Thema 28 – Familie
Stufe 10 – höchstes Niveau, professionelle Familienberatung (10 Kurzgeschichten mit je 10 Sätzen)
1. Kurzgeschichte – A védőnő első családlátogatása – Der erste Hausbesuch der Gesundheitsschwester
1. Két nappal a kórházi hazabocsátás (Entlassung) után Kertész Judit védőnő (Gesundheitsschwester) csönget be Lengyelékhez. – Zwei Tage nach der Entlassung aus dem Krankenhaus klingelt die Gesundheitsschwester Judit Kertész bei den Lengyels.
2. „Jó napot kívánok, a körzeti védőnő vagyok, azért jöttem, hogy megnézzem a babát és az anyukát” – mutatkozik be. – „Guten Tag, ich bin die Gesundheitsschwester des Bezirks und bin gekommen, um nach dem Baby und der Mutter zu sehen“, stellt sie sich vor.
3. Először megméri az újszülött testsúlyát, és összeveti a születési súllyal. – Zuerst wiegt sie das Neugeborene und vergleicht das Gewicht mit dem Geburtsgewicht.
4. „A súlyvesztés (Gewichtsverlust) teljesen élettani (physiologisch), a legtöbb baba két héten belül visszanyeri” – nyugtatja meg az anyát. – „Der Gewichtsverlust ist völlig physiologisch, die meisten Babys holen ihn innerhalb von zwei Wochen wieder auf“, beruhigt sie die Mutter.
5. Ezután megnézi a köldökcsonkot (Nabelschnurrest), és megmutatja, hogyan kell szárazon tartani. – Danach sieht sie sich den Nabelschnurrest an und zeigt, wie man ihn trocken hält.
6. „Hogy érzi magát? Tud pihenni, amikor a baba alszik?” – kérdezi, és közben figyelmesen nézi az anya arcát. – „Wie fühlen Sie sich? Können Sie sich ausruhen, wenn das Baby schläft?“, fragt sie und beobachtet dabei aufmerksam das Gesicht der Mutter.
7. Az anya bevallja, hogy sokat sír, és nem tudja, miért. – Die Mutter gesteht, dass sie viel weint und nicht weiß, warum.
8. Judit elmagyarázza a szülés utáni lehangoltság (Babyblues) és a szülés utáni depresszió (Wochenbettdepression) közötti különbséget, és kitölt vele egy szűrőkérdőívet (Screening-Fragebogen). – Judit erklärt den Unterschied zwischen Babyblues und Wochenbettdepression und füllt mit ihr einen Screening-Fragebogen aus.
9. A látogatás végén bejegyzi a megfigyeléseit a gyermek egészségügyi kiskönyvébe (Kinderuntersuchungsheft) és a védőnői dokumentációba. – Am Ende des Besuchs trägt sie ihre Beobachtungen in das Kinderuntersuchungsheft und in die Dokumentation der Gesundheitsschwester ein.
10. „Jövő héten újra jövök, de ha bármi van, hívjon nyugodtan, akár hétvégén is” – mondja búcsúzóul. – „Nächste Woche komme ich wieder, aber wenn etwas ist, rufen Sie ruhig an, auch am Wochenende“, sagt sie zum Abschied.
(aufklappen)magyarul
1. Két nappal a kórházi hazabocsátás (Entlassung) után Kertész Judit védőnő (Gesundheitsschwester) csönget be Lengyelékhez.
2. „Jó napot kívánok, a körzeti védőnő vagyok, azért jöttem, hogy megnézzem a babát és az anyukát” – mutatkozik be.
3. Először megméri az újszülött testsúlyát, és összeveti a születési súllyal.
4. „A súlyvesztés (Gewichtsverlust) teljesen élettani (physiologisch), a legtöbb baba két héten belül visszanyeri” – nyugtatja meg az anyát.
5. Ezután megnézi a köldökcsonkot (Nabelschnurrest), és megmutatja, hogyan kell szárazon tartani.
6. „Hogy érzi magát? Tud pihenni, amikor a baba alszik?” – kérdezi, és közben figyelmesen nézi az anya arcát.
7. Az anya bevallja, hogy sokat sír, és nem tudja, miért.
8. Judit elmagyarázza a szülés utáni lehangoltság (Babyblues) és a szülés utáni depresszió (Wochenbettdepression) közötti különbséget, és kitölt vele egy szűrőkérdőívet (Screening-Fragebogen).
9. A látogatás végén bejegyzi a megfigyeléseit a gyermek egészségügyi kiskönyvébe (Kinderuntersuchungsheft) és a védőnői dokumentációba.
10. „Jövő héten újra jövök, de ha bármi van, hívjon nyugodtan, akár hétvégén is” – mondja búcsúzóul.
(aufklappen)német
1. Zwei Tage nach der Entlassung aus dem Krankenhaus klingelt die Gesundheitsschwester Judit Kertész bei den Lengyels.
2. „Guten Tag, ich bin die Gesundheitsschwester des Bezirks und bin gekommen, um nach dem Baby und der Mutter zu sehen“, stellt sie sich vor.
3. Zuerst wiegt sie das Neugeborene und vergleicht das Gewicht mit dem Geburtsgewicht.
4. „Der Gewichtsverlust ist völlig physiologisch, die meisten Babys holen ihn innerhalb von zwei Wochen wieder auf“, beruhigt sie die Mutter.
5. Danach sieht sie sich den Nabelschnurrest an und zeigt, wie man ihn trocken hält.
6. „Wie fühlen Sie sich? Können Sie sich ausruhen, wenn das Baby schläft?“, fragt sie und beobachtet dabei aufmerksam das Gesicht der Mutter.
7. Die Mutter gesteht, dass sie viel weint und nicht weiß, warum.
8. Judit erklärt den Unterschied zwischen Babyblues und Wochenbettdepression und füllt mit ihr einen Screening-Fragebogen aus.
9. Am Ende des Besuchs trägt sie ihre Beobachtungen in das Kinderuntersuchungsheft und in die Dokumentation der Gesundheitsschwester ein.
10. „Nächste Woche komme ich wieder, aber wenn etwas ist, rufen Sie ruhig an, auch am Wochenende“, sagt sie zum Abschied.
2. Kurzgeschichte – Az első interjú a családsegítőben – Das Erstgespräch in der Familienberatungsstelle
1. Szalai Márta, a család- és gyermekjóléti szolgálat (Familien- und Kinderwohlfahrtsdienst) munkatársa leül egy fiatal apával, Zsolttal. – Márta Szalai, Mitarbeiterin des Familien- und Kinderwohlfahrtsdienstes, setzt sich mit einem jungen Vater, Zsolt, zusammen.
2. „Köszönöm, hogy eljött; mielőtt belekezdenénk, elmondom, hogy minden, amit itt megbeszélünk, bizalmas (vertraulich)” – kezdi Márta. – „Danke, dass Sie gekommen sind; bevor wir anfangen, möchte ich sagen, dass alles, was wir hier besprechen, vertraulich ist“, beginnt Márta.
3. „Kivéve, ha egy gyermek veszélyeztetettségéről (Kindeswohlgefährdung) szerzek tudomást, mert akkor jelzési kötelezettségem (Meldepflicht) van” – teszi hozzá nyíltan. – „Außer wenn ich von einer Kindeswohlgefährdung erfahre, denn dann habe ich eine Meldepflicht“, fügt sie offen hinzu.
4. Zsolt elmondja, hogy elvesztette az állását, és nem tudja kifizetni a lakás rezsijét (Nebenkosten). – Zsolt erzählt, dass er seine Stelle verloren hat und die Nebenkosten der Wohnung nicht bezahlen kann.
