5 A győzelem és az újraegyesítés – Der Sieg und die Wiedervereinigung
1. A regény ötödik, utolsó könyve ugyanazt a címet viseli, mint maga az egész mű: „Egri csillagok”. – Das fünfte und letzte Buch des Romans trägt denselben Titel wie das ganze Werk selbst: „Egri csillagok“ („Sterne von Eger“).
2. A regény tehát csak a legvégén szólítja meg önmagát a saját nevén, mint egy talány, amely a megfejtését csak az utolsó sorokban árulja el. – Der Roman nennt sich also erst ganz am Ende bei seinem eigenen Namen, wie ein Rätsel, das seine Lösung erst in den letzten Zeilen verrät.
3. Négy könyvön át nyitott kérdés maradt, kik vagy mik azok a csillagok, s az ötödik könyv erre a kérdésre nem szavakkal, hanem tettekkel felel. – 4 Bücher lang blieb offen, wer oder was diese Sterne sind, und das fünfte Buch antwortet auf diese Frage nicht mit Worten, sondern mit Taten.
4. A gyermekkor, a veszteség, a kudarc és a veszedelem könyvei után most a döntés és a beteljesülés könyve következik. – Nach den Büchern der Kindheit, des Verlustes, des Scheiterns und der Bedrängnis folgt nun das Buch der Entscheidung und der Erfüllung.
5. Ami eddig ígéret, sejtés vagy remény volt, az itt bizonyossággá válik, vagy örökre elvész: harmadik út nincs. – Was bisher Versprechen, Ahnung oder Hoffnung war, wird hier zur Gewissheit oder geht für immer verloren: Einen dritten Weg gibt es nicht.
6. A negyedik könyv egy éjszakában állt meg, a döntés előtti éjszakák egyikében, amikor a tábor tüzei gyűrűként égtek a vár körül. – Das vierte Buch hielt in einer Nacht inne, in einer der Nächte vor der Entscheidung, als die Feuer des Lagers wie ein Ring um die Burg brannten.
7. Akkor valahol a tüzek között egy gyermek virrasztott, valahol a sötétben egy álruhás asszony közeledett, a falon pedig egy apa őrködött. – Damals wachte irgendwo zwischen den Feuern ein Kind, irgendwo im Dunkel näherte sich eine verkleidete Frau, und auf der Mauer hielt ein Vater Wache.
8. Az ötödik könyv ott folytatja, ahol a negyedik elhallgatott: a hajnallal, amely után már nincs több várakozás. – Das fünfte Buch setzt dort fort, wo das vierte verstummte: mit dem Morgengrauen, nach dem es kein Warten mehr gibt.
9. A vár népe megesküdött, hogy nem adja fel a várat, s most eljött az idő, amikor az eskünek testet kell öltenie. – Das Volk der Burg hat geschworen, die Burg nicht aufzugeben, und nun ist die Zeit gekommen, in der der Schwur Gestalt annehmen muss.
10. A regény nagy kérdése, amelyet a harmadik könyv vetett fel, és a negyedik kiélezett, most végső formájában áll az olvasó előtt. – Die große Frage des Romans, die das dritte Buch aufwarf und das vierte zuspitzte, steht nun in ihrer endgültigen Gestalt vor dem Leser.
11. Erősebb-e a kőfal a szívnél, vagy megtarthatja-e a szív a falat egy egész birodalommal szemben? – Ist die Steinmauer stärker als das Herz, oder kann das Herz die Mauer gegen ein ganzes Reich halten?
12. A rab oroszlán könyvében a fal győzött, s Török Bálint a Héttorony foglya maradt; Egernél a szív kap második esélyt. – Im Buch vom gefangenen Löwen siegte die Mauer, und Bálint Török blieb Gefangener der Sieben Türme; bei Eger erhält das Herz eine zweite Chance.
13. De ez a szív már nem egyetlen emberé, hanem kétezer emberé, akiket az eskü és a közös veszély egyetlen szívvé forrasztott. – Doch dieses Herz gehört nicht mehr einem einzigen Menschen, sondern 2.000 Menschen, die der Schwur und die gemeinsame Gefahr zu einem einzigen Herzen verschweißt haben.
14. A negyedik könyv záróképe egy másik kérdést is feltett: a földi tüzek vagy az égi csillagok bizonyulnak-e erősebbnek? – Das Schlussbild des vierten Buches stellte noch eine andere Frage: Erweisen sich die irdischen Feuer oder die himmlischen Sterne als stärker?
15. Az ötödik könyv mindkét kérdésre ugyanazzal a válasszal felel, s ez a válasz a regény címében rejlik. – Das fünfte Buch antwortet auf beide Fragen mit derselben Antwort, und diese Antwort liegt im Titel des Romans verborgen.
16. A negyedik könyvet egyetlen szó játéka tartotta össze: a gyűrű, amely egyszerre Jumurdzsák talizmánja és a várat körülzáró ostromgyűrű. – Das vierte Buch hielt das Spiel eines einzigen Wortes zusammen: gyűrű, das zugleich Jumurdzsáks Talisman und der die Burg umschließende Belagerungsring ist.
17. Ott mindkét gyűrű összeszorult: a nagy a vár körül, a kicsi egy család körül, s mindkettő Eger falainál zárult be. – Dort zogen sich beide Ringe zusammen: der große um die Burg, der kleine um eine Familie, und beide schlossen sich an den Mauern von Eger.
18. Az ötödik könyv ennek a képnek a tükörképe: itt mindkét gyűrű megreped, és végül szétpattan. – Das fünfte Buch ist das Spiegelbild dieses Bildes: Hier bekommen beide Ringe Risse und zerspringen schließlich.
19. A nagy gyűrű akkor törik el, amikor a birodalom hada feladja az ostromot, a kicsi akkor, amikor a gyermek visszatér a szüleihez. – Der große Ring zerbricht, als das Heer des Reiches die Belagerung aufgibt, der kleine, als das Kind zu seinen Eltern zurückkehrt.
20. A gyűrű, amely Eger körül bezárult, Egeren törik össze: ebben a mondatban benne van az utolsó könyv egész története. – Der Ring, der sich um Eger schloss, zerbricht an Eger: In diesem Satz liegt die ganze Geschichte des letzten Buches.
21. A negyedik könyv kívülről befelé haladt, ahogyan az ostromló sereg: a birodalomtól az országig, a vártól az emberig, végül egy gyermekig. – Das vierte Buch bewegte sich von außen nach innen, wie das belagernde Heer: vom Reich zum Land, von der Burg zum Menschen, schließlich zu einem Kind.
22. Az ötödik könyv mozgása fordított irányú: belülről halad kifelé, a fal mögött dobogó szívtől a völgyön és az országon át az emlékezetig és az égig. – Die Bewegung des fünften Buches verläuft in umgekehrter Richtung: von innen nach außen, vom Herzen, das hinter der Mauer schlägt, über Tal und Land bis zur Erinnerung und zum Himmel.
23. Ahogy a gyűrű kinyílik, úgy tágul ki a könyv látóhatára is, s a szűk várudvarból végül az egész magyar történelemre nyílik kilátás. – Wie sich der Ring öffnet, so weitet sich auch der Horizont des Buches, und aus dem engen Burghof öffnet sich schließlich der Blick auf die ganze ungarische Geschichte.
24. Az idő is másképp múlik: a negyedik könyv a várakozás lassú napjait számolta, az ötödik a harc sűrű óráit és a győzelem utáni hosszú csendet. – Auch die Zeit vergeht anders: Das vierte Buch zählte die langsamen Tage des Wartens, das fünfte die dichten Stunden des Kampfes und die lange Stille nach dem Sieg.
25. Az ostrom a hagyomány szerint harminckilenc napig tartott, 1552 szeptemberétől október közepéig. – Die Belagerung dauerte der Überlieferung nach 39 Tage, von September bis Mitte Oktober 1552.
26. Harminckilenc nap: kevés egy birodalom idejéhez mérve, és végtelenül sok annak, aki minden napját a falon tölti. – 39 Tage: wenig, gemessen an der Zeit eines Reiches, und unendlich viel für den, der jeden dieser Tage auf der Mauer verbringt.
27. A negyedik könyv kérdést tett fel, az ötödik felel rá, de nem szónoklattal, hanem harminckilenc nap kitartásával. – Das vierte Buch stellte eine Frage, das fünfte beantwortet sie, doch nicht mit einer Rede, sondern mit 39 Tagen Standhaftigkeit.
28. Ebben a válaszban minden benne van, amit a regény négy könyvön át felhalmozott: a gyermekkor bátorsága, a tanulás, a veszteség és a hűség. – In dieser Antwort ist alles enthalten, was der Roman in 4 Büchern angesammelt hat: der Mut der Kindheit, das Lernen, der Verlust und die Treue.
29. Az ötödik könyv így nem csupán a regény befejezése, hanem egyben az előző négy könyv beváltása is. – Das fünfte Buch ist so nicht bloß der Abschluss des Romans, sondern zugleich die Einlösung der vorangegangenen 4 Bücher.
30. Minden, amit a hősök a pataknál, Budán és Konstantinápolyban tanultak, most Eger falain kerül próbára. – Alles, was die Helden am Bach, in Buda und in Konstantinopel gelernt haben, wird nun auf den Mauern von Eger auf die Probe gestellt.
31. Az ostrom második szakaszában a török vezetés belátja, hogy az ágyúzás egymagában nem töri meg a várat. – Im zweiten Abschnitt der Belagerung erkennt die türkische Führung, dass der Beschuss allein die Burg nicht bricht.
32. Kara Ahmed és Ali pasa ezért a roham fegyveréhez nyúl: ahol a golyó nem elég, ott az emberek tömegének kell áttörnie. – Kara Ahmed und Ali Pascha greifen darum zur Waffe des Sturmangriffs: Wo die Kugel nicht genügt, muss die Masse der Menschen durchbrechen.
33. Az ostrom ritmusa ettől kezdve kegyetlenül egyszerű: ágyúzás, roham, visszaverés, éjszakai javítás, majd újabb ágyúzás. – Der Rhythmus der Belagerung ist von nun an grausam einfach: Beschuss, Sturm, Abwehr, nächtliche Ausbesserung und dann erneuter Beschuss.
34. A negyedik könyv kitartásából így nyílt párviadal lesz, amelyben a birodalom és a vár szemtől szemben méri össze erejét. – Aus dem Ausharren des vierten Buches wird so ein offener Zweikampf, in dem Reich und Burg Auge in Auge ihre Kräfte messen.
35. Az ostrom emlékezetében öt nagy roham emelkedik ki, amelyeket a magyarok visszavertek, bár a krónikák a támadásokat eltérően számolják. – In der Erinnerung an die Belagerung ragen 5 große Stürme heraus, die die Ungarn abwehrten, auch wenn die Chroniken die Angriffe unterschiedlich zählen.
36. A pontos szám azonban kevésbé fontos, mint az ív, amelyet a rohamok rajzolnak: mindegyik erősebb, elszántabb és kétségbeesettebb az előzőnél. – Die genaue Zahl ist jedoch weniger wichtig als der Bogen, den die Stürme zeichnen: Jeder ist stärker, entschlossener und verzweifelter als der vorige.
37. Az első nagy rohamok a megrongált bástyák ellen irányulnak, ahol az ágyúk réseket ütöttek a falon. – Die ersten großen Stürme richten sich gegen die beschädigten Basteien, wo die Kanonen Breschen in die Mauer geschlagen haben.
38. A támadók létrákkal, zászlókkal és harci kiáltással özönlenek a falakra, s a védők először tapasztalják meg a tömeg teljes súlyát. – Die Angreifer strömen mit Leitern, Fahnen und Kampfgeschrei auf die Mauern, und die Verteidiger erfahren zum ersten Mal das volle Gewicht der Masse.
39. A falon kő, gerenda, forró víz, szurok, kard és lándzsa fogadja őket, és a roham végül megtörik a résekben. – Auf der Mauer empfangen sie Stein, Balken, heißes Wasser, Pech, Schwert und Lanze, und der Sturm bricht sich schließlich in den Breschen.
40. A török vezérek ekkor tanulják meg, amit a védők az első napokban tanultak: ez a fal visszaüt. – Die türkischen Heerführer lernen nun, was die Verteidiger in den ersten Tagen lernten: Diese Mauer schlägt zurück.
41. A rohamok között a völgyben halottak fekszenek, a falakon sebesültek, s mindkét oldalon csendesebbek lesznek az éjszakák. – Zwischen den Stürmen liegen im Tal die Toten, auf den Mauern die Verwundeten, und auf beiden Seiten werden die Nächte stiller.
42. A legnehezebb napok közé tartozik a hagyomány szerint Szent Ferenc napja, október negyedike, amikor a sereg újult erővel tör a várra. – Zu den schwersten Tagen zählt der Überlieferung nach der Tag des heiligen Franziskus, der 4. Oktober, an dem das Heer mit erneuerter Kraft gegen die Burg anstürmt.
43. A rohamok nemcsak a falak, hanem az idegek ellen is irányulnak: a dobok, a kürtök és a kiáltozás a félelmet akarják a várba juttatni. – Die Stürme richten sich nicht nur gegen die Mauern, sondern auch gegen die Nerven: Trommeln, Hörner und Geschrei wollen die Furcht in die Burg tragen.
44. A török sereg zenéje itt maga is fegyver, s Gárdonyi, a zenész lelkű író, pontosan érzékelteti, hogyan dübörög a hang a védők mellkasában. – Die Musik des türkischen Heeres ist hier selbst eine Waffe, und Gárdonyi, der Schriftsteller mit der Seele eines Musikers, vermittelt genau, wie der Klang in der Brust der Verteidiger dröhnt.
45. A csúcspont az általános roham, amelyben a sereg október közepe táján egyszerre, minden oldalról támad a várra. – Den Höhepunkt bildet der Generalsturm, in dem das Heer um die Mitte des Oktobers gleichzeitig von allen Seiten gegen die Burg vorgeht.
46. Ebben a rohamban nincs hátország és nincs tartalék: minden bástyán, minden résben és minden kapunál egyszerre dől el a vár sorsa. – In diesem Sturm gibt es kein Hinterland und keine Reserve: Auf jeder Bastei, in jeder Bresche und an jedem Tor entscheidet sich zugleich das Schicksal der Burg.
47. A romokon ember ember ellen harcol, s egy-egy pillanatra úgy tűnik, mintha a résben már a lófarkas zászló lobogna. – Auf den Trümmern kämpft Mann gegen Mann, und für einzelne Augenblicke scheint es, als wehe in der Bresche schon die Rossschweifstandarte.
48. Aztán a zászló eltűnik, a támadók hullámai visszacsapódnak, s a fal mögött újra megáll az élő fal. – Dann verschwindet die Fahne, die Wellen der Angreifer schlagen zurück, und hinter der Mauer steht wieder die lebende Mauer.
49. Az olvasó a rohamok leírásában újra meg újra ugyanazt a képet látja: a tenger hullámait, amelyek egy sziklán megtörnek. – Der Leser sieht in den Schilderungen der Stürme immer wieder dasselbe Bild: die Wellen des Meeres, die sich an einem Felsen brechen.
50. A kép a negyedik könyv szigetét folytatja: a sátrak tengerében álló vár most sziklaként dacol a hullámveréssel. – Das Bild setzt die Insel des vierten Buches fort: Die Burg im Meer der Zelte trotzt nun wie ein Fels der Brandung.
51. Dobó ezekben a napokban mindig ott van, ahol a legnagyobb a veszély, s jelenléte többet ér egy század katonánál. – Dobó ist in diesen Tagen immer dort, wo die Gefahr am größten ist, und seine Gegenwart ist mehr wert als eine Hundertschaft Soldaten.
52. A negyedik könyv nyugodt, számoló szervezője itt a harc embereként is megmutatja magát, kardja ugyanolyan biztos, mint a szava. – Der ruhige, rechnende Organisator des vierten Buches zeigt sich hier auch als Mann des Kampfes, sein Schwert ist ebenso sicher wie sein Wort.
53. Mekcsey István, a másik kapitány, maga is megsebesül, de nem hagyja el a helyét, s a barátság, amely a parancsnokságot összetartja, a legnagyobb próbát is kiállja. – István Mekcsey, der andere Hauptmann, wird selbst verwundet, verlässt aber seinen Platz nicht, und die Freundschaft, die das Kommando zusammenhält, besteht auch die größte Probe.
54. A rohamok igazi hősei azonban azok a névtelenek, akiket Gárdonyi mégis névvel, arccal és egyéni vonásokkal ruház fel. – Die wahren Helden der Stürme sind jedoch jene Namenlosen, die Gárdonyi dennoch mit Namen, Gesicht und eigenen Zügen versieht.
55. Egy öreg katona, aki tréfál a halál torkában, egy fiatal legény, aki először áll a falon, egy kovács, aki kalapács helyett most buzogányt forgat. – Ein alter Soldat, der im Rachen des Todes scherzt, ein junger Bursche, der zum ersten Mal auf der Mauer steht, ein Schmied, der statt des Hammers nun den Streitkolben schwingt.
56. Ezekből a kis alakokból áll össze a nagy kép, ahogyan a mozaik apró kövekből áll össze egy katedrális falán. – Aus diesen kleinen Gestalten setzt sich das große Bild zusammen, so wie sich ein Mosaik aus winzigen Steinen an der Wand einer Kathedrale zusammensetzt.
57. A negyedik könyv tanítása, hogy a hősiesség a kis tettek összege, az ötödikben a harc lármájában is érvényes marad. – Die Lehre des vierten Buches, dass Heldentum die Summe der kleinen Taten ist, bleibt im fünften auch im Lärm des Kampfes gültig.
58. Gárdonyi csatajelenetei rövid mondatokban lüktetnek, gyors vágásokkal váltják egymást, s az olvasó szinte hallja a zajt és érzi a füst szagát. – Gárdonyis Schlachtszenen pulsieren in kurzen Sätzen, lösen einander in schnellen Schnitten ab, und der Leser hört beinahe den Lärm und riecht den Rauch.
59. Mégsem válnak öncélú vérfürdővé: a regény minden halottat meggyászol, és az ellenség holtjait sem alázza meg. – Dennoch werden sie nie zum selbstzweckhaften Blutbad: Der Roman betrauert jeden Toten und demütigt auch die Toten des Feindes nicht.
60. A török katona a falak alatt is ember marad, akit valahol anya vár, s ez a tekintet a győzelem pillanatában is megmarad. – Der türkische Soldat bleibt auch unter den Mauern ein Mensch, auf den irgendwo eine Mutter wartet, und dieser Blick bleibt auch im Augenblick des Sieges erhalten.
61. A vár legnagyobb veszélye azonban ezekben a hetekben nem kívülről, hanem belülről fenyeget. – Die größte Gefahr für die Burg droht in diesen Wochen jedoch nicht von außen, sondern von innen.
62. A negyedik könyv már jelezte, hogy a kimerült ember hajlamos hinni a suttogásnak, és az ötödikben ez a suttogás hangos szóvá válik. – Das vierte Buch deutete schon an, dass der erschöpfte Mensch dazu neigt, dem Flüstern zu glauben, und im fünften wird dieses Flüstern zum lauten Wort.
63. Hegedűs hadnagy és néhány társa arra a meggyőződésre jut, hogy a várat már nem lehet megtartani, s a megadást akarják kikényszeríteni. – Leutnant Hegedűs und einige seiner Gefährten gelangen zu der Überzeugung, dass die Burg nicht mehr zu halten sei, und wollen die Übergabe erzwingen.
64. Ez a pillanat talán veszedelmesebb minden rohamnál, mert a falat nem lehet megvédeni, ha a védők szíve meghasad. – Dieser Augenblick ist vielleicht gefährlicher als jeder Sturm, denn die Mauer lässt sich nicht verteidigen, wenn das Herz der Verteidiger zerbricht.
65. Temesvár és Szolnok példája itt újra megjelenik: az egyik az ellenség szavában bízott, a másik a félelemnek engedett. – Das Beispiel von Temesvár und Szolnok taucht hier wieder auf: Das eine vertraute dem Wort des Feindes, das andere gab der Furcht nach.
66. Az összeesküvés kitudódik, s a várban ítélkezni kell azok felett, akik a közös esküt meg akarták szegni. – Die Verschwörung wird aufgedeckt, und in der Burg muss über jene gerichtet werden, die den gemeinsamen Schwur brechen wollten.
67. Hegedűst a vár népe előtt kivégzik, s a regény ezt a jelenetet nem diadalként, hanem keserű szükségként ábrázolja. – Hegedűs wird vor dem Volk der Burg hingerichtet, und der Roman stellt diese Szene nicht als Triumph, sondern als bittere Notwendigkeit dar.
68. Dobó keménysége itt nem kegyetlenség, hanem a közösség védelme: aki az esküt megszegi, kétezer ember életét teszi kockára. – Dobós Härte ist hier keine Grausamkeit, sondern Schutz der Gemeinschaft: Wer den Schwur bricht, setzt das Leben von 2.000 Menschen aufs Spiel.
69. Az eskü, amely a negyedik könyvben egy kis köztársaság alkotmánya volt, most a legnehezebb próbát állja ki: a belső ellenséggel szemben. – Der Schwur, der im vierten Buch die Verfassung einer kleinen Republik war, besteht nun die härteste Probe: die gegen den inneren Feind.
70. Hegedűs alakja nem egyszerű gazember: fáradt, félő ember, akit a kétség letérített a helyes útról. – Die Gestalt des Hegedűs ist kein einfacher Schurke: Er ist ein müder, furchtsamer Mensch, den der Zweifel vom rechten Weg abgebracht hat.
71. Gárdonyi ebben is hű marad lélektani éleslátásához: a gyengeség nála emberi, de következményei a közösség egészét fenyegetik. – Gárdonyi bleibt auch darin seinem psychologischen Scharfblick treu: Die Schwäche ist bei ihm menschlich, doch ihre Folgen bedrohen die ganze Gemeinschaft.
72. Az árulás elfojtása után a vár egysége szorosabb lesz, mint valaha, mert mindenki látta, milyen közel járt a pusztulás. – Nach der Unterdrückung des Verrats wird die Einheit der Burg enger als je zuvor, denn jeder hat gesehen, wie nahe der Untergang war.
73. A negyedik könyvben a vár egy összeforrt testhez hasonlított; az ötödikben ez a test a belső betegségen átesve erősebb lesz. – Im vierten Buch glich die Burg einem zusammengewachsenen Körper; im fünften wird dieser Körper stärker, nachdem er die innere Krankheit überstanden hat.
74. A török tábor közben újabb leveleket küld, újabb ígéretekkel és fenyegetésekkel, de a vár válasza változatlan marad: hallgatás és kitartás. – Das türkische Lager schickt unterdessen neue Briefe, mit neuen Versprechungen und Drohungen, doch die Antwort der Burg bleibt unverändert: Schweigen und Ausharren.
75. Dobó koporsója, amelyet az ostrom elején a falra tetetett, némán tovább beszél: innen csak holtan távozunk. – Dobós Sarg, den er zu Beginn der Belagerung auf die Mauer stellen ließ, spricht stumm weiter: Von hier gehen wir nur tot fort.
