Thema 33 – Gefühle und Stimmungen
Stufe 10 – höchstes Niveau, professionelle Therapiekommunikation (10 Kurzgeschichten mit je 10 Sätzen)
1. Kurzgeschichte – Az első interjú – Das Erstgespräch
1. Kovács Anna pszichológus kedd délután fogadja új kliensét, Dénest, az első interjúra (Erstgespräch). – Die Psychologin Anna Kovács empfängt am Dienstagnachmittag ihren neuen Klienten Dénes zum Erstgespräch.
2. „Üdvözlöm, foglaljon helyet! Mi hozta ma ide?” – kérdezi barátságosan. – „Willkommen, nehmen Sie Platz! Was führt Sie heute hierher?“, fragt sie freundlich.
3. Dénes elmondja, hogy hónapok óta rosszul alszik, és a munkahelyén is egyre nehezebben koncentrál. – Dénes erzählt, dass er seit Monaten schlecht schläft und sich auch am Arbeitsplatz immer schwerer konzentrieren kann.
4. Anna felveszi az anamnézist (Anamnese), vagyis rákérdez a korábbi betegségekre, a családi háttérre és a jelenlegi élethelyzetre. – Anna erhebt die Anamnese, das heißt, sie fragt nach früheren Krankheiten, dem familiären Hintergrund und der aktuellen Lebenssituation.
5. „Amit itt elmond, az szigorúan bizalmas, erre titoktartási kötelezettség (Schweigepflicht) vonatkozik” – hangsúlyozza. – „Was Sie hier erzählen, ist streng vertraulich, dafür gilt die Schweigepflicht“, betont sie.
6. Dénes megkönnyebbülten felsóhajt, és elmondja, hogy szégyellte, amiért segítséget kér. – Dénes seufzt erleichtert auf und erzählt, dass er sich geschämt hat, um Hilfe zu bitten.
7. „Az, hogy eljött, bátorságra vall, nem gyengeségre” – feleli Anna. – „Dass Sie gekommen sind, zeugt von Mut, nicht von Schwäche“, antwortet Anna.
8. Az ülés végén közösen megfogalmazzák a terápiás célokat (Therapieziele). – Am Ende der Sitzung formulieren sie gemeinsam die Therapieziele.
9. Megállapodnak, hogy először öt próbaülést (probatorische Sitzungen) tartanak, hogy kiderüljön, jól tudnak-e együtt dolgozni. – Sie vereinbaren, zunächst fünf probatorische Sitzungen abzuhalten, um herauszufinden, ob sie gut zusammenarbeiten können.
10. Dénes úgy távozik, hogy hosszú idő óta először érez egy kis reményt. – Dénes geht mit dem Gefühl, zum ersten Mal seit langer Zeit ein wenig Hoffnung zu spüren.
(aufklappen)magyarul
1. Kovács Anna pszichológus kedd délután fogadja új kliensét, Dénest, az első interjúra (Erstgespräch).
2. „Üdvözlöm, foglaljon helyet! Mi hozta ma ide?” – kérdezi barátságosan.
3. Dénes elmondja, hogy hónapok óta rosszul alszik, és a munkahelyén is egyre nehezebben koncentrál.
4. Anna felveszi az anamnézist (Anamnese), vagyis rákérdez a korábbi betegségekre, a családi háttérre és a jelenlegi élethelyzetre.
5. „Amit itt elmond, az szigorúan bizalmas, erre titoktartási kötelezettség (Schweigepflicht) vonatkozik” – hangsúlyozza.
6. Dénes megkönnyebbülten felsóhajt, és elmondja, hogy szégyellte, amiért segítséget kér.
7. „Az, hogy eljött, bátorságra vall, nem gyengeségre” – feleli Anna.
8. Az ülés végén közösen megfogalmazzák a terápiás célokat (Therapieziele).
9. Megállapodnak, hogy először öt próbaülést (probatorische Sitzungen) tartanak, hogy kiderüljön, jól tudnak-e együtt dolgozni.
10. Dénes úgy távozik, hogy hosszú idő óta először érez egy kis reményt.
(aufklappen)német
1. Die Psychologin Anna Kovács empfängt am Dienstagnachmittag ihren neuen Klienten Dénes zum Erstgespräch.
2. „Willkommen, nehmen Sie Platz! Was führt Sie heute hierher?“, fragt sie freundlich.
3. Dénes erzählt, dass er seit Monaten schlecht schläft und sich auch am Arbeitsplatz immer schwerer konzentrieren kann.
4. Anna erhebt die Anamnese, das heißt, sie fragt nach früheren Krankheiten, dem familiären Hintergrund und der aktuellen Lebenssituation.
5. „Was Sie hier erzählen, ist streng vertraulich, dafür gilt die Schweigepflicht“, betont sie.
6. Dénes seufzt erleichtert auf und erzählt, dass er sich geschämt hat, um Hilfe zu bitten.
7. „Dass Sie gekommen sind, zeugt von Mut, nicht von Schwäche“, antwortet Anna.
8. Am Ende der Sitzung formulieren sie gemeinsam die Therapieziele.
9. Sie vereinbaren, zunächst fünf probatorische Sitzungen abzuhalten, um herauszufinden, ob sie gut zusammenarbeiten können.
10. Dénes geht mit dem Gefühl, zum ersten Mal seit langer Zeit ein wenig Hoffnung zu spüren.
2. Kurzgeschichte – A terápiás kapcsolat – Die therapeutische Beziehung
1. A harmadik ülésen Dénes feszülten ül a fotelben, és kerüli a szemkontaktust. – In der dritten Sitzung sitzt Dénes angespannt im Sessel und meidet den Blickkontakt.
2. „Úgy látom, ma nehezebben indul a beszélgetés. Mi zajlik most önben?” – kérdezi Anna. – „Ich sehe, das Gespräch kommt heute schwerer in Gang. Was geht gerade in Ihnen vor?“, fragt Anna.
3. Dénes bevallja, hogy fél, hogy Anna elítéli azért, amit legutóbb elmondott. – Dénes gesteht, dass er Angst hat, Anna verurteile ihn für das, was er beim letzten Mal erzählt hat.
4. Anna tudja, hogy a terápiás kapcsolat (therapeutische Beziehung) minősége a kezelés egyik legfontosabb hatótényezője (Wirkfaktor). – Anna weiß, dass die Qualität der therapeutischen Beziehung einer der wichtigsten Wirkfaktoren der Behandlung ist.
5. Carl Rogers nyomán feltétel nélküli elfogadással (bedingungslose Wertschätzung) és hitelességgel (Echtheit) fordul felé. – In Anlehnung an Carl Rogers begegnet sie ihm mit bedingungsloser Wertschätzung und Echtheit.
6. „Semmi olyat nem mondott, ami miatt kevésbé becsülném” – mondja nyugodtan. – „Sie haben nichts gesagt, weswegen ich Sie weniger schätzen würde“, sagt sie ruhig.
7. Azt is elmagyarázza, hogy a terápiában minden érzésnek – a dühnek, a szégyennek és a bizalmatlanságnak is – helye van. – Sie erklärt auch, dass in der Therapie jedes Gefühl – auch Wut, Scham und Misstrauen – seinen Platz hat.