5. „Mi az, ami most a legsürgetőbb az Ön számára?” – kérdezi Márta, hogy a beszélgetés fókuszát a kliens (Klient) határozza meg. – „Was ist für Sie im Moment am dringendsten?“, fragt Márta, damit der Klient den Fokus des Gesprächs bestimmt.
6. Közösen feltérképezik az erőforrásokat (Ressourcen): a nagyszülők segítségét, a lehetséges települési támogatást (kommunale Beihilfe) és a munkaügyi központ kínálta képzéseket. – Gemeinsam erfassen sie die Ressourcen: die Hilfe der Großeltern, eine mögliche kommunale Beihilfe und die Weiterbildungen des Arbeitsamts.
7. Márta segít kitölteni a lakhatási támogatás iránti kérelmet, és felírja a legközelebbi adósságkezelési tanácsadás (Schuldnerberatung) elérhetőségét. – Márta hilft, den Antrag auf Wohnbeihilfe auszufüllen, und notiert die Kontaktdaten der nächsten Schuldnerberatung.
8. „Szeretném, ha együttműködési megállapodást (Kooperationsvereinbarung) kötnénk, amelyben rögzítjük, ki mit vállal” – javasolja. – „Ich würde gerne eine Kooperationsvereinbarung mit Ihnen schließen, in der wir festhalten, wer was übernimmt“, schlägt sie vor.
9. Zsolt először bizalmatlan, de amikor látja, hogy a célokat ő maga fogalmazhatja meg, aláírja a megállapodást. – Zsolt ist zunächst misstrauisch, doch als er sieht, dass er die Ziele selbst formulieren kann, unterschreibt er die Vereinbarung.
10. Márta a találkozó után rögzíti az esetnaplóban (Falljournal) a problémafeltárás (Problemanalyse) eredményét és a következő lépéseket. – Nach dem Treffen hält Márta im Falljournal das Ergebnis der Problemanalyse und die nächsten Schritte fest.
(aufklappen)magyarul
1. Szalai Márta, a család- és gyermekjóléti szolgálat (Familien- und Kinderwohlfahrtsdienst) munkatársa leül egy fiatal apával, Zsolttal.
2. „Köszönöm, hogy eljött; mielőtt belekezdenénk, elmondom, hogy minden, amit itt megbeszélünk, bizalmas (vertraulich)” – kezdi Márta.
3. „Kivéve, ha egy gyermek veszélyeztetettségéről (Kindeswohlgefährdung) szerzek tudomást, mert akkor jelzési kötelezettségem (Meldepflicht) van” – teszi hozzá nyíltan.
4. Zsolt elmondja, hogy elvesztette az állását, és nem tudja kifizetni a lakás rezsijét (Nebenkosten).
5. „Mi az, ami most a legsürgetőbb az Ön számára?” – kérdezi Márta, hogy a beszélgetés fókuszát a kliens (Klient) határozza meg.
6. Közösen feltérképezik az erőforrásokat (Ressourcen): a nagyszülők segítségét, a lehetséges települési támogatást (kommunale Beihilfe) és a munkaügyi központ kínálta képzéseket.
7. Márta segít kitölteni a lakhatási támogatás iránti kérelmet, és felírja a legközelebbi adósságkezelési tanácsadás (Schuldnerberatung) elérhetőségét.
8. „Szeretném, ha együttműködési megállapodást (Kooperationsvereinbarung) kötnénk, amelyben rögzítjük, ki mit vállal” – javasolja.
9. Zsolt először bizalmatlan, de amikor látja, hogy a célokat ő maga fogalmazhatja meg, aláírja a megállapodást.
10. Márta a találkozó után rögzíti az esetnaplóban (Falljournal) a problémafeltárás (Problemanalyse) eredményét és a következő lépéseket.
(aufklappen)német
1. Márta Szalai, Mitarbeiterin des Familien- und Kinderwohlfahrtsdienstes, setzt sich mit einem jungen Vater, Zsolt, zusammen.
2. „Danke, dass Sie gekommen sind; bevor wir anfangen, möchte ich sagen, dass alles, was wir hier besprechen, vertraulich ist“, beginnt Márta.
3. „Außer wenn ich von einer Kindeswohlgefährdung erfahre, denn dann habe ich eine Meldepflicht“, fügt sie offen hinzu.
4. Zsolt erzählt, dass er seine Stelle verloren hat und die Nebenkosten der Wohnung nicht bezahlen kann.
5. „Was ist für Sie im Moment am dringendsten?“, fragt Márta, damit der Klient den Fokus des Gesprächs bestimmt.
6. Gemeinsam erfassen sie die Ressourcen: die Hilfe der Großeltern, eine mögliche kommunale Beihilfe und die Weiterbildungen des Arbeitsamts.
7. Márta hilft, den Antrag auf Wohnbeihilfe auszufüllen, und notiert die Kontaktdaten der nächsten Schuldnerberatung.
8. „Ich würde gerne eine Kooperationsvereinbarung mit Ihnen schließen, in der wir festhalten, wer was übernimmt“, schlägt sie vor.
9. Zsolt ist zunächst misstrauisch, doch als er sieht, dass er die Ziele selbst formulieren kann, unterschreibt er die Vereinbarung.
10. Nach dem Treffen hält Márta im Falljournal das Ergebnis der Problemanalyse und die nächsten Schritte fest.
3. Kurzgeschichte – A gyermek meghallgatása – Die Anhörung des Kindes
1. A gyámhivatalban (Vormundschaftsamt) egy külön, gyermekbarát meghallgató szobát (kindgerechtes Anhörungszimmer) rendeztek be, puha fotelekkel és játékokkal. – Im Vormundschaftsamt wurde ein eigenes kindgerechtes Anhörungszimmer mit weichen Sesseln und Spielzeug eingerichtet.
2. Dr. Molnár Éva gyámügyi ügyintéző (Sachbearbeiterin im Vormundschaftsamt) a tízéves Bencét hallgatja meg a kapcsolattartási ügyben. – Die Sachbearbeiterin Dr. Éva Molnár hört den zehnjährigen Bence im Umgangsverfahren an.
3. „Bence, tudod, miért vagy ma itt?” – kérdezi, hogy felmérje, mennyire érti a fiú a helyzetet. – „Bence, weißt du, warum du heute hier bist?“, fragt sie, um einzuschätzen, wie gut der Junge die Lage versteht.
4. „Azért, hogy elmondjam, mikor akarok apához menni” – feleli Bence halkan. – „Damit ich sage, wann ich zu Papa gehen will“, antwortet Bence leise.
5. „Pontosan; a véleményed nagyon fontos, de nem neked kell döntened, azt a felnőttek teszik meg” – magyarázza Éva. – „Genau; deine Meinung ist sehr wichtig, aber du musst nicht entscheiden, das tun die Erwachsenen“, erklärt Éva.
6. Ez a mondat tudatos: így csökkenti a gyermekre nehezedő döntési terhet (Entscheidungslast) és a lojalitáskonfliktust. – Dieser Satz ist bewusst gewählt: So verringert sie die Entscheidungslast, die auf dem Kind liegt, und den Loyalitätskonflikt.
7. Nyitott kérdésekkel (offene Fragen) érdeklődik arról, mit szokott csinálni az apjával, és mi esik neki nehezen. – Mit offenen Fragen erkundigt sie sich, was er gewöhnlich mit seinem Vater unternimmt und was ihm schwerfällt.
8. Bence elmondja, hogy szeret az apjánál lenni, de vasárnap este mindig fáj a hasa, amikor vissza kell mennie az anyjához. – Bence erzählt, dass er gern bei seinem Vater ist, aber sonntagabends immer Bauchweh hat, wenn er zu seiner Mutter zurückmuss.
