046 thema 8

---

Thema 46 – Höflichkeit und Umgangsformen

Stufe 8 – sehr anspruchsvoll, Fachbegriffe (10 Kurzgeschichten mit je 9 Sätzen)

1. Kurzgeschichte – A tegezés és a magázás – Duzen und Siezen

1. Laura, egy müncheni egyetemista, egy budapesti nyelviskolában kezdte meg a tanulmányait. – Laura, eine Münchner Studentin, begann ihr Studium an einer Budapester Sprachschule.

2. Az első órán a tanár elmagyarázta, hogy a magyarban két alapvető megszólítási mód létezik: a tegezés (Duzen) és a magázás (Siezen). – In der ersten Stunde erklärte der Lehrer, dass es im Ungarischen zwei grundlegende Anredeweisen gibt: das Duzen und das Siezen.

3. A tegezés a második személyű igealakokat használja, például: „Hogy vagy?” – Das Duzen verwendet die Verbformen der zweiten Person, zum Beispiel: „Wie geht es dir?“

4. A magázás viszont formailag harmadik személyű (dritte Person), például: „Hogy van?” – Das Siezen dagegen ist formal die dritte Person, zum Beispiel: „Wie geht es Ihnen?“

5. Laura meglepődött, hogy a németben a „Sie” többes számú alak, a magyarban viszont egyes számú harmadik személy. – Laura war überrascht, dass „Sie“ im Deutschen eine Pluralform ist, im Ungarischen dagegen die dritte Person Singular.

6. A tanár hozzátette, hogy a magyarban a tegezés az utóbbi évtizedekben sokkal szélesebb körben elterjedt, mint a németben. – Der Lehrer fügte hinzu, dass sich das Duzen im Ungarischen in den letzten Jahrzehnten viel weiter verbreitet hat als im Deutschen.

7. Sok munkahelyen, sportklubban és a fiatalok között már az első perctől tegeződnek. – An vielen Arbeitsplätzen, in Sportvereinen und unter jungen Leuten duzt man sich schon von der ersten Minute an.

8. A tegeződés felajánlása (das Angebot des Duzens) hagyományosan az idősebb vagy magasabb rangú fél joga. – Das Angebot des Duzens ist traditionell das Recht der älteren oder ranghöheren Person.

9. Laura még aznap este megkérdezte a szállásadónőjét: „Tegeződhetünk?” – és a válasz egy nevető „Persze!” volt. – Laura fragte noch am selben Abend ihre Vermieterin: „Können wir uns duzen?“ – und die Antwort war ein lachendes „Klar!“.

(aufklappen)magyarul

1. Laura, egy müncheni egyetemista, egy budapesti nyelviskolában kezdte meg a tanulmányait.

2. Az első órán a tanár elmagyarázta, hogy a magyarban két alapvető megszólítási mód létezik: a tegezés (Duzen) és a magázás (Siezen).

3. A tegezés a második személyű igealakokat használja, például: „Hogy vagy?”

4. A magázás viszont formailag harmadik személyű (dritte Person), például: „Hogy van?”

5. Laura meglepődött, hogy a németben a „Sie” többes számú alak, a magyarban viszont egyes számú harmadik személy.

6. A tanár hozzátette, hogy a magyarban a tegezés az utóbbi évtizedekben sokkal szélesebb körben elterjedt, mint a németben.

7. Sok munkahelyen, sportklubban és a fiatalok között már az első perctől tegeződnek.

8. A tegeződés felajánlása (das Angebot des Duzens) hagyományosan az idősebb vagy magasabb rangú fél joga.

9. Laura még aznap este megkérdezte a szállásadónőjét: „Tegeződhetünk?” – és a válasz egy nevető „Persze!” volt.

(aufklappen)német

1. Laura, eine Münchner Studentin, begann ihr Studium an einer Budapester Sprachschule.

2. In der ersten Stunde erklärte der Lehrer, dass es im Ungarischen zwei grundlegende Anredeweisen gibt: das Duzen und das Siezen.

3. Das Duzen verwendet die Verbformen der zweiten Person, zum Beispiel: „Wie geht es dir?“

4. Das Siezen dagegen ist formal die dritte Person, zum Beispiel: „Wie geht es Ihnen?“

5. Laura war überrascht, dass „Sie“ im Deutschen eine Pluralform ist, im Ungarischen dagegen die dritte Person Singular.

6. Der Lehrer fügte hinzu, dass sich das Duzen im Ungarischen in den letzten Jahrzehnten viel weiter verbreitet hat als im Deutschen.

7. An vielen Arbeitsplätzen, in Sportvereinen und unter jungen Leuten duzt man sich schon von der ersten Minute an.

8. Das Angebot des Duzens ist traditionell das Recht der älteren oder ranghöheren Person.

9. Laura fragte noch am selben Abend ihre Vermieterin: „Können wir uns duzen?“ – und die Antwort war ein lachendes „Klar!“.

2. Kurzgeschichte – Az önözés és a maga – Siezen mit „Ön“ und mit „maga“

1. Tamás, aki egy bank ügyfélszolgálatán dolgozik, a betanításon részletes nyelvi útmutatót kapott. – Tamás, der im Kundenservice einer Bank arbeitet, erhielt bei der Einarbeitung einen ausführlichen sprachlichen Leitfaden.

2. Az útmutató szerint az ügyfeleket mindig önözni (mit „Ön“ siezen) kell, soha nem szabad „maga”-zni. – Laut dem Leitfaden müssen die Kunden immer mit „Ön“ gesiezt werden, niemals darf man „maga“ verwenden.

3. Az „Ön” névmás (Pronomen) a hivatalos és semleges udvariassági forma. – Das Pronomen „Ön“ ist die offizielle und neutrale Höflichkeitsform.

4. A „maga” névmás ezzel szemben hangsúlyozva távolságtartónak vagy akár lekezelőnek is hathat. – Das Pronomen „maga“ kann dagegen, wenn es betont wird, distanziert oder sogar herablassend wirken.

5. Egy vitában elhangzó „Maga mit képzel?” kifejezetten sértő (beleidigend) mondat. – Ein im Streit gefallenes „Was bilden Sie sich ein?“ mit „maga“ ist ein ausgesprochen beleidigender Satz.

