037 thema 7

---

Thema 37 – Geschichte

Stufe 7 – sehr anspruchsvoll (10 Kurzgeschichten mit je 9 Sätzen)

1. Kurzgeschichte – Két nagyapa, két igazság

1. Dóra családi ebédeken gyakran hallotta, hogy két nagyapja egészen másképp emlékszik ugyanarra a korszakra. – Bei Familienessen hörte Dóra oft, dass sich ihre beiden Großväter ganz unterschiedlich an dieselbe Epoche erinnern.

2. Az egyik nagyapa, aki gyári munkás volt, azt mondta, hogy a Kádár-korszakban legalább mindenkinek volt munkája és lakása. – Der eine Großvater, der Fabrikarbeiter gewesen war, sagte, dass in der Kádár-Zeit wenigstens jeder Arbeit und eine Wohnung hatte.

3. A másik nagyapa viszont, akinek a családjától elvették a földet, csak a félelemre és a megaláztatásra emlékezett. – Der andere Großvater hingegen, dessen Familie das Land weggenommen worden war, erinnerte sich nur an die Angst und die Demütigung.

4. Dóra sokáig azt hitte, hogy az egyiküknek biztosan nincs igaza. – Dóra glaubte lange, dass einer von beiden sicher unrecht haben müsse.

5. Az egyetemen azonban egy történészprofesszor elmagyarázta, hogy az egyéni emlékezet mindig a saját tapasztalatokból táplálkozik. – An der Universität erklärte ihr jedoch ein Geschichtsprofessor, dass sich das individuelle Gedächtnis immer aus den eigenen Erfahrungen speist.

6. Ugyanaz a korszak lehet valakinek a biztonság, másnak a szabadság elvesztésének ideje. – Dieselbe Epoche kann für den einen eine Zeit der Sicherheit sein, für den anderen eine Zeit des Freiheitsverlusts.

7. Dóra ezután mindkét nagyapjával hosszú interjút készített, és felvette a beszélgetéseket. – Danach führte Dóra mit beiden Großvätern ein langes Interview und nahm die Gespräche auf.

8. A két történetből egy szakdolgozat született, amely a megosztott emlékezetről szólt. – Aus den beiden Geschichten entstand eine Abschlussarbeit, die vom geteilten Gedächtnis handelte.

9. A védésen mindkét nagyapa az első sorban ült, és most először hallgatták végig egymást vita nélkül. – Bei der Verteidigung saßen beide Großväter in der ersten Reihe und hörten einander zum ersten Mal ohne Streit bis zum Ende zu.

(aufklappen)magyarul

1. Dóra családi ebédeken gyakran hallotta, hogy két nagyapja egészen másképp emlékszik ugyanarra a korszakra.

2. Az egyik nagyapa, aki gyári munkás volt, azt mondta, hogy a Kádár-korszakban legalább mindenkinek volt munkája és lakása.

3. A másik nagyapa viszont, akinek a családjától elvették a földet, csak a félelemre és a megaláztatásra emlékezett.

4. Dóra sokáig azt hitte, hogy az egyiküknek biztosan nincs igaza.

5. Az egyetemen azonban egy történészprofesszor elmagyarázta, hogy az egyéni emlékezet mindig a saját tapasztalatokból táplálkozik.

6. Ugyanaz a korszak lehet valakinek a biztonság, másnak a szabadság elvesztésének ideje.

7. Dóra ezután mindkét nagyapjával hosszú interjút készített, és felvette a beszélgetéseket.

8. A két történetből egy szakdolgozat született, amely a megosztott emlékezetről szólt.

9. A védésen mindkét nagyapa az első sorban ült, és most először hallgatták végig egymást vita nélkül.

(aufklappen)német

1. Bei Familienessen hörte Dóra oft, dass sich ihre beiden Großväter ganz unterschiedlich an dieselbe Epoche erinnern.

2. Der eine Großvater, der Fabrikarbeiter gewesen war, sagte, dass in der Kádár-Zeit wenigstens jeder Arbeit und eine Wohnung hatte.

3. Der andere Großvater hingegen, dessen Familie das Land weggenommen worden war, erinnerte sich nur an die Angst und die Demütigung.

4. Dóra glaubte lange, dass einer von beiden sicher unrecht haben müsse.

5. An der Universität erklärte ihr jedoch ein Geschichtsprofessor, dass sich das individuelle Gedächtnis immer aus den eigenen Erfahrungen speist.

6. Dieselbe Epoche kann für den einen eine Zeit der Sicherheit sein, für den anderen eine Zeit des Freiheitsverlusts.

7. Danach führte Dóra mit beiden Großvätern ein langes Interview und nahm die Gespräche auf.

8. Aus den beiden Geschichten entstand eine Abschlussarbeit, die vom geteilten Gedächtnis handelte.

9. Bei der Verteidigung saßen beide Großväter in der ersten Reihe und hörten einander zum ersten Mal ohne Streit bis zum Ende zu.

2. Kurzgeschichte – A szobor, amely nem tetszett senkinek

1. Egy kisváros önkormányzata úgy döntött, hogy emlékművet állít a második világháború áldozatainak. – Die Verwaltung einer Kleinstadt beschloss, den Opfern des Zweiten Weltkriegs ein Denkmal zu errichten.

2. Már az első tervek bemutatásakor heves vita alakult ki a lakosok között. – Schon bei der Vorstellung der ersten Entwürfe entbrannte unter den Einwohnern ein heftiger Streit.

3. Egyesek azt kifogásolták, hogy az emlékmű csak a katonákra emlékezik, a civil áldozatokra nem. – Einige bemängelten, dass das Denkmal nur an die Soldaten erinnert, nicht aber an die zivilen Opfer.

4. Mások szerint a deportált zsidó szomszédok és az elhurcolt német családok nevének is rajta kellene lennie. – Anderen zufolge müssten auch die Namen der deportierten jüdischen Nachbarn und der verschleppten deutschen Familien darauf stehen.

