zum selben System gehören auch der venöse Abfluss von Milz, Bauchspeicheldrüse und Gallenblase, sodass die Pfortader ein ausgedehntes abdominales Einzugsgebiet vereinigt.

5. A végbél esetében már megosztott elvezetés figyelhető meg, mert felső része a kapuvénás, középső és alsó része pedig a szisztémás vénás rendszerhez kapcsolódik. – Beim Rektum findet sich bereits eine geteilte Drainage, da sein oberer Abschnitt zum Pfortadersystem, seine mittleren und unteren Abschnitte dagegen zum systemischen Venensystem gehören.

6. A májkapuvéna többnyire a hasnyálmirigy mögött, a felső bélfodri véna (vena mesenterica superior) és a lépvéna (vena splenica) egyesülésével keletkezik. – Die Pfortader entsteht meist hinter der Bauchspeicheldrüse durch den Zusammenfluss der oberen Gekrösevene (Vena mesenterica superior) und der Milzvene (Vena splenica).

7. Az alsó bélfodri véna (vena mesenterica inferior), amely főként a leszálló vastagbélből, a szigmabélből és a végbél felső részéből gyűjt vért, rendszerint a lépvénába torkollik. – Die untere Gekrösevene (Vena mesenterica inferior), die vor allem Blut aus absteigendem Dickdarm, Sigma und oberem Rektum sammelt, mündet gewöhnlich in die Milzvene.

8. A gyomor kisgörbülete felől érkező jobb és bal gyomorvéna (venae gastricae dextra et sinistra) közvetlenül is csatlakozhat a kapuvénához. – Die von der kleinen Magenkurvatur kommenden rechte und linke Magenvene (Venae gastricae dextra et sinistra) können unmittelbar in die Pfortader einmünden.

9. Kisebb közvetlen mellékágai közé tartoznak az epehólyag vénái és a köldök környékéről a máj felé húzódó köldök körüli vénák (venae paraumbilicales). – Zu ihren kleineren direkten Zuflüssen gehören die Gallenblasenvenen und die von der Nabelregion zur Leber ziehenden paraumbilikalen Venen (Venae paraumbilicales).

10. Keletkezése után a kapuvéna felfelé és jobbra halad, majd a májhoz közeledve belép a máj–patkóbél-szalagba (ligamentum hepatoduodenale). – Nach ihrer Entstehung zieht die Pfortader nach kranial und rechts und tritt auf dem Weg zur Leber in das Leber-Zwölffingerdarm-Band (Ligamentum hepatoduodenale) ein.

11. Ebben a hashártyakettőzetben a kapuvéna a máj saját verőerével és a közös epevezetékkel együtt halad, amelyekkel a májkapu képleteinek jellegzetes csoportját alkotja. – In dieser Peritonealduplikatur verläuft die Pfortader gemeinsam mit der lebereigenen Arterie und dem gemeinsamen Gallengang, mit denen sie die charakteristische Gefäß-Gang-Gruppe der Leberpforte bildet.

12. Topográfiailag a kapuvéna a képletcsoport mélyebb, hátsó részében fekszik, míg előtte az arteria hepatica propria és az epevezeték helyezkedik el. – Topographisch liegt die Pfortader im tieferen hinteren Anteil dieser Strukturengruppe, während die Arteria hepatica propria und der Gallengang vor ihr verlaufen.

13. A májkaput (porta hepatis) elérve az ér jobb és bal ágra oszlik, amelyek a megfelelő májterületek felé vezetik tovább a beáramló vért. – An der Leberpforte (Porta hepatis) teilt sich das Gefäß in einen rechten und linken Ast, die das einströmende Blut zu den entsprechenden Lebergebieten weiterleiten.

14. A máj állományában ezek az ágak ismételten elágaznak, miközben lefutásuk szorosan kapcsolódik a májartéria ágaihoz és az egyre kisebb epeutakhoz. – Im Leberparenchym verzweigen sich diese Äste wiederholt, wobei ihr Verlauf eng mit den Ästen der Leberarterie und den zunehmend kleineren Gallenwegen verbunden ist.

15. Végül a kapuvénás ágak a máj szinuszoidjaiban (sinusoides hepatici) végződnek, vagyis a vér egy második hajszálérszerű érhálózaton is áthalad. – Schließlich enden die Pfortaderäste in den Lebersinusoiden (Sinusoides hepatici), sodass das Blut ein zweites kapillarähnliches Gefäßnetz durchströmt.

16. A szinuszoidokban a kapuvénából származó vér keveredik a májartéria oxigéndúsabb vérével, mielőtt a lebenykék központi vénái felé továbbhaladna. – In den Sinusoiden vermischt sich das aus der Pfortader stammende Blut mit dem sauerstoffreicheren Blut der Leberarterie, bevor es zu den Zentralvenen der Läppchen weiterströmt.

17. A központi vénákból nagyobb gyűjtőerek keletkeznek, amelyek végül a májvénákban (venae hepaticae) egyesülve közvetlenül az alsó üresvénába vezetik a vért. – Aus den Zentralvenen entstehen größere Sammelgefäße, die sich schließlich zu den Lebervenen (Venae hepaticae) vereinigen und das Blut unmittelbar in die untere Hohlvene leiten.