76. A föld alatt is folyik a harc: a török aknászok alagutakat vájnak a falak alá, hogy lőporral vessék fel a bástyákat. – Auch unter der Erde geht der Kampf weiter: Die türkischen Mineure graben Stollen unter die Mauern, um die Basteien mit Pulver zu sprengen.
77. A védők ellenaknákkal válaszolnak, s a sötét járatokban vakon, fojtó levegőben csapnak össze a két tábor emberei. – Die Verteidiger antworten mit Gegenminen, und in den dunklen Gängen stoßen die Männer beider Lager blind, in erstickender Luft aufeinander.
78. Ez a föld alatti háború az ostrom legnyomasztóbb része: itt nincs ég, nincs csillag, csak a föld súlya és a robbanás veszélye. – Dieser unterirdische Krieg ist der bedrückendste Teil der Belagerung: Hier gibt es keinen Himmel, keinen Stern, nur das Gewicht der Erde und die Gefahr der Explosion.
79. Az ostrom így a tér minden irányában zajlik, ahogy a negyedik könyv előre jelezte: elölről, felülről, alulról és belülről. – Die Belagerung spielt sich so in allen Richtungen des Raumes ab, wie es das vierte Buch vorausgesagt hatte: von vorn, von oben, von unten und von innen.
80. A vár pedig minden irányban állja a harcot, mert minden irányban van valaki, aki a helyén marad. – Und die Burg besteht den Kampf in jeder Richtung, weil es in jeder Richtung jemanden gibt, der an seinem Platz bleibt.
81. Minden visszavert rohammal a remény egy fokkal közelebb kerül a bizonyossághoz. – Mit jedem abgewehrten Sturm rückt die Hoffnung eine Stufe näher an die Gewissheit heran.
82. A negyedik könyvben a vár ereje még csak remény volt, az ötödikben a napok, a rohamok és a halottak számával bizonyítottá válik. – Im vierten Buch war die Kraft der Burg noch Hoffnung, im fünften wird sie mit der Zahl der Tage, der Stürme und der Toten bewiesen.
83. A védők már nem csupán remélik, hanem tudják: a várat meg lehet tartani, ha mindenki megteszi, amit megtehet. – Die Verteidiger hoffen nicht mehr bloß, sondern wissen: Die Burg kann gehalten werden, wenn jeder tut, was er tun kann.
84. Ez a tudás azonban nem elbizakodottság, hanem az a csendes bizonyosság, amely a fáradtságból és a közös tapasztalatból születik. – Dieses Wissen ist jedoch keine Überheblichkeit, sondern jene stille Gewissheit, die aus der Erschöpfung und der gemeinsamen Erfahrung entsteht.
85. A kitartás mellett azonban kellett még valami, amit a vár egyik tisztje hozott magával hosszú útjairól: a leleményesség. – Neben dem Ausharren brauchte es jedoch noch etwas, das einer der Offiziere der Burg von seinen langen Wegen mitgebracht hatte: den Erfindergeist.
86. Bornemissza Gergely az egri napokban nemcsak katona, hanem a védelem mérnöke, tűzmestere és feltalálója is. – Gergely Bornemissza ist in den Tagen von Eger nicht nur Soldat, sondern auch Ingenieur, Feuerwerker und Erfinder der Verteidigung.
87. Az olvasó ekkor döbben rá, hogy az egész regény fejlődéstörténete erre a néhány hétre készítette fel őt. – Der Leser begreift nun, dass die gesamte Entwicklungsgeschichte des Romans ihn auf diese wenigen Wochen vorbereitet hat.
88. Gábor pap könyvei, amelyekből a gyermek olvasni és gondolkodni tanult, most lőporban, tűzben és mechanikában térülnek meg. – Die Bücher des Pfarrers Gábor, aus denen das Kind lesen und denken lernte, zahlen sich nun in Pulver, Feuer und Mechanik aus.
89. A török világ ismerete, amelyet Konstantinápolyban szerzett, abban segíti, hogy kiszámítsa az ellenség lépéseit, sőt félelmeit is. – Die Kenntnis der türkischen Welt, die er in Konstantinopel erwarb, hilft ihm, die Schritte und sogar die Ängste des Feindes vorauszuberechnen.
90. A szabadítóút merész rögtönzései pedig megtanították arra, hogy a lehetetlen helyzetekben is keressen egy váratlan utat. – Und die kühnen Improvisationen der Befreiungsreise lehrten ihn, auch in unmöglichen Lagen einen unerwarteten Weg zu suchen.
91. A harmadik könyv azt tanította, hogy a hősiesség a számítás, a lelemény és a kitartás ötvözete, s az ötödikben ez az ötvözet fegyverré kovácsolódik. – Das dritte Buch lehrte, dass Heldentum eine Legierung aus Berechnung, Findigkeit und Ausdauer ist, und im fünften wird diese Legierung zur Waffe geschmiedet.
92. Gergely egyik legfontosabb fegyvere a tűzzel töltött edény: lőporral és vasdarabokkal megtöltött fazekak, amelyek a rohamozók között robbannak. – Eine der wichtigsten Waffen Gergelys ist das feuergefüllte Gefäß: Töpfe voll Pulver und Eisenstücken, die zwischen den Stürmenden explodieren.
93. Ezek a kezdetleges gránátok a korabeli hadviselésben sem voltak ismeretlenek, de Gergely kezében új erőt és új formát kapnak. – Diese primitiven Granaten waren auch in der Kriegführung der Zeit nicht unbekannt, doch in Gergelys Hand erhalten sie neue Kraft und neue Gestalt.
94. A falon álló védők a létrákon felkúszó támadók közé vetik őket, s a robbanás egyszerre sebez, rémít és zavart kelt. – Die Verteidiger auf der Mauer werfen sie zwischen die Angreifer, die die Leitern hinaufklettern, und die Explosion verwundet, erschreckt und stiftet zugleich Verwirrung.
95. Hasonló szerepet kapnak a lőporos hordók, amelyeket a résekbe és a rohamozók tömegébe gurítanak. – Eine ähnliche Rolle erhalten die Pulverfässer, die in die Breschen und in die Masse der Stürmenden gerollt werden.
96. Ahol a támadók a legsűrűbben tolonganak, ott a hordó robbanása egyetlen pillanat alatt réseket vág a tömegbe. – Wo sich die Angreifer am dichtesten drängen, reißt die Explosion des Fasses in einem einzigen Augenblick Lücken in die Menge.
97. A lőpor, amely ellenségként döngette a falakat, így a védők kezében szövetségessé válik. – Das Pulver, das als Feind gegen die Mauern donnerte, wird so in der Hand der Verteidiger zum Verbündeten.
98. Gergely azonban nemcsak a föld felett, hanem a föld alatt is figyel, mert tudja, hogy a legveszélyesebb támadás az, amelyet nem lát az ember. – Gergely wacht jedoch nicht nur über, sondern auch unter der Erde, denn er weiß, dass der gefährlichste Angriff der ist, den man nicht sieht.
99. A hagyomány szerint vízzel teli edények és dobok remegése árulta el a védőknek, hol ásnak a török aknászok. – Der Überlieferung nach verriet das Zittern von wassergefüllten Gefäßen und Trommeln den Verteidigern, wo die türkischen Mineure gruben.
100. Az ilyen egyszerű eszközök mutatják a legjobban, mit ér a figyelem és az ész ott, ahol hiányzik az erő és a szám. – Solche einfachen Mittel zeigen am besten, was Aufmerksamkeit und Verstand wert sind, wo Kraft und Zahl fehlen.
101. Gergely leleményességének csúcspontja azonban egy különös szerkezet: egy égő malomkerék. – Den Höhepunkt von Gergelys Erfindergeist bildet jedoch eine seltsame Vorrichtung: ein brennendes Mühlrad.
102. A nagy kereket lőporral, szurokkal és gyúlékony anyaggal töltik meg, majd meggyújtva a falról a támadók sorai közé gurítják. – Das große Rad wird mit Pulver, Pech und brennbarem Stoff gefüllt und dann angezündet von der Mauer in die Reihen der Angreifer gerollt.
103. A lángoló, sziporkázó, robbanó kerék végigszántja a rohamozók sorait, és rémületet kelt ott, ahol eddig a túlerő magabiztossága uralkodott. – Das lodernde, sprühende, explodierende Rad pflügt durch die Reihen der Stürmenden und verbreitet Entsetzen dort, wo bisher die Selbstsicherheit der Übermacht herrschte.
104. A jelenet a regény egyik legemlékezetesebb képe lett, amelyet olvasók nemzedékei őriznek gyermekkori olvasmányélményükből. – Die Szene wurde zu einem der denkwürdigsten Bilder des Romans, das Generationen von Lesern aus ihrem Leseerlebnis der Kindheit bewahren.
105. A malomkerék eredetileg a béke eszköze: a malomé, a kenyéré, a mindennapi életé, amely a völgy patakjainál forog. – Das Mühlrad ist ursprünglich ein Werkzeug des Friedens: der Mühle, des Brotes, des alltäglichen Lebens, das sich an den Bächen des Tals dreht.
106. Gergely kezében ez a békés eszköz fegyverré válik, ahogyan az egész egri nép is békés foglalkozásából lett katonává. – In Gergelys Hand wird dieses friedliche Werkzeug zur Waffe, so wie das ganze Volk von Eger aus seinem friedlichen Beruf zu Soldaten wurde.
107. A kerék emellett maga is gyűrű, egy kör, és ebben rejlik a jelenet legmélyebb értelme. – Das Rad ist außerdem selbst ein Ring, ein Kreis, und darin liegt der tiefste Sinn der Szene.
108. A tűzből való gyűrű belegurul a vasból való gyűrűbe, és felszakítja azt: a körülzárt kör visszavág. – Der Ring aus Feuer rollt in den Ring aus Eisen und reißt ihn auf: Der umschlossene Kreis schlägt zurück.
109. Az ostromgyűrű első igazi repedése így éppen egy másik gyűrűtől származik, amelyet a bekerítettek készítettek. – Der erste wirkliche Riss im Belagerungsring stammt so gerade von einem anderen Ring, den die Eingeschlossenen gefertigt haben.
110. A gyermek Gergely egykor egy gyűrűt zsákmányolt az ellenségtől, a felnőtt Gergely most egy gyűrűt gurít az ellenség közé. – Das Kind Gergely erbeutete einst einen Ring vom Feind, der erwachsene Gergely rollt nun einen Ring unter die Feinde.
111. A találékonyság a gyengék ereje: ahol hiányzik a szám, ott a szellemnek kell pótolnia azt. – Der Erfindergeist ist die Kraft der Schwachen: Wo die Zahl fehlt, muss der Geist sie ersetzen.
112. A világirodalom régóta ismeri ezt a gondolatot, legszebb példája Arkhimédész, aki gépeivel védte Szürakuszai falait a római hadak ellen. – Die Weltliteratur kennt diesen Gedanken seit langem, sein schönstes Beispiel ist Archimedes, der mit seinen Maschinen die Mauern von Syrakus gegen die römischen Heere verteidigte.
113. Ott is egy kis város állt szemben egy világbirodalommal, s ott is egy tudós ember esze pótolta a hiányzó katonákat. – Auch dort stand eine kleine Stadt einem Weltreich gegenüber, und auch dort ersetzte der Verstand eines gelehrten Mannes die fehlenden Soldaten.
114. A trójai faló ennek ellenpéldája: ott az ostromlók cselé volt a győzelem, Egerben az ostromlottaké. – Das Trojanische Pferd ist das Gegenbeispiel dazu: Dort gehörte der Sieg der List der Belagerer, in Eger der List der Belagerten.
115. Gárdonyi ezzel az ostromeposz ősi hagyományát fordítja meg: nála nem a támadó, hanem a védő a leleményes. – Gárdonyi kehrt damit die uralte Tradition des Belagerungsepos um: Bei ihm ist nicht der Angreifer, sondern der Verteidiger der Findige.
116. A tűz motívuma az egész regényen végigvonul, s az ötödik könyvben éri el végső jelentését. – Das Motiv des Feuers zieht sich durch den ganzen Roman und erreicht im fünften Buch seine endgültige Bedeutung.
117. A török portyák felgyújtott falvaitól Buda lángjain és a negyedik könyv ellenséges tábortüzein át vezet az út Gergely megszelídített tüzéig. – Von den niedergebrannten Dörfern der türkischen Streifzüge über die Flammen Budas und die feindlichen Lagerfeuer des vierten Buches führt der Weg bis zu Gergelys gezähmtem Feuer.
118. A tűz, amely eddig mindig pusztított, most először szolgálja a védelmet, s ebben a fordulatban a regény egész erkölcsi íve tükröződik. – Das Feuer, das bisher immer zerstörte, dient nun zum ersten Mal dem Schutz, und in dieser Wende spiegelt sich der ganze moralische Bogen des Romans.
119. A török táborban Gergely találmányai nemcsak veszteséget, hanem babonás félelmet is keltenek. – Im türkischen Lager rufen Gergelys Erfindungen nicht nur Verluste, sondern auch abergläubische Furcht hervor.
120. A katonák között az a hír terjed, hogy a vár védői nem természetes erővel harcolnak, hanem ördögi mesterséggel. – Unter den Soldaten verbreitet sich das Gerücht, die Verteidiger der Burg kämpften nicht mit natürlicher Kraft, sondern mit teuflischer Kunst.
121. Van ebben finom irónia: a táborban Jumurdzsák egy talizmán varázserejében hisz, a sereg a magyarok varázslatában, pedig a vár valójában tudással harcol. – Darin liegt eine feine Ironie: Im Lager glaubt Jumurdzsák an die Zauberkraft eines Talismans, das Heer an die Zauberei der Ungarn, dabei kämpft die Burg in Wahrheit mit Wissen.
122. Gárdonyi regénye a babona és a tudás küzdelmének regénye is, s ebben a küzdelemben a tudás győz. – Gárdonyis Roman ist auch ein Roman des Kampfes zwischen Aberglaube und Wissen, und in diesem Kampf siegt das Wissen.
123. Ez a gondolat a századforduló magyar olvasójának is szólt, aki a tanulásban és a műveltségben látta a nemzet jövőjét. – Dieser Gedanke richtete sich auch an den ungarischen Leser der Jahrhundertwende, der im Lernen und in der Bildung die Zukunft der Nation sah.
124. Gárdonyi maga is tanító volt, s talán nem véletlen, hogy regényének hőse a könyvekből tanult tudással menti meg a várat. – Gárdonyi war selbst Lehrer gewesen, und es ist vielleicht kein Zufall, dass der Held seines Romans die Burg mit dem aus Büchern gelernten Wissen rettet.
125. A tanító író üzenete világos: a műveltség nem az íróasztal dísze, hanem a túlélés eszköze. – Die Botschaft des Lehrers und Schriftstellers ist klar: Bildung ist kein Schmuck des Schreibtisches, sondern ein Werkzeug des Überlebens.
126. Gergely azonban nem egyedül menti meg a várat, s a regény erre gondosan ügyel. – Gergely rettet die Burg jedoch nicht allein, und der Roman achtet sorgfältig darauf.
127. Találmányai csak azért érnek valamit, mert vannak kezek, amelyek elkészítik, felviszik a falra és a megfelelő pillanatban elengedik őket. – Seine Erfindungen sind nur deshalb etwas wert, weil es Hände gibt, die sie anfertigen, auf die Mauer tragen und im richtigen Augenblick loslassen.
128. A kovácsok, az ácsok, a molnárok és a pattantyúsok munkája nélkül a legjobb ötlet is csak ötlet maradna. – Ohne die Arbeit der Schmiede, der Zimmerleute, der Müller und der Büchsenmeister bliebe auch die beste Idee nur eine Idee.
129. A lelemény így szintén közös kinccsé válik: egy ember gondolja ki, sokan valósítják meg, és az egész vár részesül belőle. – Der Erfindergeist wird so ebenfalls zum Gemeingut: Einer denkt ihn aus, viele verwirklichen ihn, und die ganze Burg hat Anteil daran.
130. Dobó és Gergely viszonya ebben a könyvben a parancsnok és a mérnök együttműködése: az egyik rendet teremt, a másik eszközt ad a rendhez. – Das Verhältnis von Dobó und Gergely ist in diesem Buch die Zusammenarbeit von Befehlshaber und Ingenieur: Der eine schafft Ordnung, der andere gibt der Ordnung die Mittel.
131. Az ifjúkori barátság, amely az első könyvben a katonai tanulóévek idején kezdődött, itt egyenrangú szövetséggé érett. – Die Jugendfreundschaft, die im ersten Buch in den militärischen Lehrjahren begann, ist hier zu einem ebenbürtigen Bündnis gereift.
132. Mekcsey bátorsága, Dobó nyugalma és Gergely esze együtt alkotják azt a hármast, amely a vár karja, szíve és feje. – Mekcseys Tapferkeit, Dobós Ruhe und Gergelys Verstand bilden zusammen jenes Dreigestirn, das Arm, Herz und Kopf der Burg ist.
133. A csillagok első ragyogása itt tűnik fel: a harc sötétjében egyes alakok fénye kiemelkedik, és utat mutat a többieknek. – Das erste Leuchten der Sterne zeigt sich hier: Im Dunkel des Kampfes tritt das Licht einzelner Gestalten hervor und weist den anderen den Weg.
134. Ezek a fények azonban nem a magányos hős fényei, hanem egy csillagképéi, amelyben minden csillag csak a többivel együtt rajzol ki formát. – Diese Lichter sind jedoch nicht die Lichter des einsamen Helden, sondern die eines Sternbildes, in dem jeder Stern erst mit den anderen zusammen eine Gestalt zeichnet.
135. A negyedik könyv ellenséges csillagai, a tábor tüzei, ezekben a napokban egyre gyakrabban néznek szembe a vár tüzeivel. – Die feindlichen Sterne des vierten Buches, die Feuer des Lagers, sehen sich in diesen Tagen immer häufiger den Feuern der Burg gegenüber.
136. A falakról hulló lángoló szerkezetek éjszaka hullócsillagokként húznak el a vár és a tábor közötti ég alatt. – Die flammenden Vorrichtungen, die von den Mauern fallen, ziehen nachts wie Sternschnuppen unter dem Himmel zwischen Burg und Lager dahin.
137. Ez a kép a regény címének egy váratlan, harcias értelmét is felvillantja: Eger csillagai nemcsak ragyognak, hanem égetnek is. – Dieses Bild lässt auch eine unerwartete, kriegerische Bedeutung des Romantitels aufblitzen: Die Sterne von Eger leuchten nicht nur, sie brennen auch.
138. A török vezetés ekkor kezdi sejteni, hogy ez a vár nem úgy esik el, mint a többi az 1552-es esztendőben. – Die türkische Führung beginnt nun zu ahnen, dass diese Burg nicht so fällt wie die anderen im Jahr 1552.
139. Temesvár elesett, Drégely elesett, Szolnok elesett, de Eger kitart, és ez a kitartás felborítja a hadjárat egész számítását. – Temesvár fiel, Drégely fiel, Szolnok fiel, doch Eger hält stand, und dieses Standhalten wirft die ganze Rechnung des Feldzugs über den Haufen.
140. S ekkor érkezik a várba valaki, akit sem a törökök, sem a saját férje nem vár. – Und da gelangt jemand in die Burg, den weder die Türken noch der eigene Ehemann erwarten.
141. Éva útja, amelyet a negyedik könyv félúton hagyott, most célba ér: a veszélyek keskeny ösvényén át eljut az ostromlott várig. – Évas Weg, den das vierte Buch auf halber Strecke ließ, erreicht nun sein Ziel: Auf dem schmalen Pfad der Gefahren gelangt sie bis zur belagerten Burg.
142. Az utolsó szakasz a legveszélyesebb, mert a tábor és a fal közötti keskeny sáv a regény legszigorúbban őrzött határa. – Der letzte Abschnitt ist der gefährlichste, denn der schmale Streifen zwischen Lager und Mauer ist die am strengsten bewachte Grenze des Romans.
143. A negyedik könyv szerint ez a határ keskenyebb, de veszélyesebb minden tengernél, s Éva most ezen a határon kel át. – Nach dem vierten Buch ist diese Grenze schmaler, aber gefährlicher als jedes Meer, und Éva überschreitet nun diese Grenze.
144. Álruha, lélekjelenlét és szerencse kell együtt ahhoz, hogy egy asszony az ellenséges táboron át bejusson egy körülzárt várba. – Verkleidung, Geistesgegenwart und Glück braucht es zusammen, damit eine Frau durch das feindliche Lager in eine umschlossene Burg gelangt.
145. A regény ezt a behatolást a kaland teljes feszültségével írja meg, mintha a harmadik könyv szabadítóútja térne vissza néhány órába sűrítve. – Der Roman schildert dieses Eindringen mit der vollen Spannung des Abenteuers, als kehrte die Befreiungsreise des dritten Buches, in wenige Stunden verdichtet, zurück.
146. Amikor Éva végre a falak mögé ér, a várban nem asszonyként, hanem fiatal vitézként lép a védők közé. – Als Éva endlich hinter die Mauern gelangt, tritt sie in der Burg nicht als Frau, sondern als junger Recke unter die Verteidiger.
147. Álruháját a várban sem veti le, s egy ideig ismeretlenül harcol ugyanazon a falon, amelyet a férje is véd. – Ihre Verkleidung legt sie auch in der Burg nicht ab, und eine Zeit lang kämpft sie unerkannt auf derselben Mauer, die auch ihr Mann verteidigt.
148. Ebből a helyzetből különös, feszült játék születik: férj és feleség ugyanabban a várban, talán néhány lépésnyire egymástól, s a férj nem tudja, ki áll a közelében. – Aus dieser Lage entsteht ein seltsames, gespanntes Spiel: Mann und Frau in derselben Burg, vielleicht nur wenige Schritte voneinander entfernt, und der Mann weiß nicht, wer in seiner Nähe steht.
149. Az olvasó ismét többet tud, mint a hős, és ez a drámai irónia a gyengédség és az aggodalom furcsa keverékével tölti meg a jeleneteket. – Der Leser weiß wieder mehr als der Held, und diese dramatische Ironie erfüllt die Szenen mit einer seltsamen Mischung aus Zärtlichkeit und Sorge.
150. Éva hallgatásának talán az is oka, hogy nem akarja, hogy a férje miatta aggódjon, amikor minden figyelmére a várnak van szüksége. – Évas Schweigen hat vielleicht auch den Grund, dass sie nicht will, dass ihr Mann sich um sie sorgt, wenn die Burg seine ganze Aufmerksamkeit braucht.
151. Így ő maga is a regény nagy kérdésének terhét hordja: a szív és a kötelesség feszültségét, amely a negyedik könyvben Gergelyt szaggatta. – So trägt auch sie die Last der großen Frage des Romans: die Spannung zwischen Herz und Pflicht, die im vierten Buch Gergely zerriss.