5. Az idős tanárnő, Margit néni, aki gyerekként mindezt átélte, felszólalt a lakossági fórumon. – Die alte Lehrerin, Tante Margit, die das alles als Kind miterlebt hatte, meldete sich auf der Bürgerversammlung zu Wort.

6. Azt mondta, hogy a gyász nem verseny, és minden áldozat megérdemli, hogy emlékezzenek rá. – Sie sagte, dass Trauer kein Wettbewerb sei und jedes Opfer es verdiene, dass man sich an es erinnere.

7. A tervet végül úgy módosították, hogy egy egyszerű kőfal lett belőle, minden ismert áldozat nevével. – Der Entwurf wurde schließlich so geändert, dass daraus eine schlichte Steinmauer mit den Namen aller bekannten Opfer wurde.

8. Az avatáson olyan családok álltak egymás mellett, akik évtizedekig nem beszéltek egymással. – Bei der Einweihung standen Familien nebeneinander, die jahrzehntelang nicht miteinander gesprochen hatten.

9. Margit néni szerint ez többet ért, mint bármilyen szép szobor. – Laut Tante Margit war das mehr wert als jede noch so schöne Statue.

(aufklappen)magyarul

1. Egy kisváros önkormányzata úgy döntött, hogy emlékművet állít a második világháború áldozatainak.

2. Már az első tervek bemutatásakor heves vita alakult ki a lakosok között.

3. Egyesek azt kifogásolták, hogy az emlékmű csak a katonákra emlékezik, a civil áldozatokra nem.

4. Mások szerint a deportált zsidó szomszédok és az elhurcolt német családok nevének is rajta kellene lennie.

5. Az idős tanárnő, Margit néni, aki gyerekként mindezt átélte, felszólalt a lakossági fórumon.

6. Azt mondta, hogy a gyász nem verseny, és minden áldozat megérdemli, hogy emlékezzenek rá.

7. A tervet végül úgy módosították, hogy egy egyszerű kőfal lett belőle, minden ismert áldozat nevével.

8. Az avatáson olyan családok álltak egymás mellett, akik évtizedekig nem beszéltek egymással.

9. Margit néni szerint ez többet ért, mint bármilyen szép szobor.

(aufklappen)német

1. Die Verwaltung einer Kleinstadt beschloss, den Opfern des Zweiten Weltkriegs ein Denkmal zu errichten.

2. Schon bei der Vorstellung der ersten Entwürfe entbrannte unter den Einwohnern ein heftiger Streit.

3. Einige bemängelten, dass das Denkmal nur an die Soldaten erinnert, nicht aber an die zivilen Opfer.

4. Anderen zufolge müssten auch die Namen der deportierten jüdischen Nachbarn und der verschleppten deutschen Familien darauf stehen.

5. Die alte Lehrerin, Tante Margit, die das alles als Kind miterlebt hatte, meldete sich auf der Bürgerversammlung zu Wort.

6. Sie sagte, dass Trauer kein Wettbewerb sei und jedes Opfer es verdiene, dass man sich an es erinnere.

7. Der Entwurf wurde schließlich so geändert, dass daraus eine schlichte Steinmauer mit den Namen aller bekannten Opfer wurde.

8. Bei der Einweihung standen Familien nebeneinander, die jahrzehntelang nicht miteinander gesprochen hatten.

9. Laut Tante Margit war das mehr wert als jede noch so schöne Statue.

3. Kurzgeschichte – A tankönyv régi kiadása

1. Gábor egy antikváriumban megvásárolta apja egykori történelemtankönyvét az 1970-es évekből. – Gábor kaufte in einem Antiquariat das ehemalige Geschichtsschulbuch seines Vaters aus den 1970er Jahren.

2. Amikor otthon összehasonlította a saját tankönyvével, meglepő különbségeket fedezett fel. – Als er es zu Hause mit seinem eigenen Schulbuch verglich, entdeckte er überraschende Unterschiede.

3. A régi könyvben az 1956-os eseményeket ellenforradalomnak nevezték, amelyet a nép ellenségei szítottak. – In dem alten Buch wurden die Ereignisse von 1956 als Konterrevolution bezeichnet, die von den Feinden des Volkes angezettelt worden sei.

4. Az ő tankönyvében ugyanez nemzeti forradalomként és szabadságharcként szerepelt. – In seinem Schulbuch erschien dasselbe als nationale Revolution und Freiheitskampf.

5. Gábor megkérdezte az apját, hogy akkoriban elhitte-e, amit tanítottak neki. – Gábor fragte seinen Vater, ob er damals geglaubt habe, was man ihm beibrachte.

6. Az apja elgondolkodott, majd azt felelte, hogy otthon suttogva egészen mást hallott, mint az iskolában. – Sein Vater dachte nach und antwortete dann, dass er zu Hause im Flüsterton etwas ganz anderes gehört habe als in der Schule.

7. „Megtanultuk, hogy kétféle igazság létezik: az, amit mondani kell, és az, amit gondolunk” – tette hozzá. – „Wir lernten, dass es zwei Arten von Wahrheit gibt: die, die man sagen muss, und die, die man denkt“, fügte er hinzu.

8. Gábor ekkor értette meg, hogy egy tankönyv nemcsak a múltról árulkodik, hanem arról a korról is, amelyben írták. – Da verstand Gábor, dass ein Schulbuch nicht nur etwas über die Vergangenheit verrät, sondern auch über die Zeit, in der es geschrieben wurde.

9. Azóta minden könyvnél megnézi, mikor és ki adta ki, mielőtt elhinné, amit olvas. – Seitdem schaut er bei jedem Buch nach, wann und von wem es herausgegeben wurde, bevor er glaubt, was er liest.