18. A kapuvénás rendszer lényegét tehát két egymás után kapcsolt hajszálérhálózat adja: az első a hasi szervekben, a második pedig a májban található. – Das kennzeichnende Prinzip des Pfortadersystems besteht somit aus zwei hintereinandergeschalteten Kapillarnetzen: Das erste liegt in den Bauchorganen, das zweite in der Leber.

19. Ennek az elrendezésnek köszönhetően a bélből felszívódott számos anyag még a szisztémás keringés elérése előtt kapcsolatba kerül a májsejtekkel. – Durch diese Anordnung gelangen zahlreiche aus dem Darm aufgenommene Stoffe bereits mit den Leberzellen in Kontakt, bevor sie den systemischen Kreislauf erreichen.

20. Anatómiai szempontból azonban különösen fontos, hogy a kapuvénás vér csak a májon való áthaladás után, a májvénák közvetítésével csatlakozik az üresvénás rendszerhez. – Anatomisch ist jedoch besonders wichtig, dass sich das Pfortaderblut erst nach der Leberpassage über die Lebervenen dem Hohlvenensystem anschließt.

21. Normális körülmények között ez az alacsony nyomású rendszer kevés ellenállással vezeti át a nagy mennyiségű vénás vért a máj szinuszoidjain. – Unter normalen Bedingungen leitet dieses Niederdrucksystem große Mengen venösen Blutes mit geringem Widerstand durch die Sinusoide der Leber.

22. Ha a májon belüli vagy a kapuvéna menti áramlási ellenállás jelentősen megnő, a kapuvénás rendszerben kialakuló nyomásemelkedést portális hipertóniának nevezzük. – Steigt der Strömungswiderstand innerhalb der Leber oder entlang der Pfortader deutlich an, wird die daraus entstehende Druckerhöhung im Pfortadersystem als portale Hypertension bezeichnet.

23. Ilyenkor különös jelentőségre tesznek szert azok a már normálisan is meglévő vénás összeköttetések, amelyek a kapuvénás és az üresvénás rendszer között húzódnak. – Dann gewinnen die bereits unter normalen Bedingungen vorhandenen venösen Verbindungen besondere Bedeutung, die zwischen Pfortader- und Hohlvenensystem verlaufen.

24. Ezeket portokavális anasztomózisoknak nevezzük, mert a vena portae gyűjtőterületét közvetlenül vagy vénás fonatokon keresztül a venae cavae rendszerével kapcsolják össze. – Diese werden als portokavale Anastomosen bezeichnet, weil sie das Einzugsgebiet der Vena portae unmittelbar oder über Venengeflechte mit dem System der Hohlvenen verbinden.

25. Egészséges állapotban az összeköttetések viszonylag kis jelentőségűek, fokozott kapuvénás nyomás esetén azonban kitágulhatnak, és részben kerülő keringést hozhatnak létre. – Im gesunden Zustand sind diese Verbindungen relativ unbedeutend, bei erhöhtem Pfortaderdruck können sie sich jedoch erweitern und teilweise einen Umgehungskreislauf ausbilden.

26. A legfontosabb portokavális kapcsolatok a nyelőcső alsó részén, a köldök körül, a végbél területén, valamint egyes retroperitonealis szervfelszínek mentén találhatók. – Die wichtigsten portokavalen Verbindungen liegen am unteren Ösophagus, um den Nabel, im Rektumbereich sowie entlang bestimmter retroperitonealer Organflächen.

27. A nyelőcső alsó részén a kapuvénás oldalhoz tartozó bal gyomorvéna (vena gastrica sinistra) ágai a nyelőcső falának vénás fonatához kapcsolódnak. – Am unteren Ösophagus verbinden sich Äste der zum Pfortadersystem gehörenden linken Magenvene (Vena gastrica sinistra) mit dem Venengeflecht der Speiseröhrenwand.

28. A fonatból eredő nyelőcsői vénák (venae oesophageales) ezzel szemben az azygos- és hemiazygos-rendszer felé vezetik a vért, vagyis már a szisztémás vénákhoz tartoznak. – Die aus dem Geflecht hervorgehenden Speiseröhrenvenen (Venae oesophageales) leiten das Blut dagegen zum Azygos- und Hemiazygos-System und gehören damit bereits zum systemischen Venensystem.

29. Ezen az útvonalon a vér az azygos-rendszeren keresztül végül a felső üresvénát éri el, tehát a májat megkerülő portokavális kapcsolat jön létre. – Über diesen Weg erreicht das Blut durch das Azygos-System schließlich die obere Hohlvene, sodass eine die Leber umgehende portokavale Verbindung entsteht.

30. Portális hipertónia esetén az alsó nyelőcső vékony falú vénái jelentősen kitágulhatnak, és kanyargós nyelőcsői visszértágulatokat, úgynevezett oesophagusvarixokat alkothatnak. – Bei portaler Hypertension können sich die dünnwandigen Venen des unteren Ösophagus erheblich erweitern und geschlängelte Speiseröhrenvarizen, sogenannte Ösophagusvarizen, bilden.

31. Mivel ezek az erek közvetlenül a nyálkahártya alatt helyezkednek el, nagyfokú tágulatuk sérülékennyé teszi őket, ezért vérzésük súlyos következményekkel járhat. – Da diese Gefäße unmittelbar unter der Schleimhaut liegen, werden sie bei starker Erweiterung verletzlich, weshalb eine Blutung schwerwiegende Folgen haben kann.