8. Dénes lassan felnéz, és elmondja, hogy gyerekkorában az apja minden érzelmét kigúnyolta. – Dénes blickt langsam auf und erzählt, dass sein Vater in seiner Kindheit jedes seiner Gefühle verspottet hat.
9. Anna nem értelmez azonnal, hanem visszatükrözi (spiegeln) a hallottakat: „Azt tanulta meg, hogy az érzései veszélyesek.” – Anna deutet nicht sofort, sondern spiegelt das Gehörte: „Sie haben gelernt, dass Ihre Gefühle gefährlich sind.“
10. Ez a pillanat fordulópont lesz a terápiában, mert Dénes először érzi, hogy valóban megértik. – Dieser Moment wird zum Wendepunkt in der Therapie, weil Dénes zum ersten Mal spürt, dass er wirklich verstanden wird.
(aufklappen)magyarul
1. A harmadik ülésen Dénes feszülten ül a fotelben, és kerüli a szemkontaktust.
2. „Úgy látom, ma nehezebben indul a beszélgetés. Mi zajlik most önben?” – kérdezi Anna.
3. Dénes bevallja, hogy fél, hogy Anna elítéli azért, amit legutóbb elmondott.
4. Anna tudja, hogy a terápiás kapcsolat (therapeutische Beziehung) minősége a kezelés egyik legfontosabb hatótényezője (Wirkfaktor).
5. Carl Rogers nyomán feltétel nélküli elfogadással (bedingungslose Wertschätzung) és hitelességgel (Echtheit) fordul felé.
6. „Semmi olyat nem mondott, ami miatt kevésbé becsülném” – mondja nyugodtan.
7. Azt is elmagyarázza, hogy a terápiában minden érzésnek – a dühnek, a szégyennek és a bizalmatlanságnak is – helye van.
8. Dénes lassan felnéz, és elmondja, hogy gyerekkorában az apja minden érzelmét kigúnyolta.
9. Anna nem értelmez azonnal, hanem visszatükrözi (spiegeln) a hallottakat: „Azt tanulta meg, hogy az érzései veszélyesek.”
10. Ez a pillanat fordulópont lesz a terápiában, mert Dénes először érzi, hogy valóban megértik.
(aufklappen)német
1. In der dritten Sitzung sitzt Dénes angespannt im Sessel und meidet den Blickkontakt.
2. „Ich sehe, das Gespräch kommt heute schwerer in Gang. Was geht gerade in Ihnen vor?“, fragt Anna.
3. Dénes gesteht, dass er Angst hat, Anna verurteile ihn für das, was er beim letzten Mal erzählt hat.
4. Anna weiß, dass die Qualität der therapeutischen Beziehung einer der wichtigsten Wirkfaktoren der Behandlung ist.
5. In Anlehnung an Carl Rogers begegnet sie ihm mit bedingungsloser Wertschätzung und Echtheit.
6. „Sie haben nichts gesagt, weswegen ich Sie weniger schätzen würde“, sagt sie ruhig.
7. Sie erklärt auch, dass in der Therapie jedes Gefühl – auch Wut, Scham und Misstrauen – seinen Platz hat.
8. Dénes blickt langsam auf und erzählt, dass sein Vater in seiner Kindheit jedes seiner Gefühle verspottet hat.
9. Anna deutet nicht sofort, sondern spiegelt das Gehörte: „Sie haben gelernt, dass Ihre Gefühle gefährlich sind.“
10. Dieser Moment wird zum Wendepunkt in der Therapie, weil Dénes zum ersten Mal spürt, dass er wirklich verstanden wird.
3. Kurzgeschichte – A kognitív átstrukturálás – Die kognitive Umstrukturierung
1. Zita kognitív viselkedésterápiára (kognitive Verhaltenstherapie) jár, mert minden kritikát személyes kudarcként él meg. – Zita macht eine kognitive Verhaltenstherapie, weil sie jede Kritik als persönliches Scheitern erlebt.
2. A terapeutája, Horváth Gábor, megkéri, hogy idézzen fel egy konkrét helyzetet az elmúlt hétből. – Ihr Therapeut Gábor Horváth bittet sie, sich an eine konkrete Situation aus der letzten Woche zu erinnern.
3. Zita elmeséli, hogy a főnöke megjegyezte: a prezentációjában volt egy elírás. – Zita erzählt, dass ihr Chef angemerkt hat, in ihrer Präsentation sei ein Tippfehler gewesen.
4. „Mi volt az első gondolata?” – kérdezi Gábor. – „Was war Ihr erster Gedanke?“, fragt Gábor.
5. „Hogy alkalmatlan vagyok, és hamarosan kirúgnak” – feleli Zita halkan. – „Dass ich unfähig bin und bald rausgeworfen werde“, antwortet Zita leise.
6. Gábor elmagyarázza, hogy ez egy diszfunkcionális gondolat (dysfunktionaler Gedanke), amely túláltalánosításon (Übergeneralisierung) alapul. – Gábor erklärt, dass dies ein dysfunktionaler Gedanke ist, der auf einer Übergeneralisierung beruht.
7. Együtt kitöltenek egy gondolatnaplót (Gedankenprotokoll), amelyben a helyzet, a gondolat, az érzés és a bizonyítékok külön oszlopba kerülnek. – Gemeinsam füllen sie ein Gedankenprotokoll aus, in dem Situation, Gedanke, Gefühl und Belege in getrennte Spalten kommen.
8. „Milyen bizonyítékok szólnak amellett, hogy alkalmatlan, és milyenek ellene?” – kérdezi Gábor. – „Welche Belege sprechen dafür, dass Sie unfähig sind, und welche dagegen?“, fragt Gábor.
9. Zita rájön, hogy a főnöke ugyanabban a mondatban a munkáját is megdicsérte, csak ezt nem hallotta meg. – Zita erkennt, dass ihr Chef im selben Satz auch ihre Arbeit gelobt hat, sie das aber nicht gehört hat.
10. Házi feladatként (Hausaufgabe) egy héten át minden nap le kell írnia egy alternatív, kiegyensúlyozottabb gondolatot. – Als Hausaufgabe soll sie eine Woche lang jeden Tag einen alternativen, ausgewogeneren Gedanken aufschreiben.
(aufklappen)magyarul
1. Zita kognitív viselkedésterápiára (kognitive Verhaltenstherapie) jár, mert minden kritikát személyes kudarcként él meg.
2. A terapeutája, Horváth Gábor, megkéri, hogy idézzen fel egy konkrét helyzetet az elmúlt hétből.
3. Zita elmeséli, hogy a főnöke megjegyezte: a prezentációjában volt egy elírás.
4. „Mi volt az első gondolata?” – kérdezi Gábor.
5. „Hogy alkalmatlan vagyok, és hamarosan kirúgnak” – feleli Zita halkan.
6. Gábor elmagyarázza, hogy ez egy diszfunkcionális gondolat (dysfunktionaler Gedanke), amely túláltalánosításon (Übergeneralisierung) alapul.