6. Ugyanakkor Tamás nagyszülei ötven év házasság után is kedvesen magázzák egymást. – Gleichzeitig siezen sich Tamás’ Großeltern nach fünfzig Jahren Ehe immer noch liebevoll mit „maga“.

7. A nyelvészek ezt a jelenséget úgy magyarázzák, hogy a névmás jelentését mindig a kontextus (Kontext) és a hanglejtés (Intonation) határozza meg. – Die Sprachwissenschaftler erklären dieses Phänomen damit, dass die Bedeutung des Pronomens stets vom Kontext und von der Intonation bestimmt wird.

8. A legbiztonságosabb megoldás gyakran az, ha a névmást teljesen elhagyjuk, és csak az igealakot használjuk: „Mit parancsol?” – Die sicherste Lösung ist oft, das Pronomen ganz wegzulassen und nur die Verbform zu verwenden: „Was wünschen Sie?“

9. Tamás azóta tudatosan kerüli a névmásokat, és az ügyfelek elégedettsége érezhetően nőtt. – Tamás vermeidet seitdem bewusst die Pronomen, und die Zufriedenheit der Kunden ist spürbar gestiegen.

(aufklappen)magyarul

1. Tamás, aki egy bank ügyfélszolgálatán dolgozik, a betanításon részletes nyelvi útmutatót kapott.

2. Az útmutató szerint az ügyfeleket mindig önözni (mit „Ön“ siezen) kell, soha nem szabad „maga”-zni.

3. Az „Ön” névmás (Pronomen) a hivatalos és semleges udvariassági forma.

4. A „maga” névmás ezzel szemben hangsúlyozva távolságtartónak vagy akár lekezelőnek is hathat.

5. Egy vitában elhangzó „Maga mit képzel?” kifejezetten sértő (beleidigend) mondat.

6. Ugyanakkor Tamás nagyszülei ötven év házasság után is kedvesen magázzák egymást.

7. A nyelvészek ezt a jelenséget úgy magyarázzák, hogy a névmás jelentését mindig a kontextus (Kontext) és a hanglejtés (Intonation) határozza meg.

8. A legbiztonságosabb megoldás gyakran az, ha a névmást teljesen elhagyjuk, és csak az igealakot használjuk: „Mit parancsol?”

9. Tamás azóta tudatosan kerüli a névmásokat, és az ügyfelek elégedettsége érezhetően nőtt.

(aufklappen)német

1. Tamás, der im Kundenservice einer Bank arbeitet, erhielt bei der Einarbeitung einen ausführlichen sprachlichen Leitfaden.

2. Laut dem Leitfaden müssen die Kunden immer mit „Ön“ gesiezt werden, niemals darf man „maga“ verwenden.

3. Das Pronomen „Ön“ ist die offizielle und neutrale Höflichkeitsform.

4. Das Pronomen „maga“ kann dagegen, wenn es betont wird, distanziert oder sogar herablassend wirken.

5. Ein im Streit gefallenes „Was bilden Sie sich ein?“ mit „maga“ ist ein ausgesprochen beleidigender Satz.

6. Gleichzeitig siezen sich Tamás’ Großeltern nach fünfzig Jahren Ehe immer noch liebevoll mit „maga“.

7. Die Sprachwissenschaftler erklären dieses Phänomen damit, dass die Bedeutung des Pronomens stets vom Kontext und von der Intonation bestimmt wird.

8. Die sicherste Lösung ist oft, das Pronomen ganz wegzulassen und nur die Verbform zu verwenden: „Was wünschen Sie?“

9. Tamás vermeidet seitdem bewusst die Pronomen, und die Zufriedenheit der Kunden ist spürbar gestiegen.

3. Kurzgeschichte – A tetszikezés – Die Anrede mit „tetszik“

1. A kis Emma a nagymamájával ment be a patikába, és figyelte, hogyan beszél a gyógyszerész. – Die kleine Emma ging mit ihrer Großmutter in die Apotheke und beobachtete, wie der Apotheker sprach.

2. „Mit tetszik kérni?” – kérdezte a fiatal gyógyszerész a nagymamától. – „Was möchten Sie, bitte?“, fragte der junge Apotheker die Großmutter.

3. Emma otthon megkérdezte, miért mondják a felnőttek az idős embereknek, hogy „tetszik”. – Zu Hause fragte Emma, warum die Erwachsenen zu älteren Menschen „tetszik“ sagen.

4. A nagymama elmagyarázta, hogy ez a tetszikezés (Anrede mit dem Hilfsverb „tetszik“), amely a magyar nyelv sajátos udvariassági formája. – Die Großmutter erklärte, dass das die Anrede mit dem Hilfsverb „tetszik“ ist, eine besondere Höflichkeitsform der ungarischen Sprache.

5. A „tetszik” igét főnévi igenévvel (Infinitiv) kapcsoljuk össze, például: „Hová tetszik menni?” – Das Verb „tetszik“ wird mit dem Infinitiv verbunden, zum Beispiel: „Wohin gehen Sie?“

6. Ezt a formát főleg gyerekek használják felnőttekkel, illetve fiatalabbak idősebbekkel szemben. – Diese Form verwenden vor allem Kinder gegenüber Erwachsenen sowie Jüngere gegenüber Älteren.

7. A nagymama hozzátette, hogy egyes idős nők ezt kedvesnek, mások viszont öregítőnek (älter machend) érzik. – Die Großmutter fügte hinzu, dass manche älteren Frauen das als liebenswürdig, andere dagegen als älter machend empfinden.

8. Emma elgondolkodott, és megkérdezte, hogy akkor ő mit mondjon a tanító néninek. – Emma dachte nach und fragte, was sie dann zur Lehrerin sagen solle.

9. „Neked, kincsem, a tetszikezés a legjobb választás, amíg a tanító néni mást nem kér” – mosolygott a nagymama. – „Für dich, mein Schatz, ist die Anrede mit ‚tetszik‘ die beste Wahl, solange die Lehrerin nichts anderes wünscht“, lächelte die Großmutter.