32. A második jellegzetes összeköttetési terület a köldök környéke, ahol a máj felől érkező venae paraumbilicales a hasfal vénás hálózatával találkoznak. – Ein zweites charakteristisches Verbindungsgebiet liegt um den Nabel, wo die von der Leber kommenden Venae paraumbilicales auf das Venennetz der Bauchwand treffen.

33. Ezek a kis vénák részben a máj kerek szalagja (ligamentum teres hepatis) mentén haladnak, amely a magzati köldökvéna maradványát tartalmazza. – Diese kleinen Venen verlaufen teilweise entlang des runden Leberbandes (Ligamentum teres hepatis), das den Rest der fetalen Nabelvene enthält.

34. A köldök körüli erek a felületes és mély hasfali vénákhoz csatlakoznak, amelyekből a vér felfelé a felső, lefelé pedig az alsó üresvéna irányába vezethető. – Die paraumbilikalen Gefäße stehen mit oberflächlichen und tiefen Bauchwandvenen in Verbindung, über die Blut nach kranial zur oberen und nach kaudal zur unteren Hohlvene abfließen kann.

35. Erős portális nyomásemelkedéskor a köldök körüli felszínes vénák feltűnően kitágulhatnak, és sugárirányú rajzolatuk létrehozhatja a caput medusae jellegzetes képét. – Bei ausgeprägter portaler Drucksteigerung können sich die oberflächlichen Venen um den Nabel deutlich erweitern und mit ihrer strahlenförmigen Zeichnung das typische Bild eines Caput medusae erzeugen.

36. A harmadik fontos terület a végbél körüli vénás fonat (plexus venosus rectalis), amelyben a kapuvénás és a szisztémás elvezetéshez tartozó erek közvetlenül találkoznak. – Ein drittes wichtiges Gebiet ist das Venengeflecht des Rektums (Plexus venosus rectalis), in dem Gefäße des portalvenösen und des systemischen Abflusses unmittelbar zusammentreffen.

37. A végbél felső részének vérét a felső végbélvéna (vena rectalis superior) vezeti az alsó bélfodri vénába, majd többnyire a lépvénán keresztül a kapuvénába. – Das Blut des oberen Rektums wird durch die obere Rektumvene (Vena rectalis superior) in die untere Gekrösevene und meist über die Milzvene weiter zur Pfortader geleitet.

38. Ezzel szemben a középső és alsó végbélvénák (venae rectales mediae et inferiores) a belső csípővéna rendszeréhez kapcsolódva végül az alsó üresvéna felé vezetik a vért. – Dagegen gehören die mittleren und unteren Rektumvenen (Venae rectales mediae et inferiores) zum System der inneren Beckenvene und führen das Blut letztlich zur unteren Hohlvene.

39. A két elvezetési út közötti kapcsolat a végbél falának vénás fonatában jön létre, ezért ez a terület anatómiailag valódi portokavális átmeneti zóna. – Die Verbindung zwischen beiden Abflusswegen entsteht im Venengeflecht der Rektumwand, weshalb dieses Gebiet anatomisch eine echte portokavale Übergangszone darstellt.

40. Ha a kapuvénás nyomás tartósan megemelkedik, a felső végbélvéna felől több vér terelődhet a szisztémás ágakba, ami a fonat egyes vénáinak tágulatát okozhatja. – Bei dauerhaft erhöhtem Pfortaderdruck kann aus Richtung der oberen Rektumvene vermehrt Blut in die systemischen Äste umgeleitet werden, wodurch sich einzelne Venen des Geflechts erweitern können.

41. A végbéltáji portokavális összeköttetés ismerete ezért fontos alapot jelent az anális csatorna vénás viszonyainak és az aranyeres régió későbbi tárgyalásához. – Die Kenntnis der portokavalen Verbindung im Rektumbereich bildet daher eine wichtige Grundlage für die spätere Betrachtung der venösen Verhältnisse des Analkanals und der Hämorrhoidalregion.

42. Az anális csatornában normálisan is megtalálható egy erekben gazdag párnarendszer, a corpus cavernosum recti, amely a záróapparátus finom működésében is részt vesz. – Im Analkanal besteht bereits normalerweise ein gefäßreiches Polstersystem, das Corpus cavernosum recti, das auch an der Feinabdichtung des Verschlussapparates beteiligt ist.

43. Ennek a normális érpárnának a kóros megnagyobbodását az aranyérbetegség tárgyalásakor külön kell választani a portális hipertóniában kialakuló egyszerű vénás kerülőút-tágulattól. – Die krankhafte Vergrößerung dieses normalen Gefäßpolsters ist bei der Besprechung des Hämorrhoidalleidens von einer einfachen Erweiterung portaler Umgehungsvenen bei portaler Hypertension zu unterscheiden.

44. Kevésbé feltűnő, de anatómiailag ugyancsak jelentős portokavális összeköttetések alakulnak ki ott, ahol a kapuvénásan drenált szervek retroperitonealis területekkel érintkeznek. – Weniger auffällige, anatomisch jedoch ebenfalls bedeutsame portokavale Verbindungen entstehen dort, wo portal drainierte Organe an retroperitoneale Gebiete angrenzen.