7. Együtt kitöltenek egy gondolatnaplót (Gedankenprotokoll), amelyben a helyzet, a gondolat, az érzés és a bizonyítékok külön oszlopba kerülnek.
8. „Milyen bizonyítékok szólnak amellett, hogy alkalmatlan, és milyenek ellene?” – kérdezi Gábor.
9. Zita rájön, hogy a főnöke ugyanabban a mondatban a munkáját is megdicsérte, csak ezt nem hallotta meg.
10. Házi feladatként (Hausaufgabe) egy héten át minden nap le kell írnia egy alternatív, kiegyensúlyozottabb gondolatot.
(aufklappen)német
1. Zita macht eine kognitive Verhaltenstherapie, weil sie jede Kritik als persönliches Scheitern erlebt.
2. Ihr Therapeut Gábor Horváth bittet sie, sich an eine konkrete Situation aus der letzten Woche zu erinnern.
3. Zita erzählt, dass ihr Chef angemerkt hat, in ihrer Präsentation sei ein Tippfehler gewesen.
4. „Was war Ihr erster Gedanke?“, fragt Gábor.
5. „Dass ich unfähig bin und bald rausgeworfen werde“, antwortet Zita leise.
6. Gábor erklärt, dass dies ein dysfunktionaler Gedanke ist, der auf einer Übergeneralisierung beruht.
7. Gemeinsam füllen sie ein Gedankenprotokoll aus, in dem Situation, Gedanke, Gefühl und Belege in getrennte Spalten kommen.
8. „Welche Belege sprechen dafür, dass Sie unfähig sind, und welche dagegen?“, fragt Gábor.
9. Zita erkennt, dass ihr Chef im selben Satz auch ihre Arbeit gelobt hat, sie das aber nicht gehört hat.
10. Als Hausaufgabe soll sie eine Woche lang jeden Tag einen alternativen, ausgewogeneren Gedanken aufschreiben.
4. Kurzgeschichte – A tudatos jelenlét – Die Achtsamkeit
1. Egy szombathelyi kórház pszichiátriai nappali kórházában (Tagesklinik) Mária csoportos foglalkozást vezet. – In der psychiatrischen Tagesklinik eines Krankenhauses in Szombathely leitet Mária eine Gruppensitzung.
2. A mai téma a tudatos jelenlét, más néven mindfulness (Achtsamkeit). – Das heutige Thema ist die Achtsamkeit, auch Mindfulness genannt.
3. „Kérem, csukják be a szemüket, és figyeljenek a légzésükre anélkül, hogy megváltoztatnák” – mondja lassan. – „Bitte schließen Sie die Augen und achten Sie auf Ihren Atem, ohne ihn zu verändern“, sagt sie langsam.
4. „Ha felbukkan egy gondolat, ne harcoljanak ellene, csak vegyék észre, és térjenek vissza a légzéshez.” – „Wenn ein Gedanke auftaucht, kämpfen Sie nicht dagegen an, bemerken Sie ihn nur und kehren Sie zum Atem zurück.“
5. A gyakorlat a Jon Kabat-Zinn által kidolgozott, tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentő programból (MBSR) származik. – Die Übung stammt aus dem von Jon Kabat-Zinn entwickelten Programm zur achtsamkeitsbasierten Stressreduktion (MBSR).
6. A résztvevők közül Laci nyugtalanul fészkelődik, és később elmondja, hogy nem tudott megnyugodni. – Unter den Teilnehmern rutscht Laci unruhig hin und her und erzählt später, dass er sich nicht beruhigen konnte.
7. „Ez is teljesen rendben van. Nem az a cél, hogy üres legyen a fejünk, hanem hogy ítélkezés nélkül (wertfrei) figyeljük meg, ami történik” – feleli Mária. – „Das ist auch völlig in Ordnung. Das Ziel ist nicht, einen leeren Kopf zu haben, sondern wertfrei zu beobachten, was geschieht“, antwortet Mária.
8. Egy másik résztvevő, Ilona, azt mondja, hogy évek óta először érezte a lábát a padlón, és ettől megnyugodott. – Eine andere Teilnehmerin, Ilona, sagt, dass sie zum ersten Mal seit Jahren ihre Füße auf dem Boden gespürt und sich dadurch beruhigt habe.
9. Mária elmagyarázza, hogy ezt a technikát földelésnek (Erdung) nevezik, és erős érzelmek idején is hasznos lehet. – Mária erklärt, dass man diese Technik Erdung nennt und sie auch in Zeiten starker Gefühle hilfreich sein kann.
10. A csoport azzal a feladattal távozik, hogy naponta tíz percig gyakorolják a légzésfigyelést. – Die Gruppe geht mit der Aufgabe, täglich zehn Minuten lang die Atembeobachtung zu üben.
(aufklappen)magyarul
1. Egy szombathelyi kórház pszichiátriai nappali kórházában (Tagesklinik) Mária csoportos foglalkozást vezet.
2. A mai téma a tudatos jelenlét, más néven mindfulness (Achtsamkeit).
3. „Kérem, csukják be a szemüket, és figyeljenek a légzésükre anélkül, hogy megváltoztatnák” – mondja lassan.
4. „Ha felbukkan egy gondolat, ne harcoljanak ellene, csak vegyék észre, és térjenek vissza a légzéshez.”
5. A gyakorlat a Jon Kabat-Zinn által kidolgozott, tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentő programból (MBSR) származik.
6. A résztvevők közül Laci nyugtalanul fészkelődik, és később elmondja, hogy nem tudott megnyugodni.
7. „Ez is teljesen rendben van. Nem az a cél, hogy üres legyen a fejünk, hanem hogy ítélkezés nélkül (wertfrei) figyeljük meg, ami történik” – feleli Mária.
8. Egy másik résztvevő, Ilona, azt mondja, hogy évek óta először érezte a lábát a padlón, és ettől megnyugodott.
9. Mária elmagyarázza, hogy ezt a technikát földelésnek (Erdung) nevezik, és erős érzelmek idején is hasznos lehet.
10. A csoport azzal a feladattal távozik, hogy naponta tíz percig gyakorolják a légzésfigyelést.
(aufklappen)német
1. In der psychiatrischen Tagesklinik eines Krankenhauses in Szombathely leitet Mária eine Gruppensitzung.
2. Das heutige Thema ist die Achtsamkeit, auch Mindfulness genannt.
3. „Bitte schließen Sie die Augen und achten Sie auf Ihren Atem, ohne ihn zu verändern“, sagt sie langsam.
4. „Wenn ein Gedanke auftaucht, kämpfen Sie nicht dagegen an, bemerken Sie ihn nur und kehren Sie zum Atem zurück.“
5. Die Übung stammt aus dem von Jon Kabat-Zinn entwickelten Programm zur achtsamkeitsbasierten Stressreduktion (MBSR).
6. Unter den Teilnehmern rutscht Laci unruhig hin und her und erzählt später, dass er sich nicht beruhigen konnte.
7. „Das ist auch völlig in Ordnung. Das Ziel ist nicht, einen leeren Kopf zu haben, sondern wertfrei zu beobachten, was geschieht“, antwortet Mária.