(aufklappen)magyarul

1. Gábor egy antikváriumban megvásárolta apja egykori történelemtankönyvét az 1970-es évekből.

2. Amikor otthon összehasonlította a saját tankönyvével, meglepő különbségeket fedezett fel.

3. A régi könyvben az 1956-os eseményeket ellenforradalomnak nevezték, amelyet a nép ellenségei szítottak.

4. Az ő tankönyvében ugyanez nemzeti forradalomként és szabadságharcként szerepelt.

5. Gábor megkérdezte az apját, hogy akkoriban elhitte-e, amit tanítottak neki.

6. Az apja elgondolkodott, majd azt felelte, hogy otthon suttogva egészen mást hallott, mint az iskolában.

7. „Megtanultuk, hogy kétféle igazság létezik: az, amit mondani kell, és az, amit gondolunk” – tette hozzá.

8. Gábor ekkor értette meg, hogy egy tankönyv nemcsak a múltról árulkodik, hanem arról a korról is, amelyben írták.

9. Azóta minden könyvnél megnézi, mikor és ki adta ki, mielőtt elhinné, amit olvas.

(aufklappen)német

1. Gábor kaufte in einem Antiquariat das ehemalige Geschichtsschulbuch seines Vaters aus den 1970er Jahren.

2. Als er es zu Hause mit seinem eigenen Schulbuch verglich, entdeckte er überraschende Unterschiede.

3. In dem alten Buch wurden die Ereignisse von 1956 als Konterrevolution bezeichnet, die von den Feinden des Volkes angezettelt worden sei.

4. In seinem Schulbuch erschien dasselbe als nationale Revolution und Freiheitskampf.

5. Gábor fragte seinen Vater, ob er damals geglaubt habe, was man ihm beibrachte.

6. Sein Vater dachte nach und antwortete dann, dass er zu Hause im Flüsterton etwas ganz anderes gehört habe als in der Schule.

7. „Wir lernten, dass es zwei Arten von Wahrheit gibt: die, die man sagen muss, und die, die man denkt“, fügte er hinzu.

8. Da verstand Gábor, dass ein Schulbuch nicht nur etwas über die Vergangenheit verrät, sondern auch über die Zeit, in der es geschrieben wurde.

9. Seitdem schaut er bei jedem Buch nach, wann und von wem es herausgegeben wurde, bevor er glaubt, was er liest.

4. Kurzgeschichte – A doboz a levéltárban

1. Kata sokáig nem értette, miért hallgat a nagymamája, valahányszor a háború utáni évekről esik szó. – Kata verstand lange nicht, warum ihre Großmutter schweigt, sobald die Rede auf die Nachkriegsjahre kommt.

2. Egy napon elhatározta, hogy utánanéz a levéltárban, mi történt a családjával. – Eines Tages beschloss sie, im Archiv nachzuforschen, was mit ihrer Familie geschehen war.

3. A levéltárosok segítségével megtalálta a dédapjáról szóló titkosrendőrségi aktát. – Mit Hilfe der Archivare fand sie die Geheimpolizeiakte über ihren Urgroßvater.

4. Kiderült, hogy a dédapját egy szomszéd feljelentése miatt hurcolták el, mert állítólag rendszerellenes vicceket mesélt. – Es stellte sich heraus, dass ihr Urgroßvater wegen der Anzeige eines Nachbarn verschleppt worden war, weil er angeblich regimefeindliche Witze erzählt hatte.

5. Két évet töltött egy munkatáborban, ahonnan betegen tért haza. – Er verbrachte zwei Jahre in einem Arbeitslager, aus dem er krank heimkehrte.

6. Kata hosszan vívódott, hogy elmondja-e a nagymamájának, amit megtudott. – Kata rang lange mit sich, ob sie ihrer Großmutter erzählen solle, was sie erfahren hatte.

7. Amikor végül elmondta, a nagymama csendben bólintott, mintha mindig is tudta volna. – Als sie es schließlich erzählte, nickte die Großmutter still, als hätte sie es schon immer gewusst.

8. Aztán hosszú idő után először beszélni kezdett azokról az évekről, amelyeket egész életében elhallgatott. – Dann begann sie nach langer Zeit zum ersten Mal über die Jahre zu sprechen, die sie ihr ganzes Leben lang verschwiegen hatte.

9. Kata akkor értette meg, hogy a hallgatás nem felejtés, hanem egyfajta védekezés volt. – Da verstand Kata, dass das Schweigen kein Vergessen, sondern eine Art Selbstschutz gewesen war.

(aufklappen)magyarul

1. Kata sokáig nem értette, miért hallgat a nagymamája, valahányszor a háború utáni évekről esik szó.

2. Egy napon elhatározta, hogy utánanéz a levéltárban, mi történt a családjával.

3. A levéltárosok segítségével megtalálta a dédapjáról szóló titkosrendőrségi aktát.

4. Kiderült, hogy a dédapját egy szomszéd feljelentése miatt hurcolták el, mert állítólag rendszerellenes vicceket mesélt.

5. Két évet töltött egy munkatáborban, ahonnan betegen tért haza.

6. Kata hosszan vívódott, hogy elmondja-e a nagymamájának, amit megtudott.

7. Amikor végül elmondta, a nagymama csendben bólintott, mintha mindig is tudta volna.

8. Aztán hosszú idő után először beszélni kezdett azokról az évekről, amelyeket egész életében elhallgatott.

9. Kata akkor értette meg, hogy a hallgatás nem felejtés, hanem egyfajta védekezés volt.

(aufklappen)német

1. Kata verstand lange nicht, warum ihre Großmutter schweigt, sobald die Rede auf die Nachkriegsjahre kommt.

2. Eines Tages beschloss sie, im Archiv nachzuforschen, was mit ihrer Familie geschehen war.

3. Mit Hilfe der Archivare fand sie die Geheimpolizeiakte über ihren Urgroßvater.

4. Es stellte sich heraus, dass ihr Urgroßvater wegen der Anzeige eines Nachbarn verschleppt worden war, weil er angeblich regimefeindliche Witze erzählt hatte.