45. A vastagbél rögzített szakaszainak kis vénái például kapcsolatba kerülhetnek a hátsó hasfal vénáival, amelyek az ágyéki vénákon keresztül a vena cava inferior rendszerébe vezetnek. – Kleine Venen der fixierten Dickdarmabschnitte können beispielsweise mit Venen der hinteren Bauchwand verbunden sein, die über die Lendenvenen zum System der Vena cava inferior führen.

46. Hasonló kapcsolatok találhatók a patkóbél és a hasnyálmirigy környezetében is, ahol a zsigeri és a testfali vénás területek topográfiailag szorosan érintkeznek. – Vergleichbare Verbindungen finden sich auch in der Umgebung von Duodenum und Pankreas, wo viszerale und körperwandständige Venengebiete topographisch eng aneinandergrenzen.

47. A máj hashártyával nem borított hátsó felszíne közelében szintén létrejöhetnek kisebb összeköttetések a máj körüli vénák és a rekeszizom, illetve a hátsó hasfal vénái között. – Auch nahe der nicht vom Peritoneum bedeckten Rückfläche der Leber können kleinere Verbindungen zwischen lebernahen Venen und Venen des Zwerchfells beziehungsweise der hinteren Bauchwand bestehen.

48. Bár ezek a mélyebben fekvő anasztomózisok kívülről nem láthatók, nagyobb nyomáskülönbség esetén részt vehetnek a kapuvénás vér szisztémás rendszer felé történő elvezetésében. – Obwohl diese tiefer liegenden Anastomosen äußerlich nicht sichtbar sind, können sie bei größeren Druckunterschieden am Abfluss von Pfortaderblut zum systemischen Venensystem beteiligt sein.

49. A portokavális összeköttetésekben a véráramlás iránya nem mereven rögzített, hanem elsősorban a két vénás rendszer között fennálló nyomáskülönbségtől függ. – Die Strömungsrichtung in den portokavalen Verbindungen ist nicht starr festgelegt, sondern hängt vor allem vom Druckunterschied zwischen den beiden Venensystemen ab.

50. Portális hipertóniában ezért a vér egy része a nagyobb ellenállású máji út helyett a kisebb ellenállású anasztomózisokon keresztül az üresvénák felé terelődhet. – Bei portaler Hypertension kann deshalb ein Teil des Blutes anstelle des widerstandsreichen Weges durch die Leber über weniger widerstandsreiche Anastomosen zu den Hohlvenen umgeleitet werden.

51. A nyelőcsői varixok, a köldök körüli vénatágulatok és a végbéltáji vénás eltérések ezért ugyanannak az anatómiai alapelvnek különböző helyeken megjelenő következményei. – Ösophagusvarizen, paraumbilikale Venenerweiterungen und venöse Veränderungen im Rektumbereich beruhen daher an unterschiedlichen Orten auf demselben anatomischen Grundprinzip.

52. A portokavális anasztomózisokat nem szabad összetéveszteni a kavokavális kerülőutakkal, amelyek a felső és az alsó üresvéna gyűjtőterületei között teremtenek kapcsolatot. – Portokavale Anastomosen dürfen nicht mit kavokavalen Umgehungswegen verwechselt werden, die eine Verbindung zwischen den Einzugsgebieten der oberen und unteren Hohlvene herstellen.

53. Normális keringésben a portokavális összeköttetések nem helyettesítik a májon át vezető fő útvonalat, hanem csupán kis kapacitású kapcsolatokat biztosítanak a két vénás rendszer között. – Im normalen Kreislauf ersetzen die portokavalen Anastomosen nicht den Hauptweg durch die Leber, sondern bilden lediglich kleinvolumige Verbindungen zwischen beiden Venensystemen.

54. A vér fő útja tehát a hasi szervek hajszálereitől a kapuvénán és a máj szinuszoidjain keresztül a májvénákhoz, majd az alsó üresvénához vezet. – Der Hauptweg des Blutes führt somit von den Kapillaren der Bauchorgane über Pfortader und Lebersinusoide zu den Lebervenen und anschließend zur unteren Hohlvene.

55. E rendszer és különösen a végbéltáji portokavális kapcsolat pontos ismerete teszi érthetővé, miért kell az anális régió vénás hálózatát az aranyér későbbi tárgyalásakor több elvezetési út összefüggésében vizsgálni. – Die genaue Kenntnis dieses Systems und besonders der portokavalen Verbindung im Rektumbereich erklärt, weshalb das Venennetz der Analregion bei der späteren Besprechung der Hämorrhoiden im Zusammenhang mehrerer Abflusswege betrachtet werden muss.

(aufklappen)magyar

1. A kapuvér-keringés sajátos vénás rendszert alkot, amelyben a páratlan hasi szervekből összegyűjtött vér nem közvetlenül az üresvénákba, hanem először a májba jut.

2. Kiindulópontját az emésztőszervek, a hasnyálmirigy és a lép hajszálérhálózatai jelentik, amelyekből a vér egyre nagyobb vénás törzsekbe gyűlik össze.

3. A gyomor, a vékonybél és a vastagbél jelentős részének vénás vére ezért nem az alsó üresvénába, hanem a májkapuvénába (vena portae hepatis) kerül.

4. Ugyanehhez a rendszerhez tartozik a lép, a hasnyálmirigy és az epehólyag vénás elvezetése is, így a kapuvéna kiterjedt hasi gyűjtőterületet egyesít.