8. Eine andere Teilnehmerin, Ilona, sagt, dass sie zum ersten Mal seit Jahren ihre Füße auf dem Boden gespürt und sich dadurch beruhigt habe.
9. Mária erklärt, dass man diese Technik Erdung nennt und sie auch in Zeiten starker Gefühle hilfreich sein kann.
10. Die Gruppe geht mit der Aufgabe, täglich zehn Minuten lang die Atembeobachtung zu üben.
5. Kurzgeschichte – Az érzelmek validálása – Die Validierung von Gefühlen
1. Szabó Eszter családterapeuta egy anyával és tizenöt éves lányával, Lillával dolgozik. – Die Familientherapeutin Eszter Szabó arbeitet mit einer Mutter und deren fünfzehnjähriger Tochter Lilla.
2. A konfliktusaik mindig ugyanúgy zajlanak: Lilla dühös lesz, az anyja pedig azt mondja neki, hogy „ne csinálj ebből ekkora ügyet”. – Ihre Konflikte laufen immer gleich ab: Lilla wird wütend, und ihre Mutter sagt ihr, sie solle „daraus keine so große Sache machen“.
3. Eszter elmagyarázza, hogy az ilyen mondatok érvénytelenítik (invalidieren) a másik érzéseit, még ha jó szándékúak is. – Eszter erklärt, dass solche Sätze die Gefühle des anderen invalidieren, auch wenn sie gut gemeint sind.
4. Ezzel szemben a validálás (Validierung) azt jelenti, hogy elismerjük: a másik érzése az ő szemszögéből érthető. – Validierung dagegen bedeutet, dass wir anerkennen: Das Gefühl des anderen ist aus seiner Sicht verständlich.
5. „A validálás nem azt jelenti, hogy egyetértünk a viselkedéssel, csak azt, hogy komolyan vesszük az érzést” – teszi hozzá. – „Validierung bedeutet nicht, dass wir mit dem Verhalten einverstanden sind, sondern nur, dass wir das Gefühl ernst nehmen“, fügt sie hinzu.
6. Az ülésen szerepjátékot (Rollenspiel) próbálnak ki, amelyben az anya új mondatokat gyakorol. – In der Sitzung probieren sie ein Rollenspiel aus, in dem die Mutter neue Sätze übt.
7. „Látom, hogy nagyon dühös vagy, amiért nem mehetsz el a buliba. Mondd el, mi a legrosszabb ebben számodra!” – mondja az anya kissé bizonytalanul. – „Ich sehe, dass du sehr wütend bist, weil du nicht auf die Party darfst. Erzähl mir, was für dich das Schlimmste daran ist!“, sagt die Mutter etwas unsicher.
8. Lilla meglepődik, és a szokásos kiabálás helyett elmondja, hogy fél, hogy kimarad a barátnői életéből. – Lilla ist überrascht und erzählt statt des üblichen Geschreis, dass sie Angst hat, aus dem Leben ihrer Freundinnen herauszufallen.
9. Eszter kiemeli, hogy ez az elsődleges érzelem (primäre Emotion), amely a düh mögött rejtőzött. – Eszter hebt hervor, dass dies die primäre Emotion ist, die sich hinter der Wut verborgen hatte.
10. Az ülés végén anya és lánya megállapodnak, hogy a következő vitánál először egymás érzéseit fogják megnevezni. – Am Ende der Sitzung vereinbaren Mutter und Tochter, beim nächsten Streit zuerst die Gefühle der anderen zu benennen.
(aufklappen)magyarul
1. Szabó Eszter családterapeuta egy anyával és tizenöt éves lányával, Lillával dolgozik.
2. A konfliktusaik mindig ugyanúgy zajlanak: Lilla dühös lesz, az anyja pedig azt mondja neki, hogy „ne csinálj ebből ekkora ügyet”.
3. Eszter elmagyarázza, hogy az ilyen mondatok érvénytelenítik (invalidieren) a másik érzéseit, még ha jó szándékúak is.
4. Ezzel szemben a validálás (Validierung) azt jelenti, hogy elismerjük: a másik érzése az ő szemszögéből érthető.
5. „A validálás nem azt jelenti, hogy egyetértünk a viselkedéssel, csak azt, hogy komolyan vesszük az érzést” – teszi hozzá.
6. Az ülésen szerepjátékot (Rollenspiel) próbálnak ki, amelyben az anya új mondatokat gyakorol.
7. „Látom, hogy nagyon dühös vagy, amiért nem mehetsz el a buliba. Mondd el, mi a legrosszabb ebben számodra!” – mondja az anya kissé bizonytalanul.
8. Lilla meglepődik, és a szokásos kiabálás helyett elmondja, hogy fél, hogy kimarad a barátnői életéből.
9. Eszter kiemeli, hogy ez az elsődleges érzelem (primäre Emotion), amely a düh mögött rejtőzött.
10. Az ülés végén anya és lánya megállapodnak, hogy a következő vitánál először egymás érzéseit fogják megnevezni.
(aufklappen)német
1. Die Familientherapeutin Eszter Szabó arbeitet mit einer Mutter und deren fünfzehnjähriger Tochter Lilla.
2. Ihre Konflikte laufen immer gleich ab: Lilla wird wütend, und ihre Mutter sagt ihr, sie solle „daraus keine so große Sache machen“.
3. Eszter erklärt, dass solche Sätze die Gefühle des anderen invalidieren, auch wenn sie gut gemeint sind.
4. Validierung dagegen bedeutet, dass wir anerkennen: Das Gefühl des anderen ist aus seiner Sicht verständlich.
5. „Validierung bedeutet nicht, dass wir mit dem Verhalten einverstanden sind, sondern nur, dass wir das Gefühl ernst nehmen“, fügt sie hinzu.
6. In der Sitzung probieren sie ein Rollenspiel aus, in dem die Mutter neue Sätze übt.
7. „Ich sehe, dass du sehr wütend bist, weil du nicht auf die Party darfst. Erzähl mir, was für dich das Schlimmste daran ist!“, sagt die Mutter etwas unsicher.
8. Lilla ist überrascht und erzählt statt des üblichen Geschreis, dass sie Angst hat, aus dem Leben ihrer Freundinnen herauszufallen.
9. Eszter hebt hervor, dass dies die primäre Emotion ist, die sich hinter der Wut verborgen hatte.
10. Am Ende der Sitzung vereinbaren Mutter und Tochter, beim nächsten Streit zuerst die Gefühle der anderen zu benennen.
6. Kurzgeschichte – Az áttétel – Die Übertragung
1. Bence pszichodinamikus terápiában (psychodynamische Therapie) vesz részt, amelyet egy idősebb terapeuta, dr. Fehér László vezet. – Bence nimmt an einer psychodynamischen Therapie teil, die von einem älteren Therapeuten, Dr. László Fehér, geleitet wird.
2. Az egyik ülésen Bence hirtelen dühös lesz, mert a terapeuta két percet késett. – In einer Sitzung wird Bence plötzlich wütend, weil der Therapeut zwei Minuten zu spät kam.