5. Er verbrachte zwei Jahre in einem Arbeitslager, aus dem er krank heimkehrte.

6. Kata rang lange mit sich, ob sie ihrer Großmutter erzählen solle, was sie erfahren hatte.

7. Als sie es schließlich erzählte, nickte die Großmutter still, als hätte sie es schon immer gewusst.

8. Dann begann sie nach langer Zeit zum ersten Mal über die Jahre zu sprechen, die sie ihr ganzes Leben lang verschwiegen hatte.

9. Da verstand Kata, dass das Schweigen kein Vergessen, sondern eine Art Selbstschutz gewesen war.

5. Kurzgeschichte – A cipők a Duna-parton

1. Egy németországi iskolai csoport budapesti útján a tanárnő megállt a Duna-parton. – Auf der Budapest-Reise einer Schulgruppe aus Deutschland blieb die Lehrerin am Donauufer stehen.

2. A kövön vasból öntött cipők sorakoztak: férficipők, női cipők és apró gyerekcipők. – Auf dem Stein reihten sich aus Eisen gegossene Schuhe: Männerschuhe, Frauenschuhe und winzige Kinderschuhe.

3. A diákok először nem értették, miért hagyott itt valaki ennyi cipőt. – Die Schüler verstanden zuerst nicht, warum jemand hier so viele Schuhe zurückgelassen hatte.

4. A tanárnő elmagyarázta, hogy 1944–45 telén a nyilasok itt lőtték a Dunába a zsidó embereket, miután levetették velük a cipőjüket. – Die Lehrerin erklärte, dass die Pfeilkreuzler im Winter 1944–45 hier jüdische Menschen in die Donau schossen, nachdem sie sie gezwungen hatten, ihre Schuhe auszuziehen.

5. A csoportban hirtelen olyan csend lett, hogy csak a folyó zúgását lehetett hallani. – In der Gruppe wurde es plötzlich so still, dass man nur das Rauschen des Flusses hören konnte.

6. Jonas, aki addig unottan nézte a telefonját, lassan letett egy kavicsot az egyik gyerekcipőbe. – Jonas, der bis dahin gelangweilt auf sein Handy geschaut hatte, legte langsam einen Kieselstein in einen der Kinderschuhe.

7. Este a szállón a diákok arról beszélgettek, hogyan juthat el egy társadalom oda, hogy a szomszédok ilyesmit tegyenek egymással. – Am Abend sprachen die Schüler in der Herberge darüber, wie eine Gesellschaft so weit kommen kann, dass Nachbarn einander so etwas antun.

8. Arra jutottak, hogy a gyűlölet sosem egyik napról a másikra jelenik meg, hanem apró lépésekben, amelyeket sokan nem vesznek komolyan. – Sie kamen zu dem Schluss, dass der Hass nie von einem Tag auf den anderen erscheint, sondern in kleinen Schritten, die viele nicht ernst nehmen.

9. Jonas a hazaút alatt egy szót sem szólt, de otthon elsőként jelentkezett az iskolai emlékezésnap szervezésére. – Jonas sagte auf der Heimreise kein Wort, meldete sich aber zu Hause als Erster für die Organisation des schulischen Gedenktags.

(aufklappen)magyarul

1. Egy németországi iskolai csoport budapesti útján a tanárnő megállt a Duna-parton.

2. A kövön vasból öntött cipők sorakoztak: férficipők, női cipők és apró gyerekcipők.

3. A diákok először nem értették, miért hagyott itt valaki ennyi cipőt.

4. A tanárnő elmagyarázta, hogy 1944–45 telén a nyilasok itt lőtték a Dunába a zsidó embereket, miután levetették velük a cipőjüket.

5. A csoportban hirtelen olyan csend lett, hogy csak a folyó zúgását lehetett hallani.

6. Jonas, aki addig unottan nézte a telefonját, lassan letett egy kavicsot az egyik gyerekcipőbe.

7. Este a szállón a diákok arról beszélgettek, hogyan juthat el egy társadalom oda, hogy a szomszédok ilyesmit tegyenek egymással.

8. Arra jutottak, hogy a gyűlölet sosem egyik napról a másikra jelenik meg, hanem apró lépésekben, amelyeket sokan nem vesznek komolyan.

9. Jonas a hazaút alatt egy szót sem szólt, de otthon elsőként jelentkezett az iskolai emlékezésnap szervezésére.

(aufklappen)német

1. Auf der Budapest-Reise einer Schulgruppe aus Deutschland blieb die Lehrerin am Donauufer stehen.

2. Auf dem Stein reihten sich aus Eisen gegossene Schuhe: Männerschuhe, Frauenschuhe und winzige Kinderschuhe.

3. Die Schüler verstanden zuerst nicht, warum jemand hier so viele Schuhe zurückgelassen hatte.

4. Die Lehrerin erklärte, dass die Pfeilkreuzler im Winter 1944–45 hier jüdische Menschen in die Donau schossen, nachdem sie sie gezwungen hatten, ihre Schuhe auszuziehen.

5. In der Gruppe wurde es plötzlich so still, dass man nur das Rauschen des Flusses hören konnte.

6. Jonas, der bis dahin gelangweilt auf sein Handy geschaut hatte, legte langsam einen Kieselstein in einen der Kinderschuhe.

7. Am Abend sprachen die Schüler in der Herberge darüber, wie eine Gesellschaft so weit kommen kann, dass Nachbarn einander so etwas antun.

8. Sie kamen zu dem Schluss, dass der Hass nie von einem Tag auf den anderen erscheint, sondern in kleinen Schritten, die viele nicht ernst nehmen.