152. Az álruhás Éva nem csupán anya, aki a gyermekét keresi, hanem a vár védője, aki ugyanúgy hordja a követ és forgatja a fegyvert, mint a többiek. – Die verkleidete Éva ist nicht bloß eine Mutter, die ihr Kind sucht, sondern eine Verteidigerin der Burg, die ebenso Steine trägt und die Waffe führt wie die anderen.
153. Magánügye és a közös ügy itt végleg egybeesik: aki a várat védi, az a fiát is védi, mert a gyermek sorsa a vár sorsától függ. – Ihre private Sache und die gemeinsame Sache fallen hier endgültig zusammen: Wer die Burg verteidigt, verteidigt auch ihren Sohn, denn das Schicksal des Kindes hängt vom Schicksal der Burg ab.
154. Aztán eljön a felismerés pillanata, a regény egyik legbensőségesebb jelenete, amikor a férj végre ráismer álruhás feleségére. – Dann kommt der Augenblick des Wiedererkennens, eine der innigsten Szenen des Romans, in der der Mann endlich seine verkleidete Frau erkennt.
155. A patakparti gyermekek, az ifjú szerelmesek, a titokban összeházasodott pár és az aggódó szülők mind egyszerre találkoznak ebben az egy pillanatban. – Die Kinder vom Bachufer, die jungen Liebenden, das heimlich verheiratete Paar und die besorgten Eltern begegnen sich alle zugleich in diesem einen Augenblick.
156. Az egész élet, amelyet a regény elmesélt, itt egyetlen ölelésbe sűrűsödik, a lőporfüst és a romok között. – Das ganze Leben, das der Roman erzählt hat, verdichtet sich hier in eine einzige Umarmung, zwischen Pulverrauch und Trümmern.
157. Gárdonyi nem nyújtja el a jelenetet: a boldogság rövid, mert a falon várják őket, s a gyermek még mindig odakint van. – Gárdonyi dehnt die Szene nicht aus: Das Glück ist kurz, denn auf der Mauer wartet man auf sie, und das Kind ist noch immer draußen.
158. Az álruha motívuma, amely a harmadik könyvben az idegen világba, a negyedikben visszafelé vezetett, itt a saját közösség szívébe vezet. – Das Motiv der Verkleidung, das im dritten Buch in die fremde Welt und im vierten zurück führte, führt hier in das Herz der eigenen Gemeinschaft.
159. Ennek a motívumnak a vége a leleplezés: az álruha idővel lehull, amikor már nincs rá szükség, s a feleség újra feleség, az anya újra anya lehet. – Das Ende dieses Motivs ist die Enthüllung: Die Verkleidung fällt mit der Zeit, wenn sie nicht mehr gebraucht wird, und die Ehefrau kann wieder Ehefrau, die Mutter wieder Mutter sein.
160. Addig azonban Éva álruhája mutatja meg a legvilágosabban, hogy a vár védelme nem csupán a férfiak dolga. – Bis dahin aber zeigt Évas Verkleidung am deutlichsten, dass die Verteidigung der Burg nicht bloß Sache der Männer ist.
161. Az egri asszonyok ugyanis a nagy rohamok idején kilépnek a háttérből, ahová a negyedik könyv még állította őket. – Die Frauen von Eger treten nämlich in der Zeit der großen Stürme aus dem Hintergrund hervor, in den das vierte Buch sie noch gestellt hatte.
162. Követ hordanak a falra, vizet és szurkot forralnak, oltják a tüzeket, és ápolják a sebesülteket a rohamok szüneteiben. – Sie tragen Steine auf die Mauer, kochen Wasser und Pech, löschen die Brände und pflegen die Verwundeten in den Pausen zwischen den Stürmen.
163. A legnagyobb rohamokban pedig maguk is fegyvert fognak, és ott állnak a résekben a férfiak mellett. – In den größten Stürmen aber greifen sie selbst zur Waffe und stehen in den Breschen neben den Männern.
164. A forró víz és az égő szurok, amelyet a falról a támadókra zúdítanak, gyakran az asszonyok kezéből indul útjára. – Das heiße Wasser und das brennende Pech, die von der Mauer auf die Angreifer herabgegossen werden, nehmen oft aus den Händen der Frauen ihren Weg.
165. Az emlékezet egyes asszonyok történetét külön is megőrizte, s már Tinódi énekében is szó esik róluk alig néhány hónappal az ostrom után. – Die Erinnerung hat die Geschichte einzelner Frauen eigens bewahrt, und schon in Tinódis Lied ist kaum wenige Monate nach der Belagerung von ihnen die Rede.
166. Az egyik hagyomány szerint egy asszony, akinek férje elesett a falon, felvette a halott kardját, és a helyén folytatta a harcot. – Einer Überlieferung zufolge hob eine Frau, deren Mann auf der Mauer gefallen war, das Schwert des Toten auf und setzte an seinem Platz den Kampf fort.
167. Egy másik történet szerint anya és leánya együtt harcolt, s a gyász sem tudta elvonni őket a faltól. – Einer anderen Geschichte nach kämpften Mutter und Tochter zusammen, und selbst die Trauer konnte sie nicht von der Mauer abziehen.
168. Ezek a névtelen asszonyok a regényben is megkapják méltó helyüket, s alakjuk Éva mellett a könyv egyik legfényesebb vonulatát alkotja. – Diese namenlosen Frauen erhalten auch im Roman ihren gebührenden Platz, und ihre Gestalten bilden neben Éva einen der leuchtendsten Stränge des Buches.
169. A negyedik könyv jelezte, hogy az asszonyok ideje közeledik, s az ötödikben ez az idő elérkezik. – Das vierte Buch deutete an, dass die Zeit der Frauen naht, und im fünften ist diese Zeit gekommen.
170. Gárdonyi korához képest meglepően modern képet fest: az asszony nem a háború áldozata, nem a hős jutalma, hanem cselekvő részese a történelemnek. – Gárdonyi zeichnet ein für seine Zeit überraschend modernes Bild: Die Frau ist nicht Opfer des Krieges, nicht Lohn des Helden, sondern handelnde Teilnehmerin der Geschichte.
171. Éva egész életútja ezt a gondolatot készítette elő: a patakparti bátor kislánytól a királynéi udvar hajthatatlan menyasszonyán át az egri harcosig. – Évas gesamter Lebensweg hat diesen Gedanken vorbereitet: vom mutigen Mädchen am Bachufer über die unbeugsame Braut am Hof der Königin bis zur Kämpferin von Eger.
172. A „mi”, amely a negyedik könyvben az eskü által született, csak most válik teljessé, amikor asszonyok, öregek és gyermekek is a falra állnak. – Das „Wir“, das im vierten Buch durch den Schwur geboren wurde, wird erst jetzt vollständig, wenn auch Frauen, Alte und Kinder auf die Mauer treten.
173. A vár így valóban az egész nép keresztmetszetévé válik, olyan közösséggé, amelyből senki sem hiányzik. – Die Burg wird so wirklich zum Querschnitt des ganzen Volkes, zu einer Gemeinschaft, in der niemand fehlt.
174. Az egri asszonyok képe a magyar emlékezet egyik legerősebb képe lett, amely jóval túlélte a 16. századot. – Das Bild der Frauen von Eger wurde zu einem der stärksten Bilder der ungarischen Erinnerung, das das 16. Jahrhundert weit überlebte.
175. Székely Bertalan 1867-ben festette meg híres „Egri nők” című képét, amely a falon harcoló asszonyokat állítja a néző elé. – Bertalan Székely malte 1867 sein berühmtes Bild „Egri nők“ („Die Frauen von Eger“), das dem Betrachter die auf der Mauer kämpfenden Frauen vor Augen stellt.
176. Gárdonyi regénye tehát már egy élő hagyományba illeszkedik, de azt a próza erejével új életre kelti. – Gárdonyis Roman fügt sich also schon in eine lebendige Tradition ein, erweckt sie aber mit der Kraft der Prosa zu neuem Leben.
177. A festményen néhány alak áll, a regényben egy egész közösség, amelynek minden tagja arcot és hangot kap. – Auf dem Gemälde stehen einige Gestalten, im Roman eine ganze Gemeinschaft, deren Mitglieder alle Gesicht und Stimme erhalten.
178. A harmadik könyv szolgái és révészei, akik kórusként kísérték a hősöket, itt kiegészülnek az asszonyok hangjával. – Die Knechte und Fährleute des dritten Buches, die die Helden wie ein Chor begleiteten, werden hier um die Stimme der Frauen ergänzt.
179. A kórus így teljes lesz, s a regény nagy zenéjében minden szólam megszólal: férfiak, asszonyok, öregek, fiatalok. – Der Chor wird so vollständig, und in der großen Musik des Romans erklingt jede Stimme: Männer, Frauen, Alte, Junge.
180. Ebben a teljességben rejlik a vár legyőzhetetlenségének titka: a birodalom egy hadsereggel harcol, Eger egy néppel. – In dieser Vollständigkeit liegt das Geheimnis der Unbesiegbarkeit der Burg: Das Reich kämpft mit einem Heer, Eger mit einem Volk.
181. Egy hadsereget meg lehet verni, egy népet, amely a saját otthonát védi, sokkal nehezebben. – Ein Heer kann man schlagen, ein Volk, das sein eigenes Zuhause verteidigt, viel schwerer.
182. Az általános roham napjaiban így már nem csupán falak és katonák állnak az ellenséggel szemben, hanem egy élő, lélegző város. – In den Tagen des Generalsturms stehen dem Feind so nicht mehr bloß Mauern und Soldaten gegenüber, sondern eine lebende, atmende Stadt.
183. A negyedik könyv azt kérdezte, erősebb lehet-e kétezer szív egy vasgyűrűnél, s az ötödik megmutatja, hogy ezek a szívek nemcsak férfiszívek. – Das vierte Buch fragte, ob 2.000 Herzen stärker sein können als ein eiserner Ring, und das fünfte zeigt, dass diese Herzen nicht nur Männerherzen sind.
184. A család is része lesz ennek a közösségnek: Gergely és Éva egymás mellett állnak a falon, s a hiányzó harmadik, a gyermek, mindkettőjük gondolataiban jelen van. – Auch die Familie wird Teil dieser Gemeinschaft: Gergely und Éva stehen nebeneinander auf der Mauer, und der fehlende Dritte, das Kind, ist in den Gedanken beider gegenwärtig.
185. A család köre ezzel félig már bezárult, mert a két szülő egymásra talált, de a kör még nem teljes. – Der Kreis der Familie hat sich damit schon zur Hälfte geschlossen, denn die beiden Eltern haben zueinander gefunden, doch der Kreis ist noch nicht vollständig.
186. A fiú a tábor gyűrűjében van, Jumurdzsák hatalmában, s a szülők tudják, hogy minden roham, amelyet visszavernek, a fiuk helyzetét is érinti. – Der Junge ist im Ring des Lagers, in Jumurdzsáks Gewalt, und die Eltern wissen, dass jeder Sturm, den sie abwehren, auch die Lage ihres Sohnes berührt.
187. Ez a tudat a regény utolsó szakaszát különös kettősséggel tölti meg: a harc egyszerre folyik a vár győzelméért és egy gyermek életéért. – Dieses Bewusstsein erfüllt den letzten Abschnitt des Romans mit einer eigentümlichen Doppelheit: Der Kampf geht zugleich um den Sieg der Burg und um das Leben eines Kindes.
188. A vár falai mögött ekkor már nincs rés a közösségben: mindenki a helyén áll, és mindenki tudja, miért. – Hinter den Mauern der Burg gibt es nun keine Lücke mehr in der Gemeinschaft: Jeder steht an seinem Platz, und jeder weiß, warum.
189. A nagy gyűrű egy olyan fallal találja szemben magát, amely emberekből épült, és amelyen nincs rés. – Der große Ring sieht sich einer Mauer gegenüber, die aus Menschen gebaut ist und in der es keine Bresche gibt.
190. És egy ilyen fal ellen, ahogy az utolsó rohamok megmutatják, a birodalom minden ereje sem elég. – Und gegen eine solche Mauer, wie die letzten Stürme zeigen, genügt auch die ganze Kraft des Reiches nicht.
191. Az utolsó nagy rohamok után a török táborban végleg megfordul a hangulat. – Nach den letzten großen Stürmen schlägt die Stimmung im türkischen Lager endgültig um.
192. A veszteségek óriásiak, a katonák kimerültek, a tábor ezrei között betegség terjed, és a harci kedv napról napra fogy. – Die Verluste sind gewaltig, die Soldaten erschöpft, unter den Tausenden des Lagers breitet sich Krankheit aus, und die Kampfeslust schwindet von Tag zu Tag.
193. Közben megérkezik az ősz is: hidegebbek az éjszakák, esők áztatják a völgyet, és sárrá válnak a táborutak. – Unterdessen kommt auch der Herbst: Die Nächte werden kälter, Regen durchnässt das Tal, und die Lagerwege werden zu Schlamm.
194. A negyedik könyv csendes számítása most beteljesedik: az idő valóban az ostromlottak szövetségesének bizonyult. – Die stille Rechnung des vierten Buches erfüllt sich nun: Die Zeit hat sich wirklich als Verbündete der Belagerten erwiesen.
195. Az oszmán hadjáratok évszakhoz kötött gépezetek voltak, s a tél közeledtével a sereg visszatérése elkerülhetetlenné vált. – Die osmanischen Feldzüge waren an die Jahreszeit gebundene Maschinerien, und mit dem Nahen des Winters wurde die Rückkehr des Heeres unvermeidlich.
196. Minden nap, amelyet Dobó a falak javításával és a rohamok visszaverésével nyert, közelebb hozta ezt a pillanatot. – Jeder Tag, den Dobó mit dem Ausbessern der Mauern und dem Abwehren der Stürme gewann, brachte diesen Augenblick näher.
197. A negyedik könyvben Dobó minden döntése mögött az a kérdés állt, hány napot nyer vele, s most kiderül, hogy ez volt a győzelem kulcskérdése. – Im vierten Buch stand hinter jeder Entscheidung Dobós die Frage, wie viele Tage er damit gewinnt, und nun zeigt sich, dass dies die Schlüsselfrage des Sieges war.
198. Egy reggel a védők a falakról különös mozgást látnak a táborban: a sátrakat bontják, a szekereket rakodják, az ágyúkat elvontatják. – Eines Morgens sehen die Verteidiger von den Mauern eine seltsame Bewegung im Lager: Die Zelte werden abgebrochen, die Wagen beladen, die Kanonen abgezogen.
199. Először senki sem hisz a szemének, mert a regény annyiszor megmutatta, hogy a remény csalóka lehet. – Zuerst traut niemand seinen Augen, denn der Roman hat so oft gezeigt, dass Hoffnung trügerisch sein kann.
200. Cselt gyanítanak, újabb támadást várnak, de a mozgás nem áll meg, s a lófarkas zászlók lassan elindulnak kifelé a völgyből. – Man argwöhnt eine List, erwartet einen neuen Angriff, doch die Bewegung hält nicht an, und die Rossschweifstandarten ziehen langsam aus dem Tal hinaus.
201. Ez a kép a negyedik könyv érkezési képének pontos tükörképe: ott a porfelhő nőtt és közeledett, itt távolodik és elfogy. – Dieses Bild ist das genaue Spiegelbild des Ankunftsbildes aus dem vierten Buch: Dort wuchs die Staubwolke und näherte sich, hier entfernt sie sich und vergeht.
202. A völgy, amelyet a birodalom elárasztott, lassan újra völggyé válik, s a víz, amely a szigetet körülvette, visszahúzódik. – Das Tal, das das Reich überflutet hatte, wird langsam wieder zum Tal, und das Wasser, das die Insel umgab, zieht sich zurück.
203. A nagy gyűrű megszakad: először egy helyen, aztán több helyen, végül eltűnik, mintha soha nem is lett volna. – Der große Ring reißt: zuerst an einer Stelle, dann an mehreren, schließlich verschwindet er, als wäre er nie gewesen.
204. A hagyomány szerint 1552. október 18-án vonult el az ostromló sereg a vár alól. – Der Überlieferung nach zog das Belagerungsheer am 18. Oktober 1552 von der Burg ab.
205. A dörgés után csend következik, s ez a csend a regény egyik legmegrendítőbb pillanata. – Nach dem Donner folgt Stille, und diese Stille ist einer der erschütterndsten Augenblicke des Romans.
206. Harminckilenc nap után a védők először hallják újra a madarakat, a szelet és a saját lélegzetüket. – Nach 39 Tagen hören die Verteidiger zum ersten Mal wieder die Vögel, den Wind und ihren eigenen Atem.
207. A hitetlenkedő csendből aztán öröm tör ki: kiáltás, ölelés, sírás és ima keveredik a romok között. – Aus der ungläubigen Stille bricht dann Freude hervor: Rufe, Umarmungen, Weinen und Gebet vermischen sich zwischen den Trümmern.
208. Gárdonyi nem diadalüvöltéssel ünnepli a győzelmet, hanem hálával, fáradtsággal és gyásszal. – Gárdonyi feiert den Sieg nicht mit Triumphgeschrei, sondern mit Dankbarkeit, Erschöpfung und Trauer.
209. Sokan nem érhették meg ezt a reggelt, s a győzelem öröme mindig együtt jár a falon maradt üres helyek fájdalmával. – Viele durften diesen Morgen nicht erleben, und die Freude des Sieges geht immer einher mit dem Schmerz der leeren Plätze auf der Mauer.
210. A vár romokban áll: a bástyák szétlőve, a falak megrepedve, a házak leégve, de a zászló ott lobog a tornyon. – Die Burg liegt in Trümmern: die Basteien zerschossen, die Mauern geborsten, die Häuser niedergebrannt, doch die Fahne weht auf dem Turm.
211. Ebben a képben válik bizonyossággá a negyedik könyv reménye: a vár ereje nem a kőben lakik. – In diesem Bild wird die Hoffnung des vierten Buches zur Gewissheit: Die Kraft der Burg wohnt nicht im Stein.
212. A kő szinte teljesen elpusztult, a vár mégis áll, mert akik védték, nem hátráltak. – Der Stein ist beinahe völlig zerstört, und doch steht die Burg, weil die, die sie verteidigten, nicht zurückwichen.
213. A negyedik könyv zárómondata így ígéretből ténnyé válik: aki ott állt, nem hátrált, és ezért állhat most is. – Der Schlusssatz des vierten Buches wird so aus einem Versprechen zur Tatsache: Wer dort stand, wich nicht zurück, und darum kann er jetzt noch stehen.
214. A regény nagy kérdésére is megszületik a válasz: kétezer szív erősebbnek bizonyult egy vasgyűrűnél. – Auch auf die große Frage des Romans ist die Antwort gefunden: 2.000 Herzen erwiesen sich als stärker als ein eiserner Ring.
215. A kőfal, amely a harmadik könyvben legyőzte a szívet, itt a szív szövetségese lett, mert a szív most nem áttörni, hanem megtartani akarta. – Die Steinmauer, die im dritten Buch das Herz besiegte, wurde hier zur Verbündeten des Herzens, weil das Herz sie nun nicht durchbrechen, sondern halten wollte.
216. Ebben a fordulatban rejlik a regény legmélyebb gondolata: a fal és a szív nem ellenségek, ha a szív a falon áll. – In dieser Wende liegt der tiefste Gedanke des Romans: Mauer und Herz sind keine Feinde, wenn das Herz auf der Mauer steht.
217. Az egri győzelem híre gyorsan terjed az országban, és most először fordul meg az 1552-es esztendő iránya. – Die Nachricht vom Sieg bei Eger verbreitet sich schnell im Land, und nun wendet sich zum ersten Mal die Richtung des Jahres 1552.
218. A negyedik könyvben a hírek tűzvészként futottak várról várra, mindig egy újabb bukás hírével. – Im vierten Buch liefen die Nachrichten wie ein Flächenbrand von Burg zu Burg, immer mit der Kunde eines neuen Falls.
219. Most ugyanazokon az utakon örömtűz fut végig: van vár, amely nem esett el, van erő, amely megállította a birodalmat. – Nun läuft auf denselben Wegen ein Freudenfeuer entlang: Es gibt eine Burg, die nicht fiel, es gibt eine Kraft, die das Reich aufgehalten hat.
220. Temesvár, Drégely és Szolnok bukása után Eger az a vár, amely ellenállt, s ez a tény messze túlmutat katonai jelentőségén. – Nach dem Fall von Temesvár, Drégely und Szolnok ist Eger die Burg, die widerstand, und diese Tatsache reicht weit über ihre militärische Bedeutung hinaus.
221. Katonailag a győzelem megállította a hódítók előrenyomulását Felső-Magyarország felé, és megóvta a bányavárosok vidékét. – Militärisch hielt der Sieg das Vordringen der Eroberer nach Oberungarn auf und bewahrte das Gebiet der Bergstädte.
222. Erkölcsileg azonban még ennél is többet jelentett: bebizonyította, hogy a birodalom nem legyőzhetetlen. – Moralisch aber bedeutete er noch mehr: Er bewies, dass das Reich nicht unbesiegbar ist.
223. A magyar történelem egyik legsötétebb évszázadában Eger a remény jelképévé vált, olyan fénnyé, amely a sötétben mutatja az utat. – In einem der dunkelsten Jahrhunderte der ungarischen Geschichte wurde Eger zum Sinnbild der Hoffnung, zu einem Licht, das im Dunkel den Weg weist.
224. Itt kap először teljes értelmet a regény címe: az egri csillagok azok, akik a sötét században fényt gyújtottak. – Hier erhält der Titel des Romans zum ersten Mal seinen vollen Sinn: Die Sterne von Eger sind jene, die im dunklen Jahrhundert ein Licht entzündeten.
225. A nagy gyűrű eltört, de a regény még nem ért véget, mert a kis gyűrű még tart: a gyermek még mindig a távozó sereggel van. – Der große Ring ist zerbrochen, doch der Roman ist noch nicht zu Ende, denn der kleine Ring hält noch: Das Kind ist noch immer beim abziehenden Heer.
226. A győzelem pillanatában a szülők öröme félelemmel keveredik, mert a távozó sereg a fiukat is magával viheti. – Im Augenblick des Sieges mischt sich die Freude der Eltern mit Furcht, denn das abziehende Heer kann auch ihren Sohn mit sich nehmen.
227. Ha a gyermek eltűnik a birodalom végtelen útjain, talán soha többé nem látják viszont. – Wenn das Kind auf den endlosen Wegen des Reiches verschwindet, sehen sie es vielleicht nie wieder.
228. A vár győzelme tehát még nem a család győzelme, s a regény utolsó feszültsége ebben a különbségben rejlik. – Der Sieg der Burg ist also noch nicht der Sieg der Familie, und die letzte Spannung des Romans liegt in diesem Unterschied.
229. A kis gyűrű sorsa a gyűrű egykori gazdájának sorsával kezdődik: Jumurdzsákot Eger alatt éri utol a végzete. – Das Schicksal des kleinen Rings beginnt mit dem Schicksal seines einstigen Besitzers: Jumurdzsák ereilt vor Eger sein Verhängnis.