3. „Úgy tűnik, ez a késés most nagyon felzaklatta. Kire emlékezteti ez az érzés?” – kérdezi dr. Fehér. – „Es scheint, dass diese Verspätung Sie gerade sehr aufgewühlt hat. An wen erinnert Sie dieses Gefühl?“, fragt Dr. Fehér.
4. Bence hosszan hallgat, majd elmondja, hogy az apja gyerekkorában szinte mindig késett, vagy el sem jött a megbeszélt találkozókra. – Bence schweigt lange und erzählt dann, dass sein Vater in seiner Kindheit fast immer zu spät kam oder zu verabredeten Treffen gar nicht erschien.
5. A terapeuta elmagyarázza, hogy ezt a jelenséget áttételnek (Übertragung) nevezik. – Der Therapeut erklärt, dass man dieses Phänomen Übertragung nennt.
6. Az áttétel során a kliens korábbi fontos kapcsolataiból származó érzéseket vetít rá a terapeutára. – Bei der Übertragung überträgt der Klient Gefühle aus früheren wichtigen Beziehungen auf den Therapeuten.
7. A terapeuta saját érzelmi reakcióit viszontáttételnek (Gegenübertragung) nevezik, és ezeket dr. Fehér rendszeresen átgondolja a szupervízióban (Supervision). – Die eigenen emotionalen Reaktionen des Therapeuten nennt man Gegenübertragung, und Dr. Fehér reflektiert sie regelmäßig in der Supervision.
8. „Az, hogy itt biztonságban megélheti ezt a haragot, lehetőséget ad arra, hogy feldolgozza” – mondja dr. Fehér. – „Dass Sie diesen Zorn hier in Sicherheit erleben können, gibt Ihnen die Möglichkeit, ihn zu verarbeiten“, sagt Dr. Fehér.
9. Bence elgondolkodik, és felismeri, hogy a munkahelyén is túlreagálja, ha valaki nem pontos. – Bence denkt nach und erkennt, dass er auch am Arbeitsplatz überreagiert, wenn jemand nicht pünktlich ist.
10. Ez a belátás (Einsicht) a következő hetekben sokat változtat a kollégáival való kapcsolatán. – Diese Einsicht verändert in den folgenden Wochen viel an seiner Beziehung zu seinen Kollegen.
(aufklappen)magyarul
1. Bence pszichodinamikus terápiában (psychodynamische Therapie) vesz részt, amelyet egy idősebb terapeuta, dr. Fehér László vezet.
2. Az egyik ülésen Bence hirtelen dühös lesz, mert a terapeuta két percet késett.
3. „Úgy tűnik, ez a késés most nagyon felzaklatta. Kire emlékezteti ez az érzés?” – kérdezi dr. Fehér.
4. Bence hosszan hallgat, majd elmondja, hogy az apja gyerekkorában szinte mindig késett, vagy el sem jött a megbeszélt találkozókra.
5. A terapeuta elmagyarázza, hogy ezt a jelenséget áttételnek (Übertragung) nevezik.
6. Az áttétel során a kliens korábbi fontos kapcsolataiból származó érzéseket vetít rá a terapeutára.
7. A terapeuta saját érzelmi reakcióit viszontáttételnek (Gegenübertragung) nevezik, és ezeket dr. Fehér rendszeresen átgondolja a szupervízióban (Supervision).
8. „Az, hogy itt biztonságban megélheti ezt a haragot, lehetőséget ad arra, hogy feldolgozza” – mondja dr. Fehér.
9. Bence elgondolkodik, és felismeri, hogy a munkahelyén is túlreagálja, ha valaki nem pontos.
10. Ez a belátás (Einsicht) a következő hetekben sokat változtat a kollégáival való kapcsolatán.
(aufklappen)német
1. Bence nimmt an einer psychodynamischen Therapie teil, die von einem älteren Therapeuten, Dr. László Fehér, geleitet wird.
2. In einer Sitzung wird Bence plötzlich wütend, weil der Therapeut zwei Minuten zu spät kam.
3. „Es scheint, dass diese Verspätung Sie gerade sehr aufgewühlt hat. An wen erinnert Sie dieses Gefühl?“, fragt Dr. Fehér.
4. Bence schweigt lange und erzählt dann, dass sein Vater in seiner Kindheit fast immer zu spät kam oder zu verabredeten Treffen gar nicht erschien.
5. Der Therapeut erklärt, dass man dieses Phänomen Übertragung nennt.
6. Bei der Übertragung überträgt der Klient Gefühle aus früheren wichtigen Beziehungen auf den Therapeuten.
7. Die eigenen emotionalen Reaktionen des Therapeuten nennt man Gegenübertragung, und Dr. Fehér reflektiert sie regelmäßig in der Supervision.
8. „Dass Sie diesen Zorn hier in Sicherheit erleben können, gibt Ihnen die Möglichkeit, ihn zu verarbeiten“, sagt Dr. Fehér.
9. Bence denkt nach und erkennt, dass er auch am Arbeitsplatz überreagiert, wenn jemand nicht pünktlich ist.
10. Diese Einsicht verändert in den folgenden Wochen viel an seiner Beziehung zu seinen Kollegen.
7. Kurzgeschichte – A pszichoedukáció – Die Psychoedukation
1. Egy pécsi pszichiátriai osztályon Tóth Katalin pszichológus csoportos pszichoedukációs (psychoedukativ) foglalkozást tart depresszióval kezelt betegeknek. – Auf einer psychiatrischen Station in Pécs hält die Psychologin Katalin Tóth eine psychoedukative Gruppensitzung für Patienten, die wegen Depression behandelt werden.
2. „Ma arról beszélünk, hogyan hat egymásra a gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés” – kezdi. – „Heute sprechen wir darüber, wie Denken, Gefühle und Verhalten aufeinander wirken“, beginnt sie.
3. A táblára egy ördögi kört (Teufelskreis) rajzol: kevesebb aktivitás, rosszabb hangulat, még kevesebb aktivitás. – An die Tafel zeichnet sie einen Teufelskreis: weniger Aktivität, schlechtere Stimmung, noch weniger Aktivität.
4. Elmagyarázza, hogy ezt a kört a viselkedésaktiválás (Verhaltensaktivierung) segítségével lehet megtörni. – Sie erklärt, dass man diesen Kreis mithilfe der Verhaltensaktivierung durchbrechen kann.
5. „Ez azt jelenti, hogy nem várjuk meg, amíg kedvünk lesz valamihez, hanem apró, kellemes tevékenységeket tervezünk be” – mondja. – „Das bedeutet, dass wir nicht warten, bis wir Lust auf etwas haben, sondern kleine, angenehme Aktivitäten einplanen“, sagt sie.
6. Egy idős beteg, Géza bácsi, szkeptikusan megjegyzi, hogy neki semmihez sincs kedve. – Ein älterer Patient, Onkel Géza, bemerkt skeptisch, dass er zu nichts Lust habe.
7. „Éppen ezért kezdjük nagyon kicsiben. Mit csinált régen szívesen?” – kérdezi Katalin. – „Genau deshalb fangen wir ganz klein an. Was haben Sie früher gerne gemacht?“, fragt Katalin.