5. A végbél esetében már megosztott elvezetés figyelhető meg, mert felső része a kapuvénás, középső és alsó része pedig a szisztémás vénás rendszerhez kapcsolódik.

6. A májkapuvéna többnyire a hasnyálmirigy mögött, a felső bélfodri véna (vena mesenterica superior) és a lépvéna (vena splenica) egyesülésével keletkezik.

7. Az alsó bélfodri véna (vena mesenterica inferior), amely főként a leszálló vastagbélből, a szigmabélből és a végbél felső részéből gyűjt vért, rendszerint a lépvénába torkollik.

8. A gyomor kisgörbülete felől érkező jobb és bal gyomorvéna (venae gastricae dextra et sinistra) közvetlenül is csatlakozhat a kapuvénához.

9. Kisebb közvetlen mellékágai közé tartoznak az epehólyag vénái és a köldök környékéről a máj felé húzódó köldök körüli vénák (venae paraumbilicales).

10. Keletkezése után a kapuvéna felfelé és jobbra halad, majd a májhoz közeledve belép a máj–patkóbél-szalagba (ligamentum hepatoduodenale).

11. Ebben a hashártyakettőzetben a kapuvéna a máj saját verőerével és a közös epevezetékkel együtt halad, amelyekkel a májkapu képleteinek jellegzetes csoportját alkotja.

12. Topográfiailag a kapuvéna a képletcsoport mélyebb, hátsó részében fekszik, míg előtte az arteria hepatica propria és az epevezeték helyezkedik el.

13. A májkaput (porta hepatis) elérve az ér jobb és bal ágra oszlik, amelyek a megfelelő májterületek felé vezetik tovább a beáramló vért.

14. A máj állományában ezek az ágak ismételten elágaznak, miközben lefutásuk szorosan kapcsolódik a májartéria ágaihoz és az egyre kisebb epeutakhoz.

15. Végül a kapuvénás ágak a máj szinuszoidjaiban (sinusoides hepatici) végződnek, vagyis a vér egy második hajszálérszerű érhálózaton is áthalad.

16. A szinuszoidokban a kapuvénából származó vér keveredik a májartéria oxigéndúsabb vérével, mielőtt a lebenykék központi vénái felé továbbhaladna.

17. A központi vénákból nagyobb gyűjtőerek keletkeznek, amelyek végül a májvénákban (venae hepaticae) egyesülve közvetlenül az alsó üresvénába vezetik a vért.

18. A kapuvénás rendszer lényegét tehát két egymás után kapcsolt hajszálérhálózat adja: az első a hasi szervekben, a második pedig a májban található.

19. Ennek az elrendezésnek köszönhetően a bélből felszívódott számos anyag még a szisztémás keringés elérése előtt kapcsolatba kerül a májsejtekkel.

20. Anatómiai szempontból azonban különösen fontos, hogy a kapuvénás vér csak a májon való áthaladás után, a májvénák közvetítésével csatlakozik az üresvénás rendszerhez.

21. Normális körülmények között ez az alacsony nyomású rendszer kevés ellenállással vezeti át a nagy mennyiségű vénás vért a máj szinuszoidjain.

22. Ha a májon belüli vagy a kapuvéna menti áramlási ellenállás jelentősen megnő, a kapuvénás rendszerben kialakuló nyomásemelkedést portális hipertóniának nevezzük.

23. Ilyenkor különös jelentőségre tesznek szert azok a már normálisan is meglévő vénás összeköttetések, amelyek a kapuvénás és az üresvénás rendszer között húzódnak.

24. Ezeket portokavális anasztomózisoknak nevezzük, mert a vena portae gyűjtőterületét közvetlenül vagy vénás fonatokon keresztül a venae cavae rendszerével kapcsolják össze.

25. Egészséges állapotban az összeköttetések viszonylag kis jelentőségűek, fokozott kapuvénás nyomás esetén azonban kitágulhatnak, és részben kerülő keringést hozhatnak létre.

26. A legfontosabb portokavális kapcsolatok a nyelőcső alsó részén, a köldök körül, a végbél területén, valamint egyes retroperitonealis szervfelszínek mentén találhatók.

27. A nyelőcső alsó részén a kapuvénás oldalhoz tartozó bal gyomorvéna (vena gastrica sinistra) ágai a nyelőcső falának vénás fonatához kapcsolódnak.

28. A fonatból eredő nyelőcsői vénák (venae oesophageales) ezzel szemben az azygos- és hemiazygos-rendszer felé vezetik a vért, vagyis már a szisztémás vénákhoz tartoznak.

29. Ezen az útvonalon a vér az azygos-rendszeren keresztül végül a felső üresvénát éri el, tehát a májat megkerülő portokavális kapcsolat jön létre.

30. Portális hipertónia esetén az alsó nyelőcső vékony falú vénái jelentősen kitágulhatnak, és kanyargós nyelőcsői visszértágulatokat, úgynevezett oesophagusvarixokat alkothatnak.

31. Mivel ezek az erek közvetlenül a nyálkahártya alatt helyezkednek el, nagyfokú tágulatuk sérülékennyé teszi őket, ezért vérzésük súlyos következményekkel járhat.

32. A második jellegzetes összeköttetési terület a köldök környéke, ahol a máj felől érkező venae paraumbilicales a hasfal vénás hálózatával találkoznak.