230. A félszemű üldöző, aki egy életen át a talizmánját kereste, az ostrom forgatagában leli halálát. – Der einäugige Verfolger, der ein Leben lang seinen Talisman suchte, findet im Wirbel der Belagerung den Tod.
231. Vele együtt hal meg a téveszme is, amely egy ember egész életét egy gyűrű köré szervezte. – Mit ihm stirbt auch der Wahn, der das ganze Leben eines Menschen um einen Ring herum ordnete.
232. Gárdonyi halálában sem gúnyolja ki: egy embert mutat, akit a babonája emésztett fel, és aki a szerencséjét egy tárgyban kereste, nem önmagában. – Gárdonyi verspottet ihn auch in seinem Tod nicht: Er zeigt einen Menschen, den sein Aberglaube verzehrt hat und der sein Glück in einem Gegenstand suchte, nicht in sich selbst.
233. Jumurdzsák tragédiája egyetlen mondatba foglalható: azt hitte, a gyűrűben lakik az ereje, s ezért élete végéig a gyűrű foglya maradt. – Jumurdzsáks Tragödie lässt sich in einem einzigen Satz zusammenfassen: Er glaubte, seine Kraft wohne im Ring, und blieb darum bis zu seinem Lebensende Gefangener des Rings.
234. Az egri védők ennek épp az ellenkezőjét tanulták meg: az erő nem a tárgyban, nem a kőben, hanem az emberben lakik. – Die Verteidiger von Eger lernten genau das Gegenteil: Die Kraft wohnt nicht im Gegenstand, nicht im Stein, sondern im Menschen.
235. A gyűrű és a vár így ugyanazt a tanítást hordozza, csak ellentétes előjellel: a babona elbukik, a hit megáll. – Ring und Burg tragen so dieselbe Lehre, nur mit umgekehrtem Vorzeichen: Der Aberglaube fällt, der Glaube besteht.
236. A talizmán pedig befejezi hosszú útját, amely a patakparttól Budán és Konstantinápolyon át Egerig vezetett. – Und der Talisman beendet seinen langen Weg, der vom Bachufer über Buda und Konstantinopel bis nach Eger führte.
237. Egy gyermekcsíny zsákmányaként kezdte, egy megszállott ember életeként folytatta, és végül egy gyermek sorsának zálogává vált. – Er begann als Beute eines Kinderstreichs, setzte sich fort als das Leben eines Besessenen und wurde schließlich zum Pfand für das Schicksal eines Kindes.
238. A harmadik könyv azt jósolta, hogy a gyűrű egyszer alku tárgya lesz, és pályája az utolsó könyvben zárul be: most ez a jóslat beteljesül. – Das dritte Buch sagte voraus, dass der Ring einst Gegenstand eines Handels werden und sich seine Bahn im letzten Buch schließen werde: Nun erfüllt sich diese Voraussage.
239. A gyermek visszaszerzése azonban nem varázslattal, hanem emberi alkuval történik, ahogyan az egész regényben az emberi tett győz a varázslat felett. – Die Rückgewinnung des Kindes geschieht jedoch nicht durch Zauber, sondern durch einen menschlichen Handel, so wie im ganzen Roman die menschliche Tat über den Zauber siegt.
240. Gergely és Éva fiát egy fogságba esett török fiúért cserélik el, s a két gyermek helyet cserél a két tábor között. – Der Sohn von Gergely und Éva wird gegen einen in Gefangenschaft geratenen türkischen Jungen ausgetauscht, und die beiden Kinder tauschen zwischen den beiden Lagern die Plätze.
241. Gyermeket gyermekért: ebben a cserében a regény szimmetriája tökéletesen bezárul. – Kind gegen Kind: In diesem Tausch schließt sich die Symmetrie des Romans vollkommen.
242. A regény elrabolt gyermekekkel kezdődött a patakparton, és egy visszaadott gyermekkel ér véget Eger falainál. – Der Roman begann mit geraubten Kindern am Bachufer und endet mit einem zurückgegebenen Kind an den Mauern von Eger.
243. A csere mindkét oldalon egy családnak adja vissza a gyermekét, s Gárdonyi humánus tekintete itt, az utolsó lapokon is átöleli a török gyermeket. – Der Tausch gibt auf beiden Seiten einer Familie ihr Kind zurück, und Gárdonyis humaner Blick umfängt hier, auf den letzten Seiten, auch das türkische Kind.
244. Nincs győztes és vesztes gyermek, csak két kisfiú, akik hazatérhetnek, és akiknek a jövőjét a háború nem vehette el. – Es gibt kein siegreiches und kein besiegtes Kind, nur 2 kleine Jungen, die heimkehren dürfen und denen der Krieg ihre Zukunft nicht nehmen konnte.
245. Az egri csillagok regénye így az utolsó pillanatig hű marad önmagához: nem gyűlöletből, hanem emberségből írt eposz. – Der Roman der Sterne von Eger bleibt so bis zum letzten Augenblick sich selbst treu: ein Epos, geschrieben nicht aus Hass, sondern aus Menschlichkeit.
246. Aztán elérkezik a regény legcsendesebb és egyben legnagyobb jelenete: a szülők újra karjukba zárják a gyermeküket. – Dann kommt die stillste und zugleich größte Szene des Romans: Die Eltern schließen ihr Kind wieder in die Arme.
247. Ebben a pillanatban nincs szükség nagy szavakra; a harc zaja elült, és csak egy család van, amely újra együtt van. – In diesem Augenblick braucht es keine großen Worte; der Lärm des Kampfes ist verklungen, und es gibt nur eine Familie, die wieder beisammen ist.
248. A Bornemissza család újraegyesül, s ezzel a kis gyűrű is végleg szétpattan: a gyermek már nem túsz, hanem újra fiú, aki a szüleihez tartozik. – Die Familie Bornemissza wird wiedervereint, und damit zerspringt auch der kleine Ring endgültig: Das Kind ist keine Geisel mehr, sondern wieder ein Sohn, der zu seinen Eltern gehört.
249. Mindkét gyűrű eltört, s a regény végén csak egyetlen gyűrű marad, amely nem törik el: a kör, amelyet a család egymást fogó kezei formálnak. – Beide Ringe sind zerbrochen, und am Ende des Romans bleibt nur ein einziger Ring, der nicht zerbricht: der Kreis, den die einander haltenden Hände der Familie bilden.
250. Ez a gyűrű nem bezár, hanem összetart; nem fenyeget, hanem véd, s ebben különbözik minden más gyűrűtől, amely a regényben szerepelt. – Dieser Ring schließt nicht ein, sondern hält zusammen; er bedroht nicht, sondern schützt, und darin unterscheidet er sich von allen anderen Ringen, die im Roman vorkamen.
251. Gergelynek végül nem kellett választania a fal és a szív között: azzal, hogy megtartotta a falat, a gyermekét is megmentette. – Gergely musste am Ende nicht zwischen Mauer und Herz wählen: Indem er die Mauer hielt, rettete er auch sein Kind.
252. Ha a vár elesett volna, a gyermek a birodalom rabja maradt volna; mivel a vár megállt, a gyermek hazatérhetett. – Wäre die Burg gefallen, wäre das Kind Gefangener des Reiches geblieben; weil die Burg standhielt, konnte das Kind heimkehren.
253. A kötelesség és a szeretet, amelyek a negyedik könyvben egymást tépték, a végén szövetségesnek bizonyulnak. – Pflicht und Liebe, die einander im vierten Buch zerrissen, erweisen sich am Ende als Verbündete.
254. A búcsújelenet gondolata, hogy a szerelem és a kötelesség egymás tükörképei, így az egész regényre nézve igaznak bizonyul. – Der Gedanke der Abschiedsszene, dass Liebe und Pflicht Spiegelbilder voneinander sind, bewahrheitet sich so für den ganzen Roman.
255. A család ezután visszatér az életbe, s a túlélőkből újra élők lesznek, akik nem a romokat, hanem a jövőt nézik. – Die Familie kehrt danach ins Leben zurück, und aus Überlebenden werden wieder Lebende, die nicht auf die Trümmer, sondern in die Zukunft blicken.
256. A gyermek a jövő, s az ő megmenekülésével a nemzedékek lánca is épen marad. – Das Kind ist die Zukunft, und mit seiner Rettung bleibt auch die Kette der Generationen unversehrt.
257. A második könyv stafétaváltása, amelyben az idősebbek átadták a stafétát a fiatalabbaknak, itt folytatódik: Gergely és Éva most maguk adhatják tovább, amit kaptak. – Die Stabübergabe des zweiten Buches, in der die Älteren den Stab an die Jüngeren weitergaben, setzt sich hier fort: Gergely und Éva können nun selbst weitergeben, was sie empfingen.
258. Az új élet, amelyet a család elkezd, nem gondtalan, hiszen az ország még mindig három részre szakadt, és a háború nem ért véget. – Das neue Leben, das die Familie beginnt, ist nicht sorgenfrei, denn das Land ist noch immer in 3 Teile zerrissen, und der Krieg ist nicht zu Ende.
259. Ez az élet azonban már a győzelem tudatával indul: azzal a bizonyossággal, hogy a kevesek is megállhatnak a sokakkal szemben. – Doch dieses Leben beginnt schon mit dem Bewusstsein des Sieges: mit der Gewissheit, dass auch die Wenigen gegen die Vielen bestehen können.
260. Így zárul be a regény magánszála, amely a patakparton kezdődött, s amely egy életen át kísérte a nagy történelem útját. – So schließt sich der private Faden des Romans, der am Bachufer begann und ein Leben lang den Weg der großen Geschichte begleitete.
261. Az ötödik könyv végén érdemes még egyszer az egész regényre visszatekinteni, ahogyan a vándor a hegytetőről visszanéz a megtett útra. – Am Ende des fünften Buches lohnt es sich, noch einmal auf den ganzen Roman zurückzublicken, so wie der Wanderer vom Berggipfel auf den zurückgelegten Weg zurückschaut.
262. Az út a pataktól Budáig, Budától Konstantinápolyig, Konstantinápolytól Egerig vezetett, s minden állomás egy-egy lépcső volt. – Der Weg führte vom Bach nach Buda, von Buda nach Konstantinopel, von Konstantinopel nach Eger, und jede Station war eine Stufe.
263. A gyermekkor könyve a bátorságot, a veszteség könyve a gyászt, a kudarc könyve a hűséget, a veszedelem könyve a kitartást tanította. – Das Buch der Kindheit lehrte den Mut, das Buch des Verlustes die Trauer, das Buch des Scheiterns die Treue, das Buch der Bedrängnis das Ausharren.
264. Az ötödik könyv mindezt egyesíti: a győzelem bátorságból, gyászból, hűségből és kitartásból születik. – Das fünfte Buch vereint all dies: Der Sieg entsteht aus Mut, Trauer, Treue und Ausharren.
265. A patakparti gyermekekből, akik egy török elől menekültek, olyan felnőttek lettek, akik egy birodalommal szemben megálltak. – Aus den Kindern vom Bachufer, die vor einem Türken flohen, wurden Erwachsene, die einem Reich standhielten.
266. A motívumok is bezárulnak: a gyűrű útja véget ér, a fal és a szív kérdése választ kap, az álruha lehull, a nemzedékek lánca folytatódik. – Auch die Motive schließen sich: Der Weg des Rings endet, die Frage nach Mauer und Herz erhält ihre Antwort, die Verkleidung fällt, die Kette der Generationen setzt sich fort.
267. Még a rab oroszlán, Török Bálint sorsa is értelmet nyer: amit Buda elvesztett, és amit a Héttorony elnyelt, azt Eger nem engedte elveszni. – Selbst das Schicksal des gefangenen Löwen Bálint Török erhält einen Sinn: Was Buda verlor und was die Sieben Türme verschlangen, ließ Eger nicht verloren gehen.
268. A harmadik könyv azt ígérte, hogy a rab oroszlán hangja áthallatszik Eger falai közé, s ez az ígéret itt valóra válik. – Das dritte Buch versprach, dass die Stimme des gefangenen Löwen bis zwischen die Mauern von Eger hinüberklingen werde, und dieses Versprechen wird hier wahr.
269. A regény kompozíciója így egy nagy boltívhez hasonlít, amelynek zárókövét az ötödik könyv illeszti a helyére. – Die Komposition des Romans gleicht so einem großen Gewölbebogen, dessen Schlussstein das fünfte Buch an seinen Platz setzt.
270. A regény a győzelem pillanatában ér véget, de a történelem nem áll meg ott, ahol a regény elhallgat. – Der Roman endet im Augenblick des Sieges, doch die Geschichte hält nicht dort an, wo der Roman verstummt.
271. A valóságos Bornemissza Gergely az ostrom után maga lett Eger kapitánya, nem sokkal később azonban török fogságba esett. – Der wirkliche Gergely Bornemissza wurde nach der Belagerung selbst Hauptmann von Eger, geriet jedoch bald darauf in türkische Gefangenschaft.
272. Konstantinápolyba hurcolták, és ott 1555-ben kivégezték, a hagyomány szerint éppen a Héttoronyban, ahol egykor Török Bálint is raboskodott. – Er wurde nach Konstantinopel verschleppt und dort 1555 hingerichtet, der Überlieferung nach gerade in den Sieben Türmen, wo einst auch Bálint Török gefangen gewesen war.
273. A történelem így keserű kört rajzol, amelyet a regény tudatosan elhallgat: a hős oda jut, ahonnan egykor a pártfogóját akarta kiszabadítani. – Die Geschichte zeichnet so einen bitteren Kreis, den der Roman bewusst verschweigt: Der Held gelangt dorthin, woraus er einst seinen Gönner befreien wollte.
274. Dobó István későbbi sorsa sem volt felhőtlen: érdemei ellenére évekig tartó igazságtalan fogságot kellett elszenvednie. – Auch István Dobós späteres Schicksal war nicht ungetrübt: Trotz seiner Verdienste musste er eine jahrelange ungerechte Haft erleiden.
275. Maga Eger is csak négy évtizedig állta a sarat: 1596-ban a vár mégis az oszmánok kezére került. – Eger selbst hielt nur 4 Jahrzehnte stand: 1596 fiel die Burg doch in die Hände der Osmanen.
276. Gárdonyi mégis a győzelem pillanatánál teszi le a tollat, mert nem krónikát, hanem jelképet akart írni. – Gárdonyi legt dennoch im Augenblick des Sieges die Feder nieder, weil er keine Chronik, sondern ein Sinnbild schreiben wollte.
277. Egy jelkép nem ismer későbbi vereséget: 1552 ősze a magyar emlékezetben örökre a kitartás és a győzelem ősze marad. – Ein Sinnbild kennt keine spätere Niederlage: Der Herbst 1552 bleibt im ungarischen Gedächtnis für immer der Herbst des Ausharrens und des Sieges.
278. Az egri ostrom emlékét a regény mellett egy különös legenda is őrzi, amely a vár pincéiből indult útjára. – Die Erinnerung an die Belagerung von Eger bewahrt neben dem Roman auch eine seltsame Legende, die von den Kellern der Burg aus ihren Weg nahm.
279. A monda szerint a védők a harc szüneteiben erős vörös egri bort ittak, s a török katonák a szakállukra csorgó bort bikavérnek hitték. – Der Sage nach tranken die Verteidiger in den Kampfpausen kräftigen roten Wein aus Eger, und die türkischen Soldaten hielten den Wein, der ihnen in den Bart rann, für Stierblut.
280. Úgy vélték, a magyarok ereje ebből a titokzatos italból fakad, s innen kapta nevét a mai napig híres egri bikavér. – Sie meinten, die Kraft der Ungarn entspringe diesem geheimnisvollen Trank, und daher erhielt der bis heute berühmte Egri Bikavér („Erlauer Stierblut“) seinen Namen.
281. A legenda jól illik a regény gondolatvilágához: a babonás szem varázslatot lát ott, ahol valójában a bátorság dolgozik. – Die Legende passt gut zur Gedankenwelt des Romans: Das abergläubische Auge sieht Zauber dort, wo in Wahrheit der Mut am Werk ist.
282. Az „egri csillagok” kifejezés közben a magyar nyelvben is önálló életre kelt, és a hősies helytállás szinonimájává vált. – Der Ausdruck „egri csillagok“ hat unterdessen auch in der ungarischen Sprache ein Eigenleben gewonnen und ist zum Synonym für heldenhaftes Standhalten geworden.
283. A regény a magyar irodalom egyik legolvasottabb műve lett, s számos nyelvre lefordították, így a nagyvilág is megismerhette Eger csillagait. – Der Roman wurde eines der meistgelesenen Werke der ungarischen Literatur und in zahlreiche Sprachen übersetzt, sodass auch die weite Welt die Sterne von Eger kennenlernen konnte.
284. Az iskolai olvasmány, a várlátogatások és az 1968-as film, amelyekről a negyedik könyv kapcsán már szó esett, nemzedékeken át éltették ezt az örökséget. – Die Schullektüre, die Burgbesuche und der Film von 1968, von denen im Zusammenhang mit dem vierten Buch schon die Rede war, hielten dieses Erbe über Generationen lebendig.
285. A regény üzenete azonban több egy nemzeti hőstörténetnél: arról szól, hogy az összefogás erősebb a széthúzásnál, a tudás a babonánál, a hűség a félelemnél. – Die Botschaft des Romans ist jedoch mehr als eine nationale Heldengeschichte: Sie handelt davon, dass Zusammenhalt stärker ist als Zwietracht, Wissen stärker als Aberglaube, Treue stärker als Furcht.
286. Az 1899-es olvasónak, aki a millenniumi ünnepségek után a nemzet jövőjén töprengett, ez a regény egyszerre volt emlékezés és útmutatás. – Für den Leser von 1899, der nach den Millenniumsfeiern über die Zukunft der Nation nachdachte, war dieser Roman zugleich Erinnerung und Wegweisung.
287. A mai olvasó elé pedig olyan kérdéseket állít, amelyek minden korban időszerűek: mire képes a közösség, és mit ér az egyes ember a közösségben? – Dem heutigen Leser aber stellt er Fragen, die in jeder Zeit aktuell sind: Wozu ist die Gemeinschaft fähig, und was ist der Einzelne in der Gemeinschaft wert?
288. Gárdonyi erre a kérdésre az ötödik könyvben adja meg a választ: a közösség mindenre képes, ha minden tagja a helyén áll. – Gárdonyi gibt auf diese Frage im fünften Buch die Antwort: Die Gemeinschaft ist zu allem fähig, wenn jedes ihrer Mitglieder an seinem Platz steht.
289. Az egyes ember pedig éppen a közösségben válik naggyá, ahogyan a csillag is a csillagképben kap formát és nevet. – Und der Einzelne wird gerade in der Gemeinschaft groß, so wie auch der Stern erst im Sternbild Gestalt und Namen erhält.
290. Az ötödik könyvben a harc lármája után a csend, a győzelem után a hála, a hála után a béke szólal meg, mint egy zenemű utolsó tételében. – Im fünften Buch erklingt nach dem Lärm des Kampfes die Stille, nach dem Sieg die Dankbarkeit, nach der Dankbarkeit der Friede, wie im letzten Satz eines Musikstücks.
291. Az ostrom utáni első éjszakán újra sötétség borul Eger völgyére, de ez már más sötétség, mint a negyedik könyv éjszakáin. – In der ersten Nacht nach der Belagerung legt sich wieder Dunkelheit über das Tal von Eger, doch es ist eine andere Dunkelheit als in den Nächten des vierten Buches.
292. A tábor ezernyi tüze kialudt, a földre hullott ellenséges égbolt eltűnt, s a völgy csendesen, sötéten pihen. – Die tausend Feuer des Lagers sind erloschen, das auf die Erde gefallene feindliche Firmament ist verschwunden, und das Tal ruht still und dunkel.
293. Fölötte pedig ott ragyognak a valódi csillagok, ugyanúgy, mint az ostrom minden éjszakáján, csak most semmi sem homályosítja el a fényüket. – Darüber aber leuchten die wirklichen Sterne, genauso wie in jeder Nacht der Belagerung, nur trübt jetzt nichts mehr ihr Licht.
294. A negyedik könyv kérdésére, hogy a földi tüzek vagy az égi csillagok bizonyulnak-e erősebbnek, most megvan a válasz: a tüzek kialszanak, a csillagok maradnak. – Auf die Frage des vierten Buches, ob sich die irdischen Feuer oder die himmlischen Sterne als stärker erweisen, gibt es nun die Antwort: Die Feuer erlöschen, die Sterne bleiben.
295. A falon már nem egy magányos apa őrködik, és valahol a sötétben már nem egy elrabolt gyermek virraszt. – Auf der Mauer hält kein einsamer Vater mehr Wache, und irgendwo im Dunkel wacht kein geraubtes Kind mehr.
296. Egy apa, egy anya és egy gyermek áll együtt a romok között, s fölöttük ugyanaz az ég ragyog, amely egykor a patakpart fölött is ragyogott. – Ein Vater, eine Mutter und ein Kind stehen zusammen zwischen den Trümmern, und über ihnen leuchtet derselbe Himmel, der einst auch über dem Bachufer leuchtete.
297. A regény ezzel visszatér a kezdetéhez: a patak csobogásától a csillagok csendjéig egyetlen nagy kör zárul be, amely már nem fenyeget, hanem megőriz. – Der Roman kehrt damit zu seinem Anfang zurück: Vom Plätschern des Baches bis zur Stille der Sterne schließt sich ein einziger großer Kreis, der nicht mehr bedroht, sondern bewahrt.
298. Eger csillagai azonban nem az égen ragyognak: ők azok, akik harminckilenc napon át a falon álltak, férfiak, asszonyok, öregek és gyermekek. – Die Sterne von Eger aber leuchten nicht am Himmel: Es sind jene, die 39 Tage lang auf der Mauer standen, Männer, Frauen, Alte und Kinder.
299. Fényük úgy jut el hozzánk, mint a távoli csillagok fénye, amely még évszázadokkal azután is világít, hogy útjára indult. – Ihr Licht erreicht uns wie das Licht ferner Sterne, das noch Jahrhunderte, nachdem es aufbrach, leuchtet.
300. Akik ott álltak, nem hátráltak, s ezért ragyognak ma is. – Die dort standen, wichen nicht zurück, und darum leuchten sie noch heute.
(aufklappen)magyar
1. A regény ötödik, utolsó könyve ugyanazt a címet viseli, mint maga az egész mű: „Egri csillagok”.
2. A regény tehát csak a legvégén szólítja meg önmagát a saját nevén, mint egy talány, amely a megfejtését csak az utolsó sorokban árulja el.
3. Négy könyvön át nyitott kérdés maradt, kik vagy mik azok a csillagok, s az ötödik könyv erre a kérdésre nem szavakkal, hanem tettekkel felel.
4. A gyermekkor, a veszteség, a kudarc és a veszedelem könyvei után most a döntés és a beteljesülés könyve következik.
5. Ami eddig ígéret, sejtés vagy remény volt, az itt bizonyossággá válik, vagy örökre elvész: harmadik út nincs.
6. A negyedik könyv egy éjszakában állt meg, a döntés előtti éjszakák egyikében, amikor a tábor tüzei gyűrűként égtek a vár körül.