9. Éva ezt szó szerint rögzíti a meghallgatási jegyzőkönyvben (Anhörungsprotokoll), értelmezés nélkül. – Éva hält dies wörtlich und ohne Interpretation im Anhörungsprotokoll fest.
10. A meghallgatás végén megköszöni Bencének a bátorságát, és megígéri, hogy a szülei nem kapják meg szó szerint, amit mondott. – Am Ende der Anhörung dankt sie Bence für seinen Mut und verspricht, dass seine Eltern nicht wörtlich erfahren, was er gesagt hat.
(aufklappen)magyarul
1. A gyámhivatalban (Vormundschaftsamt) egy külön, gyermekbarát meghallgató szobát (kindgerechtes Anhörungszimmer) rendeztek be, puha fotelekkel és játékokkal.
2. Dr. Molnár Éva gyámügyi ügyintéző (Sachbearbeiterin im Vormundschaftsamt) a tízéves Bencét hallgatja meg a kapcsolattartási ügyben.
3. „Bence, tudod, miért vagy ma itt?” – kérdezi, hogy felmérje, mennyire érti a fiú a helyzetet.
4. „Azért, hogy elmondjam, mikor akarok apához menni” – feleli Bence halkan.
5. „Pontosan; a véleményed nagyon fontos, de nem neked kell döntened, azt a felnőttek teszik meg” – magyarázza Éva.
6. Ez a mondat tudatos: így csökkenti a gyermekre nehezedő döntési terhet (Entscheidungslast) és a lojalitáskonfliktust.
7. Nyitott kérdésekkel (offene Fragen) érdeklődik arról, mit szokott csinálni az apjával, és mi esik neki nehezen.
8. Bence elmondja, hogy szeret az apjánál lenni, de vasárnap este mindig fáj a hasa, amikor vissza kell mennie az anyjához.
9. Éva ezt szó szerint rögzíti a meghallgatási jegyzőkönyvben (Anhörungsprotokoll), értelmezés nélkül.
10. A meghallgatás végén megköszöni Bencének a bátorságát, és megígéri, hogy a szülei nem kapják meg szó szerint, amit mondott.
(aufklappen)német
1. Im Vormundschaftsamt wurde ein eigenes kindgerechtes Anhörungszimmer mit weichen Sesseln und Spielzeug eingerichtet.
2. Die Sachbearbeiterin Dr. Éva Molnár hört den zehnjährigen Bence im Umgangsverfahren an.
3. „Bence, weißt du, warum du heute hier bist?“, fragt sie, um einzuschätzen, wie gut der Junge die Lage versteht.
4. „Damit ich sage, wann ich zu Papa gehen will“, antwortet Bence leise.
5. „Genau; deine Meinung ist sehr wichtig, aber du musst nicht entscheiden, das tun die Erwachsenen“, erklärt Éva.
6. Dieser Satz ist bewusst gewählt: So verringert sie die Entscheidungslast, die auf dem Kind liegt, und den Loyalitätskonflikt.
7. Mit offenen Fragen erkundigt sie sich, was er gewöhnlich mit seinem Vater unternimmt und was ihm schwerfällt.
8. Bence erzählt, dass er gern bei seinem Vater ist, aber sonntagabends immer Bauchweh hat, wenn er zu seiner Mutter zurückmuss.
9. Éva hält dies wörtlich und ohne Interpretation im Anhörungsprotokoll fest.
10. Am Ende der Anhörung dankt sie Bence für seinen Mut und verspricht, dass seine Eltern nicht wörtlich erfahren, was er gesagt hat.
4. Kurzgeschichte – A családterápiás ülés – Die Familientherapiesitzung
1. Dr. Halász Péter családterapeuta (Familientherapeut) az első ülésen az egész Szendrei családot fogadja, a nagymamát is beleértve. – Der Familientherapeut Dr. Péter Halász empfängt in der ersten Sitzung die ganze Familie Szendrei, einschließlich der Großmutter.
2. A beutaló (Überweisung) oka a tizenöt éves Dóra iskolakerülése (Schulverweigerung) volt. – Anlass der Überweisung war die Schulverweigerung der fünfzehnjährigen Dóra.
3. „Szeretném, ha mindenki elmondaná a saját szemszögéből, mi hozta ide a családot” – kezdi Péter. – „Ich möchte, dass jeder aus seiner eigenen Sicht erzählt, was die Familie hierhergebracht hat“, beginnt Péter.
4. Közösen felrajzolnak egy genogramot (Genogramm), amely három nemzedék kapcsolatait, betegségeit és törésvonalait mutatja. – Gemeinsam zeichnen sie ein Genogramm, das die Beziehungen, Krankheiten und Bruchlinien dreier Generationen zeigt.
5. Kiderül, hogy Dóra nagyapja két éve meghalt, és azóta senki sem beszélt a gyászról (Trauer). – Es stellt sich heraus, dass Dóras Großvater vor zwei Jahren gestorben ist und seitdem niemand über die Trauer gesprochen hat.
6. Péter körkörös kérdést (zirkuläre Frage) tesz fel: „Ha a nagypapa most itt ülne, szerinte ki szenved a legjobban a családban?” – Péter stellt eine zirkuläre Frage: „Wenn der Opa jetzt hier säße, wer leidet seiner Meinung nach in der Familie am meisten?“
7. Hosszú csend után az anya, és nem Dóra, kezd el sírni. – Nach langem Schweigen beginnt die Mutter, und nicht Dóra, zu weinen.
8. Péter ezt úgy keretezi át (umdeuten, Reframing), hogy Dóra tünete (Symptom) talán a család közös, ki nem mondott fájdalmát hordozza. – Péter deutet das so um, dass Dóras Symptom vielleicht den gemeinsamen, unausgesprochenen Schmerz der Familie trägt.
9. Az ülés végén házi feladatot (Hausaufgabe) ad: a család hetente egyszer közösen nézzen meg régi fényképeket a nagyapáról. – Am Ende der Sitzung gibt er eine Hausaufgabe: Die Familie soll sich einmal pro Woche gemeinsam alte Fotos vom Großvater ansehen.
10. A terápiás jegyzetben rögzíti a hipotézisét (Hypothese), amelyet a következő üléseken ellenőrizni fog. – In der Therapienotiz hält er seine Hypothese fest, die er in den nächsten Sitzungen überprüfen wird.
(aufklappen)magyarul
1. Dr. Halász Péter családterapeuta (Familientherapeut) az első ülésen az egész Szendrei családot fogadja, a nagymamát is beleértve.
2. A beutaló (Überweisung) oka a tizenöt éves Dóra iskolakerülése (Schulverweigerung) volt.
3. „Szeretném, ha mindenki elmondaná a saját szemszögéből, mi hozta ide a családot” – kezdi Péter.
4. Közösen felrajzolnak egy genogramot (Genogramm), amely három nemzedék kapcsolatait, betegségeit és törésvonalait mutatja.
5. Kiderül, hogy Dóra nagyapja két éve meghalt, és azóta senki sem beszélt a gyászról (Trauer).
6. Péter körkörös kérdést (zirkuläre Frage) tesz fel: „Ha a nagypapa most itt ülne, szerinte ki szenved a legjobban a családban?”
7. Hosszú csend után az anya, és nem Dóra, kezd el sírni.
8. Péter ezt úgy keretezi át (umdeuten, Reframing), hogy Dóra tünete (Symptom) talán a család közös, ki nem mondott fájdalmát hordozza.
9. Az ülés végén házi feladatot (Hausaufgabe) ad: a család hetente egyszer közösen nézzen meg régi fényképeket a nagyapáról.