33. Ezek a kis vénák részben a máj kerek szalagja (ligamentum teres hepatis) mentén haladnak, amely a magzati köldökvéna maradványát tartalmazza.

34. A köldök körüli erek a felületes és mély hasfali vénákhoz csatlakoznak, amelyekből a vér felfelé a felső, lefelé pedig az alsó üresvéna irányába vezethető.

35. Erős portális nyomásemelkedéskor a köldök körüli felszínes vénák feltűnően kitágulhatnak, és sugárirányú rajzolatuk létrehozhatja a caput medusae jellegzetes képét.

36. A harmadik fontos terület a végbél körüli vénás fonat (plexus venosus rectalis), amelyben a kapuvénás és a szisztémás elvezetéshez tartozó erek közvetlenül találkoznak.

37. A végbél felső részének vérét a felső végbélvéna (vena rectalis superior) vezeti az alsó bélfodri vénába, majd többnyire a lépvénán keresztül a kapuvénába.

38. Ezzel szemben a középső és alsó végbélvénák (venae rectales mediae et inferiores) a belső csípővéna rendszeréhez kapcsolódva végül az alsó üresvéna felé vezetik a vért.

39. A két elvezetési út közötti kapcsolat a végbél falának vénás fonatában jön létre, ezért ez a terület anatómiailag valódi portokavális átmeneti zóna.

40. Ha a kapuvénás nyomás tartósan megemelkedik, a felső végbélvéna felől több vér terelődhet a szisztémás ágakba, ami a fonat egyes vénáinak tágulatát okozhatja.

41. A végbéltáji portokavális összeköttetés ismerete ezért fontos alapot jelent az anális csatorna vénás viszonyainak és az aranyeres régió későbbi tárgyalásához.

42. Az anális csatornában normálisan is megtalálható egy erekben gazdag párnarendszer, a corpus cavernosum recti, amely a záróapparátus finom működésében is részt vesz.

43. Ennek a normális érpárnának a kóros megnagyobbodását az aranyérbetegség tárgyalásakor külön kell választani a portális hipertóniában kialakuló egyszerű vénás kerülőút-tágulattól.

44. Kevésbé feltűnő, de anatómiailag ugyancsak jelentős portokavális összeköttetések alakulnak ki ott, ahol a kapuvénásan drenált szervek retroperitonealis területekkel érintkeznek.

45. A vastagbél rögzített szakaszainak kis vénái például kapcsolatba kerülhetnek a hátsó hasfal vénáival, amelyek az ágyéki vénákon keresztül a vena cava inferior rendszerébe vezetnek.

46. Hasonló kapcsolatok találhatók a patkóbél és a hasnyálmirigy környezetében is, ahol a zsigeri és a testfali vénás területek topográfiailag szorosan érintkeznek.

47. A máj hashártyával nem borított hátsó felszíne közelében szintén létrejöhetnek kisebb összeköttetések a máj körüli vénák és a rekeszizom, illetve a hátsó hasfal vénái között.

48. Bár ezek a mélyebben fekvő anasztomózisok kívülről nem láthatók, nagyobb nyomáskülönbség esetén részt vehetnek a kapuvénás vér szisztémás rendszer felé történő elvezetésében.

49. A portokavális összeköttetésekben a véráramlás iránya nem mereven rögzített, hanem elsősorban a két vénás rendszer között fennálló nyomáskülönbségtől függ.

50. Portális hipertóniában ezért a vér egy része a nagyobb ellenállású máji út helyett a kisebb ellenállású anasztomózisokon keresztül az üresvénák felé terelődhet.

51. A nyelőcsői varixok, a köldök körüli vénatágulatok és a végbéltáji vénás eltérések ezért ugyanannak az anatómiai alapelvnek különböző helyeken megjelenő következményei.

52. A portokavális anasztomózisokat nem szabad összetéveszteni a kavokavális kerülőutakkal, amelyek a felső és az alsó üresvéna gyűjtőterületei között teremtenek kapcsolatot.

53. Normális keringésben a portokavális összeköttetések nem helyettesítik a májon át vezető fő útvonalat, hanem csupán kis kapacitású kapcsolatokat biztosítanak a két vénás rendszer között.

54. A vér fő útja tehát a hasi szervek hajszálereitől a kapuvénán és a máj szinuszoidjain keresztül a májvénákhoz, majd az alsó üresvénához vezet.

55. E rendszer és különösen a végbéltáji portokavális kapcsolat pontos ismerete teszi érthetővé, miért kell az anális régió vénás hálózatát az aranyér későbbi tárgyalásakor több elvezetési út összefüggésében vizsgálni.

(aufklappen)német

1. Der Pfortaderkreislauf bildet ein besonderes Venensystem, in dem das aus den unpaaren Bauchorganen gesammelte Blut nicht unmittelbar in die Hohlvenen, sondern zunächst in die Leber gelangt.

2. Seinen Ausgangspunkt bilden die Kapillarnetze der Verdauungsorgane, der Bauchspeicheldrüse und der Milz, aus denen sich das Blut in zunehmend größeren Venenstämmen sammelt.

3. Das venöse Blut des Magens sowie großer Teile von Dünn- und Dickdarm gelangt deshalb nicht in die untere Hohlvene, sondern in die Pfortader der Leber (Vena portae hepatis).

4. Zum selben System gehören auch der venöse Abfluss von Milz, Bauchspeicheldrüse und Gallenblase, sodass die Pfortader ein ausgedehntes abdominales Einzugsgebiet vereinigt.