7. Akkor valahol a tüzek között egy gyermek virrasztott, valahol a sötétben egy álruhás asszony közeledett, a falon pedig egy apa őrködött.
8. Az ötödik könyv ott folytatja, ahol a negyedik elhallgatott: a hajnallal, amely után már nincs több várakozás.
9. A vár népe megesküdött, hogy nem adja fel a várat, s most eljött az idő, amikor az eskünek testet kell öltenie.
10. A regény nagy kérdése, amelyet a harmadik könyv vetett fel, és a negyedik kiélezett, most végső formájában áll az olvasó előtt.
11. Erősebb-e a kőfal a szívnél, vagy megtarthatja-e a szív a falat egy egész birodalommal szemben?
12. A rab oroszlán könyvében a fal győzött, s Török Bálint a Héttorony foglya maradt; Egernél a szív kap második esélyt.
13. De ez a szív már nem egyetlen emberé, hanem kétezer emberé, akiket az eskü és a közös veszély egyetlen szívvé forrasztott.
14. A negyedik könyv záróképe egy másik kérdést is feltett: a földi tüzek vagy az égi csillagok bizonyulnak-e erősebbnek?
15. Az ötödik könyv mindkét kérdésre ugyanazzal a válasszal felel, s ez a válasz a regény címében rejlik.
16. A negyedik könyvet egyetlen szó játéka tartotta össze: a gyűrű, amely egyszerre Jumurdzsák talizmánja és a várat körülzáró ostromgyűrű.
17. Ott mindkét gyűrű összeszorult: a nagy a vár körül, a kicsi egy család körül, s mindkettő Eger falainál zárult be.
18. Az ötödik könyv ennek a képnek a tükörképe: itt mindkét gyűrű megreped, és végül szétpattan.
19. A nagy gyűrű akkor törik el, amikor a birodalom hada feladja az ostromot, a kicsi akkor, amikor a gyermek visszatér a szüleihez.
20. A gyűrű, amely Eger körül bezárult, Egeren törik össze: ebben a mondatban benne van az utolsó könyv egész története.
21. A negyedik könyv kívülről befelé haladt, ahogyan az ostromló sereg: a birodalomtól az országig, a vártól az emberig, végül egy gyermekig.
22. Az ötödik könyv mozgása fordított irányú: belülről halad kifelé, a fal mögött dobogó szívtől a völgyön és az országon át az emlékezetig és az égig.
23. Ahogy a gyűrű kinyílik, úgy tágul ki a könyv látóhatára is, s a szűk várudvarból végül az egész magyar történelemre nyílik kilátás.
24. Az idő is másképp múlik: a negyedik könyv a várakozás lassú napjait számolta, az ötödik a harc sűrű óráit és a győzelem utáni hosszú csendet.
25. Az ostrom a hagyomány szerint harminckilenc napig tartott, 1552 szeptemberétől október közepéig.
26. Harminckilenc nap: kevés egy birodalom idejéhez mérve, és végtelenül sok annak, aki minden napját a falon tölti.
27. A negyedik könyv kérdést tett fel, az ötödik felel rá, de nem szónoklattal, hanem harminckilenc nap kitartásával.
28. Ebben a válaszban minden benne van, amit a regény négy könyvön át felhalmozott: a gyermekkor bátorsága, a tanulás, a veszteség és a hűség.
29. Az ötödik könyv így nem csupán a regény befejezése, hanem egyben az előző négy könyv beváltása is.
30. Minden, amit a hősök a pataknál, Budán és Konstantinápolyban tanultak, most Eger falain kerül próbára.
31. Az ostrom második szakaszában a török vezetés belátja, hogy az ágyúzás egymagában nem töri meg a várat.
32. Kara Ahmed és Ali pasa ezért a roham fegyveréhez nyúl: ahol a golyó nem elég, ott az emberek tömegének kell áttörnie.
33. Az ostrom ritmusa ettől kezdve kegyetlenül egyszerű: ágyúzás, roham, visszaverés, éjszakai javítás, majd újabb ágyúzás.
34. A negyedik könyv kitartásából így nyílt párviadal lesz, amelyben a birodalom és a vár szemtől szemben méri össze erejét.
35. Az ostrom emlékezetében öt nagy roham emelkedik ki, amelyeket a magyarok visszavertek, bár a krónikák a támadásokat eltérően számolják.
36. A pontos szám azonban kevésbé fontos, mint az ív, amelyet a rohamok rajzolnak: mindegyik erősebb, elszántabb és kétségbeesettebb az előzőnél.
37. Az első nagy rohamok a megrongált bástyák ellen irányulnak, ahol az ágyúk réseket ütöttek a falon.
38. A támadók létrákkal, zászlókkal és harci kiáltással özönlenek a falakra, s a védők először tapasztalják meg a tömeg teljes súlyát.
39. A falon kő, gerenda, forró víz, szurok, kard és lándzsa fogadja őket, és a roham végül megtörik a résekben.
40. A török vezérek ekkor tanulják meg, amit a védők az első napokban tanultak: ez a fal visszaüt.
41. A rohamok között a völgyben halottak fekszenek, a falakon sebesültek, s mindkét oldalon csendesebbek lesznek az éjszakák.
42. A legnehezebb napok közé tartozik a hagyomány szerint Szent Ferenc napja, október negyedike, amikor a sereg újult erővel tör a várra.
43. A rohamok nemcsak a falak, hanem az idegek ellen is irányulnak: a dobok, a kürtök és a kiáltozás a félelmet akarják a várba juttatni.
44. A török sereg zenéje itt maga is fegyver, s Gárdonyi, a zenész lelkű író, pontosan érzékelteti, hogyan dübörög a hang a védők mellkasában.
45. A csúcspont az általános roham, amelyben a sereg október közepe táján egyszerre, minden oldalról támad a várra.
46. Ebben a rohamban nincs hátország és nincs tartalék: minden bástyán, minden résben és minden kapunál egyszerre dől el a vár sorsa.
47. A romokon ember ember ellen harcol, s egy-egy pillanatra úgy tűnik, mintha a résben már a lófarkas zászló lobogna.
48. Aztán a zászló eltűnik, a támadók hullámai visszacsapódnak, s a fal mögött újra megáll az élő fal.
49. Az olvasó a rohamok leírásában újra meg újra ugyanazt a képet látja: a tenger hullámait, amelyek egy sziklán megtörnek.
50. A kép a negyedik könyv szigetét folytatja: a sátrak tengerében álló vár most sziklaként dacol a hullámveréssel.
51. Dobó ezekben a napokban mindig ott van, ahol a legnagyobb a veszély, s jelenléte többet ér egy század katonánál.
52. A negyedik könyv nyugodt, számoló szervezője itt a harc embereként is megmutatja magát, kardja ugyanolyan biztos, mint a szava.
53. Mekcsey István, a másik kapitány, maga is megsebesül, de nem hagyja el a helyét, s a barátság, amely a parancsnokságot összetartja, a legnagyobb próbát is kiállja.
54. A rohamok igazi hősei azonban azok a névtelenek, akiket Gárdonyi mégis névvel, arccal és egyéni vonásokkal ruház fel.
55. Egy öreg katona, aki tréfál a halál torkában, egy fiatal legény, aki először áll a falon, egy kovács, aki kalapács helyett most buzogányt forgat.
56. Ezekből a kis alakokból áll össze a nagy kép, ahogyan a mozaik apró kövekből áll össze egy katedrális falán.
57. A negyedik könyv tanítása, hogy a hősiesség a kis tettek összege, az ötödikben a harc lármájában is érvényes marad.
58. Gárdonyi csatajelenetei rövid mondatokban lüktetnek, gyors vágásokkal váltják egymást, s az olvasó szinte hallja a zajt és érzi a füst szagát.
59. Mégsem válnak öncélú vérfürdővé: a regény minden halottat meggyászol, és az ellenség holtjait sem alázza meg.
60. A török katona a falak alatt is ember marad, akit valahol anya vár, s ez a tekintet a győzelem pillanatában is megmarad.
61. A vár legnagyobb veszélye azonban ezekben a hetekben nem kívülről, hanem belülről fenyeget.
62. A negyedik könyv már jelezte, hogy a kimerült ember hajlamos hinni a suttogásnak, és az ötödikben ez a suttogás hangos szóvá válik.
63. Hegedűs hadnagy és néhány társa arra a meggyőződésre jut, hogy a várat már nem lehet megtartani, s a megadást akarják kikényszeríteni.
64. Ez a pillanat talán veszedelmesebb minden rohamnál, mert a falat nem lehet megvédeni, ha a védők szíve meghasad.
65. Temesvár és Szolnok példája itt újra megjelenik: az egyik az ellenség szavában bízott, a másik a félelemnek engedett.
66. Az összeesküvés kitudódik, s a várban ítélkezni kell azok felett, akik a közös esküt meg akarták szegni.
67. Hegedűst a vár népe előtt kivégzik, s a regény ezt a jelenetet nem diadalként, hanem keserű szükségként ábrázolja.
68. Dobó keménysége itt nem kegyetlenség, hanem a közösség védelme: aki az esküt megszegi, kétezer ember életét teszi kockára.
69. Az eskü, amely a negyedik könyvben egy kis köztársaság alkotmánya volt, most a legnehezebb próbát állja ki: a belső ellenséggel szemben.
70. Hegedűs alakja nem egyszerű gazember: fáradt, félő ember, akit a kétség letérített a helyes útról.
71. Gárdonyi ebben is hű marad lélektani éleslátásához: a gyengeség nála emberi, de következményei a közösség egészét fenyegetik.
72. Az árulás elfojtása után a vár egysége szorosabb lesz, mint valaha, mert mindenki látta, milyen közel járt a pusztulás.
73. A negyedik könyvben a vár egy összeforrt testhez hasonlított; az ötödikben ez a test a belső betegségen átesve erősebb lesz.
74. A török tábor közben újabb leveleket küld, újabb ígéretekkel és fenyegetésekkel, de a vár válasza változatlan marad: hallgatás és kitartás.
75. Dobó koporsója, amelyet az ostrom elején a falra tetetett, némán tovább beszél: innen csak holtan távozunk.
76. A föld alatt is folyik a harc: a török aknászok alagutakat vájnak a falak alá, hogy lőporral vessék fel a bástyákat.
77. A védők ellenaknákkal válaszolnak, s a sötét járatokban vakon, fojtó levegőben csapnak össze a két tábor emberei.
78. Ez a föld alatti háború az ostrom legnyomasztóbb része: itt nincs ég, nincs csillag, csak a föld súlya és a robbanás veszélye.
79. Az ostrom így a tér minden irányában zajlik, ahogy a negyedik könyv előre jelezte: elölről, felülről, alulról és belülről.
80. A vár pedig minden irányban állja a harcot, mert minden irányban van valaki, aki a helyén marad.
81. Minden visszavert rohammal a remény egy fokkal közelebb kerül a bizonyossághoz.
82. A negyedik könyvben a vár ereje még csak remény volt, az ötödikben a napok, a rohamok és a halottak számával bizonyítottá válik.
83. A védők már nem csupán remélik, hanem tudják: a várat meg lehet tartani, ha mindenki megteszi, amit megtehet.
84. Ez a tudás azonban nem elbizakodottság, hanem az a csendes bizonyosság, amely a fáradtságból és a közös tapasztalatból születik.
85. A kitartás mellett azonban kellett még valami, amit a vár egyik tisztje hozott magával hosszú útjairól: a leleményesség.
86. Bornemissza Gergely az egri napokban nemcsak katona, hanem a védelem mérnöke, tűzmestere és feltalálója is.
87. Az olvasó ekkor döbben rá, hogy az egész regény fejlődéstörténete erre a néhány hétre készítette fel őt.
88. Gábor pap könyvei, amelyekből a gyermek olvasni és gondolkodni tanult, most lőporban, tűzben és mechanikában térülnek meg.
89. A török világ ismerete, amelyet Konstantinápolyban szerzett, abban segíti, hogy kiszámítsa az ellenség lépéseit, sőt félelmeit is.
90. A szabadítóút merész rögtönzései pedig megtanították arra, hogy a lehetetlen helyzetekben is keressen egy váratlan utat.
91. A harmadik könyv azt tanította, hogy a hősiesség a számítás, a lelemény és a kitartás ötvözete, s az ötödikben ez az ötvözet fegyverré kovácsolódik.
92. Gergely egyik legfontosabb fegyvere a tűzzel töltött edény: lőporral és vasdarabokkal megtöltött fazekak, amelyek a rohamozók között robbannak.
93. Ezek a kezdetleges gránátok a korabeli hadviselésben sem voltak ismeretlenek, de Gergely kezében új erőt és új formát kapnak.
94. A falon álló védők a létrákon felkúszó támadók közé vetik őket, s a robbanás egyszerre sebez, rémít és zavart kelt.
95. Hasonló szerepet kapnak a lőporos hordók, amelyeket a résekbe és a rohamozók tömegébe gurítanak.
96. Ahol a támadók a legsűrűbben tolonganak, ott a hordó robbanása egyetlen pillanat alatt réseket vág a tömegbe.
97. A lőpor, amely ellenségként döngette a falakat, így a védők kezében szövetségessé válik.
98. Gergely azonban nemcsak a föld felett, hanem a föld alatt is figyel, mert tudja, hogy a legveszélyesebb támadás az, amelyet nem lát az ember.
99. A hagyomány szerint vízzel teli edények és dobok remegése árulta el a védőknek, hol ásnak a török aknászok.
100. Az ilyen egyszerű eszközök mutatják a legjobban, mit ér a figyelem és az ész ott, ahol hiányzik az erő és a szám.
101. Gergely leleményességének csúcspontja azonban egy különös szerkezet: egy égő malomkerék.
102. A nagy kereket lőporral, szurokkal és gyúlékony anyaggal töltik meg, majd meggyújtva a falról a támadók sorai közé gurítják.
103. A lángoló, sziporkázó, robbanó kerék végigszántja a rohamozók sorait, és rémületet kelt ott, ahol eddig a túlerő magabiztossága uralkodott.
104. A jelenet a regény egyik legemlékezetesebb képe lett, amelyet olvasók nemzedékei őriznek gyermekkori olvasmányélményükből.
105. A malomkerék eredetileg a béke eszköze: a malomé, a kenyéré, a mindennapi életé, amely a völgy patakjainál forog.
106. Gergely kezében ez a békés eszköz fegyverré válik, ahogyan az egész egri nép is békés foglalkozásából lett katonává.
107. A kerék emellett maga is gyűrű, egy kör, és ebben rejlik a jelenet legmélyebb értelme.
108. A tűzből való gyűrű belegurul a vasból való gyűrűbe, és felszakítja azt: a körülzárt kör visszavág.
109. Az ostromgyűrű első igazi repedése így éppen egy másik gyűrűtől származik, amelyet a bekerítettek készítettek.
110. A gyermek Gergely egykor egy gyűrűt zsákmányolt az ellenségtől, a felnőtt Gergely most egy gyűrűt gurít az ellenség közé.
111. A találékonyság a gyengék ereje: ahol hiányzik a szám, ott a szellemnek kell pótolnia azt.
112. A világirodalom régóta ismeri ezt a gondolatot, legszebb példája Arkhimédész, aki gépeivel védte Szürakuszai falait a római hadak ellen.
113. Ott is egy kis város állt szemben egy világbirodalommal, s ott is egy tudós ember esze pótolta a hiányzó katonákat.
114. A trójai faló ennek ellenpéldája: ott az ostromlók cselé volt a győzelem, Egerben az ostromlottaké.
115. Gárdonyi ezzel az ostromeposz ősi hagyományát fordítja meg: nála nem a támadó, hanem a védő a leleményes.
116. A tűz motívuma az egész regényen végigvonul, s az ötödik könyvben éri el végső jelentését.
117. A török portyák felgyújtott falvaitól Buda lángjain és a negyedik könyv ellenséges tábortüzein át vezet az út Gergely megszelídített tüzéig.
118. A tűz, amely eddig mindig pusztított, most először szolgálja a védelmet, s ebben a fordulatban a regény egész erkölcsi íve tükröződik.
119. A török táborban Gergely találmányai nemcsak veszteséget, hanem babonás félelmet is keltenek.
120. A katonák között az a hír terjed, hogy a vár védői nem természetes erővel harcolnak, hanem ördögi mesterséggel.
121. Van ebben finom irónia: a táborban Jumurdzsák egy talizmán varázserejében hisz, a sereg a magyarok varázslatában, pedig a vár valójában tudással harcol.
122. Gárdonyi regénye a babona és a tudás küzdelmének regénye is, s ebben a küzdelemben a tudás győz.
123. Ez a gondolat a századforduló magyar olvasójának is szólt, aki a tanulásban és a műveltségben látta a nemzet jövőjét.
124. Gárdonyi maga is tanító volt, s talán nem véletlen, hogy regényének hőse a könyvekből tanult tudással menti meg a várat.
125. A tanító író üzenete világos: a műveltség nem az íróasztal dísze, hanem a túlélés eszköze.
126. Gergely azonban nem egyedül menti meg a várat, s a regény erre gondosan ügyel.
127. Találmányai csak azért érnek valamit, mert vannak kezek, amelyek elkészítik, felviszik a falra és a megfelelő pillanatban elengedik őket.
128. A kovácsok, az ácsok, a molnárok és a pattantyúsok munkája nélkül a legjobb ötlet is csak ötlet maradna.
129. A lelemény így szintén közös kinccsé válik: egy ember gondolja ki, sokan valósítják meg, és az egész vár részesül belőle.
130. Dobó és Gergely viszonya ebben a könyvben a parancsnok és a mérnök együttműködése: az egyik rendet teremt, a másik eszközt ad a rendhez.
131. Az ifjúkori barátság, amely az első könyvben a katonai tanulóévek idején kezdődött, itt egyenrangú szövetséggé érett.
132. Mekcsey bátorsága, Dobó nyugalma és Gergely esze együtt alkotják azt a hármast, amely a vár karja, szíve és feje.
133. A csillagok első ragyogása itt tűnik fel: a harc sötétjében egyes alakok fénye kiemelkedik, és utat mutat a többieknek.
134. Ezek a fények azonban nem a magányos hős fényei, hanem egy csillagképéi, amelyben minden csillag csak a többivel együtt rajzol ki formát.
135. A negyedik könyv ellenséges csillagai, a tábor tüzei, ezekben a napokban egyre gyakrabban néznek szembe a vár tüzeivel.
136. A falakról hulló lángoló szerkezetek éjszaka hullócsillagokként húznak el a vár és a tábor közötti ég alatt.
137. Ez a kép a regény címének egy váratlan, harcias értelmét is felvillantja: Eger csillagai nemcsak ragyognak, hanem égetnek is.
138. A török vezetés ekkor kezdi sejteni, hogy ez a vár nem úgy esik el, mint a többi az 1552-es esztendőben.
139. Temesvár elesett, Drégely elesett, Szolnok elesett, de Eger kitart, és ez a kitartás felborítja a hadjárat egész számítását.
140. S ekkor érkezik a várba valaki, akit sem a törökök, sem a saját férje nem vár.
141. Éva útja, amelyet a negyedik könyv félúton hagyott, most célba ér: a veszélyek keskeny ösvényén át eljut az ostromlott várig.
142. Az utolsó szakasz a legveszélyesebb, mert a tábor és a fal közötti keskeny sáv a regény legszigorúbban őrzött határa.
143. A negyedik könyv szerint ez a határ keskenyebb, de veszélyesebb minden tengernél, s Éva most ezen a határon kel át.
144. Álruha, lélekjelenlét és szerencse kell együtt ahhoz, hogy egy asszony az ellenséges táboron át bejusson egy körülzárt várba.
145. A regény ezt a behatolást a kaland teljes feszültségével írja meg, mintha a harmadik könyv szabadítóútja térne vissza néhány órába sűrítve.
146. Amikor Éva végre a falak mögé ér, a várban nem asszonyként, hanem fiatal vitézként lép a védők közé.
147. Álruháját a várban sem veti le, s egy ideig ismeretlenül harcol ugyanazon a falon, amelyet a férje is véd.
148. Ebből a helyzetből különös, feszült játék születik: férj és feleség ugyanabban a várban, talán néhány lépésnyire egymástól, s a férj nem tudja, ki áll a közelében.
149. Az olvasó ismét többet tud, mint a hős, és ez a drámai irónia a gyengédség és az aggodalom furcsa keverékével tölti meg a jeleneteket.
150. Éva hallgatásának talán az is oka, hogy nem akarja, hogy a férje miatta aggódjon, amikor minden figyelmére a várnak van szüksége.
151. Így ő maga is a regény nagy kérdésének terhét hordja: a szív és a kötelesség feszültségét, amely a negyedik könyvben Gergelyt szaggatta.
152. Az álruhás Éva nem csupán anya, aki a gyermekét keresi, hanem a vár védője, aki ugyanúgy hordja a követ és forgatja a fegyvert, mint a többiek.
153. Magánügye és a közös ügy itt végleg egybeesik: aki a várat védi, az a fiát is védi, mert a gyermek sorsa a vár sorsától függ.
154. Aztán eljön a felismerés pillanata, a regény egyik legbensőségesebb jelenete, amikor a férj végre ráismer álruhás feleségére.
155. A patakparti gyermekek, az ifjú szerelmesek, a titokban összeházasodott pár és az aggódó szülők mind egyszerre találkoznak ebben az egy pillanatban.
156. Az egész élet, amelyet a regény elmesélt, itt egyetlen ölelésbe sűrűsödik, a lőporfüst és a romok között.
157. Gárdonyi nem nyújtja el a jelenetet: a boldogság rövid, mert a falon várják őket, s a gyermek még mindig odakint van.
158. Az álruha motívuma, amely a harmadik könyvben az idegen világba, a negyedikben visszafelé vezetett, itt a saját közösség szívébe vezet.
159. Ennek a motívumnak a vége a leleplezés: az álruha idővel lehull, amikor már nincs rá szükség, s a feleség újra feleség, az anya újra anya lehet.
160. Addig azonban Éva álruhája mutatja meg a legvilágosabban, hogy a vár védelme nem csupán a férfiak dolga.
161. Az egri asszonyok ugyanis a nagy rohamok idején kilépnek a háttérből, ahová a negyedik könyv még állította őket.
162. Követ hordanak a falra, vizet és szurkot forralnak, oltják a tüzeket, és ápolják a sebesülteket a rohamok szüneteiben.
163. A legnagyobb rohamokban pedig maguk is fegyvert fognak, és ott állnak a résekben a férfiak mellett.
164. A forró víz és az égő szurok, amelyet a falról a támadókra zúdítanak, gyakran az asszonyok kezéből indul útjára.
165. Az emlékezet egyes asszonyok történetét külön is megőrizte, s már Tinódi énekében is szó esik róluk alig néhány hónappal az ostrom után.