10. A terápiás jegyzetben rögzíti a hipotézisét (Hypothese), amelyet a következő üléseken ellenőrizni fog.
(aufklappen)német
1. Der Familientherapeut Dr. Péter Halász empfängt in der ersten Sitzung die ganze Familie Szendrei, einschließlich der Großmutter.
2. Anlass der Überweisung war die Schulverweigerung der fünfzehnjährigen Dóra.
3. „Ich möchte, dass jeder aus seiner eigenen Sicht erzählt, was die Familie hierhergebracht hat“, beginnt Péter.
4. Gemeinsam zeichnen sie ein Genogramm, das die Beziehungen, Krankheiten und Bruchlinien dreier Generationen zeigt.
5. Es stellt sich heraus, dass Dóras Großvater vor zwei Jahren gestorben ist und seitdem niemand über die Trauer gesprochen hat.
6. Péter stellt eine zirkuläre Frage: „Wenn der Opa jetzt hier säße, wer leidet seiner Meinung nach in der Familie am meisten?“
7. Nach langem Schweigen beginnt die Mutter, und nicht Dóra, zu weinen.
8. Péter deutet das so um, dass Dóras Symptom vielleicht den gemeinsamen, unausgesprochenen Schmerz der Familie trägt.
9. Am Ende der Sitzung gibt er eine Hausaufgabe: Die Familie soll sich einmal pro Woche gemeinsam alte Fotos vom Großvater ansehen.
10. In der Therapienotiz hält er seine Hypothese fest, die er in den nächsten Sitzungen überprüfen wird.
5. Kurzgeschichte – A közvetítői eljárás – Die Mediation
1. Tóth Andrea közvetítő (Mediatorin) egy váló szülőpárt fogad a családi mediációs irodában. – Die Mediatorin Andrea Tóth empfängt ein sich trennendes Elternpaar im Familienmediationsbüro.
2. „A közvetítés önkéntes (freiwillig), én pártatlan (unparteiisch) vagyok, és nem hozok döntést Önök helyett” – szögezi le az elején. – „Die Mediation ist freiwillig, ich bin unparteiisch und treffe keine Entscheidung an Ihrer Stelle“, stellt sie zu Beginn klar.
3. Mindkét szülő külön-külön elmondhatja, mi a legfontosabb számára a gyerekekkel kapcsolatban, a másik pedig közbeszólás nélkül meghallgatja. – Jeder Elternteil darf einzeln sagen, was ihm in Bezug auf die Kinder am wichtigsten ist, und der andere hört ohne Unterbrechung zu.
4. Andrea a vádaskodó mondatokat érdekekké (Interessen) fordítja: „Ha jól értem, Önnek az a fontos, hogy a gyerekek iskolai rutinja ne sérüljön.” – Andrea übersetzt die vorwurfsvollen Sätze in Interessen: „Wenn ich Sie richtig verstehe, ist Ihnen wichtig, dass die Schulroutine der Kinder nicht leidet.“
5. Az álláspontok (Positionen) mögött fokozatosan kiderül, hogy mindketten ugyanazt akarják: biztonságot a gyerekeknek. – Hinter den Positionen zeigt sich allmählich, dass beide dasselbe wollen: Sicherheit für die Kinder.
6. Közösen kidolgoznak egy szülői tervet (Elternplan), amely rögzíti az ünnepek, a szünidők és a születésnapok beosztását. – Gemeinsam erarbeiten sie einen Elternplan, der die Aufteilung der Feiertage, Ferien und Geburtstage festhält.
7. A kényes pontokat, például az új partnerek bemutatását, egy következő ülésre halasztják. – Heikle Punkte, etwa das Vorstellen neuer Partner, verschieben sie auf eine nächste Sitzung.
8. „Nem kell mindenben egyetérteniük, csak abban, hogy a gyerekek ne kerüljenek a konfliktus közepébe” – mondja Andrea. – „Sie müssen nicht in allem übereinstimmen, nur darin, dass die Kinder nicht in die Mitte des Konflikts geraten“, sagt Andrea.
9. A létrejött megállapodást (Vereinbarung) a felek ügyvédje később egyezségként a bíróság elé terjesztheti. – Die zustande gekommene Vereinbarung kann der Anwalt der Parteien später dem Gericht als Vergleich vorlegen.
10. Andrea az ülés végén csak a megállapodás szövegét rögzíti írásban, a beszélgetés tartalma bizalmas marad. – Am Ende der Sitzung hält Andrea nur den Text der Vereinbarung schriftlich fest, der Inhalt des Gesprächs bleibt vertraulich.
(aufklappen)magyarul
1. Tóth Andrea közvetítő (Mediatorin) egy váló szülőpárt fogad a családi mediációs irodában.
2. „A közvetítés önkéntes (freiwillig), én pártatlan (unparteiisch) vagyok, és nem hozok döntést Önök helyett” – szögezi le az elején.
3. Mindkét szülő külön-külön elmondhatja, mi a legfontosabb számára a gyerekekkel kapcsolatban, a másik pedig közbeszólás nélkül meghallgatja.
4. Andrea a vádaskodó mondatokat érdekekké (Interessen) fordítja: „Ha jól értem, Önnek az a fontos, hogy a gyerekek iskolai rutinja ne sérüljön.”
5. Az álláspontok (Positionen) mögött fokozatosan kiderül, hogy mindketten ugyanazt akarják: biztonságot a gyerekeknek.
6. Közösen kidolgoznak egy szülői tervet (Elternplan), amely rögzíti az ünnepek, a szünidők és a születésnapok beosztását.
7. A kényes pontokat, például az új partnerek bemutatását, egy következő ülésre halasztják.
8. „Nem kell mindenben egyetérteniük, csak abban, hogy a gyerekek ne kerüljenek a konfliktus közepébe” – mondja Andrea.
9. A létrejött megállapodást (Vereinbarung) a felek ügyvédje később egyezségként a bíróság elé terjesztheti.
10. Andrea az ülés végén csak a megállapodás szövegét rögzíti írásban, a beszélgetés tartalma bizalmas marad.
(aufklappen)német
1. Die Mediatorin Andrea Tóth empfängt ein sich trennendes Elternpaar im Familienmediationsbüro.
2. „Die Mediation ist freiwillig, ich bin unparteiisch und treffe keine Entscheidung an Ihrer Stelle“, stellt sie zu Beginn klar.
3. Jeder Elternteil darf einzeln sagen, was ihm in Bezug auf die Kinder am wichtigsten ist, und der andere hört ohne Unterbrechung zu.
4. Andrea übersetzt die vorwurfsvollen Sätze in Interessen: „Wenn ich Sie richtig verstehe, ist Ihnen wichtig, dass die Schulroutine der Kinder nicht leidet.“
5. Hinter den Positionen zeigt sich allmählich, dass beide dasselbe wollen: Sicherheit für die Kinder.
6. Gemeinsam erarbeiten sie einen Elternplan, der die Aufteilung der Feiertage, Ferien und Geburtstage festhält.
7. Heikle Punkte, etwa das Vorstellen neuer Partner, verschieben sie auf eine nächste Sitzung.
8. „Sie müssen nicht in allem übereinstimmen, nur darin, dass die Kinder nicht in die Mitte des Konflikts geraten“, sagt Andrea.
9. Die zustande gekommene Vereinbarung kann der Anwalt der Parteien später dem Gericht als Vergleich vorlegen.
10. Am Ende der Sitzung hält Andrea nur den Text der Vereinbarung schriftlich fest, der Inhalt des Gesprächs bleibt vertraulich.
6. Kurzgeschichte – A jelzés – Die Meldung im Kinderschutz
1. Fodor Zsuzsanna osztályfőnök (Klassenlehrerin) észreveszi, hogy a nyolcéves Kevin karján ismét kék foltok vannak. – Die Klassenlehrerin Zsuzsanna Fodor bemerkt, dass der achtjährige Kevin wieder blaue Flecken am Arm hat.