(aufklappen)magyarul

1. A kis Emma a nagymamájával ment be a patikába, és figyelte, hogyan beszél a gyógyszerész.

2. „Mit tetszik kérni?” – kérdezte a fiatal gyógyszerész a nagymamától.

3. Emma otthon megkérdezte, miért mondják a felnőttek az idős embereknek, hogy „tetszik”.

4. A nagymama elmagyarázta, hogy ez a tetszikezés (Anrede mit dem Hilfsverb „tetszik“), amely a magyar nyelv sajátos udvariassági formája.

5. A „tetszik” igét főnévi igenévvel (Infinitiv) kapcsoljuk össze, például: „Hová tetszik menni?”

6. Ezt a formát főleg gyerekek használják felnőttekkel, illetve fiatalabbak idősebbekkel szemben.

7. A nagymama hozzátette, hogy egyes idős nők ezt kedvesnek, mások viszont öregítőnek (älter machend) érzik.

8. Emma elgondolkodott, és megkérdezte, hogy akkor ő mit mondjon a tanító néninek.

9. „Neked, kincsem, a tetszikezés a legjobb választás, amíg a tanító néni mást nem kér” – mosolygott a nagymama.

(aufklappen)német

1. Die kleine Emma ging mit ihrer Großmutter in die Apotheke und beobachtete, wie der Apotheker sprach.

2. „Was möchten Sie, bitte?“, fragte der junge Apotheker die Großmutter.

3. Zu Hause fragte Emma, warum die Erwachsenen zu älteren Menschen „tetszik“ sagen.

4. Die Großmutter erklärte, dass das die Anrede mit dem Hilfsverb „tetszik“ ist, eine besondere Höflichkeitsform der ungarischen Sprache.

5. Das Verb „tetszik“ wird mit dem Infinitiv verbunden, zum Beispiel: „Wohin gehen Sie?“

6. Diese Form verwenden vor allem Kinder gegenüber Erwachsenen sowie Jüngere gegenüber Älteren.

7. Die Großmutter fügte hinzu, dass manche älteren Frauen das als liebenswürdig, andere dagegen als älter machend empfinden.

8. Emma dachte nach und fragte, was sie dann zur Lehrerin sagen solle.

9. „Für dich, mein Schatz, ist die Anrede mit ‚tetszik‘ die beste Wahl, solange die Lehrerin nichts anderes wünscht“, lächelte die Großmutter.

4. Kurzgeschichte – A néni és a bácsi – Die Anrede „néni“ und „bácsi“

1. Stefan, egy Pécsre költözött német nyugdíjas, először nagyon meglepődött, amikor a szomszéd gyerekek „Stefan bácsinak” szólították. – Stefan, ein nach Pécs gezogener deutscher Rentner, war zuerst sehr überrascht, als die Nachbarskinder ihn „Onkel Stefan“ nannten.

2. Azt hitte, hogy a gyerekek rokonnak tartják, vagy valamit félreértettek. – Er dachte, die Kinder hielten ihn für einen Verwandten oder hätten etwas missverstanden.

3. A magyar felesége elmagyarázta, hogy a „bácsi” és a „néni” rokonsági megszólítás (verwandtschaftliche Anrede), amelyet idegenekkel szemben is használnak. – Seine ungarische Frau erklärte, dass „bácsi“ und „néni“ verwandtschaftliche Anreden sind, die man auch gegenüber Fremden verwendet.

4. A keresztnév (Vorname) után állnak, és a tisztelet mellett bizalmas közelséget is kifejeznek. – Sie stehen nach dem Vornamen und drücken neben Respekt auch eine vertraute Nähe aus.

5. A gyerekek így mutatják ki, hogy tisztelik a felnőttet, de nem tartják idegennek. – Die Kinder zeigen damit, dass sie den Erwachsenen respektieren, ihn aber nicht als Fremden betrachten.

6. A felnőttek egymás között ritkábban használják, és egy harmincéves nőt „néninek” szólítani már sértő lehet. – Erwachsene verwenden es untereinander seltener, und eine dreißigjährige Frau mit „néni“ anzusprechen, kann schon kränkend sein.

7. Stefan elismerte, hogy a németben nincs ennek megfelelő szó, a „Herr Müller” túl hideg, a „Stefan” pedig túl közvetlen lenne. – Stefan räumte ein, dass es im Deutschen kein entsprechendes Wort gibt; „Herr Müller“ wäre zu kalt und „Stefan“ zu direkt.

8. Idővel megszerette a megszólítást, mert úgy érezte, hogy befogadták a közösségbe. – Mit der Zeit gewann er die Anrede lieb, weil er das Gefühl hatte, in die Gemeinschaft aufgenommen worden zu sein.

9. Amikor egy új kisfiú a szomszédban „Stefan úrnak” szólította, ő maga javasolta neki, hogy inkább bácsizza. – Als ein neuer kleiner Junge in der Nachbarschaft ihn „Herr Stefan“ nannte, schlug er selbst ihm vor, ihn lieber „bácsi“ zu nennen.

(aufklappen)magyarul

1. Stefan, egy Pécsre költözött német nyugdíjas, először nagyon meglepődött, amikor a szomszéd gyerekek „Stefan bácsinak” szólították.

2. Azt hitte, hogy a gyerekek rokonnak tartják, vagy valamit félreértettek.

3. A magyar felesége elmagyarázta, hogy a „bácsi” és a „néni” rokonsági megszólítás (verwandtschaftliche Anrede), amelyet idegenekkel szemben is használnak.

4. A keresztnév (Vorname) után állnak, és a tisztelet mellett bizalmas közelséget is kifejeznek.

5. A gyerekek így mutatják ki, hogy tisztelik a felnőttet, de nem tartják idegennek.

6. A felnőttek egymás között ritkábban használják, és egy harmincéves nőt „néninek” szólítani már sértő lehet.

7. Stefan elismerte, hogy a németben nincs ennek megfelelő szó, a „Herr Müller” túl hideg, a „Stefan” pedig túl közvetlen lenne.

8. Idővel megszerette a megszólítást, mert úgy érezte, hogy befogadták a közösségbe.

9. Amikor egy új kisfiú a szomszédban „Stefan úrnak” szólította, ő maga javasolta neki, hogy inkább bácsizza.

(aufklappen)német

1. Stefan, ein nach Pécs gezogener deutscher Rentner, war zuerst sehr überrascht, als die Nachbarskinder ihn „Onkel Stefan“ nannten.