166. Az egyik hagyomány szerint egy asszony, akinek férje elesett a falon, felvette a halott kardját, és a helyén folytatta a harcot.
167. Egy másik történet szerint anya és leánya együtt harcolt, s a gyász sem tudta elvonni őket a faltól.
168. Ezek a névtelen asszonyok a regényben is megkapják méltó helyüket, s alakjuk Éva mellett a könyv egyik legfényesebb vonulatát alkotja.
169. A negyedik könyv jelezte, hogy az asszonyok ideje közeledik, s az ötödikben ez az idő elérkezik.
170. Gárdonyi korához képest meglepően modern képet fest: az asszony nem a háború áldozata, nem a hős jutalma, hanem cselekvő részese a történelemnek.
171. Éva egész életútja ezt a gondolatot készítette elő: a patakparti bátor kislánytól a királynéi udvar hajthatatlan menyasszonyán át az egri harcosig.
172. A „mi”, amely a negyedik könyvben az eskü által született, csak most válik teljessé, amikor asszonyok, öregek és gyermekek is a falra állnak.
173. A vár így valóban az egész nép keresztmetszetévé válik, olyan közösséggé, amelyből senki sem hiányzik.
174. Az egri asszonyok képe a magyar emlékezet egyik legerősebb képe lett, amely jóval túlélte a 16. századot.
175. Székely Bertalan 1867-ben festette meg híres „Egri nők” című képét, amely a falon harcoló asszonyokat állítja a néző elé.
176. Gárdonyi regénye tehát már egy élő hagyományba illeszkedik, de azt a próza erejével új életre kelti.
177. A festményen néhány alak áll, a regényben egy egész közösség, amelynek minden tagja arcot és hangot kap.
178. A harmadik könyv szolgái és révészei, akik kórusként kísérték a hősöket, itt kiegészülnek az asszonyok hangjával.
179. A kórus így teljes lesz, s a regény nagy zenéjében minden szólam megszólal: férfiak, asszonyok, öregek, fiatalok.
180. Ebben a teljességben rejlik a vár legyőzhetetlenségének titka: a birodalom egy hadsereggel harcol, Eger egy néppel.
181. Egy hadsereget meg lehet verni, egy népet, amely a saját otthonát védi, sokkal nehezebben.
182. Az általános roham napjaiban így már nem csupán falak és katonák állnak az ellenséggel szemben, hanem egy élő, lélegző város.
183. A negyedik könyv azt kérdezte, erősebb lehet-e kétezer szív egy vasgyűrűnél, s az ötödik megmutatja, hogy ezek a szívek nemcsak férfiszívek.
184. A család is része lesz ennek a közösségnek: Gergely és Éva egymás mellett állnak a falon, s a hiányzó harmadik, a gyermek, mindkettőjük gondolataiban jelen van.
185. A család köre ezzel félig már bezárult, mert a két szülő egymásra talált, de a kör még nem teljes.
186. A fiú a tábor gyűrűjében van, Jumurdzsák hatalmában, s a szülők tudják, hogy minden roham, amelyet visszavernek, a fiuk helyzetét is érinti.
187. Ez a tudat a regény utolsó szakaszát különös kettősséggel tölti meg: a harc egyszerre folyik a vár győzelméért és egy gyermek életéért.
188. A vár falai mögött ekkor már nincs rés a közösségben: mindenki a helyén áll, és mindenki tudja, miért.
189. A nagy gyűrű egy olyan fallal találja szemben magát, amely emberekből épült, és amelyen nincs rés.
190. És egy ilyen fal ellen, ahogy az utolsó rohamok megmutatják, a birodalom minden ereje sem elég.
191. Az utolsó nagy rohamok után a török táborban végleg megfordul a hangulat.
192. A veszteségek óriásiak, a katonák kimerültek, a tábor ezrei között betegség terjed, és a harci kedv napról napra fogy.
193. Közben megérkezik az ősz is: hidegebbek az éjszakák, esők áztatják a völgyet, és sárrá válnak a táborutak.
194. A negyedik könyv csendes számítása most beteljesedik: az idő valóban az ostromlottak szövetségesének bizonyult.
195. Az oszmán hadjáratok évszakhoz kötött gépezetek voltak, s a tél közeledtével a sereg visszatérése elkerülhetetlenné vált.
196. Minden nap, amelyet Dobó a falak javításával és a rohamok visszaverésével nyert, közelebb hozta ezt a pillanatot.
197. A negyedik könyvben Dobó minden döntése mögött az a kérdés állt, hány napot nyer vele, s most kiderül, hogy ez volt a győzelem kulcskérdése.
198. Egy reggel a védők a falakról különös mozgást látnak a táborban: a sátrakat bontják, a szekereket rakodják, az ágyúkat elvontatják.
199. Először senki sem hisz a szemének, mert a regény annyiszor megmutatta, hogy a remény csalóka lehet.
200. Cselt gyanítanak, újabb támadást várnak, de a mozgás nem áll meg, s a lófarkas zászlók lassan elindulnak kifelé a völgyből.
201. Ez a kép a negyedik könyv érkezési képének pontos tükörképe: ott a porfelhő nőtt és közeledett, itt távolodik és elfogy.
202. A völgy, amelyet a birodalom elárasztott, lassan újra völggyé válik, s a víz, amely a szigetet körülvette, visszahúzódik.
203. A nagy gyűrű megszakad: először egy helyen, aztán több helyen, végül eltűnik, mintha soha nem is lett volna.
204. A hagyomány szerint 1552. október 18-án vonult el az ostromló sereg a vár alól.
205. A dörgés után csend következik, s ez a csend a regény egyik legmegrendítőbb pillanata.
206. Harminckilenc nap után a védők először hallják újra a madarakat, a szelet és a saját lélegzetüket.
207. A hitetlenkedő csendből aztán öröm tör ki: kiáltás, ölelés, sírás és ima keveredik a romok között.
208. Gárdonyi nem diadalüvöltéssel ünnepli a győzelmet, hanem hálával, fáradtsággal és gyásszal.
209. Sokan nem érhették meg ezt a reggelt, s a győzelem öröme mindig együtt jár a falon maradt üres helyek fájdalmával.
210. A vár romokban áll: a bástyák szétlőve, a falak megrepedve, a házak leégve, de a zászló ott lobog a tornyon.
211. Ebben a képben válik bizonyossággá a negyedik könyv reménye: a vár ereje nem a kőben lakik.
212. A kő szinte teljesen elpusztult, a vár mégis áll, mert akik védték, nem hátráltak.
213. A negyedik könyv zárómondata így ígéretből ténnyé válik: aki ott állt, nem hátrált, és ezért állhat most is.
214. A regény nagy kérdésére is megszületik a válasz: kétezer szív erősebbnek bizonyult egy vasgyűrűnél.
215. A kőfal, amely a harmadik könyvben legyőzte a szívet, itt a szív szövetségese lett, mert a szív most nem áttörni, hanem megtartani akarta.
216. Ebben a fordulatban rejlik a regény legmélyebb gondolata: a fal és a szív nem ellenségek, ha a szív a falon áll.
217. Az egri győzelem híre gyorsan terjed az országban, és most először fordul meg az 1552-es esztendő iránya.
218. A negyedik könyvben a hírek tűzvészként futottak várról várra, mindig egy újabb bukás hírével.
219. Most ugyanazokon az utakon örömtűz fut végig: van vár, amely nem esett el, van erő, amely megállította a birodalmat.
220. Temesvár, Drégely és Szolnok bukása után Eger az a vár, amely ellenállt, s ez a tény messze túlmutat katonai jelentőségén.
221. Katonailag a győzelem megállította a hódítók előrenyomulását Felső-Magyarország felé, és megóvta a bányavárosok vidékét.
222. Erkölcsileg azonban még ennél is többet jelentett: bebizonyította, hogy a birodalom nem legyőzhetetlen.
223. A magyar történelem egyik legsötétebb évszázadában Eger a remény jelképévé vált, olyan fénnyé, amely a sötétben mutatja az utat.
224. Itt kap először teljes értelmet a regény címe: az egri csillagok azok, akik a sötét században fényt gyújtottak.
225. A nagy gyűrű eltört, de a regény még nem ért véget, mert a kis gyűrű még tart: a gyermek még mindig a távozó sereggel van.
226. A győzelem pillanatában a szülők öröme félelemmel keveredik, mert a távozó sereg a fiukat is magával viheti.
227. Ha a gyermek eltűnik a birodalom végtelen útjain, talán soha többé nem látják viszont.
228. A vár győzelme tehát még nem a család győzelme, s a regény utolsó feszültsége ebben a különbségben rejlik.
229. A kis gyűrű sorsa a gyűrű egykori gazdájának sorsával kezdődik: Jumurdzsákot Eger alatt éri utol a végzete.
230. A félszemű üldöző, aki egy életen át a talizmánját kereste, az ostrom forgatagában leli halálát.
231. Vele együtt hal meg a téveszme is, amely egy ember egész életét egy gyűrű köré szervezte.
232. Gárdonyi halálában sem gúnyolja ki: egy embert mutat, akit a babonája emésztett fel, és aki a szerencséjét egy tárgyban kereste, nem önmagában.
233. Jumurdzsák tragédiája egyetlen mondatba foglalható: azt hitte, a gyűrűben lakik az ereje, s ezért élete végéig a gyűrű foglya maradt.
234. Az egri védők ennek épp az ellenkezőjét tanulták meg: az erő nem a tárgyban, nem a kőben, hanem az emberben lakik.
235. A gyűrű és a vár így ugyanazt a tanítást hordozza, csak ellentétes előjellel: a babona elbukik, a hit megáll.
236. A talizmán pedig befejezi hosszú útját, amely a patakparttól Budán és Konstantinápolyon át Egerig vezetett.
237. Egy gyermekcsíny zsákmányaként kezdte, egy megszállott ember életeként folytatta, és végül egy gyermek sorsának zálogává vált.
238. A harmadik könyv azt jósolta, hogy a gyűrű egyszer alku tárgya lesz, és pályája az utolsó könyvben zárul be: most ez a jóslat beteljesül.
239. A gyermek visszaszerzése azonban nem varázslattal, hanem emberi alkuval történik, ahogyan az egész regényben az emberi tett győz a varázslat felett.
240. Gergely és Éva fiát egy fogságba esett török fiúért cserélik el, s a két gyermek helyet cserél a két tábor között.
241. Gyermeket gyermekért: ebben a cserében a regény szimmetriája tökéletesen bezárul.
242. A regény elrabolt gyermekekkel kezdődött a patakparton, és egy visszaadott gyermekkel ér véget Eger falainál.
243. A csere mindkét oldalon egy családnak adja vissza a gyermekét, s Gárdonyi humánus tekintete itt, az utolsó lapokon is átöleli a török gyermeket.
244. Nincs győztes és vesztes gyermek, csak két kisfiú, akik hazatérhetnek, és akiknek a jövőjét a háború nem vehette el.
245. Az egri csillagok regénye így az utolsó pillanatig hű marad önmagához: nem gyűlöletből, hanem emberségből írt eposz.
246. Aztán elérkezik a regény legcsendesebb és egyben legnagyobb jelenete: a szülők újra karjukba zárják a gyermeküket.
247. Ebben a pillanatban nincs szükség nagy szavakra; a harc zaja elült, és csak egy család van, amely újra együtt van.
248. A Bornemissza család újraegyesül, s ezzel a kis gyűrű is végleg szétpattan: a gyermek már nem túsz, hanem újra fiú, aki a szüleihez tartozik.
249. Mindkét gyűrű eltört, s a regény végén csak egyetlen gyűrű marad, amely nem törik el: a kör, amelyet a család egymást fogó kezei formálnak.
250. Ez a gyűrű nem bezár, hanem összetart; nem fenyeget, hanem véd, s ebben különbözik minden más gyűrűtől, amely a regényben szerepelt.
251. Gergelynek végül nem kellett választania a fal és a szív között: azzal, hogy megtartotta a falat, a gyermekét is megmentette.
252. Ha a vár elesett volna, a gyermek a birodalom rabja maradt volna; mivel a vár megállt, a gyermek hazatérhetett.
253. A kötelesség és a szeretet, amelyek a negyedik könyvben egymást tépték, a végén szövetségesnek bizonyulnak.
254. A búcsújelenet gondolata, hogy a szerelem és a kötelesség egymás tükörképei, így az egész regényre nézve igaznak bizonyul.
255. A család ezután visszatér az életbe, s a túlélőkből újra élők lesznek, akik nem a romokat, hanem a jövőt nézik.
256. A gyermek a jövő, s az ő megmenekülésével a nemzedékek lánca is épen marad.
257. A második könyv stafétaváltása, amelyben az idősebbek átadták a stafétát a fiatalabbaknak, itt folytatódik: Gergely és Éva most maguk adhatják tovább, amit kaptak.
258. Az új élet, amelyet a család elkezd, nem gondtalan, hiszen az ország még mindig három részre szakadt, és a háború nem ért véget.
259. Ez az élet azonban már a győzelem tudatával indul: azzal a bizonyossággal, hogy a kevesek is megállhatnak a sokakkal szemben.
260. Így zárul be a regény magánszála, amely a patakparton kezdődött, s amely egy életen át kísérte a nagy történelem útját.
261. Az ötödik könyv végén érdemes még egyszer az egész regényre visszatekinteni, ahogyan a vándor a hegytetőről visszanéz a megtett útra.
262. Az út a pataktól Budáig, Budától Konstantinápolyig, Konstantinápolytól Egerig vezetett, s minden állomás egy-egy lépcső volt.
263. A gyermekkor könyve a bátorságot, a veszteség könyve a gyászt, a kudarc könyve a hűséget, a veszedelem könyve a kitartást tanította.
264. Az ötödik könyv mindezt egyesíti: a győzelem bátorságból, gyászból, hűségből és kitartásból születik.
265. A patakparti gyermekekből, akik egy török elől menekültek, olyan felnőttek lettek, akik egy birodalommal szemben megálltak.
266. A motívumok is bezárulnak: a gyűrű útja véget ér, a fal és a szív kérdése választ kap, az álruha lehull, a nemzedékek lánca folytatódik.
267. Még a rab oroszlán, Török Bálint sorsa is értelmet nyer: amit Buda elvesztett, és amit a Héttorony elnyelt, azt Eger nem engedte elveszni.
268. A harmadik könyv azt ígérte, hogy a rab oroszlán hangja áthallatszik Eger falai közé, s ez az ígéret itt valóra válik.
269. A regény kompozíciója így egy nagy boltívhez hasonlít, amelynek zárókövét az ötödik könyv illeszti a helyére.
270. A regény a győzelem pillanatában ér véget, de a történelem nem áll meg ott, ahol a regény elhallgat.
271. A valóságos Bornemissza Gergely az ostrom után maga lett Eger kapitánya, nem sokkal később azonban török fogságba esett.
272. Konstantinápolyba hurcolták, és ott 1555-ben kivégezték, a hagyomány szerint éppen a Héttoronyban, ahol egykor Török Bálint is raboskodott.
273. A történelem így keserű kört rajzol, amelyet a regény tudatosan elhallgat: a hős oda jut, ahonnan egykor a pártfogóját akarta kiszabadítani.
274. Dobó István későbbi sorsa sem volt felhőtlen: érdemei ellenére évekig tartó igazságtalan fogságot kellett elszenvednie.
275. Maga Eger is csak négy évtizedig állta a sarat: 1596-ban a vár mégis az oszmánok kezére került.
276. Gárdonyi mégis a győzelem pillanatánál teszi le a tollat, mert nem krónikát, hanem jelképet akart írni.
277. Egy jelkép nem ismer későbbi vereséget: 1552 ősze a magyar emlékezetben örökre a kitartás és a győzelem ősze marad.
278. Az egri ostrom emlékét a regény mellett egy különös legenda is őrzi, amely a vár pincéiből indult útjára.
279. A monda szerint a védők a harc szüneteiben erős vörös egri bort ittak, s a török katonák a szakállukra csorgó bort bikavérnek hitték.
280. Úgy vélték, a magyarok ereje ebből a titokzatos italból fakad, s innen kapta nevét a mai napig híres egri bikavér.
281. A legenda jól illik a regény gondolatvilágához: a babonás szem varázslatot lát ott, ahol valójában a bátorság dolgozik.
282. Az „egri csillagok” kifejezés közben a magyar nyelvben is önálló életre kelt, és a hősies helytállás szinonimájává vált.
283. A regény a magyar irodalom egyik legolvasottabb műve lett, s számos nyelvre lefordították, így a nagyvilág is megismerhette Eger csillagait.
284. Az iskolai olvasmány, a várlátogatások és az 1968-as film, amelyekről a negyedik könyv kapcsán már szó esett, nemzedékeken át éltették ezt az örökséget.
285. A regény üzenete azonban több egy nemzeti hőstörténetnél: arról szól, hogy az összefogás erősebb a széthúzásnál, a tudás a babonánál, a hűség a félelemnél.
286. Az 1899-es olvasónak, aki a millenniumi ünnepségek után a nemzet jövőjén töprengett, ez a regény egyszerre volt emlékezés és útmutatás.
287. A mai olvasó elé pedig olyan kérdéseket állít, amelyek minden korban időszerűek: mire képes a közösség, és mit ér az egyes ember a közösségben?
288. Gárdonyi erre a kérdésre az ötödik könyvben adja meg a választ: a közösség mindenre képes, ha minden tagja a helyén áll.
289. Az egyes ember pedig éppen a közösségben válik naggyá, ahogyan a csillag is a csillagképben kap formát és nevet.
290. Az ötödik könyvben a harc lármája után a csend, a győzelem után a hála, a hála után a béke szólal meg, mint egy zenemű utolsó tételében.
291. Az ostrom utáni első éjszakán újra sötétség borul Eger völgyére, de ez már más sötétség, mint a negyedik könyv éjszakáin.
292. A tábor ezernyi tüze kialudt, a földre hullott ellenséges égbolt eltűnt, s a völgy csendesen, sötéten pihen.
293. Fölötte pedig ott ragyognak a valódi csillagok, ugyanúgy, mint az ostrom minden éjszakáján, csak most semmi sem homályosítja el a fényüket.
294. A negyedik könyv kérdésére, hogy a földi tüzek vagy az égi csillagok bizonyulnak-e erősebbnek, most megvan a válasz: a tüzek kialszanak, a csillagok maradnak.
295. A falon már nem egy magányos apa őrködik, és valahol a sötétben már nem egy elrabolt gyermek virraszt.
296. Egy apa, egy anya és egy gyermek áll együtt a romok között, s fölöttük ugyanaz az ég ragyog, amely egykor a patakpart fölött is ragyogott.
297. A regény ezzel visszatér a kezdetéhez: a patak csobogásától a csillagok csendjéig egyetlen nagy kör zárul be, amely már nem fenyeget, hanem megőriz.
298. Eger csillagai azonban nem az égen ragyognak: ők azok, akik harminckilenc napon át a falon álltak, férfiak, asszonyok, öregek és gyermekek.
299. Fényük úgy jut el hozzánk, mint a távoli csillagok fénye, amely még évszázadokkal azután is világít, hogy útjára indult.
300. Akik ott álltak, nem hátráltak, s ezért ragyognak ma is.
(aufklappen)német
1. Das fünfte und letzte Buch des Romans trägt denselben Titel wie das ganze Werk selbst: „Egri csillagok“ („Sterne von Eger“).
2. Der Roman nennt sich also erst ganz am Ende bei seinem eigenen Namen, wie ein Rätsel, das seine Lösung erst in den letzten Zeilen verrät.
3. 4 Bücher lang blieb offen, wer oder was diese Sterne sind, und das fünfte Buch antwortet auf diese Frage nicht mit Worten, sondern mit Taten.
4. Nach den Büchern der Kindheit, des Verlustes, des Scheiterns und der Bedrängnis folgt nun das Buch der Entscheidung und der Erfüllung.
5. Was bisher Versprechen, Ahnung oder Hoffnung war, wird hier zur Gewissheit oder geht für immer verloren: Einen dritten Weg gibt es nicht.
6. Das vierte Buch hielt in einer Nacht inne, in einer der Nächte vor der Entscheidung, als die Feuer des Lagers wie ein Ring um die Burg brannten.
7. Damals wachte irgendwo zwischen den Feuern ein Kind, irgendwo im Dunkel näherte sich eine verkleidete Frau, und auf der Mauer hielt ein Vater Wache.
8. Das fünfte Buch setzt dort fort, wo das vierte verstummte: mit dem Morgengrauen, nach dem es kein Warten mehr gibt.
9. Das Volk der Burg hat geschworen, die Burg nicht aufzugeben, und nun ist die Zeit gekommen, in der der Schwur Gestalt annehmen muss.
10. Die große Frage des Romans, die das dritte Buch aufwarf und das vierte zuspitzte, steht nun in ihrer endgültigen Gestalt vor dem Leser.
11. Ist die Steinmauer stärker als das Herz, oder kann das Herz die Mauer gegen ein ganzes Reich halten?
12. Im Buch vom gefangenen Löwen siegte die Mauer, und Bálint Török blieb Gefangener der Sieben Türme; bei Eger erhält das Herz eine zweite Chance.
13. Doch dieses Herz gehört nicht mehr einem einzigen Menschen, sondern 2.000 Menschen, die der Schwur und die gemeinsame Gefahr zu einem einzigen Herzen verschweißt haben.
14. Das Schlussbild des vierten Buches stellte noch eine andere Frage: Erweisen sich die irdischen Feuer oder die himmlischen Sterne als stärker?
15. Das fünfte Buch antwortet auf beide Fragen mit derselben Antwort, und diese Antwort liegt im Titel des Romans verborgen.
16. Das vierte Buch hielt das Spiel eines einzigen Wortes zusammen: gyűrű, das zugleich Jumurdzsáks Talisman und der die Burg umschließende Belagerungsring ist.
17. Dort zogen sich beide Ringe zusammen: der große um die Burg, der kleine um eine Familie, und beide schlossen sich an den Mauern von Eger.
18. Das fünfte Buch ist das Spiegelbild dieses Bildes: Hier bekommen beide Ringe Risse und zerspringen schließlich.
19. Der große Ring zerbricht, als das Heer des Reiches die Belagerung aufgibt, der kleine, als das Kind zu seinen Eltern zurückkehrt.
20. Der Ring, der sich um Eger schloss, zerbricht an Eger: In diesem Satz liegt die ganze Geschichte des letzten Buches.
21. Das vierte Buch bewegte sich von außen nach innen, wie das belagernde Heer: vom Reich zum Land, von der Burg zum Menschen, schließlich zu einem Kind.
22. Die Bewegung des fünften Buches verläuft in umgekehrter Richtung: von innen nach außen, vom Herzen, das hinter der Mauer schlägt, über Tal und Land bis zur Erinnerung und zum Himmel.
23. Wie sich der Ring öffnet, so weitet sich auch der Horizont des Buches, und aus dem engen Burghof öffnet sich schließlich der Blick auf die ganze ungarische Geschichte.