2. Ahelyett, hogy kikérdezné, nyugodtan megkérdezi: „Szeretnél mesélni arról, mi történt a karoddal?” – Anstatt ihn auszufragen, fragt sie ruhig: „Möchtest du erzählen, was mit deinem Arm passiert ist?“
3. Kevin csak annyit mond, hogy „elesett”, és gyorsan lehúzza a pulóvere ujját. – Kevin sagt nur, er sei „hingefallen“, und zieht schnell den Ärmel seines Pullovers herunter.
4. Zsuzsanna tudja, hogy pedagógusként a gyermekvédelmi jelzőrendszer (Kinderschutz-Meldesystem) tagja, és jelzési kötelezettsége van. – Zsuzsanna weiß, dass sie als Pädagogin Teil des Kinderschutz-Meldesystems ist und eine Meldepflicht hat.
5. Nem nyomoz (ermittelt nicht) és nem konfrontálja a szülőket, hanem az iskola gyermekvédelmi felelősével (Kinderschutzbeauftragte) együtt írásbeli jelzést tesz. – Sie ermittelt nicht und konfrontiert die Eltern nicht, sondern erstattet zusammen mit der Kinderschutzbeauftragten der Schule eine schriftliche Meldung.
6. A jelzésben csak tényeket rögzít: az időpontot, a sérülés helyét és Kevin szó szerinti szavait. – In der Meldung hält sie nur Fakten fest: den Zeitpunkt, die Stelle der Verletzung und Kevins wörtliche Aussage.
7. A család- és gyermekjóléti szolgálat még aznap visszaigazolja a jelzés beérkezését, és megkezdi a helyzet felmérését (Gefährdungseinschätzung). – Der Familien- und Kinderwohlfahrtsdienst bestätigt noch am selben Tag den Eingang der Meldung und beginnt mit der Gefährdungseinschätzung.
8. Zsuzsanna aggódik, hogy a jelzés rontja majd a kapcsolatát a családdal. – Zsuzsanna befürchtet, dass die Meldung ihr Verhältnis zur Familie verschlechtern wird.
9. Az esetgazda (fallführende Fachkraft) elmondja neki, hogy a jelző személye bizalmasan kezelhető, és a jelzés célja a segítés, nem a büntetés. – Die fallführende Fachkraft erklärt ihr, dass die Identität der meldenden Person vertraulich behandelt werden kann und das Ziel der Meldung Hilfe ist, nicht Strafe.
10. Két héttel később Zsuzsanna meghívást kap egy esetkonferenciára (Fallkonferenz), ahol a szakemberek közösen döntenek a további lépésekről. – Zwei Wochen später erhält Zsuzsanna eine Einladung zu einer Fallkonferenz, auf der die Fachkräfte gemeinsam über die weiteren Schritte entscheiden.
(aufklappen)magyarul
1. Fodor Zsuzsanna osztályfőnök (Klassenlehrerin) észreveszi, hogy a nyolcéves Kevin karján ismét kék foltok vannak.
2. Ahelyett, hogy kikérdezné, nyugodtan megkérdezi: „Szeretnél mesélni arról, mi történt a karoddal?”
3. Kevin csak annyit mond, hogy „elesett”, és gyorsan lehúzza a pulóvere ujját.
4. Zsuzsanna tudja, hogy pedagógusként a gyermekvédelmi jelzőrendszer (Kinderschutz-Meldesystem) tagja, és jelzési kötelezettsége van.
5. Nem nyomoz (ermittelt nicht) és nem konfrontálja a szülőket, hanem az iskola gyermekvédelmi felelősével (Kinderschutzbeauftragte) együtt írásbeli jelzést tesz.
6. A jelzésben csak tényeket rögzít: az időpontot, a sérülés helyét és Kevin szó szerinti szavait.
7. A család- és gyermekjóléti szolgálat még aznap visszaigazolja a jelzés beérkezését, és megkezdi a helyzet felmérését (Gefährdungseinschätzung).
8. Zsuzsanna aggódik, hogy a jelzés rontja majd a kapcsolatát a családdal.
9. Az esetgazda (fallführende Fachkraft) elmondja neki, hogy a jelző személye bizalmasan kezelhető, és a jelzés célja a segítés, nem a büntetés.
10. Két héttel később Zsuzsanna meghívást kap egy esetkonferenciára (Fallkonferenz), ahol a szakemberek közösen döntenek a további lépésekről.
(aufklappen)német
1. Die Klassenlehrerin Zsuzsanna Fodor bemerkt, dass der achtjährige Kevin wieder blaue Flecken am Arm hat.
2. Anstatt ihn auszufragen, fragt sie ruhig: „Möchtest du erzählen, was mit deinem Arm passiert ist?“
3. Kevin sagt nur, er sei „hingefallen“, und zieht schnell den Ärmel seines Pullovers herunter.
4. Zsuzsanna weiß, dass sie als Pädagogin Teil des Kinderschutz-Meldesystems ist und eine Meldepflicht hat.
5. Sie ermittelt nicht und konfrontiert die Eltern nicht, sondern erstattet zusammen mit der Kinderschutzbeauftragten der Schule eine schriftliche Meldung.
6. In der Meldung hält sie nur Fakten fest: den Zeitpunkt, die Stelle der Verletzung und Kevins wörtliche Aussage.
7. Der Familien- und Kinderwohlfahrtsdienst bestätigt noch am selben Tag den Eingang der Meldung und beginnt mit der Gefährdungseinschätzung.
8. Zsuzsanna befürchtet, dass die Meldung ihr Verhältnis zur Familie verschlechtern wird.
9. Die fallführende Fachkraft erklärt ihr, dass die Identität der meldenden Person vertraulich behandelt werden kann und das Ziel der Meldung Hilfe ist, nicht Strafe.
10. Zwei Wochen später erhält Zsuzsanna eine Einladung zu einer Fallkonferenz, auf der die Fachkräfte gemeinsam über die weiteren Schritte entscheiden.
7. Kurzgeschichte – Az esetkonferencia – Die Fallkonferenz
1. A család- és gyermekjóléti központ (Familien- und Kinderwohlfahrtszentrum) tárgyalójában hat szakember ül egy asztalnál. – Im Besprechungsraum des Familien- und Kinderwohlfahrtszentrums sitzen sechs Fachkräfte an einem Tisch.
2. Jelen van a családsegítő, a védőnő, az osztályfőnök, az iskolapszichológus, a gyermekorvos és az esetmenedzser (Case-Managerin), aki az ülést vezeti. – Anwesend sind die Familienhelferin, die Gesundheitsschwester, die Klassenlehrerin, der Schulpsychologe, die Kinderärztin und die Case-Managerin, die die Sitzung leitet.
3. „Kérem, hogy mindenki a saját szakterületéről számoljon be, tényekre szorítkozva” – nyitja meg az ülést. – „Ich bitte jeden, aus seinem Fachgebiet zu berichten und sich auf Fakten zu beschränken“, eröffnet sie die Sitzung.
4. A gyermekorvos elmondja, hogy a sérülések nem egyeztethetők össze (nicht vereinbar) az esésről szóló magyarázattal. – Die Kinderärztin berichtet, dass die Verletzungen nicht mit der Erklärung eines Sturzes vereinbar sind.
5. A családsegítő ugyanakkor kiemeli a család erősségeit: az anya együttműködő, és maga is segítséget kért. – Die Familienhelferin hebt zugleich die Stärken der Familie hervor: Die Mutter ist kooperativ und hat selbst um Hilfe gebeten.