8. Géza bácsi elmondja, hogy régen minden reggel megetette a madarakat a kertjében. – Onkel Géza erzählt, dass er früher jeden Morgen die Vögel in seinem Garten gefüttert hat.
9. Közösen beírják ezt a heti aktivitási tervébe (Aktivitätsplan), mellé pedig egy skálát, amelyen a hangulatát értékeli. – Gemeinsam tragen sie das in seinen wöchentlichen Aktivitätsplan ein und daneben eine Skala, auf der er seine Stimmung bewertet.
10. A következő ülésen Géza bácsi kissé zavartan, de mosolyogva meséli, hogy egy cinege már az ablakpárkányon várja. – In der nächsten Sitzung erzählt Onkel Géza etwas verlegen, aber lächelnd, dass eine Meise schon auf dem Fensterbrett auf ihn wartet.
(aufklappen)magyarul
1. Egy pécsi pszichiátriai osztályon Tóth Katalin pszichológus csoportos pszichoedukációs (psychoedukativ) foglalkozást tart depresszióval kezelt betegeknek.
2. „Ma arról beszélünk, hogyan hat egymásra a gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés” – kezdi.
3. A táblára egy ördögi kört (Teufelskreis) rajzol: kevesebb aktivitás, rosszabb hangulat, még kevesebb aktivitás.
4. Elmagyarázza, hogy ezt a kört a viselkedésaktiválás (Verhaltensaktivierung) segítségével lehet megtörni.
5. „Ez azt jelenti, hogy nem várjuk meg, amíg kedvünk lesz valamihez, hanem apró, kellemes tevékenységeket tervezünk be” – mondja.
6. Egy idős beteg, Géza bácsi, szkeptikusan megjegyzi, hogy neki semmihez sincs kedve.
7. „Éppen ezért kezdjük nagyon kicsiben. Mit csinált régen szívesen?” – kérdezi Katalin.
8. Géza bácsi elmondja, hogy régen minden reggel megetette a madarakat a kertjében.
9. Közösen beírják ezt a heti aktivitási tervébe (Aktivitätsplan), mellé pedig egy skálát, amelyen a hangulatát értékeli.
10. A következő ülésen Géza bácsi kissé zavartan, de mosolyogva meséli, hogy egy cinege már az ablakpárkányon várja.
(aufklappen)német
1. Auf einer psychiatrischen Station in Pécs hält die Psychologin Katalin Tóth eine psychoedukative Gruppensitzung für Patienten, die wegen Depression behandelt werden.
2. „Heute sprechen wir darüber, wie Denken, Gefühle und Verhalten aufeinander wirken“, beginnt sie.
3. An die Tafel zeichnet sie einen Teufelskreis: weniger Aktivität, schlechtere Stimmung, noch weniger Aktivität.
4. Sie erklärt, dass man diesen Kreis mithilfe der Verhaltensaktivierung durchbrechen kann.
5. „Das bedeutet, dass wir nicht warten, bis wir Lust auf etwas haben, sondern kleine, angenehme Aktivitäten einplanen“, sagt sie.
6. Ein älterer Patient, Onkel Géza, bemerkt skeptisch, dass er zu nichts Lust habe.
7. „Genau deshalb fangen wir ganz klein an. Was haben Sie früher gerne gemacht?“, fragt Katalin.
8. Onkel Géza erzählt, dass er früher jeden Morgen die Vögel in seinem Garten gefüttert hat.
9. Gemeinsam tragen sie das in seinen wöchentlichen Aktivitätsplan ein und daneben eine Skala, auf der er seine Stimmung bewertet.
10. In der nächsten Sitzung erzählt Onkel Géza etwas verlegen, aber lächelnd, dass eine Meise schon auf dem Fensterbrett auf ihn wartet.
8. Kurzgeschichte – A szupervízió – Die Supervision
1. Minden hónap első hétfőjén a lelki elsősegély-telefonszolgálat önkéntesei szupervízióra (Supervision) gyűlnek össze. – Am ersten Montag jedes Monats kommen die Ehrenamtlichen der Telefonseelsorge zur Supervision zusammen.
2. A szupervízor, Varga Judit, azzal kezdi: „Kinek volt olyan hívása, amely azóta sem hagyja nyugodni?” – Die Supervisorin Judit Varga beginnt mit: „Wer hatte einen Anruf, der ihn seitdem nicht zur Ruhe kommen lässt?“
3. Péter, a legfiatalabb önkéntes, elmondja, hogy egy magányos idős férfi hívta, akit nem tudott megvigasztalni. – Péter, der jüngste Ehrenamtliche, erzählt, dass ihn ein einsamer älterer Mann angerufen hat, den er nicht trösten konnte.
4. „Úgy éreztem, kudarcot vallottam, mert a hívás végén is ugyanolyan szomorú volt” – mondja lehajtott fejjel. – „Ich hatte das Gefühl, versagt zu haben, weil er am Ende des Anrufs genauso traurig war“, sagt er mit gesenktem Kopf.
5. Judit megkérdezi, mi volt Péter célja a beszélgetéssel. – Judit fragt, was Péters Ziel für das Gespräch gewesen sei.
6. Péter rájön, hogy túl nagy elvárást támasztott önmagával szemben, amikor meg akarta oldani a férfi problémáját. – Péter erkennt, dass er zu hohe Erwartungen an sich selbst gestellt hat, als er das Problem des Mannes lösen wollte.
7. „A mi feladatunk nem a problémamegoldás, hanem a jelenlét és a meghallgatás, vagyis a nem direktív beszélgetésvezetés (nicht-direktive Gesprächsführung)” – emlékezteti Judit. – „Unsere Aufgabe ist nicht die Problemlösung, sondern Präsenz und Zuhören, also die nicht-direktive Gesprächsführung“, erinnert ihn Judit.
8. Egy tapasztaltabb önkéntes hozzáteszi, hogy az ilyen érzés a másodlagos traumatizáció (sekundäre Traumatisierung) korai jele is lehet, ha nem beszélnek róla. – Eine erfahrenere Ehrenamtliche fügt hinzu, dass ein solches Gefühl auch ein frühes Zeichen sekundärer Traumatisierung sein kann, wenn man nicht darüber spricht.
9. A csoport együtt átgondolja, milyen öngondoskodási (Selbstfürsorge) módszereket alkalmaznak egy nehéz ügyelet után. – Die Gruppe überlegt gemeinsam, welche Methoden der Selbstfürsorge sie nach einem schweren Dienst anwenden.
10. Péter megkönnyebbülten távozik, mert megértette, hogy a meghallgatás önmagában is értékes segítség. – Péter geht erleichtert, weil er verstanden hat, dass Zuhören an sich schon eine wertvolle Hilfe ist.
(aufklappen)magyarul
1. Minden hónap első hétfőjén a lelki elsősegély-telefonszolgálat önkéntesei szupervízióra (Supervision) gyűlnek össze.
2. A szupervízor, Varga Judit, azzal kezdi: „Kinek volt olyan hívása, amely azóta sem hagyja nyugodni?”
3. Péter, a legfiatalabb önkéntes, elmondja, hogy egy magányos idős férfi hívta, akit nem tudott megvigasztalni.
4. „Úgy éreztem, kudarcot vallottam, mert a hívás végén is ugyanolyan szomorú volt” – mondja lehajtott fejjel.