2. Er dachte, die Kinder hielten ihn für einen Verwandten oder hätten etwas missverstanden.

3. Seine ungarische Frau erklärte, dass „bácsi“ und „néni“ verwandtschaftliche Anreden sind, die man auch gegenüber Fremden verwendet.

4. Sie stehen nach dem Vornamen und drücken neben Respekt auch eine vertraute Nähe aus.

5. Die Kinder zeigen damit, dass sie den Erwachsenen respektieren, ihn aber nicht als Fremden betrachten.

6. Erwachsene verwenden es untereinander seltener, und eine dreißigjährige Frau mit „néni“ anzusprechen, kann schon kränkend sein.

7. Stefan räumte ein, dass es im Deutschen kein entsprechendes Wort gibt; „Herr Müller“ wäre zu kalt und „Stefan“ zu direkt.

8. Mit der Zeit gewann er die Anrede lieb, weil er das Gefühl hatte, in die Gemeinschaft aufgenommen worden zu sein.

9. Als ein neuer kleiner Junge in der Nachbarschaft ihn „Herr Stefan“ nannte, schlug er selbst ihm vor, ihn lieber „bácsi“ zu nennen.

5. Kurzgeschichte – A névsorrend – Die Namensreihenfolge

1. Julia egy magyar céghez került, és az első napon kapott egy névsort a kollégáiról. – Julia kam zu einer ungarischen Firma und bekam am ersten Tag eine Namensliste ihrer Kollegen.

2. A listán olyan nevek álltak, mint „Kiss Péter” és „Tóth Mária”, és Julia először azt hitte, hogy Kiss a keresztnév. – Auf der Liste standen Namen wie „Kiss Péter“ und „Tóth Mária“, und Julia glaubte zuerst, Kiss sei der Vorname.

3. A kollégája elmagyarázta, hogy a magyarban a családnév (Familienname) áll elöl, és utána következik az utónév (Vorname). – Ihr Kollege erklärte, dass im Ungarischen der Familienname vorne steht und danach der Vorname folgt.

4. Ezt keleti névsorrendnek (östliche Namensreihenfolge) is nevezik, és Európában csak a magyar nyelvben általános. – Man nennt das auch östliche Namensreihenfolge, und in Europa ist sie nur im Ungarischen allgemein üblich.

5. Hivatalos megszólításnál a vezetéknév után áll a cím: „Kiss úr” vagy „Tóth asszony”. – Bei offizieller Anrede steht der Titel nach dem Nachnamen: „Herr Kiss“ oder „Frau Tóth“.

6. Külföldi partnerekkel szemben azonban sok magyar megfordítja a sorrendet, hogy elkerülje a félreértést. – Gegenüber ausländischen Partnern drehen jedoch viele Ungarn die Reihenfolge um, um Missverständnisse zu vermeiden.

7. Julia megtudta azt is, hogy a névjegykártyán (Visitenkarte) ezért a családnevet gyakran nagybetűvel írják. – Julia erfuhr auch, dass der Familienname auf der Visitenkarte deshalb oft in Großbuchstaben geschrieben wird.

8. Egy e-mailben először „Kedves Péter!” helyett „Kedves Kiss!” megszólítást írt, amin a címzett jót nevetett. – In einer E-Mail schrieb sie zuerst „Liebe Kiss!“ statt „Lieber Péter!“, worüber der Empfänger herzlich lachte.

9. A hiba után Julia egy kis táblázatot készített magának, amelyben minden kolléga nevét helyes sorrendben jegyezte fel. – Nach dem Fehler legte Julia sich eine kleine Tabelle an, in der sie die Namen aller Kollegen in der richtigen Reihenfolge notierte.

(aufklappen)magyarul

1. Julia egy magyar céghez került, és az első napon kapott egy névsort a kollégáiról.

2. A listán olyan nevek álltak, mint „Kiss Péter” és „Tóth Mária”, és Julia először azt hitte, hogy Kiss a keresztnév.

3. A kollégája elmagyarázta, hogy a magyarban a családnév (Familienname) áll elöl, és utána következik az utónév (Vorname).

4. Ezt keleti névsorrendnek (östliche Namensreihenfolge) is nevezik, és Európában csak a magyar nyelvben általános.

5. Hivatalos megszólításnál a vezetéknév után áll a cím: „Kiss úr” vagy „Tóth asszony”.

6. Külföldi partnerekkel szemben azonban sok magyar megfordítja a sorrendet, hogy elkerülje a félreértést.

7. Julia megtudta azt is, hogy a névjegykártyán (Visitenkarte) ezért a családnevet gyakran nagybetűvel írják.

8. Egy e-mailben először „Kedves Péter!” helyett „Kedves Kiss!” megszólítást írt, amin a címzett jót nevetett.

9. A hiba után Julia egy kis táblázatot készített magának, amelyben minden kolléga nevét helyes sorrendben jegyezte fel.

(aufklappen)német

1. Julia kam zu einer ungarischen Firma und bekam am ersten Tag eine Namensliste ihrer Kollegen.

2. Auf der Liste standen Namen wie „Kiss Péter“ und „Tóth Mária“, und Julia glaubte zuerst, Kiss sei der Vorname.

3. Ihr Kollege erklärte, dass im Ungarischen der Familienname vorne steht und danach der Vorname folgt.

4. Man nennt das auch östliche Namensreihenfolge, und in Europa ist sie nur im Ungarischen allgemein üblich.

5. Bei offizieller Anrede steht der Titel nach dem Nachnamen: „Herr Kiss“ oder „Frau Tóth“.

6. Gegenüber ausländischen Partnern drehen jedoch viele Ungarn die Reihenfolge um, um Missverständnisse zu vermeiden.

7. Julia erfuhr auch, dass der Familienname auf der Visitenkarte deshalb oft in Großbuchstaben geschrieben wird.

8. In einer E-Mail schrieb sie zuerst „Liebe Kiss!“ statt „Lieber Péter!“, worüber der Empfänger herzlich lachte.

9. Nach dem Fehler legte Julia sich eine kleine Tabelle an, in der sie die Namen aller Kollegen in der richtigen Reihenfolge notierte.