6. Az iskolapszichológus szerint Kevin viselkedése a veszélyeztetettség (Gefährdung) jeleit mutatja, de erős kötődés fűzi az anyjához. – Nach Ansicht des Schulpsychologen zeigt Kevins Verhalten Anzeichen einer Gefährdung, doch er hat eine starke Bindung an seine Mutter.
7. A kockázati és védőtényezők (Risiko- und Schutzfaktoren) mérlegelése után a résztvevők azt javasolják, hogy a gyámhatóság rendelje el a védelembe vételt. – Nach Abwägung der Risiko- und Schutzfaktoren empfehlen die Teilnehmer, dass die Vormundschaftsbehörde eine Schutzmaßnahme unter behördlicher Aufsicht anordnet.
8. Ezzel együtt egyéni gondozási-nevelési tervet (individueller Hilfeplan) készítenek, amely tartalmazza az apa dühkezelési tréningjét is. – Zugleich erstellen sie einen individuellen Hilfeplan, der auch ein Anti-Aggressions-Training für den Vater umfasst.
9. Az esetmenedzser minden résztvevőtől megkérdezi, egyetért-e a javaslattal, és rögzíti az esetleges különvéleményt (abweichende Meinung). – Die Case-Managerin fragt jeden Teilnehmer, ob er dem Vorschlag zustimmt, und hält eine etwaige abweichende Meinung fest.
10. A jegyzőkönyvet (Protokoll) minden jelenlévő aláírja, és három hónap múlva felülvizsgálati ülést (Überprüfungssitzung) tartanak. – Das Protokoll wird von allen Anwesenden unterschrieben, und in drei Monaten findet eine Überprüfungssitzung statt.
(aufklappen)magyarul
1. A család- és gyermekjóléti központ (Familien- und Kinderwohlfahrtszentrum) tárgyalójában hat szakember ül egy asztalnál.
2. Jelen van a családsegítő, a védőnő, az osztályfőnök, az iskolapszichológus, a gyermekorvos és az esetmenedzser (Case-Managerin), aki az ülést vezeti.
3. „Kérem, hogy mindenki a saját szakterületéről számoljon be, tényekre szorítkozva” – nyitja meg az ülést.
4. A gyermekorvos elmondja, hogy a sérülések nem egyeztethetők össze (nicht vereinbar) az esésről szóló magyarázattal.
5. A családsegítő ugyanakkor kiemeli a család erősségeit: az anya együttműködő, és maga is segítséget kért.
6. Az iskolapszichológus szerint Kevin viselkedése a veszélyeztetettség (Gefährdung) jeleit mutatja, de erős kötődés fűzi az anyjához.
7. A kockázati és védőtényezők (Risiko- und Schutzfaktoren) mérlegelése után a résztvevők azt javasolják, hogy a gyámhatóság rendelje el a védelembe vételt.
8. Ezzel együtt egyéni gondozási-nevelési tervet (individueller Hilfeplan) készítenek, amely tartalmazza az apa dühkezelési tréningjét is.
9. Az esetmenedzser minden résztvevőtől megkérdezi, egyetért-e a javaslattal, és rögzíti az esetleges különvéleményt (abweichende Meinung).
10. A jegyzőkönyvet (Protokoll) minden jelenlévő aláírja, és három hónap múlva felülvizsgálati ülést (Überprüfungssitzung) tartanak.
(aufklappen)német
1. Im Besprechungsraum des Familien- und Kinderwohlfahrtszentrums sitzen sechs Fachkräfte an einem Tisch.
2. Anwesend sind die Familienhelferin, die Gesundheitsschwester, die Klassenlehrerin, der Schulpsychologe, die Kinderärztin und die Case-Managerin, die die Sitzung leitet.
3. „Ich bitte jeden, aus seinem Fachgebiet zu berichten und sich auf Fakten zu beschränken“, eröffnet sie die Sitzung.
4. Die Kinderärztin berichtet, dass die Verletzungen nicht mit der Erklärung eines Sturzes vereinbar sind.
5. Die Familienhelferin hebt zugleich die Stärken der Familie hervor: Die Mutter ist kooperativ und hat selbst um Hilfe gebeten.
6. Nach Ansicht des Schulpsychologen zeigt Kevins Verhalten Anzeichen einer Gefährdung, doch er hat eine starke Bindung an seine Mutter.
7. Nach Abwägung der Risiko- und Schutzfaktoren empfehlen die Teilnehmer, dass die Vormundschaftsbehörde eine Schutzmaßnahme unter behördlicher Aufsicht anordnet.
8. Zugleich erstellen sie einen individuellen Hilfeplan, der auch ein Anti-Aggressions-Training für den Vater umfasst.
9. Die Case-Managerin fragt jeden Teilnehmer, ob er dem Vorschlag zustimmt, und hält eine etwaige abweichende Meinung fest.
10. Das Protokoll wird von allen Anwesenden unterschrieben, und in drei Monaten findet eine Überprüfungssitzung statt.
8. Kurzgeschichte – A beszoktatás a bölcsődében – Die Eingewöhnung in der Krippe
1. Nemes Klára kisgyermeknevelő (Kleinkinderzieherin) szeptember első hetében fogadja a tizennégy hónapos Emmát és az anyukáját. – Die Kleinkinderzieherin Klára Nemes empfängt in der ersten Septemberwoche die vierzehn Monate alte Emma und ihre Mutter.
2. „Az első napokban Ön végig itt marad a csoportszobában, Emma pedig Önből mint biztos bázisból (sichere Basis) indulhat felfedezni” – magyarázza. – „In den ersten Tagen bleiben Sie die ganze Zeit hier im Gruppenraum, und Emma kann von Ihnen als sicherer Basis aus auf Entdeckung gehen“, erklärt sie.
3. Elmondja, hogy a bölcsőde fokozatos, szülővel történő beszoktatást (Eingewöhnung mit Elternbegleitung) alkalmaz. – Sie erklärt, dass die Krippe eine schrittweise Eingewöhnung mit Elternbegleitung anwendet.
4. A harmadik napon az anya először tíz percre kimegy, miután egyértelműen elköszönt Emmától. – Am dritten Tag geht die Mutter zum ersten Mal für zehn Minuten hinaus, nachdem sie sich deutlich von Emma verabschiedet hat.
5. „Kérem, soha ne osonjon ki észrevétlenül, mert az aláássa a gyermek bizalmát” – kéri Klára. – „Bitte schleichen Sie sich nie unbemerkt hinaus, denn das untergräbt das Vertrauen des Kindes“, bittet Klára.
6. Emma sír, de Klára megnyugtató szavakkal és egy ismerős plüssállattal megvigasztalja. – Emma weint, aber Klára tröstet sie mit beruhigenden Worten und einem vertrauten Plüschtier.
7. Az anya visszatérése után Klára elmondja, hogy Emma két perc múlva megnyugodott, és játszani kezdett. – Nach der Rückkehr der Mutter berichtet Klára, dass sich Emma nach zwei Minuten beruhigt und zu spielen begonnen hat.
8. A beszoktatási naplóban (Eingewöhnungsprotokoll) rögzíti Emma reakcióit, étkezését és alvását. – Im Eingewöhnungsprotokoll hält sie Emmas Reaktionen, ihr Essen und ihren Schlaf fest.
9. A második hét végére Emma már az ebéd utáni alvást is a bölcsődében tölti. – Zum Ende der zweiten Woche verbringt Emma bereits auch den Mittagsschlaf in der Krippe.
10. Az anya megkönnyebbülten mondja, hogy nem Emma, hanem ő maga félt a legjobban az elválástól. – Die Mutter sagt erleichtert, dass nicht Emma, sondern sie selbst am meisten Angst vor der Trennung hatte.