9. Jonas sagte auf der Heimreise kein Wort, meldete sich aber zu Hause als Erster für die Organisation des schulischen Gedenktags.

6. Kurzgeschichte – A falu, amely kétszer cserélt lakókat

1. Egy baranyai faluban Tamás a helytörténeti gyűjtemény fiatal vezetője lett. – In einem Dorf in der Baranya wurde Tamás der junge Leiter der heimatgeschichtlichen Sammlung.

2. Kutatásai során rájött, hogy a falu lakossága a huszadik században kétszer is szinte teljesen kicserélődött. – Bei seinen Forschungen stellte er fest, dass die Einwohnerschaft des Dorfes im zwanzigsten Jahrhundert zweimal fast vollständig ausgetauscht worden war.

3. A háború után a német lakosok nagy részét kitelepítették, és a házaikba a Felvidékről áttelepített magyar családok költöztek. – Nach dem Krieg wurde ein Großteil der deutschen Einwohner vertrieben, und in ihre Häuser zogen aus Oberungarn umgesiedelte ungarische Familien.

4. Ezek a családok maguk is elveszítették az otthonukat, így két sérült közösség került egymás mellé. – Diese Familien hatten selbst ihr Zuhause verloren, sodass zwei verletzte Gemeinschaften nebeneinander zu leben kamen.

5. Tamás olyan kiállítást rendezett, amelyen mindkét csoport tárgyai és történetei helyet kaptak. – Tamás gestaltete eine Ausstellung, in der die Gegenstände und Geschichten beider Gruppen ihren Platz fanden.

6. A megnyitóra meghívta a Németországban élő egykori lakosok leszármazottait is. – Zur Eröffnung lud er auch die Nachkommen der ehemaligen Einwohner ein, die in Deutschland leben.

7. Egy idős német férfi sírva állt meg annak a háznak a fényképe előtt, ahol gyerekkorát töltötte. – Ein alter deutscher Mann blieb weinend vor dem Foto des Hauses stehen, in dem er seine Kindheit verbracht hatte.

8. A ház mai tulajdonosa, egy felvidéki család unokája, odalépett hozzá, és meghívta egy kávéra. – Der heutige Besitzer des Hauses, der Enkel einer Familie aus Oberungarn, trat zu ihm und lud ihn auf einen Kaffee ein.

9. Tamás úgy érezte, hogy abban a pillanatban a kiállítás elérte a célját. – Tamás hatte das Gefühl, dass die Ausstellung in diesem Moment ihr Ziel erreicht hatte.

(aufklappen)magyarul

1. Egy baranyai faluban Tamás a helytörténeti gyűjtemény fiatal vezetője lett.

2. Kutatásai során rájött, hogy a falu lakossága a huszadik században kétszer is szinte teljesen kicserélődött.

3. A háború után a német lakosok nagy részét kitelepítették, és a házaikba a Felvidékről áttelepített magyar családok költöztek.

4. Ezek a családok maguk is elveszítették az otthonukat, így két sérült közösség került egymás mellé.

5. Tamás olyan kiállítást rendezett, amelyen mindkét csoport tárgyai és történetei helyet kaptak.

6. A megnyitóra meghívta a Németországban élő egykori lakosok leszármazottait is.

7. Egy idős német férfi sírva állt meg annak a háznak a fényképe előtt, ahol gyerekkorát töltötte.

8. A ház mai tulajdonosa, egy felvidéki család unokája, odalépett hozzá, és meghívta egy kávéra.

9. Tamás úgy érezte, hogy abban a pillanatban a kiállítás elérte a célját.

(aufklappen)német

1. In einem Dorf in der Baranya wurde Tamás der junge Leiter der heimatgeschichtlichen Sammlung.

2. Bei seinen Forschungen stellte er fest, dass die Einwohnerschaft des Dorfes im zwanzigsten Jahrhundert zweimal fast vollständig ausgetauscht worden war.

3. Nach dem Krieg wurde ein Großteil der deutschen Einwohner vertrieben, und in ihre Häuser zogen aus Oberungarn umgesiedelte ungarische Familien.

4. Diese Familien hatten selbst ihr Zuhause verloren, sodass zwei verletzte Gemeinschaften nebeneinander zu leben kamen.

5. Tamás gestaltete eine Ausstellung, in der die Gegenstände und Geschichten beider Gruppen ihren Platz fanden.

6. Zur Eröffnung lud er auch die Nachkommen der ehemaligen Einwohner ein, die in Deutschland leben.

7. Ein alter deutscher Mann blieb weinend vor dem Foto des Hauses stehen, in dem er seine Kindheit verbracht hatte.

8. Der heutige Besitzer des Hauses, der Enkel einer Familie aus Oberungarn, trat zu ihm und lud ihn auf einen Kaffee ein.

9. Tamás hatte das Gefühl, dass die Ausstellung in diesem Moment ihr Ziel erreicht hatte.

7. Kurzgeschichte – A hős, akiről kiderült valami

1. Szilvia a szülővárosa egyik utcájának névadójáról írt dolgozatot a középiskolában. – Szilvia schrieb am Gymnasium eine Arbeit über den Namensgeber einer Straße ihrer Heimatstadt.

2. A városban mindenki hősként tisztelte, mert a tizenkilencedik században iskolákat és kórházat alapított. – In der Stadt verehrte ihn jeder als Helden, weil er im neunzehnten Jahrhundert Schulen und ein Krankenhaus gegründet hatte.

3. A levéltári források között azonban Szilvia olyan leveleket is talált, amelyekben a férfi keményen bánt a birtokán dolgozó cselédekkel. – Unter den Archivquellen fand Szilvia jedoch auch Briefe, in denen der Mann die Knechte auf seinem Gut hart behandelte.

4. Nem tudta eldönteni, hogy megírja-e ezt is, hiszen attól tartott, hogy megsérti a várost. – Sie konnte sich nicht entscheiden, ob sie auch das schreiben sollte, denn sie fürchtete, die Stadt zu kränken.