5. Judit megkérdezi, mi volt Péter célja a beszélgetéssel.
6. Péter rájön, hogy túl nagy elvárást támasztott önmagával szemben, amikor meg akarta oldani a férfi problémáját.
7. „A mi feladatunk nem a problémamegoldás, hanem a jelenlét és a meghallgatás, vagyis a nem direktív beszélgetésvezetés (nicht-direktive Gesprächsführung)” – emlékezteti Judit.
8. Egy tapasztaltabb önkéntes hozzáteszi, hogy az ilyen érzés a másodlagos traumatizáció (sekundäre Traumatisierung) korai jele is lehet, ha nem beszélnek róla.
9. A csoport együtt átgondolja, milyen öngondoskodási (Selbstfürsorge) módszereket alkalmaznak egy nehéz ügyelet után.
10. Péter megkönnyebbülten távozik, mert megértette, hogy a meghallgatás önmagában is értékes segítség.
(aufklappen)német
1. Am ersten Montag jedes Monats kommen die Ehrenamtlichen der Telefonseelsorge zur Supervision zusammen.
2. Die Supervisorin Judit Varga beginnt mit: „Wer hatte einen Anruf, der ihn seitdem nicht zur Ruhe kommen lässt?“
3. Péter, der jüngste Ehrenamtliche, erzählt, dass ihn ein einsamer älterer Mann angerufen hat, den er nicht trösten konnte.
4. „Ich hatte das Gefühl, versagt zu haben, weil er am Ende des Anrufs genauso traurig war“, sagt er mit gesenktem Kopf.
5. Judit fragt, was Péters Ziel für das Gespräch gewesen sei.
6. Péter erkennt, dass er zu hohe Erwartungen an sich selbst gestellt hat, als er das Problem des Mannes lösen wollte.
7. „Unsere Aufgabe ist nicht die Problemlösung, sondern Präsenz und Zuhören, also die nicht-direktive Gesprächsführung“, erinnert ihn Judit.
8. Eine erfahrenere Ehrenamtliche fügt hinzu, dass ein solches Gefühl auch ein frühes Zeichen sekundärer Traumatisierung sein kann, wenn man nicht darüber spricht.
9. Die Gruppe überlegt gemeinsam, welche Methoden der Selbstfürsorge sie nach einem schweren Dienst anwenden.
10. Péter geht erleichtert, weil er verstanden hat, dass Zuhören an sich schon eine wertvolle Hilfe ist.
9. Kurzgeschichte – A dialektikus viselkedésterápia – Die Dialektisch-Behaviorale Therapie
1. Vivien huszonhárom éves, és az érzelmei gyakran olyan hirtelen és erősen törnek rá, hogy nem tudja kontrollálni őket. – Vivien ist dreiundzwanzig, und ihre Gefühle überkommen sie oft so plötzlich und stark, dass sie sie nicht kontrollieren kann.
2. Terapeutája, Nagy Balázs, dialektikus viselkedésterápiát (Dialektisch-Behaviorale Therapie, DBT) alkalmaz, amelyet Marsha Linehan fejlesztett ki. – Ihr Therapeut Balázs Nagy wendet die Dialektisch-Behaviorale Therapie (DBT) an, die Marsha Linehan entwickelt hat.
3. „A dialektika itt azt jelenti, hogy egyszerre fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és dolgozunk a változáson” – magyarázza. – „Dialektik bedeutet hier, dass wir uns gleichzeitig so annehmen, wie wir sind, und an der Veränderung arbeiten“, erklärt er.
4. A mai ülésen a stressztűrési készségekről (Stresstoleranz-Skills) beszélnek. – In der heutigen Sitzung sprechen sie über die Fertigkeiten zur Stresstoleranz.
5. Balázs megkérdezi: „Mi történik a testében, amikor a feszültség egy tízes skálán eléri a nyolcast?” – Balázs fragt: „Was passiert in Ihrem Körper, wenn die Anspannung auf einer Zehnerskala die Acht erreicht?“
6. Vivien elmondja, hogy ilyenkor remeg, zakatol a szíve, és úgy érzi, azonnal tennie kell valamit. – Vivien erzählt, dass sie dann zittert, ihr Herz rast und sie das Gefühl hat, sofort etwas tun zu müssen.
7. Balázs erős érzékszervi ingereket (Sinnesreize) javasol, például hideg vizet az arcra vagy egy csípős cukorkát. – Balázs schlägt starke Sinnesreize vor, zum Beispiel kaltes Wasser ins Gesicht oder ein scharfes Bonbon.
8. „Ezek a készségek nem oldják meg a problémát, de átsegítik a legnehezebb perceken, hogy ne hozzon ártalmas döntést” – teszi hozzá. – „Diese Fertigkeiten lösen das Problem nicht, aber sie helfen Ihnen über die schwierigsten Minuten hinweg, damit Sie keine schädliche Entscheidung treffen“, fügt er hinzu.
9. Közösen összeállítanak egy vészhelyzeti készletet (Notfallkoffer), amelyet Vivien mindig magánál hordhat. – Gemeinsam stellen sie einen Notfallkoffer zusammen, den Vivien immer bei sich tragen kann.
10. A következő ülésen Vivien büszkén meséli el, hogy egy veszekedés után egy jégkocka segítségével sikerült megnyugodnia. – In der nächsten Sitzung erzählt Vivien stolz, dass es ihr nach einem Streit mithilfe eines Eiswürfels gelungen ist, sich zu beruhigen.
(aufklappen)magyarul
1. Vivien huszonhárom éves, és az érzelmei gyakran olyan hirtelen és erősen törnek rá, hogy nem tudja kontrollálni őket.
2. Terapeutája, Nagy Balázs, dialektikus viselkedésterápiát (Dialektisch-Behaviorale Therapie, DBT) alkalmaz, amelyet Marsha Linehan fejlesztett ki.
3. „A dialektika itt azt jelenti, hogy egyszerre fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és dolgozunk a változáson” – magyarázza.
4. A mai ülésen a stressztűrési készségekről (Stresstoleranz-Skills) beszélnek.
5. Balázs megkérdezi: „Mi történik a testében, amikor a feszültség egy tízes skálán eléri a nyolcast?”
6. Vivien elmondja, hogy ilyenkor remeg, zakatol a szíve, és úgy érzi, azonnal tennie kell valamit.
7. Balázs erős érzékszervi ingereket (Sinnesreize) javasol, például hideg vizet az arcra vagy egy csípős cukorkát.
8. „Ezek a készségek nem oldják meg a problémát, de átsegítik a legnehezebb perceken, hogy ne hozzon ártalmas döntést” – teszi hozzá.
9. Közösen összeállítanak egy vészhelyzeti készletet (Notfallkoffer), amelyet Vivien mindig magánál hordhat.
10. A következő ülésen Vivien büszkén meséli el, hogy egy veszekedés után egy jégkocka segítségével sikerült megnyugodnia.