(aufklappen)magyarul
1. Nemes Klára kisgyermeknevelő (Kleinkinderzieherin) szeptember első hetében fogadja a tizennégy hónapos Emmát és az anyukáját.
2. „Az első napokban Ön végig itt marad a csoportszobában, Emma pedig Önből mint biztos bázisból (sichere Basis) indulhat felfedezni” – magyarázza.
3. Elmondja, hogy a bölcsőde fokozatos, szülővel történő beszoktatást (Eingewöhnung mit Elternbegleitung) alkalmaz.
4. A harmadik napon az anya először tíz percre kimegy, miután egyértelműen elköszönt Emmától.
5. „Kérem, soha ne osonjon ki észrevétlenül, mert az aláássa a gyermek bizalmát” – kéri Klára.
6. Emma sír, de Klára megnyugtató szavakkal és egy ismerős plüssállattal megvigasztalja.
7. Az anya visszatérése után Klára elmondja, hogy Emma két perc múlva megnyugodott, és játszani kezdett.
8. A beszoktatási naplóban (Eingewöhnungsprotokoll) rögzíti Emma reakcióit, étkezését és alvását.
9. A második hét végére Emma már az ebéd utáni alvást is a bölcsődében tölti.
10. Az anya megkönnyebbülten mondja, hogy nem Emma, hanem ő maga félt a legjobban az elválástól.
(aufklappen)német
1. Die Kleinkinderzieherin Klára Nemes empfängt in der ersten Septemberwoche die vierzehn Monate alte Emma und ihre Mutter.
2. „In den ersten Tagen bleiben Sie die ganze Zeit hier im Gruppenraum, und Emma kann von Ihnen als sicherer Basis aus auf Entdeckung gehen“, erklärt sie.
3. Sie erklärt, dass die Krippe eine schrittweise Eingewöhnung mit Elternbegleitung anwendet.
4. Am dritten Tag geht die Mutter zum ersten Mal für zehn Minuten hinaus, nachdem sie sich deutlich von Emma verabschiedet hat.
5. „Bitte schleichen Sie sich nie unbemerkt hinaus, denn das untergräbt das Vertrauen des Kindes“, bittet Klára.
6. Emma weint, aber Klára tröstet sie mit beruhigenden Worten und einem vertrauten Plüschtier.
7. Nach der Rückkehr der Mutter berichtet Klára, dass sich Emma nach zwei Minuten beruhigt und zu spielen begonnen hat.
8. Im Eingewöhnungsprotokoll hält sie Emmas Reaktionen, ihr Essen und ihren Schlaf fest.
9. Zum Ende der zweiten Woche verbringt Emma bereits auch den Mittagsschlaf in der Krippe.
10. Die Mutter sagt erleichtert, dass nicht Emma, sondern sie selbst am meisten Angst vor der Trennung hatte.
9. Kurzgeschichte – A nevelőszülői tanácsadó látogatása – Der Besuch der Pflegeelternberaterin
1. Vass Ildikó nevelőszülői tanácsadó (Pflegeelternberaterin) havonta meglátogatja a Pásztor házaspárt, akiknél két testvér él nevelésben. – Die Pflegeelternberaterin Ildikó Vass besucht monatlich das Ehepaar Pásztor, bei dem zwei Geschwister in Pflege leben.
2. „Hogy telt az elmúlt hónap? Mi ment jól, és mi okozott nehézséget?” – kérdezi a konyhaasztalnál ülve. – „Wie ist der letzte Monat verlaufen? Was lief gut, und was bereitete Schwierigkeiten?“, fragt sie am Küchentisch sitzend.
3. A nevelőanya elmondja, hogy a hétéves Máté minden kapcsolattartás után agresszívvá válik. – Die Pflegemutter erzählt, dass der siebenjährige Máté nach jedem Umgangskontakt aggressiv wird.
4. Ildikó elmagyarázza, hogy ez gyakori reakció, amely a vér szerinti családhoz fűződő ambivalens kötődésből (ambivalente Bindung) fakad. – Ildikó erklärt, dass dies eine häufige Reaktion ist, die aus der ambivalenten Bindung an die Herkunftsfamilie entsteht.
5. „Nem Önök ellen irányul; Máté azt teszteli, hogy itt akkor is szeretik-e, ha dühös” – mondja. – „Es richtet sich nicht gegen Sie; Máté testet, ob er hier auch dann geliebt wird, wenn er wütend ist“, sagt sie.
6. Javasolja, hogy a kapcsolattartás utáni estéken legyen egy állandó, nyugodt rituálé (Ritual), például közös mesélés. – Sie schlägt vor, an den Abenden nach dem Umgang ein festes, ruhiges Ritual einzuführen, zum Beispiel gemeinsames Vorlesen.
7. Megbeszélik azt is, hogy Máté életkönyvet (Lebensbuch) kezdjen, amelyben fényképek és történetek segítik az élettörténete feldolgozását. – Sie besprechen auch, dass Máté ein Lebensbuch beginnt, in dem Fotos und Geschichten helfen, seine Lebensgeschichte zu verarbeiten.
8. A nevelőapa bevallja, hogy néha úgy érzi, nincs elég türelme. – Der Pflegevater gesteht, dass er manchmal das Gefühl hat, nicht genug Geduld zu haben.
9. Ildikó felajánl nekik egy nevelőszülői szupervíziós csoportot (Supervisionsgruppe), ahol hasonló helyzetű családokkal oszthatják meg a tapasztalataikat. – Ildikó bietet ihnen eine Supervisionsgruppe für Pflegeeltern an, in der sie ihre Erfahrungen mit Familien in ähnlicher Lage teilen können.
10. A látogatásról készült feljegyzést (Aktenvermerk) a gyermekvédelmi gyám (Vormund im Kinderschutz) is megkapja, aki a gyerekek törvényes képviselője. – Den Aktenvermerk über den Besuch erhält auch der Vormund im Kinderschutz, der der gesetzliche Vertreter der Kinder ist.
(aufklappen)magyarul
1. Vass Ildikó nevelőszülői tanácsadó (Pflegeelternberaterin) havonta meglátogatja a Pásztor házaspárt, akiknél két testvér él nevelésben.
2. „Hogy telt az elmúlt hónap? Mi ment jól, és mi okozott nehézséget?” – kérdezi a konyhaasztalnál ülve.
3. A nevelőanya elmondja, hogy a hétéves Máté minden kapcsolattartás után agresszívvá válik.
4. Ildikó elmagyarázza, hogy ez gyakori reakció, amely a vér szerinti családhoz fűződő ambivalens kötődésből (ambivalente Bindung) fakad.
5. „Nem Önök ellen irányul; Máté azt teszteli, hogy itt akkor is szeretik-e, ha dühös” – mondja.
6. Javasolja, hogy a kapcsolattartás utáni estéken legyen egy állandó, nyugodt rituálé (Ritual), például közös mesélés.
7. Megbeszélik azt is, hogy Máté életkönyvet (Lebensbuch) kezdjen, amelyben fényképek és történetek segítik az élettörténete feldolgozását.
8. A nevelőapa bevallja, hogy néha úgy érzi, nincs elég türelme.
9. Ildikó felajánl nekik egy nevelőszülői szupervíziós csoportot (Supervisionsgruppe), ahol hasonló helyzetű családokkal oszthatják meg a tapasztalataikat.
10. A látogatásról készült feljegyzést (Aktenvermerk) a gyermekvédelmi gyám (Vormund im Kinderschutz) is megkapja, aki a gyerekek törvényes képviselője.
(aufklappen)német
1. Die Pflegeelternberaterin Ildikó Vass besucht monatlich das Ehepaar Pásztor, bei dem zwei Geschwister in Pflege leben.