24. Auch die Zeit vergeht anders: Das vierte Buch zählte die langsamen Tage des Wartens, das fünfte die dichten Stunden des Kampfes und die lange Stille nach dem Sieg.
25. Die Belagerung dauerte der Überlieferung nach 39 Tage, von September bis Mitte Oktober 1552.
26. 39 Tage: wenig, gemessen an der Zeit eines Reiches, und unendlich viel für den, der jeden dieser Tage auf der Mauer verbringt.
27. Das vierte Buch stellte eine Frage, das fünfte beantwortet sie, doch nicht mit einer Rede, sondern mit 39 Tagen Standhaftigkeit.
28. In dieser Antwort ist alles enthalten, was der Roman in 4 Büchern angesammelt hat: der Mut der Kindheit, das Lernen, der Verlust und die Treue.
29. Das fünfte Buch ist so nicht bloß der Abschluss des Romans, sondern zugleich die Einlösung der vorangegangenen 4 Bücher.
30. Alles, was die Helden am Bach, in Buda und in Konstantinopel gelernt haben, wird nun auf den Mauern von Eger auf die Probe gestellt.
31. Im zweiten Abschnitt der Belagerung erkennt die türkische Führung, dass der Beschuss allein die Burg nicht bricht.
32. Kara Ahmed und Ali Pascha greifen darum zur Waffe des Sturmangriffs: Wo die Kugel nicht genügt, muss die Masse der Menschen durchbrechen.
33. Der Rhythmus der Belagerung ist von nun an grausam einfach: Beschuss, Sturm, Abwehr, nächtliche Ausbesserung und dann erneuter Beschuss.
34. Aus dem Ausharren des vierten Buches wird so ein offener Zweikampf, in dem Reich und Burg Auge in Auge ihre Kräfte messen.
35. In der Erinnerung an die Belagerung ragen 5 große Stürme heraus, die die Ungarn abwehrten, auch wenn die Chroniken die Angriffe unterschiedlich zählen.
36. Die genaue Zahl ist jedoch weniger wichtig als der Bogen, den die Stürme zeichnen: Jeder ist stärker, entschlossener und verzweifelter als der vorige.
37. Die ersten großen Stürme richten sich gegen die beschädigten Basteien, wo die Kanonen Breschen in die Mauer geschlagen haben.
38. Die Angreifer strömen mit Leitern, Fahnen und Kampfgeschrei auf die Mauern, und die Verteidiger erfahren zum ersten Mal das volle Gewicht der Masse.
39. Auf der Mauer empfangen sie Stein, Balken, heißes Wasser, Pech, Schwert und Lanze, und der Sturm bricht sich schließlich in den Breschen.
40. Die türkischen Heerführer lernen nun, was die Verteidiger in den ersten Tagen lernten: Diese Mauer schlägt zurück.
41. Zwischen den Stürmen liegen im Tal die Toten, auf den Mauern die Verwundeten, und auf beiden Seiten werden die Nächte stiller.
42. Zu den schwersten Tagen zählt der Überlieferung nach der Tag des heiligen Franziskus, der 4. Oktober, an dem das Heer mit erneuerter Kraft gegen die Burg anstürmt.
43. Die Stürme richten sich nicht nur gegen die Mauern, sondern auch gegen die Nerven: Trommeln, Hörner und Geschrei wollen die Furcht in die Burg tragen.
44. Die Musik des türkischen Heeres ist hier selbst eine Waffe, und Gárdonyi, der Schriftsteller mit der Seele eines Musikers, vermittelt genau, wie der Klang in der Brust der Verteidiger dröhnt.
45. Den Höhepunkt bildet der Generalsturm, in dem das Heer um die Mitte des Oktobers gleichzeitig von allen Seiten gegen die Burg vorgeht.
46. In diesem Sturm gibt es kein Hinterland und keine Reserve: Auf jeder Bastei, in jeder Bresche und an jedem Tor entscheidet sich zugleich das Schicksal der Burg.
47. Auf den Trümmern kämpft Mann gegen Mann, und für einzelne Augenblicke scheint es, als wehe in der Bresche schon die Rossschweifstandarte.
48. Dann verschwindet die Fahne, die Wellen der Angreifer schlagen zurück, und hinter der Mauer steht wieder die lebende Mauer.
49. Der Leser sieht in den Schilderungen der Stürme immer wieder dasselbe Bild: die Wellen des Meeres, die sich an einem Felsen brechen.
50. Das Bild setzt die Insel des vierten Buches fort: Die Burg im Meer der Zelte trotzt nun wie ein Fels der Brandung.
51. Dobó ist in diesen Tagen immer dort, wo die Gefahr am größten ist, und seine Gegenwart ist mehr wert als eine Hundertschaft Soldaten.
52. Der ruhige, rechnende Organisator des vierten Buches zeigt sich hier auch als Mann des Kampfes, sein Schwert ist ebenso sicher wie sein Wort.
53. István Mekcsey, der andere Hauptmann, wird selbst verwundet, verlässt aber seinen Platz nicht, und die Freundschaft, die das Kommando zusammenhält, besteht auch die größte Probe.
54. Die wahren Helden der Stürme sind jedoch jene Namenlosen, die Gárdonyi dennoch mit Namen, Gesicht und eigenen Zügen versieht.
55. Ein alter Soldat, der im Rachen des Todes scherzt, ein junger Bursche, der zum ersten Mal auf der Mauer steht, ein Schmied, der statt des Hammers nun den Streitkolben schwingt.
56. Aus diesen kleinen Gestalten setzt sich das große Bild zusammen, so wie sich ein Mosaik aus winzigen Steinen an der Wand einer Kathedrale zusammensetzt.
57. Die Lehre des vierten Buches, dass Heldentum die Summe der kleinen Taten ist, bleibt im fünften auch im Lärm des Kampfes gültig.
58. Gárdonyis Schlachtszenen pulsieren in kurzen Sätzen, lösen einander in schnellen Schnitten ab, und der Leser hört beinahe den Lärm und riecht den Rauch.
59. Dennoch werden sie nie zum selbstzweckhaften Blutbad: Der Roman betrauert jeden Toten und demütigt auch die Toten des Feindes nicht.
60. Der türkische Soldat bleibt auch unter den Mauern ein Mensch, auf den irgendwo eine Mutter wartet, und dieser Blick bleibt auch im Augenblick des Sieges erhalten.
61. Die größte Gefahr für die Burg droht in diesen Wochen jedoch nicht von außen, sondern von innen.
62. Das vierte Buch deutete schon an, dass der erschöpfte Mensch dazu neigt, dem Flüstern zu glauben, und im fünften wird dieses Flüstern zum lauten Wort.
63. Leutnant Hegedűs und einige seiner Gefährten gelangen zu der Überzeugung, dass die Burg nicht mehr zu halten sei, und wollen die Übergabe erzwingen.
64. Dieser Augenblick ist vielleicht gefährlicher als jeder Sturm, denn die Mauer lässt sich nicht verteidigen, wenn das Herz der Verteidiger zerbricht.
65. Das Beispiel von Temesvár und Szolnok taucht hier wieder auf: Das eine vertraute dem Wort des Feindes, das andere gab der Furcht nach.
66. Die Verschwörung wird aufgedeckt, und in der Burg muss über jene gerichtet werden, die den gemeinsamen Schwur brechen wollten.
67. Hegedűs wird vor dem Volk der Burg hingerichtet, und der Roman stellt diese Szene nicht als Triumph, sondern als bittere Notwendigkeit dar.
68. Dobós Härte ist hier keine Grausamkeit, sondern Schutz der Gemeinschaft: Wer den Schwur bricht, setzt das Leben von 2.000 Menschen aufs Spiel.
69. Der Schwur, der im vierten Buch die Verfassung einer kleinen Republik war, besteht nun die härteste Probe: die gegen den inneren Feind.
70. Die Gestalt des Hegedűs ist kein einfacher Schurke: Er ist ein müder, furchtsamer Mensch, den der Zweifel vom rechten Weg abgebracht hat.
71. Gárdonyi bleibt auch darin seinem psychologischen Scharfblick treu: Die Schwäche ist bei ihm menschlich, doch ihre Folgen bedrohen die ganze Gemeinschaft.
72. Nach der Unterdrückung des Verrats wird die Einheit der Burg enger als je zuvor, denn jeder hat gesehen, wie nahe der Untergang war.
73. Im vierten Buch glich die Burg einem zusammengewachsenen Körper; im fünften wird dieser Körper stärker, nachdem er die innere Krankheit überstanden hat.
74. Das türkische Lager schickt unterdessen neue Briefe, mit neuen Versprechungen und Drohungen, doch die Antwort der Burg bleibt unverändert: Schweigen und Ausharren.
75. Dobós Sarg, den er zu Beginn der Belagerung auf die Mauer stellen ließ, spricht stumm weiter: Von hier gehen wir nur tot fort.
76. Auch unter der Erde geht der Kampf weiter: Die türkischen Mineure graben Stollen unter die Mauern, um die Basteien mit Pulver zu sprengen.
77. Die Verteidiger antworten mit Gegenminen, und in den dunklen Gängen stoßen die Männer beider Lager blind, in erstickender Luft aufeinander.
78. Dieser unterirdische Krieg ist der bedrückendste Teil der Belagerung: Hier gibt es keinen Himmel, keinen Stern, nur das Gewicht der Erde und die Gefahr der Explosion.
79. Die Belagerung spielt sich so in allen Richtungen des Raumes ab, wie es das vierte Buch vorausgesagt hatte: von vorn, von oben, von unten und von innen.
80. Und die Burg besteht den Kampf in jeder Richtung, weil es in jeder Richtung jemanden gibt, der an seinem Platz bleibt.
81. Mit jedem abgewehrten Sturm rückt die Hoffnung eine Stufe näher an die Gewissheit heran.
82. Im vierten Buch war die Kraft der Burg noch Hoffnung, im fünften wird sie mit der Zahl der Tage, der Stürme und der Toten bewiesen.
83. Die Verteidiger hoffen nicht mehr bloß, sondern wissen: Die Burg kann gehalten werden, wenn jeder tut, was er tun kann.
84. Dieses Wissen ist jedoch keine Überheblichkeit, sondern jene stille Gewissheit, die aus der Erschöpfung und der gemeinsamen Erfahrung entsteht.
85. Neben dem Ausharren brauchte es jedoch noch etwas, das einer der Offiziere der Burg von seinen langen Wegen mitgebracht hatte: den Erfindergeist.
86. Gergely Bornemissza ist in den Tagen von Eger nicht nur Soldat, sondern auch Ingenieur, Feuerwerker und Erfinder der Verteidigung.
87. Der Leser begreift nun, dass die gesamte Entwicklungsgeschichte des Romans ihn auf diese wenigen Wochen vorbereitet hat.
88. Die Bücher des Pfarrers Gábor, aus denen das Kind lesen und denken lernte, zahlen sich nun in Pulver, Feuer und Mechanik aus.
89. Die Kenntnis der türkischen Welt, die er in Konstantinopel erwarb, hilft ihm, die Schritte und sogar die Ängste des Feindes vorauszuberechnen.
90. Und die kühnen Improvisationen der Befreiungsreise lehrten ihn, auch in unmöglichen Lagen einen unerwarteten Weg zu suchen.
91. Das dritte Buch lehrte, dass Heldentum eine Legierung aus Berechnung, Findigkeit und Ausdauer ist, und im fünften wird diese Legierung zur Waffe geschmiedet.
92. Eine der wichtigsten Waffen Gergelys ist das feuergefüllte Gefäß: Töpfe voll Pulver und Eisenstücken, die zwischen den Stürmenden explodieren.
93. Diese primitiven Granaten waren auch in der Kriegführung der Zeit nicht unbekannt, doch in Gergelys Hand erhalten sie neue Kraft und neue Gestalt.
94. Die Verteidiger auf der Mauer werfen sie zwischen die Angreifer, die die Leitern hinaufklettern, und die Explosion verwundet, erschreckt und stiftet zugleich Verwirrung.
95. Eine ähnliche Rolle erhalten die Pulverfässer, die in die Breschen und in die Masse der Stürmenden gerollt werden.
96. Wo sich die Angreifer am dichtesten drängen, reißt die Explosion des Fasses in einem einzigen Augenblick Lücken in die Menge.
97. Das Pulver, das als Feind gegen die Mauern donnerte, wird so in der Hand der Verteidiger zum Verbündeten.
98. Gergely wacht jedoch nicht nur über, sondern auch unter der Erde, denn er weiß, dass der gefährlichste Angriff der ist, den man nicht sieht.
99. Der Überlieferung nach verriet das Zittern von wassergefüllten Gefäßen und Trommeln den Verteidigern, wo die türkischen Mineure gruben.
100. Solche einfachen Mittel zeigen am besten, was Aufmerksamkeit und Verstand wert sind, wo Kraft und Zahl fehlen.
101. Den Höhepunkt von Gergelys Erfindergeist bildet jedoch eine seltsame Vorrichtung: ein brennendes Mühlrad.
102. Das große Rad wird mit Pulver, Pech und brennbarem Stoff gefüllt und dann angezündet von der Mauer in die Reihen der Angreifer gerollt.
103. Das lodernde, sprühende, explodierende Rad pflügt durch die Reihen der Stürmenden und verbreitet Entsetzen dort, wo bisher die Selbstsicherheit der Übermacht herrschte.
104. Die Szene wurde zu einem der denkwürdigsten Bilder des Romans, das Generationen von Lesern aus ihrem Leseerlebnis der Kindheit bewahren.
105. Das Mühlrad ist ursprünglich ein Werkzeug des Friedens: der Mühle, des Brotes, des alltäglichen Lebens, das sich an den Bächen des Tals dreht.
106. In Gergelys Hand wird dieses friedliche Werkzeug zur Waffe, so wie das ganze Volk von Eger aus seinem friedlichen Beruf zu Soldaten wurde.
107. Das Rad ist außerdem selbst ein Ring, ein Kreis, und darin liegt der tiefste Sinn der Szene.
108. Der Ring aus Feuer rollt in den Ring aus Eisen und reißt ihn auf: Der umschlossene Kreis schlägt zurück.
109. Der erste wirkliche Riss im Belagerungsring stammt so gerade von einem anderen Ring, den die Eingeschlossenen gefertigt haben.
110. Das Kind Gergely erbeutete einst einen Ring vom Feind, der erwachsene Gergely rollt nun einen Ring unter die Feinde.
111. Der Erfindergeist ist die Kraft der Schwachen: Wo die Zahl fehlt, muss der Geist sie ersetzen.
112. Die Weltliteratur kennt diesen Gedanken seit langem, sein schönstes Beispiel ist Archimedes, der mit seinen Maschinen die Mauern von Syrakus gegen die römischen Heere verteidigte.
113. Auch dort stand eine kleine Stadt einem Weltreich gegenüber, und auch dort ersetzte der Verstand eines gelehrten Mannes die fehlenden Soldaten.
114. Das Trojanische Pferd ist das Gegenbeispiel dazu: Dort gehörte der Sieg der List der Belagerer, in Eger der List der Belagerten.
115. Gárdonyi kehrt damit die uralte Tradition des Belagerungsepos um: Bei ihm ist nicht der Angreifer, sondern der Verteidiger der Findige.
116. Das Motiv des Feuers zieht sich durch den ganzen Roman und erreicht im fünften Buch seine endgültige Bedeutung.
117. Von den niedergebrannten Dörfern der türkischen Streifzüge über die Flammen Budas und die feindlichen Lagerfeuer des vierten Buches führt der Weg bis zu Gergelys gezähmtem Feuer.
118. Das Feuer, das bisher immer zerstörte, dient nun zum ersten Mal dem Schutz, und in dieser Wende spiegelt sich der ganze moralische Bogen des Romans.
119. Im türkischen Lager rufen Gergelys Erfindungen nicht nur Verluste, sondern auch abergläubische Furcht hervor.
120. Unter den Soldaten verbreitet sich das Gerücht, die Verteidiger der Burg kämpften nicht mit natürlicher Kraft, sondern mit teuflischer Kunst.
121. Darin liegt eine feine Ironie: Im Lager glaubt Jumurdzsák an die Zauberkraft eines Talismans, das Heer an die Zauberei der Ungarn, dabei kämpft die Burg in Wahrheit mit Wissen.
122. Gárdonyis Roman ist auch ein Roman des Kampfes zwischen Aberglaube und Wissen, und in diesem Kampf siegt das Wissen.
123. Dieser Gedanke richtete sich auch an den ungarischen Leser der Jahrhundertwende, der im Lernen und in der Bildung die Zukunft der Nation sah.
124. Gárdonyi war selbst Lehrer gewesen, und es ist vielleicht kein Zufall, dass der Held seines Romans die Burg mit dem aus Büchern gelernten Wissen rettet.
125. Die Botschaft des Lehrers und Schriftstellers ist klar: Bildung ist kein Schmuck des Schreibtisches, sondern ein Werkzeug des Überlebens.
126. Gergely rettet die Burg jedoch nicht allein, und der Roman achtet sorgfältig darauf.
127. Seine Erfindungen sind nur deshalb etwas wert, weil es Hände gibt, die sie anfertigen, auf die Mauer tragen und im richtigen Augenblick loslassen.
128. Ohne die Arbeit der Schmiede, der Zimmerleute, der Müller und der Büchsenmeister bliebe auch die beste Idee nur eine Idee.
129. Der Erfindergeist wird so ebenfalls zum Gemeingut: Einer denkt ihn aus, viele verwirklichen ihn, und die ganze Burg hat Anteil daran.
130. Das Verhältnis von Dobó und Gergely ist in diesem Buch die Zusammenarbeit von Befehlshaber und Ingenieur: Der eine schafft Ordnung, der andere gibt der Ordnung die Mittel.
131. Die Jugendfreundschaft, die im ersten Buch in den militärischen Lehrjahren begann, ist hier zu einem ebenbürtigen Bündnis gereift.
132. Mekcseys Tapferkeit, Dobós Ruhe und Gergelys Verstand bilden zusammen jenes Dreigestirn, das Arm, Herz und Kopf der Burg ist.
133. Das erste Leuchten der Sterne zeigt sich hier: Im Dunkel des Kampfes tritt das Licht einzelner Gestalten hervor und weist den anderen den Weg.
134. Diese Lichter sind jedoch nicht die Lichter des einsamen Helden, sondern die eines Sternbildes, in dem jeder Stern erst mit den anderen zusammen eine Gestalt zeichnet.
135. Die feindlichen Sterne des vierten Buches, die Feuer des Lagers, sehen sich in diesen Tagen immer häufiger den Feuern der Burg gegenüber.
136. Die flammenden Vorrichtungen, die von den Mauern fallen, ziehen nachts wie Sternschnuppen unter dem Himmel zwischen Burg und Lager dahin.
137. Dieses Bild lässt auch eine unerwartete, kriegerische Bedeutung des Romantitels aufblitzen: Die Sterne von Eger leuchten nicht nur, sie brennen auch.
138. Die türkische Führung beginnt nun zu ahnen, dass diese Burg nicht so fällt wie die anderen im Jahr 1552.
139. Temesvár fiel, Drégely fiel, Szolnok fiel, doch Eger hält stand, und dieses Standhalten wirft die ganze Rechnung des Feldzugs über den Haufen.
140. Und da gelangt jemand in die Burg, den weder die Türken noch der eigene Ehemann erwarten.
141. Évas Weg, den das vierte Buch auf halber Strecke ließ, erreicht nun sein Ziel: Auf dem schmalen Pfad der Gefahren gelangt sie bis zur belagerten Burg.
142. Der letzte Abschnitt ist der gefährlichste, denn der schmale Streifen zwischen Lager und Mauer ist die am strengsten bewachte Grenze des Romans.
143. Nach dem vierten Buch ist diese Grenze schmaler, aber gefährlicher als jedes Meer, und Éva überschreitet nun diese Grenze.
144. Verkleidung, Geistesgegenwart und Glück braucht es zusammen, damit eine Frau durch das feindliche Lager in eine umschlossene Burg gelangt.
145. Der Roman schildert dieses Eindringen mit der vollen Spannung des Abenteuers, als kehrte die Befreiungsreise des dritten Buches, in wenige Stunden verdichtet, zurück.
146. Als Éva endlich hinter die Mauern gelangt, tritt sie in der Burg nicht als Frau, sondern als junger Recke unter die Verteidiger.
147. Ihre Verkleidung legt sie auch in der Burg nicht ab, und eine Zeit lang kämpft sie unerkannt auf derselben Mauer, die auch ihr Mann verteidigt.
148. Aus dieser Lage entsteht ein seltsames, gespanntes Spiel: Mann und Frau in derselben Burg, vielleicht nur wenige Schritte voneinander entfernt, und der Mann weiß nicht, wer in seiner Nähe steht.
149. Der Leser weiß wieder mehr als der Held, und diese dramatische Ironie erfüllt die Szenen mit einer seltsamen Mischung aus Zärtlichkeit und Sorge.
150. Évas Schweigen hat vielleicht auch den Grund, dass sie nicht will, dass ihr Mann sich um sie sorgt, wenn die Burg seine ganze Aufmerksamkeit braucht.
151. So trägt auch sie die Last der großen Frage des Romans: die Spannung zwischen Herz und Pflicht, die im vierten Buch Gergely zerriss.
152. Die verkleidete Éva ist nicht bloß eine Mutter, die ihr Kind sucht, sondern eine Verteidigerin der Burg, die ebenso Steine trägt und die Waffe führt wie die anderen.
153. Ihre private Sache und die gemeinsame Sache fallen hier endgültig zusammen: Wer die Burg verteidigt, verteidigt auch ihren Sohn, denn das Schicksal des Kindes hängt vom Schicksal der Burg ab.
154. Dann kommt der Augenblick des Wiedererkennens, eine der innigsten Szenen des Romans, in der der Mann endlich seine verkleidete Frau erkennt.
155. Die Kinder vom Bachufer, die jungen Liebenden, das heimlich verheiratete Paar und die besorgten Eltern begegnen sich alle zugleich in diesem einen Augenblick.
156. Das ganze Leben, das der Roman erzählt hat, verdichtet sich hier in eine einzige Umarmung, zwischen Pulverrauch und Trümmern.
157. Gárdonyi dehnt die Szene nicht aus: Das Glück ist kurz, denn auf der Mauer wartet man auf sie, und das Kind ist noch immer draußen.
158. Das Motiv der Verkleidung, das im dritten Buch in die fremde Welt und im vierten zurück führte, führt hier in das Herz der eigenen Gemeinschaft.
159. Das Ende dieses Motivs ist die Enthüllung: Die Verkleidung fällt mit der Zeit, wenn sie nicht mehr gebraucht wird, und die Ehefrau kann wieder Ehefrau, die Mutter wieder Mutter sein.
160. Bis dahin aber zeigt Évas Verkleidung am deutlichsten, dass die Verteidigung der Burg nicht bloß Sache der Männer ist.
161. Die Frauen von Eger treten nämlich in der Zeit der großen Stürme aus dem Hintergrund hervor, in den das vierte Buch sie noch gestellt hatte.