5. A tanára azt tanácsolta, hogy ne ítélkezzen, hanem mutassa be a férfit a maga teljes összetettségében. – Ihr Lehrer riet ihr, nicht zu urteilen, sondern den Mann in seiner ganzen Vielschichtigkeit darzustellen.

6. „A történelmi szereplők nem szentek és nem gonosztevők, hanem emberek, akik a saját korukban cselekedtek” – mondta. – „Historische Persönlichkeiten sind keine Heiligen und keine Bösewichte, sondern Menschen, die in ihrer eigenen Zeit handelten“, sagte er.

7. Szilvia dolgozata végül országos díjat nyert. – Szilvias Arbeit gewann schließlich einen landesweiten Preis.

8. A helyi újságban vita is kerekedett belőle, de sokan megköszönték, hogy őszintén írt. – In der Lokalzeitung entstand auch eine Debatte darüber, aber viele dankten ihr, dass sie ehrlich geschrieben hatte.

9. Szilvia megtanulta, hogy a múlt tisztelete nem jelenti azt, hogy el kell hallgatni a kellemetlen részleteket. – Szilvia lernte, dass Respekt vor der Vergangenheit nicht bedeutet, die unangenehmen Einzelheiten verschweigen zu müssen.

(aufklappen)magyarul

1. Szilvia a szülővárosa egyik utcájának névadójáról írt dolgozatot a középiskolában.

2. A városban mindenki hősként tisztelte, mert a tizenkilencedik században iskolákat és kórházat alapított.

3. A levéltári források között azonban Szilvia olyan leveleket is talált, amelyekben a férfi keményen bánt a birtokán dolgozó cselédekkel.

4. Nem tudta eldönteni, hogy megírja-e ezt is, hiszen attól tartott, hogy megsérti a várost.

5. A tanára azt tanácsolta, hogy ne ítélkezzen, hanem mutassa be a férfit a maga teljes összetettségében.

6. „A történelmi szereplők nem szentek és nem gonosztevők, hanem emberek, akik a saját korukban cselekedtek” – mondta.

7. Szilvia dolgozata végül országos díjat nyert.

8. A helyi újságban vita is kerekedett belőle, de sokan megköszönték, hogy őszintén írt.

9. Szilvia megtanulta, hogy a múlt tisztelete nem jelenti azt, hogy el kell hallgatni a kellemetlen részleteket.

(aufklappen)német

1. Szilvia schrieb am Gymnasium eine Arbeit über den Namensgeber einer Straße ihrer Heimatstadt.

2. In der Stadt verehrte ihn jeder als Helden, weil er im neunzehnten Jahrhundert Schulen und ein Krankenhaus gegründet hatte.

3. Unter den Archivquellen fand Szilvia jedoch auch Briefe, in denen der Mann die Knechte auf seinem Gut hart behandelte.

4. Sie konnte sich nicht entscheiden, ob sie auch das schreiben sollte, denn sie fürchtete, die Stadt zu kränken.

5. Ihr Lehrer riet ihr, nicht zu urteilen, sondern den Mann in seiner ganzen Vielschichtigkeit darzustellen.

6. „Historische Persönlichkeiten sind keine Heiligen und keine Bösewichte, sondern Menschen, die in ihrer eigenen Zeit handelten“, sagte er.

7. Szilvias Arbeit gewann schließlich einen landesweiten Preis.

8. In der Lokalzeitung entstand auch eine Debatte darüber, aber viele dankten ihr, dass sie ehrlich geschrieben hatte.

9. Szilvia lernte, dass Respekt vor der Vergangenheit nicht bedeutet, die unangenehmen Einzelheiten verschweigen zu müssen.

8. Kurzgeschichte – A disszidens bácsi hazatérése

1. Laci bácsi 1956 novemberében, húszévesen szökött át a határon Ausztriába. – Onkel Laci floh im November 1956 als Zwanzigjähriger über die Grenze nach Österreich.

2. Németországban telepedett le, mérnök lett, és családot alapított Stuttgartban. – Er ließ sich in Deutschland nieder, wurde Ingenieur und gründete in Stuttgart eine Familie.

3. Évtizedekig nem térhetett haza, mert disszidensként börtön várt volna rá. – Jahrzehntelang konnte er nicht heimkehren, weil ihn als Republikflüchtigen das Gefängnis erwartet hätte.

4. A rendszerváltás után végre visszautazott a szülőfalujába, ahol alig ismert fel valamit. – Nach dem Systemwechsel reiste er endlich in sein Heimatdorf zurück, wo er kaum etwas wiedererkannte.

5. A régi iskolatársai közül már csak néhányan éltek, és azok is idegenként néztek rá. – Von seinen alten Schulkameraden lebten nur noch wenige, und auch die sahen ihn wie einen Fremden an.

6. Laci bácsi rájött, hogy nemcsak ő változott meg, hanem az ország is, amelyet elhagyott. – Onkel Laci erkannte, dass nicht nur er sich verändert hatte, sondern auch das Land, das er verlassen hatte.

7. „Az ember nem egy helyre vágyik vissza, hanem egy időbe, amely már nem létezik” – mondta az unokahúgának. – „Man sehnt sich nicht nach einem Ort zurück, sondern nach einer Zeit, die es nicht mehr gibt“, sagte er zu seiner Nichte.

8. Mégis minden nyáron hazajött, és lassan új barátokat talált a faluban. – Trotzdem kam er jeden Sommer zurück und fand langsam neue Freunde im Dorf.

9. Halála előtt azt kérte, hogy a hamvait fele-fele arányban szórják szét Stuttgartban és a szülőfaluja határában. – Vor seinem Tod bat er darum, dass seine Asche je zur Hälfte in Stuttgart und in der Flur seines Heimatdorfes verstreut werde.