5. Beim Rektum findet sich bereits eine geteilte Drainage, da sein oberer Abschnitt zum Pfortadersystem, seine mittleren und unteren Abschnitte dagegen zum systemischen Venensystem gehören.

6. Die Pfortader entsteht meist hinter der Bauchspeicheldrüse durch den Zusammenfluss der oberen Gekrösevene (Vena mesenterica superior) und der Milzvene (Vena splenica).

7. Die untere Gekrösevene (Vena mesenterica inferior), die vor allem Blut aus absteigendem Dickdarm, Sigma und oberem Rektum sammelt, mündet gewöhnlich in die Milzvene.

8. Die von der kleinen Magenkurvatur kommenden rechte und linke Magenvene (Venae gastricae dextra et sinistra) können unmittelbar in die Pfortader einmünden.

9. Zu ihren kleineren direkten Zuflüssen gehören die Gallenblasenvenen und die von der Nabelregion zur Leber ziehenden paraumbilikalen Venen (Venae paraumbilicales).

10. Nach ihrer Entstehung zieht die Pfortader nach kranial und rechts und tritt auf dem Weg zur Leber in das Leber-Zwölffingerdarm-Band (Ligamentum hepatoduodenale) ein.

11. In dieser Peritonealduplikatur verläuft die Pfortader gemeinsam mit der lebereigenen Arterie und dem gemeinsamen Gallengang, mit denen sie die charakteristische Gefäß-Gang-Gruppe der Leberpforte bildet.

12. Topographisch liegt die Pfortader im tieferen hinteren Anteil dieser Strukturengruppe, während die Arteria hepatica propria und der Gallengang vor ihr verlaufen.

13. An der Leberpforte (Porta hepatis) teilt sich das Gefäß in einen rechten und linken Ast, die das einströmende Blut zu den entsprechenden Lebergebieten weiterleiten.

14. Im Leberparenchym verzweigen sich diese Äste wiederholt, wobei ihr Verlauf eng mit den Ästen der Leberarterie und den zunehmend kleineren Gallenwegen verbunden ist.

15. Schließlich enden die Pfortaderäste in den Lebersinusoiden (Sinusoides hepatici), sodass das Blut ein zweites kapillarähnliches Gefäßnetz durchströmt.

16. In den Sinusoiden vermischt sich das aus der Pfortader stammende Blut mit dem sauerstoffreicheren Blut der Leberarterie, bevor es zu den Zentralvenen der Läppchen weiterströmt.

17. Aus den Zentralvenen entstehen größere Sammelgefäße, die sich schließlich zu den Lebervenen (Venae hepaticae) vereinigen und das Blut unmittelbar in die untere Hohlvene leiten.

18. Das kennzeichnende Prinzip des Pfortadersystems besteht somit aus zwei hintereinandergeschalteten Kapillarnetzen: Das erste liegt in den Bauchorganen, das zweite in der Leber.

19. Durch diese Anordnung gelangen zahlreiche aus dem Darm aufgenommene Stoffe bereits mit den Leberzellen in Kontakt, bevor sie den systemischen Kreislauf erreichen.

20. Anatomisch ist jedoch besonders wichtig, dass sich das Pfortaderblut erst nach der Leberpassage über die Lebervenen dem Hohlvenensystem anschließt.

21. Unter normalen Bedingungen leitet dieses Niederdrucksystem große Mengen venösen Blutes mit geringem Widerstand durch die Sinusoide der Leber.

22. Steigt der Strömungswiderstand innerhalb der Leber oder entlang der Pfortader deutlich an, wird die daraus entstehende Druckerhöhung im Pfortadersystem als portale Hypertension bezeichnet.

23. Dann gewinnen die bereits unter normalen Bedingungen vorhandenen venösen Verbindungen besondere Bedeutung, die zwischen Pfortader- und Hohlvenensystem verlaufen.

24. Diese werden als portokavale Anastomosen bezeichnet, weil sie das Einzugsgebiet der Vena portae unmittelbar oder über Venengeflechte mit dem System der Hohlvenen verbinden.

25. Im gesunden Zustand sind diese Verbindungen relativ unbedeutend, bei erhöhtem Pfortaderdruck können sie sich jedoch erweitern und teilweise einen Umgehungskreislauf ausbilden.

26. Die wichtigsten portokavalen Verbindungen liegen am unteren Ösophagus, um den Nabel, im Rektumbereich sowie entlang bestimmter retroperitonealer Organflächen.

27. Am unteren Ösophagus verbinden sich Äste der zum Pfortadersystem gehörenden linken Magenvene (Vena gastrica sinistra) mit dem Venengeflecht der Speiseröhrenwand.

28. Die aus dem Geflecht hervorgehenden Speiseröhrenvenen (Venae oesophageales) leiten das Blut dagegen zum Azygos- und Hemiazygos-System und gehören damit bereits zum systemischen Venensystem.

29. Über diesen Weg erreicht das Blut durch das Azygos-System schließlich die obere Hohlvene, sodass eine die Leber umgehende portokavale Verbindung entsteht.

30. Bei portaler Hypertension können sich die dünnwandigen Venen des unteren Ösophagus erheblich erweitern und geschlängelte Speiseröhrenvarizen, sogenannte Ösophagusvarizen, bilden.