6. Kurzgeschichte – A -né képző – Das Suffix „-né“

1. Egy régi családi levéltárban Bettina egy meghívót talált a nagymamája esküvőjéről. – In einem alten Familienarchiv fand Bettina eine Einladung zur Hochzeit ihrer Großmutter.

2. A borítékon ez állt: „Nagy Józsefné úrasszony részére”. – Auf dem Umschlag stand: „An Frau Nagy Józsefné“.

3. Magyar férje elmagyarázta, hogy a -né képző (Suffix „-né“) a férjezett nő nevét jelöli a férje neve alapján. – Ihr ungarischer Mann erklärte, dass das Suffix „-né“ den Namen einer verheirateten Frau auf Grundlage des Namens ihres Mannes kennzeichnet.

4. A „Nagy Józsefné” tehát szó szerint azt jelenti: „Nagy József felesége”. – „Nagy Józsefné“ bedeutet also wörtlich: „die Frau von József Nagy“.

5. A mai házasságkötéskor (Eheschließung) a nők több névviselési forma (Form der Namensführung) közül választhatnak. – Bei der heutigen Eheschließung können Frauen zwischen mehreren Formen der Namensführung wählen.

6. Van, aki megtartja a saját nevét, van, aki „Nagyné Kovács Anna” formát választ, és van, aki a hagyományos alakot. – Manche behalten ihren eigenen Namen, manche wählen die Form „Nagyné Kovács Anna“, und manche die traditionelle Form.

7. A hivatalos levelezésben (Korrespondenz) ezért mindig érdemes megnézni, hogyan írja alá magát a címzett. – In der offiziellen Korrespondenz lohnt es sich deshalb immer nachzusehen, wie sich die Empfängerin selbst unterschreibt.

8. Bettina érdeklődve kérdezte, hogy a mai fiatal nők közül hányan választják még a „-né” formát. – Bettina fragte interessiert, wie viele der jungen Frauen heute noch die Form mit „-né“ wählen.

9. A férje szerint egyre kevesebben, de vidéken és az idősebbek körében még ma is gyakori. – Laut ihrem Mann immer weniger, aber auf dem Land und unter Älteren ist sie noch heute verbreitet.

(aufklappen)magyarul

1. Egy régi családi levéltárban Bettina egy meghívót talált a nagymamája esküvőjéről.

2. A borítékon ez állt: „Nagy Józsefné úrasszony részére”.

3. Magyar férje elmagyarázta, hogy a -né képző (Suffix „-né“) a férjezett nő nevét jelöli a férje neve alapján.

4. A „Nagy Józsefné” tehát szó szerint azt jelenti: „Nagy József felesége”.

5. A mai házasságkötéskor (Eheschließung) a nők több névviselési forma (Form der Namensführung) közül választhatnak.

6. Van, aki megtartja a saját nevét, van, aki „Nagyné Kovács Anna” formát választ, és van, aki a hagyományos alakot.

7. A hivatalos levelezésben (Korrespondenz) ezért mindig érdemes megnézni, hogyan írja alá magát a címzett.

8. Bettina érdeklődve kérdezte, hogy a mai fiatal nők közül hányan választják még a „-né” formát.

9. A férje szerint egyre kevesebben, de vidéken és az idősebbek körében még ma is gyakori.

(aufklappen)német

1. In einem alten Familienarchiv fand Bettina eine Einladung zur Hochzeit ihrer Großmutter.

2. Auf dem Umschlag stand: „An Frau Nagy Józsefné“.

3. Ihr ungarischer Mann erklärte, dass das Suffix „-né“ den Namen einer verheirateten Frau auf Grundlage des Namens ihres Mannes kennzeichnet.

4. „Nagy Józsefné“ bedeutet also wörtlich: „die Frau von József Nagy“.

5. Bei der heutigen Eheschließung können Frauen zwischen mehreren Formen der Namensführung wählen.

6. Manche behalten ihren eigenen Namen, manche wählen die Form „Nagyné Kovács Anna“, und manche die traditionelle Form.

7. In der offiziellen Korrespondenz lohnt es sich deshalb immer nachzusehen, wie sich die Empfängerin selbst unterschreibt.

8. Bettina fragte interessiert, wie viele der jungen Frauen heute noch die Form mit „-né“ wählen.

9. Laut ihrem Mann immer weniger, aber auf dem Land und unter Älteren ist sie noch heute verbreitet.

7. Kurzgeschichte – A doktor úr és a tanár úr – Titel in der Anrede

1. Bernd, egy német mérnök, egy magyar partnercég értekezletén vett részt Győrben. – Bernd, ein deutscher Ingenieur, nahm an einer Besprechung einer ungarischen Partnerfirma in Győr teil.

2. Feltűnt neki, hogy a résztvevők egymást „mérnök úrnak” és „igazgató asszonynak” szólítják. – Ihm fiel auf, dass sich die Teilnehmer mit „Herr Ingenieur“ und „Frau Direktorin“ ansprachen.

3. Egy kollégája elmagyarázta, hogy Magyarországon a foglalkozásnév (Berufsbezeichnung) + úr/asszony szerkezet gyakori udvariassági forma. – Ein Kollege erklärte, dass in Ungarn die Konstruktion Berufsbezeichnung + Herr/Frau eine häufige Höflichkeitsform ist.

4. A „doktor úr” megszólítást nemcsak az orvosok, hanem az ügyvédek és a jogászok is gyakran megkapják. – Die Anrede „Herr Doktor“ erhalten nicht nur Ärzte, sondern häufig auch Rechtsanwälte und Juristen.

5. Az egyetemen a professzorokat „tanár úrnak” vagy „professzor asszonynak” szólítják, a tudományos fokozattól (akademischer Grad) függetlenül. – An der Universität werden Professoren unabhängig vom akademischen Grad mit „Herr Lehrer“ bzw. „Frau Professorin“ angesprochen.

6. Bernd megkérdezte, hogy ezek a címek nem túl formálisak-e egy modern cégnél. – Bernd fragte, ob diese Titel in einer modernen Firma nicht zu förmlich seien.