(aufklappen)német
1. Vivien ist dreiundzwanzig, und ihre Gefühle überkommen sie oft so plötzlich und stark, dass sie sie nicht kontrollieren kann.
2. Ihr Therapeut Balázs Nagy wendet die Dialektisch-Behaviorale Therapie (DBT) an, die Marsha Linehan entwickelt hat.
3. „Dialektik bedeutet hier, dass wir uns gleichzeitig so annehmen, wie wir sind, und an der Veränderung arbeiten“, erklärt er.
4. In der heutigen Sitzung sprechen sie über die Fertigkeiten zur Stresstoleranz.
5. Balázs fragt: „Was passiert in Ihrem Körper, wenn die Anspannung auf einer Zehnerskala die Acht erreicht?“
6. Vivien erzählt, dass sie dann zittert, ihr Herz rast und sie das Gefühl hat, sofort etwas tun zu müssen.
7. Balázs schlägt starke Sinnesreize vor, zum Beispiel kaltes Wasser ins Gesicht oder ein scharfes Bonbon.
8. „Diese Fertigkeiten lösen das Problem nicht, aber sie helfen Ihnen über die schwierigsten Minuten hinweg, damit Sie keine schädliche Entscheidung treffen“, fügt er hinzu.
9. Gemeinsam stellen sie einen Notfallkoffer zusammen, den Vivien immer bei sich tragen kann.
10. In der nächsten Sitzung erzählt Vivien stolz, dass es ihr nach einem Streit mithilfe eines Eiswürfels gelungen ist, sich zu beruhigen.
10. Kurzgeschichte – A terápia lezárása – Der Therapieabschluss
1. Másfél év után Dénes és Kovács Anna az utolsó előtti ülésükhöz érkeztek. – Nach anderthalb Jahren sind Dénes und Anna Kovács bei ihrer vorletzten Sitzung angekommen.
2. „Szeretném, ha együtt visszatekintenénk: hol tartott, amikor idejött, és hol tart most?” – kérdezi Anna. – „Ich möchte, dass wir gemeinsam zurückblicken: Wo standen Sie, als Sie herkamen, und wo stehen Sie jetzt?“, fragt Anna.
3. Dénes elmondja, hogy újra jól alszik, és már nem fél kimutatni az érzéseit a feleségének. – Dénes erzählt, dass er wieder gut schläft und keine Angst mehr hat, seiner Frau seine Gefühle zu zeigen.
4. Anna megerősíti, hogy a kezdeti terápiás célok nagy részét elérték. – Anna bestätigt, dass ein Großteil der anfänglichen Therapieziele erreicht wurde.
5. Beszélnek a visszaesés-megelőzésről (Rückfallprophylaxe) is, vagyis arról, mit tehet Dénes, ha újra romlani kezd az állapota. – Sie sprechen auch über die Rückfallprophylaxe, also darüber, was Dénes tun kann, wenn sich sein Zustand wieder zu verschlechtern beginnt.
6. Dénes felsorolja a korai figyelmeztető jeleit: az alvászavart, a visszahúzódást és az ingerlékenységet. – Dénes zählt seine Frühwarnzeichen auf: Schlafstörungen, Rückzug und Reizbarkeit.
7. „És mit fog tenni, ha ezeket észleli?” – kérdezi Anna. – „Und was werden Sie tun, wenn Sie diese bemerken?“, fragt Anna.
8. „Először alkalmazom azokat a módszereket, amelyeket itt tanultam, és ha nem segítenek, időpontot kérek egy emlékeztető ülésre (Auffrischungssitzung)” – feleli Dénes. – „Zuerst wende ich die Methoden an, die ich hier gelernt habe, und wenn sie nicht helfen, bitte ich um einen Termin für eine Auffrischungssitzung“, antwortet Dénes.
9. Anna elmondja, hogy a búcsú a terápiában is érzelmeket kelthet, és ezeknek is megvan a helyük. – Anna sagt, dass der Abschied auch in der Therapie Gefühle wecken kann und auch diese ihren Platz haben.
10. Dénes meghatottan köszöni meg a közös munkát, és azt mondja, most már tudja: az érzései nem az ellenségei, hanem az iránytűje. – Dénes bedankt sich gerührt für die gemeinsame Arbeit und sagt, dass er jetzt weiß: Seine Gefühle sind nicht seine Feinde, sondern sein Kompass.
(aufklappen)magyarul
1. Másfél év után Dénes és Kovács Anna az utolsó előtti ülésükhöz érkeztek.
2. „Szeretném, ha együtt visszatekintenénk: hol tartott, amikor idejött, és hol tart most?” – kérdezi Anna.
3. Dénes elmondja, hogy újra jól alszik, és már nem fél kimutatni az érzéseit a feleségének.
4. Anna megerősíti, hogy a kezdeti terápiás célok nagy részét elérték.
5. Beszélnek a visszaesés-megelőzésről (Rückfallprophylaxe) is, vagyis arról, mit tehet Dénes, ha újra romlani kezd az állapota.
6. Dénes felsorolja a korai figyelmeztető jeleit: az alvászavart, a visszahúzódást és az ingerlékenységet.
7. „És mit fog tenni, ha ezeket észleli?” – kérdezi Anna.
8. „Először alkalmazom azokat a módszereket, amelyeket itt tanultam, és ha nem segítenek, időpontot kérek egy emlékeztető ülésre (Auffrischungssitzung)” – feleli Dénes.
9. Anna elmondja, hogy a búcsú a terápiában is érzelmeket kelthet, és ezeknek is megvan a helyük.
10. Dénes meghatottan köszöni meg a közös munkát, és azt mondja, most már tudja: az érzései nem az ellenségei, hanem az iránytűje.
(aufklappen)német
1. Nach anderthalb Jahren sind Dénes und Anna Kovács bei ihrer vorletzten Sitzung angekommen.
2. „Ich möchte, dass wir gemeinsam zurückblicken: Wo standen Sie, als Sie herkamen, und wo stehen Sie jetzt?“, fragt Anna.
3. Dénes erzählt, dass er wieder gut schläft und keine Angst mehr hat, seiner Frau seine Gefühle zu zeigen.
4. Anna bestätigt, dass ein Großteil der anfänglichen Therapieziele erreicht wurde.
5. Sie sprechen auch über die Rückfallprophylaxe, also darüber, was Dénes tun kann, wenn sich sein Zustand wieder zu verschlechtern beginnt.
6. Dénes zählt seine Frühwarnzeichen auf: Schlafstörungen, Rückzug und Reizbarkeit.
7. „Und was werden Sie tun, wenn Sie diese bemerken?“, fragt Anna.
8. „Zuerst wende ich die Methoden an, die ich hier gelernt habe, und wenn sie nicht helfen, bitte ich um einen Termin für eine Auffrischungssitzung“, antwortet Dénes.
9. Anna sagt, dass der Abschied auch in der Therapie Gefühle wecken kann und auch diese ihren Platz haben.
10. Dénes bedankt sich gerührt für die gemeinsame Arbeit und sagt, dass er jetzt weiß: Seine Gefühle sind nicht seine Feinde, sondern sein Kompass.