2. „Wie ist der letzte Monat verlaufen? Was lief gut, und was bereitete Schwierigkeiten?“, fragt sie am Küchentisch sitzend.
3. Die Pflegemutter erzählt, dass der siebenjährige Máté nach jedem Umgangskontakt aggressiv wird.
4. Ildikó erklärt, dass dies eine häufige Reaktion ist, die aus der ambivalenten Bindung an die Herkunftsfamilie entsteht.
5. „Es richtet sich nicht gegen Sie; Máté testet, ob er hier auch dann geliebt wird, wenn er wütend ist“, sagt sie.
6. Sie schlägt vor, an den Abenden nach dem Umgang ein festes, ruhiges Ritual einzuführen, zum Beispiel gemeinsames Vorlesen.
7. Sie besprechen auch, dass Máté ein Lebensbuch beginnt, in dem Fotos und Geschichten helfen, seine Lebensgeschichte zu verarbeiten.
8. Der Pflegevater gesteht, dass er manchmal das Gefühl hat, nicht genug Geduld zu haben.
9. Ildikó bietet ihnen eine Supervisionsgruppe für Pflegeeltern an, in der sie ihre Erfahrungen mit Familien in ähnlicher Lage teilen können.
10. Den Aktenvermerk über den Besuch erhält auch der Vormund im Kinderschutz, der der gesetzliche Vertreter der Kinder ist.
10. Kurzgeschichte – A felülvizsgálati tárgyalás – Die Überprüfungsverhandlung
1. Fél évvel Petra nevelésbe vétele után a gyámhatóság felülvizsgálati tárgyalást (Überprüfungsverhandlung) tart. – Ein halbes Jahr nach Petras Fremdunterbringung hält die Vormundschaftsbehörde eine Überprüfungsverhandlung ab.
2. Jelen van az édesanya, a nevelőszülő, a gyermekvédelmi gyám, a családgondozó és egy gyermekjogi képviselő (Kinderrechtsvertreter). – Anwesend sind die Mutter, die Pflegemutter, der Vormund im Kinderschutz, die Familienbetreuerin und ein Kinderrechtsvertreter.
3. A családgondozó ismerteti a környezettanulmányt: az anya rendszeresen jár pszichiátriai kezelésre, és munkát is talált. – Die Familienbetreuerin stellt den Sozialbericht vor: Die Mutter ist regelmäßig in psychiatrischer Behandlung und hat auch Arbeit gefunden.
4. A nevelőszülő beszámol arról, hogy Petra a kapcsolattartások után egyre nyugodtabb, és az anyjáról szeretettel beszél. – Die Pflegemutter berichtet, dass Petra nach den Umgangskontakten immer ruhiger ist und liebevoll von ihrer Mutter spricht.
5. „Milyen támogatásra lenne szüksége ahhoz, hogy Petra biztonságban hazatérhessen?” – kérdezi a gyámügyi előadó (Sachbearbeiter) az anyát. – „Welche Unterstützung bräuchten Sie, damit Petra sicher nach Hause zurückkehren kann?“, fragt der Sachbearbeiter die Mutter.
6. Az anya elmondja, hogy délutánonként szüksége lenne valakire, amíg hazaér a munkából. – Die Mutter sagt, dass sie nachmittags jemanden bräuchte, bis sie von der Arbeit nach Hause kommt.
7. A szakemberek fokozatos hazagondozást (schrittweise Rückführung) javasolnak: először hétvégi, majd hosszabb otthoni tartózkodással. – Die Fachkräfte schlagen eine schrittweise Rückführung vor: zunächst mit Wochenend-, dann mit längeren Aufenthalten zu Hause.
8. Emellett utógondozást (Nachbetreuung) írnak elő, amelynek keretében a családgondozó hetente meglátogatja a családot. – Außerdem wird eine Nachbetreuung angeordnet, in deren Rahmen die Familienbetreuerin die Familie wöchentlich besucht.
9. A határozatot (Beschluss) a hatóság indoklással (Begründung) és jogorvoslati tájékoztatással (Rechtsbehelfsbelehrung) együtt kézbesíti a feleknek. – Die Behörde stellt den Beteiligten den Beschluss zusammen mit der Begründung und der Rechtsbehelfsbelehrung zu.
10. A tárgyalás végén az anya megköszöni a nevelőszülőnek, hogy Petra nemcsak biztonságban volt, hanem végig tudta, hogy az anyja szereti. – Am Ende der Verhandlung dankt die Mutter der Pflegemutter dafür, dass Petra nicht nur in Sicherheit war, sondern die ganze Zeit wusste, dass ihre Mutter sie liebt.
(aufklappen)magyarul
1. Fél évvel Petra nevelésbe vétele után a gyámhatóság felülvizsgálati tárgyalást (Überprüfungsverhandlung) tart.
2. Jelen van az édesanya, a nevelőszülő, a gyermekvédelmi gyám, a családgondozó és egy gyermekjogi képviselő (Kinderrechtsvertreter).
3. A családgondozó ismerteti a környezettanulmányt: az anya rendszeresen jár pszichiátriai kezelésre, és munkát is talált.
4. A nevelőszülő beszámol arról, hogy Petra a kapcsolattartások után egyre nyugodtabb, és az anyjáról szeretettel beszél.
5. „Milyen támogatásra lenne szüksége ahhoz, hogy Petra biztonságban hazatérhessen?” – kérdezi a gyámügyi előadó (Sachbearbeiter) az anyát.
6. Az anya elmondja, hogy délutánonként szüksége lenne valakire, amíg hazaér a munkából.
7. A szakemberek fokozatos hazagondozást (schrittweise Rückführung) javasolnak: először hétvégi, majd hosszabb otthoni tartózkodással.
8. Emellett utógondozást (Nachbetreuung) írnak elő, amelynek keretében a családgondozó hetente meglátogatja a családot.
9. A határozatot (Beschluss) a hatóság indoklással (Begründung) és jogorvoslati tájékoztatással (Rechtsbehelfsbelehrung) együtt kézbesíti a feleknek.
10. A tárgyalás végén az anya megköszöni a nevelőszülőnek, hogy Petra nemcsak biztonságban volt, hanem végig tudta, hogy az anyja szereti.
(aufklappen)német
1. Ein halbes Jahr nach Petras Fremdunterbringung hält die Vormundschaftsbehörde eine Überprüfungsverhandlung ab.
2. Anwesend sind die Mutter, die Pflegemutter, der Vormund im Kinderschutz, die Familienbetreuerin und ein Kinderrechtsvertreter.
3. Die Familienbetreuerin stellt den Sozialbericht vor: Die Mutter ist regelmäßig in psychiatrischer Behandlung und hat auch Arbeit gefunden.
4. Die Pflegemutter berichtet, dass Petra nach den Umgangskontakten immer ruhiger ist und liebevoll von ihrer Mutter spricht.
5. „Welche Unterstützung bräuchten Sie, damit Petra sicher nach Hause zurückkehren kann?“, fragt der Sachbearbeiter die Mutter.
6. Die Mutter sagt, dass sie nachmittags jemanden bräuchte, bis sie von der Arbeit nach Hause kommt.
7. Die Fachkräfte schlagen eine schrittweise Rückführung vor: zunächst mit Wochenend-, dann mit längeren Aufenthalten zu Hause.
8. Außerdem wird eine Nachbetreuung angeordnet, in deren Rahmen die Familienbetreuerin die Familie wöchentlich besucht.
9. Die Behörde stellt den Beteiligten den Beschluss zusammen mit der Begründung und der Rechtsbehelfsbelehrung zu.
10. Am Ende der Verhandlung dankt die Mutter der Pflegemutter dafür, dass Petra nicht nur in Sicherheit war, sondern die ganze Zeit wusste, dass ihre Mutter sie liebt.