7. A kollégája nevetett, és azt mondta, hogy a megbeszélés után a kávézóban mindenki tegeződik. – Sein Kollege lachte und sagte, nach der Besprechung duzten sich im Café alle.

8. A cím tehát a hivatalos szerepet (offizielle Rolle) jelzi, és nem feltétlenül a személyes viszonyt. – Der Titel kennzeichnet also die offizielle Rolle und nicht unbedingt das persönliche Verhältnis.

9. Bernd a következő értekezleten már magabiztosan szólította meg a gyárigazgatót „igazgató úr”-ként. – In der nächsten Besprechung sprach Bernd den Werksdirektor schon selbstbewusst mit „Herr Direktor“ an.

(aufklappen)magyarul

1. Bernd, egy német mérnök, egy magyar partnercég értekezletén vett részt Győrben.

2. Feltűnt neki, hogy a résztvevők egymást „mérnök úrnak” és „igazgató asszonynak” szólítják.

3. Egy kollégája elmagyarázta, hogy Magyarországon a foglalkozásnév (Berufsbezeichnung) + úr/asszony szerkezet gyakori udvariassági forma.

4. A „doktor úr” megszólítást nemcsak az orvosok, hanem az ügyvédek és a jogászok is gyakran megkapják.

5. Az egyetemen a professzorokat „tanár úrnak” vagy „professzor asszonynak” szólítják, a tudományos fokozattól (akademischer Grad) függetlenül.

6. Bernd megkérdezte, hogy ezek a címek nem túl formálisak-e egy modern cégnél.

7. A kollégája nevetett, és azt mondta, hogy a megbeszélés után a kávézóban mindenki tegeződik.

8. A cím tehát a hivatalos szerepet (offizielle Rolle) jelzi, és nem feltétlenül a személyes viszonyt.

9. Bernd a következő értekezleten már magabiztosan szólította meg a gyárigazgatót „igazgató úr”-ként.

(aufklappen)német

1. Bernd, ein deutscher Ingenieur, nahm an einer Besprechung einer ungarischen Partnerfirma in Győr teil.

2. Ihm fiel auf, dass sich die Teilnehmer mit „Herr Ingenieur“ und „Frau Direktorin“ ansprachen.

3. Ein Kollege erklärte, dass in Ungarn die Konstruktion Berufsbezeichnung + Herr/Frau eine häufige Höflichkeitsform ist.

4. Die Anrede „Herr Doktor“ erhalten nicht nur Ärzte, sondern häufig auch Rechtsanwälte und Juristen.

5. An der Universität werden Professoren unabhängig vom akademischen Grad mit „Herr Lehrer“ bzw. „Frau Professorin“ angesprochen.

6. Bernd fragte, ob diese Titel in einer modernen Firma nicht zu förmlich seien.

7. Sein Kollege lachte und sagte, nach der Besprechung duzten sich im Café alle.

8. Der Titel kennzeichnet also die offizielle Rolle und nicht unbedingt das persönliche Verhältnis.

9. In der nächsten Besprechung sprach Bernd den Werksdirektor schon selbstbewusst mit „Herr Direktor“ an.

8. Kurzgeschichte – A levélformulák – Briefformeln

1. Anikó, aki egy hivatalban dolgozik, egy tréningen tanította a fiatal kollégákat a hivatalos levelezésre. – Anikó, die in einer Behörde arbeitet, unterrichtete die jungen Kollegen in einem Training in offizieller Korrespondenz.

2. Elmondta, hogy minden hivatalos levél megszólítással (Anrede) kezdődik, például: „Tisztelt Kovács Úr!” – Sie erklärte, dass jeder offizielle Brief mit einer Anrede beginnt, zum Beispiel: „Sehr geehrter Herr Kovács!“

3. A magyar helyesírás (Rechtschreibung) szerint a megszólítás után felkiáltójel áll, és a levél nagybetűvel folytatódik. – Nach der ungarischen Rechtschreibung steht nach der Anrede ein Ausrufezeichen, und der Brief wird mit Großbuchstaben fortgesetzt.

4. Ez eltér a némettől, ahol vessző után kisbetűvel folytatjuk. – Das weicht vom Deutschen ab, wo man nach einem Komma mit Kleinbuchstaben fortfährt.

5. A levél végén a záróformula (Schlussformel) általában „Tisztelettel:” vagy „Üdvözlettel:”. – Am Ende des Briefes lautet die Schlussformel meist „Hochachtungsvoll:“ oder „Mit freundlichen Grüßen:“.

6. Anikó figyelmeztetett, hogy hivatalos levélben a „Tisztelt” helyett a „Kedves” túl közvetlennek hathat. – Anikó warnte, dass in einem offiziellen Brief „Liebe/r“ statt „Sehr geehrte/r“ zu vertraulich wirken kann.

7. A körülményes hivatali nyelv (Behördensprache) helyett a modern levelezés ma inkább egyszerű, érthető mondatokat ajánl. – Statt umständlicher Behördensprache empfiehlt die moderne Korrespondenz heute eher einfache, verständliche Sätze.

8. Egy fiatal kolléga megkérdezte, hogy e-mailben is ugyanezek a szabályok érvényesek-e. – Ein junger Kollege fragte, ob in E-Mails dieselben Regeln gelten.

9. Anikó szerint az e-mail lehet rövidebb, de a megszólítást és az elköszönést (Verabschiedung) soha nem szabad elhagyni. – Laut Anikó kann eine E-Mail kürzer sein, aber Anrede und Verabschiedung darf man nie weglassen.

(aufklappen)magyarul

1. Anikó, aki egy hivatalban dolgozik, egy tréningen tanította a fiatal kollégákat a hivatalos levelezésre.

2. Elmondta, hogy minden hivatalos levél megszólítással (Anrede) kezdődik, például: „Tisztelt Kovács Úr!”

3. A magyar helyesírás (Rechtschreibung) szerint a megszólítás után felkiáltójel áll, és a levél nagybetűvel folytatódik.