31. Da diese Gefäße unmittelbar unter der Schleimhaut liegen, werden sie bei starker Erweiterung verletzlich, weshalb eine Blutung schwerwiegende Folgen haben kann.

32. Ein zweites charakteristisches Verbindungsgebiet liegt um den Nabel, wo die von der Leber kommenden Venae paraumbilicales auf das Venennetz der Bauchwand treffen.

33. Diese kleinen Venen verlaufen teilweise entlang des runden Leberbandes (Ligamentum teres hepatis), das den Rest der fetalen Nabelvene enthält.

34. Die paraumbilikalen Gefäße stehen mit oberflächlichen und tiefen Bauchwandvenen in Verbindung, über die Blut nach kranial zur oberen und nach kaudal zur unteren Hohlvene abfließen kann.

35. Bei ausgeprägter portaler Drucksteigerung können sich die oberflächlichen Venen um den Nabel deutlich erweitern und mit ihrer strahlenförmigen Zeichnung das typische Bild eines Caput medusae erzeugen.

36. Ein drittes wichtiges Gebiet ist das Venengeflecht des Rektums (Plexus venosus rectalis), in dem Gefäße des portalvenösen und des systemischen Abflusses unmittelbar zusammentreffen.

37. Das Blut des oberen Rektums wird durch die obere Rektumvene (Vena rectalis superior) in die untere Gekrösevene und meist über die Milzvene weiter zur Pfortader geleitet.

38. Dagegen gehören die mittleren und unteren Rektumvenen (Venae rectales mediae et inferiores) zum System der inneren Beckenvene und führen das Blut letztlich zur unteren Hohlvene.

39. Die Verbindung zwischen beiden Abflusswegen entsteht im Venengeflecht der Rektumwand, weshalb dieses Gebiet anatomisch eine echte portokavale Übergangszone darstellt.

40. Bei dauerhaft erhöhtem Pfortaderdruck kann aus Richtung der oberen Rektumvene vermehrt Blut in die systemischen Äste umgeleitet werden, wodurch sich einzelne Venen des Geflechts erweitern können.

41. Die Kenntnis der portokavalen Verbindung im Rektumbereich bildet daher eine wichtige Grundlage für die spätere Betrachtung der venösen Verhältnisse des Analkanals und der Hämorrhoidalregion.

42. Im Analkanal besteht bereits normalerweise ein gefäßreiches Polstersystem, das Corpus cavernosum recti, das auch an der Feinabdichtung des Verschlussapparates beteiligt ist.

43. Die krankhafte Vergrößerung dieses normalen Gefäßpolsters ist bei der Besprechung des Hämorrhoidalleidens von einer einfachen Erweiterung portaler Umgehungsvenen bei portaler Hypertension zu unterscheiden.

44. Weniger auffällige, anatomisch jedoch ebenfalls bedeutsame portokavale Verbindungen entstehen dort, wo portal drainierte Organe an retroperitoneale Gebiete angrenzen.

45. Kleine Venen der fixierten Dickdarmabschnitte können beispielsweise mit Venen der hinteren Bauchwand verbunden sein, die über die Lendenvenen zum System der Vena cava inferior führen.

46. Vergleichbare Verbindungen finden sich auch in der Umgebung von Duodenum und Pankreas, wo viszerale und körperwandständige Venengebiete topographisch eng aneinandergrenzen.

47. Auch nahe der nicht vom Peritoneum bedeckten Rückfläche der Leber können kleinere Verbindungen zwischen lebernahen Venen und Venen des Zwerchfells beziehungsweise der hinteren Bauchwand bestehen.

48. Obwohl diese tiefer liegenden Anastomosen äußerlich nicht sichtbar sind, können sie bei größeren Druckunterschieden am Abfluss von Pfortaderblut zum systemischen Venensystem beteiligt sein.

49. Die Strömungsrichtung in den portokavalen Verbindungen ist nicht starr festgelegt, sondern hängt vor allem vom Druckunterschied zwischen den beiden Venensystemen ab.

50. Bei portaler Hypertension kann deshalb ein Teil des Blutes anstelle des widerstandsreichen Weges durch die Leber über weniger widerstandsreiche Anastomosen zu den Hohlvenen umgeleitet werden.

51. Ösophagusvarizen, paraumbilikale Venenerweiterungen und venöse Veränderungen im Rektumbereich beruhen daher an unterschiedlichen Orten auf demselben anatomischen Grundprinzip.

52. Portokavale Anastomosen dürfen nicht mit kavokavalen Umgehungswegen verwechselt werden, die eine Verbindung zwischen den Einzugsgebieten der oberen und unteren Hohlvene herstellen.

53. Im normalen Kreislauf ersetzen die portokavalen Anastomosen nicht den Hauptweg durch die Leber, sondern bilden lediglich kleinvolumige Verbindungen zwischen beiden Venensystemen.

54. Der Hauptweg des Blutes führt somit von den Kapillaren der Bauchorgane über Pfortader und Lebersinusoide zu den Lebervenen und anschließend zur unteren Hohlvene.

55. Die genaue Kenntnis dieses Systems und besonders der portokavalen Verbindung im Rektumbereich erklärt, weshalb das Venennetz der Analregion bei der späteren Besprechung der Hämorrhoiden im Zusammenhang mehrerer Abflusswege betrachtet werden muss.