(aufklappen)magyarul

1. Laci bácsi 1956 novemberében, húszévesen szökött át a határon Ausztriába.

2. Németországban telepedett le, mérnök lett, és családot alapított Stuttgartban.

3. Évtizedekig nem térhetett haza, mert disszidensként börtön várt volna rá.

4. A rendszerváltás után végre visszautazott a szülőfalujába, ahol alig ismert fel valamit.

5. A régi iskolatársai közül már csak néhányan éltek, és azok is idegenként néztek rá.

6. Laci bácsi rájött, hogy nemcsak ő változott meg, hanem az ország is, amelyet elhagyott.

7. „Az ember nem egy helyre vágyik vissza, hanem egy időbe, amely már nem létezik” – mondta az unokahúgának.

8. Mégis minden nyáron hazajött, és lassan új barátokat talált a faluban.

9. Halála előtt azt kérte, hogy a hamvait fele-fele arányban szórják szét Stuttgartban és a szülőfaluja határában.

(aufklappen)német

1. Onkel Laci floh im November 1956 als Zwanzigjähriger über die Grenze nach Österreich.

2. Er ließ sich in Deutschland nieder, wurde Ingenieur und gründete in Stuttgart eine Familie.

3. Jahrzehntelang konnte er nicht heimkehren, weil ihn als Republikflüchtigen das Gefängnis erwartet hätte.

4. Nach dem Systemwechsel reiste er endlich in sein Heimatdorf zurück, wo er kaum etwas wiedererkannte.

5. Von seinen alten Schulkameraden lebten nur noch wenige, und auch die sahen ihn wie einen Fremden an.

6. Onkel Laci erkannte, dass nicht nur er sich verändert hatte, sondern auch das Land, das er verlassen hatte.

7. „Man sehnt sich nicht nach einem Ort zurück, sondern nach einer Zeit, die es nicht mehr gibt“, sagte er zu seiner Nichte.

8. Trotzdem kam er jeden Sommer zurück und fand langsam neue Freunde im Dorf.

9. Vor seinem Tod bat er darum, dass seine Asche je zur Hälfte in Stuttgart und in der Flur seines Heimatdorfes verstreut werde.

9. Kurzgeschichte – A vita a kávézóban

1. Egy budapesti kávézóban három egyetemista arról vitatkozott, hogy ki írja a történelmet. – In einem Budapester Café stritten drei Studenten darüber, wer die Geschichte schreibt.

2. Bálint szerint mindig a győztesek, hiszen ők döntik el, mi kerül a tankönyvekbe. – Laut Bálint immer die Sieger, denn sie entscheiden, was in die Schulbücher kommt.

3. Réka ellenvetette, hogy a legyőzöttek emlékezete is fennmarad, ha máshol nem, a családok konyhájában. – Réka wandte ein, dass auch das Gedächtnis der Besiegten erhalten bleibt, wenn nicht anderswo, dann in den Küchen der Familien.

4. A harmadik barát, egy erasmusos német diák, azt mondta, hogy nála otthon éppen a vesztesek írták újra a történelmet. – Der dritte Freund, ein deutscher Erasmus-Student, sagte, dass bei ihm zu Hause gerade die Verlierer die Geschichte neu geschrieben hätten.

5. Elmesélte, hogy Németországban a háború után évtizedekig tartott, mire a társadalom szembenézett a saját bűneivel. – Er erzählte, dass es in Deutschland nach dem Krieg Jahrzehnte gedauert habe, bis sich die Gesellschaft ihren eigenen Verbrechen stellte.

6. Bálint elgondolkodott, és elismerte, hogy a szembenézés talán nehezebb, mint a győzelem. – Bálint wurde nachdenklich und gab zu, dass das Sich-Stellen vielleicht schwerer sei als der Sieg.

7. Réka hozzátette, hogy egy ország érettségét az mutatja meg, hogyan beszél a saját vereségeiről és hibáiról. – Réka fügte hinzu, dass die Reife eines Landes daran zu erkennen sei, wie es über seine eigenen Niederlagen und Fehler spricht.

8. A pincér, aki végighallgatta őket, a számla mellé egy cetlit tett: „A történelmet mindenki írja, aki emlékszik.” – Der Kellner, der ihnen zugehört hatte, legte zur Rechnung einen Zettel: „Geschichte schreibt jeder, der sich erinnert.“

9. A három barát nevetett, de a cetlit Réka gondosan eltette a pénztárcájába. – Die drei Freunde lachten, aber Réka steckte den Zettel sorgfältig in ihr Portemonnaie.

(aufklappen)magyarul

1. Egy budapesti kávézóban három egyetemista arról vitatkozott, hogy ki írja a történelmet.

2. Bálint szerint mindig a győztesek, hiszen ők döntik el, mi kerül a tankönyvekbe.

3. Réka ellenvetette, hogy a legyőzöttek emlékezete is fennmarad, ha máshol nem, a családok konyhájában.

4. A harmadik barát, egy erasmusos német diák, azt mondta, hogy nála otthon éppen a vesztesek írták újra a történelmet.

5. Elmesélte, hogy Németországban a háború után évtizedekig tartott, mire a társadalom szembenézett a saját bűneivel.

6. Bálint elgondolkodott, és elismerte, hogy a szembenézés talán nehezebb, mint a győzelem.

7. Réka hozzátette, hogy egy ország érettségét az mutatja meg, hogyan beszél a saját vereségeiről és hibáiról.

8. A pincér, aki végighallgatta őket, a számla mellé egy cetlit tett: „A történelmet mindenki írja, aki emlékszik.”

9. A három barát nevetett, de a cetlit Réka gondosan eltette a pénztárcájába.

(aufklappen)német

1. In einem Budapester Café stritten drei Studenten darüber, wer die Geschichte schreibt.

2. Laut Bálint immer die Sieger, denn sie entscheiden, was in die Schulbücher kommt.

3. Réka wandte ein, dass auch das Gedächtnis der Besiegten erhalten bleibt, wenn nicht anderswo, dann in den Küchen der Familien.