4. Ez eltér a némettől, ahol vessző után kisbetűvel folytatjuk.

5. A levél végén a záróformula (Schlussformel) általában „Tisztelettel:” vagy „Üdvözlettel:”.

6. Anikó figyelmeztetett, hogy hivatalos levélben a „Tisztelt” helyett a „Kedves” túl közvetlennek hathat.

7. A körülményes hivatali nyelv (Behördensprache) helyett a modern levelezés ma inkább egyszerű, érthető mondatokat ajánl.

8. Egy fiatal kolléga megkérdezte, hogy e-mailben is ugyanezek a szabályok érvényesek-e.

9. Anikó szerint az e-mail lehet rövidebb, de a megszólítást és az elköszönést (Verabschiedung) soha nem szabad elhagyni.

(aufklappen)német

1. Anikó, die in einer Behörde arbeitet, unterrichtete die jungen Kollegen in einem Training in offizieller Korrespondenz.

2. Sie erklärte, dass jeder offizielle Brief mit einer Anrede beginnt, zum Beispiel: „Sehr geehrter Herr Kovács!“

3. Nach der ungarischen Rechtschreibung steht nach der Anrede ein Ausrufezeichen, und der Brief wird mit Großbuchstaben fortgesetzt.

4. Das weicht vom Deutschen ab, wo man nach einem Komma mit Kleinbuchstaben fortfährt.

5. Am Ende des Briefes lautet die Schlussformel meist „Hochachtungsvoll:“ oder „Mit freundlichen Grüßen:“.

6. Anikó warnte, dass in einem offiziellen Brief „Liebe/r“ statt „Sehr geehrte/r“ zu vertraulich wirken kann.

7. Statt umständlicher Behördensprache empfiehlt die moderne Korrespondenz heute eher einfache, verständliche Sätze.

8. Ein junger Kollege fragte, ob in E-Mails dieselben Regeln gelten.

9. Laut Anikó kann eine E-Mail kürzer sein, aber Anrede und Verabschiedung darf man nie weglassen.

9. Kurzgeschichte – A köszönési formulák – Grußformeln

1. Egy nyelvészhallgató, Réka, a szakdolgozatához a magyar köszönési formulákat (Grußformeln) vizsgálta. – Eine Linguistikstudentin, Réka, untersuchte für ihre Abschlussarbeit die ungarischen Grußformeln.

2. Megfigyelte, hogy a „Jó napot kívánok!” a legáltalánosabb semleges köszönés (neutraler Gruß). – Sie beobachtete, dass „Jó napot kívánok!“ der allgemeinste neutrale Gruß ist.

3. A „Csókolom!” eredetileg a „Kezét csókolom!” rövidítése, és hagyományosan nőknek, illetve idősebbeknek szól. – „Csókolom!“ ist ursprünglich die Kurzform von „Kezét csókolom!“ („Ich küsse Ihre Hand“) und richtet sich traditionell an Frauen bzw. Ältere.

4. A „Szia” és a „Szervusz” tegező köszönések (Grüße beim Duzen), amelyeket érkezéskor és távozáskor egyaránt használnak. – „Szia“ und „Szervusz“ sind Grüße beim Duzen, die man sowohl bei der Ankunft als auch beim Abschied verwendet.

5. A „Sziasztok” a többes számú (Plural) változat, amellyel egy egész csoportot üdvözölhetünk. – „Sziasztok“ ist die Pluralvariante, mit der man eine ganze Gruppe begrüßen kann.

6. Réka felmérése (Umfrage) szerint a fiatalok egyre gyakrabban köszönnek „sziával” idegen felnőtteknek is. – Laut Rékas Umfrage grüßen junge Leute immer häufiger auch fremde Erwachsene mit „szia“.

7. Az idősebb válaszadók egy része ezt tiszteletlenségnek tartja, mások viszont a közvetlenség jelének. – Ein Teil der älteren Befragten hält dies für respektlos, andere dagegen für ein Zeichen der Ungezwungenheit.

8. A regionális különbségek (regionale Unterschiede) is jelentősek, mert vidéken tovább megmaradnak a hagyományos formák. – Auch die regionalen Unterschiede sind bedeutend, denn auf dem Land bleiben die traditionellen Formen länger erhalten.

9. Réka dolgozata azzal zárul, hogy a köszönés változása a társadalom demokratizálódásának (Demokratisierung) tükre. – Rékas Arbeit schließt mit der Feststellung, dass der Wandel des Grußes ein Spiegel der Demokratisierung der Gesellschaft ist.

(aufklappen)magyarul

1. Egy nyelvészhallgató, Réka, a szakdolgozatához a magyar köszönési formulákat (Grußformeln) vizsgálta.

2. Megfigyelte, hogy a „Jó napot kívánok!” a legáltalánosabb semleges köszönés (neutraler Gruß).

3. A „Csókolom!” eredetileg a „Kezét csókolom!” rövidítése, és hagyományosan nőknek, illetve idősebbeknek szól.

4. A „Szia” és a „Szervusz” tegező köszönések (Grüße beim Duzen), amelyeket érkezéskor és távozáskor egyaránt használnak.

5. A „Sziasztok” a többes számú (Plural) változat, amellyel egy egész csoportot üdvözölhetünk.

6. Réka felmérése (Umfrage) szerint a fiatalok egyre gyakrabban köszönnek „sziával” idegen felnőtteknek is.

7. Az idősebb válaszadók egy része ezt tiszteletlenségnek tartja, mások viszont a közvetlenség jelének.

8. A regionális különbségek (regionale Unterschiede) is jelentősek, mert vidéken tovább megmaradnak a hagyományos formák.

9. Réka dolgozata azzal zárul, hogy a köszönés változása a társadalom demokratizálódásának (Demokratisierung) tükre.

(aufklappen)német

1. Eine Linguistikstudentin, Réka, untersuchte für ihre Abschlussarbeit die ungarischen Grußformeln.

2. Sie beobachtete, dass „Jó napot kívánok!“ der allgemeinste neutrale Gruß ist.

3. „Csókolom!“ ist ursprünglich die Kurzform von „Kezét csókolom!“ („Ich küsse Ihre Hand“) und richtet sich traditionell an Frauen bzw. Ältere.

4. „Szia“ und „Szervusz“ sind Grüße beim Duzen, die man sowohl bei der Ankunft als auch beim Abschied verwendet.