162. Sie tragen Steine auf die Mauer, kochen Wasser und Pech, löschen die Brände und pflegen die Verwundeten in den Pausen zwischen den Stürmen.
163. In den größten Stürmen aber greifen sie selbst zur Waffe und stehen in den Breschen neben den Männern.
164. Das heiße Wasser und das brennende Pech, die von der Mauer auf die Angreifer herabgegossen werden, nehmen oft aus den Händen der Frauen ihren Weg.
165. Die Erinnerung hat die Geschichte einzelner Frauen eigens bewahrt, und schon in Tinódis Lied ist kaum wenige Monate nach der Belagerung von ihnen die Rede.
166. Einer Überlieferung zufolge hob eine Frau, deren Mann auf der Mauer gefallen war, das Schwert des Toten auf und setzte an seinem Platz den Kampf fort.
167. Einer anderen Geschichte nach kämpften Mutter und Tochter zusammen, und selbst die Trauer konnte sie nicht von der Mauer abziehen.
168. Diese namenlosen Frauen erhalten auch im Roman ihren gebührenden Platz, und ihre Gestalten bilden neben Éva einen der leuchtendsten Stränge des Buches.
169. Das vierte Buch deutete an, dass die Zeit der Frauen naht, und im fünften ist diese Zeit gekommen.
170. Gárdonyi zeichnet ein für seine Zeit überraschend modernes Bild: Die Frau ist nicht Opfer des Krieges, nicht Lohn des Helden, sondern handelnde Teilnehmerin der Geschichte.
171. Évas gesamter Lebensweg hat diesen Gedanken vorbereitet: vom mutigen Mädchen am Bachufer über die unbeugsame Braut am Hof der Königin bis zur Kämpferin von Eger.
172. Das „Wir“, das im vierten Buch durch den Schwur geboren wurde, wird erst jetzt vollständig, wenn auch Frauen, Alte und Kinder auf die Mauer treten.
173. Die Burg wird so wirklich zum Querschnitt des ganzen Volkes, zu einer Gemeinschaft, in der niemand fehlt.
174. Das Bild der Frauen von Eger wurde zu einem der stärksten Bilder der ungarischen Erinnerung, das das 16. Jahrhundert weit überlebte.
175. Bertalan Székely malte 1867 sein berühmtes Bild „Egri nők“ („Die Frauen von Eger“), das dem Betrachter die auf der Mauer kämpfenden Frauen vor Augen stellt.
176. Gárdonyis Roman fügt sich also schon in eine lebendige Tradition ein, erweckt sie aber mit der Kraft der Prosa zu neuem Leben.
177. Auf dem Gemälde stehen einige Gestalten, im Roman eine ganze Gemeinschaft, deren Mitglieder alle Gesicht und Stimme erhalten.
178. Die Knechte und Fährleute des dritten Buches, die die Helden wie ein Chor begleiteten, werden hier um die Stimme der Frauen ergänzt.
179. Der Chor wird so vollständig, und in der großen Musik des Romans erklingt jede Stimme: Männer, Frauen, Alte, Junge.
180. In dieser Vollständigkeit liegt das Geheimnis der Unbesiegbarkeit der Burg: Das Reich kämpft mit einem Heer, Eger mit einem Volk.
181. Ein Heer kann man schlagen, ein Volk, das sein eigenes Zuhause verteidigt, viel schwerer.
182. In den Tagen des Generalsturms stehen dem Feind so nicht mehr bloß Mauern und Soldaten gegenüber, sondern eine lebende, atmende Stadt.
183. Das vierte Buch fragte, ob 2.000 Herzen stärker sein können als ein eiserner Ring, und das fünfte zeigt, dass diese Herzen nicht nur Männerherzen sind.
184. Auch die Familie wird Teil dieser Gemeinschaft: Gergely und Éva stehen nebeneinander auf der Mauer, und der fehlende Dritte, das Kind, ist in den Gedanken beider gegenwärtig.
185. Der Kreis der Familie hat sich damit schon zur Hälfte geschlossen, denn die beiden Eltern haben zueinander gefunden, doch der Kreis ist noch nicht vollständig.
186. Der Junge ist im Ring des Lagers, in Jumurdzsáks Gewalt, und die Eltern wissen, dass jeder Sturm, den sie abwehren, auch die Lage ihres Sohnes berührt.
187. Dieses Bewusstsein erfüllt den letzten Abschnitt des Romans mit einer eigentümlichen Doppelheit: Der Kampf geht zugleich um den Sieg der Burg und um das Leben eines Kindes.
188. Hinter den Mauern der Burg gibt es nun keine Lücke mehr in der Gemeinschaft: Jeder steht an seinem Platz, und jeder weiß, warum.
189. Der große Ring sieht sich einer Mauer gegenüber, die aus Menschen gebaut ist und in der es keine Bresche gibt.
190. Und gegen eine solche Mauer, wie die letzten Stürme zeigen, genügt auch die ganze Kraft des Reiches nicht.
191. Nach den letzten großen Stürmen schlägt die Stimmung im türkischen Lager endgültig um.
192. Die Verluste sind gewaltig, die Soldaten erschöpft, unter den Tausenden des Lagers breitet sich Krankheit aus, und die Kampfeslust schwindet von Tag zu Tag.
193. Unterdessen kommt auch der Herbst: Die Nächte werden kälter, Regen durchnässt das Tal, und die Lagerwege werden zu Schlamm.
194. Die stille Rechnung des vierten Buches erfüllt sich nun: Die Zeit hat sich wirklich als Verbündete der Belagerten erwiesen.
195. Die osmanischen Feldzüge waren an die Jahreszeit gebundene Maschinerien, und mit dem Nahen des Winters wurde die Rückkehr des Heeres unvermeidlich.
196. Jeder Tag, den Dobó mit dem Ausbessern der Mauern und dem Abwehren der Stürme gewann, brachte diesen Augenblick näher.
197. Im vierten Buch stand hinter jeder Entscheidung Dobós die Frage, wie viele Tage er damit gewinnt, und nun zeigt sich, dass dies die Schlüsselfrage des Sieges war.
198. Eines Morgens sehen die Verteidiger von den Mauern eine seltsame Bewegung im Lager: Die Zelte werden abgebrochen, die Wagen beladen, die Kanonen abgezogen.
199. Zuerst traut niemand seinen Augen, denn der Roman hat so oft gezeigt, dass Hoffnung trügerisch sein kann.
200. Man argwöhnt eine List, erwartet einen neuen Angriff, doch die Bewegung hält nicht an, und die Rossschweifstandarten ziehen langsam aus dem Tal hinaus.
201. Dieses Bild ist das genaue Spiegelbild des Ankunftsbildes aus dem vierten Buch: Dort wuchs die Staubwolke und näherte sich, hier entfernt sie sich und vergeht.
202. Das Tal, das das Reich überflutet hatte, wird langsam wieder zum Tal, und das Wasser, das die Insel umgab, zieht sich zurück.
203. Der große Ring reißt: zuerst an einer Stelle, dann an mehreren, schließlich verschwindet er, als wäre er nie gewesen.
204. Der Überlieferung nach zog das Belagerungsheer am 18. Oktober 1552 von der Burg ab.
205. Nach dem Donner folgt Stille, und diese Stille ist einer der erschütterndsten Augenblicke des Romans.
206. Nach 39 Tagen hören die Verteidiger zum ersten Mal wieder die Vögel, den Wind und ihren eigenen Atem.
207. Aus der ungläubigen Stille bricht dann Freude hervor: Rufe, Umarmungen, Weinen und Gebet vermischen sich zwischen den Trümmern.
208. Gárdonyi feiert den Sieg nicht mit Triumphgeschrei, sondern mit Dankbarkeit, Erschöpfung und Trauer.
209. Viele durften diesen Morgen nicht erleben, und die Freude des Sieges geht immer einher mit dem Schmerz der leeren Plätze auf der Mauer.
210. Die Burg liegt in Trümmern: die Basteien zerschossen, die Mauern geborsten, die Häuser niedergebrannt, doch die Fahne weht auf dem Turm.
211. In diesem Bild wird die Hoffnung des vierten Buches zur Gewissheit: Die Kraft der Burg wohnt nicht im Stein.
212. Der Stein ist beinahe völlig zerstört, und doch steht die Burg, weil die, die sie verteidigten, nicht zurückwichen.
213. Der Schlusssatz des vierten Buches wird so aus einem Versprechen zur Tatsache: Wer dort stand, wich nicht zurück, und darum kann er jetzt noch stehen.
214. Auch auf die große Frage des Romans ist die Antwort gefunden: 2.000 Herzen erwiesen sich als stärker als ein eiserner Ring.
215. Die Steinmauer, die im dritten Buch das Herz besiegte, wurde hier zur Verbündeten des Herzens, weil das Herz sie nun nicht durchbrechen, sondern halten wollte.
216. In dieser Wende liegt der tiefste Gedanke des Romans: Mauer und Herz sind keine Feinde, wenn das Herz auf der Mauer steht.
217. Die Nachricht vom Sieg bei Eger verbreitet sich schnell im Land, und nun wendet sich zum ersten Mal die Richtung des Jahres 1552.
218. Im vierten Buch liefen die Nachrichten wie ein Flächenbrand von Burg zu Burg, immer mit der Kunde eines neuen Falls.
219. Nun läuft auf denselben Wegen ein Freudenfeuer entlang: Es gibt eine Burg, die nicht fiel, es gibt eine Kraft, die das Reich aufgehalten hat.
220. Nach dem Fall von Temesvár, Drégely und Szolnok ist Eger die Burg, die widerstand, und diese Tatsache reicht weit über ihre militärische Bedeutung hinaus.
221. Militärisch hielt der Sieg das Vordringen der Eroberer nach Oberungarn auf und bewahrte das Gebiet der Bergstädte.
222. Moralisch aber bedeutete er noch mehr: Er bewies, dass das Reich nicht unbesiegbar ist.
223. In einem der dunkelsten Jahrhunderte der ungarischen Geschichte wurde Eger zum Sinnbild der Hoffnung, zu einem Licht, das im Dunkel den Weg weist.
224. Hier erhält der Titel des Romans zum ersten Mal seinen vollen Sinn: Die Sterne von Eger sind jene, die im dunklen Jahrhundert ein Licht entzündeten.
225. Der große Ring ist zerbrochen, doch der Roman ist noch nicht zu Ende, denn der kleine Ring hält noch: Das Kind ist noch immer beim abziehenden Heer.
226. Im Augenblick des Sieges mischt sich die Freude der Eltern mit Furcht, denn das abziehende Heer kann auch ihren Sohn mit sich nehmen.
227. Wenn das Kind auf den endlosen Wegen des Reiches verschwindet, sehen sie es vielleicht nie wieder.
228. Der Sieg der Burg ist also noch nicht der Sieg der Familie, und die letzte Spannung des Romans liegt in diesem Unterschied.
229. Das Schicksal des kleinen Rings beginnt mit dem Schicksal seines einstigen Besitzers: Jumurdzsák ereilt vor Eger sein Verhängnis.
230. Der einäugige Verfolger, der ein Leben lang seinen Talisman suchte, findet im Wirbel der Belagerung den Tod.
231. Mit ihm stirbt auch der Wahn, der das ganze Leben eines Menschen um einen Ring herum ordnete.
232. Gárdonyi verspottet ihn auch in seinem Tod nicht: Er zeigt einen Menschen, den sein Aberglaube verzehrt hat und der sein Glück in einem Gegenstand suchte, nicht in sich selbst.
233. Jumurdzsáks Tragödie lässt sich in einem einzigen Satz zusammenfassen: Er glaubte, seine Kraft wohne im Ring, und blieb darum bis zu seinem Lebensende Gefangener des Rings.
234. Die Verteidiger von Eger lernten genau das Gegenteil: Die Kraft wohnt nicht im Gegenstand, nicht im Stein, sondern im Menschen.
235. Ring und Burg tragen so dieselbe Lehre, nur mit umgekehrtem Vorzeichen: Der Aberglaube fällt, der Glaube besteht.
236. Und der Talisman beendet seinen langen Weg, der vom Bachufer über Buda und Konstantinopel bis nach Eger führte.
237. Er begann als Beute eines Kinderstreichs, setzte sich fort als das Leben eines Besessenen und wurde schließlich zum Pfand für das Schicksal eines Kindes.
238. Das dritte Buch sagte voraus, dass der Ring einst Gegenstand eines Handels werden und sich seine Bahn im letzten Buch schließen werde: Nun erfüllt sich diese Voraussage.
239. Die Rückgewinnung des Kindes geschieht jedoch nicht durch Zauber, sondern durch einen menschlichen Handel, so wie im ganzen Roman die menschliche Tat über den Zauber siegt.
240. Der Sohn von Gergely und Éva wird gegen einen in Gefangenschaft geratenen türkischen Jungen ausgetauscht, und die beiden Kinder tauschen zwischen den beiden Lagern die Plätze.
241. Kind gegen Kind: In diesem Tausch schließt sich die Symmetrie des Romans vollkommen.
242. Der Roman begann mit geraubten Kindern am Bachufer und endet mit einem zurückgegebenen Kind an den Mauern von Eger.
243. Der Tausch gibt auf beiden Seiten einer Familie ihr Kind zurück, und Gárdonyis humaner Blick umfängt hier, auf den letzten Seiten, auch das türkische Kind.
244. Es gibt kein siegreiches und kein besiegtes Kind, nur 2 kleine Jungen, die heimkehren dürfen und denen der Krieg ihre Zukunft nicht nehmen konnte.
245. Der Roman der Sterne von Eger bleibt so bis zum letzten Augenblick sich selbst treu: ein Epos, geschrieben nicht aus Hass, sondern aus Menschlichkeit.
246. Dann kommt die stillste und zugleich größte Szene des Romans: Die Eltern schließen ihr Kind wieder in die Arme.
247. In diesem Augenblick braucht es keine großen Worte; der Lärm des Kampfes ist verklungen, und es gibt nur eine Familie, die wieder beisammen ist.
248. Die Familie Bornemissza wird wiedervereint, und damit zerspringt auch der kleine Ring endgültig: Das Kind ist keine Geisel mehr, sondern wieder ein Sohn, der zu seinen Eltern gehört.
249. Beide Ringe sind zerbrochen, und am Ende des Romans bleibt nur ein einziger Ring, der nicht zerbricht: der Kreis, den die einander haltenden Hände der Familie bilden.
250. Dieser Ring schließt nicht ein, sondern hält zusammen; er bedroht nicht, sondern schützt, und darin unterscheidet er sich von allen anderen Ringen, die im Roman vorkamen.
251. Gergely musste am Ende nicht zwischen Mauer und Herz wählen: Indem er die Mauer hielt, rettete er auch sein Kind.
252. Wäre die Burg gefallen, wäre das Kind Gefangener des Reiches geblieben; weil die Burg standhielt, konnte das Kind heimkehren.
253. Pflicht und Liebe, die einander im vierten Buch zerrissen, erweisen sich am Ende als Verbündete.
254. Der Gedanke der Abschiedsszene, dass Liebe und Pflicht Spiegelbilder voneinander sind, bewahrheitet sich so für den ganzen Roman.
255. Die Familie kehrt danach ins Leben zurück, und aus Überlebenden werden wieder Lebende, die nicht auf die Trümmer, sondern in die Zukunft blicken.
256. Das Kind ist die Zukunft, und mit seiner Rettung bleibt auch die Kette der Generationen unversehrt.
257. Die Stabübergabe des zweiten Buches, in der die Älteren den Stab an die Jüngeren weitergaben, setzt sich hier fort: Gergely und Éva können nun selbst weitergeben, was sie empfingen.
258. Das neue Leben, das die Familie beginnt, ist nicht sorgenfrei, denn das Land ist noch immer in 3 Teile zerrissen, und der Krieg ist nicht zu Ende.
259. Doch dieses Leben beginnt schon mit dem Bewusstsein des Sieges: mit der Gewissheit, dass auch die Wenigen gegen die Vielen bestehen können.
260. So schließt sich der private Faden des Romans, der am Bachufer begann und ein Leben lang den Weg der großen Geschichte begleitete.
261. Am Ende des fünften Buches lohnt es sich, noch einmal auf den ganzen Roman zurückzublicken, so wie der Wanderer vom Berggipfel auf den zurückgelegten Weg zurückschaut.
262. Der Weg führte vom Bach nach Buda, von Buda nach Konstantinopel, von Konstantinopel nach Eger, und jede Station war eine Stufe.
263. Das Buch der Kindheit lehrte den Mut, das Buch des Verlustes die Trauer, das Buch des Scheiterns die Treue, das Buch der Bedrängnis das Ausharren.
264. Das fünfte Buch vereint all dies: Der Sieg entsteht aus Mut, Trauer, Treue und Ausharren.
265. Aus den Kindern vom Bachufer, die vor einem Türken flohen, wurden Erwachsene, die einem Reich standhielten.
266. Auch die Motive schließen sich: Der Weg des Rings endet, die Frage nach Mauer und Herz erhält ihre Antwort, die Verkleidung fällt, die Kette der Generationen setzt sich fort.
267. Selbst das Schicksal des gefangenen Löwen Bálint Török erhält einen Sinn: Was Buda verlor und was die Sieben Türme verschlangen, ließ Eger nicht verloren gehen.
268. Das dritte Buch versprach, dass die Stimme des gefangenen Löwen bis zwischen die Mauern von Eger hinüberklingen werde, und dieses Versprechen wird hier wahr.
269. Die Komposition des Romans gleicht so einem großen Gewölbebogen, dessen Schlussstein das fünfte Buch an seinen Platz setzt.
270. Der Roman endet im Augenblick des Sieges, doch die Geschichte hält nicht dort an, wo der Roman verstummt.
271. Der wirkliche Gergely Bornemissza wurde nach der Belagerung selbst Hauptmann von Eger, geriet jedoch bald darauf in türkische Gefangenschaft.
272. Er wurde nach Konstantinopel verschleppt und dort 1555 hingerichtet, der Überlieferung nach gerade in den Sieben Türmen, wo einst auch Bálint Török gefangen gewesen war.
273. Die Geschichte zeichnet so einen bitteren Kreis, den der Roman bewusst verschweigt: Der Held gelangt dorthin, woraus er einst seinen Gönner befreien wollte.
274. Auch István Dobós späteres Schicksal war nicht ungetrübt: Trotz seiner Verdienste musste er eine jahrelange ungerechte Haft erleiden.
275. Eger selbst hielt nur 4 Jahrzehnte stand: 1596 fiel die Burg doch in die Hände der Osmanen.
276. Gárdonyi legt dennoch im Augenblick des Sieges die Feder nieder, weil er keine Chronik, sondern ein Sinnbild schreiben wollte.
277. Ein Sinnbild kennt keine spätere Niederlage: Der Herbst 1552 bleibt im ungarischen Gedächtnis für immer der Herbst des Ausharrens und des Sieges.
278. Die Erinnerung an die Belagerung von Eger bewahrt neben dem Roman auch eine seltsame Legende, die von den Kellern der Burg aus ihren Weg nahm.
279. Der Sage nach tranken die Verteidiger in den Kampfpausen kräftigen roten Wein aus Eger, und die türkischen Soldaten hielten den Wein, der ihnen in den Bart rann, für Stierblut.
280. Sie meinten, die Kraft der Ungarn entspringe diesem geheimnisvollen Trank, und daher erhielt der bis heute berühmte Egri Bikavér („Erlauer Stierblut“) seinen Namen.
281. Die Legende passt gut zur Gedankenwelt des Romans: Das abergläubische Auge sieht Zauber dort, wo in Wahrheit der Mut am Werk ist.
282. Der Ausdruck „egri csillagok“ hat unterdessen auch in der ungarischen Sprache ein Eigenleben gewonnen und ist zum Synonym für heldenhaftes Standhalten geworden.
283. Der Roman wurde eines der meistgelesenen Werke der ungarischen Literatur und in zahlreiche Sprachen übersetzt, sodass auch die weite Welt die Sterne von Eger kennenlernen konnte.
284. Die Schullektüre, die Burgbesuche und der Film von 1968, von denen im Zusammenhang mit dem vierten Buch schon die Rede war, hielten dieses Erbe über Generationen lebendig.
285. Die Botschaft des Romans ist jedoch mehr als eine nationale Heldengeschichte: Sie handelt davon, dass Zusammenhalt stärker ist als Zwietracht, Wissen stärker als Aberglaube, Treue stärker als Furcht.
286. Für den Leser von 1899, der nach den Millenniumsfeiern über die Zukunft der Nation nachdachte, war dieser Roman zugleich Erinnerung und Wegweisung.
287. Dem heutigen Leser aber stellt er Fragen, die in jeder Zeit aktuell sind: Wozu ist die Gemeinschaft fähig, und was ist der Einzelne in der Gemeinschaft wert?
288. Gárdonyi gibt auf diese Frage im fünften Buch die Antwort: Die Gemeinschaft ist zu allem fähig, wenn jedes ihrer Mitglieder an seinem Platz steht.
289. Und der Einzelne wird gerade in der Gemeinschaft groß, so wie auch der Stern erst im Sternbild Gestalt und Namen erhält.
290. Im fünften Buch erklingt nach dem Lärm des Kampfes die Stille, nach dem Sieg die Dankbarkeit, nach der Dankbarkeit der Friede, wie im letzten Satz eines Musikstücks.
291. In der ersten Nacht nach der Belagerung legt sich wieder Dunkelheit über das Tal von Eger, doch es ist eine andere Dunkelheit als in den Nächten des vierten Buches.
292. Die tausend Feuer des Lagers sind erloschen, das auf die Erde gefallene feindliche Firmament ist verschwunden, und das Tal ruht still und dunkel.
293. Darüber aber leuchten die wirklichen Sterne, genauso wie in jeder Nacht der Belagerung, nur trübt jetzt nichts mehr ihr Licht.
294. Auf die Frage des vierten Buches, ob sich die irdischen Feuer oder die himmlischen Sterne als stärker erweisen, gibt es nun die Antwort: Die Feuer erlöschen, die Sterne bleiben.
295. Auf der Mauer hält kein einsamer Vater mehr Wache, und irgendwo im Dunkel wacht kein geraubtes Kind mehr.
296. Ein Vater, eine Mutter und ein Kind stehen zusammen zwischen den Trümmern, und über ihnen leuchtet derselbe Himmel, der einst auch über dem Bachufer leuchtete.
297. Der Roman kehrt damit zu seinem Anfang zurück: Vom Plätschern des Baches bis zur Stille der Sterne schließt sich ein einziger großer Kreis, der nicht mehr bedroht, sondern bewahrt.
298. Die Sterne von Eger aber leuchten nicht am Himmel: Es sind jene, die 39 Tage lang auf der Mauer standen, Männer, Frauen, Alte und Kinder.
299. Ihr Licht erreicht uns wie das Licht ferner Sterne, das noch Jahrhunderte, nachdem es aufbrach, leuchtet.
300. Die dort standen, wichen nicht zurück, und darum leuchten sie noch heute.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.