4. Der dritte Freund, ein deutscher Erasmus-Student, sagte, dass bei ihm zu Hause gerade die Verlierer die Geschichte neu geschrieben hätten.

5. Er erzählte, dass es in Deutschland nach dem Krieg Jahrzehnte gedauert habe, bis sich die Gesellschaft ihren eigenen Verbrechen stellte.

6. Bálint wurde nachdenklich und gab zu, dass das Sich-Stellen vielleicht schwerer sei als der Sieg.

7. Réka fügte hinzu, dass die Reife eines Landes daran zu erkennen sei, wie es über seine eigenen Niederlagen und Fehler spricht.

8. Der Kellner, der ihnen zugehört hatte, legte zur Rechnung einen Zettel: „Geschichte schreibt jeder, der sich erinnert.“

9. Die drei Freunde lachten, aber Réka steckte den Zettel sorgfältig in ihr Portemonnaie.

10. Kurzgeschichte – A gyerekek és a határ

1. Egy soproni általános iskola diákjai projektet készítettek a páneurópai piknikről. – Die Schüler einer Grundschule in Sopron erstellten ein Projekt über das Paneuropäische Picknick.

2. Megtudták, hogy 1989. augusztus 19-én több száz keletnémet menekült ki itt egy rövid időre megnyitott határkapun át. – Sie erfuhren, dass am 19. August 1989 hier mehrere hundert DDR-Bürger durch ein kurzzeitig geöffnetes Grenztor flohen.

3. A diákok felkerestek egy nyugdíjas határőrt, aki aznap szolgálatban volt. – Die Schüler besuchten einen pensionierten Grenzsoldaten, der an jenem Tag Dienst hatte.

4. Elmondta nekik, hogy nem kapott egyértelmű parancsot, ezért saját lelkiismerete alapján úgy döntött, hogy nem lő. – Er erzählte ihnen, dass er keinen eindeutigen Befehl erhalten hatte und deshalb nach seinem eigenen Gewissen entschied, nicht zu schießen.

5. „Ha akkor másképp döntök, ma talán egészen más lenne Európa” – mondta halkan. – „Hätte ich damals anders entschieden, wäre Europa heute vielleicht ganz anders“, sagte er leise.

6. A gyerekeket megdöbbentette, hogy egyetlen ember döntése milyen nagy jelentőségű lehet. – Die Kinder waren erschüttert, welch große Bedeutung die Entscheidung eines einzelnen Menschen haben kann.

7. A projekt végén levelet írtak egy lipcsei iskolának, amelynek egyik tanára akkor gyerekként menekült át a határon. – Am Ende des Projekts schrieben sie einen Brief an eine Leipziger Schule, deren einer Lehrer damals als Kind über die Grenze geflohen war.

8. A két iskola azóta minden augusztusban közös megemlékezést tart a határ menti emlékhelyen. – Die beiden Schulen veranstalten seitdem jeden August eine gemeinsame Gedenkfeier an der Gedenkstätte an der Grenze.

9. A diákok így tanulták meg, hogy a történelem nem csak a tankönyvekben, hanem a hétköznapi emberek bátorságában is születik. – So lernten die Schüler, dass Geschichte nicht nur in den Schulbüchern entsteht, sondern auch im Mut gewöhnlicher Menschen.

(aufklappen)magyarul

1. Egy soproni általános iskola diákjai projektet készítettek a páneurópai piknikről.

2. Megtudták, hogy 1989. augusztus 19-én több száz keletnémet menekült ki itt egy rövid időre megnyitott határkapun át.

3. A diákok felkerestek egy nyugdíjas határőrt, aki aznap szolgálatban volt.

4. Elmondta nekik, hogy nem kapott egyértelmű parancsot, ezért saját lelkiismerete alapján úgy döntött, hogy nem lő.

5. „Ha akkor másképp döntök, ma talán egészen más lenne Európa” – mondta halkan.

6. A gyerekeket megdöbbentette, hogy egyetlen ember döntése milyen nagy jelentőségű lehet.

7. A projekt végén levelet írtak egy lipcsei iskolának, amelynek egyik tanára akkor gyerekként menekült át a határon.

8. A két iskola azóta minden augusztusban közös megemlékezést tart a határ menti emlékhelyen.

9. A diákok így tanulták meg, hogy a történelem nem csak a tankönyvekben, hanem a hétköznapi emberek bátorságában is születik.

(aufklappen)német

1. Die Schüler einer Grundschule in Sopron erstellten ein Projekt über das Paneuropäische Picknick.

2. Sie erfuhren, dass am 19. August 1989 hier mehrere hundert DDR-Bürger durch ein kurzzeitig geöffnetes Grenztor flohen.

3. Die Schüler besuchten einen pensionierten Grenzsoldaten, der an jenem Tag Dienst hatte.

4. Er erzählte ihnen, dass er keinen eindeutigen Befehl erhalten hatte und deshalb nach seinem eigenen Gewissen entschied, nicht zu schießen.

5. „Hätte ich damals anders entschieden, wäre Europa heute vielleicht ganz anders“, sagte er leise.

6. Die Kinder waren erschüttert, welch große Bedeutung die Entscheidung eines einzelnen Menschen haben kann.

7. Am Ende des Projekts schrieben sie einen Brief an eine Leipziger Schule, deren einer Lehrer damals als Kind über die Grenze geflohen war.

8. Die beiden Schulen veranstalten seitdem jeden August eine gemeinsame Gedenkfeier an der Gedenkstätte an der Grenze.

9. So lernten die Schüler, dass Geschichte nicht nur in den Schulbüchern entsteht, sondern auch im Mut gewöhnlicher Menschen.