5. „Sziasztok“ ist die Pluralvariante, mit der man eine ganze Gruppe begrüßen kann.

6. Laut Rékas Umfrage grüßen junge Leute immer häufiger auch fremde Erwachsene mit „szia“.

7. Ein Teil der älteren Befragten hält dies für respektlos, andere dagegen für ein Zeichen der Ungezwungenheit.

8. Auch die regionalen Unterschiede sind bedeutend, denn auf dem Land bleiben die traditionellen Formen länger erhalten.

9. Rékas Arbeit schließt mit der Feststellung, dass der Wandel des Grußes ein Spiegel der Demokratisierung der Gesellschaft ist.

10. Kurzgeschichte – A feltételes mód mint udvariassági eszköz – Der Konditional als Höflichkeitsmittel

1. Egy haladó magyarórán a tanárnő a feltételes módot (Konditional) tanította a csoportnak. – In einer Ungarischstunde für Fortgeschrittene unterrichtete die Lehrerin die Gruppe im Konditional.

2. Elmagyarázta, hogy a feltételes mód nemcsak a valószínűtlen helyzeteket fejezi ki, hanem az udvariasság egyik legfontosabb eszköze is. – Sie erklärte, dass der Konditional nicht nur unwahrscheinliche Situationen ausdrückt, sondern auch eines der wichtigsten Mittel der Höflichkeit ist.

3. „Adj egy pohár vizet!” felszólító mód (Imperativ), és egy idegennel szemben nyersnek hat. – „Gib mir ein Glas Wasser!“ ist Imperativ und wirkt gegenüber einem Fremden schroff.

4. „Adna egy pohár vizet?” viszont már udvarias kérés (höfliche Bitte), mert a feltételes mód tompítja (abschwächen) a kérést. – „Würden Sie mir ein Glas Wasser geben?“ ist dagegen schon eine höfliche Bitte, weil der Konditional die Bitte abschwächt.

5. A „Szeretnék” vagy a „Kérnék” igealakok a boltban és az étteremben a legtermészetesebb kérési formák. – Die Verbformen „Szeretnék“ („Ich möchte“) oder „Kérnék“ („Ich hätte gern“) sind im Laden und im Restaurant die natürlichsten Formen der Bitte.

6. Egy diák, Max, megjegyezte, hogy a németben is ugyanígy működik a „Könnten Sie” és a „Hätten Sie”. – Ein Schüler, Max, merkte an, dass es im Deutschen mit „Könnten Sie“ und „Hätten Sie“ genauso funktioniert.

7. A tanárnő hozzátette, hogy a magyarban a „-hat/-het” képző (Suffix der Möglichkeit) is udvariassá tehet egy kérdést: „Kérdezhetek valamit?” – Die Lehrerin fügte hinzu, dass im Ungarischen auch das Suffix der Möglichkeit „-hat/-het“ eine Frage höflich machen kann: „Darf ich etwas fragen?“

8. A csoport ezután szerepjátékban gyakorolta, hogyan lehet egy nyers kérést fokozatosan udvariassá alakítani. – Die Gruppe übte danach im Rollenspiel, wie man eine schroffe Bitte schrittweise in eine höfliche umwandeln kann.

9. Az óra végén Max nevetve kérdezte: „Lenne szíves a tanárnő egy kicsit kevesebb házi feladatot adni?” – Am Ende der Stunde fragte Max lachend: „Wären Sie so freundlich, Frau Lehrerin, etwas weniger Hausaufgaben zu geben?“

(aufklappen)magyarul

1. Egy haladó magyarórán a tanárnő a feltételes módot (Konditional) tanította a csoportnak.

2. Elmagyarázta, hogy a feltételes mód nemcsak a valószínűtlen helyzeteket fejezi ki, hanem az udvariasság egyik legfontosabb eszköze is.

3. „Adj egy pohár vizet!” felszólító mód (Imperativ), és egy idegennel szemben nyersnek hat.

4. „Adna egy pohár vizet?” viszont már udvarias kérés (höfliche Bitte), mert a feltételes mód tompítja (abschwächen) a kérést.

5. A „Szeretnék” vagy a „Kérnék” igealakok a boltban és az étteremben a legtermészetesebb kérési formák.

6. Egy diák, Max, megjegyezte, hogy a németben is ugyanígy működik a „Könnten Sie” és a „Hätten Sie”.

7. A tanárnő hozzátette, hogy a magyarban a „-hat/-het” képző (Suffix der Möglichkeit) is udvariassá tehet egy kérdést: „Kérdezhetek valamit?”

8. A csoport ezután szerepjátékban gyakorolta, hogyan lehet egy nyers kérést fokozatosan udvariassá alakítani.

9. Az óra végén Max nevetve kérdezte: „Lenne szíves a tanárnő egy kicsit kevesebb házi feladatot adni?”

(aufklappen)német

1. In einer Ungarischstunde für Fortgeschrittene unterrichtete die Lehrerin die Gruppe im Konditional.

2. Sie erklärte, dass der Konditional nicht nur unwahrscheinliche Situationen ausdrückt, sondern auch eines der wichtigsten Mittel der Höflichkeit ist.

3. „Gib mir ein Glas Wasser!“ ist Imperativ und wirkt gegenüber einem Fremden schroff.

4. „Würden Sie mir ein Glas Wasser geben?“ ist dagegen schon eine höfliche Bitte, weil der Konditional die Bitte abschwächt.

5. Die Verbformen „Szeretnék“ („Ich möchte“) oder „Kérnék“ („Ich hätte gern“) sind im Laden und im Restaurant die natürlichsten Formen der Bitte.

6. Ein Schüler, Max, merkte an, dass es im Deutschen mit „Könnten Sie“ und „Hätten Sie“ genauso funktioniert.

7. Die Lehrerin fügte hinzu, dass im Ungarischen auch das Suffix der Möglichkeit „-hat/-het“ eine Frage höflich machen kann: „Darf ich etwas fragen?“

8. Die Gruppe übte danach im Rollenspiel, wie man eine schroffe Bitte schrittweise in eine höfliche umwandeln kann.

9. Am Ende der Stunde fragte Max lachend: „Wären Sie so freundlich, Frau Lehrerin, etwas weniger Hausaufgaben zu geben?“